Csajkovszkij 175 Dalest
2015. szeptember 29. Fesztivál Színház
mupa.hu
2 29 September 2015 Festival Theatre
Tchaikovsky 175 Song recital Featuring: Karine Babajanyan – soprano Bernadett Wiedemann – mezzo-soprano Vladimir Baykov – bass-baritone Emese Virág – piano Presenter: Sándor Kovács Tears (Tyutchev), op. 46, No. 3 Take My Heart Away (Fet) I Don’t Tell You Anything (Fet), op. 60, No. 2 On the Golden Cornfields (A. Tolstoy), op. 57, No. 2 Why? (Heine), op. 6, No. 5 I Should Like in a Single Word (Heine) To Forget So Soon (Apukhtin) If Only I Had Known (A. Tolstoy), op. 47, No. 1 Zemfira’s Song (Pushkin) Dawn (Surikov), op. 46, No. 6 In the Garden, Near the Ford (Surikov), op. 46, No. 4 Not a Word, My Friend (Pleshcheyev), op. 6, No. 2 Was I Not a Blade of Grass? (Surikov), op. 47 O, If Only You Could (A. Tolstoy), op. 38, No. 4 Wild Nights (Apukhtin), op. 60, No. 6 Don Juan’s Serenade (A. Tolstoy), op. 38, No. 1 The Gypsy Song (Polonsky), op. 60, No. 7 It Happened Early in Spring (A. Tolstoy), op. 38, No. 2 Whether Day Comes (Apukhtin), op. 47, No. 6 The Passion Has Passed (A. Tolstoy), op. 46, No. 5 The English text is on page 13.
2015. szeptember 29. Fesztivál Színház
Csajkovszkij 175 Dalest Közreműködik: Karine Babajanyan – szoprán Wiedemann Bernadett – mezzoszoprán Vlagyimir Bajkov – basszbariton Virág Emese – zongora Műsorvezető: Kovács Sándor Könnyek (Tyutcsev), op. 46, No. 3 Vidd el a szívemet (Fet) Semmit se mondok neked (Fet), op. 60, No. 2 A sárga mezőkön (A. Tolsztoj), op. 57, No. 2 Miért? (Heine), op. 6, No. 5 Szeretném egyetlen szóba sűríteni bánatom (Heine) Feledve máris (Apuhtyin) Ha ismertem volna, ha tudtam volna (A. Tolsztoj), op. 47, No. 1 Zemfira dala (Puskin) Hajnal (Szurikov), op. 46, No. 6 A kertben, a gázló mellett (Szurikov), op. 46, No. 4 Egy szót se most, édes (Plescsejev), op. 6, No. 2 Fű is voltam én már (Szurikov), op. 47 Ha tudnád (A. Tolsztoj), op. 38, No. 4 Őrült éjszakák (Apuhtyin), op. 60, No. 6 Don Juan szerenádja (A. Tolsztoj), op. 38, No. 1 Cigánydal (Polonszkij), op. 60, No. 7 Ez volt a tavaszi hajnalon (A. Tolsztoj), op. 38, No. 2 Fény árad szét (Apuhtyin), op. 47, No. 6 Elmúlt a szenvedély (A. Tolsztoj), op. 46, No. 5
CSAJKOVSZKIJ 175 – DALEST
3
4
Pjotr Csajkovszkij
„Ja kvam pisu” – Tatjána levelének első szavait generációk tanulták meg oroszul nálunk. Többre ma már nem sokan emlékeznek. Az pedig a hajdani tanártól függött, a biflázási feladaton túl kapott-e a nebuló valamilyen magyarázatot arról, miért érdekes, hogy egy fiatal lány ilyen levelet ír. Merthogy hihetetlenül bátor tett lehetett ez Puskin korában. Oroszórán az egész Anyeginre biztosan nem került sor, irodalomórán talán. Utolsó felvonás: Tatjána Gremin herceg oldalán jelenik meg, Jevgenyij pedig sirathatja, ami számára örökre elveszett. Puskin azt már feleslegesnek tarthatta megírni, de sejthető, hogy a bánatos férfiembernek ilyenkor jöhet a vodka, no meg (emelkedettebb lelkeknek) a költészet és muzsika. Egy érzelmes románc, amelyet szívesen hallgatnak módosabb vidéki kúriákon vagy a pétervári paloták estélyein a fiatalabb és az érettebb hölgyek, köztük esetleg további Tatjánák. A 18–19. század fordulója körül kezdődik a románc műfaj története orosz földön. Előzménye a népdal, azaz alapjában véve a parasztzene kultuszának kibontakozása. A 18. század utolsó negyedében már kottás népdalkiadványok is napvilágot láttak. Természetesen nem tudományos igényű munkák voltak ezek, tartalmuknak csak egy része volt valódi folklóranyagnak nevezhető, s jó szándékú muzsikusok enyhén dilettantisztikus zongorakíséretről is gondoskodtak. A „népi” iránti érdeklődést – arisztokrata szalonokban vagy a városi értelmiségnél, illetve a műveltebb vidéki nemesség köreiben – a 19. század elején felkorbácsolta a napóleoni idők háborúskodása, Kutuzov győzelme. Emellett és ennek nyilvánvaló hatására kialakul egyfajta „tanult” népdal is, városi nóta (igen távolról a mi magyar nótánk rokona), illetve az, amit már feltétlenül műdalnak tekinthetünk. Olga Levasova orosz zenetörténész igen szemléletesen írja le, mi köze van mindehhez a románcnak: a románc városi népdalfeldolgozás + olasz kantiléna + cigányos előadásmód. (A cigányzenészek nagyjából azt a szerepet játszották az oroszoknál, mint nálunk.) Ami pedig a költői „tartalmat” illeti, a románc általában a beteljesületlen szerelemről, elválásról, hamvukba holt érzésekről, búcsúkról szól, sok természeti hasonlattal, növénnyel, madárral, s költője válogatja, mennyire érzelmesen. (Mindenesetre a szövegek többsége a komponistákat egy időben szinte automatikusan moll hangnemű zenére ihlette.) Zenetörténészek úgy tartják, Fjodor Dubjanszkij 1795-ben kiadott könyvecskéjében („Zsebkönyv zenekedvelőknek” – nagyjából így fordíthatnánk a címét) jelentek meg nyomtatásban az első orosz románcok. Glinka és Dargomizsszkij voltak a jelentősebb alkotók közül azok, akik felkarolták a nemes szalonzenének ezt a műfaját. S utánuk már következtek az Ötök tagjai, illetve mellettük az idén százhetvenöt éve született Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893).
CSAJKOVSZKIJ 175 – DALEST
5
6
Csajkovszkij száznál valamivel több darabot írt énekhangra zongorakísérettel: ezeknek túlnyomó többségét románcnak nevezte, s általában hatosával adta közre egy opusszám alatt. (Akad azonban tizenkét és hét darabból álló opus is, illetve néhány opusszám nélküli, különálló mű is, amely például folyóiratban látott napvilágot). A zeneszerzőt huszonéves korától élete végéig foglalkoztatta a műfaj. Az első pár darab az 1860-as évtized végén keletkezett, az op. 73 hat darabja a zeneköltő halálának évében, 1893-ban. Egy mű akad, amelyet Puskin-sorokra írt, és van egy francia nyelvű sorozat is, az op. 65. Előfordul továbbá Heine-, sőt Goethe-vers is orosz átköltésben, a többi a kor népszerűbb orosz költőinek alkotása. Csajkovszkij különösen sokat merített Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj (1817–1875) költészetéből. A nagy Lev Tolsztoj másodfokú unokaöccse fontos diplomáciai, illetve hivatali posztokat töltött be, sokat utazott, és igen sokféle irodalmi műfajban alkotott, még groteszk paródiákat is közreadott Kozma Prutkov álnéven. Lírai verseinek csak egyetlen kötete jelent meg életében (1867), ez azonban meglehetősen nagy hatást tett a zeneszerzőkre: Csajkovszkij mellett Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és mások is haszonnal forgatták. A versek alapvető hangulatvilága nagyjából fedi azt, amit korábban a románc jellegzetes költői tartalmáról mondottunk, de Alekszej Tolsztojt arisztokratikus ízlése, formaérzéke szerencsére megóvta a túlzott érzelmeskedéstől. Többször találkozhatunk a Csajkovszkijopusokban Afanaszij Afanaszjevics Fet (1820–1892) nevével. Az anyai ágon német származású, de oroszul verselő költőt Alekszej Tolsztoj Ilja Repin festménye
egy kortárs kritikus minden élő oroszországi poéta közül a legtehetségesebbnek nevezte. Csajkovszkij pedig egyebek mellett azt írta róla: „Kivételes jelenség […]. Legjobb pillanataiban merészen áttöri a költészet határait. Ezért, ha Fetre gondolok, gyakran Beethoven jut eszembe”. Tény, hogy Fet verseiben olykor akadnak sejtelmes költői képek, amelyek egyes irodalomtörténészek szerint az orosz szimbolista költészetre is hatottak, nevezetesen Alekszandr Blok költészetére, illetve még olyan későbbi költőkre is, mint Jeszenyin vagy Paszternak. A rövid életű Lev Alekszandrovics Mej (1822–1862) édesapja német katona volt. Nyilván származása is Afanaszij Fet Ilja Repin festménye magyarázza, hogy gyakran költött át német verseket: az op. 6-os sorozat ötödik, Miért? című dala például Warum? címen található meg Heinénél, s ugyancsak Heine az eredeti költője a koncerten hallható, opusszám nélküli dalnak (Szeretném egyetlen szóba sűríteni bánatom). Lev Mejről érdemes még megjegyezni, hogy Rimszkij-Korszakov két operája is az ő színműve nyomán keletkezett: A pszkovi lány, illetve A cári menyasszony. A hangversenyen három alkalommal szólal meg olyan muzsika, amelyet Csajkovszkij annak az Alekszej Nyikolajevics Apuhtyinnak a soraira komponált, aki ugyanabban az esztendőben született, mint a zeneszerző (1840), és ugyanabban az évben hunyt el (1893); annak idején iskolatársak is voltak. Apuhtyin költészete szélsőségesebb, mint az eddig említetteké. Őrült éjszakák című verse (op. 60, No. 6) például határozottan vadromantikus – jellemző, hogy Csajkovszkij is rögtön szélsőséges hangnemet, esz-mollt választott hozzá. A Fény árad szét kezdetű vers (op. 47, No. 6) pedig éppen az ellenkező véglet: helyenként szinte eksztatikus: az énekszólam fff csúcsponton ér véget, ami után feltűnően hosszú zongora utójáték vezet el a megnyugtató E-dúr zárlatig. Alekszej Nyikolajevics Plescsejev (1825–1893), az op. 6, No. 2 költője nemesi származása ellenére ifjúkorában forradalmi-utópisztikus eszméket vallott, s ezért halálra ítélték, majd az ítéletet száműzetésre enyhítették. A Csajkovszkij által megzenésített versben (Egy szót se most, édes) azonban hiába keresnénk merészen társadalomkritikus gondolatokat.
CSAJKOVSZKIJ 175 – DALEST
7
8
Ivan Zaharovics Szurikov (1841–1880), akinek verseit Csajkovszkij duettekben is felhasználta (közülük kettő hallható a hangversenyen, egy románc mellett), éppen Plescsejevtől kért s kapott annak idején bátorítást költészetéhez. Paraszti származású költő volt, ez akkoriban ritkaságnak számított, de hamar Moszkvába került, ahol apja kis fűszerüzletet nyitott. Jól érthette a paraszti világot, s egyes versei utóbb annyira populárisak lettek, hogy szinte népdalokká váltak. Még két költőt kell említenünk a műsorral kapcsolatban. A Cigánydal (op. 60, No. 7) Jakov Petrovics Polonszkijtól (1819–1898) származik, a hangversenyt nyitó duettet ihlető, Könnyek című verset pedig Fjodor Ivanovics Tyutcsev (1803–1873) írta. Utóbbit sok, nála fiatalabb költő tekintette szellemi mesterének, így például Fet is. Egy időben német területen élt, kapcsolatba került Heinével, akinek ő lett az első orosz fordítója. Csajkovszkij románcainak zenéjére is áll Levasova fentebb idézett megállapítása (emlékezzünk: városi népdalfeldolgozás + olaszos kantiléna + cigányos előadásmód), de csak némi megszorítással. A népi dallamosság hatása ugyan sok románc énekszólamában érezhető, de messze nem annyira, mint az Ötök szerzeményeinél. Hasonlót mondhatunk a cigányos előadásmód külsőségeiről is – Csajkovszkij fantáziáját ez kevésbé ragadta meg. Az olaszos kantiléna szerepe viszont vitathatatlanul jelentős. Több olyan románc is akad, amelyben az énekes a csúcspont közelében vagy röviddel a végső zárlat előtt virtuóz cadenzát énekel. Német dalokban (például Schumann-nál) az ilyesmi szinte elképzelhetetlen, bár érdekes módon Richard Wagner korai dalai közt akad rá példa. Fjodor Tyutcsev
Ivan Szurikov
Ugyanakkor Csajkovszkijra kétségkívül hatott a német dalstílus is. Ha leszámítjuk a prozódiát, az eredetileg Heinétől származó Miért? zenei anyagát, érzékeny harmóniafűzéseit akár Schumann is komponálhatta volna. Sok Csajkovszkij-románc végződik hosszas zongora-utójátékkal, ez megint Schumanntól ismerős megoldás.
Formailag a románcok soha nem egyszerű strófikus dalok, néha igen összetett szerkezetűek, ám legtöbbször világosan három részre tagolhatók, jól felismerhető visszatéréssel. A harmadik szakasz azonban nem egyszerű ismétlése az elsőnek, mindig erősen variált. A dallamvilág nem különbözik Csajkovszkij operáinak világától, olyannyira nem, hogy akadnak bizonyos átfedések is. (A komponista néha tudatosan, de valószínűbb, hogy ösztönösen felhasznált egyes fordulatokat több műfajban is.) A zongoraszólam mindig aprólékosan kidolgozott, igényes, technikailag roppant kényes. A hangversenyen kezdő- és zárószámként, illetve a szünet előtt és után, egyfajta keretként négy kompozíció hangzik el az op. 46-os számmal közreadott fél tucat duettből. Ez a magában álló sorozat nagyjából akkor keletkezett, amikor a Rómeó és Júlia nyitányfantázia, vagy az Olasz capriccio: 1880-ban. Írta: Kovács Sándor
CSAJKOVSZKIJ 175 – DALEST
9
10
Fotó © Karsay Katalin
Karine Babajanyan szülővárosa, Jereván zeneakadémiáján szerzett diplomát, majd Rómában és Stuttgartban tökéletesítette tudását. Művészi pályája a jereváni Nemzeti Színházban indult, de már hamar német városokban lépett színpadra, többek közt Berlinben, Essenben, Hannoverben, Koblenzben és Bielefeldben. 2003 és 2011 között a stuttgarti Állami Opera tagja volt. Vendégszerepelt Drezda, Frankfurt, Hamburg, Düsseldorf, Bázel, Zürich, Helsinki, Koppenhága, Tel-Aviv, Tokió, Peking és Mexikó operaházaiban, valamint a legrangosabb fesztiválokon (Bregenz, Baden-Baden, Schleswig-Holstein, Prága, Miskolc). Olyan neves karmesterekkel dolgozott, mint Carlo Montanaro, Pier Giorgio Morandi, Daniel Oren, Helmuth Rilling, Carlo Rizzi és Stefan Soltesz. Fellépésein művészetének sokoldalúságával és különleges drámai erejével bűvöli el a közönséget és a kritikusokat. Wiedemann Bernadett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera tanszakán Bende Zsolt és Eőry Zsuzsanna tanítványaként végzett, s diplomája megszerzése után azonnal a Magyar Állami Operaház tagja lett. 1989-ben a Karlovy Vary-i Énekversenyen első díjat nyert dal és oratórium kategóriában, 1997-ben pedig harmadik helyezést ért el a Római Énekversenyen. Repertoárjába tartoznak Verdi drámai mezzo és Wagner alt hősnői, s számos oratórium és mise altszólamát énekli itthon és külföldön. Vendégszerepelt Európa csaknem valamennyi országában, valamint Japánban és Brazíliában. Olyan énesekkel és karmesterekkel dolgozott együtt, mint Rost Andrea, Renato Bruson, José Carreras, Jevgenyij Nyesztyerenko és Polgár László, illetve Kobajasi Kenicsiró, Pier Giorgio Morandi, Rico Saccani és Jurij Szimonov. Művészi munkáját Liszt-díjjal ismerték el.
Vlagyimir Bajkov 2003-ban végzett a Moszkvai Állami Konzervatóriumban, s tanult a Galina Visnyevszkaja Operaközpontban is. Számos díjat nyert hazai és nemzetközi versenyeken, így első lett a moszkvai Bella Voce Énekversenyen, második a Mirjam Helin Nemzetközi Énekversenyen Helsinkiben, harmadik a Maria Callas Nemzetközi Énekversenyen Athénban és a Szonja Királyné Nemzetközi Énekversenyen Oslóban. Első szerződése a Moszkvai Állami Operához kötötte, majd a moszkvai Sztanyiszlavszkij Színháznál dolgozott, 2013 óta pedig az Új Opera társulatának tagja. Rendszeresen fellép európai operaházakban (Malmö, St. Gallen, Lisszabon, Brüsszel, Essen), s 2000 óta a Moszkvai Állami Filharmónia állandó szólistája. Olyan kiváló karmesterekkel dolgozott együtt, mint Valerij Gergijev, Gianandrea Noseda és Gennagyij Rozsgyesztvenszkij.
Fotó © Polónyi István
Virág Emese a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének szakának korrepetitor-tanára. Tanulmányait a Zeneakadémia pécsi tagozatán, majd Budapesten folytatta. Neves énekesek kísérőjeként és szólistaként rendszeresen koncertezik idehaza, valamint külföldön: fellépett többek közt Párizsban, Bayreuthban, Hannoverben, Brnóban, Londonban és Svájcban. Többször szerepelt a budapesti Korunk Zenéje Fesztiválon, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Merlin Színház kortárs zenei fesztiválján, a Földvári Napokon, valamint a budapesti Goethe Intézet, a Francia Intézet és az Olasz Kultúrintézet rendezvényein. Számos koncertjét rögzítette a Magyar Rádió. Gyakran játszik kortárs zenét, nevéhez több bemutató is fűződik. E tevékenységéért négyszer nyerte el az Artisjus különdíját, s 2008-ban Liszt-díjjal is elismerték.
CSAJKOVSZKIJ 175 – DALEST
11
Pyotr Tchaikovsky
Summary The story of the romantic movement on Russian soil began around the turn of the 19th century with its precursor in folk song. Folk songs had begun to appear as sheet music in the late 18th century and this was essentially flowering of the cult of peasant music. Interest in “folk” in aristocratic salons, among the urban intelligentsia and the more educated provincial nobility was whipped up by the Napoleonic wars and the victory of Kutuzov. In addition, and clearly influenced by this, a kind of “learned” folk song also emerged in the form of the popular urban songs we now regard as composed melodies inspired by folk music. Russian music historian Olga Levashova illustrates very vividly the connection of all this to the romantic, describing the latter as a blend of urban folk song adaptations, Italian cantilena and the Gypsy performance style. As far as the poetic “content” is concerned, romanticism generally deals with unrequited love, separation and farewells, with abundant imagery of plants and birds, and with varying degrees of emotion. Born 175 years ago, Pyotr Ilyich Tchaikovsky wrote a little over one hundred pieces for voice with piano accompaniment: the overwhelming majority of which he named romances. He was occupied with the genre from his twenties until the end of his life. Levashova’s definition also applies to Tchaikovsky’s romances, albeit with some limitations. The influence of folk melody can be felt in the vocal parts, although considerably less so than in the compositions of The Five. We can say much the same about the outward character of the Gypsy performance style. The role of the Italian cantilena, on the other hand, is indisputably strong. Several of his romances contain virtuoso cadenzas for the singer: in German Lieder – like those of Schumann – this is almost inconceivable, although the German song style also had an unquestionably strong influence on Tchaikovsky. His romances are never simply strophic songs and are sometimes very complex in structure, but for the most part they can be clearly divided into three parts, with easily recognisable refrains. The melodic style does not differ from the style of Tchaikovsky’s operas, so much so that certain overlaps do become apparent.
TCHAIKOVSKY 175 – SONG RECITAL
13
14
CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL Szergej Krilov és a Litván Kamarazenekar
2015. október 10. Szergej Krilov Fotó © Mary Slepkova
SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK Berecz Mihály és a Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Gál Tamás
2015. október 11. Berecz Mihály Fotó © Zsugonits Gábor
CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL Balassa Sándor: Földindulás
Vezényel: Medveczky Ádám
2015. október 16. Balassa Sándor Fotó © Zeneakadémia / Mudra Lászlo
Anja Harteros zenekari áriaestje
Közreműködik: Pannon Filharmonikusok Vezényel: Ivan Repušić
2015. október 29.
Anja Harteros Fotó © Marco Borggreve
MINDENSZENTEK
Dvořák: Requiem
Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Tomáš Netopil
2015. november 1. Tomáš Netopil Fotó © Marco Borggreve
Fassang László és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Madaras Gergely
2015. november 5. Fassang László
előzetes,
AJÁNLÓ
Literárium
Kortárs írók a Müpában
Élmény! Minden tekintetben.
Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor Rendező: Balog József, Novák Eszter Műsorvezető-házigazda: Jánossy Lajos, Veiszer Alinda PÉTERFY GERGELY-EST
2015. OKTÓBER 5.
ZALÁN TIBOR-EST
2015. NOVEMBER 16.
KERTÉSZ IMRE-EST
2015. DECEMBER 14.
MÁRTON LÁSZLÓ-EST
2016. JANUÁR 25.
SZILASI LÁSZLÓ-EST
2015. MÁRCIUS 14.
KÁNTOR PÉTER-EST
2016. MÁJUS 2.
VÁRADY SZABOLCS-EST
2016. JÚNIUS 6.
mupa.hu
Még több Müpa!
Élmény! Minden tekintetben.
Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, gyűjtse a pontokat, és élvezze a kedvezményeket!
mupa.hu
TĂ–BB MINT KLASSZIKUS
mediaklikk.hu/bartok
Műhelybeszélgetések
Szerdánként 17.30-tól az Előadóteremben
Élmény! Minden tekintetben.
Érdekességek, tények, háttérinformációk Az alkotókkal beszélget: Fenyő Gábor
09.16. CSAJKOVSZKIJ 175 – DALEST (09.29) / R. STRAUSS: A BÉKE NAPJA, DAPHNE (10.03) / 09.30. SOSZTAKOVICS: AZ ORR
(10.07-08) / SZERGEJ KRILOV ÉS A LITVÁN KAMARAZENEKAR (10.10)
10.14. BALASSA SÁNDOR: FÖLDINDULÁS – BEMUTATÓ
/
(10.16) / SZIVERI JÁNOS: AZ EMBER KOMÉDIÁJA (10.26)
10.28. ANJA HARTEROS ZENEKARI ÁRIAESTJE (10.29) / DVOŘÁK: REQUIEM (11.01) / 11.11. MONTEVERDI: POPPEA MEGKORONÁZÁSA
(11.26., 27., 29.)
/ 11.25. JIŘÍ BĚLOHLÁVEK ÉS A CSEH FILHARMONIKUSOK (12.05)
12.09. KARÁCSONYI VENDÉGSÉG: A MÜPA BEMUTATKOZIK
mupa.hu
STRATÉGIAI PARTNEREINK:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:
A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A szerkesztés lezárult: 2015. szeptember 15. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000