Vértanúink-Hitvallóink (74. szám) by Mindszenty Alapítvány

VÉRTANÚINK HITVALLÓINK XX/2. szám

2014. május

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

A tartalomból ELŐTÉRBEN

Mészáros István: „Imádkozunk, dolgozunk, őrt állunk.” • 4 „Nem kell őt bemutatnom olvasóinknak. Mindnyájan jól ismerjük a Mindszentyirodalom jelentős részét kitevő cikkeit, tanulmányait, könyveit. Ez a személyes vallomás a legjelentősebb Mindszenty-kutatóé, és kedves figyelmességének köszönhetően egyúttal a miénk!” Habsburg-Lotharingiai Mihály: Megemlékezés Sopronkőhidán • 8 Tudjuk, hogy Mindszenty bíboros élete visszatükrözi az egész magyar nemzet szenvedéssel teli útját. Legyünk hálásak hercegprímásunknak élete áldozatáért, amely országunk számára oly sok kegyelem forrása.

HÍREINK

Lelkes visszhangra talált az Alapítvány és a VIII. kerületi önkormányzat együttműködése keretében meghirdetett szoborpályázat és a kapcsolódó közönségszavazás Mindszenty atya és Pió atya közös emlékhelyéről. • 10

„Mi kitartóan imádkoztunk Istenhez, de a segítség váratott magára. Ekkor került a kezembe a Vértanúink-Hitvallóink című folyóirat. Úgy döntöttünk férjemmel együtt, hogy Mindszenty bíboroshoz imádkozunk, és kérjük a segítségét, és Mindszenty bíboros segített.” • 12

KITEKINTÉS

Hegedűs András: Pió atya látogatása a bebörtönzött Mindszenty bíborosnál • 13 A bilokáció nem ismeretlen jelenség, hiszen más szentekkel kapcsolatban is feljegyeztek ilyen eseteket. Maga a bilokáció misztérium, Isten rendkívüli ajándéka, amelynek célja, hogy megerősítse az embert a Krisztus feltámadásába vetett hitében.

VETÉLKEDŐ

Modern kori misszió • 18 „II. János Pál pápa fiatalokhoz intézett szavait idézve: »Ti vagytok a pápa reménye, az egyház reménysége.« Tőletek függ, hogy közvetlen környezeteteket és ezáltal a világot jobbá, szebbé, emberségesebbé, és istenfélőbbé teszitek-e.”

KÖNYVAJÁNLÓ

Kuminetz Géza: Kovács Gergely – Vég nélkül • 20 Igazi ritkaság jelenik meg a könyvpiacon ezzel a kötettel. Ez a könyv kitűnő segítséget nyújthat mindazoknak, akik meg akarják érteni a Katolikus Egyház egyik legrégibb hagyományát.

Előtérben ÚJ SZENT,

felejthetetlen tiszteletadás Április 27-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján Ferenc pápa szentté avatta Boldog XXIII. János és Boldog II. János Pál pápákat. „Boldogságos Atya, az Anyaszentegyház az Úr ígéretében bízva, aki az Igazság Lelkét árasztotta rá, hogy legfőbb tanító hivatalát mindenkor megvédje a tévedéstől, a legállhatatosabban kéri, hogy Szentséged iktassa a szentek sorába ezeket a választottait.” A szentté avatás pápai formulája: „A Szentháromság dicsőségére, a katolikus hit felmagasztalására és a keresztény élet fellendítésére, a mi Urunk Jézus Krisztus, Szent Péter és Pál apostolok valamint Saját tekintélyünk erejével, hosszas megfontolás után, miután többször kértük Isten segítségét és meghallgattuk számos Püspöktestvérünk véleményét, úgy döntöttünk, hogy Boldog XXIII. János pápát és Boldog II. János Pál pápát szentnek nyilvánítjuk, nevüket a Szentek Lajstromába vesszük, és elrendeljük, hogy az egész Egyház vallásos buzgósággal tisztelje őket a szentek között. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.” Szent II. János Pál pápa kétszer is lerótta kegyeletét Isten Szolgája Mindszenty József bíboros nyughelyénél: először Máriacellben, majd 1991. augusztus 16-án az esztergomi Prímási Bazilika sírboltjában. A nagy pápa szentté avatása iránti hálánk és az iránta való tiszteletünk kifejezésére a magyar bíborosról mondott felejthetetlen szavait idézzük: „Esztergomban, látogatásom kezdetén, különösen is felidézni óhajtom a szeretett és tisztelt főpásztor, Mindszenty József kardinális emlékét, aki a Krisztushoz és Egyházához való hűség s a hazaszeretet tündöklő tanúságtételét hagyta ránk. Mindig áldva fogunk nevére emlékezni.” „Mindszenty bíboros egyházhűségének nagyszerű tanúságtételét sok szenvedés szőtte át. Esztergom rendíthetetlen bíboros érseke magasztos erények példáját adta a katolikus világnak. Egy nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát; olyan magasztos egyházi személy emlékét hagyva ránk, aki hosszú éveken keresztül tudott imádkozni és szenvedni népé-

Előtérben ért. Amikor szeretett magyar hazáját elhagyta, ezzel a lelkülettel írta VI. Pál pápának: »Szentséged lábai elé alázattal teszem le ezt az áldozatot abban a meggyőződésben, hogy az ember legnagyobb szenvedése is, amelynek ki lehet téve, kicsivé válik, amikor Isten szolgálatáról és az Egyház javáról van szó.« Ma tiszteletemet kívánom kifejezni a magyar egyház e nagy papjának, püspökének és prímásának alakja előtt, annak az Egyháznak a nevében, mely iránt a hűségnek oly ragyogó bizonyítékát adta.” „Mindszenty József személye és tanúságtétele mellett mindig ott volt Róma püspökének jóakaró tekintélye. És ahogy ő az Egyház kősziklája felé fordította tekintetét, és onnan merített erőt a bilincsekben, fájdalmakban és az őt körülvevő sötétségben, úgy néztek rá Péter utódai tisztelettel és szeretettel, mint a legyőzhetetlen evangéliumi erősség élő és jeles tanújára.”

Fotó: Mudrák Attila

Előtérben „Imádkozunk, dolgozunk, őrt állunk.” A Vértanúink-Hitvallóink idei Mindszenty-számának kiemelkedő jelentőséget ad, hogy olvasóink kezébe adhatjuk azt a köszöntőt, amivel a visszavonultan élő Mészáros István professzor megtisztelte a Mária Rádióval közösen szervezett Mindszenty-vetélkedőnk döntőbe jutott fiataljait. Nagy megtiszteltetés ez nekünk, szervezőknek is. Mészáros István a XX. század kiemelkedő pedagógiatörténészeként lett az MTA doktora, nyugdíjba vonulása óta Mindszenty bíborosnak szentelte minden szabadidejét, kutatói igyekezetét és szorgalmát. Ezért nem kell őt bemutatnom olvasóinknak. Mindnyájan jól ismerjük és nagyra becsüljük a rendszerváltozás utáni Mindszenty-irodalom jelentős részét kitevő cikkeit, tanulmányait, könyveit. A Jóisten százszorosan jutalmazza meg őt páratlan munkájáért! Hogy kit tisztelhetünk Mindszenty bíboros életművének legjelentősebb kutatójaként, azt nem az egyéni ízlésünk és irányultságunk határozza meg, hanem konkrét, minőségi és mennyiségi tényezők. Aki a legtöbb időt, energiát fordította a téma kutatására, aki a legmélyebben ismeri a rendelkezésre álló forrásokat, aki a legtöbbet tett és publikált annak érdekében, hogy megismertesse a hitvalló bíboros személyiségét, életútját és főpásztori szolgálatát. Az itt olvasható köszöntő, ez a személyes vallomás a legjelentősebb Mindszenty-kutatóé, és kedves figyelmességének köszönhetően egyúttal a miénk! Kedves vetélkedő fiatalok! Örömmel köszöntelek benneteket. Rögtön elmondom, hogy miért örömteli esemény számomra ez a virtuális találkozás. Jómagam – egyre nehezedő léptekkel – már a 90-ik évem felé ballagok, s ebből mintegy három évtizedet töltöttem Mindszenty bíboros személyének, tevékenységének kutatásával. Ennek érdekében számtalan egyházi és világi levéltárat kerestem fel, több ezer iratot tanulmányoztam át, könyvtárakban kutakodtam források után. Mindezek eredményeképpen a Mindszenty-témából sok cikket és tanulmányt írtam, s ugyancsak elég sok könyvem jelent meg róla. Kutatásaim eredményei így elég széles körben elterjedtek. S e hosszú kutató- és feldolgozó munka nyomán magam arra a szilárd tudományos meggyőződésre jutottam – számos más tudós szakemberrel együtt –, hogy Mindszenty bíboros a XX. századi magyar történelem – a köztörténet és egyháztörténet – kiemelkedő, jelentős személyisége volt. Már önmagában ez is örömteli tény számomra, egy katolikus magyar ember számára. De még nagyobb az örömöm, hogy Mindszenty bíboros tisztelete, életé-

Előtérben nek példája, személyiségének vonzereje ma is él, évtizedekkel 1975-ben bekövetkezett halála után. Azóta már négy évtized telt el, s e negyven év alatt nem lankadt, nem enyészett el a szentéletű bíboros széleskörű tisztelete. Ellenkezőleg: egyre fokozódott. Számomra további örömöt jelent, hogy erre a mostani Mindszenty-vetélkedőre igen sok diák jelentkezett. A többiek is, és ti is, akik itt ültök, már jóval Mindszenty bíboros halála után születtetek; szüleitek, tanáraitok, lelki atyáitok zöme sem élt 1975 előtt. A bíborossal való közvetlen, személyes kapcsolat lehetősége már régen megszűnt. De Mindszenty bíboros személyiségének olyan óriási, átütő ereje van, hogy ma is hatni tud, legyőzve az időt, a felejtés kísértését. Emléke, tisztelete ma is elevenen él; napjainkban is, amikor oly sok dolog hatalmas erővel tereli el, ejti rabságba a fiatalok – és a felnőttek – érdeklődését. Sokakat megérintett Mindszenty bíboros egyéniségének varázsa. Benneteket is. S ti ráadásul még jelentős felkészülést, kutató- és feldolgozó munkát is vállaltatok. Ma, 2014-ben, amikor olyan sok szórakozási lehetőség verseng a figyelmetekért. Hát nem örömteli dolog ez? Még egy nagyon fontos tényt is hozzá kell tennem mindezekhez. Mindszenty bíboros a XX. századi magyar történelem kikerülhetetlen, kihagyhatatlan alakja, mégpedig a körültekintő, szakszerű történeti kutatások szerint tiszteletreméltó, pozitív személyisége. Jól tudjuk azonban, hogy az Egyház ellenségei mennyi hazugságot, rágalmat szórtak rá, torzították, gyalázták tevékenységét, igaztalanul megvádolták, megalázták, ártatlanul börtönbe vetették. Hazug módon azt igyekeztek sulykolni a közvélemény előtt: Mindszenty nem tiszteletreméltó, nem példamutató, nem követendő ember. Ellenkezőleg: a társadalomból kiiktatandó, megsemmisítendő. Jól tudjuk: a Mindszentyt elpusztítani akaró Rákosi- és Kádár-rezsim csúfosan a történelem süllyesztőjébe zuhant; Mindszenty bíboros tisztasága, igazsága pedig ragyogóan itt fénylik előttünk. Nagy öröm ez: hiszen „devictus vincit”, győzött az, akit legyőzni akartak. Példa, követendő példa ő mindanynyiunk számára. Hiteles tekintélyek hirdetik ezt: hosszú sorban pápák, bíbo-

Előtérben rosok, érsekek és püspökök, államférfiak, tiszteletreméltó közéleti személyiségek és sokan mások, hozzánk közeliek és tőlünk távol állók egyaránt. Bizony nagy öröm ez számunkra! Örömünket nem rontja az sem, hogy ma is vannak, akik más oldalról igyekeznek rossz hírét kelteni Mindszenty bíborosnak. Mégpedig egyes történeti forrásszövegek sajátos, egyéni értelmezése alapján. De ez ne zavarjon meg bennünket. A konkrét történeti dokumentumok helyes értelmezése, szakszerű interpretálása Mindszenty bíboros valós, igaz és tiszta arcát tárja elénk. A poszt-marxista vagy más kritika nem vethet árnyékot a teljes Mindszenty-életmű egészére, annak nagyszerűségére, példamutató voltára. Mi változatlanul Szent II. János Pál pápának hiszünk, aki 1993-ban nagy hangsúllyal emelte ki a magyar püspökök előtt, az egész magyar egyházhoz szólva: „Mindig példakép volt számotokra nagy és felejthetetlen elődötök, Mindszenty József bíboros, aki a Krisztushoz és az Egyházhoz való hűségnek, valamint a hazaszeretetnek tündöklő tanúságtételét hagyta ránk.” Erre a vetélkedőre készülve, Mindszenty bíboros életművét tanulmányozva világosan áll előttünk, hogy Mindszenty teljes mélységében ember volt, egy közülünk, hibákkal, gyengeségekkel, emberi gyarlóságokkal, tévedésekkel, egyebekkel együtt. Mi nem egy megszépített, kozmetikázott, kisminkelt Mindszentyképet állítunk magunk elé, nem erre vagyunk kíváncsiak: hanem az ember Mindszentyre. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ez a hozzánk hasonlatos, a mi körünkből való ember számos vonatkozásban kiemelkedett közülünk, és több területen is követendő példát nyújtott számunkra. E vonásai közül – egészen röviden – csupán egyet emelek ki, azt, amelyik napjaink hazai viszonyai között, a mi életünkben különösen aktuális. Mindszenty bíboros a Katolikus Egyház társadalmi és erkölcsi tanításának rendíthetetlen hirdetője volt. Annak hirdetője, hogy nem csupán az egyes ember egyéni életében kell érvényesülnie az erkölcsi elveknek, de a társadalmi élet egészében is. Mindig felemelte szavát, ha a társadalom vezetői, vagy egyes csoportjai megsértették a társadalmi erkölcs törvényeit, elvárásait. Bátran kiállt az üldözöttek, elhurcoltak, deportáltak, igaztalanul bebörtön-

Előtérben zöttek, menekültek érdekei mellett. Szívén viselte a nehéz sorsúak, szegények és nélkülözők nyomorát. Hősiesen védte az emberi életet, annak legelső pillanatától kezdve. Mindszenty bíboros nem támadó, hanem védekező, védelmező volt. Felekezeti különbség nélkül minden ember lelkiismereti és vallásszabadságáért, minden nemzeti kisebbség etnikai jogaiért küzdött ország-világ előtt; kiállt a veszélybe került erkölcsi és kulturális-szellemi értékek védelmében, az ezeket megtagadó, különböző színezetű elnyomó politikai erőkkel szemben. Őrizte, védte népét, honfitársait, minden embert. Opportune et importune – akkor is, ha ezért börtönbe zárták. Mindszenty bíboros – a Szentírásban gyökerező, a krisztusi örömhírben jelenlevő – emberi méltóság és alapvető emberi szabadságjogok történelmi súlyú szószólójává emelkedett az embertelen diktatúrákkal szemben, minden ember, az ember védelmében. Még egy apró adalék Mindszenty modernségéhez, példája aktualitásához. Több helyen hallottam már a következőt: Mindszenty bíboros életpályája – és égi közbenjárása – mai papjaink, lelkipásztoraink minden szempontból fegyelmezett életének, minden szempontból tiszta életének megélését is segítheti. Nem részletezem tovább, mennyire modern, mennyire aktuális problémákról beszélünk! Gondoljunk csak Ferenc pápa újabb és újabb kezdeményezéseire! Mindszenty bíboros helyesen, példamutatóan és ma is követendő, követhető módon válaszolt saját kora ez irányú hazai kihívásaira, ez kétségtelen. Példamutató számunkra, mai, XXI. századi emberek számára, az élet akármelyik pontján állunk. Befejezésül egy rövid Mindszenty-idézet. Barátja, Endrédy Vendel zirci apát 1947-ben, karácsonyi üdvözletében többek között feltette a szokványkérdést Mindszentynek: hogy vagytok, mit csináltok? 1947/1948 politikailag oly zavaros telén, a születő hazai diktatúra árnyékában mit válaszolt erre Mindszenty? Ezt: „Mit csinálunk? Imádkozunk, dolgozunk, őrt állunk.” Hivatásának, vállalt kötelezettségének, élete teljes tartalmának frappáns összefoglalása ez. 1947/1948 telén hangzott el Mindszenty válasza: imádkozunk, dolgozunk, őrt állunk. Vajon ma, 2014-ben számunkra nem aktuális ez az életprogram? Vajon nem ez a dolgunk manapság is, itt, a mai Magyarországon, a mai Európában, a mai világban? Imádkozni? Dolgozni? Őrt állni? Kedves lányok, kedves fiúk! Ezzel a kérdéssel kívánok mindnyájatoknak örömteli vetélkedést! Dr. Mészáros István Mindszenty-kutató

Előtérben Megemlékezés Sopronkőhidán

Habsburg-Lotharingiai Mihály beszéde A magyar holokauszt gyászesztendejének 70. évfordulóján különleges jelentőséget kapott a hagyományos sopronkőhidai megemlékezés a nyilas fogságot viselt Mindszenty József veszprémi püspökről. Mélyen megérint, hogy itt állhatok a mai napon, majdnem hetven évvel azután, hogy a mi nagyra becsült hercegprímásunkat – akinek ma ünnepeljük a neve napját – az akkori hatalom gyakorlói elfogták, és ide hozták a börtönbe. Ez már a második bebörtönzése volt, miután 1919-ben a vörös diktatúra egyszer már tömlöcbe vetette. Megrázó dolog tudni, hogy Mindszenty bíboros az életéből összesen huszonhárom évet töltött fogságban. Mert az amerikai követségen eltöltött tizenöt év – amelyet a külvilágtól és a rokonságától, a családjától teljesen elvágva, tökéletes elszigeteltségben töltött – sokszor rosszabb volt, mint a börtönben eltöltött évek, ahogy erről ő maga beszélt. Mi, akik ma itt vagyunk, szinte fel sem tudjuk fogni azt a gyűlöletet, amivel az egykori hatalom fordult ez ellen a nagy egyházi személyiség ellen. A hercegprímás volt a látható fő célja a Katolikus Egyház ellen, sőt az egész kereszténység ellen viselt háborúnak: a pásztort akarták megsemmisíteni, hogy szétszéledjen a nyáj. Ehelyett azonban a bíboros bátor és állhatatos tanúságtétele erőforrássá lett, amely nyájának reményt és bizalmat nyújtott. Fogságában láthatatlanul is tartást adott a nemzetnek. Ezt az erőt az Istenhez fűződő bensőséges kapcsolatából merítette. Tudta, hogy csak neki tartozik felelősséggel, és ezt a kincset senki nem vehette el tőle. Isten gyermekeinek ezt a valódi szabadságát élte meg Mindszenty – még a tömlöc falai között is. Ezért méltán nevezte őt Áder János köztársasági elnök „a legszabadabb magyarnak”. Krisztus követőit a kereszténység egész története folyamán üldözték. És egy hitvalló, vagy vértanú tanúságtétele a keresztényeknek nem csupán tartást adott, hanem a kereszténység megerősödését is magával hozta. A mártírok vére volt és marad is az a földbe hullott mag, amelyből az Egyház folyamatosan újra kivirágzott, úgy, ahogyan Krisztus szenvedésének és halálának órájában megszületett a kereszténység.

Előtérben A keresztények ma is az egész világon üldöztetést szenvednek, sőt még inkább igaz ez most, mint bármikor a történelem folyamán. Ez az ősi küzdelemből fakad, amely a Paradicsomban kezdődött: az ember isten akar lenni, magához akarja ragadni Isten mindenhatóságát. Önmagát teszi meg az élet és halál urának, és maga akarja eldönteni, hogy kinek van joga az élethez, és kinek nincs. Mindeközben elhiszi, hogy kormányozhatja a világ sorsát. De amikor az ember Isten nélkül akar uralkodni, az mindig rettenetes embertelenséghez vezet. Mi mégis megéltük, és ma már tudjuk, hogy a magukat mindenhatónak képzelő diktátorok elbuknak, meghalnak, és elfelejtik őket. Áldozataik azonban, akikről azt hitték, hogy megsemmisíthették őket, ma is velünk élnek szívünkben és az Egyházban fényesen világító tanúságtevőként, és segítségül hívhatjuk őket, mint a kereszténység hatalmas közbenjáróit. Emlékezzünk csak vissza: volt olyan idő, amikor Mindszenty nevét nem is volt szabad kiejteni a nyilvánosság előtt – és ma százezrek imádkoznak boldoggá avatásáért és reménykednek abban, hogy ez mielőbb meg fog történni! Gondoljunk tisztelettel és hálával a többi áldozatra is, akik egykor a börtönben szenvedtek, és azokra a milliókra, akiknek az életét is kioltották! Az ő szenvedésüket sosem felejtjük el! Semmi sem volt hiábavaló szenvedéseikből! Sok, fájdalommal teli életút tette a magyar földet oly gyümölcsözővé, s így hazánk vérrel átitatott földjéből mára egy szabad Magyarország feltámadását látjuk. Tudjuk, hogy Mindszenty bíboros élete különösen is visszatükrözi az egész magyar nemzet szenvedéssel teli útját: igazságtalanul ítélték el, a börtönévek, a kínzások, a megaláztatás, az elszigeteltség – mindezt a népével együtt szenvedte és viselte el. Száműzetésben, távol a hazájától kellett meghalnia – de amikor 1991-ben hazahoztuk Máriacellből Esztergomba, az ország minden harangja megkondult! „Devictus vincit! – Legyőzetve győz!” Legyünk hálásak a mi hercegprímásunknak élete áldozatáért, amely országunk számára mind a mai napig oly sok kegyelem forrása. És kérjük őt és Szent Józsefet, hogy védelmező kezüket továbbra is tartsák fölöttünk és hazánk fölött!

Híreink Közönségszavazás Olvasóink körében lelkes visszhangra talált az Alapítvány és a VIII. kerületi önkormányzat együttműködése keretében meghirdetett szoborpályázat és a kapcsolódó közönségszavazás Mindszenty atya és Pió atya közös emlékhelyéről. Összesen 2323 szavazat érkezett be hozzánk, melyek megoszlása és végeredménye a következő: Az 1-es sorszámmal leadott pályaműre (Bukta Norbert festőművész, Galina Zoltán építész és Kotormán Norbert szobrászművész): 702 szavazat A 2-es sorszámmal leadott pályaműre (Hermann Zsolt szobrászművész): 1485 szavazat A 3-as sorszámmal leadott pályaműre (Mátyássy László szobrászművész): 133 szavazat 3 szavazat érvénytelen volt. A közönségszavazás abszolút győztese tehát Hermann Zsolt alkotói terve, mely ennek köszönhetően egy biztos szavazattal rendelkezik a héttagú szakmai zsűriben. Hálásan köszönjük a nagy számmal érkezett szöveges indoklásokat, melyek segíteni fogják a szakmai döntés meghozatalát és a győztes pályamű tovább tervezését. Külön köszönjük a Magyarok Nagyasszonya (Budapest VIII. kerületi) Tisztviselőtelepi Plébánia képviselőtestületének és Vargha Miklós Péter plébános atyának azt a megkülönböztetett figyelmet, hogy a közönségszavazást együttesen megtárgyalták, és a testületi eredményről írásban és szóban egyaránt tájékoztattak bennünket. Ez jelzi a felállítandó emlékhely közvetlen közelségében élő egyházközség messzemenő erkölcsi támogatását. Továbbra is várjuk a szoborállítás céljára felajánlott adományokat! Kérjük, hogy ezeket ne valamelyik pályamű nevére címezzék, mert ilyen jellegű megkötést – a hivatalos kiírás értelmében – nem áll módunkban figyelembe venni. Bízzunk mindnyájan a szakmai zsűri bölcs döntésében, melyről következő lapszámunkban tájékoztatjuk az olvasókat.

Hitvallók-sorozat A Faludi Ferenc Akadémia és a Mindszenty Alapítvány közös szervezésében ősz óta zajlik a Párbeszéd Házában kerekasztal-beszélgetés sorozatunk. Április 2-án Mindszenty Józsefről beszélgettem vendégünkkel Dr. Török Csaba atyával. A program kimagasló érdeklődés mellett zajlott, és annyira pezsgő beszélgetést eredményezett, hogy a következő lapszámban részletesen is beszámolok Csaba atya mély és aktuális gondolatairól.

Híreink A beszélgetést záró imádságos részt ez alkalommal Sinkó Veronika grafikusművész vezette, aki személyes élményeivel gazdagítva mutatta be a kommunista egyházüldözés papi, szerzetesi áldozatairól készített és 14 stációba rendezett alkotássorozatát. 2014. június 4-én, a nemzeti összetartozás napján 19 órakor Boldog IV. Károly és felesége Isten Szolgálója Zita királyné hitvestársi kapcsolatáról, életszentségük példájáról beszélgetek Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceggel és a Szentszék laikusokért felelős intézményében tevékenykedő feleségével. Szeretettel várunk minden érdeklődőt! A részletes programot a Párbeszéd Háza és az Alapítvány honlapján fogjuk meghirdetni.

Megújult honlapunk 2014 márciusától új arculattal és sokszorosára kibővített tartalommal várja a világhálót használó érdeklődőket az Alapítvány megújult honlapja. A több hónapig tartó, rendkívül szerteágazó és izgalmas honlapfejlesztő munka anyagi fedezetét annak köszönhetjük, hogy a Nemzeti Együttműködési Alap egyedi támogatásban részesítette alapítványunkat. Minden jó szándékú észrevételt, javaslatot szívbõl köszönünk, ezeket a továbbiakban is hálásan fogadjuk!

Híreink Imameghallgatás Többszöri kérésünk nyomán újra érkeznek hozzánk imameghallgatásokról szóló beszámolók. Nagyon hálásak vagyunk ezekért az olvasói bizalmat is kifejező közlésekért, melyeket kivétel nélkül iktatunk Isten Szolgája Mindszenty József posztulációs irattárába. Ezek közül álljon itt egy rövid, de annál értékesebb beszámoló: „Már két éve volt, hogy a fiam munkát keresett, és mivel nem talált, elment Bécsbe dolgozni, ott talált ilyen-olyan munkát. Mi kitartóan imádkoztunk Istenhez, hogy adjon munkát neki, de a segítség váratott magára. Ekkor került a kezembe a Vértanúink-Hitvallóink című folyóirat. Úgy döntöttünk férjemmel együtt, hogy Mindszenty bíboroshoz imádkozunk, és kérjük a segítségét, és egy hónap sem telt bele, és a fiam munkát talált itthon, és ma Magyarországon dolgozik feleségével együtt. Mindszenty bíboros segített. Ezen felbátorodva újból hozzá fohászkodtunk a lányom fülműtéte előtt is. Ugyanis a lányom fülét már negyedszerre műtötték, és egészen eddig sorozatban nem sikerültek a műtétek, de most hála Mindszenty bíboros úr közbenjárásának sikeres lett és sokkal jobb lett a hallása. Köszönet és hála legyen Istennek és Mindszenty bíborosnak! Azt gondolom, hogy mindkettő önmagában is egy-egy csoda.” P. Erzsébet hittanár

Kitekintés Pió atya látogatása a bebörtönzött Mindszenty bíborosnál Mészáros István kommentár nélkül idézi az USA-ban megjelenő Katolikus Magyarok Vasárnapja c. újság 1993. április 4-i számát, amely D. Scott Rogo: Miracles c. könyvére hivatkozva írja le Pió atyának a bebörtönzött Mindszenty bíborosnál történt megjelenését. „Meglehetősen ismert eset, hogy amikor Mindszenty kardinális Magyarországon a kommunisták börtönében volt, Pió atya – egyszerre két helyen lévén – ostyát és bort vitt neki, és ministrált a miséjén. Amikor Mindszentyt kiszabadulása után erről különböző helyeken kérdezték, sohasem nyilatkozott ezzel kapcsolatban.” (Vö.: Egy „kultusz” a XXI. században. A Mindszenty-tisztelet története (1975–2005), 179. oldal) Az eset valóban ismertnek mondható, mert az Il Tempo hasábjain Francobaldo Chiocci már 1971-ben a következőket írta: „Egy ideje a garganói kapucinus és a budapesti »élve eltemetett« közti csodálatos kapcsolatról terjednek a hírek, legendák. Sőt egyes hírek bilokációra céloznak, mintha a San Giovanni Rotondóban szentség hírében elhunyt szerzetes Magyarországra ment volna, hogy az »ellenálló« bíborosnak vigasztalást vigyen, akire Pió atya mint a meg nem alkuvó, bátor, régi egyház példájára mutatott rá.” Az újságírót kimondottan érdekelte az eset, amelyről Zágon Józsefnél is tájékozódott: „Monsignor Zágon csak annyit mondott nekem, hogy nincs mindezekről tudomása. Aztán megengedte, hogy közvetlenül a bíborostól szerezzek bizonyosságot. (…) Mindszenty azt mondta nekem: »Olvastam Pió atya műveiről, imáiról, szenvedéseiről azokban az amerikai újságokban, amelyeket mindennap behoztak nekem a követségre. Nagyon hálás vagyok neki, amiért az Úrhoz fohászkodott oltalmamért, hálás vagyok a gondolataiért, a közelségéért és a megbecsüléséért. Gratias ago pro eo naturaliter…« És nemcsak naturaliter. Monsignor Zágon tolmácsolása mellett Mindszenty bíboros a következőket fűzte hozzá szó szerint: »Annál is inkább mivel

Kitekintés Pió atya természetfeletti módon mindig segített engem mindazokban a nagy szenvedésekben, amelyeket az Úrért és népemért el kellett viselnem.«” Ez a szóhasználat egyértelműen az imádságon túli vagy kívüli segítségre utal, hiszen a bíboros először arról szól: „Nagyon hálás vagyok neki, amiért az Úrhoz fohászkodott oltalmamért. Gratias ago pro eo naturaliter.” Csak ezután említi, hogy nemcsak naturaliter, hanem természetfeletti módon is segítette őt Pió atya. A bilokáció nem ismeretlen jelenség, hiszen más szentekkel kapcsolatban is feljegyeztek ilyen eseteket. Maga a bilokáció – amint azt Marko Rupnik írja – misztérium, de teológiailag érthető. Isten rendkívüli ajándéka, amelynek célja, hogy megerősítse az embert a Krisztus feltámadásába vetett hitében. A jelenség ugyanis a feltámadás utáni élet elővételezése, ahol a tér és az idő nem átjárhatatlan, hanem egybeolvad. A test megszabadul e két dimenzió kötelékeitől, amint az Jézusnak feltámadása utáni megjelenéseiről a Szentírásban is olvasható. Pió atya Mindszenty bíborosnál történt megjelenésében a legkülönlegesebb, ezért nagyon fontos, az anyag jelenléte. Pió megjelenésébe bevonja a kenyeret, a bort és mindent, ami a szentmiseáldozat bemutatásához szükséges. Ez azért rendkívüli, mert általában a bilokáció alkalmával a személyek változtatnak helyet. Pió atya azonban ebben az esetben tárgyakat is magával vitt. E bilokáció célja a szenvedés enyhítése. Isten számára lehetséges lett volna Mindszenty bíborost a rabságból úgy megszabadítani, amint azt Péter apostollal tette (ApCsel 12,1-11). De az õ szándéka az volt, hogy a bíboros a kelyhet kiürítse, és ezért misztikus módon erősítette meg a hitvalló hercegprímást. Dr. Hegedűs András, a Prímási Levéltár igazgatója írásának részletét a szerző engedélyével közöljük, a teljes cikk megtalálható a MAGYAR SION. ÚJ FOLYAM VII. / XLIX. (2013/2) számának 205–215. oldalán.

Mindszenty József születésnapján az ő elvhűségét követő tanítónőre emlékeztek MESZÉNA JOLÁN (1895–1994), a karizmatikus tanítónő családi házán avattunk emléktáblát, amelyet Dr. Boda László, a PPKE ny. professzora, egykori Esztergom-belvárosi káplán, majd teológiai tanár állíttatott. Meszéna Jolán 1949 elején, a Mindszenty-per rettegett napjaiban nem volt hajlandó aláírni a bíboros elítélését követelő ívet. Emiatt elbocsátották állásából és lakását is el kellett hagynia. Ekkor 54 éves volt. Hivatását azonban nem adta fel, bár az ezt követő években, sőt évtizedekben nagyon nehéz körülmények

Kitekintés között élt. Vállalta gyermekek privát hitoktatását, vallásgyakorlatra nevelését, miközben a keresztény élet sugárzó példáját adta sokaknak. Ez Esztergomban, ahol a kommunista diktatúra különösen kemény volt, nagy bátorságot, élő hitet kívánt. Isten segítségével évtizedeken át folytatta a csodálatos missziót, egyenként foglalkozva a fiatalokkal, akik ma is itt élnek közöttünk. Nagyszerű szülők lettek, sőt Isten felszentelt papja is van közöttük. Jolán néni egész életét az Egyház szolgálatára szentelte. 1949 előtt az iskola és a plébánia szorosan együttműködött. A vallásoktatás és a hitbeli nevelés áthatotta az iskolai munka egészét. A tanítók kísérték a vasárnapi szentmisére a tanulókat. Jolán néni 1921–49-ig, 28 éven át tanított, amíg el nem bocsátották, Esztergom város hatosztályos elemi iskolájában és az iparos tanoncok vasárnapi iskolájában. Vezette a lányok Mária-kongregációját, rendszeresen szervezett kirándulásokat és színielőadásokat. Tanítványaival a haláláig tartotta a kapcsolatot, többen még ma is élnek közülük, és hálás szívvel emlékeznek rá. Jolán nénit nem tudta megfélemlíteni a kommunista-ateista diktatúra. Ő 1949 után is bátran és örömmel vállalta a plébánia segítését. Hetente készítette a művészi képekkel, irodalmi szemelvényekkel gazdagított faliújságot a vasárnapi evangélium üzenetéről. S bár nem tartozott egyik rendhez sem, igazi szerzetesi életet élt a világban. A szentmise állt élete középpontjában, az Eucharisztia rendszeres vétele adott neki erőt, hogy szeretetében minden ember felé odaforduljon, akivel találkozott. Nyitott volt a világra, minden érdekelte, ami Istennel és az emberrel kapcsolatos. Pompás könyvtára volt az emberi kultúra alkotásaiból, főként a szépirodalom és a teológia köréből. S ezeket rendszeresen olvasta, és megosztotta másokkal. Nemcsak lelki, de igazi szellemi ember volt, aki ugyanakkor két lábbal állt a földön. Boldog ember volt, aki mindig mosolygott, sugárzott róla az öröm, a béke, a harmónia. A papokért sokat és buzgón imádkozott. Voltak, akik közülük jó tanácsért keresték fel, mint az emléktábla adományozója is. A lelki tanács is a Szentlélek ajándéka. Egyetlen évben sem mulasztotta el a papszentelésen való részvételt az esztergomi Bazilikában. Különösen nagy öröm volt számára, hogy Boldog Bogdánffy Szilárd – akit mint pályakezdő tanítónő oktatott Torontálkeresztesen az elemi iskolában – 1934-ben Budapestről, a Központi Szeminárium V. éves kispapjaként meghívta a szentelésére Nagyváradra. Jolán néni csak levélben tudta köszönteni őt. Ezt a levelet találta meg 1953-ban az édesanya, és értesítette Jolán nénit az 1949-ben püspökké szentelt fia bebörtönzéséről és vértanúhaláláról. 2014. március 29-én Esztergomban Meszéna Jolán emléktáblája avatásán sokan emlékeztek a sugárzó életű tanítónőre, aki Mindszenty bíboros példáját követte a töretlen hitben, a biztos reményben és az emberek szeretetében. Dr. Prokopp Mária

Kitekintés Kis feladat, nagy felelősség Írtam egy pályázatot „Egyházüldözés a Rákosi–Kádár-diktatúrában” címmel. Az eredményhirdetés március elején volt a Parlamentben, a Mindszenty Társaság által szervezett konferencia keretében. Édesanyám kísért el a Parlamentbe, mondván: „ritkán történik ilyen az ember lányával”. De ha őszinte akarok lenni, én sem kis büszkeséggel szedtem a lábaimat. A konferencián sok szép gondolatot hallottunk. Láttunk egy képes előadást egy lelkes gyűjtés eredményéről, és magáról a gyűjtőről, Regőczi István atyáról. A konferencia előadója volt még egy görög katolikus atya is, aki a kárpátaljai egyházüldözés kutatásáról beszélt. Volt egy alezredes Sopronkőhidáról – ahol Mindszenty bíboros raboskodott – ő az ottani emlékezetről beszélt. A börtönben, Mindszenty cellája helyén kialakítottak egy emlékhelyet, a hihetetlen az, hogy nem is egyházi kezdeményezésre. Szó volt még a bíboros boldoggá avatásának helyzetéről. Eljött Csehimindszent – Mindszenty bíboros szülőfalujának – polgármestere és plébánosa. A polgármester egy kedves, barátságos ember, a faluról és a családról mesélt nekünk. A plébánost is ilyen szimpatikusnak láttam. Olyan hihetetlen szenvedéllyel beszélt, ami ritka a mai világban. Mesélt az esti imaórákról, amit minden hónap 29-én a bíboros születésének napjára emlékezve tartanak. Országszerte több plébánia is csatlakozott e mozgalomhoz. Úgy hívott minket Csehimindszentre, olyan szeretettel a hangjában, hogy azt éreztem, hogy idő és tér nem lehet akadály, most rögtön követném hazáig. Jó, hogy ilyen emberek tartják össze a keresztény közösséget Csehimindszenten. Ezután következtek a díjátadások. Vegyes érzelmekkel hagytam el a termet. Sok mindent hallottam, de nem tudtam, mi az, amit nekem ebből haza kell vinnem. Egészen addig, amíg kint oda nem jött hozzám egy kedves idős hölgy (Dr. Prokopp Mária; a szerk.). Kék szemeiben fiatalos lelkesedés csillogott. Örömmel fogadtam, mikor megszólított és bemutatkozott mint egyetemi tanár. Arról szeretett volna meggyőzni, hogy menjek el az idei Mindszenty-zarándoklatra Esztergomba. Azzal érvelt, hogy ha csak az itt lévők közül mindenki elhívná a barátját, barátnőjét, anyukáját, apukáját, testvérét, ismerősét, bárkit, már mennyi ember lehetne ott. Mennyi szív doboghatna együtt! Valahogy így zárta: „Az, hogy itt vagy, lányom, felelősséggel jár.” Ezt a kis mondatot zártam a szívembe útravalóul. Otthon kezdtem el ezen gondolkozni. Mennyi embert mozgat meg Mindszenty bíboros még halála után is, mennyi embernek ad erősítést, és mondja, hogy „jó úton jársz”. Pedig ő is csak egy ember. Mégis hihetetlen, milyen sokakat hoz közel egymáshoz, és igenis, „felelősségemnek” érzem én is, hogy csak egy-egy barátomnak szóljak, akik majd ugyanezt megteszik, és akkor...

Vetélkedõ Hogy ott lehessünk együtt, minél többen, szerte az országból. Hogy együtt imádkozhassunk a magyar fiatalságért, a magyar fiatalság képviseletében. Ez már valami, igaz? Ez az én kis feladatom, amely óriási felelősség. Talán ez az, amit meg kellett aznap tanulnom. Szabó Blanka díjazott, 17 éves tanuló

A Mindszenty-vetélkedő hírei Az előző lapszámban közölt totóra, az I. forduló néhány izgalmas kérdésére a legtöbb helyes választ J. János bekecsi, T. Zsuzsanna csolnoki és M. Jánosné ikervári olvasóinktól kaptuk. Köszönjük a megfejtéseket, a könyvjutalmakat postán fogjuk nekik eljuttatni. A számos érdeklődő telefon és szóbeli megkeresés nyomán most közöljük a helyes megfejtéseket. Milyen színű szemei voltak Mindszenty bíborosnak? Helyes válasz: barna. Volt-e kedvenc étele? Helyes válasz: nem, mert önmegtartóztatásból nem tartotta számon a kedvenc ételeit. Melyik két címerelem szerepel valamennyi főpapi címerében (1944, 1945, 1946, 1971)? Helyes válasz: Szent Margit ábrázolása és jelmondata. Melyik volt főpásztori jelmondata? Helyes válasz: Pannonia Sacra („Hogy Magyarország szent legyen”) Milyennek szerette volna látni nemzetét 1945 októberében? Helyes válasz: „az imádság nemzetének”. „Senki sem tilthat el attól, hogy nézeteimet az ország közügyeiről szabadon elmondhassam. Kötelességem az ország jogai és szabadsága felett őrködni.” – kit idézett a bíboros? Helyes válasz: Pázmány Pétert. Mivel támogatta 1946-ban a Vatikáni Rádió magyar szekciójának munkáját? Helyes válasz: saját autójával. Rómába való megérkezését követően 1971-ben melyik pápa sírjánál misézett? Helyes válasz: XII. Piusz pápa. Nyolcvanadik születésnapján melyik két kelet-közép-európai főpásztor köszöntötte őt táviratban? Helyes válasz: Karol Wojtyla és Stefan Wyszyński érsekek. Esztergomban melyik közterület viseli a hercegprímás nevét? Helyes válasz: a Prímási palota előtti tér.

Vetélkedõ „Modern kori misszió” A Mindszenty-vetélkedő II. fordulója keretében kértük, hogy a versenyben lévő csapatok Mindszenty bíboros stílusában és nyelvezetével írjanak olyan „hercegprímási beszédet”, mely a legaktuálisabb mondanivalót hordozza. Az alábbi témák közül lehetett választani: – Rádiószózat a nemzethez az 1944-es gyászesztendő idei 70. évfordulója alkalmából. – Mi a teendő most, 2014-ben, a krisztusi szeretet vonalán? (a karitász körlevelek hagyományát követve) – Hol a te utad, Magyar Ifjúság? (elképzelt szentbeszéd az esztergomi Mindszenty-vetélkedő döntősei számára bemutatott külön főpapi szentmisén, 2014. május 3-án) A középiskolás csapatok többsége az utolsó témát választotta, olvasóink kedvéért – hogy belekóstolhassanak a vetélkedő izgalmas alkotásaiba – a „Szentlélek” csapatnévvel induló fiatalok „Modern kori misszió” címmel benyújtott „szentbeszédét” idézzük: „Az igaz ember hitből él.” Szent Pál szavait idézve hányszor gondoltunk bele hitünk másokkal való megismertetésének fontosságába? Hitünket nem azért kaptuk, hogy azt magunknak megtartsuk, hanem azért, hogy azt másokkal is megosszuk, és fáklyaként világítsunk vele bűnös világunkban. Ez mindannyiunk feladata, de mai társadalmunkban e misszió terén nektek, hitvalló fiataloknak különösen is fontos szerep jut. Éppen ezért fontos, hogy minél több hiteles, életpéldájával tanúságot tevő fiatal vállalja ezt a küldetést, ezáltal eljuttatva embertársaikat Isten végtelen szeretetének és irgalmának felismerésére. Ehhez azonban szükséges, hogy szívetekben megszülessen a vágy e misszió teljesítésére, hogy elfogadjátok Isten meghívását, hogy igent mondjatok és hozzá simuljatok Isten üdvözítő tervéhez. Mai világunkban mindennél nagyobb szükségünk van a ti missziós tevékenységetekre; szükségünk van rátok, akik világító lámpásként fényt árasztotok a környezetetekre, akik reménysugárként utat mutattok bizonytalan világunkban, és akik ifjú szívetek buzgó energiája által lelketek kicsiny fényéből hatalmas tüzeket szítotok. A hit továbbadásának szükségessége és nehézsége nem kérdéses számunkra. Mindannyian látjuk, hogy társadalmunknak mennyire égető szüksége van

Vetélkedõ a hitre, amely reményt, erőt ad, és jövőt biztosít az embereknek. Mindannyian tudjuk, mégis sokszor nem ennek megfelelően cselekszünk. Sokszor gyáván beszélünk a hitünkről, vagy meg sem merjük azt vallani. Pedig a vallást elítélő embereknek van a legnagyobb szüksége a mi hitvallásunkra, a mi tanúságtételünkre. Mégis hányszor vívódunk magunkban, hogy hitünk kis lángocskáit elrejtsük, vagy a lehetséges gúnyolódások ellenére is világoljunk vele. Nem könnyű ezt a lépést megtenni. Képzeljük el, hogy rengeteg emberrel vagyunk összezárva egy hatalmas épületben, amelynek egyik termében egy időzített bomba van elrejtve, és az egyetlen menekülési lehetőséget egyedül mi tudjuk. Vajon megosztanánk-e a többiekkel is ezt a menekülési útvonalat, megmentve ezzel az életüket, vagy inkább megtartva a titkot, csak a magunk bőrét mentenénk, és hagynánk a többi társunk vesztét? Vajon hogy döntenénk? Ehhez hasonlóan hitünk megvallása által is megadhatjuk a kezdő lökést társainknak, az örök élethez vezető úton! Szent II. János Pál pápa fiatalokhoz intézett szavait idézve: „Ti vagytok a pápa reménye, az Egyház reménysége.” Ti vagytok tehát a jövő reménye, éljetek is ezzel a lehetőséggel, ezzel a megtisztelő feladattal! Tőletek függ, hogy közvetlen környezeteteket és ezáltal a világot jobbá, szebbé, emberségesebbé, és istenfélőbbé teszitek-e. Ez a ti döntéseteken múlik! Én hiszek abban, hogy ti, fiatalok, példátokkal és életetekkel képesek vagytok változást hozni a világunkba. Ez a ti hivatásotok, a ti küldetésetek, a ti missziótok! Ne féljetek tehát! Legyetek bátrak elindulni ezen a sok kihívással, de rengeteg szépséggel és értékkel kikövezett úton! Ehhez kívánom nektek a Szentlélek bátorító erejét és Isten áldását egész életetekre! „Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött – a mi hitünk.” (1 Jn 5,5) Ámen.

Könyvajánló Szeretettel ajánlom olvasóink figyelmébe az Alapítvány támogatásával a Szent István Társulatnál megjelent legújabb könyvemet, amelyhez Dr. Kuminetz Géza egyetemi tanár, a Központi Papnevelő Intézet rektora írt megtisztelő ajánlást: „Igazi ritkaság jelenik meg a könyvpiacon ezzel a kötettel, mely a Katolikus Egyház egyik természetes, vagy éppenséggel természetfeletti életmegnyilvánulásával, a boldogokkal és szentekkel, nyilvános tiszteletükkel, vagyis a szenttéavatási eljárás bemutatásával foglalkozik. Ez a könyv kitűnő segítséget nyújthat mindazoknak, akik meg akarják érteni a Katolikus Egyház egyik legrégibb hagyományát.”

Képmagyarázat A címlapon egy különleges Mindszenty-kép szerepel, melyre Levéltárunk folyamatban lévő rendezése során találtunk. Az egyik legsikerültebb, 1945 és 1948 között készült fénykép alapján készült, alkotója ismeretlen. Átütő erővel jeleníti meg Isten Szolgája tiszta tekintetét, ezért az Alapítvány négy legfontosabb Mindszenty-portréja közé választottuk, mely az idén elkészült új szentképeinken is szerepel, kiegészítve azzal a rövid szenttéavatási imádsággal, mely az újság hátlapján olvasható, és amelyet Dr. Erdő Péter bíboros személyesen hagyott jóvá. Olvasói érdeklődésre és a pontos forrásmegjelölés érdekében közöljük, hogy az előző számunkban látható Krisztus ikon, egy gyönyörű Veronika-kendő ábrázolás, Dr. Szilárdfy Zoltán atya gyűjteményének féltve őrzött, személyes darabja. Aki adója 1%-át szeretné felajánlani a Magyarországi Mindszenty Alapítvány számára, a rendelkező nyilatkozaton az alábbi adatokat kell feltüntetnie: Magyarországi Mindszenty Alapítvány Adószám: 18063703-1-42 A támogatásokat szívből megköszönjük!

Vértanúink-Hitvallóink XX. évfolyam 2. szám (74. szám) 2014. május Kiadja: Magyarországi Mindszenty Alapítvány Alapította: † P. Szőke János SDB H-1085 Budapest Horánszky u. 22. Tel: +36 1 4451-548 www.fidelissimuspastor.hu www.mindszenty.katolikus.hu ungmind@gmail.com Szerkeszti: Kovács Gergely okl. posztulátor A Vértanúink–Hitvallóink c. folyóirat ingyenes kiadását és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány működését olvasóink önkéntes adományai biztosítják. Erste Bank Hungary Zrt. Számlaszám Magyarországon:11991102-02139889 Külföldön: IBAN HU58 1199 1102 0213 9889 0000 0000 SWIFT Kód: GIBAHUHB Adószám: 18063703-1-42 A határon túli magyar egyházmegyékből és más országokból honlapunkon keresztül lehet adományokat eljuttatni. Hálásan köszönjük a hívek erkölcsi és anyagi támogatását! A címlisták és az adományok kezelésénél betartjuk a vonatkozó törvényi előírásokat. Gloria Nyomda, Kolozsvár Nagy Péter igazgató

Istenünk, te Mindszenty József bíborost arra választottad ki, hogy az üldöztetés idején mindhalálig hűséges főpásztor legyen: az igazság és a szeretet tanúságtevője. Hívő néped örömére add meg, kérünk, hogy őt mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.