Martyrs
& of
Confessors
Budapest
Vértanúi és Hitvallói
Martyrs
& of
Confessors
Budapest
Vértanúi és Hitvallói
BUDAPEST PATRÓNUSA Szent Gellért vértanú püspök Velence, 977 után – Budapest, Gellért-hegy, 1046. augusztus 29. Ha az Erzsébet-hídon kelünk át Pestről a budai oldalra, óhatatlanul is felfelé vonzza tekintetünket a hegy sziluettjéből kiugró, hét méter magas Szent Gellértszobor. Szent Gellért püspök sorsfordító események tanúja, alakítója – és áldozata volt. Tudós velencei bencés elöljáróként egy „véletlen” folytán keveredett az éppen csak állammá alakult Magyarországra: a Szentföld felé tartott, amikor István király az udvarába hívatta. A hagyomány szerint Nagyboldogasszony ünnepén találkoztak először, Istvánnak pedig annyira megtetszett Gellért prédikációja, hogy meghívta őt fia, Imre herceg nevelőjéül. A művelt szerzetes hét éven át szolgált az udvarban tanárként, minden bizonnyal az Intelmek megszövegezésében is szerepe volt. Miután Imre herceg tizenöt éves lett, Gellért a Bakony erdeibe vonult vissza, ahol magányát imádsággal és teológiai művek, prédikációk írásával töltötte ki. Itteni évei alapján tekinti őt a magyar egyházi hagyomány a hazai remeteség egyik megalapozójának, ezért később a remeterendként induló pálosok is megemlékeztek példájáról. Gellért azonban „végül is kénytelen volt fölhagyni a remeteélettel, mert csanádi püspökké szentelték” – írja róla a pálos rendi krónika, arra utalva, hogy 1030 körül István visszahívta a tapasztalt barátot a szervezőmunka élére, és rábízta egy új, déli egyházmegye struktúrájának kialakítását. Gellért megszervezte a püspökséget, székesegyházat és templomokat építtetett, iskolát és monostort alapított, térített és terjesztette az Istenanya kultuszát, miközben továbbra is alázatos, önsanyargató életet élt, és folytatta írói tevékenységét. Legendája szerint az egyházmegyét járva gyógyulások és csodajelek kísérték útját. Szent István halálát követően a belpolitikai viszályok Gellért munkáját is megnehezítették: az 1040-es évek elejétől egyre reménytelenebb küzdelmet folytatott a magyar egyház megóvása érdekében. A Vata-féle pogánylázadás kitörésekor, 1046-ban a trónra meghívott Vazul-fiak, András, Béla és Levente hercegek elé indult. Útközben ünnepi misét mondott, amikor látomása volt, és megjövendölte vértanúságát. Augusztus 29-én, Budán pogányok támadták meg a pesti révnél, kocsijával együtt letaszították a Kelen-hegyről, majd agyonkövezték – a hegyet a XV. századtól kezdve nevezik az ő emlékére Gellért-hegynek. 4
PATRON SAINT OF BUDAPEST Saint Gerard, martyr, bishop approx. 977 Venice – 29 August, 1046, Budapest, Gellért-Hill As we cross over the majestic Danube upon the Elisabeth bridge, going from Pest to the Buda side, the great statue of Saint Gerard attracts our attention, as it appears on the hillside, seven meters in height. The bishop, Saint Gerard was the witness, active participant and martyr of historic events. As a learned Benedictine monk from Venice he arrived in Hungary by mistake, the nation had just been established as a state and Gerard was heading for the Holy Land when King Stephen asked him to join his royal court. As tradition states, their first meeting took place on 15 August, the feast of the Assumption of Our Lady, when King Stephen liked Gerard’s sermon so much that he invited him to become his son’s, Prince Imre’s, tutor. The erudite priest served at the royal court as teacher for seven years, he must have had a role in the wording of Stephen’s guidance to his son, the ‘Admonitions’. After Prince Imre became fifteen years old, Gerard withdrew to the Bakony forest, where he spent his time praying and writing theological works and homilies. The Hungarian church tradition considers him as one of the founders of the Hungarian eremitical life, therefore the Order of Saint Paul the first Hermit, the order that started up as eremitical order, also takes his life as an example. Gerard, “however had to give up eremitical life, as he was appointed bishop of Csanád”, the Pauline order’s chronicles writes about Stephen requesting this experienced monk to return in 1030 and organise the new diocese given to his care. Gerard organised the bishopric, he built a cathedral and churches, founded a school and a monastery, he performed missionary work and spread devotion to the Mother of God, in the meantime he lived a humble ascetic life 5
© Molnár-C. Pál
and continued writing. In legends his travels were accompanied by cases of healing and miracles. After Saint Stephen’s death the conflicts of internal politics made his work harder, from the beginning of the 1040s he continued fighting for the protection of the Hungarian Church, but that was increasingly difficult. In 1046, during the pagan riot organised by Vata he went to meet Vazul’s sons, princes András, Béla and Levente, who were aspirants to the throne. On his way there he celebrated mass when he had a vision which forecast his martyrdom. On 29 August in Buda he was attacked by pagans at the ferry which was to take him to Pest, they threw him and his wagon off the hill and stoned him. This hill was later named in memory of Gerard. His body was buried in the Pest Church of Our Lady, later it was transported to Csanád. The Hungarian Bishops and King Saint László advanced Gerard’s cause and the Pope and Church canonised him in 1083, together with King Stephen, Prince Imre and the hermits of Nyitra, András and Zoárd. Bishop Gerard was a faithful and devoted priest of the young Hungarian church. His charisma can be attributed to his well rounded character, he was an academic and an educator, a church organiser and pre late, monk and hermit, and finally a martyr. All that was due to his having said yes to God’s plan, when he humbly accepted going to Hungary instead of the Holy Land, which was his original goal. This well rounded devotion can be one of the messages of Saint Gerard during the 52. Budapest International Eucharistic Congress. The most common image of the martyr bishop is that of noted 20th century artist Pál Molnár-C., who was the artist who designed the poster of the 1938 Eucharistic Congress. This picture was also made in 1938. The statue of Bishop Gerard emerges from a simple but very characteristic, unmistakable view of Budapest the Danube, Chain-bridge, Parliament the message of it is that Hungarian Catholicism has been protected for a thousand years by martyrs and confessors like him. Anita Bojtos
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: MORE INFORMATION: 7
Holttestét a budai Nagyboldogasszony-templomban, a mai Mátyás-templom elődjében temették el, majd később Csanádra szállították. Gellértet utólagos pápai megerősítéssel a Szent László vezette magyarországi püspöki zsinat avatta szentté István király, Imre herceg, és a nyitrai remeték – Zoárd és András – mellett, 1083-ban. Gellért püspök a fiatal magyar egyház hűséges és odaadó papja lett. Karizmája sokszínűségében rejlik: egyszerre volt tudós és nevelő, egyházszervező és főpásztor, szerzetes és remete, végül vértanú. Mindez abból következett, hogy igent mondott Isten tervére, amikor alázattal vállalta, hogy eredeti szándéka, a szentföldi út helyett Magyarország felé veszi az irányt. Ez a sokszínű odaadás lehet ma, a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején Szent Gellért életének egyik fontos üzenete. Talán nem véletlen, hogy a mártír püspök alakjának leginkább alkalomhoz illő megfogalmazása Molnár-C. Pál – az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus plakátjának alkotója – ecsetjén született meg. A XX. század kiemelkedő egyházművészének képe szintén 1938-ban készült. Gellért püspök szobrát egy nagyon egyszerű, de mégis eltéveszthetetlen budapesti látkép – Duna, Lánchíd, Parlament – hátteréből bontakoztatja ki, üzenve: a fővárost és a magyar katolicizmust ő és a hozzá hasonló vértanúk és hitvallók oltalmazzák immár ezer esztendeje. Bojtos Anita
ISTENNEK SZENTELT KIRÁLYLÁNY Árpád-házi Szent Margit domonkos nővér Dalmácia/Horvátország 1242 – Budapest, Margitsziget, 1270. január 18. Ha Árpád-házi Szent Margitra gondolunk, a legkönnyebb út, amit választhatunk, hogy nem tekintjük őt a mai világban követhető, illetve követendő példának. A gyermekként kolostorba vonult királylány erényövet hordott, teljes erejével másokért munkálkodott, olyannyira, hogy ez huszonnyolc éves korára felőrölte élet erejét, és az istenkövetés végtelenül önfeláldozó, radikális útját választotta –, érthető, hogy személye első pillantásra távol áll a mai embertől.
8
A PRINCESS DEDICATED TO GOD Saint Margaret of the Árpád dynasty, Dominican nun 1242 Dalmatia/Croatia – 18 January, 1270, Margaret Island, Budapest When one first considers the personal example of Saint Margaret, a royal princess of the Árpád dynasty, the easiest thing we might do is reject her as an example to be followed today in the modern world. The princess who began her cloistered life as a child in a convent, later wore a cilice (an uncomfortable metallic belt), spent all her strength on serving others so much so that by the age of twenty-eight this consumed all her energy. She chose this radical, self-devoted way to be close to God and thus her person is clearly difficult to understand for people nowadays. However as one of my dear friends often says, our mission in the 21st century is not a 21st century mission, it is simply us living it in the 21st century. God’s intention is to build His kingdom in this modern world – by means of our lives. Therefore we can join St. Margaret’s mission, her purpose in life, we can work on ourselves to grow in those virtues of which Saint Margaret is an example – even if
© Köztérkép.hu
9
Ám ahogy egy kedves barátom szokott fogalmazni, XXI. századi küldetésünkben nem a küldetés XXI. századi, hanem mi magunk. Isten általunk szeretné építeni országát a mai világban is. Éppen ezért, ha nem is vesszük át Árpád-házi szentünk korabeli, számunkra idegen eszközeit, amelyek őt a szentté válás útján vezették, a küldetéséhez, életcéljához kapcsolódhatunk, és tehetünk azért, hogy mi is növekedjünk azokban az erényekben, melyekben Szent Margit példaként áll előttünk. Elsőként a kitartást, és az Istennek tett ígéret megtartását, illetve a hivatásunk melletti valódi, hosszú távú elköteleződést emelném ki Szent Margit életpéldájából. Ma, amikor házasságok bomlanak fel, amikor azt sugallja a világ, hogy maradj szabad és kóstolj bele minél több dologba, de semmi mellett ne köteleződj el, igen fontos a hűséges Margit példája. A másik meghatározó erény, amit kiemelnék, az alázat. A segítőkészség, a mások felé fordulás csak az alázattal párosulva tud igazán Istennek tetsző áldozattá válni. Az alázatos Szent Margit nem azért segített, hogy reflektorfénybe kerüljön, sőt önként lemondott a származásából fakadó előnyökről. Az egyszerűséget választotta, és ajándékba kapta, hogy az apró dolgokban is meg tudta látni Istent, fel tudta fedezni az örömöt. Nekünk is az ő egyszerűségére, alázatára és megelégedésére van szükségünk a mi világunkban, ahol a pénz hajhászása, a hatalom utáni vágyakozás és a másokkal való versenyzés közepette egyre jobban kiüresedünk és vakká leszünk a teremtett világ szépségeire. Szent Margit erejének fő forrása Krisztussal való mély és szoros kapcsolata volt. Arra hívok hát mindenkit, hogy találkozzunk Krisztussal az Eucharisztiában és napról napra, hétről hétre általa megerősödve és őbenne megújulva, alázatosan és áldozatosan munkálkodjunk az Istentől megszentelt békéért a világban. Monostori László a Budapest-Újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit Plébánia plébánosa
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: MORE INFORMATION: 10
we do not wish to apply the means characteristic of her era and so unfamiliar for us that led her on the way to becoming a saint. It is the virtue of fortitude that I wish to emphasize from the example of Saint Margaret, keeping her promise made to God and the long term, true commitment to our vocation. Nowadays so many marriages break up, the world tells us to “stay free and try as many things as you can, but do not commit yourself to anything” and so Margaret’s faithful example is of utmost importance. Another strong virtue I wish to emphasize is humility. Willingness to help, and taking part in other people’s lives can only become a sacrifice that is pleasing to God if it is coupled with humility. The humble Margaret did not help others in order to get into the limelight, she gave up prerogatives due to her because of her royal origin. She chose simplicity, and through this was able to see God in little things, and to find joy. We in this modern world of ours are getting burnt-out and are blind to see the beauties of the world created by God while chasing money, longing for power and competing with people; we also need her humbleness, simple thinking and contentment. The main source of Saint Margaret’ strength and life-force was her close and deep relationship with Christ. I call everyone to meet Christ in the Holy Eucharist and work in a humble and devoted way for God’s blessed peace in this world and day by day and week by week be strengthened and renewed by Him. László Monostori Parish priest of the Saint Margaret of the Árpád dynasty parish in Budapest-Újlipótváros
11
A MAGYAROK BOLDOG KIRÁLYA Boldog Károly császár és király Ausztria, Persenbeug 1887. augusztus 17. – Portugália, Madeira szigete 1922. április 1. A magyarok Károly királynak, a közép-európai népek többsége Károly császárnak, mindenki más Ausztriai Károlynak nevezi őt. A családneve egy régi dinasztiáé, az ausztriai Habsburg– Lotharingiai családé. 1887. augusztus 17-én született, neveltetését vallásos, de rendkívül szigorú, érzelemhiányos édesanyja határozta meg. Bár ekkor még ketten is megelőzték a trónöröklés rendjében, gondosan kiválasztott tanítói mégis kezdettől uralkodónak nevelték. A német mellett beszélt angolul, franciául, magyarul és cseh nyelven, később latinul és görögül is megtanult. Lelkesedett az irodalomért és a történelemért. Már kamaszkorában a szállóigéje volt: „Lehetetlen, ezt a szót nem ismerem.” A bécsi bencés gimnáziumba járt középiskolába, utána jogtudományt hallgatott a bécsi és a prágai egyetemeken. A nyári szünetek jelentős részét utazással töltötte, az Osztrák–Magyar Monarchián kívül járt Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Németországban és Svájcban. 1907-ben nagykorúvá nyilvánították, ezután fél évig mást se csinált, csak élvezte a hirtelen jött szabadságot. Sok mindent kipróbált, amit addig nem lehetett, de hamar elege lett az öncélú szórakozásból. 1911. október 21-én az ő köreikben ritka, szerelmi házasságot kötött Bourbon–Pármai Zita hercegnővel, házasságukból nyolc gyermek született. Korukat megelőző, bensőséges családi és hitvestársi életet éltek. Károly feleségével együtt a kezdettől fogva ellenezte az I. világháborút, de kötelességtudóan teljesítette a számára nem szabadon 12
THE BLESSED KING OF THE HUNGARIANS Blessed Charles, emperor and king 17 August, 1887 Persenbeug, Austria – 1 April, 1922, Madeira, Portugal Hungarians call him King Károly, most Central European nations call him emperor Karl, everyone else calls him Karl or Charles of Austria. His family name is that of an ancient dynasty: Habsburg-Lorraine. He was born on 17 August, 1887, his education was under the control of his mother, who was a religious, but severe, cold person. At that time he was preceded by two people in the order of succession to the throne, but his teachers, who were chosen carefully, educated him to become an emperor. Besides German he spoke the English, French, Hungarian and Czech languages, later he learnt Latin and Greek. He was fond of literature and history. His motto in his teenage years was, “Impossible? I do not know this word!” He attended the secondary school of the Benedictines in Vienna, then he audited lectures on law at the Vienna and the Prague universities. A significant part of the summer holidays he spent travelling, besides the Austro-Hungarian Monarchy he travelled to England, France, Italy, Germany and Switzerland. He came of age in 1907, after that for half a year he just spent time enjoying the freedom that came so suddenly. He tried many different things he was unable to do before, but soon he had enough of self-serving pleasure. On 21 October, 1911, he married Princess Zita Bourbon-Parma, this was a marriage of love, which was so unusual in those circles, and eight children were born in their marriage. They lived an intimate family and marital life. Both Charles and his wife were against World War One from the very beginning, yet he performed his military duties, which for him were not optional but compulsory. On 21 November, 1916, Charles became the emperor-king of the Austro-Hungarian Monarchy; his inheritance was an unwinnable war and an out-of-date state structure with increasingly serious economic difficulties. Charles was the only committed supporter of Pope Benedict XVth’s initiative for peace aimed at finishing the war as soon as possible, however he did not succeed among the many radically thinking politicians and soldiers. On 30th December, 1916, he was the last king to be crowned King of Hungary, with the Holy Crown of St. Stephen, in the Buda castle’s Church of Our Lady. 13
választott, hanem kötelező hivatásos katonai szolgálatot. 1916. november 21-én lett az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója: öröksége egy kilátástalan háború és egy elavult államberendezkedés egyre súlyosabb politikai és gazdasági nehézségekkel tetézve. XV. Benedek pápa béketörekvéseinek egyetlen elkötelezett támogatójaként Károly legfőbb célja a háború minél gyorsabb befejezése volt, de a sok radikálisan gondolkodó politikus és katona között nem járt sikerrel. 1916. december 30-án a budavári Nagyboldogasszony-templomban ő volt, akit utoljára koronáztak magyar királlyá a Szent Koronával. „Fogadd a királyok koronáját! Ne feledd, hogy a korona a szentség dicsőségét, gazdagságát és hatalmát jelképezi. Légy ezért jó király, az erények drágagyöngyeivel ékes, hogy majdan az örök boldogság diadémjával koronáztassál meg a mennyben.” Ez a szertartás sokkal többet jelentett számára egy különleges és szép ünnepségnél, melynek főszereplője lehetett. A felszentelésből forrásozott küldetéstudata, áldozatvállalása és végül fiatal életének felajánlása szeretett népeiért és a világ megbékéléséért. Uralkodása mindössze két évig tartott. 1918 novemberében kényszerűen visszavonult előbb az osztrák, majd a magyar államügyektől. Lemondani nem volt hajlandó, ez a koronázás alkalmával tett életre szóló fogadalmai miatt elképzelhetetlen volt számára. Svájci száműzetéséből 1921-ben kétszer is megpróbált visszatérni Magyarországra – sikertelenül. Károlyt és családját ezután Madeira szigetére száműzték. 1922. április 1-jén az akkor pusztító világjárvány, a spanyolnátha okozta korai halálát. Fun chali sírja zarándokhellyé vált, szent családapaként és uralkodóként ápolják itt azóta is az emlékét. Tisztelete hamar elterjedt Európában és Amerikában. Boldoggá- és szenttéavatási eljárása 1949-ben kezdődött. 2004-ben Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá, akinek édesapja a Károly iránti tisztelete miatt adta fiának a Karol (Wojtyła) nevet. „Olyan férfi ő, aki erkölcsi és hitéletében egyedülálló teljességet ért el, és aki minden tőle telhetőt megtett övéiért. Uralkodását már a kezdetektől úgy fogta fel, mint egy szent szolgálatot népeiért. Államfői cselekedetei mindenben az egyház társadalmi tanítását követték. Előmozdította az igazságot és a békét. Az életszentség utáni állandó vágyával és törekvésével példamutató keresztény házastárssá, családapává és uralkodóvá vált.” Kovács Gergely #Károlykirály – Interaktív blogkönyv fiataloknak (Életút; részlet)
14
“Receive the crown of kings. You shall not forget that the crown symbolises the glory, wealth and power of holiness. Be therefore a good king, ornamented with the pearls of virtues in order to be crowned in heaven with the diadem of eternal blessing.” This ceremony meant to him much more than just a unique, beautiful liturgy of which he was the main participant. This anointing was the source of his conscience and mission, the sacrifice and the offering of his young life for his beloved people and for the peace of the world. His reign did not last longer than two years. In November 1918, he was forced to withdraw first from Austrian, then from Hungarian state matters. Abdication from the throne was unacceptable to him as he had taken an oath for life at his coronation. He tried to return from exile in Switzerland to Hungary twice in 1921 but failed. Charles and his family were exiled to the Island of Madeira. His early death was caused by the “Spanish” influenza pandemic of that time. His grave in Funchal became a pilgrimage destination and he is commemorated there for being a saintly father and ruler. Devotion to Charles soon spread in Europe and in the Americas. The process of canonisation started in 1949. He was beatified in 2004, by Pope John Paul II, who was given the name Karol (Wojtyła) by his father – out of his respect for king Charles. “He is a man who achieved a most singular completeness in his moral and religious life, and who did everything he could for the people he felt responsible for. He considered his reign from the very beginning as a holy mission for his people. His steps as head of state were all taken to further the teachings of the Church. He promoted justice and peace. His constant desire and striving for saintliness made him an exemplary Christian spouse, father and emperor.” Gergely Kovács #Károlykirály – Interactive blog for young people (Life; excerpt)
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: MORE INFORMATION: 15
A LEGHŰSÉGESEBB PÁSZTOR Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros Csehimindszent, 1892. március 29. – Bécs, 1975. május 6. „Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Isten fiatal. Övé a jövő.” Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek 1892-ben született. 1915-ben szentelték pappá, 1917-ben a zalaegerszegi fiúgimnázium hittanára lett. Az I. világháború végén kitört forradalom és tanácsköztársaság idején letartóztatták és szülőfalujába internálták. A proletárdiktatúra bukása után Zalaegerszeg plébánosa lett. Fölépíttette a zalaegerszegi ferences templomot és kolostort, a Notre Dame nővérek anyaházát és tanítónőképzőjét, elemi és középiskoláját. A szegények számára szeretetotthont alapított, és kiépítette a ház apostolok hálózatát, akik eljutottak minden segítségre szoruló katolikus emberhez. Vallási és kultúregyesületeket szervezett, újjászervezte a katolikus művelődési házat. Püspöke megbízásából a megye elmaradott területein új templomokat, plébániaépületeket, iskolákat építtetett. 1944. március 5-én XII. Piusz pápa veszprémi püspökké nevezte ki. 16
THE MOST FAITHFUL PASTOR Venerable József Mindszenty, cardinal 29 March, 1892, Csehimindszent – 6 May, 1975, Vienna “Each and every person, every single generation of a nation has to fight for their faith again and again, just like Jacob had to fight with the angel of the Lord. God is young the future is His.” József Mindszenty, cardinal, prince-primate of Hungary and archbishop of Esztergom was born in 1892. He was ordained in 1915, in 1917, he became a catechism teacher in the Zalaegerszeg male secondary school. During the period of the Hungarian soviet revolution and soviet republic he was arrested and interned in his village of birth. After the defeat of the realtively short lived first Hungarian soviet republic he became a parish priest in Zalaegerszeg. He had the Zalaegerszeg Franciscan church and cloister built, the mother-house and teacher training institute, primary and secondary school of the Notre Dame-sisters. He set up a home for the poor, he established a network of “domestic apostles” who reached all Catholic people who needed help. He organised religious and cultural associations, and reorganised Catholic cultural institutions. On the authority of his bishop he had new churches, parish buildings and schools built in the poor territories of the county. On 5 March, 1944, Pope Pius XII appointed him bishop of Veszprém. He raised his voice against the genocide of Jews. Samu Stern, the ex-president of the Jewish Council in his memoir called József Mindszenty and Blessed Vilmos Apor, the bishops of Veszprém and Győr “just men” who stood against the “growing inhumanity”. Towards the end of the Second World War he called on the new puppet government to protect the inhabitants of the yet unoccupied part of the country from the devastation of military operations, because the war did not serve the interests of the Hungarian people. In response to this act the bishop was arrested on 27 November, 1944 by agents of the Arrow-Cross government, together with several of his clerics and students and imprisoned. At the end of December he was transported from the Sopronkőhida prison to house arrest in the Sopron cloister of the Daughters of the Divine Redemeer, he was only able to return from there to Veszprém after 20 April, 1945, and after the Soviet occupation of Hungary and the end of the war in Hungary. During his period as bishop he founded 34 new parishes and 11 new village schools. On 16 August, 1945, Pius XII asked him to ascend to the position of archbish17
© Csűri Johanna és Szlabey Balázs
Szót emelt a zsidó népirtás ellen. Stern Samu, a Zsidótanács hajdani elnöke Veszprém és Győr püspökeit, Mindszenty Józsefet és Boldog Apor Vilmost a „torlódó embertelenségnek” gátat vető „igaz embereknek” nevezte visszaemlékezésében. Október végén követelte a kormányzattól, hogy kíméljék meg a Dunántúl lakosságát a hadműveletek pusztításától, mert ez a háború nem a magyar nép érdekeit szolgálja. Válasz gyanánt a püspököt november 27-én letartóztatták, több papjával és kispapjával együtt fogdába zárták. December végén a sopronkőhidai fegyházból a soproni Isteni Megváltó Leányainak zárdájába vitték házi őrizetbe, innen csak a harcok elmúltával, 1945. április 20-án térhetett vissza Veszprémbe. Püspöksége alatt 34 új plébániát, 11 új falusi iskolát alapított. XII. Piusz pápa 1945. augusztus 16-án kérte fel esztergomi érseknek, székfoglalója október 7-én volt a Prímási Bazilikában. 1946. február 21-én XII. Piusz pápa bíborossá is kreálta. Az ország rangelső főpapjaként szorgalmazta Magyarország II. világháború utáni lelki-szellemi újjáépítését, és ebben fontos szerepet szánt az imádság, az összefogás és a másokért vállalt áldozatok (az engesztelés) gondolatának. Bejárta az egész országot, és szavait tömegek hallgatták. A XX. század egyik legkiemelkedőbb magyar lelkiségi eseménysorozata volt az általa vezetett Boldogasszony éve (Mária-év, 1947. augusztus 15. – 1948. december 8.). A politikai hatalom sokféle módon igyekezett megzavarni ezeket a vallási összejöveteleket, de nem tudta megtörni a hívek lelkesedését. Mindszenty bíboros szóvá tette, ha az új államvezetés megsértette a vallási és lelkiismereti szabadságot, kiállt az alapvető emberi szabadságjogok védelmében. Felszólalt a szlovákiai magyarság deportálása és a hazai német lakosság kitelepítése ellen. Mindszenty bíboros a szabadság jelképes alakja lett. Titkosszolgálati megfigyelése és a személye elleni támadások már 1946 elejétől megkezdődtek. 1948 karácsony másnapján letartóztatták, testileg-lelkileg súlyosan bántalmazták, végül hamis vádak alapján 1949. február 8-án életfogytiglani fegyházra ítélték. XII. Piusz pápa tiltakozott az ítélet ellen, melyet az ENSZ közgyűlése nemzetközi jogi sérelemnek nyilvánított. 18
op of Esztergom, his inaugural was on 7 October in the Basilica of the PrincePrimate. On 21 February, 1946 Pius XII made him a cardinal. As the highest ranking prelate in Hungary he urged the spiritual-intellectual reconstruction of Hungary after World War II, he considered that prayer, solidarity and sacrifice for others (atonement) have an important role in that. He travelled all over the country, he spoke to masses of people. During the year of the Blessed Virgin he led one of the most significant spiritual series of events (the year lasted from 15 August, 1947 to 8 December, 1948). There were several attempts by the new post war political powers to disturb these religious gatherings, however they were unable to break the enthusiasm of the believers. Cardinal Mindszenty raised his voice if the new leaders of the socialist government attacked religious freedom and freedom of conscience, he advocated the protection of essential human rights and freedoms. Ha raised his voice against the deportation of Hungarians living in Slovakia and of German speaking Hungarians from their homeland. Cardinal Mindszenty became the symbol of freedom. From the beginning of 1946, he was being spied upon by the secret police, and suffered several attacks. He was imprisoned, inhumanly tortured both in body and spirit, and finally on 8 February, 1949, he was sentenced to life imprisonment. Pope Pius XII objected against the verdict, which was considered a breach of international law by the general assembly of the United Nations. Having spent six years in prison under brutal circumstances in 1955, he was moved to house arrest, he was released during the 1956 Revolution. On 1 November he made a short speech, and then on 3 November a long speech on the Free Hungarian Radio, he supported the aims of those fighting for liberty and expressed a future vision of civil-democratic political establishment. On 4 November because of the attack of the Soviet army he asked for and received asylum at the US Embassy were he lived for the next 15 years. At the request of Saint Pope Paul VI he was allowed to leave Hungary and travel to Rome on 28 September, 1971. Later he resided in Vienna, in the building of the Hungarian seminary. He considered it his obligation to visit the Hungarian communities all over the world and to strengthen them in faith and love of the homeland. He had a long pastoral visit to Canada, to the United States, South Africa, Australia, New Zealand and South America. In spring 1975, during his journey to Venezuela he was already planning his trip to Paris and Scandinavia when he fell ill, he died on 6 May in the Hospital of the Brothers Hospitallers in Vienna. “If I die in exile, I wish to be buried temporarily in the Mariazell Church. If the star of Moscow atheism falls from above the country of Mary and Saint Stephen, let my body be taken to the Esztergom Basilica’s crypt.” It was on 4 May, 19
ZARÁNDOKHELYEK BUDAPESTEN Szent Gellért Vértanúságának helye és szobra a Gellérthegyen Budapest különleges temploma, a Sziklakápolna Ereklyéje a Belvárosi Főplébánia-templomban Szent Margit Egykori kolostorának romjai, sírhelye és emlékműve Tiszteletének központi helye, az Újlaki Sarlós Boldogasszony-templom Ereklyéje az Árpád-házi Szent Margit-templomban Boldog Károly király Koronázásának helyszíne, a Budavári Nagyboldogasszony-templom Hermaoltára a Szent István Bazilikában Mellszobra a róla elnevezett Károly körúton Tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros Egyik jeles emlékműve a máriaremetei Kisboldogasszony-bazilika előtt Andrássy út 60. (Terror Háza), fogva tartásának és testi-lelki bántalmazásának helyszíne Az amerikai követség épülete, ahol 15 évet töltött félrabságban Kanter Károly Lelkipásztori szolgálatának egyik gyümölcse, az Örökimádás templom, ahol végső nyughelyre talált Boldog Meszlényi Zoltán püspök Vértanúhalálának helyszíne, a volt Mosonyi utcai rabkórház Egyik kultuszhelye, a Boldog Meszlényi Zoltán-templom Ereklyés oltára az Avilai Nagy Szent Teréz-templomban Boldog Salkaházi Sára szociális testvér A Szociális Testvérek anyaháza, ahonnan elhurcolták Vértanúságának helyszíne a Duna-parton Modern kultuszhelye, a Boldog Salkaházi Sára-templom Boldog Sándor István szalézi testvér Az újpesti Clarisseum, az egykori szalézi kollégium és nyomda Mártírhalálának helyszíne, a volt Fő utcai hadbíróság épülete Sírhelye és kisebb csontereklyéi az Új köztemető 301-es parcellájában
KERESSE ITT
mindszentyalapitvany.hu/vertanuink-hitvalloink
PILGRIMAGE DESTINATIONS IN BUDAPEST Saint Gerard The location of his martyrdom and his monument on Gellért Hill. Cave Church, a unique church in Budapest. His relic in the Inner City Parish Church of the Assumption Of the Blessed Virgin Mary. Saint Margaret Ruins of her cloister, her original burial place and memorial. A centre of devotion to her is the Church of the Visitation in Újlak. Her relic in the parish Church of Saint Margaret of the Árpád dynasty in Budapest. Blessed Charles, emperor and king The location of his coronation, the Buda Castle Church of Our Lady of the Assumption, the ‘Matthias Church’. Altar with his reliquary in Saint Stephen’s Basilica. His bust on Charles Boulevard (Károly körút) named originally after him. Venerable József Mindszenty, cardinal A memorial outside the Máriaremete Church of the Nativity of the Blessed Virgin Mary. 60 Andrássy Boulevard (House of Terror) – the former communist secret police HQ where he was imprisoned and tortured. The American Embassy, where he spent 15 years in captivity. Károly Kanter A fruit of his pastoral initiatives, the Church of Perpetual Adoration, his grave. Blessed Bishop Zoltán Meszlényi The location of his martyrdom, the hospital for convicts in Mosonyi Street. One of the places dedicated to his veneration, the Blessed Zoltán Meszlényi Church. Altar with his relic in the Church of Teresa of Avila. Blessed Sára Salkaházi, sister of social service The mother house of the Sisters of Social Service, the place where she was arrested. The spot of her martyrdom on the bank of the Danube river. The modern location of veneration to her, the Church of Blessed Sára Salkaházi. Blessed István Sándor, Salesian brother Clarisseum in Újpest, the former Salesian College and printing house. The location of his martyrdom, the military court building in Fő Street. His grave and small bone relics in plot 301 of the New Public Cemetery.
FIND HERE
mindszentyalapitvany.hu/en/martyrs-and-confessors-of-budapest
Embertelen körülmények között töltött hat börtönév után 1955-től szigorú házi őrizetbe helyezték, innen az 1956-os forradalom idején szabadult. November 1-jén egy rövid, november 3-án hosszabb beszédet mondott a Szabad Magyar Rádióban, kiállt a szabadságharc céljai mellett, és a polgári demokrácia jövőképét vázolta fel. November 4-én hajnalban a szovjet csapatok támadása miatt az amerikai követségen kért és kapott menedéket. Szent VI. Pál pápa kérésére 1971. szeptember 28-án Rómába utazott, haláláig Bécsben, az ottani magyar papnevelde épületében lakott. Kötelességének érezte, hogy a világon szétszóródott magyar közösségeket felkeresse, hitükben és hazaszeretetükben őket megerősítse. Hosszabb lelkipásztori utakat tett Kanadába, az Egyesült Államokba, Dél-Afrikába, Ausztráliába, Új-Zélandra és Dél-Amerikába. 1975 tavaszán a venezuelai útján – már a párizsi és skandináviai utakat tervezve – beteg lett, május 6-án hunyt el az Irgalmas Rend bécsi kórházában. „Ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a máriacelli kegytemplomban. Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba.” Végakarata teljesítésére a kommunizmus bukását követő rendszerváltozás után, 1991. május 4-én kerülhetett sor. Boldoggá- és szenttéavatási eljárása hivatalosan 1994-ben kezdődött. A Tiszteletreméltó bíboros életszentségét Ferenc pápa határozata 2019. február 12-én ismerte el. „Teljes odaadása Krisztus iránt, az Ő igazsága és igazságosságának érvényesülése iránt, a bizalommal teli ráhagyatkozása az isteni Gondviselésre, élő és állhatatos reménye, népe iránti szeretete, rendíthetetlen és szenvedélyes lelkipásztori tevékenysége, buzgósága az egyetértésért és a békéért, okossága és ereje, a világi dolgok iránti megvetése, és végül az evangéliumi eszményekre való folytonos törekvése – mindezek a vonások remekül megrajzolják Mindszenty bíboros lelki portréját. Erénygyakorlásával ékesítette a bíbort. Egész életét a Krisztusba és az Ő egyházába vetett hitének szentelte.” Kovács Gergely #Mindszenty – Interaktív blogkönyv fiataloknak (Életpálya; részlet)
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: MORE INFORMATION: 22
1991, that his last will could be fulfilled, after the change of the regime following the breakdown of communism. The procedure of canonisation (Blessed then Saint) officially started in 1994. The saintliness of the venerable cardinal was recognised by Pope Francis in his decision on 12 February, 2019. ”The spiritual portrait of cardinal Mindszenty is properly characterised by complete self-devotion to Christ and for his justice to prevail, his profound belief with faith in God’s providence, his live and persistent hope, his love for his people, his steadfast and passionate activity as a pastor, his love for harmony and peace, his wisdom and strength, his contempt for the things of the world and continuous striving for the ideals of the Gospel. Cardinal Mindszenty’s practice of the virtues was what coloured his attire red. His sacrificed his whole life to faith in Christ and His church.” Gergely Kovács #Mindszenty – Interactive blog for youngsters (Career; excerpt)
THE APOSTLE OF THE EUCHARIST Károly Kanter, diocesan priest 7 June 1853, Tata – 20 November 1920, Esztergom The Catholic community of Hungary are preparing again for an International Eucharistic Congress – after eighty-three years. This grace filled event is going to take place under difficult historical circumstances once again – at that time the looming threat of fascism, and now due to the pandemia. The words of Béla Bangha from 1938, may come to mind, “the Eucharistic World Congress gains a special timeliness and significance”, we may hope for spiritual renewal if we recognize the significance of the essence of the Eucharist, which “binds us in love”. The person of Károly Kanter (1853−1920), Catholic priest, is a heroic example for us in this sense. Károly Kanter was one of the people who started the Catholic renewal at the turn of the century, and did a lot for reforming religious education, for setting up devotional associations, for the renewal of the Church and of society in a Catholic spirit. He was one of the best orators of his era, having rejected the title 23
AZ OLTÁRISZENTSÉG APOSTOLA Kanter Károly hitvalló lelkipásztor Tata, 1853. június 7. – Esztergom, 1920. november 20. Magyarország katolikus közössége nyolcvanhárom év után újra Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készül. Akkor a fokozódó nácizmus veszélye, most pedig a világjárvány miatt újra nehéz történelmi helyzetben fog megvalósulni ez a kegyelmi esemény. Bangha Béla 1938-ban elhangzott szavai juthatnak eszünkbe: „az Eucharisztikus Világkongresszus, egészen különleges időszerűséget s jelentőséget nyer”, hiszen a szeretet kötelékének is nevezett Eucharisztia lényegének felismerésétől ma is lelki megújulást remélhetünk. E reményben adhat erősítő példát számunkra Kanter Károly katolikus pap személye. Kanter Károly a századforduló katolikus megújulásának egyik jeles elindítója volt, aki sokat tett a vallási nevelés megreformálásáért, hitbuzgalmi egyesületek alapításáért, az Egyház és a társadalom katolikus szellemű megújulásáért. Korának egyik legkiválóbb szónoka volt, aki a püspöki címet többször is vis�szautasítva egyedül a lelkipásztori szolgálatnak élt. Szinte nem volt olyan egyházi vállalkozás, kezdeményezés Budapesten, amelynél ne bábáskodott volna. Emlékezhetünk rá templomalapítóként, templomépítőként, aki kijárta és megvalósította, hogy az állandó szentségimádás biztosítására felépüljön az Örökimádás temploma a magyar fővárosban. Az oltáregyletek igazgatójaként is ezt az ügyet szolgálta, hiszen vallásosságának legmélyebb alapját az Oltáriszentség tisztelete jelentette. Az Eucharisztia tisztelete (a legfölségesebb Oltáriszentség imádása, engesztelése, vétele, az érte való apostolkodás a szegény templomokban) határozta meg papi tevékenységét és egész személyiségét. Ebből táplálkozva élte mindennapjait és építette a szeretet kötelékeit mindenfelé, ahogy életrajzírója, Lelóczky Gyula is írta róla: „Fáradságot nem sajnálva, hihetetlen leleményességgel tud segíteni. Munkanélkülieknek állást szerez. Nyomorgó betegekhez orvost küld, nem egyszer maga takarít betegeire, mosdatja őket. Vannak, akiket saját konyhájáról táplál. Titokban fiatalokat iskoláztat. Lelki gyermekeinek pénzt ad, hogy beszerezzék, amire szegényeinek szüksége van. Tucatjával kapja a segélyt kérő leveleket: egyet sem hagy elintézés nélkül. A hónap végére mindig elfogy a pénze, annyit adakozik. Egy alkalommal apáti aranykeresztjét zálogosítja el, hogy valakin segíthessen.” Kanter Károly eucharisztikus lelkülete mindannyiunk számára jó példával szolgálhat: éljük hivatásunkat és hétköznapjainkat az Oltáriszentség lelkiségé24
of bishop several times he only lived for his priestly ministry. There was no church event or initiative in Budapest which took place without his cooperation. We remember him as a church founder, church builder who had the church of Perpetual Adoration built in the Hungarian capital for ensuring continuous adoration of the Holy Eucharist. He worked as director of the altar associations and the adoration of the Blessed Sacrament lay at the foundation of his religiousness. Adoration of the Eucharist was the central element of his activity as a priest (adoration, atonement, receiving of the divine Eucharist, and working as an apostle for it in churches for the poor). This is what supported his everyday activity and bound him in love everywhere; his biographer, Gyula Lelóczky writes about him: “He is able to help, he is self-devoted and especially ingenious in finding ways to help, he gets a job for the unemployed, he sends a doctor to the poor and ill, it is often him who does the cleaning for the patients, he washes them. There are people who get food from his kitchen. He educates youngsters in secret. He supports his spiritual children financially to be able to get the things the poor need. He receives dozens of letters with requests for help – he does not leave any of them without answer or help. He gives so much money in donations that he always runs short of money by the end of the month. On one occasion he pawns his abbatial golden cross in order to get money to help someone.” The eucharistic spirit of Károly Kanter may be an example for all of us and we should live out our vocation and our days further in © Pestbuda.hu
25
ből! Európai látókörrel és széles műveltséggel párosult lendületes vallásossága, bátor önazonosságtudata és magabiztossága halála után csaknem száz évvel is iránymutató lehet. Frauhammer Krisztina, etnográfus
BUDAPEST DIÁKJA, ESZTERGOM PÜSPÖKE Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök Hatvan, 1892. január 2. – Kistarcsa, 1951. március 4. Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban, szülei tanító-házaspárként később Budapestre költöztek. Zoltán Rimaszombaton, majd a fővárosban végezte tanulmányait, érettségit az esztergomi kisszemináriumban szerzett (1909). Vaszary Kolos bíboros már ekkor felfigyelt tehetségére, közbenjárására római ösztöndíjat kapott. A kivételes tehetségű fiatalember 1915-ben kánonjogi diplomával fejezte be tanulmányait a Pápai Gergely Egyetemen. Korengedménnyel még ebben az évben pappá szentelték Innsbruckban, majd rövid komáromi kápláni szolgálat után Csernoch János bíboros Esztergomba rendelte. 1917-től érseki levéltáros és szertartó, 1920-tól érseki titkár és szentszéki jegyző. Csernoch János halála után (1927) Serédi Jusztinián bíborosnak is megbízható és hűséges munkatársa lett, aki rábízta az érseki irodaigazgatói tisztet, valamint kanonoki stallumot adományozott neki és egyéb felelősségteljes feladatköröket is ráruházott. Amikor megürült az esztergomi segédpüspöki szék, őt találta © Héya Zoltán 26
the spirit of the devotion to the Eucharist. His enthusiastic religiousness coupled with a European perspective and great education, his brave, self-assertive, confident character can be a spiritual guide for us even a hundred years after his death. Krisztina Frauhammer, ethnographer
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: MORE INFORMATION:
FROM STUDENT IN BUDAPEST TO BISHOP OF ESZTERGOM Blessed Zoltán Meszlényi martyr bishop 2 January, 1892, Hatvan – 4. March, 1951, Kistarcsa Zoltán Meszlényi was born on 2 January, 1892 in Hatvan. His parents were both teachers, who moved to Budapest. Zoltán went to school in Rimaszombat (today Rimavská Sobota), then in Budapest. He took his secondary school leaving exam in the minor seminary of Esztergom in 1909. Cardinal Kolos Vaszary recognized his talents and offered him a scholarship in Rome. The talented young man graduated from the Pontifical Gregorian University with a degree in canon law in 1915. In the same year, he was ordained priest with age concession in Innsbruck. He first served as a curate in Komárom for a short time, then Cardinal János Csernoch called him to Esztergom. From 1917, Blessed Zoltán was keeper of the archiepiscopal archives and master of ceremonies, from 1920 secretary of the archbishop and notary of the Holy See. After the death of János Csernoch in 1927, he became a reliable and loyal collaborator of Cardinal Jusztinián Serédi, who appointed him head of the archbishop’s office and prebendary, and when the seat of the auxiliary bishop 27
a legalkalmasabbnak a betöltésére. A püspökszentelésre 1937. október 28-án került sor, Meszlényi püspök jelmondata hűen tükrözte jellemét: „Fidenter ac fideliter”, azaz: „Bizalommal és hűséggel”. Kitűnő egyházjogászként az Egri Érseki Jogakadémiának is professzora lett. Serédi Jusztinián halála után ugyanilyen elkötelezettséggel szolgálta az egyházmegyét Mindszenty József bíboros idején, aki minden tisztségében megerősítette őt és további feladatokat bízott rá. Mindszenty bíboros letartóztatása után Drahos János kanonok irányította a főegyházmegyét, aki azonban 1950. június 15-én elhunyt. Temetése után az összegyűlt káptalan Meszlényi Zoltán segédpüspököt választotta meg a tisztségre. Meszlényi püspök a káptalani helynöki székfoglalója alkalmából kiadott körlevelében így fogalmazta meg cselekedeteinek alapelvét: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget meg nem tagadtam soha.” Ez a mondata sorsát is előrevetítette, elképzelhetetlen volt róla, hogy alkut kössön az ateista államhatalommal. A püspököt alig két héttel helynökké választása után, 1950. június 29-én letartóztatták. Bírósági eljárás nem volt, ítélet sem született, további sorsa néhány túlélő sorstársának visszaemlékezéséből ismeretes. Meszlényi Zoltánt rövid ideig a budapesti Gyűjtőfogházban tartották fogva, majd átszállították a kistarcsai internálótáborba. Itt a többi rabtól elkülönítve őrizték egy ablaktalan szobában, ahol télen a fagy, nyáron a hőség tette elviselhetetlenné a helyzetét. Őrei bántalmazták, szükséges gyógyszereit nem kaphatta meg. Sok szenvedés után 1951. március 4-én a Mosonyi utcai kórházba már a halott püspököt szállították be, március 10-én temették el a rákoskeresztúri Új köztemetőben. Halálát utólagosan anyakönyvezték. 1966. június 22-én hamvait exhumálták, földi maradványai az esztergomi bazilika sírboltjába kerültek. Boldoggáavatási eljárását Erdő Péter bíboros kezdeményezte 2004-ben. A vértanú püspök csontereklyéit a boldoggá avatás alkalmával az esztergomi Prímási Bazilika Szent Adalbert-mellékoltárában helyezték el. Kovács Gergely www.mindszentyalapitvany.hu
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: MORE INFORMATION: 28
of Esztergom became vacant, he considered him the most suitable candidate. He was consecrated bishop on 28 October, 1937. His episcopal motto perfectly reflected his character: “Fidenter ac fideliter”, that is, “With confidence and fidelity”. Being an excellent canon lawyer, he also became a professor of the Archiepiscopal Academy of Law of Eger. After the death of Jusztinián Serédi, he continued to serve the diocese with the same dedication. The new cardinal, József Mindszenty confirmed him in all of his positions and entrusted him with additional tasks. After Cardinal Mindszenty’s arrest, canon János Drahos governed the archdiocese of Esztergom until his death on 15 June, 1950. The chapter summoned after the funeral elected auxiliary bishop Zoltán Meszlényi to succeed him. On the occasion of his inaugural as chapter vicar, Bishop Meszlényi wrote a circular letter, in which he expressed the principle of his actions in the following words: “As a faithful pastor of Christ, I have never denied the faith and the fidelity to our Church.” This sentence anticipated his destiny: everyone knew that he would never bargain with the atheistic state. On 29 June, 1950, two weeks after his election as vicar, he was arrested. There was no legal proceeding and no judgement. We only know what happened to him afterwards from the recollections of some of his surviving fellow prisoners. Zoltán Meszlényi was detained for a short time in the Budapest detention centre, then transferred to the intern camp in Kistarcsa. There he was separated from the rest of the prisoners in a room with no windows, where freezing temperatures in the winter and scorching temperatures in the summer made the prisoner’s life unbearable. His guards maltreated him and he did not receive his necessary medications. After much suffering, the dead body of the bishop was taken to the hospital in Mosony Street on 4 March, 1951. He was buried in the new public cemetery of Rákoskeresztúr on 10 March. His death was registered later. On 22 June, 1966, his remains were exhumed and placed in the crypt of the Esztergom Basilica. His process of beatification was promoted by Cardinal Péter Erdő in 2004. On the occasion of his beatification, the relics ex ossibus of the bishop and martyr were placed in the side-altar of Saint Adalbert of the Primatial Basilica in Esztergom. Gergely Kovács www.mindszentyalapitvany.hu/en
29
A BOKRÉTA UTCA VÉRTANÚJA Boldog Salkaházi Sára vértanú szociális testvér Kassa, 1899. május 11. – Budapest, 1944. december 27.
© Fecske Orsolya
30
THE MARTYR OF BOKRÉTA STREET Blessed Sára Salkaházi, martyr, social sister 11 May, 1899 – 27 December, 1944, Budapest “Our life is full of noise, hooting and hollering, hustle and bustle, haste, nervousness, trouble, sorrow. We rush and get tired. We get tired and are unable to get rest. Row out into the deep waters. Go to the church, to the tabernacle, Christ awaits you there. You do not have to cry there, he will solace you without tears, you do not have to pray for strength, he will listen to you without asking, all you have to do is appear in front of him, kneel down and forget yourself in the silence to let Him speak.” We know sister Sára as a passionate, cheerful woman, who was a hard-working and practical person this is the character we see in her diary and hear from people’s memories of her. There was no mysticism in her, she said so herself, she was hardly able to pray – as she herself put it. However she lived her life in the attraction of the Holy Eucharist. In the morning she went to the chapel first thing and in the evening she was the last to leave it, during the day she often went in to kneel down in front of Jesus present in the Holy Eucharist. For her it was important to say at least one word on these occasions which reflects love and devotion. If the adoration of the Blessed Sacrament was not continuous contemplation she was not bothered. Talking to God was important for her. The occasions of adoration of the Eucharist, which were compulsory and voluntary, helped not only her self-devotion but the deepening of the attachment of love as one engaged, becoming one with God’s will and also to perform her work for the glory of God and for the good of people. She often offered her Eucharistic adoration for several intentions. Kneeling in front of the Eucharist she was able to meet those she loved but who were far away, “in the eucharistic heart of Jesus” as she was connected to them by love. Sometimes it was a challenge for her to be together with the Lord Jesus, and sometimes it was difficult to keep the precise time period of adoration, she always strived to make herself aware that the sacramental Jesus was living in her vicinity. After a day’s rushing about she went to have rest in front of the Eucharist, to gain some peace and strength for further action. Love and gratitude, wanting to glorify Him and obligation also took her to Jesus, just like penitence, temptation or anxiety. She went to Him when she suffered some annoyance and it was Him she expected consolation from. 31
„Életünk tele van zajjal, lármával, kapkodással, sietéssel, loholással, idegességgel, gonddal, bánattal. Rohanunk és kifáradunk. Kifáradunk és nem tudunk pihenni. Evezz a mélyre! Menj a templomba a tabernákulum elé, ott Krisztus vár. Előtte nem kell sírnod, könnyek nélkül is megvigasztal, nem kell erőért könyörögnöd, kérés nélkül is meghallgat, csupán csak meg kell jelenned Előtte, térdre kell omlanod s bele kell felejtkezni egy kicsit a csendbe, hogy Ő megszólaljon.” Sára testvért naplója és a visszaemlékezések alapján szenvedélyes, vidám, két lábbal a földön járó, hihetetlen munkabírású embernek ismerjük. Saját bevallása szerint semmi miszticizmus nem volt benne, sőt ahogy fogalmaz, imádkozni is alig tudott. Életét azonban az Eucharisztia vonzáskörében élte le. Reggelenként elsőként ment a kápolnába, este utolsóként jött ki onnét, és napközben is gyakran belépett egy-egy pillanatra, hogy térdet hajtson az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus előtt. Fontos volt számára, hogy ilyenkor kimondjon legalább egy szót, amelyben szeretet és odaadás van. Nem zavarta, ha a szentségimádás nem folyamatos elmélkedéssel telt. Számára az volt a fontos, hogy beszélgessen Istennel. A kötelezően előírt és önként vállalt szentségimádási alkalmak segítették nemcsak az önátadásban, a jegyesi szeretetkapcsolat mélyülésében, az eggyé válásban Isten akaratával, de abban is, hogy munkáját valóban Isten dicsőségére és az emberek javára végezze. Szentségimádásait gyakran felajánlotta különböző szándékokra. Az Oltáriszentség előtt térdelve, „Jézus eucharisztikus Szívében” távol lévő szeretteivel is találkozhatott, hiszen összekötötte velük a szeretet köteléke. Noha időnként kihívást jelentett számára, hogy az Úr Jézussal mindig együtt legyen, és olykor nem volt könnyű pontosan betartani a szentségimádási időt sem, mindig igyekezett tudatosítani magában, hogy a szentségi Jézus közvetlen közelében lakik. Egész napos rohanásából az Oltáriszentség elé ment megpihenni, békét és erőt meríteni a további fáradalmakhoz. Naplójából tudjuk, hogy a szeretet és hála, a dicsőíteni akarás és a kötelesség egyaránt Jézushoz vitte őt, csakúgy, mint a bűnbánat, a kísértés vagy a nyugtalanság. Hozzá ment panaszkodni, ha kisebb-nagyobb sérelmek érték és tőle várta a vigasztalást is. Sára fogadalmas életének indulása és befejezése is egészen konkrétan az Eucharisztiához kötődik. Naplójából tudjuk, hogy első fogadalmának letételekor mélyen megrendülve, a Krisztus-jegyesség jelentését ésszel fel sem érve, ugyanakkor menyegzős boldogságban térdelt az oltár elé. Életének felajánlását is az Oltáriszentség előtt tette meg, és a tabernákulum elől indult utolsó útjára is, kiszakítva magát nyilas gyilkosai közül. Az utolsó szemtanú így vallott erről: „Előre jött a tabernákulumig. Két nyilas utána. Az örökmécs az arcába ragyogott.” Németh Emma, Szociális Testvérek Társasága 32
The start and ending of Sára’s professed life is directly linked to the Holy Eucharist. We know from her diary that on the occasion of making her first religious vow she was deeply touched, did not even understand completely the gist of being Christ’s betrothed, she kneeled down in front of the altar as happy as a bride on her wedding day. The sacrifice of her life was performed in front of the Eucharist, she turned and approached the tabernacle as one of her last acts – tearing herself free from the hands of Arrow Cross Party killers sent to fetch her. The last eyewitness remembers as follows “She went towards the tabernacle. Two Arrow Cross soldiers followed her...the sanctuary light shone upon her face.” Emma Németh SSS
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: MORE INFORMATION:
COOL RELIGIOUS FROM RÁKOSPALOTA Blessed István Sándor, martyr, Salesian brother 26 October, 1914, Szolnok − 8 June, 1953, Budapest “I was as a pupil of the Salesian College in Rákospalota when a most remarkable event took place in May 1938. It was then that the International Eucharist Congress took place in Budapest. The legate of Pius XI was cardinal Eugenio Pacelli, who was later elected Pope and took the name Pius XII. During the Congress the ‘The Heart Brigade’ of the Rákospalota Salesian Institute and Oratory performed a constant ‘minor order’s’ ministry with about 80-100 members. I was one of them. Our leader was István Sándor. I remember that as a child I was sitting as one of the ‘The Heart Brigade’ dressed in red in front of the bishops representing several countries. All our actions and appearances were very well executed, 33
EGY VAGÁNY SZERZETES RÁKOSPALOTÁRÓL Boldog Sándor István vértanú szalézi szerzetes Szolnok, 1914. október 26. – Budapest, Fő utcai börtön, 1953. június 8. „Ott voltam Rákospalotán a szalézi kollégium növendékeként, amikor 1938 májusában egy nagyon emlékezetes esemény történt. Akkor volt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten. XI. Piusz legátusa volt Eugenio Pacelli bíboros, akit később XII. Piusz néven megválasztottak pápának. A Kongresszus alatt a rákospalotai szalézi intézet és oratórium Szívgárdája álladó kisklérus szolgálatot teljesített kb. 80–100 taggal. Én is közöttük voltam. A vezetőnk Sándor István volt. Mint gyermek arra is emlékszem, hogy a kis piros ruhás szívgárdisták egy alacsony padon, a különböző országokat képviselő püspökök előtt ültünk. Általában nagyon sikeres volt minden fellépésünk és szereplésünk, de Sándor István ezt nem személyes sikerként könyvelte el, hanem mindig az intézet sikere volt. Már ebből a cselekedetéből is lehetett látni, hogy minden erejével az Egyház és a Szalézi Társaság javát kereste. Sándor István szinte ösztönösen érezte, hogy a fiatalokat Krisztushoz vezetni nem egy üzleti tevékenység. Az ő szellemi felkészültsége nem volt olyan mérvű, hogy ezen a téren szédületes sikereket érhetett volna el. Anyagi lehetőségei sem voltak propagandára. Egyszerű nyomdászként és szerzetesként azonban nagyon jól tudta és érezte, hogy a szíven keresztül, amelyet áthat az értelem, nagyon sok mindent pótolni lehet. Így lett belőle kiváló pedagógus, akinek legnagyobb példaképe természetesen Don Bosco volt.” (Bősze József szalézi atya tanúvallomása, 2007.) Sándor István a II. világháborúban katonaként szolgált és hadifogságba esett. Innen hazatérve azonnal folytatta nevelői munkáját a Don Bosco Nyomdában. Rendtársa, Szőke János atya így emlékezett vissza erre az időszakra: „A szalézi kollégiumban az iparos és a diák növendékek szabadideje közös volt, különösen a játék kötötte őket össze. Mivel jó sportoló volt, vonzó erővel hatott a fiatalokra. Másik kedvelt tevékenysége volt a kisklérus és a szívgárdisták szervezése. A mozgalom célja az volt, hogy Savio Szent Domonkos és Szent Tarzíciusz szellemében a ministránsok lelki életét irányítsa. István testvér minden összejövetel és próba előtt beszélt a fiúkkal, hogy kellő áhítattal vegyenek részt a szentmiséken. A szívgárdistákat még külön buzdította a Jézus Szíve-tiszteletre is.” 34
© Tremmelné Hudik Katalin
but István Sándor regarded this not as his personal success, but as the success of the institution. He sought always the good of the Church and of the Salesian Society − as this deed of his shows. István Sándor instinctively felt that leading young people to Christ is not a business activity. His academic education was not particularly profound nor did he have great achievements in this field. He had no financial means for promotion, either. However as a humble printing press worker and religious brother he knew well that through a heart which is full of understanding many things can be compensated for. This is how he became an excellent educator whose greatest ideal was Don Bosco, of course.” (the attestation of József Bősze, Salesian father, 2007) István Sándor served as a soldier in World War II and at the end a prisoner of war. Having returned home from captivity he immediately continued his work as an educator in the Don Bosco Printing House. His fellow brother in the order, János Szőke remembered this time with the following words: “In the Salesian College the craftsmen and students had their free time in common, it was games especially which bonded them. As he was a good sportsman, young people were attracted to him. Another of his beloved activities was organising the ‘young clerics’ and ‘The Heart Brigade’. The aim of the movement was to guide the spiritual life of the altar-boys in the spirit of Savio Saint Dominic and Saint Tarsicius. Brother István spoke to the boys before every assembly and rehearsal, he called them to participate in the Holy Mass with due devotion. He encouraged the ‘The Heart Brigade’ to adore the Sacred Heart of Jesus.” 35
Sándor István a szerzetesrendek 1951-es feloszlatása után gyári munkás lett, de továbbra is rendszeresen találkozott régi növendékeivel, akiket igyekezett Krisztus útján tartani az ateista állami propaganda ellenében is. Tanítványai között volt néhány fiatal, akik fegyveresen is a hatalom ellen akartak fordulni, de leleplezték őket. Habár Sándor Istvánnak semmi köze nem volt az összeesküvéshez, őt is letartóztatták és hadbíróság elé állították, majd 1953. június 8-án kivégezték. Ádám László egykori szalézi tartományfőnök, maga is a per elítéltje, visszaemlékezésében így írt: „Szalézi testvéreim nem hagytak hátra semmit a történtekből, s ha élnének is, magukkal vinnék sírjukba azt, amit szenvedtek s amit tettek börtönéletükben. Isten előtt kijelentem, hogy távol áll lelkemtől a szánalomkeltésnek még a gondolata is. Abból, amiért bebörtönöztek s elítéltek, jottányit sem követtem el, ami jót tettem, azt lelkiismeretből tettem. Istenben boldogult testvéreink bizonyára még többet szenvedtek, különösen Sándor István, s még több jót tettek. Kár, hogy csak keveset tudok róluk írni. Ő szenvedhetett legtöbbet. Utolsó szava ez volt: Bocsánatot kérek! Még egy szavára emlékszem. Az elsőfokú tárgyaláskor, amíg a hadbíróság a büfében tanácskozott, a fegyőr pedig ütésre emelt puskatussal járt soraink előtt, ő imádkozott s a martalóc ráförmedt: Mit imádkozik? Úgysem segít az... Sándorunk ezt rebegte: Egyedül Ő segíthet!” Ábrahám Béla, Szalézi Szent Ferenc Társasága (Don Bosco Szaléziak) Sándor István és a Keresztény Ifjak Országos Egyesülete (KIOE) fiataljainak mindennapi felajánló imája Uram Jézus! Neked ajánlom fel a mai nap minden imádságát, munkáját, örömét, csalódását, szenvedését. Add meg nekem és minden munkás testvéremnek a kegyelmet, hogy úgy gondolkozzunk, mint te. Veled imádkozzunk, dolgozzunk és veled éljünk! Add, hogy teljes szívünkből szeressünk téged, s mindenütt, minden erővel neked szolgáljunk! Jöjjön el a te országod közénk, a gyárakba, a családokba. Ismerjenek és szeressenek téged mindenütt és mindenkor. Ments meg minket a bajtól és a bűntől! Legyen kegyelmed azokkal, akik veszélyben forognak. A munkában meghaltak békében nyugodjanak. Ámen. 36
After religious orders were dissolved in 1951, by the communist regime, István Sándor became a factory worker, however, he continued meeting his pupils regularly, and tried to keep them close to Christ and to counter the atheistic state propaganda. There were some young people among his students who wanted to organize a riot against the state power, however, they were discovered. In spite of the fact that István Sándor had nothing to do with the riot, he too was also arrested, he was tried by court-martial, on 8 June, 1953, and was executed. The former Salesian provincial, who himself was convicted in this trial, wrote the following lines in his memoir, “My Salesian brothers did not tell me anything of what happened, and even if they were alive, they would take to the grave with themselves the ways they suffered and what happened during their imprisoned life. I declare before God that stirring anyone to pity is not part of my intention. I committed nothing of which I was accused and imprisoned and sentenced for, what good I did – I did with a good conscience. Our brothers suffered even more, especially István Sándor, and I’m sure they did more good. It is a pity I can write little about them. He must have been the one who suffered most. I have already cited his last words, ‘I am sorry!’ I remember one more thing. During the first trial when the judges of the court-martial were counselling in the snack bar, and the guard was walking in front of our row with gun-stock lifted to hit, he was praying, and the guard snapped at him ‘Why are you praying! It won’t help you!’... Our Sándor calmly said: ‘Only He can help!’” Béla Ábrahám SDB The everyday prayer of offering of István Sándor and of the Catholic Young Labourer Association (KIOE) Lord Jesus, I offer to you every prayer, every work, every joy, every disappointment and burden of this day. Grant to me and to all my fellow-workers the grace to be able to think like you, to pray, to work and to live with you. Bestow on me the grace to be able to love you with all my heart and to serve you everywhere and with all my strength. May your kingdom come among us, in our workplaces and in our families. May you be known and loved everywhere and always. Save us from all evil and from all sin. May your grace assist those in danger. May those who die while working rest in peace. Amen. 37
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: MORE INFORMATION:
Vértanúink-Hitvallóink XXVII. évfolyam 2. szám a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából © Magyarországi Mindszenty Alapítvány, 2021 www.mindszentyalapitvany.hu A folyóirat kiadását és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány működését olvasóink adományai biztosítják. A különszám megjelenését a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
IDEA Nyomda, Kolozsvár, Nagy Péter igazgató Angol nyelvi lektor: Andrew Mile © A budapesti Szent István Bazilika szentélymozaikja, Benczúr Gyula alkotása; Lapos László fényképfelvétele
Our Martyrs and Confessors Vol. XXVII, No. 2 on the occasion of the 52nd International Eucharistic Congress held in Budapest © Hungarian Mindszenty Foundation, 2021 www.mindszentyalapitvany.hu The publishing of the magazine and the operation of the Hungarian Mindszenty Foundation are financed by donations from our readers. This special edition was supported by the Prime Minister’s Office and Bethlen Gábor Fund Management Zrt.
IDEA Printing House, Kolozsvár (Cluj-Napoca), Director: Péter Nagy Copy editing and proofreading: Andrew Mile © Mosaic in the sanctuary of Saint Stephen’s Basilica in Budapest; artist: Gyula Benczúr, photographer: László Lapos
Könyörögve kérünk, mindenható Istenünk, szent angyalod vigye áldozatunkat mennyei oltárodra isteni Fölséged színe elé, hogy mi, akik erről az oltárról Fiad szentséges testében és vérében részesülünk, minden mennyei áldással és kegyelemmel elteljünk.
In humble prayer we ask you, almighty God: command that these gifts be borne by the hands of your holy Angel to your altar on high in the sight of your divine majesty, so that all of us, who through this participation at the altar receive the most holy Body and Blood of your Son, may be filled with every grace and heavenly blessing.