Vértanúink-Hitvallóink (61. szám) by Mindszenty Alapítvány

2010. június

XVI. évfolyam 61. szám

VÉRTANÚINK–HITVALLÓINK

Három hónap eseményei A márciusi számban arról írtam, hogy az általam bevezetett boldoggá avatási eljárások folyamán sok örvendetes eredményt értünk el. Ezeket most megerôsítem és újabbakat fûzök hozzá. A magyar közmondás: „Isten malmai lassan ôrôlnek”, mindig biztonságot adott, hogy tetteink és hitünk nem volt hiába való. Már itt a földi életünkben is fény derülhet sok mindenre. Tudjuk, hogy egyedül Isten a szent. Akiket mi itt a földön szentekként tisztelünk, csak az erények hôsies gyakorlása által részesülnek az Ô szentségében. Ennek a bizonyítására vállalkozik mindenki, aki hivatalosan közremûködik egy szentté avatási per elkészítésében. Ez hosszú, nem látványos, türelmet igénylô munka. Már több mint húsz esztendeje annak, hogy vak ember módjára elkezdtem keresni az utat. Késôbb megbízatást kaptam a feladat végzésére. A feladat nem volt mindig egyszerû. Különösen a kezdet volt nehéz, sok esetben veszélyes is. Gondolok itt arra az idôre, ami-

kor a rendszer más ideálokat állított az emberek elé. A szenteket elfogadták? Elutasították? Közömbösek voltak? Az igazi példaképek azok voltak, akikkel „veszélyes” volt foglalkozni, mint pl. Mindszenty bíboros, Márton Áron. A legveszélyesebb ellenség a közöny volt. Igyekeztem mindig helytállni. Így jutottam el már három boldoggá avatásig: Romzsa Tódor – 2001; Salkaházi Sára – 2006; Meszlényi Zoltán Lajos – 2009.

A következô ez év ôszén Bogdánffy Szilárd titokban szentelt nagyváradi püspök lesz. Positióját elfogadták Rómában. Az aktája ezekbôl a fejezetekbôl áll: 1. A Fôrelátor bevezetôje 2. A vértanúság ténye 3. Az egyházmegyei adatgyûjtés hitelessége. 4. A tanúk listája 5. Összefoglaló A) Tanúvallomások B) Kritikai életrajza C) Bura László háttér-információja

D) A Történész Bizottság nyilatkozata E) A Teológus Bizottság véleménye írásairól F) Élô tisztelete Böcskei László nagyváradi püspök a múlt hónapban Rómában járt és a boldoggá avatás idôpontjáról egyeztetett. A boldoggá avatás helye biztos, hogy Nagyvárad lesz, ami rendkívüli esemény, hiszen Szent László óta Várad ilyet még nem látott. Sajnos kis füzetünk csak negyedévenként jelenik meg, ezért elôfordulhat, hogy a pontos idôpontot mi nem tudjuk megjelentetni. Kérem Olvasóinkat, kövessék a híradásokat.

Elérhetô kö zel ség be ke rült Is ten Szolgája Scheffler János boldoggá avatásának az ügye is. A Teológus Bizottság véleménye pozitív. Áprilisban volt a bíborosok döntése, és még az idén a Szentatya elé kerül az ügy. Így Szatmáron a nagy nap valószínûleg csak 2011-ben lesz, a Szent Szív búcsú alkalmából.

Isten Szolgája Sándor István vértanú szalézi testvér boldoggá avatásához szükséges Positio is elkészült. Szokás szerint, ennek az aktának az elkészítése egy római szakember feladata. Különbözô meggondolásból az ügy Posztulátora, Don Enrico dal Covolo rám bízta a munka elvégzését. Az anyagot elkészítettem és jelenleg a Relator vizsgálja Rómában. A nyomdai és kötészeti munkákat ebben az esetben is a Vatikánhoz közel álló nyomda, a „Nova Res” végzi. Reméljük, hogy hamarosan az illetékes bizottságok elé kerül elbírálásra. Rendkívülinek nevezhetjük Bogner Mária Margit vizitációs nôvér boldoggá avatását. A per már a II. világháború alatt elkezdôdött. Hála sok történésznek, és írónak, olyan bôséges anyag áll rendelkezésünkre, hogy nem kell a sötétben tapogatóznunk. Mivel ezt az ügyet nem én indítottam el, a Vértanúink– Hitvallóink kevés hírt hozott róla. Most az ügye elérhetô közelbe került, mert a Szentté Avatási Kongregáció vezetôje, Angelo Amato

bíboros ezt a hírt a Vizitációs Nôvérek fônöknôjének, Ôszi M. Valériának levélben megerôsítette. A vatikáni írás szerint még az idén tárgyalnak az ügyrôl, és a jövô év végére elképzelhetô a boldoggá avatás. Miért kapta közvetlenül ô Budakeszin a hírt? A válasz egyszerû: a rend pápai jogú, pápai klauzúrával, tehát közvetlen a pápa joghatósága alatt áll. A pápa nevében egy „assistente generale” tartja a nôvérekkel a kapcsolatot. Májusban járt itt az „assistente generale”, és az eljárás posztulátora. A következô számunkban bôvebben beszámolunk a látogatásról.

Rész let Bogner Má ria Mar git nap ló já ból Becskerek, 1927. márc. 29.

Az én harmadik lelkigyakorlatom... Jézusom, Te oly végtelenül jó vagy irántam! Visszapillantok. Elsô lelkigyakorlatomkor az én szegény, céljatévesztett, bûnös lelkemet felráztad, meggyógyítottad és

megbocsátásod s szereteted jeléül halálra sebezted úgy, hogy nem tudott többé megnyugodni, csak Tebenned. Én öntudatlanul s a Te isteni kegyelmedtôl hajtva kezdtelek keresni, kutatni mindenben, hogy közelebb jussak Hozzád. Egy évre rá második lelkigyakorlatom alatt Jézusom, elhalmoztál kegyelmeiddel, s megtaláltalak Téged... Felém fordítottad a Te fájdalmas, töviskoszorúzta szent arcodat, reám néztél, Jézusom, mennyit mondott ez a tekintet! S halkan megszólaltál szívemben... Hívtál... és én nem tudtalak követni – nem tudtam önfeledten, mindennek meghalva egészen a Tiéd lenni. Nem akartalak elveszíteni, féltem, rettegtem ettôl a gondolattól; és mégis csak messzirôl, szívemet megosztva Közted és a teremtmények közt akartalak követni. – Jézusom, ez volt a hálám... hogy fájhatott ez Neked! Te mindent, Önmagadat adtad nekem és én így bántam Veled. S ahelyett, hogy elfordultál volna tôlem, mikor láttad, mily gyenge vagyok, félév múlva Magad kényszerítettél, hogy egészen, minden fenntartás nélkül Neked adjam magam. Jézus, lelkem Jegyese, és azóta nem szûnsz meg szeretni engem, és én azóta sem szûntem meg Neked fájdalmat okozni hálátlanságommal újra és újra. S most az én harmadik lelkigyakorlatomkor Jézusom, mit adhatnál még nekem? Puskely Mária: Kövess engem! (Korda Kiadó, 2005; 74–75. o.)

Még mindig ugyanarra az egy kérdésre keresem a választ Azt hiszem, hogy a boldoggá avatások menete most jó ütemben halad. Amikor több mint húsz évvel ezelôtt elkezdtem, szinte fizikai fájdalmam volt a beláthatatlan munka és a nagy felelôsség miatt. Ez ma sem oldódott, mert naponta jelentkeznek problémák. Mégis lehet már jelentôs eredményeket is látni. Erre az egyik vatikáni tisztviselô már régen felhívta a figyelmemet: ha mindennap történik valami, akkor lesz eredmény. Vagyis a latin közmondás szerint: Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo vagyis a csepp kivájja a követ, nem erôvel, hanem gyakori esésével.

Sokszor gondolok erre az egyszerû, de nagyon bölcs mondásra. Mégis sokszor elfog a kishitûség is, amit szeretnék inkább fáradtságnak nevezni. Ilyenkor felkelek az íróasztal mellôl és a dolgozószobám melletti elôtérben megsimogatom azt a falon függô képet, amelyrôl a tizenöt boldoggá avatandó arca mosolyog rám. Nem hiszem, hogy megköszönik az értük végzett munkát. Nekik a célbajutás már biztos, magasabbra már nem juthatnak. Amiért küzdeni kell és amiért közbenjárásukat kérjük közösen és minden erôvel: azon ideálok megvalósítása, amelyeket ôk tudatosan elfogadtak, megéltek és ha kellett életüket is feláldozták. Errôl a vatikáni hatóságoknál 50 000 oldalnál is bôvebb anyag tanúskodik, amelyet az évek folyamán szállítottam. Sokszor és sok helyen beszélek errôl. Telefonhívásokat és leveleket kapok, érdeklôdnek. Az eddig ismert és a közeljövôben bekövetkezô boldoggá avatások tudatában és ismeretében az elsô kérdés szinte mindig ez: „Hát Mindszenty bíboros mikor lesz már boldoggá avatva?”

Ez egy fontos ügy nekem is, hiszen 1946 óta ismerem a Bíborost: a Felvidékrôl kitelepítettekkel való találkozás alkalmából többször találkozhattam vele Nyergesújfalun. Követtem a megalázó elítélését, a budapesti amerikai nagykövetségen töltött „szobafogságát” imáimmal végigkísértem, majd külföldi tartózkodását mint munkatársa is segíthettem. Errôl már többször írtam, most nem ismétlem meg. Amiben viszont segíteni szeretnék: a jelenlegi lebénult elôrehaladás tényének megvizsgálása és kiértékelése. Álláspontjaim a következôk: 1. Mindszenty bíboros Egyházunk és Nemzetünk olyan nehéz éveiben élt és dolgozott, amikor a Sátán el akarta/ja nyelni az Asszonyt és Gyermekét (lásd: Jelenések könyve). A boldoggá avatásra most lenne szükségünk és nem száz év múlva. 2. A Vatikán hivatalosan akkor engedélyezi vagy utasítja el a boldoggá avatást, amikor a teljes peranyagot megvizsgálták. Ez a peranyag még nem készült el, folyamatban van, fölösleges találgatni.

3. Tudni kell minden Olvasónak, hogy a peranyag összeállításában történtek (esetleg történnek még napjainkban is/?/) tudatos mulasztások, amelyek hosszú idôre szinte lebénították (lebéníthatják) az ügyet. Meggyôzôdésem szerint hûtlenség miatt leváltott „szakember” helyett a legkiválóbb római munkatársak viszik a vizsgálatot elôre. Mikor készül el mégis a perirat? Idôpontot még nem tudok, de imádkozzanak velem, hogy ne tartson már sokáig. 4. Örömmel közlöm, hogy az Alapítvány által kezdeményezett engesztelôk csoportja 1 409 732 fôvel imádkozik Mindszenty bíboros boldoggá avatásáért is egy másik nagy kérésünk mellett: engeszteljünk az Egyházért és a Hazáért. A Bíboros közbenjárására már két elismert csoda is történt. Tehát, Isten már szólt! Hiába próbálkoztak írástudók és farizeusok hazudozással és megfélemlítéssel. A húsvéti alleluja mégis bekövetkezett. P. Szôke János

Hummel Kornél boldoggá avatása elkezdôdött

Az elôzô számban már írtam a boldoggá avatási eljárás lehetôségeirôl. Az eljárás elkezdôdött. Fehér Anna a Hummel Alapítvány nevében vállalta a felperes (Actor) szerepét és kinevezett az ügy posztulátorának. A latin nyelvû kinevezést elküldtük az illetékes hatóságoknak. Az eljáráshoz több szükséges adatot már láttam. Meggyôzôdtem Hummel Kornél elterjedt tiszteletérôl, a rokonai, volt növendékei, a nôvérközösség, a látássérültek Alapítványa, több jótevôi kör és a helyi plébánia pozitív hozzáállásáról. Olvastam, hogy a vértanúságra való hajlam is meg volt benne. Összegyûjtjük a tanúk nevét és kihallgatásuk hamarosan megkezdôdik. Kérem az Olvasók imáját, hogy ez az ügy is Isten dicsôségére és a szentek tiszteletére legyen. P. Szôke János

Ima boldoggá avatásáért Urunk, Istenünk! Irántunk való szeretetbôl példaképeket ajándékoztál nekünk szentjeidben. Bizalommal kérünk, dicsôítsd meg Kornél pap szolgádat Egyházadban. Ô mindenekfölött szeretett téged, a képmásodra teremtett embereken keresztül csak neked szolgált. A látássérültek védelmében életét áldozta. Add, hogy szentként tisztelhessük ôt Egyházadban! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Imameghallgatások Sándor István segített... „Kedves Atya! Rend sze re sen ol va som a Vértanúink–Hitvallóink c. lapot, amelyet templomunkban az ún. »ingyenes asztal«-ról lehet elvenni. Nekem viszont a »legdrágább asztal« lett. Több alkalommal találtam benne íráso kat ima meg hall ga tá sok ról, ezét úgy gondoltam, megosztom az Olvasóval az enyémet

is. Többen talán nevetségesnek tartják, mégis leírom. Évek óta küzdök súlyfeleslegemmel, vagyis nagyon kövér vagyok. Az utóbbi években odáig jutottam, hogy már a levegôvétel is nehezemre esett. Orvostól orvosig jártam, több tanácsot kaptam: diéta, mozgás, különféle tabletták. Az igazság az, hogy sokáig nem bírtam, nem volt kitartásom. Túl hosszú idônek tûnt, mire valami »látszata« is lett, ezért hamar abbahagytam mindegyiket. A folyóiratukban olvastam Sándor István kitartásáról, ahogyan a fiatalokat tanította a mesterségre, hittanra, és sok minden másra. Úgy gondoltam, ha hozzá fordulok, nekem is erôt adhat, hogy ne hagyjam abba, amit elkezdtem. Szüleimmel együtt kilencedet végeztünk. Nem egyet, fél éven keresztül, havonta. Közben újrakezdtem diétázni és mozogni. Az elmúlt egy évben leadtam 15 kilót és jelenlegi súlyomat tartom. A mozgás lételememmé vált. Úgy érzem, ez Sándor István segítsége nélkül nem sikerülhetett volna, hiszen éveken keresztül kudarcot vallottam. Imádkozom mielôbbi boldoggá avatásáért és nagyon várom kis füzetük újabb számait.” L. K.

Márton Áron közbenjárt „Lányom esküvôje után pár hónappal nyirokcsomó-gyulladást kapott. Ahogy hallottam tôle, veszélyesen elterjedt a testén. Az orvosok operációra gondoltak, mi vel sem mi gyógy szer nem hatott. Kétségbe voltunk esve: egyetlen leányunk és nagyon szerettünk volna unokákat. Márton Áron közbenjárását kértük. A következô ultrahangos vizsgálaton az orvosok elcsodálkoztak, mert egyszerûen megszûnt a gyulladás. Hálásak vagyunk Áron püspök közbenjárásáért. Isten segítségével reméljük, hogy az elsô unokánk is hamarosan megérkezhet.” Egy erdélyi nagymama

Mindszenty bíboros vigyázott rám „Szegény, öreg, beteges özvegyasszony vagyok, egy dunántúli kis faluban lakom. Szeretteim mind meghaltak, utoljára a férjem, pedig még annyi terve volt, amelyet szeretett volna megtenni. Gyermekeink nincsenek, egyedül maradtam. Betegségembôl egyre több van, orvosságaimra szûkösen, de futja. Lapjuknak az elsô számaitól kezdve Olvasója vagyok, és nagy tisztelôje Mindszenty bíborosnak. Sokat imádkoztam és imádkozom hozzá. Régi cserépkályhám van, még mindig fával és szénnel tüzelek. Nem messze a kályhához a falon egy Mindszenty-kép van bekeretezve. Begyújtáskor öntök egy kis olajat a fára, hogy könnyebben begyulladjon. Egyik alkalommal az olajos üveg túl közel maradt a kályhához, és felrobbant. Szerencsére kevés volt benne, viszont mire beértem az udvarról, már az asztalterítô és a falon a képkeret is meggyulladt. A szomszédok is átrohantak segíteni oltani. Nagy baj nem lett, de azért meglátszottak az égésnyomok. Amin viszont én is és mindenki, aki ott volt segíteni az oltásnál csodálkozott, hogy a Mindszenty-képnek nem esett semmi baja. Új keretbe tetettem és felakasztottam a régi helyére.” özv. N.K-né

A fogoly papok élete a lágerekben Folytatjuk 57. számunkban (2009. június) Puskás László görögkatolikus atya által megkezdett cikksorozatunkat.

Puskás László (a szerzô édesapja) 1954. március 26-án keltezett levele a lágerbôl

„...Forró szeretettel köszöntöm kedves Mindnyájatokat. Remélem, hogy az itteni kedvezôtlen körülmények ellenére e levelem idejében érkezik hozzátok... Látom leveleidbôl, hogy az ünnepek külsô megülése nehézségbe kerül és szinte lehetetlen, mivel a katolikus lelkészetek is görbe útra tért. És éppen ezért kell lehetôség szerint mind jobban és jobban elmélyíteni az ünnep tartalmát. Nemcsak felidézni az elsô húsvéti történetet, de levonni a tanulságokat és megerôsödni lélekben, »beöltözni Krisztusba« Szent Pál szerint.

...Tegyünk meg, Ti ott, én itt mindent, hogy egyéni életünk, tevékenységünk magán viselje a húsvéti öröm és megbocsátás szent bélyegét. Ô vezetett, védett eddig is bennünket, legyünk érdemesek ezután is isteni segítségére. És ha az ô zászlaja alatt, táborában bárhol megérint bennünket a halál fullánkja, tudjuk, hogy ez csak az örök élet ajtaját nyitja ki számunkra. Ez szolgáljon biztatásul, vigasztalásul. Erôsen kezd olvadni, de olyan nagy a hóréteg, hogy beletelik még 3-4 hétbe, míg eltûnik... Cs. (Csépes) kolléga haláláról már régen értesültem. Bizony, a lágerélet nem üdülés, de nehéz próba, ami igénybe veszi egészségünket és sokunk életét áldozatul kéri. Adjuk, ha kívánja – bizalommal és megnyugvással, mint Ábrahám. Kegyelemteljes és boldog Ünnepeket kívánok mindenkinek a családból..., a rózsafüzéreseknek, minden hû barátnak, de elsôsorban Neked, Manyuskám édes és a mi drága gyermekeinknek, Máriácskánknak, Lackónknak és Sanyinknak. Szeretettel köszöntöm gyóntatóatyátokat és a többi ott élô kollégát, az egyenes úton járókat...”

A szovjet BTK 58. §-a Üldözött kárpátaljai római katolikus papok sorsa 1944 után a 41 aktív kárpátaljai római katolikus pap közül 19-et bebörtönöztek és a szibériai GULÁG táboraiba deportáltak. Legtöbbjüket az Ukrán Büntetôjogi Törvénykönyv 54. §-nak (szovjet BTK 58. §) különbözô cikkelyei alapján, szinte egészében koholt vádak, hazug tanúvallomások alapján ítéltek 5-10-25 év javító-munkatáborban eltöltendô szabadságvesztésre. A szovjet hatóság a papok koncepciós peranyagának összeállításában a BTK 54. §-nak 14 cikkelye közül legtöbb esetben a 10. és a 4. cikkelyt alkalmazták. Az 54/10. § – „ellenforradalmi propaganda és agitáció”. A törvényhozók ellenforradalmi propagandának tartották, ha valaki szûk körben hangot adott ellenforradalmi véleményének; agitációnak pedig azt, ha valamilyen ellenforradalmi véleményt, valamilyen felhívást nagy számú közönség elôtt népszerûsített, méghozzá ellenforradalmi célok elérése végett. Olyan magyarázattal szolgáltak, hogy a propaganda és az agitáció történhet szóban (társalgás, felszólalás révén), írásban (röplapok révén), képzômûvészeti alkotásokban (rajzok, plakátok), elôadómûvészetben (zene, ének, jelenetek), végül valamilyen jelképes ábrák és cselekedetek révén. Lényegében, ha bárki bármilyen mértékben önállóan vélekedett a politikai eseményekrôl, úgy állították be a dogot, hogy az illetô nem ért egyet az általánosan elfogadott fogalmakkal, s opponensei egymás ellenére igyekeztek cáfolni, igaz, nem ellenforradalmi, de legalábbis szokatlan szemléletét. Minden 7 elítélt közül 6-ot ennek a paragrafusnak az alapján vontak büntetôjogi felelôsségre. Az 54/4. § – „a nemzetközi burzsoázia segítése”. E paragrafus vonatkozott mindazokra, akiknek külföldi ismerôsei, rokonai voltak. A Beszpeka (Állambiztonsági Mi-

nisztérium munkatársai) kétkedve szemlélték a nemzetközi vallásos jellegû szervezetek tevékenységét is, beleértve a Vöröskeresztet vagy bármelyik alapítványt, szövetséget. Ezeknek az embereknek a tevékenysége az önkényen, az áldozataikkal szembeni gyûlöleten és lelketlen magatartáson alapult. 1945-ben Sztálin kiadott egy az egész közép-kelet európai egyházüldözést meghatározó iratot, melyben megbízza a Szovjetunió Népbiztossága melletti Orosz Ortodox Egyházügyi Tanács elnökét Karpovot, hogy utasításainak megfelelôen hajtsa végre az istenhit teljes eltörlését. Ennek eredményeképpen sok görög- és római katolikus pap, református lelkész került a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba. Mindenki, akire bármilyen kisebb a Szovjetunió ellen irányuló „vétséget” véltek felfedezni, Szibériában kötött ki. Az alábbiakban a levéltári és archívumi kutatások alapján egy kárpátaljai római katolikus pap koncepciós peranyagában található kihallgatási jegyzôkönyv alapján konstruált ítélet összefoglalóját szeretném bemutatni: Dr. Bujaló Bernát ungi fôesperest, ungvári plébánost (szül.: Nagyrát, 1901. augusztus 22., †Kisrát, 1979. február 12.). 1952. április 1-jén tartóztatják le és az Ukrán Büntetôjogi Törvénykönyv 54-4. és 54-10. paragrafusa alapján 10 év javító-munkatáborban eltöltendô szabadságvesztésre ítélik. Bujaló Bernát a szatmárnémeti református gimnáziumban érettségizett 1920. július 22-én. 1921. július 26-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem diákja. 1925. június 14-én Kohl Medárd püspök szenteli

pappá. Segédlelkész: 1925. Felsôdomonya, 1926. Ungvár. 1932. október 21-én doktori oklevelet nyer a prágai Károly Egyetemen. 1935-1938 között az ungvári papnevelô intézet elöljárója, 1938-tól gimnáziumi tanár. Plébános: 1944. Ungvár. 1945. február 27-tôl ungi fôesperes. Az Ungvári Állambiztonsági Szervek által 1952. április 1-jén kiállított letartoztatási és házkutatási határozatban a következô vádak olvashatók: „Bujaló Bernát (Ungvár, Beloruszkaja u. 2.) Kárpátalja megszállása idején, mint pap és mint az ungvári gimnázium teológia-tanára prédikációiban rendszeresen rágalmazta a Kommunista Pártot, a Szovjetuniót és a szovjet valóságot. Diákjait folyamatosan szovjetellenes tartalmú irodalommal látta el. 1939. májusától a magyar-fasiszta kormány által létrehozott ún. „tisztázó (igazoló) bizottság” tagja volt, melynek az volt a célja, hogy az állami hivatalokban dolgozó – többek között a népiskolák tanáraira és igazgatóira kiterjedô – tisztségviselôk megbízhatóságát ellenôrizze. A Szovjetuniónak a német-magyar fasiszta háborúja idején 1941–1945 között Bujaló felhasználva a tekintélyét prédikációiban bíztatta a hívôket a fasiszta hadsereg segítése által erôsíteni a magyar-fasiszta államot a Szovjetunió elleni harcban. A megszállók elûzése után Bujaló Bernát szovjetellenes agitációt folytatott, jósolta a szovjet hatalom bukását és a burzsoá hatalom felállítását Kárpátalján az angol-amerikai fegyveres csapatok segítségével.” A kihallgatások befejeztével 1952. május 29-én Bujaló Bernáttal közölték a Kárpátaljai Ukrán Megyei Bíróság ítéletét: „Az elkövetett bûncselekmények alapján az Ukrán Köztársaság Büntetôjogi Törvénykönyve 54-4. és 54-10. paragrafusainak alapján Bujaló Bernátnak 1952. április 1-tôl számított 10 év javító-munkatáborban eltöltendô szabadságvesztést, 5 év jogvesztést és teljes vagyonelkobzást ítél. Az ügyvédi munkáért kéretik levonni az elítélt-

tôl 250 karbovanecet az Ungvári Ügyvédi Tanácsadás részére. Az elítélt az ítélet kihirdetése után 5 napon belül fellebbezhet Ukrajna Legfelsôbb Bíróságához.” Semmisségi panaszt Bujaló Bernát atya nem nyújtott be. Szabadulása után rehabilitációjára 1988-ban került sor. Az utóbbi határozatban a rehabilitációs bizottság fôleg a következôket hangsúlyozta: „Bujaló Bernát alaptalanul lett elítélve, mivel a felhozott vádak idején nem volt szovjet állampolgár, s így az Ukrán Köztársaság Büntetôjogi Törvénykönyv cikkelyei nem vonatkozhattak rá. Bujaló szovjetellenes agitációja és bûnös tevékenysége nem nyert bizonyítást.” A fentiekbôl látszik, hogy Bujaló atya esetében (valamint az elítélt paptársai koncepciós peranyagait is elemezve) a meghozott ítélet elôre megtervezett, hazug vádak alapján összeállított, az egyház ellen irányuló és a hit elleni gyûlöletbôl született koncepciós eljárás volt. A szovjet hatóság elsôsorban azokat a papokat próbálta „eltenni láb alól”, akiknek döntô volt az egyházban a szava. Ha egy pap hitoktatott vagy egyszerûen túl jól végezte lelkipásztori feladatait, rövid idôn belül az ungvári börtönben, majd a GULÁG javító-munkatáboraiban kötött ki. A „szovjetellenes propaganda és agitáció” vádját szinte minden tevékenységre ráruházták. A papok semmisségi panaszait szó szerint semmibe vették, s a szabadságvesztések idejét csak ritkán csökkentették, többnyire csak Sztálin halála után. A szénbányákban, különbözô építkezéseken napi 12 órát dolgozó papok a lágerben is próbálták megôrizni istenhitüket, vallásosságukat. Ha tehették, titokban bár, de szentmisét is mutattak be: Krisztus jelenlétét hozták közel mindazokhoz, akik velük együtt sínylôdtek a „szocializmus építésének” terhe alatt. Sorsukat hitükbôl kifolyólag önkéntesen vállalták, s a reménytelenség közepette is reményüket a gondviselô Istenbe helyezték. Életáldozatuk mérhetetlen gyümölcsöt termett: az Isten, a Katolikus Egyház, a katolikus hit melletti hôsies kiállás példaivá váltak. Melega Gabriella Anna OP

Most is – mint már annyiszor – megköszönöm a híveknek, hogy anyagi lehetôségeikhez mérten támogatják az Alapítványt. Hálám és köszönetem szóljon különösen azoknak, akik alacsony nyugdíjukból is támogatják munkánkat. Hangsúlyozom: elôfizetést nem kérünk, csak önkéntes adományokat. A következô támogatási formák lehetségesek: A papok és a hívek részérôl: önkéntes pénzbeli hozzájárulás. A papok részérôl: szentmisék vállalása. (Ezt különösen akkor kérem, ha vannak ún. „szabad” misék.) Mindenki részérôl: ingó vagy ingatlan javak felajánlása.

Vértanúink–Hitvallóink Szentté avatások híradója XVI. évfolyam 2. szám (61. szám); 2010. június Megjelenik évente négyszer Kiadja a Magyarországi Mindszenty Alapítvány H–1125 Budapest, Felsõ Svábhegyi út 12. Az Alapítvány honlapja: ungmind.hu E-mail cím: ungmind@gmail.com Levélcím: H–1525 Bp., 114. Pf: 131. Telefon: 00-36-1-201-0979 Fax: 00-36-1-356-8200 Felelõs szerkesztõ: P. Szõke János SDB az eljárások posztulátora

Az anyagiak kezelésénél betartjuk az Alapítványra vonatkozó törvényeket. Az adományokat az adóalapból le lehet vonni, melyrôl igazolást adunk. Az 1998-as évtôl az Adóhatóság kéri minden adományozó SZJA adóazonosító jelét. Ezúton kérjük adományozóinkat, hogy adomány küldésekor a „közlemény” rovatban ezt a számot is tüntessék fel.

A Vértanúink–Hitvallóink címet viselõ értesítõ a boldoggá avatások híreit ismerteti. Az értesítõt az érdeklõdõk díjtalanul kapják. Önkéntes adományokat az Alapítvány céljaira elfogadunk. Magyarországon: Erste Bank Hungary Nyrt. Számlaszám: 11991102-02139889 IBAN:

2006. szeptemberi számunkban jeleztük, hogy elértük az egymillió imádkozót. Imahadjáratunkat folytatjuk, folyamatosan közzé tesszük az imádkozók aktuális állását. Szeretnénk elérni a kétmilliót. Jelenleg

HU58 1199 1102 0213 9889 0000 0000

1.409.732

Adószám: 18063703-1-43 Erdélyben az egyes egyházmegyei központok, Felvidéken és a nyugati országokban a magyar plébániák közremûködésével lehet adományokat eljuttatni. Szedés, tördelés, nyomtatás: Gloria Nyomda, Kolozsvár igazgató: Nagy Péter

fôt regisztráltunk. Ezúton itt is megköszönöm mindenki jelentkezését, és továbbra is kérem közbenjáró imáikat.

P. Szôke János

Kétmillió felé! 1/

Örömmel közlöm, hogy környezetünkbôl .................... személy .................... imacsoport .................. tagja óhajt az ima és engesztelô mozgalomhoz csatlakozni.

A Vértanúink–Hitvallóink c. lapot ......................... példányba kérjük. A lapot nem kérjük. (A megfelelôt kérjük kitölteni vagy aláhúzni!)

Név: .......................................................................................... Helység: .................................................................................. Utca: ........................................................................................ A Vértanúink-Hitvallóink hasábjain keresztül évek óta kerestük az egymillió imádkozó és engesztelô katolikus magyar hívôt. Isten Szolgája Mindszenty József bíboros lelkipásztori szelleme vezetett bennünket ebben az igyekezetben. Bár a kitûzött célt elértük, a szándék továbbra is változatlan: imádkozzunk Egyházunkért, Hazánkért, a boldoggá illetve szentté avatásokért. Érjük el a kétmillió imádkozót! Tisztelettel kérünk mindenkit, aki még nem csatlakozott, bátran tegye meg. Jelentkezhetnek: • azok a személyek egyenként, akik a gondolatot magukévá teszik; • azok a már meglevô hitbuzgalmi csoportok (pl. Rózsafüzér Társulatok, Fatimai Imacsoport, Oltáregyletek stb.), akik már célkitûzéseiknek megfelelôen imádkoznak, de az engesztelés szellemét magukévá teszik. A jelentkezôlapot kérjük kivágni és visszaküldeni: Magyarországi Mindszenty Alapítvány 1525 Budapest, Pf. 131. Hálás köszönettel: P. Szôke János