KARÁCSONYI ORGONAKONCERT
Tóka Ágoston és az Angelica Leánykar 2016. december 15. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
MÜPA KULTÚR KÜLTÉR
JÉG–ZENE–ÉLMÉNY
Minden tekintetben.
A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött cirkuszi sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.
mupa.hu
3
15 December 2016 Béla Bartók National Concert Hall
CHRISTMAS ORGAN CONCERT Ágoston Tóka (organ) and the Angelica Girls’ Choir Vocal soloists: Anna Komáromi, Andrea Deák Conductor: Zsuzsanna Gráf J. S. Bach: Prelude and Fugue in G major, BWV 541 J. S. Bach: Nun komm, der Heiden Heiland, BWV 659 and BWV 661 Lajtha: Magnificat, op. 60 Guilmant: Organ Sonata No. 1 – Final Biebl: Ave Maria Miklós Kocsár–Anna Jókai: Ancient God, Great God Kodály: The Angels and the Shepherds Liszt–Ágoston Tóka: March of the Three Kings from the Christus Oratorio Ralph B. Woodward: Alleluia Reger: Mariä Wiegenlied Brahms: Ave Maria Adam: Cantique de Noël The English summary is on page 11.
2016. december 15. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
KARÁCSONYI ORGONAKONCERT Tóka Ágoston (orgona) és az Angelica Leánykar Énekszóló: Komáromi Anna, Deák Andrea Vezényel: Gráf Zsuzsanna J. S. Bach: G-dúr prelúdium és fúga, BWV 541 J. S. Bach: Nun, komm, der Heiden Heiland, BWV 659 és BWV 661 Lajtha: Magnificat, op. 60 Guilmant: I. orgonaszonáta – Finálé Biebl: Ave Maria Kocsár Miklós–Jókai Anna: Öregisten, Nagyisten Kodály: Angyalok és pásztorok Liszt–Tóka Ágoston: Három királyok indulója a Krisztus oratóriumból Ralph B. Woodward: Alleluja Reger: Mariä Wiegenlied Brahms: Ave Maria Adam: Cantique de Noël
A karácsonytól az emberi kultúra kezdetei óta elválaszthatatlan a zene. Számtalan olyan „Mária a gyermekkel” ábrázolást ismerünk, amelyen a kis Jézust karján dajkáló istenanyát zenélő angyalok veszik körül, és természetesen a nyugati zene története is seregnyi karácsonyi témájú művet tartalmaz: rövidet és hosszút, egyszólamút és nagy apparátusút, vokálisat és hangszereset, a középkortól napjainkig. A Müpa hangversenyei között régóta minden decemberben ott találjuk a karácsonyi koncerteket, amelyek célja, hogy néhány nappal december 24. előtt, de már a szenteste „karnyújtásnyi közelségében” segítsenek nyugalmat találni és lélekben felkészülni az ünnep hangulatára. Az is hagyomány, hogy e karácsonyi koncertek között – amelyekből a Müpa kínálatában általában több is akad – mindig van egy, amelyen a karácsonyi zene két alapvető és nagyon is összeillő műfaja, az orgonamuzsika és a kóruszene találkozik. Ezen a hangversenyen is ilyen műveket hallunk. A hangszerek királynője egymaga is megszólal, ahogyan a kórust is hallhatjuk a cappella (kíséret nélküli) kompozíciókban, de a billentyűs–fúvós hangszer és az emberi hangok együttese egymással szövetkezve is fellép. Annak, hogy a kórus ezúttal leánykar, különös jelentősége van: ez a műfaj, a kizárólag női hangokat foglalkoztató kórusrepertoár jól illik az „éneklő angyaloknak” az ünneppel társított képzetéhez. Az pedig, hogy a mai estén fellépő együttes, az Angelica Leánykar mindezt még nevével is nyomatékosítja (a latin angelica szó jelentése: angyali) – véletlen, de szép „ráadás”. A műsor első felében több orgonazene hangzik fel, mint vokális kompozíció (az utóbbi fajtából ebben a részben csak egy hallható), és a művek is jórészt terjedelmesebbek – a szünet után viszont a kórusdarabok javára fordul meg az arány, és inkább rövidebb művek csendülnek fel. Az első szám, Johann Sebastian Bach (1685–1750) G-dúr prelúdium és fúgája (BWV 541) már a prelúdium bevezető szakaszának energikus harmóniafelbontásaival és skálameneteivel, valamint a tétel erőteljesen szimfonikus megszólalásmódjával és concertáló jellegével jubiláló atmoszférát teremt, amelyhez persze hozzájárul a G-dúr hangnem derűje és fénye. A négyszólamú fúga fontos jellegzetessége a téma hangismétléses szerkezete és a benne szerepet kapó daktilusok előrevivő lendülete – a tétel egésze ezúttal is a fényt és az energiát képviseli, hangvételével illeszkedve az ünnep derűjéhez. A fürge mozgású, ellenpontos szólamokat újra és újra megerősítő, dúsabb harmóniák időnként felbukkanó „oszlopai” alkalmasak arra, hogy ezekhez a részekhez érve az orgona a maga teltségében, színgazdagon zendülhessen meg.
A prelúdium és fúga nagyobb formaépítményét két kisebb mű követi: a Nun komm, der Heiden Heiland (Jöjj, pogányok [népek] megváltója) az egyik legismertebb adventi korál, Szent Ambrus Veni redemptor gentium (Jöjj, népek megváltója) kezdetű gregorián himnuszának Luther Mártontól származó verses fordítása. Bach életművében több helyen felbukkan, adventi kantáták alapjául is szolgál (BWV 61, 62). Az a két alakja, amelyet most hallunk, orgonára komponált, rövid korálfeldolgozás. Mindkettő a tizennyolc korálfeldolgozást tartalmazó, úgynevezett Leipziger Choräle (Lipcsei korálok, BWV 651–668) című gyűjteményben található. A sorozatot Bach élete utolsó éveiben állította össze nyomtatott megjelentetés céljaira, maguk a kompozíciók azonban különböző életszakaszaiból származnak. A most felcsendülő két korálfeldolgozás a 9. és a 11. helyen áll. Az első, a BWV 659-es jegyzékszámú (Bach egyik legismertebb orgonaműve, amelyet zongoraátiratban is gyakran hallhatunk, néha ráadásszámként szólóestek végén) bensőséges, kifinomult, halk hanghatásokat igénylő kompozíció, amelyben a négy szólam közül a legalsó a maga jellegzetes „lépő” karakterével a continuobasszus szerepét tölti be, a két középső szólam a harmóniai töltőanyag, míg a felső a maga gazdagon díszített, cirádás apró ritmusértékeivel olyan, mint egy erősen vokális ihletésű oboa- vagy hegedűszóló, amely a basszussal együtt szavatol a tétel egyszerre bensőséges és méltóságteljes karakteréért. Ettől merőben eltérő légkört teremt a másik feldolgozás: a BWV 661-es tételben a tempó gyors, a ritmus feszes, Johann Sebastian Bach a felső három szólam figuratív, de nem tematikus anyagot játszik imitációs szerkesztésben, míg lent, a pedál szólamában, szélesen hömpölyögve, nagy szünetekkel tagoltan, hosszú ritmusértékekben, cantus firmus módjára zeng a koráldallam. A két tételt egymás után hallgatva rácsodálkozhatunk arra a kimeríthetetlen fantáziára, amely Bach dallamfeldolgozó művészetében megnyilvánul. Alexandre Guilmant (1837–1911), a 19. századi francia orgonaiskola jeles képviselője 1871 és 1901 között a párizsi Szentháromság-templom orgonistája volt. (Ugyanebben a templomban töltötte be ugyanezt az állást 1931-től 1992-ig, azaz hatvanegy éven át Olivier Messiaen.) Zeneszerző, pedagógus és világjáró virtuóz, aki sokat és nagy sikerrel koncertezett, a tengeren túl is. A párizsi Conservatoire professzoraként
TÓKA ÁGOSTON (ORGONA) ÉS AZ ANGELICA LEÁNYKAR
5
Charles-Marie Widor utóda (Widor viszont César Franckot követte). Műveiben uralkodó szerepet kap saját hangszere, az orgona, melyre kompozícióinak nagy részét írta. I. orgonaszonátája (op. 42) egyik legnépszerűbb alkotása (zenekari kíséretes változatban is ismert). A szonáta zárótétele (Allegro assai) igen energikus, tizenhatod ritmikájú d-moll témát mutat be Bach-hatásról tanúskodó ellenpontos feldolgozásban, szimfonikus hangzásigénnyel. Az A–B–A formájú tétel középső szakasza szélesebb ritmusértékekben mozgó, nyugodtabb hangvételű zene, majd visszatér a bevezető, élénk mozgású téma, hogy végül, immár a világos és derűs D-dúrban egy méltóságteljes, apoteózisszerű kóda zárja a művet. Derűs hangvételével a kompozíció remekül illik a karácsony hangulatához. Tóka Ágoston így nyilatkozott a hangverseny első részében megszólaló orgonaművekről: „Johann Sebastian Bach orgonaművei minden orgonista repertoárjában központi jelentőségűek, számomra azonban speciális jelentéssel is bírnak. Egyrészt a korálfeldolgozásokban a dallam, a szöveg és a feldolgozás összefüggése, illetve a hit érzelmi és intellektuális dimenzióinak megnyilvánulása nemcsak muzsikusként, hanem az örömöt, hálaadást vagy bűnbánatot megélő keresztény emberként is nagy hatással van rám. Másrészt a Bach-életművet a számozott basszus szólamot játszó zenekari muzsikus, a zeneszerző legkisebb, pedagógiai célú műveit tanító tanár, valamint a Bach-stílusban gyakran improvizáló istentiszteleti orgonista szemszögéből is ismerem, ezek által pedig szóló orgonaművei is speciális jelentést, különleges hátteret nyertek számomra. Ehhez képest a francia zenével kevesebbet foglalkozom. Alexandre Guilmant orgonára és harmóniumra írt koncertdarabjai viszont nagyon kedvesek számomra, különösen harmóniumon játszom mostanában sokat tőle.” A Bach-korálelőjátékok és a Guilmant-szonátatétel között hangzik fel a hangverseny első részében Lajtha László (1892–1963) Magnificatja (op. 60). A női karra és orgonára fogalmazott művet a zeneszerző hatvankét évesen, 1954-ben komponálta. A mintegy negyedórás darab azt a bibliai szöveget (Lukács 1, 46–55) zenésíti meg, amellyel a hagyomány szerint a Júda városába látogató Mária válaszolt vendéglátója, Erzsébet köszöntésére. Mária ezekkel a szavakkal közli, hogy gyermeket vár. Az Istent magasztaló szövegű mű, miközben megjeleníti Jézus majdani anyjának boldogságát, egyszersmind el is tér a nagy pompával ujjongó, mozgalmas Magnificatok zenetörténeti hagyományától, s egy egyszerűbb, csendesebb és bensőségesebb örömöt ábrázol. A kompozíciót hosszabb orgonaszóló vezeti be, és a hangszer a mű folyamatában is jelentős szerepet kap, közjátékszerű anyaggal is (ezek a mű „leghangosabb” részei),
a kórusrészek viszont egyrészt franciásan kifinomult szövetűek, másrészt a gregorián hatását is mutatják (gregorián idézeteket is tartalmaznak). A végeredmény a sokszor, sokak által feldolgozott szöveg érzékenyen megformált, kifinomult, egyéni megzenésítése, amely egyszerre modern és archaikus. Külföldön élő fiainak írt levelében Lajtha többek közt e szavakkal jellemezte művét: „Elképzelésemet nem is a zenészektől tanultam, hanem a festőktől… Hangosság, széles gesztus, trombitáló angyalok, mindez nincs az én Magnificatomban. Szelídség, báj, szépség, gyengédség, alázat, az igen… Elővettem én is a nagy palettát: rajta a színek – de a legkisebb ecsettel festettem, annak is összesodortam a szőrpamacsát, hogy úgy rajzoljon, mint a hegyes ceruza – és leheletszerűen raktam fel a színeket.” A második részben először három, majd négy rövidebb kóruskompozíciót hallunk, közéjük ékelve pedig egyetlen nagyobb lélegzetű önálló orgonaprodukció hangzik fel. A szünet után felcsendülő első mű német kóruskomponista, Franz Xaver Biebl (1906–2001) műve. A bajor zeneszerző müncheni zeneművészeti főiskolai tanulmányok után szülőhelye közelében, München-Thalkirchenben működött templomi kóruskarnagyként, majd a salzburgi Mozarteum zeneelmélet-tanára lett. Legismertebb műve a most megszólaló Ave Maria (1964), amely azután vált széles körben ismertté, hogy a világhírű (a Müpában is vendégszerepelt) Chanticleer Énekegyüttes is műsorára tűzte. A mű egyszerű szerkesztésű és átszellemült hangvételű, a lágy harmóniák és a kifinomult disszonanciakezelés az angyali üdvözlet tisztaságát és békéjét fejezi ki. (Az angyali üdvözlet azonos az Üdvöz légy, Mária kezdetű imádsággal, s azt a pillanatot jeleníti meg, amelyben Gábriel arkangyal közli Máriával a Jézus fogantatásáról szóló hírt.) A műről így nyilatkozott Gráf Zsuzsanna, az Angelica Leánykar karigazgatója: „Talán az egyik kedvencünk Franz Biebl Ave Mariája. 2014. október 24-én a párizsi Notre-Dameban énekelhettük az ünnepi nagymisén, amelyet a francia televízió élő adásban közvetített – erre vonultak be a nagytiszteletű egyházi főméltóságok. Szívünk a torkunkban dobogott. Azóta alkalmunk volt ezt a művet a római Szent Péter-bazilikában, valamint a Barcelona mellett található montserrati apátságban is elénekelni.” Kocsár Miklós (*1933) kórusa, az Öregisten, Nagyisten Jókai Anna Ima Magyarországért című versére íródott. A mű látlelet a magyar társadalomról. Mint Kocsár sok más kóruskompozíciójában, a zenei nyelv és a szerkesztésmód itt is a kodályi kórusmuzsika által kijelölt utat követi, erre utal a mű harmóniavilága, szövegkezelése és indulatvilága. Ismét Gráf Zsuzsannát idézzük: „Másik kedvencünk Kocsár Miklós műve,
TÓKA ÁGOSTON (ORGONA) ÉS AZ ANGELICA LEÁNYKAR
7
8
amelyet szintén többször műsorunkra tűztünk már. Kocsár Miklóssal és Jókai Annával jó kapcsolatot ápolunk, és a megindítóan szép szöveget kórusom tagjai mindig átéléssel, hitelességgel fogalmazzák meg ebben a gyönyörű megzenésítésben. Feledhetetlen pillanatokat élünk át a mű interpretálása közben.” Kodály Zoltán (1882–1967) zenéje sem hiányozhat egy karácsonyi kórushangverseny programjáról. Az Angyalok és pásztorok (1935), ez a népi szövegre komponált, de a latin miseszöveg Gloria tételének első két mondatát is felhasználó, 2 + 3 szólamra tagolódó, ötszólamú kórus, ahogyan Bónis Ferenc jellemzi, „a velencei Szent Márk-templomban kialakult kétkórusos hagyományt követi. Története két síkon játszódik: a mennyben és a földön. Fenn kétszólamú angyalkórus, lenn háromszólamú pásztorkórus énekel, eleinte külön-külön, utóbb egyetlen közösséggé egyesülve. Az angyalok felébresztik az alvó pásztorokat: jöjjenek Betlehembe, köszöntsék »rongyos istállóban« született urukat. A pásztorok dallamát Volly István gyűjtötte Galambok községben. Az angyali szózatra a pásztornép felkerekedik, ajándékot is visz az újszülöttnek és édesanyjának: »friss tejecskét, kenyerecskét«. Az angyali ének fényesebb hangnemben ragyog fel, ez a »fényesség« mutat utat a pásztoroknak, akik rá is találnak a Kisdedre: »Jaj, ott fekszik a jászolban, Bétakarva posztócskában«. »Légy mindenkor mi oltalmunk, Halálunkon diadalmunk« – éneklik a pásztorok. De az ének nem a halálról, hanem az élet diadaláról szól. A dicsőítésben eggyé fonódik az ég s a föld lakóinak – angyaloknak és pásztoroknak – hangja.” Mi más is következhetne az Angyalok és pásztorok után, mint Liszt Ferenc (1811–1886) Krisztus oratóriumának első részéből (Karácsonyi oratórium) a befejező szám, a Három királyok indulója – hiszen ez is a gyermek Jézus meglátogatását, az előtte való tiszteletadást ábrázolja: a három királyok elindulnak Betlehembe. Liszt nagyszabású, színes és hangulatos zenekari tétele – amelyben a hetyke-délceg verbunkostematika is fontos szerepet kap a maga pontozott ritmusaival és előkéivel – ezúttal különlegességként Tóka Ágoston átiratában, orgonán szólal meg, az eredeti változatnál nem kevésbé színesen. A hangverseny utolsó szakaszát az amerikai kórusvezető és zeneszerző, Ralph B. Woodward (*1944) Allelujája indítja. A gregorián hatásokra utaló, egyszerű, melizmatikus dallam sokszor ismétlődik a rövid kompozícióban. A darab fokozatosan épül fel: először csak az egyszólamú, modális (aeol) melódiát halljuk, majd más szólamok csatlakoznak hozzá, de a rövid tétel mindvégig egyazon fordulat ismétléseiből építkezik.
Max Reger
Max Reger (1873–1916) kompozíciója, a Mariä Wiegenlied (Mária bölcsődala) a zeneszerző Schlichte Weisen (Egyszerű dallamok) című, hatvan dalt tartalmazó ciklusából származik (1903–1912, op. 76, No. 52). Aki ismeri Brahms Brácsadalok (op. 91) című, két dalból álló miniatűr ciklusát, Reger idillien egyszerű, meghitten békés dallamát hallgatva felismerheti a témafej és a brahmsi Geistliches Wiegenlied (Vallásos bölcsődal – Josef, lieber, Josef mein szövegkezdettel) dallamának azonosságát. A magyarázat: mindkét zeneszerző ugyanazt a karácsonyi dallamot dolgozta fel, amelynek hátterében egy középkori koráldallam, a Resonet in laudibus áll. Mind Brahmsnál, mind Regernél ugyanaz a pasztorális 6/8-os ringatózás uralkodik, amelyet a zenei ábrázolás ehhez a témához szinte kötelezően társít. És ha már Reger Johannes Brahmsot (1833–1897) idézi a közönség emlékezetébe, szólaljon meg egy eredeti Brahms-mű is: a zenekari vagy orgonakísérettel komponált Ave Maria 1858-ban keletkezett, a D-dúr szerenád és a d-moll zongoraverseny közelségében – a zeneszerző ekkor huszonöt éves volt, és a művet egy detmoldi női kórussal végzett munka inspirálta. „Az ezüstösen tiszta hangok rendkívül tetszenek nekem, különösen a templomban csengenek elbűvölően, orgonakísérettel” – írta ez idő tájt egyik levelében. A műben szinte minden a kötelező karácsonyi „pasztorális” karakter jegyében fogant: az F-dúr hangnem, a 6/8-os metrum és a ritmus lágy ringatózása. A hangverseny záró száma igazi komolyzenei sláger: a francia zeneszerző, Adolphe Adam (1803–1856) nevéről legtöbbünknek a Giselle című balett vagy A longjumeau-i postakocsis című vígopera jut eszünkbe, pedig aligha akad karácsonyi koncert, amelyen ne hangoznék el a Cantique de Noël, amely most sem maradhat el – himnikus emelkedettségével ez a Karácsonyi ének zárja Tóka Ágoston és az Angelica Leánykar közös hangversenyének műsorát. Írta: Csengery Kristóf
TÓKA ÁGOSTON (ORGONA) ÉS AZ ANGELICA LEÁNYKAR
9
10
Tóka Ágoston 2008-ban nyert felvételt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona szakára, ahol Pálúr János, Ruppert István és Fassang László növendéke volt, és 2013-ban kitüntetéssel diplomázott. Az orgona mellett zongorát Prunyi Ilonánál, csembalót és barokk kamarazenét Spányi Miklósnál tanult. 2011-ben harmadik díjat nyert a weimari Bach–Liszt Nemzetközi Orgonaversenyen. Részt vett David Titterington, Christoph Bossert, Olivier Latry, Henri-Franck Beauperin és Baptiste-Florian Marle-Ouvrard mesterkurzusán. 2010 óta az Újpesti Baptista Gyülekezet orgonistája. 2016-tól a Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkarának állandó kísérője, valamint a Baptista Teológiai Akadémia óraadó tanára. Rendszeresen hangversenyezik Magyarországon és külföldön szólistaként, zongora-, orgonakísérőként és barokk produkciók continuojátékosaként. 2015 óta saját Schiedmayer-harmóniumán is ad szóló- és kamarazenei hangversenyeket. Junior Prima-díjas. Az Angelica Leánykar 1989-ben alakult, karnagya máig az egykori alapító, Gráf Zsuzsanna, aki a budapesti Zeneakadémia énektanári és karvezetői, valamint zongora szakának elvégzése után öt évvel az akkor létrejött Városmajori Gimnáziumban létrehozta a máig működő zenei tagozatot. A zenei tagozat tanulóiból verbuvált kórus a magyar és a nemzetközi zeneélet fontos és sikeres szereplőjévé vált, számos fesztiválon ünnepelték, nemzetközi versenyeken győzedelmeskedett. Gráf Zsuzsanna tanít a Zeneakadémián, vendégprofesszora a Buenos Aires-i IUNA Zenei Egyetemnek, világszerte tart előadásokat a Kodály-módszerről. Volt vezetője a Honvéd Férfikarnak, vezeti az Europa Cantat Festival Atelier-t. Kóruskarnagyi munkájáért Artisjus-, Liszt-, Bartók–Pásztory-, Magyar Örökség-, Apáczai Csere János- és Prima-díjat kapott. Az Angelica Leánykar a zenetörténeti női kari repertoár mellett különös gondot fordít a magyar kórusirodalom régi és mai alkotásainak gondozására, e művek műsorának egyedi színét alkotják. A kórus munkásságát számos hangfelvétel, film és hanglemez örökítette meg.
Summary This joint Christmas concert by organist Ágoston Tóka and the internationally acclaimed Angelica Girls’ Choir founded by Zsuzsanna Gráf in 1989 treats the audience to both solo organ works and a cappella compositions for female voices moreover performing together. The first half of the concert establishes the holiday mood with the bright sound and lively style of Johann Sebastian Bach’s Prelude and Fugue in G major (BWV 541). Also by Bach are the two chorale preludes (BWV 659 and BWV 661) that the artist selected from the 18 pieces of Leipziger Choräle: although both are arrangements of Luther’s hymn Nun, komm, der Heiden Heiland (Now come, Saviour of the heathens), they are fundamentally different from each other, and upon hearing them, the audience will wonder at the inexhaustible inventiveness of Bach’s melodic elaboration. The finale to Alexandre Guilmant’s Organ Sonata No. 1 (op. 42) guides us through the world of 19th century French organ music, very different from that of the German Baroque, paying much more attention to the joy of the rich and diverse sound, however its splendour and contrapunctual structure of the sonata’s closing movement does reveal the influence of the Baroque. Ágoston Tóka will present himself also as an arranger with the closing march from The Three Kings from Franz Liszt’s Christus oratorio in order to demonstrate how just as many different colours can be mixed together on the organ as with an entire symphony orchestra – especially on Müpa Budapest’s internationally renowned instrument. The Angelica Girls’ Choir have included László Lajtha’s sweeping Magnificat (1954), a work combining French sounds with Gregorian influences that, with its placid and intimate stylistic character, offers an alternative to the many “loud” Magnificats from music history. Zoltán Kodály’s choral work Angels and Shepherds (1935) brings the atmosphere of a folk Christmas pageant to the concert hall, while the piece by Miklós Kocsár, Ancient God, Great God (1933), broods over the fate of the Hungarian people while speaking in the musical language inherited from Kodály. Pieces by Max Reger and Johannes Brahms show how German Romanticism comments the holiday and by which means of composition can Christmas feeling be evoked. The remainder of the programme consists of pieces by the German Franz Xaver Biebl, the American Ralph B. Woodward and the French Adolphe Adam: these are either linked to the idea and atmosphere of Christmas, or are closely related popular classical works from the 19th and 20th centuries.
SUMMARY
11
ÚJÉVI MATINÉKONCERT
Haydn: A teremtés
Oratórium-keresztmetszet Vezényel: Fischer Ádám
2017. január 1. Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Frédéric Champion orgonaestje
2017. február 3.
Fotó © Bonnie Nichol
FELFEDEZÉSEK
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Közreműködik: Miklósa Erika – szoprán, Szabó Marcell – zongora Vezényel: Gyüdi Sándor
2017. február 12. Szabó Marcell Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Rossini: A sevillai borbély
Közreműködik: Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor
2017. február 18.
Megyesi Schwartz Lúcia Fotó © Nagy Károly Zsolt
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Europa Galante
Vezényel: Fabio Biondi
2017. február 27.
Fotó © Ana de Labra
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Simone Kermes: Vihar
2017. március 1.
Fotó © Sandra Ludewig
előzetes,
AJÁNLÓ
Csatlakozzon ingyenes hűségprogramunkhoz, gyűjtse a pontokat és élvezze a kedvezményeket!
mupa.hu/husegprogram
Stratégiai partnereink:
Stratégiai médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Címlapfotó: Nagy Attila, Müpa A szerkesztés lezárult: 2016. december 7. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000