Vértanúink-Hitvallóink (59. szám) by Mindszenty Alapítvány

2009. december

XV. évfolyam 59. szám

VÉRTANÚINK–HITVALLÓINK

Három hónap eseményei A középpontban ter mészetesen a vértanú püspök Meszlényi Zoltán Lajos boldoggá avatása áll. Lapunkban az eseményrôl a korai lapzárta (október 15.) miatt nem számolhatunk be. Errôl a fontos hírrôl a lap következô számában írunk részletesen. Az eseményrôl elôzetesen annyit tudok leír ni, hogy a vértanú püspök exhumálása, vagyis földi maradványainak azonosítása 2009. augusztus 30-án 14-16 óra között történt Esztergomban, a Bazilika kriptájában. Az eseményrôl hivatalos jegyzôkönyv készült. Az ereklyét a boldoggá avatás napján helyezik el ünnepélyes keretek között a Bazilika egyik oltárában kialakított helyen. A boldoggá avatás eseménye azért is emlékezetes, mert Rómán kívül, azon a helyen történik, ahol Meszlényi Zoltán huzamos ideig élt és dolgozott Isten országáért. A boldoggá avatás liturgiáját Erdô Péter bíboros, Esztergom-budapestié rsekv égzi.A p ápaid öntésrôls zólóh ivatalosl eveleta S zenttéA vatási Kongregáció prefektusa, legfôbb vezetôje, Angelo Amato érsek olvassa fel. Nekem, a boldoggá avatási eljárás magyarországi posztulátorának jut az a megtisztelô feladat, hogy a magyar fordítást felolvassam. Itt lesz körünkben az ügy római posztulátora, Dr. Andrea Ambrosi ügyvéd is. Jelen lesznek még rokonai és az a har mincöt személy is, akik valami-

lyen for mában fontos (közvetlen vagy közvetett) munkatársai voltak a boldoggá avatási eljárásnak. Két erdélyi fôpap boldoggá avatása hosszú hallgatás után pozitív lendülettel halad elôre. Röviden összefoglalom a több mint tíz éve leadott ügyeket.

Isten Szolgája Scheffler János Elôzô számunkban jeleztem, hogy Isten Szolgája Scheffler János vértanú ügyét a teológusokból álló bizottság tárgyalni fogja. Római hírek szerint eredményes volt a vizsgálat. A boldoggá avatás elôtt még a bíborosok és a Szentatya véleményét várjuk. Scheffler János (1887–1952) boldoggá avatása 1994. december 8-án kezdôdött az egyházmegyei bíróság megalakulásával. A vértanúságáról szóló bizonyítékok összegyûjtését 1994. decemberében kezdtük meg, 1996. december 10-én adtuk le az elkészült aktát Rómába. Vértanúsága egyértelmû: az Egyházhoz hûséges és következetes ragaszkodása és kitartása miatt életét áldozta Bukarestben a Jilava földalatti börtönben. Holttestét Szatmárnémetiben, a székesegyház kriptájába temették újra.

Isten Szolgája Bogdánffy Szilárd Boldoggá avatását Tempfli József püspök kezdeményezte. Bogdánffy Szilárd titokban szentelt püs pök (1911–1953) te vé keny sé gét a pap ne ve lés és a hit ok ta tás te rén vé gez te. A diktatúra – a tanúvallomások szerint – ôt is kiszemelte: legyen Romániában, kínai mintára, a Rómától független katolikus Egyház feje. Nem vállalta. Letartóztatták. Raboskodott többek között Nagyenyeden is. Ott is halt vértanúhalált. A rabok temetôjét felszámolták, így temetési helye ismeretlen. A boldoggá avatási eljárás 1995. január 20-án kezdôdött el Nagyváradon. Az eljárást az egyházmegyei bíróság folytatta le. Az összegyûjtött aktákat, amelyek a vértanúságra való hajlamosságát, az erények hôsies gyakorlását és magát a vértanúságot bizonyítják, mint posztulátor, 1997. november 8-án vittem le Rómába. A Positiót a teológusokból álló bizottság ez év október 17-én vizsgálta meg, pozitív eredménnyel. A boldoggá avatás további lépése itt is a bíborosokból álló bizottság véleményének elkészítése lesz. A sikeres véleményezés után a boldoggá avatáshoz csak a Szentatya jóváhagyása szükséges.

P. Pio Mindszentynél Errôl ugyancsak elôzô számunkban adtunk hírt. A cikkre többen reagáltak: csodálkoztak és kételkedtek. Ez a bilokáció. Egy személy egy idôben két helyen! A híradás bennem is több csodálkozást váltott ki. Nem a bilokáció ténye, hanem a kísérô jelenségek. Van, aki megkérdezte, hogyan kaphatott beutazási engedélyt P. Pio a kommunistáktól egy magyarországi börtönbe vagy az amerikai követségre? Olyan levelet is kaptam, amely a bilokációt Gulliver utazásaihoz vagy a Nyolcvan nap alatt a föld körül c. regényekhez hasonlította. Jót szórakozott rajta. Az én véleményem ezekkel nem egyezik, mert Isten különös ajándékairól van szó. Ezt sokszor mi emberek nem értjük és magyarázgatunk. Isten pedig kellô idôben és kellô helyen vigaszt és enyhülést nyújt. Nem Pio atya volt az elsô bilokáló személy. Csak két másik esetet említek. Ismert Liguori Szent Alfonz esete, aki szobájában foteljébe merülve mélyen, nyugodtan aludt, köz-

ben jelen volt Rómában a haldokló XIV. Kelemen pápa (1769-1774) halálos ágya mellett vagy Páduai Szent Antal (1195-1231) bilokációja, amikor Lisszabonban az ártatlanul vádolt édesapját a bíróságon megmentette, noha tudott volt, hogy már régen egy olasz kolostorban él.

Mit tudhatunk a bilokációról? A bilokáció egy nagyon nehéz és összetett jelenség. Egyesek tagadják is, vagyis lehetetlennek tartják, hogy egy személy két helyen egy idôben jelen legyen. A teológusok is ezt a felfogást közelítik meg, amikor azt mondják, hogy egy személy jelen van testével egy helyen, másik helyen pedig az Isten által csodálatos módon létrehozott másik személy formájában. Ennek a felfogásnak vannak ellenlábasai is, ezt a megállapítást elutasítják. Lehetne számos felsorolással folytatni a különbözô felfogásokat. Azonban egy dolgot nyugodtan megállapíthatunk: egy ilyen fontos ténynek biztosan van értelme. Lehetôvé teszi a bilokáló személy számára, hogy segítsen másokon és bizonyítsa Isten mindenhatóságát. P. Szôke János

Pártfogóink a szentek Tisztázzunk mindjárt az elején valamit: egyedül Isten a szent. Jézus által minden embert meghívott az életszentségre: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). A szentek tehát csak az ô szentségében részesülhetnek. Így szentnek azt az örök hazába költözött erényes embert nevezzük, akit az Egyház nevében a római pápa ilyennek ismer el. Más ezt nem teheti meg. Természetesen mindenkinek jogában áll, hogy a pápai határozat munkatársa legyen, kellô idôben és kellô formában, felelôs tanúként nyilatkozhasson a szent jelöltek hôsies erénygyakorlásáról vagy tudatos vértanúságáról. Közel húsz esztendeje személyesen segítek ebben a felelôs feladatban. Immár száz erényes ember boldoggá és szentté avatási eljárásában vagyok jártas. Olyan emberekrôl van szó, akik Isten hívó szavát hazánkban hallották meg. Ez nem véletlen, mint az sem, hogy mi itt és magyarnak születtünk. Inkább nagy kegyelemnek mondanám, mert Isten hazánk gondjaiban, bajaiban sem hagyott magunkra. A modern szenteket is prófétai adottsággal áldotta meg Isten, mert általuk, minden korban üzent elesett népének. A szentek Isten elôtt közben járnak értünk és pártfogolnak bennünket. Azt sem tartom véletlennek, hogy Isten hívó szava abban a korban és abban a szûkebb környezetben érte el ôket, ahol éltek és ahol szükség volt rájuk. Nem magunnak és nem magukért, hanem a rájuk bízott nyájért és felebarátaikért. Mindszenty bíborosra országszerte, Meszlé-

nyi püspökre fôpásztora oldalán, az ország közepén, Márton Áronra Erdélyben, Romzsa Tódorra Kárpátalján és Salkaházi Sárára pedig Budapesten volt szükség. Álljon itt ez az öt név azon számos vértanú és hitvalló neve képviseletében, akik üstökösként fényesebben mint a legragyogóbb csillag még napjainkban is beragyogják a Kárpát-medencét. Nemcsak ezt teszik, hanem példájukkal tanítanak bennünket. Tanúságtételük Istenért és hazáért örökké fennmarad. Mindannyian áldozati bárányok, akik tisztára mosták ruhájukat a Krisztus titokzatos testének oldalából kifolyó vérben. A sok bajra, sok kegyelem árad. Mindig szükség van pártfogásukra, de napjainkban jobban mint máskor. Többször hallottam külföldi posztulátor kollégáimtól, hogy hazánk szomszédságában élô katolikus testvéreink épülnek és csodálkoznak magyar szentjeink életét szemlélve. Talán egy kicsit még irigykednek is. Életük kimagasló erényei ellenére sem mentek el közömbösen, olyan súlyos nemzeti és társadalmi defektusok mellett, amelyek ma is Egyházunk és népünk hibái közé tartoznak. Intenek, tanítanak, csaknem rimánkodva kérnek, újuljunk meg lelkileg. Ha hiszünk Istenben és a szentek prófétai küldetésében, ennek a figyelmeztetésnek kihagyása óriási mulasztás lenne. A megvalósulásért sok ezres tömeg imádkozik, de ez még mindig nem elég. A tiszta erkölcsi élet nemzeteket menthet meg. Semmibe nem kerül, csak egy határozott lendület kellene hozzá. Ennek a módjáról sokan nem mernek hangosan beszélni vagy lejárt idôk véleményének tartják. Ezért van szükség olyan felrázó példákra, melyeket korunk szentjeinél látunk. Úgy látom, hogy minden szent jelölt lelkileg összefog bennünket ebben a nehéz feladatban.

Pár sorban nem lehet kellôképpen bemutatni, miben is állhat szentjeink pártfogása. Mivel – hála Istennek – sokan vannak, helyszûke miatt sem lehetséges. A milliós számba szökô tömeg tanítását, intelmét két Isten Szolgájára bízom, ôk foglalják össze tömören és érthetôen: „Akarok lenni népem lelkiismerete...” (Mindszenty József, Emlékirataim) „...mert a keresztet hordozó Krisztus mindig a keresztet hordozó ember mellett van!” (Jakab Gábor-Xantus Gábor: Emelt fôvel /Márton Áron film, Kolozsvár/) Úgy is mondhatnánk, hogy az emberiséget a kereszt, mint az árnyék, mindig követi. Próbálkozunk, de nem sikerül szabadulni tôle. A legendák elbeszélése megcáfolja az állítást. „Egy merész ember meg akart szabadulni árnyékától. Rohant és nagyokat ugrott, hátha lehagyja árnyékát. Nem sikerült neki. Találkozott egy bölcs emberrel, aki régóta figyelte ôt. Látta, hogy lassan elhagyja az ereje és ezt a tanácsot adta neki: – Pedig nem is olyan nehéz megszabadulni az árnyékodtól! – Hát az meg hogyan lehetséges? Mit tegyek? – Állj meg és rejtôzz el egy fa árnyékában.” Erre tanítanak pártfogóink, a szentek: a keresztfa-árnyékában. P. Sz. J.

Részlet Meszlényi Zoltán 1945. december 23-án, Advent 4. vasárnapján mondott beszédébôl Ki jön, és kikhez jön? A Megváltó jön. Ki az? Kell-e sokat magyaráznom ebben a templomban, ahová hívô lelkek választott csapata gyûlt össze a mai elmélkedésre is? Nekem könnyebb helyzetem van, mint a grönlandi elsô misszionáriusoknak. Róluk olvastam, hogy amikor kezdték hirdetni ott fönn északon Krisztus evangéliumát, sehogy sem tudtak szót találni annak a primitív népnek nyelvében a Megváltó fogalmára. Ezért körülírták és magyarázták, mit is kellene alatta érteni. Nehezen értették, végül egyik mégis felcsillanó szemmel kérdezte: Egy olyan emberre gondolsz, aki, mikor a másiknak csónakja felbillen, a vízbe ugrik, és szárazra húzza a fuldoklót? S a képbôl csináltak szót, s a Megváltót mint a fuldoklásból megmentôt emlegették (vö. Koch, Homil. Handb. I. köt. 223,8). Milyen úton érkezik hozzánk? Nekünk kell az utat az Úr elôtt egyengetnünk. Ennek az útnak egyenesnek és simának kell lenni. Ezért hirdeti a próféta: minden horpadást, völgyet be kell tölteni, minden hegyet és halmot le kell hordani, ami görbe, azt ki kell egyenesíteni, és ami göröngyös, azt simává kell csiszolni. Ezt a prófétai szót, mely elôször Izajás ajkáról hangzott el, prófétai értelemben kell

vennünk. Azok a horpadások, melyeket ki kell töltenünk, bûnök, rossz szokások és szenvedélyek, melyek megalázzák az Isten látására és szeretetére teremtett embert, és elválasztó mélységet létesítenek a lélek és Isten között; ezek a völgyek kötelességmulasztások, melyek legtöbbször a lustaságból származnak vagy indokolatlan félénkségbôl, gyávaságból; ezek a völgyek olyanok, mint a talajhorpadások az erkölcsi világban, ahová összefut minden erkölcsi iszap és mocsár. Ezeken keresztül nem várhatjuk az Úr érkezését hozzánk. S miféle hegyeket kell lehordanunk a felénk igyekezô Megváltó elôtt? Mik ezek a hegyek? Nem mások, mint az emberi gôgnek annyi megnyilatkozása saját egyéni életünkben. Hányszor vannak olyan pillanataink, amikor azt képzeljük, hogy mi magunk elég vagyunk magunknak, másra nincs szükségünk, talán még a hatalmas Isten segítségére sem! Hányszor hisszük magunkról, hogy mi igazak vagyunk a saját magunk erejébôl! Mi ez, ha nem az emberi gôgnek legmagasabb foka? Hányszor tekintünk másokra lekicsinylôen, mert ôket látszólag alacsonyabbra állította a Gondviselés! Hegyek, melyeket le kell hordanunk, ha azt akarjuk, hogy hozzánk jöjjön az Úr. Ami görbe, azt ki kell egyenesítenünk. Azokat a görbe, kígyózó utakat, melyeken a hamisság, a hazugság, a becstelenség és hasonló bûnök járnak és vonszolják magukkal lelkünket. Ki kell egyenesítenünk igazságossággal Isten és az emberek iránt az Istent keresô lélek egyszerûségével, tiszta szándékokkal és jó feltételekkel. Ami göröngyös az úton, azt le kell csiszolnunk. Ezek a göröngyök a kisebb hibák, a barátságtalan, hogy ne mondjam durva érintkezés embertársainkkal és az aggódás, a szenvedés,

ami eltölti sokszor lelkünket a nehéz napok folyamán. Ezeket le kell csiszolnunk úgy, hogy hûségesek akarunk lenni kis dolgokban is, hogy szelídnek, nyájasnak, könnyen kiengesztelhetôknek mutatjuk magunkat embertársaink elôtt, és hívô és reménykedô türelemmel kísérjük az életbôl felénk áradó megpróbáltatásokat. Völgyeket betölteni, hegyeket elhordani, göröngyöket elsimítani: így beszél a próféta. Mit jelent ez egyszerû szavakkal? Bánjuk meg vétkeinket, fogadjunk jobb életet, az Istent keresô lélek ôszinteségével a nagy vezeklôk példájára. Valamikor egy olaszországi templomban láttam egy mély értelmû képet. Dávidot ábrázolta, amint mély erkölcsi bukása után keservesen sírt és az ég angyala arany edénybe fogta fel a vezeklô könnyeit és vitte az Úrhoz, mint Dávid lelkének legszebb ajándékát. A kép alatt Szent Ágostonnak mély értelmû mondása szerepel: Dávid egyszer vétkezett és mindig sírt utána, te mindig vétkezel, és soha sem siratod vétkeidet. Hogy mi mindig vétkezünk, az kb. mindnyájunkra áll. Rajtunk áll azonban, hogy ne lehessen ránk alkalmazni az ágostoni mondás második felét, hogy sohasem siratjuk vétkeinket. Ó, micsoda görbe utakat jár sokszor ez a bûn! Ezekben a napokban, amikor mi a kegyesség és emberiesség fényében jelentkezô Istent várjuk, bûnös kezek pusztították el a parkok fenyôit. Micsoda görbe út. Karácsonyi örömet akartak készíteni a bûnös kezek, s nem tántorodtak meg a gondolattól, hogy embereket sértenek meg, akik évtizedes fáradsággal akarták ezeket a dísznövényeket tényleg a város díszévé nevelni, s hogy a legnagyobb igazságtalanságot követik el a város egész közönségével szemben, mely jogos büszkeséggel tekintett minden törekvésre,

mely szebbé, vonzóbbá akarta tenni ennek a történelmi városnak külsô képét. S nem rettentek meg a gondolattól, hogy bûnös igazságtalanságukkal elsôsorban azt a megváltó Krisztust sértik, akinek születését ilyen igazságtalan és képtelen örömszerzéssel akarták emlékezetessé tenni. Az Úr közel van, egyengetnem kell útját lelkemhez, mélységesen bánok minden vétket, mely kioltotta bennem a megszentelô kegyelem fényét, bánok minden kisebb, nem halálos bûnt, gyarlóságot, s ha nem is hullatok igazi könnyeket, mint a nagy vezeklôk, a mélységes bánat eltölti lelkemet, s visz a gyóntatószék felé. Mert, Ájtatos Hallgatóim, ennek kell lenni végsô eredményének a mi elmélkedéseinknek, hogy odaboruljunk Krisztus követének feloldozó kezei elé. Krisztus eljött, s az idôk teljességében elhozta a bûnbocsátó hatalomnak csodálatos gyakorlását is Egyházában. Az, ami hiányzott a próféták idején, hiányzott még János idejében is, megvan nálunk, az Egyházban, ha mi bûnbánó lélekkel odatérdelünk a pap elé, akkor ô Krisztus megbízásából és Krisztus hatalmával bocsátja meg bûneinket. Ezzel az odaborulással töltjük be a völgyeket és hordjuk el a hegyeket, melyek Krisztus útjában állanak. Az Úr közel van, a tizenegyedik órában vagyunk, aki még nem rendezte el lelki ügyeit a gyóntatószékben, keresse azt még ebben az utolsó órában. S ha fogadta a pap föloldozását, s annak nyomán a megszentelô kegyelmet, tárja ki szívét a közelgô Megváltó felé: Uram, a völgyeket kitöltöttem, a hegyeket elhordottam, az út felém elegyengetve, jöjj és vedd birtokodba szívemet s többet ne távozz tôlem. Alázatos szolgálat (Dr. Meszlényi Zoltán Lajos szentbeszédei) Don Bosco Kiadó, Budapest, 2007. 211–230. o.

Egy különleges papi sors Szokol János (sz. 1899, borhalmi parochus, 1948-ban 10 évre elítélve, 1954-ben szabadult. 1956 decemberében ismét letartóztatják (l. az alábbi dokumentumrészlet), lefolytatják a nyomozást, majd a megyei bíróság nem szabadságvesztésre, hanem pszichiátriai kényszergyógykezelésre ítéli, amit a hírhedt Kazanyi MVD-pszichiátrián tölt (abban az idôben ez volt a másképpen gondolkodók elleni „gyógymód”). 1959 nyarán jött haza – korábbi lágereit a mennyországhoz hasonlította a pszichiátrián töltött évekhez képest. Továbbra is aktív földalatti lelkipásztor, 1976-ban ismét letartóztatják, de másnap szabadon bocsátották. Ô erre eltûnt Ung vár ról, csak jóval késôbb értesítette az addigra ti tok ban pap pá szentelt fiát, hogy titkos papként mûködik szerte Szi bé ri á ban, majd a kazahsztáni Ta l g a r b a n , fôleg a számûzött németek kö zött. 1979 Szokol János rab-fényképe a KGB irattárából decemberé-

ben fia egy ottani, december 1-jén feladott táviratra megy szinte haldokló apjáért. Moszkvában a beteget nem engedik továbbrepülni, a lánya és a veje december 20-án vonaton hozzák Ungvárra, az állomásról a mentô azonnal kórházba viszi, ahol a következô napon, miután még meggyóntatta a római katolikus Horváth Ágoston atya, meghalt.

Szokol atya kihallgatási jegyzôkönyvének részlete, 1956. december 22. K.: Milyen alapon kezdte felújítani a görögkatolikus (uniátus) Egyházat és az istentiszteleteket Csomán? V.: Ez a kérdés helytelenül van megfogalmazva, mert ott és akkor lehet felújítani bármit, ahol az szünetelt. Semmi olyat nem újítottam fel, ami ott nem volt korábban, de tudomásul vettem azt az örömteli tényt, azt a valóságot, hogy a pravoszláv-skizmatikusok veszett nyomása ellenére, amely 1948-tól vagy 1949-tôl a Kárpátontúli megye ártatlan görögkatolikusaira támadt, Csoma görögkatolikusai mégis azt mondták, hogy ôk, a falu betelepült vezetôjén, Nyorbán kívül, sohasem, egy percre sem nem szûntek meg görögkatolikusként létezni és magukat mindig görögkatolikusoknak tartották – és mivel lényegében ez ugyanaz, a feltétlenül szükséges istentiszteleti szolgálatokra a feketeardói római katolikus lelkipásztorhoz kezdtek járni. Mivel a csomai görögkatolikusoknak 1948-tól nem volt saját görögkatolikus lelkipásztoruk és hosszú ideig nem is mutatkoztak náluk semmiféle lélektolvajok, a skizmatikus pravoszláv batyuhárok (az orosz pap, a bátyuska pejoratív neve), hogy megtámadják a csomai görögkatolikusokat, amúgy is érezték, hogy ez reménytelen lett volna részükrôl; így tehát nyugodtan éltek ôk továbbra is, saját görögkatolikus hitvallásuk szerint. Puskás László

Marcell atya segített Pár évvel ezelôtt súlyos ortopéd-beavatkozás miatt sokat voltam kórházban. Csípôprotézist kaptam és volt egy atroszkópiai mûtétem is. Úgy éreztem, hogy nagy fájdalmak között, kiheverem a mûtétet, és minden a természet rendje szerint gyógyul. Azonban észrevettem, hogy a térdemen a bôr nagyon érzékeny lett és elvékonyodott. Kezelték és az orvos azzal vígasztalt, hogy itt sem lesz komoly baj. Sajnos egy nyílt seb keletkezett és kezdett fekélyesedni. Marcell atyához fordultam. Segítségét kértem a fájdalom elviseléséhez és a gyógyuláshoz. Sajnos nem állt be gyors gyógyulás. Már elképzeltem, hogy életem végéig tolókocsiban kell eltöltenem mindennapjaimat. Az orvos újabb mûtétet javasolt, különben kizártnak tartotta a gyógyulást. Utókezelésekkel még hónapokon át szenvedtem, de Marcell atya közbenjárása segített. Nagy örömömre a családom hálát adott a gyógyulásért és az irgalmas Istenhez is közelebb kerültek. -y -s

„Ism ét dobog a szíve” Elsô gyermekünket sajnos csak hároméves házasságunk után vártam. Az orvosok is úgy látták, nem lesz semmi komplikáció. Az ötödik hónap után volt egy vizsgálat és a nôgyógyászok megállapították, hogy a magzat fejlôdése leállt. Kevéssel utána elveszítettem. Férjemmel nagyon szomorúak voltunk, azért is, mert az or vosok nem tudták az esetet megmagyarázni. 2006-ban ismét megfogant egy gyermek. Sokat imádkoztam Isten Szolgájához Bálint Sándorhoz, imádkozza ki a kegyelmet, hogy gyermekünk életben maradjon. Úgy látszott, minden rendben lesz. Szülés közben az or vos megállapította, hogy a vérnyomásom látványosan zuhan lefelé és a gyermek szívverése is megáll. Férjemmel együtt könnyezve kértük Bálint Sándor segítségét. A nôgyógyász mindent megtett, de mi sajnos csak a monitort láttuk. Egyszer csak megkönnyebbült kiáltást hallottunk: „Ismét dobog a szíve”. Misikénk 2007 tavaszán megszületett. Hála a közvetítésért. apa + anya

Személyes emlékem Meszlényi püspök úrról Sokáig gondolkoztam, vajon, nyilvánosságra érdemes-e tájékoztatásom. Egyre többet olvasok, hallok Meszlényi Zoltán püspök atyáról, boldoggá avatásáról és ez szinte kényszerített az írásra. A megjelenô cikkekbôl, ismertetôkbôl kitûnik, hogy egyre kevesebben vagyunk, akiknek személyes kapcsolata, kötôdése volt a Püspök Úrral. Az ismeretek, tájékoztatások legtöbbször másodkézbôl, vagy feljegyzésekbôl jutnak hozzám, életérôl és haláláról. Ezért bátorkodom e néhány sorral hozzájárulni – személyes élményeim alapján – a Meszlényi püspök úrról alkotott képhez. Meszlényi Zoltán az esztergomi Bazilikával szemben lévô épületben lakott. Ezt az épületet püspöki palotának mondtuk akkoriban.

A Bazilika plébánosa, Tiefenthaler József – akinek ministránsa voltam 1945 nyarától – ajánlott be házi ministránsnak a Püspök Úrhoz. Így lettem több évig ministránsa és találkoztam vele naponta. A házi kápolnájában misézett minden hétköznap pontosan 6 óra 30 perckor kezdôdôen, természetesen latinul. Ma is emlékszem, ahogy olaszosan „cs”-nek ejtette azokat a hangokat, melyeket mi „c”-nek ejtettünk és tanultunk. A mise után finom reggeli várt a konyhában és onnan mentem a Bencés Gimnáziumba. Meszlényi püspök komoly, de közvetlen, barátságos volt, keveset beszélt, de mindig néhány kedves, érdeklôdô mondattal bocsátott utamra. Elhurcolásáig ministráltam szentmiséin. Sokat gondolok rá, imádkozom boldoggá avatásáért, melyen boldogan veszek részt. Sokszor kérem segítségét, mert egyre többször van rá szükségünk nekem és családomnak is. Ô még emlékszik rám, utolsó ministránsára és biztosan segít. Úgy érzem, már többször segített! K. Béla, Esztergom

Az ima ereje Heves megye egyik kisvárosának pedagógusa 2006-ban jelentkezett az egymillió imádkozó magyarok közösségéhez. Az Alapítvány visszajelzô levelében közölte, hogy ô volt a 911 409. személy. Nemrég ismét levelet küldött, melyben jelezte, hogy a jó Isten segítségével már túl van a rózsafüzér imádkozásával a 100 000. Üdvözlégy elmondásán Magyarország lelki megújulásáért, és Isten kegyelmét naponta megtapasztalja.

Római hírek szerint ez év végére befejezôdik és nyomdába adják Mindszenty bíboros boldoggá avatási perének iratát (POSITIO), amelyet teológusok és bíborosok vizsgálnak meg. A munkát Rómában, egy speciális nyomdában végzik. A nyomdai költségek és a három vastag kötet kiadása komoly terheket ró az Alapítványra. Kérjük támogatásukat. P. Szôke János

Közhasznúsági jelentés a Magyarországi Mindszenty Alapítvány

2008. évi mûködésérôl Alapítványunk 2008-ban az alapító okiratával összhangban mûködött. Vállalkozói tevékenységet 2008. évben nem folytattunk. Az Alapítvány 2008-ban 15.554 eFt bevételre tett szert. Az SZJA 1%-ból 619 eFt származott. A bevételeket az alapítványi célok megvalósítására használtuk fel. A közhasznú tevékenység költségei: 19.454 eFt A kuratórium tagjai semmiféle juttatásban nem részesültek. A mérleg fôösszegei 2008. december 31-én: Eszközök: Pénzeszközök: 11.981 eFt Források: Indulótôke: 100 eFt, Tôkeváltozás: 10.682 eFt Tárgyévi eredmény: -6.253 eFt Kötelezettség: 7.455 eFt A köszönet mellett továbbra is kérjük támogatásukat. Adószámunk: 18063703-1-43 Erste Bank bankszámlaszámunk: 11991102-02139889 P. Szôke János SDB az Alapítvány képviselôje

Minden kedves Olvasónknak

áldott ünnepeket kívánunk! Kérjük jótevôinket, hogy a törvény által biztosított személyi jövedelemadó 1%-át a 2009-es adó bevallásánál is ajánlják fel az Alapítványnak. Az adakozók eddigi támogatását megköszönjük. Az Önök nagylelkûségétôl is függ Alapítványunk mûködése.

Vértanúink–Hitvallóink Szentté avatások híradója XV. évfolyam 4. szám (59. szám); 2009. december Megjelenik évente négyszer Kiadja a Magyarországi Mindszenty Alapítvány H–1125 Budapest, Felsõ Svábhegyi út 12. Az Alapítvány honlapja: ungmind.hu E-mail cím: ungmind@gmail.com Levélcím: H–1525 Bp., 114. Pf: 131. Telefon: 00-36-1-201-0979 Fax: 00-36-1-356-8200 Felelõs szerkesztõ: P. Szõke János SDB az eljárások posztulátora A Vértanúink–Hitvallóink címet viselõ értesítõ a boldoggá avatások híreit ismerteti. Az értesítõt az érdeklõdõk díjtalanul kapják. Önkéntes adományokat az Alapítvány céljaira elfogadunk.

Most is – mint már annyiszor – megköszönöm a híveknek, hogy anyagi lehetôségeikhez mérten támogatják az Alapítványt. Hálám és köszönetem szóljon különösen azoknak, akik alacsony nyugdíjukból is támogatják munkánkat. Hangsúlyozom: elôfizetést nem kérünk, csak önkéntes adományokat. A következô támogatási formák lehetségesek: A papok és a hívek részérôl: önkéntes pénzbeli hozzájárulás. A papok részérôl: szentmisék vállalása. (Ezt különösen akkor kérem, ha vannak ún. „szabad” misék.) Mindenki részérôl: ingó vagy ingatlan javak felajánlása. Az anyagiak kezelésénél betartjuk az Alapítványra vonatkozó törvényeket. Az adományokat az adóalapból le lehet vonni, melyrôl igazolást adunk. Az 1998-as évtôl az Adóhatóság kéri minden adományozó SZJA adóazonosító jelét. Ezúton kérjük adományozóinkat, hogy adomány küldésekor a „közlemény” rovatban ezt a számot is tüntessék fel.

2006. szeptemberi számunkban jeleztük, hogy elértük az egymillió imádkozót. Imahadjáratunkat folytatjuk, folyamatosan közzé tesszük az imádkozók aktuális állását. Szeretnénk elérni a kétmilliót.

Magyarországon: Erste Bank Hungary Nyrt. Számlaszám: 11991102-02139889 IBAN:

Jelenleg

HU58 1199 1102 0213 9889 0000 0000

Adószám: 18063703-1-43 Erdélyben az egyes egyházmegyei központok, Felvidéken és a nyugati országokban a magyar plébániák közremûködésével lehet adományokat eljuttatni.

1.408.458 fôt regisztráltunk. Ezúton itt is megköszönöm mindenki jelentkezését, és továbbra is kérem közbenjáró imáikat.

Szedés, tördelés, nyomtatás: Gloria Nyomda, Kolozsvár igazgató: Nagy Péter

P. Szôke János

Kétmillió felé! 1/

Örömmel közlöm, hogy környezetünkbôl .................... személy .................... imacsoport .................. tagja óhajt az ima és engesztelô mozgalomhoz csatlakozni.

A Vértanúink–Hitvallóink c. lapot ......................... példányba kérjük. A lapot nem kérjük. (A megfelelôt kérjük kitölteni vagy aláhúzni!)

Név: .......................................................................................... Helység: .................................................................................. Utca: ........................................................................................ A Vértanúink-Hitvallóink hasábjain keresztül évek óta kerestük az egymillió imádkozó és engesztelô katolikus magyar hívôt. Isten Szolgája Mindszenty József bíboros lelkipásztori szelleme vezetett bennünket ebben az igyekezetben. Bár a kitûzött célt elértük, a szándék továbbra is változatlan: imádkozzunk Egyházunkért, Hazánkért, a boldoggá illetve szentté avatásokért. Érjük el a kétmillió imádkozót! Tisztelettel kérünk mindenkit, aki még nem csatlakozott, bátran tegye meg. Jelentkezhetnek: • azok a személyek egyenként, akik a gondolatot magukévá teszik; • azok a már meglevô hitbuzgalmi csoportok (pl. Rózsafüzér Társulatok, Fatimai Imacsoport, Oltáregyletek stb.), akik már célkitûzéseiknek megfelelôen imádkoznak, de az engesztelés szellemét magukévá teszik. A jelentkezôlapot kérjük kivágni és visszaküldeni: Magyarországi Mindszenty Alapítvány 1525 Budapest, Pf. 131. Hálás köszönettel: P. Szôke János