Vértanúink-Hitvallóink (73. szám) by Mindszenty Alapítvány

Mennyei Atyánk! Szívesen fogadod híveid áldozatait, amelyeket Krisztus áldozatával egyesítve ajánlanak fel, hogy kiegészítsék, „ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, az Egyház javára” (Kol 1,24). Fogadd kegyesen József bíboros szolgád megaláztatásait, áldozatait, amelyeket földi életében a magyar egyházért és a magyar népért ajánlott fel. Szenvedése legyen napjainkban is előtted kedves áldozat Egyházunkért, hazánkért. Hozzá csatlakozva akarunk mi is imáinkkal, áldozatainkkal engesztelni nemzetünk lelki megújulásáért. Ha szent akaratoddal megegyezik, add meg, kérünk, hívő magyar népednek, hogy József bíboros szolgádat mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

VÉRTANÚINK HITVALLÓINK XX/1. szám

2014. január

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

A tartalomból ELŐTÉRBEN AZ ENGESZTELÉS

„Szálljunk szembe a rosszal. Tegyük ezt abban a biztos tudatban, hogy miként Szent Margit engesztelő áldozata sem volt hiábavaló, a miénk sem lesz az.” Cserháti Ferenc püspök: A magyarok hű pásztora és igaz atyja • 2 Dr. Berán Ferenc: Szent Margit példája • 4 Dr. Puskás Attila: Krisztus követségében járunk • 5 Bocsa József Sch.P.: „Pannonia Sacra, jöjj…” • 9 Héray András FSO: Engesztelés a Kútvölgyi Szűz Mária Kápolnában • 14

KITEKINTÉS

„Az ország számos helyén szobrai állnak, nevét viselik utcák, terek és iskolák. Mindszenty József sorsa eggyé forrt a magyar nép XX. századi sorsával.” Császár István: A mai napon örömkönnyeket hullat az ég • 17 Varga Mónika: Püspöki tárlatvezetés. A pécsi Mindszenty-kiállítás záróakkordja • 19

HÍREINK

„Senki sem tilthat el attól, hogy nézeteimet az ország közügyeiről szabadon elmondhassam. Kötelességem az ország jogai és szabadsága felett őrködni.” Közönségszavazás Mindszenty atya és Pió atya közös emlékhelyéről • 20 A Mindszenty-vetélkedő hírei • 22 Az alapítvány új jelképe • 24

A címlapon Feszty Masa Szent Margit-képe látható, mely a Budapest-Újlaki Sarlós Boldogasszony Plébániatemplom egyik oltárképe.

Előtérben az engesztelés Cserháti Ferenc püspök:

A magyarok hű pásztora és igaz atyja Pál apostol gyönyörű bizonyítványt állított ki a tesszalonikai hívekről. Megdicsérte őket, mert az Úr követői lettek. Minden szorongatás, nehézség ellenére, a Szentlélek örömével és készségesen elfogadták a krisztusi tanítást, olyannyira, hogy minden hívőnek példaképei lettek (vö. 1 Tesz 1,7). Örömet sugárzó, szép hitéletük még a pogányokat is arra ösztökélte, hogy elforduljanak a bálványoktól és az Istenhez térjenek. Pál és társai igehirdetése Kis-Ázsiában olyan sikeresnek bizonyult, hogy az evangélium tanítása még az európai kontinensre is átterjedt, ahol aztán egymás után alakultak meg a keresztény közösségek. A frissen megtért keresztények dacoltak a pogány környezet meg nem értésével, a rágalmakkal, hitük nehézségeivel, és olyan lelkesen, meggyőzően, bátran és örömmel tanúsították a krisztusi örömhírt, az evangélium tanítását, hogy ez által minden hívő példaképei lettek. Napjainkban minden hívő és lelkipásztor csak szent irigységgel olvas egy ilyen példás egyházközségről kiállított szép lelkészi bizonyítványt. Hiszen hol találunk ma olyan közösséget, amelynek hite, élete valósággal elbűvöli, magával ragadja még a közömbös, nemegyszer rosszindulatú, vagy elpogányosodott környezetet is? Valamikor a tesszalonikai hívek élete csodálatba ejtette még az ellenséget is. Vajon miért nem ilyen elbűvölő, vonzó, magával ragadó a mi életünk? Talán hiányzik belőlünk a bátor helytállás? Pál hívei bátran vállalták a hit tanúságát, nem féltek attól, hogy keresztény tanításukkal, életükkel esetleg kiprovokálják közömbös, vagy éppen hitetlen társaik ellenszenvét. Hitüket nem rejtették véka alá. A nehézségek ellenére is örömmel fogadták Isten üzenetét, elhagyták a bálványokat, Istenhez fordultak, az élő és igaz Istennek szolgáltak és várták az Úr eljövetelét. Követték az Úr és az apostolok tanítását. Jól olvastuk: követték az Urat és megbecsülték az apostolokat, akik eligazították, tájékoztatták őket az élet zarándokútján, amelyen a Mester is mindig velük és előttük haladt. Nekik szükségük volt Krisztus követeire, kísérőire, akik minden gyarlóságuk ellenére is biztos utat mutattak nekik, és – a rendfenntartóktól eltérően – velük haladtak a teljes élet útján.

Előtérben az engesztelés Ilyen útmutató volt Isten Szolgája Mindszenty József bíboros, aki ugyancsak osztozott népünk keserű sorsában, és fogságát követően a száműzetésben is jó pásztorként szolgálta övéit, lelki, szellemi irányítója és példaképe lett minden Istenét, hazáját és Egyházát szerető embernek; helyről-helyre járt velük, és arra kérte őket, hogy mindenütt őrizzék meg a magyarság keresztény erkölcsi és kulturális értékeit. A magyarság hű pásztora és igaz atyja (ld. a Bíboros sírfeliratát) népe között és ennek élén járt, míg aztán 1975. május 6-án, a bécsi irgalmasok kórházában Istenért, Egyházért és hazáért, a Szent Pannóniáért lüktető szíve utolsót dobbant. Az igazság világraszóló hangját azonban ma is hallatja. Találóan fogalmazott König bíboros temetési búcsúbeszédében: Defunctus adhuc loquitur – holtában is beszél, és amint ezt egykori sírfelirata is hirdeti: Vixit et vivat Pannoniae Sacrae – a Szent Pannóniáért élt és él! Egész élete Isten és az Egyház, hazája és nemzete szolgálatában állt és áll. A magyarságnak szentelte életét és szenteli ma is: hirdeti az Igét, int, kér, fedd, buzdít nagy türelemmel és hozzáértéssel, mit sem törődve azzal, hogy sokan nem szívesen hallgatják a józan tanítást, hanem seregszámra keresnek maguknak tanítókat, csiklandoztatják fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak. Mindszenty bíboros továbbra is tanítja, amit korábban, életében: lelki megújulás nélkül nincs nemzeti fennmaradás, nincs üdvösséges jövő! „Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget. Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint. Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban (…) krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot… Mindezt gyűlölet és ellenséges érzés nélkül, csak munkával, hitben és áldozatban…” „Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban.” Mindszenty József bíboros üzenete provokáció volt egykor és ma is az, mert ez Istenhez fordulást jelent, elfordulást a pogány szokásoktól. Pál apostol hívei valamikor meghallották az Úr üzenetét és elfogadták igehirdetőik tanúságát. Hitük ismertté vált mindenütt. Az élő és igaz Istennek szolgáltak és megtapasztalták, hogy neki szolgálni örömet jelent. Mindszenty bíboros emléke számunkra felhívás az egyetemes keresztény és nemzeti értékeink megbecsülésére, amelyeket őseink is megbecsültek, nagyra értékeltek, amelyekért gyakran síkra szálltak, és ha kellett, életüket is feláldozták. Istenért, Egyházért, egész magyar népünkért vívott küzdelme akkor lesz eredményes, ha hitünket hozzá hasonlóan komolyan vesszük, istenes életet élünk és a Szent Pannónia építésén fáradozunk.

Előtérben az engesztelés Szent Margit példája Hetven évvel ezelőtt, 1943. november 19-én, Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa szentté avatta IV. Béla királyunk lányát, Margitot. Az eseményre emlékezve Dr. Cserháti Ferenc segédpüspök atya december 1-jén a Budapest-Újlaki Sarlós Boldogasszony plébániatemplomban ünnepi szentmise keretében áldotta meg Szent Margit ereklyéjét. Az eseményt háromnapos elmélkedéssorozat előzte meg, amelynek témája az engesztelés volt. Az első elmélkedést Dr. Puskás Attila egyetemi tanár tartotta (melynek kivonatát örömmel közöljük; a szerk.). Árpád-házi Szent Margit egyre jobban terjedő tisztelete felvetheti a kérdést: egy nyolcszáz évvel ezelőtt élt királylány, domonkos rendi szerzetesnővér, milyen üzenetet közvetíthet korunk embere számára? A nagy történelmi távolság és a gyökeresen megváltozott társadalmi viszonyok nem jelentenek-e akadályokat, amelyek elhomályosítják üzenetét? XII. Piusz pápának a szenttéavatási bullában írt sorai választ adnak erre a kérdésre: „Bízunk abban, hogy kiengesztelő áldozati hivatását ő, az első apostoli király sarja tovább folytatja nemcsak szeretett hazájáért, hanem minden nemzetért, és kieszközli a Krisztus szeretetén alapuló nyugalmat és békét az Irgalmasság Atyjától az egész emberiségnek.” A bulla megerősíti, hogy Szent Margit időszerűségét engesztelő élete adja, amely minden korban aktuális, válságos időkben azonban különös jelentőséggel bír. Napjainkban, Margit korához hasonlóan, az emberek jelentős része nagyon nehéz helyzetben van. Az egyéni bűnök következtében olyan helyzet jött létre, amely sokak életét teszi boldogtalanná. Közülük egyre többen érzik, hogy a bűnök következményei „sújtják, tönkreteszik őket”. A szent életének példája arra buzdít minket, hogy – engesztelő imáinkkal és cselekedeteinkkel őt követve – mi is szálljunk szembe a rosszal, vállalva a megpróbáltatásokat. Ezáltal fejezzük ki Megváltónk iránti szeretetünket, és a szenvedőkkel való szolidaritásunkat. Tegyük ezt abban a biztos tudatban, hogy miként Szent Margit engesztelő áldozata sem volt hiábavaló, a miénk sem lesz az. Dr. Berán Ferenc pápai káplán, plébános, egyetemi docens

Előtérben az engesztelés Krisztus követségében járunk Mit jelent az, hogy megváltott emberek vagyunk? Mit jelent az, hogy Jézus a mi Üdvözítőnk? Az Újszövetségben a megváltás művének öt lényegi mozzanatát fedezhetjük fel. Az első, hogy ennek a műnek végső eredete és forrása: az Atya. Ahogyan a szentháromságos isteni életnek és a teremtésnek is az Atya a végső forrása, úgy a megváltás művének is ő a végső eredete: az Atya szeretetének, jóságának, irgalmának és hűségének eredménye, hogy amikor elromlik az emberi élet, akkor ő nem hagyja magára, hanem meg akarja menteni az általa teremtett és méltósággal megajándékozott embert. Erre indítja atyai szíve, mert ő jó és irgalmas szívű, és kegyelmének, jóságának nincsen határa. Mindazt a jót, amit elkezdett, be akarja teljesíteni. A második mozzanat, hogy a megváltás műve a teljes Szentháromság közös műve. Az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek a közös cselekvése. Bár a kezdeményező az Atya, ő indítja el ezt a művet, ő a végső forrás, és ő az, aki odaadja értünk egyszülött Fiát, legnagyobb kincsét. Mégis úgy megy végbe a megváltás műve, hogy Jézus Krisztus és a Szentlélek együttműködve üdvözítenek bennünket. A Fiú úgy, hogy odaadja értünk az életét, a végsőkig elmegy irántunk való szeretetében. A Szentlélek pedig úgy, hogy állandóan megerősíti Jézust az Atya iránti engedelmességben és az irántunk való szeretetben, hogy végigmenjen ezen az úton. Jézus Krisztus és a Szentlélek most is munkálják a megváltás művét minden embernek az életében. Ez nem egy lezárt mű, ez folytonos: a föltámadt Krisztus küldi a szívünkbe az ő Szentlelkét. S ez a Lélek az, aki megnyit bennünket a Fiú felé és megnyitja a szívünket az Atya felé. A megváltás a teljes Szentháromság közös alkotása. A harmadik szentírási mozzanat arról szól, hogy milyen állapotban is van az ember, aki rászorul a Szentháromság egy Isten lehajló jóságára. Milyen állapotból vált meg bennünket az Isten? A Szentírás szerint fogságban vagyunk. A bűn érezteti a hatalmát, eluralkodik a történelemben. A halál jellemzi az ember életét, amelyet sokszor kétségek között él, anélkül, hogy látná annak végső értelmét. Sokszor félelem tölti el a szívünket, sokszor belső meghasonlottságban vagyunk. A fogság, a sötétség, a hazugság állapotának nem volna szabad léteznie, mégis van. Az emberi bűnök sokasága behálózza az ember életét. A megváltás üdvözít és kiszabadít ebből az állapotból. De milyen állapotba helyez át bennünket Jézus Krisztus? A megváltás végső célja az, hogy eljuthassunk az Atyával való elveszíthetetlen és boldogító közösségbe. Átélhessük az igazi szabadságot, amikor Isten akaratát már nem külső törvényként fogadjuk, hanem örömünket találjuk abban, hogy megtehetjük azt, amit az Atya személyesen tőlünk kér. Felszabadulunk a jó megtételére, az örök

Előtérben az engesztelés élet ajándékára, a szív békéjére, a kiengesztelődés állapotára. A mi Atyánk erre hív bennünket, az ő Fiának az Országába. Szent Pál apostol a Korintusiakhoz írt második levelében úgy fogalmaz, hogy aki Krisztusban van, új teremtmény. A megváltottság ezt az új létmódot jelenti. A keresztségben az Atya gyermekévé fogadott, a Szentlélek elkezdte működését és Jézusra úgy tekinthetünk, hogy ő a mi mesterünk, megváltónk és testvérünk. Ez az az új létmód, amit nap mint nap megélhetünk. Ez új gondolkodásmódot, érzelemvilágot, új döntéseket, egész életünk átformálását követeli tőlünk. Az ötödik mozzanat arról szól, hogy hogyan megy végbe a megváltás műve. Jézus Krisztus úgy lett a mi megváltónk, hogy mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. Milyen mérhetetlen isteni szeretet van e mögött a tett mögött! Az, aki valóban szeret, vállalja a szeretett személy sorsát. Ahogy Szent János evangélista fogalmaz: Jézus elment irántam való szeretetében mindvégig, a beteljesedésig, a tovább már nem fokozhatóig (vö. Jn 13,1). Pontosan ott keresett fel bennünket, ahol a mi helyzetünk kilátástalannak látszik: a szenvedések közepette, a halállal szembesülve, a bűn terheinek súlya alatt görnyedő helyzetben, és innen mutatta meg a kiutat. A mi részünkről a megváltásban részesülés módja hitben elfogadni azt, amit Jézus tett értünk. Remélni azt, hogy ami a földi életben elkezdődik, az teljességre jut a feltámadásban és az örök életben. Viszontszeretetre gyúlni Krisztus iránt, és ennek a szeretetnek az erejében szeretni embertársaimat és saját magamat. Átalakulni Isten szeretetének tüzévé. Jézus arra is méltat bennünket, hogy mi magunk is munkatársai lehetünk a megváltás művének kiterjesztésében: saját családunkban, rokonságunk körében, a munkahelyen, az iskolában. Ez a keresztény ember hivatása. A megváltás művében nemcsak befogadunk, hanem tehetünk is valamit. A bűn egyik legtragikusabb következménye az, hogy falakat épít, elszigeteli az embert a másik embertől, elszigeteli Istentől, közönyössé, közömbössé tesz. Egyik embert a másik ellenségévé, az embert Isten ellenségévé teszi, és milyen sokszor épülnek ilyen falak a népek között is. Pál apostol sokszor úgy fogalmaz, amikor a megváltásra szoruló ember helyzetét leírja, hogy elidegenedett az istenes élettől és magától az Istentől, és ellenségévé vált az Istennek. A Szentírás első lapjain a bűnbeesés története ugyanerről beszél. A gonosz lélek el tudja ültetni az ember szívében a gyanakvást az Isten irányába. Azt a gyanakvást, hogy Isten valami ajándékot nem akar nekem megadni, hogy valamit tilt tőlem, nem akarja azt, hogy boldog legyek. A bizalmatlanság elültetése az emberi szívbe, ez a kísértés. A sátán, az Isten szellemi ellenfele az embert a maga oldalára akarja állítani, hogy az ember is legyen az Isten ellenfele. S bizony, ha az utóbbi néhány évszázadot nézzük, itt olyan birodalmak épültek,

Előtérben az engesztelés amelyek magukat hivatalosan is ateistának mondták. Ez nemcsak azt jelentette, hogy tagadták az Istent, hanem Isten ellenségeinek tekintették magukat. Azt mondták, hogy az ember csak akkor lehet boldog, ha zárójelbe teszi az Istent. Ez a bűn egyik legtragikusabb következménye, az ellenségeskedés, a békétlenség. Mi a bűnre adott isteni válasz? Az, hogy Krisztus által kiengesztelt minket önmagunkkal és saját magával. Isten nem számította be bűneinket és ránk bízta a kiengesztelődés szolgálatát. Mi tehát Krisztus követségében járunk. A kiengesztelődés kezdeményezője, cselekvője maga az Isten. Milyen furcsa dolog: az ember önmagát Isten ellenségévé tette, és mégsem az ember teszi meg a békülés első lépését, mert erre képtelen, hanem az Isten hajol le az emberhez és magához békíti az embert. Pál apostol még egy lépéssel tovább megy, amikor ezt a titkot elmélkedi át. Az Efezusiakhoz írt levelében arról beszél, hogy Isten nemcsak azt a válaszfalat bontja le, ami közte és az ember között épült, hanem azokat is, amelyek az emberek között épülnek. Az apostol az Egyház misztériumáról elmélkedik: az Egyház kell legyen az a hely, ahol az emberek otthonra találnak. Ahol megszűnik a különböző kultúrájú, nyelvű, műveltségű, felfogású, pártállású emberek közötti ellenségeskedés. Az Egyház a kiengesztelődés és megbékélés hatékony jele és eszköze kell legyen a világban. A kiengesztelődés szentsége. Jézus meghív bennünket arra, hogy mi is békeszerzők legyünk. Ha Isten békéje betölti a szívünket, akkor egymással és mindenkivel ki kell engesztelődnünk, akivel csak kapcsolatban vagyunk, és nekünk kell ezt kezdeményeznünk. Jézusról úgy beszél Pál apostol, hogy ő békeszerző, ő a mi békességünk. Jézus pedig azt mondja a Hegyi beszédben, hogy boldogok a békességszerzők, mert ők Isten igazi gyermekei. Akkor tartozunk igazán hozzá, akkor vagyunk az Atyának Jézusban gyermekei, hogyha békességszerzőként élünk. Saját erőnkből ez, tudjuk, hogy nem megy. Amikor azt tapasztaljuk, hogy a másik úgy lép fel velünk szemben, mint ellenség, hogyan tudnánk békességszerzők lenni? Emberi erővel ez lehetetlen. Csak akkor tudunk a béke munkásai lenni, ha szívünket átjárja annak az öröme, hogy az Atya magához békített minket Jézusban. Ha ez áthatja a szívünket, akkor meg tudjuk tenni ezt a lépést, mert kapunk hozzá elég erőt. Jézus erejét.

Előtérben az engesztelés A kiengesztelődés mellett a Szentírás másik fontos kifejezése az engesztelés. Ez két különböző görög szó az újszövetségi szövegekben. Itt megint abból kell kiindulnunk, hogy mi a bűn következménye. Ez mindig valamilyen rendezetlenség. Felbomlik az ember szívében a helyes rend, és mivel a szív nincsen rendben, ezért minden elromlik, rendezetlenné válik a kezeink között. Az Isten által alkotott helyes rend az, hogy őt mindenekfölött szeressük, embertársainkat pedig úgy szeressük, mint magunkat, sőt, Krisztus szeretetével szeressük őket. A bűn ezt a rendet borítja fel. Mit tesz ilyenkor Isten? Isten szent, az ő szemében a bűn utálatos, nem fér össze a szentségével. Ezért Isten nem tesz úgy, mintha nem létezne a bűn. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy Isten elnéz a bűneink fölött, mintha azok nem léteznének. A megbocsátás nem elnézés kérdése. A rendet kell helyreállítani az ember szívében és kapcsolatrendszerében. Az Isten irgalmas szívű, jóságos és ezért a rendezetlenség helyzetében lévő embernek kiutat biztosít, eszközt ad a kezébe, és ez az eszköz az engesztelés. Már az Ószövetségben az Isten ajándékaként fogadta a választott nép az engesztelő áldozat liturgiáját. Az engesztelés célja a megtisztulás volt, a bűn terhétől való megszabadulás, a megszentelődés és az odaszentelődés az Istenhez, akitől a bűn elválasztott. Az Újszövetség nagy újdonsága, hogy megint nem Isten várja tőlünk, hogy mi tegyük meg az első lépést, hogy mi engeszteljük őt, hanem irgalmában maga gondoskodik arról, hogy megtörténjen a tisztulás. Ezért küldi szent Fiát a világba, hogy szeplőtelen áldozatként irántunk való szeretetből odaadja önmagát a mi megtisztulásunkért. Szent János apostol első leveléből olvasunk egy mondatot: „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világba, hogy általa éljünk.” (1Jn 4,9) Ebben áll a szeretet. Az engesztelés elsősorban azt jelenti, hogy hálával fogadjuk, amit Jézus tett értünk. Az ő engesztelő áldozatát újítjuk meg minden szentmisében. Másodsorban pedig az engesztelés azt jelenti, hogy ha már kiengesztelődött a szívünk, ha már közösségben vagyunk Jézussal, a kegyelem állapotában élünk, akkor mi is tehetünk a tisztulásért, feldolgozhatjuk a saját életünkben azokat a hamis kompromisszumokat, amelyeket a bűnnel kötöttünk. Megszabadulhatunk, megtisztulhatunk és hozzájárulhatunk testvéreink tisztulásához is imával, szentmiseáldozat bemutatásával, szenvedéseink felajánlásával és így tudjuk tevőlegesen is szolgálni a megváltás művét. Dr. Puskás Attila tanszékvezető professzor Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Előtérben az engesztelés „Pannonia Sacra, jöjj…” Engesztelés a magyar történelemben A keresztény történelemszemléletre nagy hatással volt Szent Ágoston „De civitate Dei”, vagyis az Isten országáról szóló műve, amely két országról beszél a Civitas Dei-ről és a Civitas diaboli-ról, azaz Isten és a sátán országáról. Ez a kettő küzd egymással Krisztus második eljöveteléig. Ezeknek az országoknak a határai az egyes emberek szívében húzódnak. Az embernek az Isten melletti vagy elleni döntését egy nagy háború közepette kell meghoznia. E háború leírását a Jelenések könyve tartalmazza: „Amikor a sárkány látta, hogy (az Isten elleni lázadása után) a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült… A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.” (Jel 12,13;12,17) A Jelenések könyve a szimbólumok nyelvén szól olyan eseményekről, amelyeket lefordíthatunk a történelem nyelvére: az asszony a Boldogságos Szűz Mária, a fiúgyemek Jézus Krisztus, Mária Fia, az emberiség Megváltója. A sátán haragjának fő célpontja a Megváltó, és az egész emberiség. Ezeket a tényeket a Szentírás más helyei is megerősítik (vö. Ef 6,12-13). Az Isten melletti vagy elleni háborúba kell bekapcsolódnia minden embernek, akár akarja, akár nem. A közömbösség a sátán érdekeinek a szolgálatát jelenti. Az áteredő bűn miatt ugyanis mindenki a sátán uralma alatt kezdi földi életét. Tudatos döntéssel kell átállnunk a jó, azaz Jézus oldalára. Erről mondja Jézus:

Előtérben az engesztelés „Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.” (vö. Mt 12,30; Lk 11,23) A Szentírásból és az ősegyház hitéből egyértelműen kirajzolódik Jézus engesztelő áldozatának, és a vele való együtt engesztelésnek a fontossága. A társengesztelés gondolata először a szentekkel, mindenekelőtt a Szűzanyával kapcsolatban fogalmazódott meg, aki oly közel volt szent Fiához és valóban mindenben azonosult vele. Nem véletlen, hogy éppen a Szűzanyának való felajánlás gondolata ültette el ezt az eszmét szélesebb rétegek szívében. A clunyi szerzetesek Szűzanyához szóló felajánló imáját Szent István királyunk gyakran imádkozta. Minden bizonnyal ez adta neki a gondolatot, hogy ne csak magát, hanem egész népét, nemzetét felajánlja Isten Anyjának. Ezzel elültette az engesztelés gondolatát a magyar nép szívében. Ennek alapján mondhatjuk, hogy az engesztelés a magyarság különleges hivatása. Ezt mélyen megélte az első magyar szent család, Szent István családja, és nagyon jól kiolvasható felesége, Boldog Gizella életéből, aki túlélte férjét, és akinek élete férje halála után egy engesztelő élet volt. Az István halála után kitört pogány lázadások – amelyeknek vértanúja lett Szent Gellért és több magyar püspök is – következtében Boldog Gizella kénytelen volt elhagyni azt a földet, ahol pedig hitvese és gyermekei nyugodtak, hogy megmentse a haláltól a kíséretében Magyarországra jött honfitársait, és hogy csendesen engeszteljen, imádkozzon, közbenjárjon a népért és az országért, amely közben az ő népe és országa is lett. A vele együtt Magyarországra érkezett németek egy csoportjával tért haza. Passauban kolostorba vonult, ott található a sírja, ma is szüntelenül virágokkal díszítve. A keresztényüldözés többször ismétlődött a magyar történelemben, amikor külső, idegen hódítók – a tatár, az oszmán-török vagy a szovjet birodalom –

Előtérben az engesztelés szállták meg az országot. Lássuk azonban azt is, hogy mindháromnak a terjeszkedését éppen Magyarország állította meg. A mongol történetírás vereségként könyveli el a magyarok elleni 1241-es hadjáratot. A török terjeszkedést Magyarország állította meg, még ha kapott is ebben segítséget a pápaságtól és más országoktól. A szovjet birodalom szétesése, alapjainak eszmei aláásása az 1956-os forradalommal kezdődött. Mindez elsősorban az imának és engesztelésnek köszönhető. Szulejmán szultán azt mondta Szeged ostrománál, hogy a keresztények fegyvereitől nem fél, annál inkább imáiktól. Pontosan azokban az években erősödött fel az engesztelő lelkület a magyarság körében, amikor külső támadás érte hazánkat. Ilyenek a tatárjárás és a török uralom időszaka, majd később a szabadságküzdelmek a Habsburgok ellen, a két világháború időszaka, valamint a szovjet megszállás ideje. Az engesztelő magyarok hosszú sorából, itt csak arra van mód, hogy rámutassunk néhány kiemelkedő személyre és közösségre. A tatárjárás félelmetes időszaka küldte a hegyek közé az erdőkbe, és a barlangokba imádkozni és engesztelni azokat a remetéket, akiket maga köré gyűjtve Boldog Özséb megalapította a pálos rendet. Kisebb megszakításokkal mindmáig itt élnek Magyarországon, és elevenen tartják az engesztelés gondolatát. A tatárjárás korának nagy engesztelő szentje Árpád-házi Szent Margit. Lelkiatyja, Marcellus, a domonkosok tartományfőnöke így írt az ő engesztelő életéről: „Ennek a szent szűznek éjjel-nappal könny volt a kenyere. Féltette már előrehaladott korú szüleit és édes bátyját, István királyt, akit kegyetlen üldözői halállal fenyegettek. Hallotta, hogy az Anyaszentegyházat nemcsak ennek az országnak különböző részein, hanem a kereszténység sok más területén zsarnok uralkodók elnyomják, kolostorokat rombolnak, úgy, hogy a szerzetesek otthonai lakatlanul, elhagyottan állnak. Ezért nagyon sokat sírt, testét böjttel sanyargatta, ciliciummal övezte, szinte ő vezekelt mindazoknak a bűnéért, akik Isten ellen ilyen gonoszul vétkeztek. Erre többen megsajnálták és mondogatták neki: »Mit tartozik ez rád? Miért kínzod magad ennyire ezek miatt az események miatt?« Akkor ő szíve mélyéből felsóhajtott, és így felelt: »Az Anyaszentegyházat, minden lélek anyját drága tagjaiban kegyetlenül marcangolják, sújtják, tönkreteszik, és ti azt mondjátok nekem: Mit törődsz vele? Nemde veletek együtt engem is ő szült életre? Nemde az ő leánya vagyok én is?«” Szent Margit domonkos rendi apáca volt. Rendje megmaradt, és fontos szerepet játszott az engesztelés gondolatának éberen tartásában a másik

Előtérben az engesztelés kolduló renddel, a ferencesekkel együtt. A török időkben csatlakozott hozzájuk egy harmadik szerzetesrend is, a trinitáriusok, akik oly messzire mentek az engesztelés, a másokért vállalt helyettesítő szenvedés gondolatának megélésében, hogy fő tevékenységük a fogolykiváltás lett. Ez volt a negyedik fogadalmuk: ha másként nem sikerül kiváltani a keresztény foglyokat a rabságból, önmagukat adják váltságul felebarátaikért. Fogolykiváltó útjaiknak ugyanazt a nevet adták, amellyel Jézus megváltó tevékenységét is illetjük: redemptio, ami megváltást, kiváltást jelent a sátán és csatlósai rabszolgaságából. Ez a Szentháromságról nevezett szerzetesrend Ausztriában és Magyarországon II. József uralkodásáig működhetett, tagjai a tartomány mintegy százéves fennállása alatt összesen 3990 keresztény rabot váltottak ki. Magyarország a kereszténység védőbástyájának számított a török korban. De nemcsak fegyverrel töltötte be ezt a hivatását, hanem pápahűségével és imádságos engesztelő életével is. Az I. világháború legnagyobb vesztese a magyarság volt. Az ország feldarabolása mindmáig óriási seb a magyar nép szívén. A veszteség orvoslásának vágya sodorta bele a második világháborúba nemzetünket. A trianoni béke azóta is szüntelen fájdalom forrása sokak számára. Vannak azonban, akik a hit szemével tudják olvasni ezeket az eseményeket. A magyarság öt-seb titka (Stella Maris, 2008) című könyv szerzője, Siegfried Lang atya, aki misszionáriusként tevékenykedik már több mint egy évtizede Magyarországon, rámutat, hogy minden fájó következményével együtt Trianon is éppen a magyarság engesztelő hivatásának része: ezzel a szétdarabolással Krisztus sebeit viseli magán. Engesztelés a jelenkori Magyarországon Nekünk Mohács kell, állapítja meg költőnk. Vagyis katasztrófák, megpróbáltatások, amelyek gondolkodásra, összefogásra, Istenhez fordulásra késztetnek. Nem véletlen, hogy éppen a második világháború vérzivatarában történt meg Boldog Margit szentté avatása, ekkor kapott új lendületet a magyar engesztelés. Mindszenty József bíboros életének egyik vezérmotívuma ez a lelkiség volt. 1946 karácsonyán írta alá a Magyar Katolikus Püspöki Kar engesztelésről szóló körlevelét. A dokumentum szavai ma is aktuálisak: „Lángtenger kell az

Előtérben az engesztelés egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből! Ezekkel felülhaladjuk a káromkodást és a vasárnap megszentségtelenítését; az Isten-tagadás, Egyház-bántás, az erkölcsi lazulás, a korrupció, a Tízparancsolat mindegyike sorozatos áthágásának sűrű szövevényét.” Mindszenty bíboros elindított egy engesztelő mozgalmat is, amely az elkövetkező kommunista uralom idején nem válhatott széles közösségi mozgalommá, mégis titokban sokan engeszteltek szerte az országban. Köztük volt a szerzetesrendek feloszlatása után Natália nővér is, akinek fontos szerepe volt abban a kezdeményezésben, amely fel akarta építeni az ország engesztelő szentélyét a budai hegyekben, a Normafa közelében található Szent Anna-réten. Az alapkövet kétszer is lerakták, először 1944-ben, Serédi Jusztinián bíboros jóváhagyásával, majd személyesen Mindszenty bíboros áldásával 1947ben. Minden jel arra mutat, hogy ennek az engesztelő kápolnának a felépítése napjainkban végre megvalósulhat. Egyeztetés folyik az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a XII. kerületi önkormányzat, valamint a Világ Királynője Engesztelő Mozgalom között a kápolna felépítéséről. Aki szeretné figyelemmel kísérni és segíteni ezt a folyamatot, figyelje a mozgalom honlapját: www.vilagkiralynoje.hu. Napjainkban látva, érzékelve a sokféle veszedelmet, amelyek most nemcsak a magyarságot, hanem az egész emberiséget fenyegetik, újraindult ez az engesztelő mozgalom is, hogy kibontakozhasson az az imahadjárat, amely nemcsak a magyarságot, hanem az Egyházat és az egész világot hivatott megmenteni a gonosz végső ostromától. Az Európai Unió alapokmányából kihagyták a keresztény értékekre való hivatkozást. Ezzel szemben Magyarország alkotmányában szerepel: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.” Az utóbbi években sokfelé alakultak új csoportok az országban, növelve azoknak a számát, akik talán kevésbé szervezetten és láthatóan, de tovább folytatják az engesztelés, a lélekmentés, Isten és ember összebékítésének szent művét, amely Szent István és Boldog Gizella korától napjainkig megszakítás nélkül épül, gyarapszik és szolgálja közösségünk kegyelmi gazdagodását. Bocsa József Sch.P.

Előtérben az engesztelés Engesztelés a Kútvölgyi Szűz Mária Kápolnában

„Az engesztelés erősödjék a Nagyasszony tisztelete szellemében!” (Mindszenty József) Regőczi István (1915–2013) atya, az „Isten Vándora” 1969 őszén kezdte el felújítani a Sváb-hegy oldalában megbúvó, romos kis kápolnát, amelyet a Nagyőszi család emeltetett még a XVIII. század végén a Mindenkor Segítő Szűz Mária tiszteletére, mert a kútba esett fiuk csodálatosan megmenekült. István atya jelként értelmezte ezt, hogy ezen a helyen különösen a fiatalokért kell imádkozni, hogy a bűn „kútjából” kimentse őket a Szűzanya. István atya egész életében sok segítséget kapott a flamandoktól, mivel Belgiumban készült fel a papságra és ott is szentelték pappá. Julia Verhaeghe anyát, a „Krisztus Ügye” Lelki Család alapítóját még kispapként ismerte meg. 1969 októberében Júlia anya járt Budapesten és vele volt Beatrix nővér is, aki évtizedeken át István atya mellett volt. Júlia anya ráérzett a magyarok engesztelő lelkületére és bátorította István atyát, hogy felépítse az engesztelő kápolnát. Ennek a látogatásnak emlékére a kútvölgyi kápolna mellett a feszület közelében most is olvasható a felirat: „Regőczi István itt kezdte meg az engesztelést Magyarországért 1969-ben.” A későbbiekben felújította és kibővítette a kápolnát, amelyet „Engesztelő Kápolnának” nevezett el. A keresztény hit összefüggésében különösen a vértanúság teológiája állítja középpontba az engesztelés gondolatát. A keresztény élet Krisztus szenvedésében való részesedést is jelent (vö. 2Kor 4,10; Kol 1,24; Róm 6,6; Gal 2,19). Mi magunk tehát csak Krisztuson keresztül, vele és benne tudunk bűneinkért engesztelni az Atyánál, mert Krisztus engesztelt és ontotta vérét értünk. Jézus engesztelése tehát az alapvető, a mi engesztelésünk pedig nem más, mint Jézus engesztelésére való hivatkozás, ahhoz való társulás imádságban, áldozatokkal és a szeretet tetteivel. Az Egyház történetében a vezeklési gyakorlatok és a Jézus Szíve-tisztelet fejezte ki az engesztelő magatartás megélését. Talán a sok történelmi megpróbáltatás miatt is, a magyar történelemben, a magyar szentek életében megfigyelhető, hogy az engesztelés lelkisége átjárta egész életüket: Szent István király az ország-felajánlással,

Előtérben az engesztelés Szent Imre herceg az Istennek szentelt életével, Boldog Gizella királyné odaadó anyaságával engesztelt. Ez a lelkület több magyar szentnél is megfigyelhető: gondoljunk az engesztelő lovagkirályra, Szent Lászlóra és a nagy magyar engesztelőre, Árpád-házi Szent Margitra, vagy akár Boldog Özsébre is, a magyar pálos rend alapítójára. Az Egyház újkori történetében is voltak megpróbáltatások és nem véletlen, hogy Mindszenty József a püspöki címerébe is felvette Szent Margitot, az engesztelő szentet. Már püspöki kinevezése előtt terjedni kezdett egy sajátos magyarországi engesztelő mozgalom, mely később összekapcsolódott Szűz Máriának mint a Világ Győzelmes Királynőjének tiszteletével. Regőczi István atya, aki nagy tisztelője volt Mindszenty bíborosnak, a kútvölgyi kápolnában látta meg azt a lehetőséget, hogy engesztelő kápolnaként járuljon hozzá az Egyház megújulásához Magyarországon. A kútvölgyi kápolna melletti házban található egy Mindszentyemlékszoba, ahol olyan emléktárgyakat lehet megtekinteni, amelyeket Regőczi atya gyűjtött össze Mindszenty bíborossal, a nagy engesztelő püspökkel kapcsolatban.

Előtérben az engesztelés A Mindszenty József „A magyarok lelkiismerete” című kiállítás megnyitóján (Terror Háza Múzeum, 2012. szeptember 21.) Erdő Péter bíborosérsek úr hangsúlyozta előadásában a nemzetközi konferencián, hogy Isten Szolgája Mindszenty József egyéb tetteit és megnyilatkozásait imádságos lelkiségéből kiindulva kell szemlélnünk. Az imádkozó és engesztelő lelkiség az emberi élet és a történelem természetfeletti szemléletével jár együtt. 1948. január 7-én saját kezűleg írt végrendelete lelki részének bezárásaként írja: „Az engesztelés ne lanyhuljon, hanem inkább erősödjék a Nagyasszony tisztelete szellemében!” Mindszenty bíboros az engesztelésnek feltétlen híve volt, és különösen fontos és központi gondolata volt az engesztelés szükségessége – minden döntésében ez a mély és személyes vallási meggyőződése vezette. A kútvölgyi kápolnában imádkozunk az Egyház nagy szándékaira – papi, szerzetesi hivatásokért és hazánk lelki megújulásáért –, hogy Mindszenty bíboros püspöki jelszava szerint a „Pannonia Sacra”, a „Szent Magyarország” engesztelő lelkülete egyre több szívben kialakuljon Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya oltalma alatt. Regőczi István atya idén hunyt el február 28-án, csütörtökön, Jézus Szíve péntek előestéjén. Ez az időpont éppen a virrasztó, engesztelő imaóra idejére esett. István atya évtizedeken keresztül imádkozott, engesztelt a kápolnában – minden héten csütörtökről péntekre virradóan – a magyarságért és hazánk lelki megújulásáért. Ez a csütörtöki virrasztó engesztelés továbbra is folytatódik minden héten (!) a kápolnában. Szeretnénk folyamatossá tenni a szentségimádást, az engesztelést. Kérjük a kedves híveket, hogy aki szívesen vállal egy-egy szentségimádási órát a kápolnában, akár a csütörtöki napon vagy más alkalommal, jelentkezzen Beatrix nővérnél (1125 Budapest, Galgóczy u. 49. Tel. 275-5827). Köszönjük! Héray András FSO kápolnaigazgató

Meghívó Kútvölgyi Kápolna – 2014. január 26. vasárnap 15 óra „Szent László, az engesztelő lovagkirály”– közös énekléssel egybekötött előadás Dr. Medgyesy S. Norbert történész, egyetemi adjunktus (PPKE BTK, Piliscsaba)

Kitekintés A mai napon örömkönnyeket hullat az ég Megnyílt Mindszenty bíboros szülői háza Csehimindszent templomában minden hónap 29-én engesztelő imádságra gyűlnek össze a hívek Déri Péter plébános vezetésével és imádkoznak Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáért. A szeptemberi rendhagyó alkalom volt, hiszen e napon nem a megszokott program szerint zajlott az imádság. Délután 3 órakor Veres András megyés püspök mutatott be szentmisét a plébániatemplomban, ahová a Mindszenty bíborost tisztelő híveknek csak elenyésző kisebbsége fért be. A többség számára a szemerkélő esőben a templom előtti sátorban biztosítottak helyet. A szentmisét követően a felújított szülői háznál tartott ünnepségen V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár köszöntőjében felidézte: több évtizedig kellett várni arra, hogy Mindszenty Józsefre szabadon emlékezhessünk, de ma már az ország számos helyén megtehetjük, hiszen szobrai állnak, nevét viselik utcák, terek és iskolák. Az egyik legkülönlegesebb hely mégis Csehimindszent, ahonnan az élete indult. A családi körből hozta erős hitét, hazaszeretetét, a bölcsességet, a teherbírást, az állhatatosságot. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság elnöke szerint Mindszenty szülőházának története tükrözi az egész elmúlt évszázad történelmét: a családi szeretetet, a háború éveinek pusztulását, majd az utána következő évtizedet, a számkivetettséget, az agyonhallgatás időszakát, és szerencsére most már a megújulást is. „A mai napon örömkönnyeket hullat az ég!” Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Alapítvány elnöke így kezdte beszédét, majd arról szólt, hogy Mindszenty József nemcsak a múlt század egyik legjelentősebb magyar egyházi vezetője volt, hanem olyan történelmi személyiség is, akinek a sorsa eggyé forrt a magyar nép XX. századi sorsával. Emlékeztetett: alapítványunk azért vásárolta meg és tartotta fenn évekig Mindszenty József szülői házát, hogy egyszer múzeum működjön benne, hogy a bíboros hagyatékának jelentős darabjait a nyilvánosság számára itt is bemutathassuk. Ez most megvalósult, hiszen a felújított emlékház és múzeum méltó környezetet ad a kiállított emléktárgyaknak. A kiállítás egyik legjelentősebb darabja egy feszület, amely sérüléseivel is a hercegprímás engesztelő életét idézi. Reményét fejezte ki, hogy az emlékház mint zarándokhely fog működni, és hogy Mindszenty József boldoggá avatása is mielőbb megtörténik.

Kitekintés Fukszberger Imre, Csehimindszent polgármestere az ünnepségen elmondta: az önkormányzat többször is eredménytelenül pályázott az emlékház felújítására, ezért nagy öröm számukra, hogy méltó módon helyreállíthatták az épületet. A 120 éves tömésház rekonstrukciójának költségeihez Balog Zoltán miniszter egyedi döntése alapján 20 millió forinttal járult hozzá az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A felújítás során falakat bontottak és állítottak vissza az eredeti helyükre, az épület utca felőli oldalára újra három kis ablak került, továbbá kibontották, így ismét láthatóvá vált a régi mennyezet a házban, és az épület tetőzete is teljesen megújult. A beszédek után Veres András püspök áldotta meg a felújított házat és a benne kialakított múzeumot. Az ünnepségen részt vett Konkoly István ny. megyés püspök és Pápai Lajos győri püspök. Mindszenty bíboros úr tisztelőiként hálával tartozunk Déri Péter plébános úrnak is azért, hogy a szülői ház újjáépült, továbbá áldozatos és buzgó szolgálatáért, amellyel Isten Szolgája emlékét ápolja szülőfalujában. Császár István atya A szülői házban az Alapítvány segítségével létrehozott kiállítás december 12-én újabb minisztériumi támogatás eredményeként a Terror Háza Múzeum jubileumi Mindszenty-kiállításának anyagával egészült ki. Az emlékhely üzemeltetéséről és a zarándokok fogadásáról a nagy ívű terv lelkes koordinátora, Déri Péter plébános atya gondoskodik. Isten áldja meg őt és a szülőfalu engesztelő közösségét áldozatos szolgálatukért!

Kitekintés Püspöki tárlatvezetés

A pécsi Mindszenty-kiállítás záróakkordja Szent Miklós ünnepén rendhagyó tárlatvezetésnek lehettek részesei a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának látogatói. A Fidelissimus Pastor – Mindszenty bíboros fehérvértanúsága című tárlat több mint fél esztendeje nyitotta meg kapuit Pécsett. A különleges élményt nyújtó kiállítás, mely számos partnerintézmény anyagából állt össze, a helyi kötődéseket kidomborítva teljes képet adott Mindszenty bíboros gazdag életútjáról. A december 20-ig nagy számban látogatott kiállítás méltó zárásaként Dr. Udvardy György pécsi megyés püspök lelkipásztori szemszögből mutatta be Isten Szolgáját és az emlékkiállítást. A sokszoros túljelentkezés miatt a múzeum más termeiben kihangosították püspök atya tárlatvezetését, melyből az érdeklődők lépésről lépésre megismerhették a jó pásztort, a lelkiatyát, aki a legnagyobb küzdelmekben is kiállt a rábízott nyáj mellett. A püspöki tárlatvezetés végén a múzeum és az egyházmegye jóvoltából szerény mikulásajándékot is kaptak a látogatók. Varga Mónika

Fotó: Janus Pannonius Múzeum

Híreink Közönségszavazás Mindszenty atya és Pió atya közös emlékhelyéről „A börtönben többet gondolunk az örökkévalóságra. A végső dolgok úgy körülfognak, mint a zárka szinte testhezálló falai. Így jutunk a fogságban közelebb a szabadító kegyelemhez.” (Emlékirataim, 435. old.) A Mindszenty Alapítvány kérésére Budapest-Józsefváros képviselőtestülete 2013. november 20-i határozatával hivatalosan kezdeményezte, hogy a hercegprímás leghosszabb börtönidőszakának helyszíne, a volt Conti utcai börtön előtti tér (a József és a Tolnai Lajos utca találkozásánál) vegye fel Mindszenty bíboros nevét. A kerület támogatja alapítványunknak azt a szándékát is, hogy „a börtönben szentté lett hercegprímás” és Szent Pió atya börtöni látogatásának (billokációjának) emlékét a téren egy közadakozásból felállítandó emlékmű hirdesse. Az Erdő Péter bíboros fővédnökségével megvalósuló emlékhely nem a diktatúra embertelenségét idézné, hanem a lélek szabadságának diadalát és életünk Istenre nyitott örök távlatát. A közadakozással egyidejűleg közönségszavazást hirdetünk a meghívásos pályázat eredményeként beérkezett három művészi elképzelésről: 1-es sorszámmal: 2-es sorszámmal: 3-as sorszámmal:

Bukta Norbert festőművész, Galina Zoltán építész és Kotormán Norbert szobrászművész közös pályaműve Hermann Zsolt szobrászművész pályaműve Mátyássy László szobrászművész pályaműve

A három koncepció bővebb anyagát megtekinthetik honlapunkon vagy a térhez közeli Párbeszéd Háza előcsarnokában. Kérjük Olvasóinkat, hogy szavazatukat március 19-ig személyesen vagy az alapítvány elérhetőségein keresztül (postai, elektronikus levél vagy telefon) juttassák el hozzánk. Ha szeretnék, indokolják is döntésüket, ezzel hatékonyabban segítik a három művészi koncepció valamelyikének megvalósulását! Az alkotásokat értékelő szakmai zsűriben a közönség többségi véleménye egy szavazattal fogja képviseltetni magát. A leadott szavazatokat és a nagylelkű adományokat hálásan köszönjük!

HĂreink 1

Híreink 3

A Mindszenty-vetélkedő hírei Nagy örömmel adunk hírt arról, hogy a Mindszenty Alapítvány és a Mária Rádió által középiskolások számára meghirdetett Mindszenty-vetélkedőre 32 középiskola 56 csapattal jelentkezett. A vetélkedő harmadik fordulóját és egyben döntőjét az országos engesztelő Mindszenty-zarándoklat napján, 2014. május 3-án az esztergomi Szent Adalbert Központban rendezzük. Az első, iskolai fordulón már túljutottak a diákok 2013. december 12-én. A legnehezebb és legizgalmasabb kérdésekből játékos kedvű olvasóinknak csokorba szedtünk néhányat. A helyes válaszokat postán beküldők között a témához kapcsolódó könyvjutalmakat sorsolunk ki! Milyen színű szemei voltak Mindszenty bíborosnak? 1, kék 2, zöld x, barna Volt-e kedvenc étele? 1, igen, a székelykáposztát szerette legjobban

Híreink 2, nem, a börtönévek után anorexiával küzdött x, nem, mert önmegtartóztatásból nem tartotta számon a kedvenc ételeit Melyik két címerelem szerepel valamennyi főpapi címerében (1944, 1945, 1946, 1971)? 1, családi címere és a (fő)papi bojtos kalap 2, Szent Margit ábrázolása és a jelmondata x, a püspöksüveg és a kereszt Melyik volt főpásztori jelmondata? 1, Devictus vincit (Legyőzetve győz) 2, Vita humiliavit, mors exaltavit (Az élet megalázta, a halál felmagasztalta) x, Pannonia Sacra („Hogy Magyarország szent legyen”) Milyennek szerette volna látni nemzetét 1945 októberében? 1, „az imádság nemzetének” 2, „az igazság nemzetének” x, „a szabadság nemzetének” „Senki sem tilthat el attól, hogy nézeteimet az ország közügyeiről szabadon elmondhassam. Kötelességem az ország jogai és szabadsága felett őrködni.” – kit idézett a bíboros? 1, Bakócz Tamást 2, Pázmány Pétert x, Serédi Jusztiniánt Mivel támogatta 1946-ban a Vatikáni Rádió magyar szekciójának munkáját? 1, saját élelmének egy részével 2, saját fizetésének egy részével x, saját autójával Rómába való megérkezését követően 1971-ben melyik pápa sírjánál misézett? 1, XI. Ince pápa 2, XIII. Leó pápa x, XII. Piusz pápa Nyolcvanadik születésnapján melyik két kelet-közép-európai főpásztor köszöntötte őt táviratban? 1, Karol Wojtyla és Stefan Wyszyn ´ski érsekek 2, Hamvas Endre és Ijjas József érsekek x, Franz König és Grősz József érsekek Esztergomban melyik közterület viseli a hercegprímás nevét? 1, a Prímási Bazilika előtti tér 2, a Prímási palota előtti tér x, a Prímás Pince előtti tér

Híreink Az alapítvány új jelképe A Mindszenty bíboros által 1972-ben létrehozott Mindszenty Alapítványnak eddig még soha nem volt saját jelképe, úgynevezett logója. Honlapunk megújításával párhuzamosan kidolgoztuk ezt a megkülönböztető jelképet is. A középkori eredetű tobozformát a bíborosok egyszerű fehér püspöksüvegének mintájából vettük. A bíboros 1971 és 1975 között egy ilyen mitrát viselt leggyakrabban, és ezzel van eltemetve az esztergomi prímási sírboltban. A bíborosi toboznak napjainkban egy kissé egyszerűbb rajzolatát használják, mi az eredeti, a képen is látható formát vettük alapul. Az alapítvány nevét grafikailag úgy jelenítettük meg, mintha maga a bíboros hitelesítené azt aláírásával. Így szeretnénk kifejezni az Alapítónk iránti tiszteletünket és azt a legfontosabb törekvést, hogy amiben csak lehet, az ő szellemiségét őrizzük és valósítsuk meg mindennapi munkánk során. Az alapítvány logójának színes, bordó-arany változata a VértanúinkHitvallóink májusi számának színes borítóján fog megjelenni először. Ha adója 1%-ával támogatni szeretné a Mindszenty Alapítvány munkáját, kérjük a rendelkező nyilatkozaton az alábbi adatokat tüntesse fel: Magyarországi Mindszenty Alapítvány Adószám: 180636703-1-43 A támogatásokat szívből megköszönjük!

Vértanúink-Hitvallóink XX. évfolyam 1. szám (73. szám) 2014. január Kiadja: Magyarországi Mindszenty Alapítvány Alapította: † P. Szőke János SDB H-1085 Budapest Horánszky u. 22. Tel: +36 1 4451-548 www.mindszenty.katolikus.hu ungmind@gmail.com Szerkeszti: Kovács Gergely okl. posztulátor A Vértanúink–Hitvallóink c. folyóirat ingyenes kiadását és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány működését olvasóink önkéntes adományai biztosítják. Erste Bank Hungary Zrt. Számlaszám Magyarországon:11991102-02139889 Külföldön:IBAN HU58 1199 1102 0213 9889 0000 0000 SWIFT Kód: GIBAHUHB Adószám: 18063703-1-42 Erdélyben az egyes egyházmegyei központok, Felvidéken és a nyugati országokban a magyar plébániák közreműködésével lehet adományokat eljuttatni. Hálásan köszönjük a hívek erkölcsi és anyagi támogatását! A címlisták és az adományok kezelésénél betartjuk a vonatkozó törvényi előírásokat. Gloria Nyomda, Kolozsvár Nagy Péter igazgató

VÉRTANÚINK HITVALLÓINK XX/1. szám

2014. január