Vértanúink-Hitvallóink (58. szám) by Mindszenty Alapítvány

CM YK

Kétmillió felé! 1/

Örömmel közlöm, hogy környezetünkbôl

2009. szeptember

XV. évfolyam 58. szám

.................... személy .................... imacsoport .................. tagja óhajt az ima és engesztelô mozgalomhoz csatlakozni. 2/

A Vértanúink–Hitvallóink c. lapot ......................... példányba kérjük. A lapot nem kérjük. (A megfelelôt kérjük kitölteni vagy aláhúzni!)

Név: .......................................................................................... Helység: .................................................................................. Utca: ........................................................................................ A Vértanúink-Hitvallóink hasábjain keresztül évek óta kerestük az egymillió imádkozó és engesztelô katolikus magyar hívôt. Isten Szolgája Mindszenty József bíboros lelkipásztori szelleme vezetett bennünket ebben az igyekezetben. Bár a kitûzött célt elértük, a szándék továbbra is változatlan: imádkozzunk Egyházunkért, Hazánkért, a boldoggá illetve szentté avatásokért. Érjük el a kétmillió imádkozót! Tisztelettel kérünk mindenkit, aki még nem csatlakozott, bátran tegye meg. Jelentkezhetnek: • azok a személyek egyenként, akik a gondolatot magukévá teszik; • azok a már meglevô hitbuzgalmi csoportok (pl. Rózsafüzér Társulatok, Fatimai Imacsoport, Oltáregyletek stb.), akik már célkitûzéseiknek megfelelôen imádkoznak, de az engesztelés szellemét magukévá teszik. A jelentkezôlapot kérjük kivágni és visszaküldeni: Magyarországi Mindszenty Alapítvány 1525 Budapest, Pf. 131. Hálás köszönettel: P. Szôke János

VÉRTANÚINK–HITVALLÓINK

Kétmillió felé! 1/

Örömmel közlöm, hogy környezetünkbôl

2009. szeptember

XV. évfolyam 58. szám

.................... személy .................... imacsoport .................. tagja óhajt az ima és engesztelô mozgalomhoz csatlakozni. 2/

A Vértanúink–Hitvallóink c. lapot ......................... példányba kérjük. A lapot nem kérjük. (A megfelelôt kérjük kitölteni vagy aláhúzni!)

VÉRTANÚINK–HITVALLÓINK

CM YK

A Vértanúink-Hitvallóink hasábjain keresztül évek óta kerestük az egymillió imádkozó és engesztelô katolikus magyar hívôt. Isten Szolgája Mindszenty József bíboros lelkipásztori szelleme vezetett bennünket ebben az igyekezetben. Bár a kitûzött célt elértük, a szándék továbbra is változatlan: imádkozzunk Egyházunkért, Hazánkért, a boldoggá illetve szentté avatásokért. Érjük el a kétmillió imádkozót! Tisztelettel kérünk mindenkit, aki még nem csatlakozott, bátran tegye meg. Jelentkezhetnek: • azok a személyek egyenként, akik a gondolatot magukévá teszik; • azok a már meglevô hitbuzgalmi csoportok (pl. Rózsafüzér Társulatok, Fatimai Imacsoport, Oltáregyletek stb.), akik már célkitûzéseiknek megfelelôen imádkoznak, de az engesztelés szellemét magukévá teszik. A jelentkezôlapot kérjük kivágni és visszaküldeni: Magyarországi Mindszenty Alapítvány 1525 Budapest, Pf. 131. Hálás köszönettel: P. Szôke János

CMYK 12230 Gloria: Coperta vertanuink - fata

Három hónap eseményei Vatikáni barátaink és a hírközlô szervek is közölték az örvendetes hírt, hogy XVI. Benedek pápa promulgálta, aláírásával engedélyezte, Isten Szolgája Meszlényi Zoltán Lajos vértanú püspök boldoggá avatását. Számunkra ez a hír azért jelentôs, mert gyarapodott a kereszténység tanúságtevôinek sora, akik az üldözés ideje alatt hûek maradtak Krisztus Egyházához. Azért is közel áll hozzám az egyedülálló hír, mert Dr. Erdô Péter bíboros-érsek kérésére én készíthettem el a Vatikán számára a szükséges dokumentumokat 2004. március 10. és 2006. január 10-e között, és rövid három év alatt lezárult a boldoggá avatási per. Már három boldog vértanú néz le ránk: Romzsa Tódor, Salkaházi Sára és Meszlényi Zoltán Lajos, akik érdekében az Egyháznak ezt a szolgálatot tettem. A nyári szabadságolások miatt korábban van lapzártánk, ezért sajnos még nem tudunk a boldoggá avatás részleteirôl írni, de mindent megteszünk, hogy a napi sajtó segítségével közöljük a pontos idôpontot.

Isten Szolgája Mindszenty bíboros közbenjárására történt második csodát vizsgálják a Vatikánban. A csoda több évvel ezelôtt történt Dél-Franciaországban. Egy ott élô honfitársunk áttétes rákbetegségben szenve dett. Mindszenty köz benjárásáért imádkozott és teljesen meggyógyult. Az ilyen gyógyulások alkalmával a Vatikán rendkívül óvatosan jár el. Legalább olyan szigorúan vizsgálják, mint az erények hôsies gyakorlásának bizonyítását. A csodát a Vatikán akkor ismeri el, ha a tudomány jelenlegi állásával egy eseményt nem tudnak megmagyarázni. Mielôtt az ügy még Rómába kerülne, a háziorvostól kezdve a különbözô specialistákig részletes információt kell kérni a betegség elsô tüneteinek megjelenésétôl a tünetek megszûnéséig. Röntgenfelvételekkel kell igazolni a betegséget és a gyógyulást. Amikor ez komolynak látszik, évekig is eltarthat a tudományos kivizsgálás. Elôször abban az egyházmegyében történik, ahol a beteg meggyógyult. Onnan kerül az ügy a Vatikánba. Jelen helyzetben a hivatalos dokumentumokat a bizonyítékokkal együtt Franciaországból már elvitték a Vatikánba. Az ottani szakértôk azt a tudományosan elôkészített csomagot tanulmányozzák, amelyet a francia kollegáktól kaptak.

Az elsô csoda alkalmával az or vosprofesszorokból álló csoport egyhangúlag megmagyarázhatatlannak tartotta a gyógyulást. Reméljük, ebben az esetben is hasonló lesz a vélemény. Tudomásom szerint az olyan boldoggá és szentté avatásra váró Isten Szolgáinak ügyeire, melyek elômenetelét Isten már két csoda által is segítette, a Vatikán is nagyon felfigyel. Imádkozzunk, hogy errôl a jelzés minél elôbb megtörténjen.

Elôzô számunkban hírt adtam arról, hogy Isten Szolgája Scheffler János és Bogdánffy Szilárd esetében is – akiknek az ügye már több mint tíz éve a Vatikánban van – az aktákat a teológus és a bíboros-szakértôk tanulmányozzák. A közelmúltban hozták nyilvánosságra, hogy Scheffler János ügyét mindkét szakértôi csoport pozitívan értékelte, így most már a Szentatya elé kerülhet. Tehát, Scheffler János püspök boldoggá avatására sem kell már sokat várni. Bogdánffy Szilárd ügyét még vizsgálják.

Biztos a hír, hogy Isten Szolgája Mindszenty József bíboros életszentségét összefoglaló nagy írás, a Positio még ez évben elkészül. A bizonyító oldalszámok mennyisége kb. három és félezer lesz. Sikerült rekord idô alatt megtalálni még a különbözô irattárakban róla szóló feljegyzéseket, amelyeket Budapesten az Amerikai Követségen az ôt meglátogató vatikáni diplomaták jegyeztek fel. Más hanyagságából így talán egy kis idôt visszanyerhetünk.

A kárpátaljai görög katolikus vértanúk boldoggá avatásában egy kis változás történt. Milan Sasik munkácsi görög katolikus püspök elindított egy csoportos boldoggá avatást. A börtönben és az internálótáborokban található feljegyzések kutatása ütemesen halad elôre. Ennek eredményérôl Melega Anna nôvér és Puskás László atya már beszámoltak. Az újabb eredményekrôl is tájékoztatják majd Olvasóinkat. Orosz Péter titokban szentelt görög katolikus püspökrôl olyan sok élô tanúnk van, hogy az ügyét kiemelten folytatjuk. Számos rokona, hozzátartozója él még és olyan sok élô hívô tiszteli szentként halála óta (1953), hogy lesz elegendô tanúnk az eljárás lebonyolításához. A távolság, a nyelvi nehézségek azonban lassítják a munkát. Egyházunknak és nemzetünknek a helyzete arra serkent, hogy ezzel a kifejezetten nehéz üggyel különös szeretettel foglalkozzunk. P. Szôke János

Már ton Áron se gí tett Férjemmel elhatároztuk, hogy Isten segítségével hat gyermeket nevelünk fel. Már az elsô megszületésére is több évet kellett várnunk. Végre, megkaptuk Istentôl elsô ajándékunkat. A gyermek szépen erôsödött. Amikor a második gyermek érkezését vártuk, az elsô hirtelen megbetegedett. Tehát az „új gyermek” érkezése az elsônél betegséget váltott ki. Márton Áron közbenjárását kértük és hálából megígértük neki, hogy a következô gyermekünknek az Áron nevet adjuk. Segített. Erdélyi szülôk

Marcell atya köz ben járt Régi olvasója vagyok a Vértanúink–Hitvallóink lapnak. Elgondolkoztam több szentjelölt életérôl. Tényleg igaz, hogy közülük mindegyiknek olyan egyénisége volt, akik ma is közbenjáróink lehetnek azon a keresztúton, amelyet ôk is végigjártak. Olvastam, hogy Marcell atya nagyon mûvelt, tanárember is volt. Felnôtt gyermekünk kandidátusi címre pályázott és kevés reménye volt, hogy kellô eredményt fog elérni. Mi imádkoztunk, ô tanult és Marcell atya segített. Köszönjük neki és imádkozunk boldoggá avatásáért. Hálás szülôk

Pio atya misztikus látogatása Mindszenty bíborosnál Az volt a szo kás, hogy Pio atyát inkább tisztelôi látogatták meg és nem ô ment látogatóba. Ta nul má nyi éve im alatt (1948–1954) nem jö het tünk ha za nyá ri szü net re és Itá li á ban vál lal tunk mun kát. 1953-ban lehetett, amikor a nyár végén jutalomként egyik barátommal körutunk alkalmával elmehettünk Pio atyához. Szerettünk volna nála meggyónni vagy legalább a kezén lévô, Krisztus sebeire emlékeztetô, ún. stigmákat látni. Két perc alatt kioktatott bennünket. Azt válaszolta: gyónjunk meg otthon, a szaléziaknak is van-

nak jó gyóntatói, stigmáit pedig az Úrtól ajándékba kapta, és az nem turista látványosság. Ilyen volt Pio atya: határozott, szavát nem lehetett félreérteni. Számomra éppen ezért fontos a Vatikáni Rádió június 22-i híradása: A Pio atya szentté avatási eljárásának aktáit tartalmazó ún. „Positio” második kötetének 1638. és 1639. oldalán olvasható Angelo Battisti, a szent szerzetes egyik legközvetlenebb munkatársának tanúságtétele. Az 1906-os születésû Angelo Battisti elsô ízben 1941-ben kereste fel San Giovanni Rotondo-t, Pio atya lelki támaszát és oltalmát keresve. Akkor mindössze 10 napot töltött a kegyhelyen, de a kapucinus szerzetes, aki befogadta ôt lelki fiai közé, megjövendölte: „Versenyezni fogunk majd, hogy melyikünk tartja meg jobban az egymásnak tett ígéreteket. Te dolgozz, a többi az én gondom.” 1957 végén Pio atya meghívta Angelo Battistit, aki vatikáni alkalmazott volt, hogy legyen a Szenvedés Enyhí-

tése Háza gondnoka és igazgatója. Ezt a beosztását megtartotta egészen a szent szerzetes 1968. szeptember 23-án bekövetkezett haláláig. A boldoggá avatási eljárásban Angelo Battisti tanúként vallomást tett Pio atya életszentségének különbözô megnyilvánulásairól. A Pio atya mellett eltöltött hosszú évek során meggyôzôdött arról a sok ajándékról, amelyet Isten juttatott a stigmatizált szerzetesnek. Valóban egyedülálló, hogy Pio atya mindent tudott mindenkirôl, számára nem léteztek fizikai távolságok. „Mindent Istenben látok” – olvassuk a Positióban, Angelo Battisti tanúvallomásában. Az isteni ajándékok között esett szó a bilokációról, vagyis arról, hogy Pio atya egyszerre két helyen is jelen tudott lenni. Amikor Mindszenty bíborost bebörtönözték, Pio atya egyre jobban vágyott arra, hogy szentmisét mutasson be számára. Egy reggel meg is jelent a bíboros cellájában, a szertartáshoz szükséges minden kellékkel együtt. A két pap beszélgetett egymással, majd Pio atya, ahogyan ér-

kezett, úgy el is távozott – olvassuk Angelo Battisti visszaemlékezésében. Egy Budapestrôl érkezett pap késôbb bizalmasan megkérte: kérdezze meg Pio atyát, hogy valóban megtörtént-e az eset. Angelo azonban nem merte feltenni a kérdést, attól félve, hogy felmérgesíti a szerzetest. Az évek múltak, de Angelo Battisti gondolatai között mindig fel-felbukkant a soha fel nem tett kérdés. Sok-sok év elmúltával, 1965 márciusában azonban, egy este, amikor befejezte beszámolóját a Szenvedés Enyhítése Házának aznapi munkájáról, felállt, hogy elbúcsúzzon, de Pio atya még visszatartotta. Ek kor hir te len fel tört belôle a kér dés: „Atyám, Mindszenty bíboros felismerte Önt?” A válasz nem váratott magára. „Meg akart enni, ostobának, oktalannak nevezett” – olvassuk Pio atya szentté avatási Positiójában. Majd így foly tat ja vis sza em lé ke zé sét Angelo Battisti:

„Amikor elmagyaráztam Pio atyának, hogy, mivel ô olvas gondolataimban, láthatja, hogy nem állt szándékomban ezzel a témával okvetetlenkedni. Nem az én kíváncsiságom, hanem Isten adta ajkamra ezeket a szavakat, nagyobb dicsôségére. Pio atya ekkor megszelídült és így válaszolt: »Hát mit képzelsz, láttuk egymást és beszélgettünk, gondolod, hogy nem ismert föl engem?« Pio atya Mindszenty bíborost letartóztatásától fogva segítette, mert emberileg nem lehet felfogni, hogy hogyan tudta volna a fôpap egyébként elviselni azt a sok szenvedést, amellyel megalázták, és amelyekrôl Emlékirataiban ír. Pio atya a következô intelemmel fejezte be a Mindszenty bíborosról szóló beszélgetést: »Ne feledkezz el imádkozni ezért a nagy hitvallóért, aki annyit szenvedett az Egyházért«” – olvassuk a kapucinus szentté avatási eljárása Positiójának második kötetében.

A pá pa meg ál dot ta a Szent Pio-templom új mo za ik ja it (Az egyik Pio atya és Mindszenty bíboros találkozását ábrázolja)

Június 21-én, kora délután XVI. Benedek pápa felszentelte Szent Pio új templomának kriptájában azt a hatalmas mozaiksorozatot, melyet Mark Rupnik szlovén jezsuita mûvész készített Jézus, Szent Ferenc és Pio atya életérôl. A nyolcezer hívô befogadására épített új templom kriptájába helyezik majd el Pio atya földi maradványait. Az altemplom és az odavezetô folyosó falait díszíti most a sok-sok mozaikkép egyfajta szegények Bibliájaként. A szentírási események mellett olyan témák is szerepelnek a képeken, mint a meghívás, az ellentmondás a gonosznak, a szentségek, a lelki harc, az imádság, a szeretet elsôdlegessége.

A mozaikképek egyikén Pio atya bilokációját ábrázolta a mûvész, ahogy szentmisét mutat be Mindszenty bíborosnak fogsága idején. A témát P. Rupnik Pio atya szentté avatási Positiójának dokumentumaiból vette.

Részlet P. Rupnik jezsuita atyával készült interjúból Rupnik atya, szeretném megköszönni a magyar hívek nevében is, hogy a Pio atyának tulajdonított 150 bilokáció közül éppen azt választotta, amikor a kapucinus szent Mindszenty bíborosnak jelent meg. Miért ez a választás? Nagyon fiatal voltam, amikor Londonban részt vettem Mindszenty bíboros egy miséjén, ami nagy hatással volt rám. Azt hiszem, hogy a magyar nép, csakúgy, mint Közép-Kelet-Európa minden népe, sokat szenvedett, fôleg a keresztények, az elmúlt év-

század utolsó évtizedeiben. Amikor tanulmányoztam Pio atya bilokációit, és közöttük Mindszenty bíborosnál tett jelenését, rögtön arra gondoltam, hogy talán ez a legrendkívülibb az egész spirituális teológia történetében. A bilokálás teológiailag a Szentlélek ajándéka az Egyháznak, néhány szent, néhány spirituális személy által. Célja, hogy megerôsítse a híveket a feltámadásba vetett hitükben. A nyolcadik nap, vagyis a feltámadás napjának elôvételezése, amelyben a test megszabadul a tér és idô kötelékeitôl, és feloldva ettôl a két dimenziótól, valóban pneumatikus, spirituális lesz. Pio atya Mindszenty bíborosnál tett bilokációjakor magával vitte a szentmise minden kellékét. Ez azért rendkívüli, mert általában a bilokáció alkalmával a szentek, a személyek változtatnak helyet. Ô azonban tárgyakat is vitt magával. Mint az elôbb mondtam, a nyolcadik nap, vagyis a feltámadás, Krisztus napjának elôvételezésérôl van szó. Felmerül a kérdés: a világ melyik anyaga alkotja már most a nyolcadik nap részét? A szentségekkel kapcsolatos matéria. Ezért vitte tehát magával Pio atya a kenyeret és a bort, mert azok olyan anyagok, ame-

lyek az Eucharisztiában Krisztus Testévé válnak. Rendkívüli dolog, hogy Pio atya Mindszenty bíboroshoz megy, segít neki a szentmise bemutatásában, amelyre olyan nagyon vágyott a bíboros. Ezt maga Pio atya mondja el szó szerint a Positióban. A bíboros nagyon szeretett volna szentmisét bemutatni, de természetesen nem engedték meg neki. Pio atya azt is elmondja, hogy sokáig, hosszasan beszélgettek. Az a személy (Angelo Battisti, a Szenvedés Enyhítése Házának gondnoka, Pio atya egyik legközvetlenebb munkatársa), aki Pio atyát az esettel kapcsolatban faggatta, többek között azt is megkérdezte: „Pio atya, gondolja, hogy a bíboros felismerte Önt?” És a válasz: „Milyen ostoba kérdés! Sokáig beszélgettünk. Természetes, hogy felismertük egymást!” – mondta Pio atya. Számomra rendkívüli, hihetetlen tanúságtételrôl van szó. A jelenetet jobb- és baloldalon arany mozaikokból kirakott, négy méter magas keret szegélyezi, mintegy belátunk a bíboros börtöncellájába, amelynek asztalán jelen vannak a szentmise kellékei. Szent Pio atya kapucinus csuhában, glóriával, míg Mind-

szenty bíboros rabruhában, fején püspöki süveggel látható. Rupnik atya, Mindszenty bíboros kánonilag még nem tartozik a boldogok közé. Meg vagyok gyôzôdve róla, hogy szent ember volt, nagy hitvalló, aki tanúságot tett a Krisztushoz és az Egyházhoz való hûségérôl, valóban nap mint nap megmutatta, hogy számára Krisztus fontosabb az életénél is.

Forrás: Vatikáni Rádió

Új e-mail címünk:

ungmind@gmail.com Honlapunk:

www.ungmind.hu 18

„Isten kenyere a barakkban” Üldözött kárpátaljai római katolikus papok sorsa

Csáti (Czap) József (szül.: Nagykapos 1912. január 26., † Munkács, 1993. március 1.) munkácsi segédlelkész, késôbb plébános, 1986-tól haláláig vikárius. 1951. január 11-én tartóztatják le és 25 évre ítélik. Saját visszaemlékezésébôl: „…Letartóztatásom elôtt nem a plébánián, hanem a templom melletti utcában laktam. Megsúgták, hogy meneküljek, bújjak el. Ez provokáció volt. De én azt mondtam, sohasem politizáltam, semmi bûnöm nincs, hova menjek? Attól kezdve aztán mindig figyeltek engem. Volt egy napirendem, melytôl csak rendkívüli esetben tértem el. Pontosan tudták, mikor kelek, mikor megyek templomba stb. A letartóztatás elôtt percrôl percre tudták, merre járok. …Másnap reggel aztán a templom mellett, amikor kijöttem, azt mondja az egyik: »Tessék velem jönni, mert egy jegyzôkönyvet kell aláírni.« …Én azonban tudtam, hogy ez mind mese, és letartóztatásom következik. A másik utcában van a bezpeka (Állami Biztonsági Hivatal), ott beültettek egy szobába. »Tessék várni« – mondták.

Vártam. Be-benéztek, kimentek, aztán jött a fônök, és bevittek egy szobába, ahol voltak már vagy tízen. Amikor bementem, mint a sakálok, úgy rohantak rám. Átkutattak, mindenemet elszedték, fölvették a jegyzôkönyvet. A legfájdalmasabb az volt, amikor a rózsafüzéremet is elvették, és földhöz csapták. Ha pofonvertek volna, nem fájt volna annyira. Ott tartottak egész délelôtt. Délután aztán átvittek Ungvárra, ahol négy hónapot töltöttem vizsgálati fogságban. Egy hétig egy szót sem szóltak hozzám. Egy hét múlva felvittek kihallgatásra, és utána betettek öt napra egy büntetô cellába. Ez egy négyzetméteres helyiség volt. Úgy lehetett benne ülni, hogy az embernek a térde érte a falat. A hossza kb. 180 cm volt. Csak egy vasajtó volt rajta. Semmi ablak. És januárban, amikor az ôrség a folyosón subában meg szôrcsizmában járt, én csak alsóruhában voltam és reszkettem. Kb. 2-3 fok lehetett. Beadtak egy darab fekete kenyeret és egy fél liter vizet. Három napig hozzá sem nyúltam. Elmélkedtem a pokolról és a tisztítóhelyrôl. Így ment az idôm. Végeztem a keresztúti ájtatosságot, a rózsafüzért egész nap. Este bedobtak egy matracot, ami tele volt porral. Alig láttam a portól. Amikor bedobták, majd megfulladtam. Ezen lehetett aludni. Harmadnap jött egy bizottság. Azt gondolták, megbolondultam, hogy nem panaszkodom. Az ötödik nap aztán kiszabadultam, és akkor kezdték a nyomozást. Azt gondolták, hogy ezzel akaratomat megtörik, de ez nem sikerült nekik. Csak kaptam az oldalamba egy gyulladást, és azzal kínlódtam. Általában este vittek fel és reggelig vallattak. Vagy pedig reggeltôl estig. Akkor éjszaka alhattam. Amikor éjszaka vallattak, akkor nappal nem alhattam. Az elôírás az volt, hogy egy hónap alatt le kellett folytatni a vizsgálatot. Ellenem nem tudtak komoly dolgot felhozni. Nem is tudták a vizsgálatot befejezni. Ezért hamis tanúkat hoztak. Végül, a fô vád: »szovjetellenes propaganda« volt. …Két hónap után már oroszul beszélgettem a nyomozóval. Neki az volt a dolga, hogy három-négy vagy hat órát velem foglalkozzon naponta, és minél többet írjon. Föltett például egy kérdést, amit két szóval el lehetett volna intézni. De ô a kérdésbôl is, a válaszból is fél-fél oldalt csinált. Pedig a válasz legtöbbször csak igen

vagy nem volt. Mindig egy fél oldalt írt, mert ô aszerint kapta a fizetést, hogy hány oldalt írt, hány órát foglalkozik a delikvenssel. …Körülbelül szeptemberig voltam Ungváron a börtönben. Szeptembertôl kivittek bennünket Lembergbe. Ott volt az elosztó. Engem Vorkutára a Jeges-tengertôl 60-70 km-re vittek. Ott már csak tundra volt. Július-augusztusban van a tavasz, a nyár és az ôsz, a többi hónap mind tél. Úgy éltem ott, mint a többi rab. Leszámítva az egy év börtönt, hála Istennek mindennap miséztem. A lágerben találtam papokat, akik gondoskodtak róla, hogy misézhessem. Ez fekve az ágyon történt vagy lent a szénbánya mélyén. Ostyát küldtek csomagokban, nem kivágva, hanem darabokban. Bort csináltunk mazsolából, amit szintén kaptunk. A mazsolát lemostuk, este vízbe beáztattuk, reggelre megduzzadt, aztán kicsepegtettük kis üvegbe, és abból pár nap múlva bor lett. Ezt nem tarthattuk a barakkban. El kellett ásni az üveget a barakk szélén, mert ha megtalálják, a központi börtönbe kerülünk Moszkvába. 1956-ban szabadultam. Fokozatosan engedtek bennünket haza. Amikor hazaértem Munkácsra be sem jöhettem a városba, mert ki voltam tiltva. Ezért Ungváron húzódtam meg. …Késôbb a kárpátaljai Katolikus Egyház vezetése is rám hárult. Ez nekem egyáltalán nem állt szándékomban. Úgy látszik, az Úristen azért mentett meg, hogy most ezt a keresztet viseljem. De facto ordinárius vagyok püspöki kötelességgel és hatalommal, de én csak a kötelességet teljesítem, hogy az Egyház itt tovább éljen.”

Horváth Ágoston dolhai, késôbb ungvári plébános (szül.: Ungvár, 1914. május 12., † 1990. november 22.). 1948. december 7-én tartóztatják le és 10 évre ítélik.

Visszaemlékezésébôl: „Amikor egy-egy alkalommal hívattak a tanácsházára, tudtam, hogy le akarnak tartóztatni. Ilyenkor mindig ingben és alsónadrágban mentem végig az utcán, hátizsákkal a hátamon. Az egész falu tudta, mit akarnak velem. Ilyen körülmények között nem akartak elvinni, inkább hazaküldtek. De aztán kifogtak rajtam. Nagyszôlôsön szentmise után jöttek értem, amikor nem ingben, gatyában voltam, hanem felöltözve. Tíz évi kényszermunkára ítéltek, és a kínai határhoz közeli réz- és ólombányában dolgoztattak. Úgy miséztünk, hogy fölhúzódtunk vasárnap délután a barakk felsô részébe – ôrt állítottunk persze –, és ott mondtuk a szentmisét. Édesanyám a fogkrémet kibontotta hátul, kivezette a pasztát és kimosta, és akkor bort öntött bele, újból leragasztotta, és úgy küldte el nekem a táborba. Ezt nem fogták vissza az ôrök, odalökték nekem. Ezzel a tubusban lévô borral miséztünk. A litvánok küldtek kovásztalan lapot, ez volt az ostya. Ezt is átengedték (az ellenôrzésen), azt gondolták, kenyér. Az is volt. Isten kenyere. …Amikor látták, hogy karácsony éjszakáján végzem a szentmisét, húsvétkor pedig szentelem a pászkát, a büntetô lágerbe csuktak. Sztálin halála után felülvizsgálták a rabok ügyiratait. 1956-ban szabadlábra kerültem. Három hétig utaztam hazafelé. Itthon folyamatos megfigyelés alatt tartottak. Az egyházügyi elôadó háromszor is eltiltott a papi mûködéstôl. Volt úgy, hogy két évig is itthon ültem, nem mûködhettem. …Mindenen átmentem, mindenen segített az eszme, amiben élek, soha nem csalódtam benne. …Az életemet szívesen odaadnám a hitért és az Egyházért.” Melega Gabriella Anna OP

Vértanúink–Hitvallóink Szentté avatások híradója XV. évfolyam 3. szám (58. szám); 2009. szeptember Megjelenik évente négyszer Kiadja a Magyarországi Mindszenty Alapítvány H–1125 Budapest, Felsõ Svábhegyi út 12. Az Alapítvány honlapja: ungmind.hu E-mail cím: ungmind@gmail.com Levélcím: H–1525 Bp., 114. Pf: 131. Telefon: 00-36-1-201-0979 Fax: 00-36-1-356-8200

Most is – mint már annyiszor – megköszönöm a híveknek, hogy anyagi lehetôségeikhez mérten támogatják az Alapítványt. Hálám és köszönetem szóljon különösen azoknak, akik alacsony nyugdíjukból is támogatják munkánkat. Hangsúlyozom: elôfizetést nem kérünk, csak önkéntes adományokat. A következô támogatási formák lehetségesek: A papok és a hívek részérôl: önkéntes pénzbeli hozzájárulás. A papok részérôl: szentmisék vállalása. (Ezt különösen akkor kérem, ha vannak ún. „szabad” misék.) Mindenki részérôl: ingó vagy ingatlan javak felajánlása. Az anyagiak kezelésénél betartjuk az Alapítványra vonatkozó törvényeket. Az adományokat az adóalapból le lehet vonni, melyrôl igazolást adunk. Az 1998-as évtôl az Adóhatóság kéri minden adományozó SZJA adóazonosító jelét. Ezúton kérjük adományozóinkat, hogy adomány küldésekor a „közlemény” rovatban ezt a számot is tüntessék fel.

Felelõs szerkesztõ: P. Szõke János SDB az eljárások posztulátora A Vértanúink–Hitvallóink címet viselõ értesítõ a boldoggá avatások híreit ismerteti. Az értesítõt az érdeklõdõk díjtalanul kapják. Önkéntes adományokat az Alapítvány céljaira elfogadunk.

2006. szeptemberi számunkban jeleztük, hogy elértük az egymillió imádkozót. Imahadjáratunkat folytatjuk, folyamatosan közzé tesszük az imádkozók aktuális állását. Szeretnénk elérni a kétmilliót.

Magyarországon: Erste Bank Hungary Nyrt. Számlaszám: 11991102-02139889 IBAN:

Jelenleg

HU58 1199 1102 0213 9889 0000 0000

Adószám: 18063703-1-43 Erdélyben az egyes egyházmegyei központok, Felvidéken és a nyugati országokban a magyar plébániák közremûködésével lehet adományokat eljuttatni.

1.408.228 fôt regisztráltunk. Ezúton itt is megköszönöm mindenki jelentkezését, és továbbra is kérem közbenjáró imáikat.

Szedés, tördelés, nyomtatás: Gloria Nyomda, Kolozsvár igazgató: Nagy Péter

P. Szôke János

CM YK

Kétmillió felé! 1/

Örömmel közlöm, hogy környezetünkbôl

2009. szeptember

XV. évfolyam 58. szám

.................... személy .................... imacsoport .................. tagja óhajt az ima és engesztelô mozgalomhoz csatlakozni. 2/

A Vértanúink–Hitvallóink c. lapot ......................... példányba kérjük. A lapot nem kérjük. (A megfelelôt kérjük kitölteni vagy aláhúzni!)

VÉRTANÚINK–HITVALLÓINK

Kétmillió felé! 1/

Örömmel közlöm, hogy környezetünkbôl

2009. szeptember

XV. évfolyam 58. szám

.................... személy .................... imacsoport .................. tagja óhajt az ima és engesztelô mozgalomhoz csatlakozni. 2/

A Vértanúink–Hitvallóink c. lapot ......................... példányba kérjük. A lapot nem kérjük. (A megfelelôt kérjük kitölteni vagy aláhúzni!)

VÉRTANÚINK–HITVALLÓINK

CM YK

CMYK 12230 Gloria: Coperta vertanuink - fata