hitvallás a sötét éjszakában

Az emberi élet célja, hogy mindenki képességeinek kibontakoztatásával felismerje teremtőjét, és a tőle kapott küldetést megvalósítsa. ennek az életcélnak a magasztosságát szinte megmagyarázhatatlan módon igazolja az emberi bűn elhatalmasodása. Az emberi szabad akarat képes a jóra és a rosszra egyaránt. isten azonban úgy mutatta meg az emberek iránti szeretetét, hogy Fiát küldte hozzánk, aki azáltal, hogy felvette az emberi természetet, azt meg is szentelte, és keresztáldozatával megmentette az emberiséget a bűn és a halál hatalmából. Ezzel példát is adott mindannyiunknak, hogy a szenvedésnek üdvözítő értéke van, ha elfogadjuk azt. A Getszemáni ­ kertben Jézus engedelmeskedett az Atya akaratának, ám imádságában halálfélelem fogta el, és vérrel verejtékezett (Lk 22,42–43). Az önként vállalt szenvedés közben a kereszten így kiáltott fel: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46). Végső és utolsó szava pedig ez volt: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46). Tudjuk, a kezdet sem volt könnyű, mert Jézus éjszaka jött a világra mint az emberek világossága, ám „a sötétség nem fogta fel” (Jn 1,5). A keresztény sorsot maga az Úr Jézus tette nyilvánvalóvá

Övé a jövő! Mindszenty bíboros élettörténete © Fecske Orsolya tanítványai előtt: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket” (Mt 5,11). Már Jézus jeles követője, Pál apostol is megtapasztalta: „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (ef 6,12).

Az emberi történelem és lét jelenlegi adottságai miatt a történelemben újra és újra vannak mélypontok és lelki magasságok, de mindig van egy reménysugár, mely folyamatosan utat mutat a teljesség felé. ez maga Jézus Krisztus, aki elvezet bennünket a fényre minden személyes és közösségi gyarlóságunk ellenére. A kettősség mindvégig megmarad. A szentek ebből tanulva voltak képesek hősi áldozatok árán is felragyogtatni a tisztaságot, az ősi szentséget. Életük keresztútja a fény útjává változott, mert aki hozzájuk fohászkodik és őket követi, az a homály ellenére is elmondhatja, hogy „veled, ó, Uram, sötét éjünk már nem sötét, mert mint a nappal, fénylik az éjjel”.

Korunkban valami hasonlót tapasztalt meg Mindszenty József bíboros, aki szintén vállalta a Krisztusért való üldöztetést, és átélte börtöncellájában a Getszemáni­kert élményét, a vallatások és megaláztatások során pedig az elhagyatottságot. Jézus maga jelentette ki, hogy „aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen engem” (Lk 9,23). Korunkban Pio atya és teréz anya is megélt hasonló erről szólt Jézus Péternek, aki az ő szenvedését képtelen volt felfogni: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted” (Jn 13,7). először Mindszenty bíboros szenvedése sem volt mindenki számára felfogható, és valószínűleg ahogyan Jézust, őt is szomorúság és gyötrődés fogta el (Mt 26,37), és megtapasztalhatta azt is, hogy „a lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen” (Mt 26,41), de nem adta fel. ezzel a tapasztalattal élt tovább a börtönben, kényszertartózkodási helyein, és lett a hűség vértanúja. tekintsünk fel az ő lelki és emberi nagyságára, akinek a példaképe – a börtönben őrzött szentképről rátekintve – a keresztre feszített Krisztus arca volt, akinek áldozatáról a kinyilatkoztatás így szól: „Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben tökéletesítse” (Zsid 2,10).

„sötét éjszakát”, mely a keresztet hordozó Krisztussal való egyesülés –mondhatnánk – természetes következménye. Ez az alázat és az emberek szolgálata következtében a gonoszság részéről megnyilvánuló, és a lelki vagy fizikai szenvedésből fakadó magány, tehetetlenség és ürességérzet megtapasztalása.

PPKe HtK

◀ Látványképek a Mindszentyéletút- és Egyházüldözéskiállításokból

▶ Rieger Tibor művészi alkotása a két kiállítás közös Mindszenty teréből