Irreducibilitás by Roland Molnár

irreducibilitás Az irreducibilitás latin eredetű szó, egyszerűsíthetetlenséget, vagy felbonthatatlanságot jelent.

Amikor ellopták a csirke fejét 08 Műanyag pohár óceán 14 Galamb 16 Éjfélmúlt 20 Kultúr punk 24 N tart végtelenbe 26 Szisszen 30

15 unalmas szürke perc 34 Pár akkord 38 Falak

6 04

A harmadik napon éjszaka történt, hogy valaki ellopta a csirke fejét. Fél órával azelőtt, hogy egy olyan két méter magas nagyon rocker srác elvette a gumi buzogányom. Kezdhetnénk inkább egy vagy több Flying Dutchmannal egy tokaji kollégium második emeleti szobájában. Szóval ott vagyunk a koliban, négyen egy üveg ginnel és egy üveg triple seccel. A Flying Dutchmant egy koktélokkal foglalkozó oldal úgy jellemzi, hogy: „pár pohár után biztosan a felhők fölött fogunk mi magunk is szállni”. 7 05

És valóban. Még középiskolában egy haverom fedezte fel és ismertette meg velem az italt és a hatását. Ezen kívül kedvelt koktélja a saját gyártású Jäger-Pálinka-Vodka-GIn-ami még van anyuék bárpultjában-egy nagyon kicsi 100%-os HohesC narancsklé volt. Ami a rendkívül hosszú neve ellenére nagyon menő ízűre sikeredett. Igazából a harmadik pohárig nem éreztem semmit, utána mondhatnám, hogy a következő emlékem az, hogy a Hegyalja Fesztivál egyik kis sátrában a füstben tombolunk, majd az egyik kék ToiToiba hányok, de igazából ez elég béna dolog lenne. A kolitól a fesztiválig az út 10 perc lett volna, ha közben nem állunk meg beszélgetni, pálinkázni, sörözni, meg a többi szokásos dolog (egyszer a haza út véletlenül majdnem másfél órás lett, mert barátnőm tudott egy rövidebb utat). Ja igen, az kimaradt, hogy olyan hajnali három körül kezdtünk el flyingdutchmanozni és félkor indultunk el a koncertre. Ilyenkor a fesztiválokon általában két féle ember típus van, azok akik nagyon részegek, és azok akik nagyon szomorúak. Ez igazából lehetne valami matematikai definíció is akár. Tudod, mint Pitagoraszé meg a Cauchy féle konvergenciakritériumé. Persze a kívétel 8 06

erősíti a szabályt. Mi nagyon részegek és kivételek is voltunk, én inkább nagyon részeg. Fél négykor kezdődött a Soerii&Poolek koncert, ami egy ideig tök jól ment. Törpe, csirke, felfújható gumi fegyverek és állatok, meg ami ilyenkor jönni szokott. A huszadik perc környékén lett vége a koncertnek, amikor tömegből valaki lelopta a csirke fejét. Először azt hittük ez is a koncert része, mint a pucér csajok, akiket egyből elkezdtek fényképezni a fotósok, akik addig csak a pultot támasztották a 7 kilós táskájukkal benne a Canonnal és pár százezret érő objektív gyűjteményükkel. Valaki szerzett egy csirke fejet, a többiek meg talán egy közepesnél jobb sztorit, szőriék pedig minden bizonnyal egy elég szar koncertet. 9 07

Egy régi piros Converse tornacipő van rajtam, néhány helyen már ki van szakadva, de fesztiválokon nem gáz, nem akarom kidobni, már a szívemhez nőtt, amikor először voltam itt, akkor is ez volt rajtam, csak akkor szakadások nélkül. A múltra emlékeztet, amikor még minden szebb vagy csak simán más volt. Ja, a kurva nosztaliga. Sok mindenről tudna mesélni ez a cipő, ha kérdeznéd, de komolyan. Csak senki nem kérdezi. Lehet az egyik történetben benne 10 08

lennél te is. Nem hiszem, hogy főszerep jutna neked, de szerepelnél benne, legalább említésszerűen. Tudod a srác, aki véletlenül leöntött sörrel, vagy akinek a nőjébe bele szeretett a haverom, te megakarnád verni őt, én meg téged, vagy valami hasonló. Meg egyébként is, olyan gyorsan változik a világ, jó, ha valami emlékeztet a múltra, a dolgokra, amik régen fontosak voltak. Engem ez a cipő emlékeztet, téged más, vagy semmi. Most itt állok, a színpad előtt a fűben, a törött műanyag pohár tengerben, nem is tenger ez haver, óceán baszdmeg. Ha belefeküdnék simán csinálhatnék egy „törött műanyag pohár angyalt” magam körül, pár éve, kicsit több alkohol után meg is csináltam volna. Először 16 évesen voltam fesztiválon. Azt hittem az lesz a nyár, amikor minden megváltozik, tudod, mint az hálivúdi bulizós tini filmekben. Végül nem változott semmi. De 16 évesen mindig úgy indultam el otthonról az akkori barátaimmal, hogy ez lesz az az este, amire mindig emlékezni fogunk. Már szerintem nem szeretnek azok a barátaim, lehet akkor se szerettek igazán, nem tudom gondolnak-e rám, de én szerettem azokat az időket. Lehet csak az idő szépíti meg ezeket az emlékeket. A rossz dolgokra nem emlékszünk belőlük, pedig biztos voltak. Tegyük fel tíz évvel ezelőtt voltál sátrazni a hegyekben, most 11 09

úgy mesélnéd nekem, hogy de fasza volt akkor az egész, igen, csak amikor ott voltál, akkor, tíz évvel ezelőtt, utáltál ott lenni, a hátadat nyomta egy fadarab, négy napig esett az eső, és valaki a sátorban iszonyat büdös volt. Most pedig azt meséled nekem, hogy de jó is volt tíz évvel ezelőtt a hegyen sátrazni. Ma már nem úgy indulok el otthonról, hogy élet megváltoztató dolgokat képzelek az estébe, egyszerűen csak örülök, hogy a mostani barátaimmal lehetek. Amikor 16 évesen másodszor voltam fesztiválon, akkor voltam először 30Y koncerten. A fűben ülve hallgattam, mert fáradt voltam már, akkor még csak egy sört ittam, ma már nem csak sört iszok, ha 30Y koncertre megyek, akkor pedig nagyon sok mindent. Vajon a mostani első fesz-

12 10

tiválos 16 évesek is ugyan azt gondolják, mint amit én akkor? Végül is mindegy. Ha újra 16 lennék, először mennék megint fesztiválra. Hiányoznak a régi dolgok. A gondtalanság, a sárga kazettás kamu nintendo, a nagymamánál alvások, az általános, inkább a közép suli, a lego, a Windows 98 töltő képernyője, hiányzik a kék szőlős mirinda, a kispál. Szóval itt állok a szakadt piros tornacipőmben, egy törött műanyag pohár óceán közepén. De mi van akkor ha most jó minden, ha már akkor is az volt? Ha minden rendben van? A pénztácádban van sok Mátyás király, vagy Deák. Van csajod, pasid, aki szeret, meg te is őt. Tudod ahogy kölcsönös a dolog, ha nem az szar. Vagy neki, vagy neked. De most ne legyen inkább szar senkinek. Na akkor mi van?

13 11

16 14

Először egy kisvárosi McDonald’s kültéri barna kopottas fa padján láttam. Egy kint hagyott kék műanyag tálcáról csipegetett egy kis BigMac maradékot. Mi egy másik asztalnál próbáltunk Jack Daniel’st tölteni a mekis kólánkba, vagyis valami mást, csak tudod, a Jack hangzik menőnek, ha csak azt írom whiskey, akkor rögtön erre a szögletes üvegre aszociálsz a fekete címkéjével. Szóval a bármit próbáltuk a mekis kólával bekeverni. Ő nem foglalkozott velünk, csak csipegetett, az öreg nénik pedig valószínűleg rosszallóan csóválták a fejüket. A kora délutáni lakomáját az egyik dolgozó zavarta meg amikor kijött össze szedni a kint hagyott tálcákat. Legközelebb egy múzeum párkányán láttam, valami irtó béna kiállításon. Ha gonosz lennék azt mondanám, hogy a kiállított anyag minősége miatt halt meg szegény, de sokkal valószínűbb, hogy csak véletlenül neki csapódott az üvegnek repülés közben, miután befejezte a mekis ebédjét. Vagy csak leült a párkányra, és mint akit már nem érdekel semmi ebben a fekete lyukakkal szaggatott univerzumban eldőlt és egyszerűen meghalt. Még életében utoljára szart egyet a sarkon álló pár milliós sötét szürke BMW Z4-re, megnézte fentről a várost, majd leült a múzeum párkányára. Autómban galamb a gázpedál. Ez jut eszembe, ahogy nézem, és elfog valami keserédes érzés. Egy Kispál számban van benne. Amikor először voltam Kispál koncerten egy haverommal voltam, aki inkább ment volna a helyi discoba valami teljesen random DJ-re. Sörhab került az ingemgre, később más is, erre emlékszem. Amikor másodszor voltam Kispál koncerten akkor voltam utoljára Kispálon, ott ismertem meg a barátnőm. Azon az este is sok sörhab folyt végig az ingemem. Ez majdnem 6 évvel a galamb halála előtt történt. 17 15

18 16

Éjfél múlt. Egy leégett cigicsikk végére ragadt vörös rúzsfolt,

egy zöld szemetes kosár és az alatta lévő átázott mekis pohár, egy rajzolt fasz a sárga keretes menetrenden és én. így vagyunk a búza téren a 10-es megállóban, eléggé szétesve. A mekis pohárról eszembe jut, hogy van a táskámban egy kihűlt és összenyomott sajtburger. Bármit mondanál ez a legjobb, a hideg szétnyomott sajtburger. Bizony. Ami lehet segítene rajtam ha megenném. Még akkor vettem amikor elindultunk haza, azóta megtalált a magány. Azon gondolkozok, hogy ha madár lennék akkor nagyon hamar otthon lehetnék, és nem kéne meg várnom az utolsó utáni kazincbarcikai buszt. Ja, csak simán haza repülnék. Megenném a sajtburgerem, néznék valami

19 17

sorozatot valószínűleg. A közlekedési lámpák már sárgán villognak. Csak unottan kis időközönként sárga fénnyel árasztanak el néha-néha egy ebmert vagy kóbor macskát. Akik pont olyanok mint én. Na jó, ha nem is, akkor az érzéseik biztosan. Bár magányosabbnak tűnnek sokkal, de mégis mintha lenne bennünk valami közös. Nagyot szívok a kora őszi sötét este hideg levegőjébe. Mitől lesz ilyen nehéz a szívünk ilyenkor? Eszembe jutott, hogy mindig azt mondtad, hogy félsz ilyenkor a sötétben. Én meg azt, hogy hülyeség, meg, hogy nincs mitől. És miközben erre gondoltam én is félni kezdtem.

20 18

21 19

22 20

A napfény megcsillant a piercingjein, lehúzta a maradék kb. másfél deci bort, ami még volt az üvegben. Igen, üvegben, ilyen kultúr pánk lehetett, aki a Spar-os borhoz nem hajlandó csak Coca-Colát vagy Pepsit inni, vagy ha bort magában, akkor ne a flakonos legyen, hanem kicsit minőségibb, de azért nagyon drága se, hogy még megmaradjon az a kis sajátos underground életérzése. Majd a bor után oda jött hozzám és mielőtt kért volna tőlem valami pénzt, tüzet, papírt, ősi szertartási fegyvereket, bármit inkább a zenéről kezdett el beszélni. Neki PICSA, nekem ipszilon. Azt mondja, buzis zenét hallgatok, te meg szart haver. Csapdát azért szereted? Pont nem. Végül azt mondta: „pánksz nát ded”, majd kért tőlem egy kis aprót, szerintem mizo kakaóra kell neki a közeli CBA-ból.

23 21

Előkotortam a pénztárcám alján lapuló nagyjából 15 forintot és odaadtam neki. Megköszönte, elbúcsúzott és lelépett. Előtte azért megígértette velem, hogy az esti Alvin koncertre mindenképp el kell mennem. Hogy miért adtam neki? A karma miatt szerintem, nem pedig azért, hogy te most azt hidd rólam, hogy én ennyire kedves vagy csak simán tök jó fej vagyok. Elmagyarázom. Bemész a Spar-ba, megveszed magadnak, ami kell, 5 Ft a visszajáró. Ilyenkor két dolgot tehetsz, vagy ott hagyod a kasszás néninek, csináljon vele amit akar, vagy berakod a pénztárcádba és lelépsz. Vagy ha nem is a pénz, ha nem csak kedves vagy vele, kedvesnek lenni elég menő, vagyis annak 24 22

kéne, hogy legyen. Mondjuk a pénztáros néninek a férje buszsofőr. Te nem hagytad ott neki az 5 Ft-ot, vagy eléggé bunkó voltál vele, lehet, elbaszod az egész napját. Este haza megy, szomorú, ezért nem fogja orálisan kielégíteni a férjét, aki ezért másnap idegesen fog elmenni, dolgozni. Te reggel, amikor mész suliba, vagy akárhova, fogalmam sincs hova jársz, késésben leszel, mert a hajad tök szarul állt, és azzal foglalkoztál. Futni fogsz a busz után, a sofőr pedig rád zárja az ajtót. Csak úgy az orrod előtt, vagy hamarabb. És miért? Mert nem adtad oda az 5 forintot, vagy éppen geci voltál tegnap délután a Spar-ban. 25 23

26 24

N tart a végtelenbe. Hogy miért pont N és miért pont a végtelenbe azt sose tudtam. Vagy ha igen akkor rosszul, de inkább nem tudtam, mint tudtam. Talán ezért se lett belőlem sose mérnök. A július 16-ai hőségben a lyukas fekete cipőmben egy elég kicsi buszmegállóban álltam, a valószínűleg sikertelen kalkulus 2 vizsgám után. Persze utólag kiderült, hogy nem sikerült, meg, hogy mit kellett volna, de utólag kurva könnyű. Mint amikor bácsik beszélgetnek, mondjuk egy kocsmában, ahol a nagy beszélgetéskből mindig a korsó aljára ragad egy kicsi. Na ők szoktak olyanokat mondani, hogy mit tudom én, annak idején. Mindig így kezdik, annak idején. Annak idején kellett volna máshogy csinálni, persze, persze, utólag haver. Az n se érte el soha azt a hülye végtelent. Hogy is érhette volna el? Ő a végtelent, én a 12:40-es miskolci buszt nem értem el. Álltam a rohadt debreceni kánikulában, közben azt a magashegyi számot hallgattam. Az Álmatlanságot, azt hiszem. Azóta ha valami koncerten részegen, vagy mondjuk ha tök józanul is hallom a számot az a nap jut eszembe, és a kalkulussal kialakított rendkívüli kapcsolatom. Társíthatnék az egészhez valami szentimentális sztorit, hogy ép ott akkor azért szólt ez a szám, mert, most ide valami világ megváltó gondolat kéne, amit majd enyhén lepukkant romkocsmákban fognak mondani a bölcsész fiúk az épp érettségi előtt álló lányoknak. Igazából pedig csak azért hallgattam ezt a számot, mert a telefonom zenelejátszóján az auto playlist épp ezt hoza be. Ha én lennék N, én nem akarnám elérni a végtelent. Szerintem soha nem is tartanék oda.

Az a jó koncert, ahol egy dal közben meghal az énekes, természetesen csak idézőjelben. Az a nagyon jó koncert, amikor te is meghalsz vele. Olyankor elkezdenek mosódni a fények, a hangok, az idő lelassul. Színes fény csíkok, füst és emberek vesznek körbe, rengeteg ember, mégis úgy érzem, mintha egyedül lennék. A színpad zöld, majd piros lesz, utána vadul villogó vakító fényeket szór magából, amik megtörnek a füstgép és a higany mozgású alternatív fiatalok cigi füstjében. Az idő végül teljesen megáll, a hangok megszűnnek, majd felgyorsul, gyorsabb lesz, mint eddig. Eggyé válsz a zenével, azzal, 28 26

amiről az énekes éppen énekel. A szíved együtt ver a lábdobbal. Meg ilyenek, ha voltál már igazán jó koncerten tudod, miről beszélek. A nagy idő lelassulásban pedig tudom, hogy most szép az élet, most kivételesen szeretem, és úgy látszik ő is engem, nem valami jó a kapcsolatunk, ha én előre ő hátra, vagy fordítva. Itt vagyok a megfelelő helyen, a megfelelő lánnyal. Magamhoz húzom, átölelem, adok egy csókot a homlokára, úgy, ahogy szereti, belesimul a karjaimba, a fejét a szívemre teszi. Hirtelen semmi sem tűnt olyannak, mint amilyen valójában, vagy pont minden olyan-

nak tűnt. Szerintem a gazdagságot nem pénzben kéne mérni, hanem mondjuk szeretetben. Olyan igazi szeretetben, amit a szerelmed, vagy a macskád iránt érzel. Ahogy kibontom a dobozt. Olyan érzésnek kéne lennie. Mindegy, hogy sörös, energiaitalos, bár te ezt szereted a legkevésbé, vagy mondjuk csak egyszerűen a klasszikus piros kólás doboz. Na, amikor bontod és szisszen a felszabaduló szén-dioxid és hallod a fém recsegését a kezeid nyomása között. Ez meg van? A szívnek is kéne ilyen felszabaduló dolog, amikor hozzá érsz. Ha nem történik meg ez, akkor mindegy, akkor hagyd a csajt, vagy pasit. Bármekkora kannái vannak, vagy bármennyi pénz van a tárcájában, bankkártyáján, bármilyen a kocsija. Szóval csak azt akarom mondani, hogy ha nem szisszen az a rohadt doboz, ami igazából most a szíved, akkor mindegy az egész.

30 28

31 29

32 30

Szürke volt minden. Legalábbis a busz ablakából nézve. Igazából belül is. Ha nem lettek volna graffitik és klönböző neon színekben pompázó Nike Air Max cipők, akkor nem lettek volna színek. Szürke volt az eredetileg sárga 1974-ben gyártott lepukkant Ikarus busz, amin ültem. A 10 km-es út mind a 15 unalmas perce szürke volt. Ja igen, a buszon amúgy öten vagyunk összesen, a buszvezetővel hatan. Egy öreg néni, aki a sofőrrel beszélget feltehetően a hús akciókról, vagy valami hasonlóan érdekes témáról. Ilyen klasszikus panaszkodós öreg néni, akivel ha találkozol és megkérdezi: „Hogy vagy fiacskám?” Te elmondod, hogy tök szarul, leszakadt a fél veséd, nyílt combcsont törésed van, és még másnapos is vagy. Erről jut eszembe, hogy tök ritkán vagyok másnapos, mondjuk ha igen, akkor legalább nagyon, de úgy tényleg nagyon nagyon. Igazából ez nem kapcsolódik most a törénethez. Szóval elmondod, ezt a néninek, akinek, ha nem lenne 33 31

34 32

éppen minden szürke, a lila egyik árnyalatában pompázna a rövid dauerolt haja. Na ő erre az egészre megpróbálna rákontrázni, hogy neki bizony rosszabb. Legtöbbször a kórházakban találkozok ilyenekkel, amikor tüdőszűrőre megyek, vagy vérvételre. Erről egy Blahalouisana szám jut eszembe, amit talán az MR2-n hallottam, vagy a Spotify dobta egyszer fel. Van még egy lány aki a egy egyes ülésben ül zenét hallgat és nézi a szürke mindenségen. Betűket ír az ablak párájára és zenét hallgat, Arctic Monkeyst vagy amit hallgatnak a lányok mostanában. Lehet pont Blahalouisanat. A busz végén két cigány fiú ül, akik a telefonjukról biztos, hogy nem Balahalousanat hallgatnak, hanem valami teljesen más disco zenét. Néha a beszélgetésükből kihallatszik egy-egy „geci”. Így utazunk mi hatan. Én szállok le először, a többiek utaznak tovább a szürkeségben.

35 33

36 34

Egy összetört kijelzős Iphonennal nem könnyű gitárt hangolni, pár sör után pedig kifejezetten nehéz. E-A-D-áh tök mindegy, a haverok leszarják, megiszom a meleg sörvéget, keresek egy pengetőt a pénztárcámban, utána, utána játszok valamit. És akkor elkezdtem játszani valamit a gitáron, sose tudtam valami jól , de valahogy nagyon menőn állt a kezemben. Lehet hallani, hogy szar volt, de a látvány, na haver az nem. Improvizáltam valamit, ittam az olcsó vörös borból, a szintén olcsó vodkából, és szép lassan áthatott az alkohol. Utána toltam még pár akkordot csak úgy, hogy ráálljon a kezem. Pár perc után csatlakozott hozzánk pár csaj is. Azt hiszem haverom ismeri az egyiket, végülis tök mindegy. Elég fiatalok lehetnek. Van náluk egy üveg bor, illedelmesen körbeadják. Cigit? Jöhet az is, ma rock and roll van, vagy valami hasonló. A bor természetesen szar, a cigit

nem tüdőzöm le, köhögnék, és nem akarok előttük puhánynak tűnni, azt hiszem. Leülnek mellénk a lányok, mellém egy alacsony sötét hajú. Mit szeretnél, mit játsszak? Mindegy? Az egyszerűt vagy a Most múlikot? Tudod mit, elnyomom mindkettőt. Természetesen bejön neki ez az egész, talán a többinek is. Elkéri a gitárom, nem szívesen adom oda másnak, eredeti Fender, tavaly kaptam a születésnapomra, a gitártestet kicsit összekarcoltam, tudod, hogy kicsit undegroundabb hatása legyen. Pengeti tök random a húrokat, borzasztóan szól, mondjuk valahol aranyos. Megígérem neki, hogy megiszok még egy sört, utána megtanítom valamire. Felbontjuk az üveges Borsodit, körbe kínálom, már nem teljesen tiszták a képek, kérek még egy cigit valakitől, és vissza ülök a lány mellé. Add a kezed, kicsi, puha kezei vannak. Figyelj csak, rakd ide, meg ide az ujjaid, látod ez egy A mol. Kéne még játszanom valamit, utána tuti meg lesz a csaj.

38 36

Elmegyünk egy borért, addig kitalálom. A bor felénél kitaláltam. Eljátszom a Most múlikot és a Kedvesemet, mondjuk, azt még nem tudom, de megnézem gyorsan az akkordokat, aztán lesz valami. Törött Iphone, gyors hangolás, google, kedvesem tab és majd mehet is. Pár srác a tér túloldaláról oda kiabál, hogy „Haver, kurva gáz vagy!”. Az egyiket mintha láttam volna pár koncerten még régebben. Érted én megverném őket bármikor, de nem akarok balhézni a csajok előtt, pedig bármikor. Iszunk még egy bort. Arra ébredek, hogy hányás és törött üveg hever a lábamnál. A Szinva pedig lassan csordogál előttem. A lányok pedig leléptek.

Tudod mi a jó a miskolci éjszakákban? Hogy találkozol szinte majdnem az összes ismerősöddel, vagy ha nem is velük, akkor az ismerősöd ismerőseivel, és ugyanez a dolog a legrosszabb is. Ha akarsz, ha nem, találkozol emberekkel, akik majd elmondják, hogy „haver múltkor olyan részeg voltál”. A másik ami rossz, hogy nem lehet köztéren inni, de mégis meg kell próbálni mindig, valami megmagyarázhatatlan felső erő miatt. Na jó, ez az erő igazából a pénz. A kocsmák se rosszak amúgy annyira. Vannak városok, ahol rosszabbak, sokkal. Az első pár sör és feles után valahogy nagyon gyorsan elszállt az idő, már csak a nagyon drága nemzeti dohányboltban tudtunk venni valami olcsó és szar bort, de legalább nagyon drágán. „Minél drágább valami, annál jobb”, mondta egyszer egy lány. Baszd-

meg, akkor vásárolj itt mindig. Szóval ott álltunk a nemzeti dohány bolt félhomályaban, és azon vitatkoztunk milyen bort vegyünk. Igazából tök mindegy volt. Csak az egónk miatt csináltuk, jó volt a vörös is, és a fehér is. Rosé nem volt, az valami arany közép út szerű dolog lett volna. Végül vettünk egy vöröset es egy fehéret is, így mindenki boldog lehetett. Sose szerettem úgy igazán a bort, és szerintem ő se szeretett engem. Aki még nagyon nem szeret, az a vodka. Egyszer egy haverom véletlenül a szemembe öntötte, de ami ennél is rosszabb azok a másnapok, amikkel megpróbál megölni. Az Avas alján egy téren ittuk meg a borainkat. Az egyik srác véletlenül összetört egy boros üveget. Igazából gyakran tört össze dolgokat, söröset gyakrabban, borosat ritkábban, lány szíveket pedig valahogy a kettő között. A felesekkel,

a sörrel és a borral együt folyt el a kora tavaszi miskolci éjszaka. Az alkoholtól könyebb lett az izzadt szívünk. A sok bor, sok falat döntött le. Amikor elindultunk vissza már összemosódtak az éjszakai város neonfényei az arcunkon, vagy mi mosódtunk össze az egész éjszakai Miskolccal. A Szinva terasz másik oldalán pár srác béna számokat próbált meg gitározni, hogy felszedjenek két lányt. Mivel már nem voltak falak, csak azoknak a romjai, így nyugodt szívvel kiabáltam át : „Haver, kurva gáz vagy!”. Ezzel a mondattal indultunk haza. És akkor a következő héten, valaki azt modnja: „Haver, múltkor olyan részeg voltál..”.

44 40