Lang Lang zongoraestje 2016. november 14. BartĂłk BĂŠla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
ang Lang
image Š allianz se
through music i want children to see a different dimension of life. i want to show them how music can help them achieve their dreams.
- Lang Lang www.langlangfoundation.org
3
14 November 2016 Béla Bartók National Concert Hall
2016. november 14. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Piano recital by Lang Lang Lang Lang zongoraestje Debussy: Ballade Liszt: Sonata in B minor, S. 178
Albéniz: Spanish Suite, op. 47 1. Granada (Serenada) 3. Sevilla (Sevillanas) 2. Cataluña (Courante) 4. Cádiz (Saeta) 5. Asturias (Leyenda) 8. Cuba (Notturno) Granados: Goyescas, op. 11 3. El fandango de candil 4. Quejas, o La Maja y el ruiseñor
Debussy: Ballada Liszt: h-moll szonáta, S. 178 Albéniz: Spanyol szvit, op. 47 1. Granada (Serenada) 3. Sevilla (Sevillanas) 2. Cataluña (Courante) 4. Cádiz (Saeta) 5. Asturias (Leyenda) 8. Cuba (Notturno) Granados: Goyescas, op. 11 3. El fandango de candil 4. Quejas, o La Maja y el ruiseñor
De Falla: Danza ritual del fuego The English summary is on page 11.
De Falla: Tűztánc
Napjainkban egyre inkább nyilvánvaló, hogy jelen van a világ koncertéletében egy feltörekvő kínai zongoraművész-iskola. Megszámlálhatatlan fiatal gyermek tanul nyugati klasszikus zenét Kínában – néhol magyar tanárok segítségével –, s napjaink zenei versenyein és zeneakadémiáin egyre növekszik a távol-keleti előadóművészek száma. S még ha nem is lesz minden zenét tanuló távol-keleti fiatalból világsztár, a tendencia nyilvánvaló: ők meg tudják tanulni mindazt, amit a nyugati kultúra adott a világnak, és hoznak magukkal még valamit otthonukból, amit viszont Európa és Amerika nem ismer. Korábban is voltak ismert kínai zongoraművészek – például a Chopin-specialista Fu Tsong (*1934) vagy az 1956 őszén Budapesten megrendezett Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny harmadik helyezettje, Liu Shi-Kun (*1939) –, azonban mindkettejük karrierjére jelentős hatást gyakorolt a kínai kulturális forradalom. Az új generáció legismertebb tagjai az 1982-ben született Yundi Li és Lang Lang, valamint a náluk öt évvel fiatalabb Yuja Wang. Mi a közös bennük? Mindhárman Kínában kezdték tanulmányaikat, majd Yundi Li Németországban, míg Lang Lang és Yuja Wang az Amerikai Egyesült Államokban tökéletesítette tudását. Mindegyiküket egyszerre jellemzi tehát a távol-keleti szorgalom és kitartás, valamint a nyugati professzionalizmus és tökéletességre törekvés. Napjaink távol-keleti zongoraművészei nyitottak az európai kultúra iránt, miközben szülőhazájuk kultúrájának kincseiből is merítenek. Továbbá mindhárom említett zongoraművészben van valami megmagyarázhatatlan vagányság, a fiatalság és frissesség egyfajta keveréke, a távolról jött, de az itteni tudással is rendelkező ember magabiztossága. Lang Lang 1982-ben született Senjangban, Kína Liaoning nevű tartományának fővárosában, édesapja a Csing császári dinasztia távoli leszármazottja. Kapcsolata a nyugati zenével a szó szoros értelmében mesésen indult: kétévesen, a Tom és Jerry rajzfilmsorozat Cat Concerto című, Liszt II. magyar rapszódiáját feldolgozó epizódjában hallott először nyugati zenét – háromévesen ennek hatására kezdett maga is zongorázni tanulni. Tehetsége igen fiatalon nyilvánvalóvá vált: ötévesen megnyerte szülővárosa zongoraversenyét, és kilencéves volt, amikor felvették a pekingi Központi Zeneakadémiára. Pályája mégsem indult akadálytalanul, visszaemlékezései szerint még saját tanára is azt mondta róla, hogy tehetségtelen. Ez rövidebb válságot okozott a gyermek Lang Lang életében. A hullámvölgyből szülővárosa egyik zongoratanára segítette ki: lejátszotta neki Mozart C-dúr szonátája lassú tételének hangfelvételét, és azt kérte tőle,
hogy zongorázzon együtt a hangfelvétellel. Lang Langban ez az élmény újra felébresztette a hangszere és a zene iránti vágyakozást, visszaadta a reménységét. Tizenegy évesen megnyerte a pekingi Xing Hai Zongoraversenyt, egy évvel később pedig Európában is megmérette magát: első díjat nyert a fiatal zongoristák nemzetközi versenyén a németországi Ettingenben, majd tizennégy évesen Japánban nyert fiatal muzsikusoknak rendezett nemzetközi versenyt.
Fotó © Yann Orhan
LANG LANG ZONGORAESTJE
5
Tizenöt évesen édesapjával Amerikába költözött, ahol – akárcsak később Yuja Wang – a philadelphiai Curtis Institute zongora szakán, Gary Graffman irányításával végezte tanulmányait. 1999-ben robbant be a nemzetközi zenei életbe, amikor – tizenhét évesen – André Watts hirtelen lemondása miatt beugrásával megmentette a Chicagói Szimfonikus Zenekar egyik koncertjét, Csajkovszkij b-moll zongoraversenye szólistájaként. Azóta a világ egyik legkeresettebb zongoraművésze, a legnagyobb zenekarokkal és karmesterekkel koncertezik együtt. 2001-ben debütált a Carnegie Hallban, telt házas koncertet adott a Royal Albert Hallban, 2001-ben, 2003-ban és 2011-ben is fellépett a BBC Proms fesztiválon. Budapesten is járt már: a Müpában 2006-ban Rachmaninov II. zongoraversenyének szólóját játszotta a Budapesti Fesztiválzenekarral, 2007-ben pedig Bartók II. zongoraversenyét a Bécsi Filharmonikusokkal. Elismerései szinte megszámlálhatatlanok, több díjat is nyert hangfelvételeivel. Gyakran koncertezik gyerekekkel együtt, 2009-ben a Carnegie Hallban a tizenegy éves csodagyerekkel, Marc Yu zongoristával lépett fel. 2008-ban a Grammy és az UNICEF szponzorációjával alapítványt hozott létre a jövő zenésznemzedékének támogatására. Az International Music Foundation egyszerre neveli a jövő előadóművészeit és közönségét azzal, hogy jó minőségű hangszerhez és oktatáshoz juttatja a kiemelkedően tehetséges gyerekeket, a többieknek pedig vonzó élő zenei élményeket kínál. Az alapítvány 2013-ban hirdette meg első zenei táborát: „A Junior Music Camppel arra szeretném ösztönözni a klasszikus zenészek következő generációját, hogy fertőzzenek meg másokat a zene iránti rajongásukkal.” Lang Lang zongorázása persze alkalmas segédeszköz a rajongótábor kiépítéséhez. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy egészen elképesztő technikai fölénye – amelyet ki is használ – a legnagyobb, legyőzhetetlennek tűnő olimpikonokkal helyezi egy sorba. Bár a zeneművészet nem sportteljesítmény, mégis elmondható, hogy Lang Lang a legnehezebb zongoraműveket is könnyed eleganciával tolmácsolja, s talán keresi is ennek lehetőségét. Tizenhárom évesen Chopin huszonnégy etűdjét egy koncerten játszotta el Peking legfontosabb koncerttermében, tizennégy évesen pedig Csajkovszkij b-moll zongoraversenyével nyerte meg a Japánban megrendezett nemzetközi Csajkovszkij Versenyt, DVD-n is megjelent Carnegie Hall-beli koncertjének utolsó száma pedig Liszt hírhedten nehéz Don Juan-fantáziája, melyet lenyűgöző csillogással ad elő. Lang Lang napjaink embere. Saját Youtube-csatornáján különböző, akár zenén kívüli élményeit is megosztja követőivel. Az online világ zenészként sem áll távol tőle:
részt vett a Youtube és a Google által alapított YouTube Symphony Orchestra munkájában, ő az online zenekar hivatalos nagykövete. Ugyanakkor a hagyományos médiumokat is használja, 2008-ban jelent meg önéletírása (Journey of a Thousand Miles), mindjárt nyolc nyelven, ráadásként egy különálló, fiataloknak szóló verzióban is. A fiatal kínai zongoraművész fogadtatása mindezek ellenére – vagy talán éppen ezek miatt? – ellentmondásos. Zongorázását – teátrális gesztusai, látványos örömzenélése okán – sokan gyerekesnek tartják, ugyanakkor nyilván ezek által is képes arra, hogy előadásával tömegeket érintsen meg. A populáris zenei gesztusok sem állnak távol tőle. Közreműködött filmzenében (A bankett, 2006; Kung Fu Panda 3., 2016), de videojátékhoz (Gran Turismo 5.) is zongorázott. Zenélt együtt a Metallicával, Jean-Michel Jarre-ral közös zeneművet alkottak, a 2015-ös Grammy-díjátadón pedig Hans Zimmer filmzeneszerzővel kamarazenélt. Szívesen ad hangversenyeket látványos, extrém helyeken, például a valenciai Oceanogràficban víz alatti, üvegfalú teremben zongorázott. A Sony Classical Liszt Now My Piano Hero című londoni show-ja főszereplőjeként pedig bőrruhában, zselézett hajjal zongorázott háttérvetítés előtt, miközben a látványt füstgépekkel tették még különlegesebbé. Népszerűségét számos nem éppen zenei témájú eseményen kihasználják, illetve fordítva, ezeken ő is szerez magának rajongókat. 2006-ban a müncheni Olimpiai Stadion újranyitásakor – a németországi futball-világbajnokság megnyitóján – zongorázott, de fellépett a 2007-es és 2009-es Nobel-díj-átadáson, 2008-ban a futball-Európa-bajnokság bécsi döntője előtti ünnepi koncerten és ugyanebben az évben a pekingi olimpia megnyitóján mint Kína ifjúságának és jövőjének szimbóluma. A 2012-es londoni olimpia előtt maga is futott egy ideig az olimpiai lánggal, míg a 2016-os olimpia előtti váltófutáshoz zenés videót készített az Igazú-vízesésnél. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy olyan vélemények is elhangzanak róla, mint a neves zongoraművész, Earl Wild elhíresült kijelentése, amely szerint Lang Lang „a zongora Jennifer Lopeze”. Ugyanakkor az amerikai jazz-zongorista és zeneszerző, Herbie Hancock szerint „játéka olyan érzékeny és oly mélységesen emberi, hogy bármikor hallja őt az ember, megérinti a szívét.” Lang Lang budapesti hangversenyének programja a zongoraművész egyéniségéhez méltón sokszínű. A műsor elején, mintegy ráhangolódásként, Claude Debussy (1862–1918) fiatalkori, huszonegy évesen írott Ballada (1883) című kompozíciója hangzik fel. A mű eredetileg Ballade Slave címmel jelent meg, de tizenkét évvel később
LANG LANG ZONGORAESTJE
7
8
Debussy némileg revideálta, s ekkor kihúzta a címből az orosz zenei élményeire utaló „szláv” szót. Oroszországi élményeit elsősorban Nagyezsda von Meck asszonynak köszönhette, aki az 1880-as évek elején pártfogásába vette az ifjú francia muzsikust, s lehetővé tette számára, hogy a család házi zenészeként utazásokon vehessen részt Svájcban, Olaszországban és Oroszországban. Liszt Ferenc (1811–1886) virtuóz műveit különösen szívesen játssza Lang Lang, ezúttal azonban egy nem kizárólag virtuozitást igénylő zongoraművet választott, hiszen a h-moll szonáta (1852–53) amellett, hogy technikailag rendkívül igényes, elsősorban mégis gondolkodó, elmélyült előadóművészt igényel. Liszt érett, weimari alkotói periódusában, művészetének legjavát sűrítette egyetlen zongoraszonátájába, melyet Robert Schumann-nak ajánlott. Szonátájához Liszt – Somfai László zenetörténész szavaival – „mindenből a legszélsőségesebbet, a legkockázatosabb karakterűt kereste: a heroikusan lázadó témaritmus, a grandiózusan dübörgő akkordkalapálás, az édes és kecses éneklés, az érzésteli, érzelmes, sőt szentimentális sóhajtozás, a szeszélyesen felcsattanó és csörömpölő kadenciázás, a gyorsuló száguldás-élmény, a szenvedélyes recitálás, a tompa magábaroskadás, mindmind végletes alakjába kerülhetett bele ebbe a partitúrába – mert Liszt nagyon bízott a különleges dramaturgiai terv, a formamodell szervező erejében.” Ez a – Schubert Wanderer-fantáziájából kölcsönzött – formamodell a többtételes klasszikus szonátát egyetlen tételben foglalja össze, azonban az egyetlen tételen belül is érezhetők a hagyományos szonátatételek körvonalai. A mű egységét ugyanakkor nemcsak a formai összetartozás, hanem belső, motivikus összefüggések is biztosítják: a szonáta legelején bemutatott témák változatosabbnál változatosabb formákban kibontva, de jól hallhatóan végigkövethetők a tételek folyamán. Liszt zongoraszonátáját a kortársak csekély lelkesedéssel fogadták, a hírhedt – ámbár kétséges – történet szerint Brahms elaludt, miközben Liszt eljátszotta neki, de kottáját még a Schumann házaspár is tanácstalanul lapozgatta. Egyedül Richard Wagner volt az, aki már Liszt kortársaként rajongással beszélt a h-moll szonátáról.
A műsor második felében a spanyol nemzeti klasszikus zene kialakulásának legfontosabb állomásait követhetjük nyomon. A Debussy-kortárs, katalán Isaac Albéniz (1860–1909) kalandos fiatalkorában Budapestre is eljutott, hogy Liszttől tanulhasson, Liszt azonban ekkor éppen Weimarban tartózkodott. Albéniz barcelonai zeneszerzés-tanára, Felipe Pedrell hatására kezdett egyre élénkebben érdeklődni hazája nemzeti zenéje iránt. 1886-ban írta Spanyol szvitjét, egyik legismertebb kompozícióját, amelyben különböző spanyol régiókat mutat be egy-egy jellegzetes tánc zenéjén keresztül. Az Albéniznél hét évvel fiatalabb, de hasonlóan fiatalon – tragikus körülmények között, az első világháborúban egy német tengeralattjáró által elsüllyesztett hajón – meghalt Enrique Granados (1867–1916) Goyescas című szvitje 1911-ben keletkezett, s dallamait a szerző néhány évvel később azonos című operájában is felhasználta. A cím alapján Francisco Goya festőművésszel kapcsolatba hozott zongoraszvit hét tételből áll, ezek azonban nem párosíthatók egyértelműen Goya-festményekkel, még az olyan látványos címek esetében sem, mint az El fandango de candil (Fandango gyertyafénynél) című harmadik tétel. A ciklus legnépszerűbb darabja a negyedik, Quejas, o La Maja y el ruiseñor (Panasz, avagy a leány és a csalogány) című tétel, melyet könnyűzenei feldolgozásban is ismerhetünk. Manuel de Falla (1876–1946), Albéniz és Granados művészetének közvetlen folytatója, a spanyol zenetörténet legfontosabb alakja. Jelentőségét mutatja, hogy az 1970-ben kibocsátott százpezetás bankjegyen az ő arcképe volt látható. Akárcsak Albéniz és Granados, de Falla is Felipe Pedrelltől tanult zeneszerzést. A bűvös szerelem (El amor brujo) című balettjén az első világháború éveiben dolgozott, később zongoraszvitet is készített belőle. A mű leghíresebb részlete a Tűztánc (Danza ritual del fuego), mely eredetileg a balett női főszereplője, Candela tűz körül lejtett rituális tánca, mellyel elhunyt férjének szellemétől próbál megszabadulni – sikertelenül. Írta: Szabó Ferenc János
LANG LANG ZONGORAESTJE
9
10
Fotó © Robert Ascroft, Sony Classical.
Summary The best-known member of the young generation of Chinese pianists, Lang Lang was born in Shenyang in 1982. It was an episode of the Tom and Jerry cartoon series titled Cat Concerto and featuring a rendition of Liszt’s Hungarian Rhapsody No. 2 that inspired this distant descendant of the imperial Qing Dynasty to start studying piano at age three, and he was only five when he won his home town’s piano competition. At 15, he moved with his father to the United States, where he completed his education in the piano programme at Philadelphia’s Curtis Institute under the guidance of Gary Graffman. In 1999, he exploded on the international music scene when he saved the concert of the Chicago Symphony Orchestra performing Tchaikovsky’s Piano Concerto No. 1 for short notice, and he has remained one of the world’s most sought-after pianists after since. He played his first concert at Müpa Budapest in 2006, performing Rachmaninoff’s Piano Concerto No. 2. The music world is divided over his personality and his playing, with renowned pianist Earl Wild dubbing Lang Lang “the Jennifer Lopez of the piano”, while American jazz pianist and composer Herbie Hancock considers his playing to be “so sensitive and so deeply human... You hear him play, and he never ceases to touch your heart.” The programme for Lang Lang’s Budapest concert will be, as fits the pianist’s personality, a diverse one. The evening will start with Claude Debussy’s youthful composition Ballade, which was inspired by the composer’s experiences in Russia. Following this will be Franz Liszt’s Sonata in B minor, which requires a performer whose thoughtfulness and depth matches their perfect technical maturity. In his Suite Española, Catalan composer Isaac Albéniz, a contemporary of Debussy’s, presents each of various regions of Spain through an example of its own distinctive dance music. The most popular movement from the Enrique Granados suite Goyescas is Quejas, o La Maja y el ruiseñor (Complaint, or The Girl and the Nightingale), which will also be familiar from a popular music arrangement. The pianist will close the concert with another quite well-known excerpt – Danza ritual del fuego (Ritual Fire Dance) – from Manuel de Falla’s El amor brujo. .
SUMMARY
11
RISING STARS
Armida Quartet
2016. november 19.
Fotó © Felix Broede
FELFEDEZÉSEK
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Vásáry Tamás 2016. december 11.
Kokas Dóra Fotó © Birtalan Zsolt, Zeneakadémia
KARÁCSONYI ORGONAKONCERT
Tóka Ágoston és az Angelica Leánykar
2016. december 15.
Tóka Ágoston
KARÁCSONYI HANGVERSENY
William Christie és a Les Arts Florissants Händel: Messiás 2016. december 17. William Christie Fotó © Dennis Rouvre
ÚJÉVI HANGVERSENY
Haydn: A teremtés
Vezényel: Fischer Ádám 2017. január 1.
Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Frédéric Champion orgonaestje
2017. február 3.
Fotó © Bonnie Nichol
előzetes,
AJÁNLÓ
A történelmi magazin
A BBC History magazin különleges ajándékkal lepi meg régi és új előfizetőit. Minden előfizetőnket exkluzív BBC Klubtagsággal ajándékozzuk meg! A tagság a Kossuth Kiadó kiadványaira
30% engedményt
biztosít (a régebbi és a friss könyveinkre, hangoskönyveinkre egyaránt). Az engedmény a webáruházunkban és a könyvesboltjainkban vehető igénybe. A klubtagsággal kapcsolatban részletesen honlapunkon tájékozódhat.
www.kossuth.hu 3 EGYSZERŰ MEGRENDELÉSI LEHETŐSÉG:
Interneten
www.kossuth.hu
T Telefonon • Postán (06-1) 225-8400 (06-1) 782-1710
1327 Budapest, Pf 55
Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.
mupa.hu
Stratégiai partnereink:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Lang Lang Címlapfotó: Robert Ascroft, Sony Classical A szerkesztés lezárult: 2016. november 8. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000