Sajó István by Modem

A New Yorkba induló Board des Columbus hajó elôtt (jobbra Sajó, balra Wank Loránd) (családi archívum)

Amerika: célszerû, anyagszerû Németországi éveit pályafutásának perdöntô fontosságú állomása, az észak-amerikai út követte, melynek során bebarangolta Texast, Arizonát, Új-Mexikót és Kaliforniát, majd Florida állam egyetemének hallgatója volt három éven át, s 1926-ban nyerte el az USA építészeti diplomáját. Itt ismerte meg közelrôl a magasépítészet gyakorlatát, és szívta magába a célszerûség és anyagszerûség egész munkásságát meghatározó elvét. New Yorkban Sloan és Robertson jeles építészek cégénél kapott állást, ahol képességét fölismervén hamar önálló tervezôi munkakörrel bízták meg. És ahogy mondani szokás, nem kicsiben dolgoztak, hanem gyakran három-négy tucat szinttel számolva. A cég alkalmazottjaként tervezett New York-i szállodájának húszemeletes tömbje ékes példa az elmondottakra: visszaugratva kiképzett felsôbb emeletsorai széles légteret biztosítanak, emberi léptékét téglaburkolata és az arra kifinomult érzékkel fölhelyezett néhány, minden hivalkodástól mentes klasszikus elem – szobordísz, ballusztrád, oszlopsor stb. – hangsúlyozza. Látható, építészünk gyakorlatában az elemek szerves kapcsolódása és a megnyugtató átmenet az elsôdleges: legyen összhangban a fenségesen monumentális az emberszabásúval! Önálló építészként helyezte át székhelyét az amerikai újgazdag szféra fészkébe, a fancy Floridába, s tervezte meg egy Miamiban álló szálloda és klubház közös épületét 1926-ban. „Három irodát tartott fönt, annyi munkája volt”, a központit Miamiban. Ezt követôen két Amerikába szakadt honfitársával, a pesti Wank Loránddal és a debreceni születésû Berzôffy Loránddal egyesülve hozott létre tervezôi munkakö-

zösséget. (Hármójuk közül Wank futotta be a legnagyobb karriert, aki – Roland Wank néven – Tennessee állam fôépítészeként duzzasztógátakat emelt, és részt vett a cincinatti Union pályaudvar tervezésében is nem sokkal késôbb, a New Deal lendületének idején.) Az általuk létrehozott Mediterranean Architect Studio – Sajo, Wank and Berz – mûködését több tucat, az éghajlat adottságaihoz igazodó és a szubtrópusi tengerpart növényzetével összhangot találó, „gyarmati beütésû” villa, hétvégi ház, uszodával fölszerelt, saroktornyos klubház és kaszinó ôrzi Miamiban, Palm Beach-ben és az Atlanti-óceánt övezô partvidéken mindenütt. A korszak kutatója, Bolla Zoltán nyomozta ki az egyik Miami-beli ingatlan címét, ez a 130-as szám a Coral Way nevû sugárút Miracle Mile nevû részén. Egyik legkifejezôbb munkájuk egy római katolikus templom és a hozzá tartozó iskola ugyancsak Miamiba készült pályaterve, mely a spanyol barokkot idézô mozgalmas szobordíszítésével ragadja meg a szemlélôt. NYC-ben álló, zömmel 1926–27-ben tervezett munkája még több üzletház, bankház, irodaépület és egy középmagas bérház Brooklynban. Szakszervezeti munkásbérház-telepe Bronx Parkban épült föl a kollektivitás eszméjét szolgálva és a higiéniai követelményeket „messzemenôen” kielégítve. Ezt a kelet-európai emigránsok, elsôsorban oroszok számára emelt, nagyvonalú épületcsoportot „The Coops”-nak hívják, ami a United Workers’ Cooperative Colony rövidítése (1927–29, Herman Jessor és Stefan S. Sajo, 28462870 Bronx Park East). Egyetlen szinten maximum három-négy, magas mennyezetû, keresztszellôzéses,

jó benapozású lakás létesülhetett. Az épületegyüttest tantermekkel, könyvtárral, elôadótermekkel, orvosi rendelôvel látták el. Az oromzatok a középkori favázas építkezést imitálják „neo-Tudor stílusban”, a sarkok bástyautánzatok, „reflecting Northern European Expressionist influences”. Az egyik kapu fölött sarló-kalapács motívum látható, a körzô pedig akár szabadkômûves képzettársításokat is megenged. Amit bizonyosan tudni, az a tény, hogy kommunista szervezkedések folytak a házban. Az interneten rábukkantam még az Alhambra-kertekre is (750-760 Pelham Parkway South. Springsteen, Goldhammer és Stefan S. Sajo, 1928), azonban többi munkája – kellô adatolás híján – bajosan azonosítható. Chicagói megrendelésre egy negyvenkét emeletes felhôkarcoló tervét készítette el. Úgy tudjuk, magasház–tervei zömmel papíron maradtak.

Ô egyszerûen csak korszerûnek, „romantikus modernistának” tudta magát. Munkáinak gyûjtôneve ma mégis: art deco. Nem szabad azonban elfelejtenünk – Sajó legutóbbi recenzense, Kovács Dániel is fölhívja rá a figyelmet –, hogy egyetlen art deco mester sem volt tisztában a maga idejében azzal, hogy konkrétan az art decót képviseli. Bár alkotásaik mentesek voltak mindenféle harcos ideológiától, szó sincs azonban arról, hogy irányzatuk névtelen is lett volna. Az igény nagyon is létezett, hogy születô stílusukat nevén nevezzék. Bolla Zoltán jelzi, hogy Franciaországban „modern díszítés”, „díszek kubista módra”, Németországban „dekoratív expresszionizmus” volt a helyi elnevezés. A két világháború közötti korszakban Magyarországon „cikcakkos dekorációról” beszéltek. Az eredetileg franciásan, ékezettel írott art déco címke csak 1966 után vált a korszak képzô- és iparmûvészeti alkotásainak gyûjtônevévé, mivel abban az évben és ezzel a címmel rendeztek Franciaországban reprezentatív expót az 1925-ös párizsi világkiállítás emlékére.

A New York-i Alhambra Gardens lakásszövetkezet épületegyüttese (Springsteen & Goldhammerrel közösen) (családi archívum) 20

Az Alhambra Gardens épületegyüttese (fotó: Matthew X. Kiernan)

A New York-i Alhambra Gardens (fotรณ: Matthew X. Kiernan)

Sajó rajza a The Coopsról (családi archívum)

A New York-i The Coops szakszervezeti munkásbérház-telep (Herman Jessorral közösen) (fotó: Matthew X. Kiernan)

A New York-i The Coops szakszervezeti munkásbérház-telep

Rajz az izraelita hitközség bérházáról (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár)

Alföldi art deco Honvágyának nem tudott ellenállni: 1928-ban Sajó István hazatért szülôvárosába. Bronx még javában épült, amikor ô már a Piac utcán járt-kelt. Ezután keletkezett mûvei érett jegyeket viselnek magukon, s tervezôjük városszeretetérôl tanúskodik, hogy a magánházak kivételével valamennyinek a tervét díjmentesen készítette el. Mennyiben hoztak újdonságot? Elsôsorban forradalmi dekorativitásuk volt vadonatúj, ami kétségtelenül szokatlan látvány lehetett a szecesszióval is csak mérsékelten fertôzött, többnyire földszintes cívisutcák népi klasszicista polgárházai között, s az élveteg hedonizmus, ami életérzésként az enteriôrjükbe képzelhetô. „Debreceni épületei kitûnô alaprajzi megoldások, architektúrájuk pedig mûvészi, hangulatos. Harmonikus egység vonul végig anélkül, hogy unalmas lenne. Díszítô motívumai ragaszkodnak az épület formájához, szinte vele összefolynak.” Medvegy sorait leginkább a Hatvan utca 6. számú bérház tükrözi, Sajó erényeinek valóságos koncentrátuma, melyet a status quo ante izraelita hitközség építtetett 1928–31-ben. A jelentôs alapterületû, városközpontbeli telken folyó építkezést huszonöt éves amerikai kölcsönnel fedezték, remélve, hogy az akkor uralkodó lakásínséget kihasználva a magas lakbérû luxusbérház jövedelmei kitûnô bevételi forrást jelentenek majd (ebbe a gazdasági válság miatt majdnem bele is buktak). Sajó terveit a Tóth és Sebestyén cég kivitelezte. A palotaszerû, ötemeletes épületet lifttel, központi fûtéssel, „folyó melegvízzel” látták el, ami akkor, pláne helyi viszonylatban kivételes jelentôségûvé tette. A T alaprajzú tömb szimmetrizáló rajzolatú homlokzatán – az észak–

német „téglaexpresszionizmus” elôképei nyomán – a klinkertégla a meghatározó falazóanyag; sôt kapuzatát Bolla szerint jó eséllyel Hans és Oskar Gerson mûve, az impozáns hamburgi Messberghof inspirálta. (Jegyezzük föl azt a történelmi perverziót, hogy ebben a származásuk miatt emigrálni kényszerülô építészek tervezte irodaházban székelt késôbb a Zyklon–B gázt szállító Tesch & Stabenow cég.) Fôfrontjának ritmusát a párhuzamosan elôreugró függôleges ablaksorok adják. A vakolatból formált párkányzatokat háromszögformák tagolják. Mint látni fogjuk, a bélletes kapu fölötti bronz lámpatartók, az öntöttvas díszek, a nyíláskeretezések, vakolatkiképzések jellege több debreceni villa és lakóház homlokzatáról köszön majd vissza. A fogalmak sok évtizedes zavarát mutatja, hogy a Gellér Ferenc–Vadász György-féle, 1987-es mûemléki kataszterben egyszerûen mint „expresszionista” épület szerepel a Hatvan utcai ház. „Az amerikai art décóra igen jellemzô, cikcakkos vonalak, erôteljes vakolatbordák és párkányok, a gazdag anyaghasználat, a függôleges és a vízszintes tagolás dinamikus egyensúlya korának legjobb lakóépületei közé emelik a debreceni bérházat. A tervezô részletek iránti figyelmérôl tanúskodik, hogy a klinkertéglával burkolt homlokzati szekciókban nem csupán a téglasorok dekoratív mintáját tervezte meg, de azt is, hogy helyenként kissé kiugró hasábok épp a kellô mértékben »mozgassák meg« a felületet”, írja Kovács Dániel. Sajó még a tûzfal artisztikus formálására is figyelt, ugyanis a ház építésekor mindkét szomszédja alacsonyabb volt nála (ma éppen fordítva van).

Az izraelita hitközség bérháza

Az izraelita hitközség bérháza belülrôl