Vértanúink-Hitvallóink (66. szám) by Mindszenty Alapítvány

2011. szeptember

XVII. évfolyam 66. szám

B OLDOG S CHEFFLER J ÁNOS VÉRTANÚINK–HITVALLÓINK

Scheffler János rövid életrajza

Tízgyermekes zsellér családban született 1887-ben Kálmándon. A Szatmárnémeti katolikus gimnáziumban, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd felszentelése után Rómában tanult, a kánonjog doktora lesz. Kiváló szellemi képességû, mindvégig színjeles tanuló. Segédlelkész Csomaközön, Ungváron. 1920-ban újjászervezi és vezeti a szatmári katolikus fôgimnáziumot. Püspöke rövidesen teológiai tanárrá nevezi ki. Egyházjogot egyháztörténelmet tanít. A teológia kispapjainak lelki vezetôje lesz. A szatmár-nagyváradi egyházmegyék egyesítése után rábízzák a közös teológia és szeminárium megszervezését. 1940-ben a Kolozsvári Tudományegyetem egyházjogi tanszékének rendes tanárává nevezik ki. A Szent István Akadémia tagjává választásakor tartott székfoglalójának címe: Hám János szatmári püspök emlékiratai 1848–1849-bôl. 1942-tôl a szatmári egyházmegye megyéspüspöke. Jelmondata: Ut omnes unum sint! Hogy mindnyájan egyek legyenek! A papi hivatások gondozása céljából kezdeményezi az Opus

Vocationum, a hivatásgondozás megszervezését. Egyházmegyéjében kisszemináriumokat létesít Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Ungváron. Amikor 1950ben szembeszegül a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, kényszerlakhelyre viszik, majd letartóztatják. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án. Élete minden szakaszában hangoztatott célja: Isten akaratának keresése, felismerése, teljesítése. X. Piusz jelmondatát vallja: Mindent megújítani Krisztusban! Az emberi lelkekben elérhetô eredmények legjobb útja a szeretet.

A szatmári székesegyház

Boldoggá avatás E LŐZMÉNYEK Reizer Pál szatmári megyéspüspök a Szenttéavatási Kongregációtól megkérte az ügy elindításához szükséges engedélyt, melynek birtokában 1994. április 12-én kinevezte P. Szőke János szalézi atyát az ügy posztulátorának. Ezután megalakult az egyházmegyei bíróság: Reizer Pál megyéspüspök, legfőbb bíró; Mons. Láng Pál promotor iustitiae és Merlás Tibor titkár személyében. Most már hivatalosan is elindulhatott a boldoggá avatási akták elkészítése: történelmi adatgyűjtés, tanúk felkutatása és kihallgatása. Az egyházmegyei bíróság munkáját segítették még a történész szakértők: Dr. Bura László, Mons. Amma Zoltán és Dr. Tempfli Imre, valamint a teológus szakértők: P. Beliczay János és Ardai L. Attila. Két éven keresztül folytak az előkészítő munkák, és 1996. december 5-én P. Szőke János posztulátor átadta az aktákat Rómában a Szenttéavatási Kongregációban. Róma, 1996. december 5. Nr. 820 A Szenttéavatási Kongregáció igazolja, hogy Szőke János átadta azokat a hivatalos írásokat, amelyek Isten Szolgája Scheffler János püspök vértanúságát bizonyítják.

Scheffler János püspök boldoggá avatási aktáinak csomagja. Tartalma: 25 tanúvallomás, kritikai életrajz, levéltári adatok, háttérmagyarázat az akkori román igazságszolgáltatásról és a börtönök embergyilkos helyzetéről. 1996. december 5-én két boldoggá avatási ügy iratcsomóját adták le Rómában: Márton Áron és Scheffler János A képen balról jobbra: Tempfli József nagyváradi püspök, aki Bodgánffy Szilárd 2010-ben boldoggá avatott vértanú püspök ügyét egyházmegyei szinten elindította P. Szőke János posztulátor Reizer Pál szatmári megyéspüspök Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek

A Szenttéavatási Kongregációban megvizsgálták a leadott dokumentumokat és megállapították, hogy azok mindenben megfelelnek a törvényes előírásoknak. Elkezdődhetett az ún. Positio (Peranyag) előkészítése. A Positio tartalmát előző számunkban Sándor István szalézi testvér ügyénél részletesen bemutattuk. 2002 júniusában elkészült a Peranyag kinyomtatott változata, melyet megkaptak a római teológus szakértők tanulmányozásra és véleményezésre. A szakértők 2010 február 10-én egyöntetűen megállapították a vértanúság tényét. Ezután kerültek az akták a kilenc tagú bíborosi kollégium elé. Ők 2010 áprilisában hozták meg döntésüket, melyben ők is elismerik a vértanúság tényét. Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa a két döntés értelmében XVI. Benedek pápa elé terjesztette az ügyet, aki 2010. július 1-jén aláírta a dekrétumot.

E LŐKÉSZÜLET

A BOLDOGGÁ AVATÁSRA

Schönberger Jenő megyéspüspök és munkatársai a fenti időponttól szervezik a boldoggá avatás minél zökkemőmentesebb lebonyolítását: minél szélesebb körben elterjeszteni a boldoggá avatás időpontját, imádkozásra buzdítani a híveket, megtervezni a meghívókat, és nem utolsósorban kidolgozni magának a boldoggá avatásnak a menetét. Mint ahogy a boldoggá avatás egyházmegyei szakasza, ez sem mindig látványos, hanem inkább a háttérben csenben folyó munka. 2011. június 24-től Jézus Szíve kilenceddel készültek a szatmári Székesegyházban a boldoggá avatásra. A szentmisék szentbeszédeiben az előadók felidézték Scheffler János vértanú püspök életútját.

2011.

JÚLIUS

A boldoggá avatás dátumát 2011. július 3-ra, az Egyházmegye Jézus Szíve búcsúja napjára tűzték ki. SCHÖNBERGER JENŐ megyéspüspök köszönti a Szentatya képviselőjét, ANGELO AMATO bíborost, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusát, a szentmise főcelebránsát, DR. ERDŐ PÉTER bíborost, prímást, esztergom-budapesti érseket, a jelenlévő egyházi és világi elöljárókat, valamint a boldoggá avatáson megjelent híveket és papságot.

MONS. LÁNG PÁL promotor iustitiae kéri, hogy avassák boldoggá SCHEFFLER JÁNOS vértanú püspököt, majd röviden ismerteti Isten Szolgája életrajzát.

ANGELO AMATO bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa felolvassa a boldoggá avatásról szóló apostoli levelet.

Apostoli levél Elfogadva testvérünk, Schönberger Jenő szatmári püspök és számos hívő kérését, miután megkaptuk a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának véleményezését, apostoli tekintélyünkkel megengedjük, hogy Isten tiszteletre méltó szolgáját, Scheffler János vértanú püspököt, aki rettenthetetlen és állhatatos pásztorként evangéliumi hősiességgel inkább elszenvedte a bebörtönzés kínjait, minthogy elárulja Jézus Urunkat, és megmaradt a hit teljes közösségében Szent Péter székével, mostantól fogva Boldognak tiszteljék, és hogy ünnepét megtarthassák a jogban előírt helyeken és módon minden év május 17-én. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. Kelt Rómában, Szent Péternél, június 29-én, az Úr 2011. esztendejében, pápaságunk hetedik évében. XVI. Benedek pápa

Leleplezték BOLDOG SCHEFFLER JÁNOS vértanú püspök képét.

SCHÖNBERGER JENŐ megyéspüspök BOLDOG SCHEFFLER JÁNOS vértanú püspök ereklyéjével, valamint ANGELO AMATO bíboros.

Ima Boldog Scheffler János vértanú püspökhöz Mindenható Istenünk! Te megadtad, hogy Boldog Scheffler János püspök az Egyház iránti hűség és engedelmesség példaképe legyen. Tekints érdemeire, életszentségére, vértanúi halálára és közbenjárására hallgasd meg kéréseinket. Engedd, hogy imáink meghallgatása, atyai szeretetedet és az ő égi dicsőségét hirdesse. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

A boldoggá avatás után a Positio anyagát nyitottá tették. Az alábbiakban olvashatjuk Dan Mizrahy, zsidó származású cellatárs Scheffler János vértanú püspök hősies erénygyakorlatáról szóló visszaemlékezését. Scheffler püspök a jilavai 20. számú cellába 1952 szeptemberének egy meleg napján érkezett. A börtön szabályai szerint a cellába csak fehérneműjében léphetett be, a többi ruháját ellenőrzésre kellett hagynia, utólag hozták be neki. Emlékszem, hogy mindjárt, ahogy megkapta a ruháit, felöltözött. Ruházata egy – úgy emlékszem – fehér ing, és egy kétsoros sötétkék öltöny volt, valamint egy fekete kucsma és egy ugyanolyan színű ködmön, olyan tárgyak, amelyek rövidesen nagyon hasznosak voltak a hideg megérkeztekor. Bemutatkozott, megmondta, hogy kicsoda és mindnyájunkkal kezet fogott. Úgy hiszem, hogy akkortájt 12-15-en voltunk a cellában. Mindazonáltal, hogy közölte rangját, kérte, hogy szólítsuk egyszerűen: „Atyának”. Alkalmazkodtunk kéréséhez. A börtönélet egyetlen napjának leírására sem elégséges egy levél. Mégis, úgy érzem, az emberi viszonyokról szólva, meg kell állnom egy pillanatra, s meg kell jegyeznem, hogy egy szobába zárva éjjel-nappal, hónapokon át, valakivel együtt lenni, egyenlő értékű, ha meghaladja az életben sok éven át együtt töltött időt. És most, a fentiek szerint megkísérlem, hogy emlékeimből Scheffler atyára vonatkozókból elmondjak valamennyit. Azt hiszem, jó lesz, ha az emberi vonásaira vonatkozókkal kezdem. Ha jól meggondolom, sohasem hallottam ezt az embert panaszkodni. Nem panaszkodott sem lelki természetű, sem fizikai természetű szenvedéseiről. Nem nyilvánította ki az őt megpróbáló fájdalmakat, amilyenekben nekünk is volt részünk. Annyira szerény volt, hogy sohasem dicsekedett egyéni megvalósításával, műveltségével sem. A művelődésről beszélve, emlékszem, egyszer valamilyen irodalmi témáról beszélgettünk, ezeket mondta nekem: „Dan úr (mindig így szólított) az a terület, amely engem egész életemben lefoglalt, esetünkben a teológia, olyan ha-

talmas terület, hogy – mivel megkíséreltem, hogy elmélyüljek benne – sohasem találtam időt, hogy más szakterületet is kutassak.” Mennyi nemesség, finomság és ugyanakkor szerénység van ebben az egyszerű állításban. Említettem, hogy sohasem panaszkodott fizikai szenvedésekre. Ebben a vonatkozásban emlékszem egy apróságra. Anélkül, hogy a Jilaván nekünk „felajánlott” élelmekre vonatkozóan részletekbe bocsátkoznék, mégis megemlítem a tényt, hogy hetente egyszer (rendszerint pénteken) a napi kenyéradagunk (250 gr) helyett egy darab puliszkát kaptunk. Az első, a cellában töltött péntek után az Atya hozzám fordult és felajánlotta nekem a puliszka adagját. Megkérdeztem, miért teszi ezt, egyszerűen azt mondta: „Árt nekem”. Attól kezdve egész ottlétünk alatt igyekeztem úgy beosztani a kenyéradagomat, hogy péntekenként a nekem adott puliszkaadag helyett, egy kenyéradagot ajánlhassak cserébe. Pontosítani kívánom, hogy ennek az apró mozzanatnak a bemutatása csak azt a tényt kívánja hangsúlyozni, hogy ez az ember, anélkül, hogy cserébe valamit kívánt volna, adakozó ember volt, abból a kicsiből is, amije volt. Hasonlóképp, ha a köztünk az első napoktól kialakult kapcsolatot érzékeltetni akarom, ez tárgyilagosan szemlélve különösnek tűnhet. Az Atya (ha nem csalatkozom) 64–65 év körüli volt, én 26. Majdnem 40 év választott el bennünket. Ő katolikus, én zsidó. Anyanyelve magyar, az enyém román, mégis... Az anyanyelvről beszélve, úgy hiszem meg kell említenem, hogy abban az időben volt a cellánkban egy erdélyi zsidó, Gusztáv Weiner, Scheffler püspökhöz hasonló korú, katolikus feleségű. Magyar anyanyelve volt. Gusztáv Weiner kétszeresen fogyatékos volt: majdnem teljesen vak és süket. Mindezt miért említem? Azon egyszerű okból, hogy Scheffler püspök egy másik „furcsa” kapcsolatára mutassak. Scheffler püspöknek hosszas beszélgetései voltak Gusztáv Weinerrel, magyarul, a rosszul halló fülébe súgta, amit mondott. Két teljesen különböző felfogású ember, eltérő környezetből származtak, mégis voltak közös rokon vonásaik: az életkor, az anyanyelv, az értelem, a szenvedés, amelyek közel hozták őket egymáshoz. Visszatérve Dr. Schefflerrel való viszonyunkra, azt hiszem, nem volna nagy merészség „barátinak” minősíteni. Naponkénti beszélgetéseink a legkü-

lönbözőbb területekre vonatkozó témájúak voltak. Sohasem beszélgettünk politikáról. A vallásról csak akkor beszélt, ha megkérdezték. Távol állt tőle, hogy ilyen témába kezdjen, avagy (a beszélgetést) vallási propagandává alakítsa. Nyilván, ismervén a területre vonatkozó alapos műveltségét és illetékességét, megtörtént, hogy az Ószövetségre vagy az Újszövetségre vonatkozó kérdést tegyek fel neki. Nagyon természetesen és jóindulattal válaszolt. Tudván, hogy tud latinul, kértem, hogy ilyen nyelvű szövegekről szóljon. Részemről megismerési vágy is volt, egyben észgyakorlat. Így megtanultam latinul a „Pater noster” és az „Ave Maria” imáját. Különös szerepe volt – amelyre még majd visszatérek – a Szent Ágostontól idézett „Ibi videbimus... stb.” kezdetű latin szövegnek. Így teltek a jilavai börtön 20-as számú (a baloldali titkos cellasorban) cellájában a napok. „Esemény” az volt, hogy a cellába behoztak vagy kivittek egy-egy foglyot. A cellalakók száma változó volt. 1951 októberében a cella legrégibb lakója lettem. Ebben a minőségben jogom lett a felső priccs fal melletti helyét elfoglalni. Az újonnan jöttek sorra, az első priccs helyeit foglalták el, fokozatosan haladva a fal felé, utólag pedig oda jutottak, hogy ugyanazt a mozgást végezzék a „hierarchiáért” a felső priccsen (amely védettebb volt a huzattól és a szagoktól). Volt a szobában még egy külön, egyszerű (emelet nélküli) priccs, szemben egyrészt az ablak, másik oldalról „tineta” (WC szerepét betöltő hordó) között. Ezt a pontosítást azért tettem, hogy a következők jobban érthetők legyenek: 1952. december 5-én „vacsora” után, amelyet 14.30 és 15 óra között szolgáltak fel, az Atya megpróbált felszállni a priccsre, hogy helyét elfoglalja. Mondom „megpróbált”, mert egyszerre rosszul lett. Valami hörgés félét hallatott, és félig öntudatlan állapotban az alsó priccsre helyezkedett. Láttuk, hogy valamilyen rohama van, valószínűleg agyi, és akik az ajtó közelében voltak (én fenn voltam a priccsen) dörömbölni kezdtek az ajtón, hívták az őrt. Ennek érkeztekor megmondtuk neki, miről van szó, ő elment, hogy orvost hívjon. Úgy tűnik, hogy abban az órában orvost már nem találtak és helyette egy szanitéc jött, aki egy injekciót adott a betegnek, nem tudom mit, de mindenképp olyan valamit, ami megnyugtatta és lassan-lassan visszatért az öntudata. Hogy minden erőfeszítéstől megkíméljük, arra gondoltunk, hogy a szemben levő priccsre helyezzük, amit az Atya el is fogadott.

Betakarózott és biztosított róla, hogy jobban érzi magát. Másnap került volna sor arra, hogy az orvosi szobába vigyék megvizsgálásra. 6-án reggel kint hóvihar volt. A cellában hasonlóképp nagyon hideg volt. Ha emlékezetem nem csal, az Atya leszállt a priccsről személyes szükségletét elvégezni és visszabújt a takaró alá. Biztosított minket, hogy jól érzi magát. Aztán egyszerre, a takaró alól így szólt hozzám: „Dan úr, ibi vacabimus”, derűs tekintettel nézett rám, néhányat hörgött és meghalt. A cellában végtelen csend uralkodott. Mindnyájan borzalmasan meghatódottak voltunk. Én először láttam életemben embert meghalni. Ez a pillanat egész további életemre meghatározóvá vált. Kicsinynek és tehetetlennek éreztem magam. Úgy hiszem, akkor, azon a decemberi reggelen Scheffler atya emlékére fejben megalkottam az „Ave Maria”-t. A „zenei műre” vonatkozóan: a katolikusok híres „Ave Maria” imájának egyszerű dallamú változatáról van szó. Az én dallamom, amelyet szoprán és zongora (vagy orgona) számára írtam, csupán érzelmi értékű. Scheffler atya erkölcsi magatartására vonatkozóan, amelyet az 1952 őszén a Jilaván ugyanabban a cellában való együttélésünk során tanúsított, mind én, mind cellatársaim meg voltunk lepődve, lelki diszkréciójától, a ténytől, hogy soha nem jajgatott, sőt éppen letartóztatott társaihoz volt csillapító szava. Sohasem mondott egyetlen lázadó szót sem saját sorsa miatt, sohasem panaszkodott szenvedéseire, amelyeken átment, éreztetve, hogy megbékéltnek érzi magát sorsával. Mindig udvarias volt mind a cellatársaival, mind a minket őrző hatóságokkal. Soha nem kért semmilyen egyéni kedvezményt. A cellában mindenki tisztelte, és ő is tisztelettudó volt valamennyiünkkel szemben.

Mert „a jó pásztor életét adja juhaiért” (Jn 10,11). Ha kell, igazi vértanúság alakjában is, de minden esetben legalább az önfeláldozó munkában. Scheffler János: A PAP; 354. o.

Három hónap eseményei Mindszenty bíboros ügye körül sok volt a felesleges vita. A hullámok elcsöndesedtek: már látjuk a kikötő világítótornyát. Az anyag terjedelme több mint 6000 oldal lesz. Egyik közülük (tanúvallomások, kiadott munkái, személyes okmányok ismertetése) végleges formát nyert. A római munkatársunk még az idén Budapestre hozza az egész anyagot. Közösen átnézzük az erények hősies gyakorlásának bizonyítékait, a szakértők véleményeit, az Amerikai Követség és a Washington DC titkos levéltárában talált iratok Mindszentyre vonatkozó anyagait, a Vatikáni Levéltár és Casaroli bíboros Mindszentyről készült feljegyzéseit. A Positio, azaz a hatalmas anyag kinyomtatása még az idén elkészülhet. A szakemberek vizsgálatának eredménye komoly munka lesz. A boldoggá avatás sorsa Isten kezében van. A munkát lelkes munkatársak önként vagy minimálbérért végzik. Nagy gondjaink vannak, kérjük Olvasóinkat, segítsenek bennünket imáikkal és – lehetőségeikhez képest – anyagiakkal is. Mindszenty bíboros peranyaga egyedülálló érték lesz az Egyház és a Nemzet számára.

A római munkatársak szerint egy boldoggá avatás aktái még az idén elkészülnek. Isten Szolgája Sándor István Positióját a történészek vizsgálják. Utána következik a befejező rész: a teológusok, bíborosok és a Szentatya javaslata. Bogner Mária Margit ügye is jó mederben halad. Ez az ügy van legrégebben Rómában. A teológus szakértők, a bíborosok és a Szentatya véleménye döntő lesz. Ismereteim szerint a két fiatal szerzetes boldoggá avatása 2013ban bekövetkezhet.

 Köszönetem fejezem ki mindazoknak, akik három súlyos betegségemben gondoltak rám. A sugárterápia végleges eredményét augusztus 22-én tudom meg, amikor a lap már a nyomdában lesz. A prosztata és az artritis nem gyógyul, csak néha enyhül, és talán időt nyerek. Kérem további imáikat Isten Szolgái Márton Áron, Mindszenty József és Boldog Romzsa Tódor közvetítéséhez. Végleges gyógyulást csak csoda(ák) hozhat(nak). P. Szőke János

100 rózsatövet ültettünk el Sárospatakon születésnapodra, Boldog Romzsa Tódor püspök vértanú Sárospatak kispataki részén Tódor püspök születésének 100. évfordulójára Telenkó Miklós görögkatolikus atya a hívek adományaként 100 rózsatövet gyűjtött össze. Miklós atya – e sorok írója régi jóbarátja – pappá szentelése után nem sokkal gerincsérülése miatt tolószékbe kényszerült családos felszentelt pap, már régen, csaknem Tódor ereklyéi megtalálásától, 1998 júniusától, valamint az időközben megjelent könyvekből jól ismerte a vértanú történetét. És minél jobban ismerte, annál gyakrabban fordult hozzá feleségével, szüleivel együtt pártfogásért nehéz helyzetében, és leginkább közbenjárásáért, hogy kiteljesedjen kis családjuk. Bár lehetlennek látszott, de megtörtént: 2002ben, nem egészen egy évre rá, hogy II. János Pál pápánk (aki azóta már ő maga is boldog) boldoggá avatta Tódor püpököt, akit a róla folytatott beszélgetésekben olykor „nagyvértanúnak” nevezett, megszületett kisfiuk, aki természetesen a Tódor nevet kapta a keresztségben. Tódor püspök ereklyéi átvitele 2003. június 26–28-án történt Budapestről, a jezsuita templomból a Máriapócsi kegytemplomba, innen a szlovákiai Szobránc templomába. Itt is, ahogy mindenütt, a helybeliekkel együtt imádkoztunk, megemlékeztünk a vértanúról. De éjszaka váratlan esemény történt: az istentiszteletről éjjeli szállására tartó P. Szőke János SDB atyát egy szobránci zebrán elütötte egy autó (megállás nélkül továbbhajtott), így Ungvár helyett súlyos, máig tartó hatású sérüléseivel a szlovákiai Nagymihályi kórházába került. A mai napig munkatársaival, barátaival együtt kéri Tódor püspök közbenjárását egészsége visszanyerésében. Adja Isten. A szlovák-ukrán határon, Ungvár szélén sok ezren várták Tódor püspököt, hogy elkísérjék előbb az ungvári szemináriumhoz, majd másnap az Ungvári Székesegyházba. Az egész városban leállt a forgalom.

Az első, Máriapócson énekkel, imádsággal töltött éjszaka után egy kis időre Telenkó atya kispataki kápolnájában is megálltunk az ereklyékkel azok átvitele során. Együtt imádkoztunk és énekeltünk, egy akkor éppen Telenkó atyáék centrumában nyaraló kisebb roma-gyermekcsoporttal együtt, Tódor püspökre emlékezve. Akkor még nem tudta senki közülünk, se P. Szőke János, Tódor püspök boldoggá avatásának posztulátora, se a vértanú életrajzírója, Puskás László atya, promotor iustitiae a boldoggáavatás ügyében, hogy Tódor püspök felmenői éppen Sárospatakhoz kötődnek: ott halt meg 31 éves korában „hűlésben” 1844 februárjában Sárospatak parochusaként Romzsa Mihály, Tódor dédapja, és ott született 1839-ben István, a nagyapja, aki szintén pap lett. Ez az előtörténete annak, hogy Sárospatak kispataki részén Tódor püspök születésének 100. évfordulójára Telenkó Miklós atya a hívek adományaként 100 rózsatövet gyűjtött össze. Támogatók jelentkeztek arra is, hogy a Sárospatak szülöttjére, Szent Erzsébetre is emlékeztető 100 rózsatő méltó környezetbe kerüljön. Kétoldalt és hátulról szépen kiképzett alacsony falkerítés öleli körül a virágokat, a középpontban a rózsák fölött a félköríves, szépen csiszolt gránit-kereszttel megkoronázott falrészen készült el Tódor püspök mozaik-ikonja (Puskás László és felesége, Nadia munkája), amelybe beépült egy kicsiny ereklye is – egy kis darabka Tódor püspök reverendájából. Ebből az alkalomból ikonok is készültek a vértanú ábrázolásával: Makláry Zsolt és felesége, Teréz festette őket, melyekbe szintén egy-egy ereklye lett elhelyezve. Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök 2011. július 2-án részt vett a sárospataki Szent Erzsébet házban Telenkó Miklós felesége, Irén asszony által délelőtt megrendezett Romzsa-konferencián, és délután szentelte meg Romzsa Tódor pataki mozaik-ikonját és rózsavirágos kertjét ikonjaival együtt, melyeket körmenetben, énekelve vitt a püspök, számos pap, a

Sárospatakon nem régen Lengyelországból letelepedett Szent Erzsébetnővérek, a helyi és az erre az ünnepre érkezett hívek a sárospataki görögkatolikus templomba. A megemlékezés püspöki nagy esti istentisztelettel ért véget. A vértanú egyik ikonja a templomban lett elhelyezve, ott, ahol Tódor dédapja végezte valaha papi szolgálatát, ahol a vértanú nagyapját keresztelték. A másik ereklyés ikon a kispataki kápolnában van, ahol csak egy rövid időre álltak meg átvitelükkor Tódor püspök ereklyéi – a Romzsa-kert közelében, ahol a mozaik-munka közben estefelé gyakran láttuk, mint locsolja a 9 éves kis Telenkó Tódor nagyvértanú pártfogója rózsáit. Így jött létre Boldog Romzsa Tódor vértanú újabb kegyhelye, ezúttal a magyarországi Sárospatakon. Puskás László atya

Készül a mozaik (Puskás László és felesége Nadia)

Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök megszenteli Romzsa Tódor pataki mozaik-ikonját és rózsavirágos kertjét ikonjaival együtt

Makláry Zsolt és felesége, Puskás Teréz ikonjai

A rózsakertben lévő mozaikkép

Telenkó Miklós és Puskás László görögkatolikus atyák, valamint Telenkó Tódor

Közhasznúsági jelentés a Magyarországi Mindszenty Alapítvány

2010. évi működéséről Alapítványunk 2010-ben az alapító okiratával összhangban működött. Vállalkozói tevékenységet 2010. évben nem folytattunk. Az Alapítvány 2010-ben 16.927 eFt bevételre tett szert. Az SZJA 1%-ból 496 eFt származott. A bevételeket az alapítványi célok megvalósítására használtuk fel. A közhasznú tevékenység költségei: 23.676 eFt A kuratórium tagjai semmiféle juttatásban nem részesültek. A mérleg főösszegei 2010. december 31-én: Eszközök: Pénzeszközök: 6.628 eFt Források: Indulótőke: 100 eFt, Tőkeváltozás: 1.246 eFt Tárgyévi eredmény: -6.818 eFt Kötelezettség: 12.770 eFt A köszönet mellett továbbra is kérjük támogatásukat. Adószámunk: 18063703-1-43 Erste Bank bankszámlaszámunk: 11991102-02139889 P. Szőke János SDB az Alapítvány képviselője

Boldog, akinek útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él. Boldog, aki követi útmutatásait, s aki egész szívével keresi őt. Az nem követ el gonoszságot, hiszen az ő útján halad. Magad hirdetted ki törvényedet, hogy tartsuk meg hűségesen. Bárcsak szilárdak volnának útjaim, és megtartanám, amit parancsoltál! Sohasem vallok szégyent, ha ügyelek minden végzésedre. Tiszta szívből áldani foglak, ha igazságos döntéseidet megismerem. Megteszem, amit elrendeltél, te pedig ne hagyj el engem soha! 118. Zsoltár (1–8) A boldoggá avatás képeit a Szatmári Egyházmegye honlapjáról vettük.

Tartalomjegyzék

Három hónap eseményei

14–15

100 rózsatövet ültettünk el Sárospatakon 16–20 Scheffler János rövid életrajza

2–3

Közhasznúsági jelentés

Boldoggá avatás

4–9

118. Zsoltár részlet

Impresszum

Dan Mizrahy visszaemlékezése

10–13

Vértanúink–Hitvallóink Szentté avatások híradója XVII. évfolyam 3. szám (66. szám); 2011. szeptember Megjelenik évente négyszer Kiadja a Magyarországi Mindszenty Alapítvány H–1125 Budapest, Felsõ Svábhegyi út 12. Az Alapítvány honlapja: ungmind.hu E-mail cím: ungmind@gmail.com Levélcím: H–1525 Bp., 114. Pf: 131. Telefon: 00-36-1-201-0979 Fax: 00-36-1-356-8200 Felelõs szerkesztõ: P. Szõke János SDB az eljárások posztulátora

Most is – mint már annyiszor – megköszönöm a híveknek, hogy anyagi lehetôségeikhez mérten támogatják az Alapítványt. Hálám és köszönetem szóljon különösen azoknak, akik alacsony nyugdíjukból is támogatják munkánkat. Hangsúlyozom: elôfizetést nem kérünk, csak önkéntes adományokat. A következô támogatási formák lehetségesek: A papok és a hívek részérôl: önkéntes pénzbeli hozzájárulás. A papok részérôl: szentmisék vállalása. (Ezt különösen akkor kérem, ha vannak ún. „szabad” misék.) Mindenki részérôl: ingó vagy ingatlan javak felajánlása. Az anyagiak kezelésénél betartjuk az Alapítványra vonatkozó törvényeket.

A Vértanúink–Hitvallóink címet viselõ értesítõ a boldoggá avatások híreit ismerteti. Az értesítõt az érdeklõdõk díjtalanul kapják. Önkéntes adományokat az Alapítvány céljaira elfogadunk.

2006. szeptemberi számunkban jeleztük, hogy elértük az egymillió imádkozót. Imahadjáratunkat folytatjuk, folyamatosan közzé tesszük az imádkozók aktuális állását. Szeretnénk elérni a kétmilliót.

Magyarországon: Erste Bank Hungary Nyrt. Számlaszám: 11991102-02139889 IBAN:

Jelenleg

HU58 1199 1102 0213 9889 0000 0000

Adószám: 18063703-1-43 Erdélyben az egyes egyházmegyei központok, Felvidéken és a nyugati országokban a magyar plébániák közremûködésével lehet adományokat eljuttatni.

1.411.260 fôt regisztráltunk. Ezúton itt is megköszönöm mindenki jelentkezését, és továbbra is kérem közbenjáró imáikat.

Szedés, tördelés, nyomtatás: Gloria Nyomda, Kolozsvár Igazgató: Nagy Péter

P. Szôke János

Kétmillió felé! 1/

Örömmel közlöm, hogy környezetünkbôl .................... személy .................... imacsoport .................. tagja óhajt az ima és engesztelô mozgalomhoz csatlakozni.

A Vértanúink–Hitvallóink c. lapot ......................... példányba kérjük. A lapot nem kérjük. (A megfelelôt kérjük kitölteni vagy aláhúzni!)

Név: .......................................................................................... Helység: .................................................................................. Utca: ........................................................................................ A Vértanúink-Hitvallóink hasábjain keresztül évek óta kerestük az egymillió imádkozó és engesztelô katolikus magyar hívôt. Isten Szolgája Mindszenty József bíboros lelkipásztori szelleme vezetett bennünket ebben az igyekezetben. Bár a kitûzött célt elértük, a szándék továbbra is változatlan: imádkozzunk Egyházunkért, Hazánkért, a boldoggá illetve szentté avatásokért. Érjük el a kétmillió imádkozót! Tisztelettel kérünk mindenkit, aki még nem csatlakozott, bátran tegye meg. Jelentkezhetnek: • azok a személyek egyenként, akik a gondolatot magukévá teszik; • azok a már meglevô hitbuzgalmi csoportok (pl. Rózsafüzér Társulatok, Fatimai Imacsoport, Oltáregyletek stb.), akik már célkitûzéseiknek megfelelôen imádkoznak, de az engesztelés szellemét magukévá teszik. A jelentkezôlapot kérjük kivágni és visszaküldeni: Magyarországi Mindszenty Alapítvány 1525 Budapest, Pf. 131. Hálás köszönettel: P. Szôke János