Julia Fischer és a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar
2015. május 5. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
Müpa Rádió Élmény minden pillanatban. Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!
mupa.hu
5 May 2015 Béla Bartók National Concert Hall
Julia Fischer and the Saint Petersburg Philharmonic Orchestra Conductor: Yuri Termirkanov Brahms: Violin Concerto in D major, op. 77 1. Allegro non troppo 2. Adagio 3. Allegro giocoso, ma non troppo vivace
Beethoven: Symphony No. 3 in E-flat major (“Eroica”), op. 55 1. Allegro con brio 2. Marcia funebre. Adagio assai 3. Scherzo. Allegro vivace 4. Finale. Allegro molto
The English summary is on page 11.
2015. május 5. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Julia Fischer és a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar Vezényel: Jurij Tyemirkanov Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77 I. Allegro non troppo II. Adagio III. Allegro giocoso, ma non troppo vivace
Beethoven: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 I. Allegro con brio II. Marcia funebre. Adagio assai III. Scherzo. Allegro vivace IV. Finale. Allegro molto
JULIA FISCHER ÉS A SZENTPÉTERVÁRI FILHARMONIKUS ZENEKAR
3
4
Julia Fischer Fot贸 漏 Kasskara/Felix Broede
Értelem és érzelem Frank-Michael Fischer nem sejthette, mekkora lavinát indít el, amikor 2004 novemberében a világ leglátogatottabb hegedűs fórumainak egyikén arra kérte a kommentelőket, hogy véleményezzék a honlapot, amelyet lányának készített. A fórumozók már annak idején sem voltak kevésbé szélsőségesek, mint napjainkban: sokakat lenyűgözött a lány játéka, mások viszont valósággal földbe döngölték. Ez utóbbiak számára még nem volt világos, hogy a www.juliafischer.com domain alatt a 21. századi komolyzene egyik legjelentősebb hegedűművésze található. Julia Fischer 1983. június 15-én született Münchenben. Édesanyja zongoratanár, édesapja matematikus, s ez tökéletesen leképezi azt a kettősséget, amely a hegedűművésznő játékát és életét jellemzi: Juliát egyaránt felruházták a zene érzelmességével és a kőkemény racionalitással. Mivel bátyja zongorázott, édesanyjuk úgy gondolta, okosabb, ha Julia más hangszert választ, hogy alkalomadtán majd együtt zenélhessenek. A szófogadó kislány négyévesen vette első hegedűleckéjét a Szuzuki-módszerrel oktató Helge Thelentől. Ez a japán módszer a nyelvtanulás metódusait felhasználva oktatja a zenét: a rengeteg ismétlés során a gyermekek számára anyanyelvvé válik a hangszeres játék. A kis Julia közben azért a zongora felé is kacsintgatott, ám mind jobban elmélyedt a hegedűirodalomban. Nyolcesztendős korában, a templomban már kottával a kezében hallgatta Paganini Caprice-ait Thomas Zehetmair osztrák hegedűművész előadásában. Talán ekkor dőlt el végérvényesen a sorsa: ettől kezdve missziójának tekintette, hogy megtanulja a hegedűirodalom legnehezebbjeinek kikiáltott kéttucatnyi darabot. Az augsburgi Leopold Mozart Konzervatóriumban Lydia Dubrovskaya irányításával tanult, kilencévesen pedig felvették a Müncheni Zeneművészeti Főiskolára, ahol Ana Chumachenco oktatta. Tízévesen előadta a 17-es jegyzékszámú Paganini-Caprice-t, két évvel később pedig valamennyit kívülről „fújta”.
Tizenegy esztendős korában, a névadó jelenlétében megnyerte a nemzetközi Yehudi Menuhin Hegedűversenyt, amelynek fődíja mellett az övé lett a legjobb Bachszólóprodukciónak járó különdíj is. Egy évvel később a Fiatal Zenészek Eurovízióján állt a dobogó legfelső fokára, a rangos BBC Music Magazine 2006-ban az év feltörekvő előadójának választotta, s huszonhárom esztendősen ő lett Németország legfiatalabb hegedűprofesszora. Kegyeiért a világ legjobb zenekarai és karmesterei versengnek.
JULIA FISCHER ÉS A SZENTPÉTERVÁRI FILHARMONIKUS ZENEKAR
5
6
2003-ban debütált a New York-i Filharmonikusok szólistájaként, Lorin Maazel vezényletével, 2007-ben egész Európa hangos volt közös turnéjuktól, amelynek egyik állomása a Művészetek Palotája volt. Julia Fischer ugyanabban az évben kapta meg – a ma is műsorra tűzött Brahms-hegedűverseny felvételéért – a mértékadó Gramophone magazintól Az év művésze díjat. Már ez a felsorolás is tekintélyt parancsol. Nem csoda, hogy a világ bármely koncerttermében eseményszámba megy, ha Julia Fischer ott lép fel – és még majd csak idén lesz harminckét éves. Noha nyilvánvalóan csodagyerek volt, családja azt szerette volna, hogy viszonylag normális életet éljen, ezért Julia sajátos módszert dolgozott ki a szupersztárrá válás fokozatossá tételére. Bejárt az iskolába reáltudományokat tanulni, ami jó ellenpontja volt a mind sikeresebb zenei karriernek. Tizenkét esztendősen mintegy tíz koncertet engedélyezett magának, azután minden esztendőben öttel növelte a penzumot. Annak érdekében pedig, hogy igazi világpolgár váljék belőle, szokatlan stratégiát választott: luxushotelek helyett apartmanokban lakott, ahol – miután a piacon vagy a boltban bevásárolt – főzött és mosott is magára. „Számomra a muzsikálással kapcsolatban az a legcsodálatosabb dolog – mondja –, hogy nem számít a kor, a nemzetiség, a felekezeti hovatartozás, mivel mindany nyiunkban ott van a közös tényező: a zene. Ez az egyik oka annak, hogy muzsikus lettem: találkozom egy nyolcvanéves karmesterrel, én játszani kezdek, ő vezényel, és tökéletesen megértjük egymást. Mintha az idő egyáltalán nem is létezne. Ez engem teljesen elbűvöl.” A kortárs zeneszerzők örömmel írnak számára műveket, ő pedig mindig boldog, ha nevéhez fűződik egy-egy ősbemutató. Kedvelt komponistái tudják: teret kell hagyniuk arra, hogy Julia Fischer zsenialitása kibontakozhassék. „Az az elméletem, hogy a legnagyobb zeneszerzők, kezdve Mozarttal, Mendelsohnnal vagy Bachhal, mind kiváló szólisták voltak, akik maguk is rendszeresen előadták más komponisták darabjait. Nem csupán zeneszerzőként működtek, de előadóként is. Manapság viszont rengeteg az olyan szerző, aki maga nem játszik, ezzel pedig óhatatlanul együtt jár, hogy kevésbé tisztelik az előadókat. Minden egyes hangról nyolcféleképpen magyarázzák el, miként is kellene játszanom… Számomra ez olyan érzés, mintha számítógépnek néznének.”
Szigorú, következetes művész, ugyanakkor bátor és lobbanékony is: matematikai pontossággal hegedül, de játéka telis-tele van olyan nüanszokkal, amelyek össze téveszthetetlenné teszik előadásait.
„Nem vagyok perfekcionista – vallja magáról. – Csupán azt szeretném, hogy az adott estén a lehető legjobban játsszak. Nem vágyom arra, hogy az előadás tökéletes legyen. Ez egyébként is meglehetősen furcsa kifejezés a zenével kapcsolatban.” Nem riad vissza a különleges megoldásoktól sem: „Ha ez azt jelenti, hogy néha hibázom a koncerteken, hát elfogadom. Gyakran kell kockázatot vállalnom, ezért nem rettegek a hamis hangoktól. Nem a hűvös tökéletesség a célom.” Azt mondja: a zene számára létszükséglet. „Hiszem, hogy az emberiség szegényebb volna művészetek nélkül, sőt lehet, hogy meg is szűnne emberi mivoltában létezni.” S hogy a kép még színesebb legyen, zongoratanulmányaival sem hagyott fel. Olyannyira nem, hogy megesik, egy koncert egyik felében hegedülni hallhatja a közönség, a másikban pedig zongorázni. Sommás véleménye van a klasszikusokat popzenei stílusban, lebutítva tálaló produkciókról. „Nem a zenének kell eljönnie az emberekhez, hanem fordítva. Nem szabad lusta kompromisszumokat kötnünk azért, hogy a közönség kegyeibe férkőzzünk – nyilatkozta egyszer. – Egy leheletnyi Vivaldi-melódia basszusgitárral meg dobokkal fűszerezve: borzasztó. Nem egyszerűsíthetsz le valamit, ami ennyire komplex. Az embereket tanítani kell. Egyszerűen nem hiszem, hogy ennek létezne bármi más módja, én pedig kitartok amellett, hogy az én feladatom nem az emberek mulattatása.” Julia Fischer ma két gyermeket nevel férjével a család müncheni otthonában. Miközben a pódiumon évente emberek tízezreiből vált ki érzelmeket, saját életét precíz, szigorú napirend szerint alakítja. Művészet és racionalitás nála továbbra is remekül megfér egymás mellett.
JULIA FISCHER ÉS A SZENTPÉTERVÁRI FILHARMONIKUS ZENEKAR
7
8
Az orosz zene ősforrása „Olyan volt, mint beleinni minden orosz zenék ősforrásába: vágyakozó elegancia és sóhajtozó melankólia pompázatos ötvözete. […] Elbűvölő” – írta a The Times kritikusa Jurij Tyemirkanov és a Szentpétervári Filharmonikusok egyik koncertjéről. Oroszország legrégebbi szimfonikus zenekarát 1882-ben alapították. Az együttest a legendás Jevgenyij Mravinszkij karmester tette a világ egyik legjobbjává. Az ő asszisztenseként dolgozott évtizedekig a mostani zeneigazgató, a posztot 1988 óta betöltő, a nyolcvanadik életéve felé közeledve is roppant fiatalos Jurij Tyemirkanov. Zenei tanulmányait kilencévesen kezdte, a szentpétervári konzervatóriumban végzett brácsásként, s egy csapásra híres lett hazájában, amikor 1966-ban megnyerte a Szovjetunió legjelentősebb karmesterversenyét. Jutalmul végigturnézhatta Európát és az Egyesült Államokat két zseni, Kirill Kondrasin karmester és David Ojsztrah hegedűművész társaságában. 1992 és 1998 között ő irányította a Royal Philharmonic Orchestrát, s a világ valamennyi jelentős zenekarát dirigálta már. Népszerűségéről talán elég annyit elmondani, hogy egy 1975-ben felfedezett aszteroidát is elneveztek róla. Kétszer jelölték Grammy-díjra, de egyéb díjainak és érdemrendjeinek elhelyezésére valószínűleg külön vitrint kell fenntartania. Megjósolhatatlan – leggyakrabban ezt a szót írják le vele kapcsolatban a koncertajánlókban. Nem véletlenül: az embernek sejtelme sem lehet arról, aznap éppen hogyan vezényel majd.
Jurij Tyemirkanov Maurice Ravel Fotó © Stas Levshin
A műsorról Kedves gesztus, hogy első műsorszámként éppen Johannes Brahms D-dúr hegedűversenyét hallhatjuk a Bartók Béla Nemzeti hangversenyteremben. A darabnak ugyanis fontos magyar vonatkozása is van: a zeneszerző régi jó barátja, Joachim József számára írta. Az 1879. január elsején, Lipcsében tartott ősbemutatót maga Brahms vezényelte, aki egészen a premier napjáig javítgatta Joachim tanácsai szerint a kompozíciót. Sokan úgy vélték, hogy a D-dúr hegedűverseny a legtöbb hegedűművész képességeit meghaladja, és ezért halálra van ítélve. A legendás karmester és zongorista, Hans von Bülow például úgy fogalmazott: ez a concerto nem a hegedűért, hanem a hegedű ellen született. A darab azonban azóta is gyakran csendül fel a világ hangversenytermeiben. Érdekesség, hogy a második tételben a szólista rövid időre átengedi a terepet az oboásnak: a legenda szerint a 19. századi hegedűvirtuóz, Pablo de Sarasate emiatt nem volt hajlandó eljátszani a művet. Ludwig van Beethoven 1804-ben fejezte be III. szimfóniáját, amelyet eredetileg Napóleonnak akart ajánlani. A zeneszerző az ókor nagyjaihoz mérte az akkor még első konzulként ismert államférfit, ám végül mélységesen csalódott benne. Mire ugyanis megszületett az Eroica szimfónia, Napóleon császárrá koronázta magát, s ez a komponista szerint egyet jelentett a tirannussá válással. A híres amerikai zenekritikus, Harold C. Schonberg szerint az Eroica két táborra osztotta a bécsi zenei világot: míg egyesek Beethoven legnagyobb mesterművének tartották, mások szerint a darab egy, az eredetiség hiányával küszködő szerzőt fest elénk. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy III. szimfónia mérföldköve a zeneszerző hallásvesztés ellen folytatott küzdelmének: bölcs és elegáns válasz az emberi sors és az anyatermészet igazságtalanságaira. Írta: Csepelyi Adrienn
Szentpétervári Filharmonikus Zenekar Fotó © Daniil Rabovsky
JULIA FISCHER ÉS A SZENTPÉTERVÁRI FILHARMONIKUS ZENEKAR
9
Jurij Tyemirkanov Photo Š Mary Slepkova
Summary Julia Fischer won the international Yehudi Menuhin Violin Competition at the age of 11, and one year later followed this up with first prize at the Eurovision Young Musicians competition. She was named Best Newcomer by BBC Music Magazine in 2006, and at the age of 23 became the youngest professor of violin in Germany. In 2007, she received the award for Artist of the Year from the prestigious Gramophone magazine. A rigorous, consistent artist, she is also brave and passionate: she plays the violin with a mathematical precision, but her playing is also replete with nuances which render her performances instantly recognisable. She believes that her task is not to entertain people, but to teach them. “It is not the music which must reach people, but the other way around,” she says. The Saint Petersburg Philharmonic is Russia’s oldest symphony orchestra, having been established in 1882, and evolved into one of the world’s best under the legendary conductor Yevgeny Mravinsky. This evening’s conductor Yuri Temirkanov worked for many years as Mravinsky’s assistant, and has been the orchestra’s music director since 1988. Completing his studies in viola at the then Leningrad Conservatory, he immediately rose to fame after winning the Soviet Union’s most prestigious conducting competition in 1966. Between 1992 and 1998, he was chief conductor of the Royal Philharmonic Orchestra, and has conducted most of the world’s leading orchestras. He has twice been nominated for a Grammy Award. Johannes Brahms wrote his fiendishly difficult Violin Concerto in D major for his good friend Joseph Joachim. At the time, many felt that the composition was beyond the abilities of most violinists and was thus doomed to neglect, but it nevertheless went on to become a frequently heard work in the world’s concert halls. Ludwig van Beethoven completed his Symphony No. 3 in 1804, originally aiming to dedicate the work to Napoleon, whom he admired. By the time the Eroica symphony was complete, however, Napoleon had crowned himself emperor, which the composer saw as tantamount to tyranny. At the same time, the symphony represents a milestone in Beethoven’s struggle against hearing loss: it is a wise and elegant response to the injustices of human fate and Mother Nature.
JULIA FISCHER AND THE SAINT PETERSBURG PHILHARMONIC ORCHESTRA
11
12
Budafoki Dohnányi Zenekar
A szerelem arcai – A magasztos
Vezényel: Hollerung Gábor
2015. május 10.
Hollerung Gábor
Ránki Dezső zongoraestje
2015. május 19.
Ránki Dezső
RISING STARS
Matosinhos String Quartet SIGNUM saxophone quartet
2015. május 21.
SIGNUM saxophone quartet Fotó © Nadine Targiel
13
MR2 AKUSZTIK+ A MÜPÁBÓL
After Crying
2015. május 21.
BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÓRUSÜNNEP
Nemzetközi Kórusgála
2015. május 23.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
Wagner: A bolygó hollandi
2015. június 20., 22., 24.
James Rutherford
előzetes,
AJÁNLÓ
Müpa jeggyel még több élmény!
Élmény! Minden tekintetben.
mupa.hu
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. STRATÉGIAI PARTNEREINK:
STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:
A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Julia Fischer Címlapfotó: Decca/Felix Broede Tervezés: Hammer MS Kft. A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A szerkesztés lezárult: 2015. április 29. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000