Müpa Műsorfüzet - Rameau: Naïs (2017. március 4.)

RÉGIZENE FESZTIVÁL Rameau: Naïs 2017. március 4.

mupa.hu

RÉGIZENE

Fesztivál 2017 2017. február 19.– március 4.

2017. február 19., 19.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse

Koncertmester: Alessandro Tampieri Händel-est

2017. február 27., 19.30 / Fesztivál Színház

Europa Galante

Vezényel: Fabio Biondi Hasse: Pyramus és Thisbe • Desirée Rancatore, Vivica Genaux, Emanuele D’Aguanno

2017. március 1., 19.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Simone Kermes: Vihar

Közreműködik: Cappella Gabetta • Művészeti vezető: Andrés Gabetta 2017. március 2., 19.00 / Fesztivál Színház

Bach Consort Wien

Vezényel: Rubén Dubrovsky Monteverdi: Selva morale e spirituale – részletek • Marini: Per ogni sorte di strumento, op. 22 – részletek

2017. március 3., 17.00 / Üvegterem

Barokk szonáták

Lachegyi Róza, Szabó Zsolt, Szokos Augustin Veracini, Leclair, Bach

2017. március 4., 19.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rameau: Naïs

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György

3

4 March 2017 Béla Bartók National Concert Hall

2017. március 4.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EARLY MUSIC FESTIVAL RÉGIZENE FESZTIVÁL Rameau: Naïs Rameau: Naïs Concert opera performance

Naïs: Chantal Santon-Jeffery Neptune: Reinoud Van Mechelen Jupiter / Tirésie: Florian Sempey Pluton / Télénus: Thomas Dolié Astérion: Manuel Nuñez-Camelino Flore / A shepherdess: Daniela Skorka Palémon: Philippe-Nicolas Martin Protée: Márton Komáromi Featuring: Purcell Choir, Orfeo Orchestra Conductor: György Vashegyi Cooperating partner: Centre de musique baroque de Versailles (CMBV) With the support of Institut français de Budapest

The English summary is on page 13.

Koncertszerű operaelőadás

Naïs: Chantal Santon-Jeffery Neptunus: Reinoud Van Mechelen Jupiter / Teiresziasz: Florian Sempey Pluto / Télénusz: Thomas Dolié Aszterión: Manuel Nuñez-Camelino Flora / Egy pásztorlány: Daniela Skorka Palaimón: Philippe-Nicolas Martin Próteusz: Komáromi Márton Közreműködik: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Együttműködő partner: Versailles-i Barokk Zenei Központ (CMBV) Támogató: Francia Intézet

4

Naïs – opera a békéért Jean Philippe Rameau (1683–1764) életének legsikeresebb szakaszában, 1749-ben komponálta a Naïst. Négy évvel korábban ugyanis udvari zeneszerzői státuszt kapott, és ettől fogva egymást érték különböző színpadi darabokra szóló királyi megrendelései. A közönség körében is népszerűségnek örvendett: operaírói pályájának első éveiben a régi és az új zene hívei (a „lullisták” és a „ramisták”) között zajló versengés ekkorra már nagyrészt alábbhagyott, a „buffonisták háborújaként” elhíresült következő, nagy, zenei-közéleti vita pedig ekkor még nem kezdődött el. A párizsi operaszínpadot ekkor gyakorlatilag az ő művei uralták, olyannyira, hogy ezt közvetlenül a Naïs bemutatója után, 1749 májusában már a Mercure de France nevű művészeti lap sem hagyta említés nélkül: „Egészen mostanáig nem sikerült egyetlen más zenészünknek sem, hogy hat művének sikerét láthassa a színházban egy év leforgása alatt.” A drámaíró Louis de Boissy egyik aktuális komédiájába is beleszőtte Rameau műveinek mindent átható jelenlétét, az operaház ügyeire nagy befolyással bíró Argenson márki pedig azt javasolta, hogy ezentúl maximálják az egy szezonban előadható Rameau-művek számát.

A Naïs Rameau és leghűségesebb librettistája, Louis de Cahusac (1706–1759) negyedik közös munkája. A komponista 1745-ben, a Polümnia ünnepein dolgozott először együtt a nála huszonhárom évvel fiatalabb íróval, és végül összesen hét (a vitatott szerzőségű Boreádokkal nyolc) darabot készítettek együtt. A korabeli rossznyelvek szerint Cahusac béketűrő természete miatt lehetett csak ilyen sokáig gyümölcsöző ez a munkakapcsolat – a zeneszerző jóval kevésbé simulékony karakterét senki más nem bírta ilyen hosszú ideig elviselni. A két művész közös vonása, hogy mindketten elméletíróként is maradandót alkottak: ahogyan Rameau a 18. századi zene legfontosabb traktátusainak szerzője, úgy Cahusac írásaiból áll össze a francia zenés színház legkorábbi elmélete. A librettistát különösen érdekelték a színpadi gépezetek és az általuk megvalósítható trükkök, így darabjaiban (például a Naïsban is) sokszor találkozunk az átlagosnál jóval részletesebb színpadi utasításokkal. Előfordult, hogy kortársai megkérdőjelezték írói képességeit, de azt mindig elismerték, hogy librettóiba különös ügyességgel szövi bele a divertissement-okat, vagyis a franciáknál kötelező táncos betétek nála szervesen beépülnek cselekménybe, nem szakad meg miattuk a történet.

Rameau több megrendelést is köszönhetett az 1740-es években zajló osztrák örökösödési háború eseményeinek: a Polümnia ünnepeit és a Temple de la Gloire-t az 1745-ös, a franciák számára óriási győzelemmel végződő fontenoy-i csata alkalmából írta, a Naïst pedig a háború lezárásának megünneplésére szánták. Bemutatására fél évvel az aacheni békekötés

aláírása után került sor, 1749. április 22-én a Párizsi Operában. (Ugyanebből az alkalomból öt nappal később Londonban is ünnepséget rendeztek: a Green Parkban Händel Tűzijáték-szvitje csendült fel, mintegy tizenkétezres hallgatóság előtt.) Párizsban a békefeltételeket nem fogadták osztatlan lelkesedéssel, hiszen XV. Lajos a háborúban elfoglalt területeket végül visszaszolgáltatta Ausztriának és Németalföldnek. Mindenesetre a királyi intézmények a béke pozitív üzenetét szerették volna propagálni és felnagyítani ezzel az operával – valószínűleg emiatt is tették a bemutatót Párizsba, a bizalmasabb légkörű Versailles helyett. Ezenkívül bizonyára az is a közhangulatnak köszönhető, hogy az eredeti alcímet – A béke diadala (Le Triomphe de la paix) – semlegesebbre változtatták: Opera a békéért (Opéra pour la paix).

A Prológus címe – Az istenek megegyezése (L’accord des Dieux) – a békeszerződéssel áll párhuzamban. A főszereplő, Jupiter egyértelműen XV. Lajost jeleníti meg, amikor az istenek ellen lázadó titánok legyőzése után nem tartja meg egyedül magának a hatalmat, hanem megosztja Neptunusszal és Plutóval. (Neptunus itt egyesek szerint II. György angol király allegóriájaként értelmezhető, de annak már semmilyen történelmi magyarázata nincs, hogy a prológus után Neptunus megint feltűnik a darabban. Az is elképzelhető, hogy egy már meglévő librettót bővítettek ki az aktuális megrendeléshez illő prológussal, így állhatott elő ez a furcsa dramaturgiai helyzet.)

A nyitány több szempontból is formabontó: két részből áll, de a hagyományos lassú–gyors helyett két gyors szakasz követi egymást. A második rész ezenfelül megszakítás nélkül folytatódik az első kórustételben, és dramaturgiailag is szervesen kapcsolódik az első jelenethez, ugyanis az istenek ellen harcoló titánok és óriások kiáltásait és mozgását festi meg a harci fanfárral és a sorozatosan ismétlődő szinkópákkal. A nyitányt és az azt követő első jelenetet Rameau zenéje tehát nagy ívű zenei-drámai egységgé kovácsolja. Ki kell emelni Rameau még egy zeneszerzői bravúrját a prológusból: az utolsó tételben két, korábban már külön-külön elhangzott zenei anyag – az 1. Rigaudon és a L‘accord des Dieux szövegre komponált kórusrész – egymásra helyezve, egyszerre szólal meg. Sylvie Bouissou neves Rameau-kutató veti fel 2014-es monográfiájában, hogy a különböző zenei anyagok szimultán megszólalásakor szinte automatikusan Mozart Don Giovannijának jól ismert első fináléjára asszociálunk, ahol egyszerre három különféle tánc szólal meg. Bouissou arra is kitér, hogy Mozart 1763/64-es párizsi tartózkodásakor akár hallhatott is a Naïsról, hiszen akkoriban tervezték a darab felújítását. És ha ez így volt – gondolkodik tovább Bouissou –, az is elképzelhető, hogy Mozart A-dúr hegedűversenyében (K. 219) sem véletlenül bukkan fel a Naïs prológusából a 2. Rigaudon témája.

RÉGIZENE FESZTIVÁL – RAMEAU: NAÏS

5

6

A prológust követő három felvonásban Naïs és Neptunus egymásra találásának történetét ismerhetjük meg. Az egyetlen konfliktus abból adódik, hogy a gyönyörű vízi nimfának két másik kérője is akad: Télénusz, a korinthoszi harcos és Aszterión, az iszthmoszi pásztorok vezére.

Az első felvonás színhelye a korinthoszi Iszthmosz, ahol Naïs vezetésével éppen a Neptunus tiszteletére tartott, különböző sportversenyekből álló – az olimpiához hasonló – iszthmoszi játékok megrendezésére készülnek. Neptunus kísérőivel, Palaimónnal és Próteusszal együtt álruhában jelenik meg a játékokon, hiszen azt szeretné, hogy önmagáért, ne isteni mivolta miatt szeressék, és így kezd udvarolni a nimfának. Naïs ezután másik kérőjével, Télénusszal folytat kissé kelletlen dialógust, majd kezdetét veszi a terjedelmes chaconne során bemutatott versengés: az ökölvívás, a birkózás és a futás is megzenésítésre kerül, mígnem végül Naïs átadja a győztes birkózónak a koronát. (Meglehetősen ironikus helyzetet eredményez a következő kórus, melyben a nép Naïs és Neptunus dicsőítéséről énekel – miközben nem tudhatják, hogy az álruhás isten is éppen jelen van.) A felvonás végén a Neptunus kíséretéhez tartozó matrózok és matrózlányok a táncverseny díjáért küzdenek, Télénusz pedig az új udvarló láttán dühös féltékenységgel távozik.

A második felvonás a hegyek között, az erdőben játszódik, Naïs apja, Teiresziasz barlangjánál. Naïs tanácsért érkezik a vak jóshoz, és amikor egyedül marad, megtudjuk, hogy szíve már a rejtélyes idegené. Sorban feltűnik a három kérő: Neptunus és Télénusz után Aszterión is, aki a pásztorokból és pásztorlányokból álló kíséretével jelenik meg. Miután két pásztorlány is útmutatást kap a jóstól szerelmi ügyeiben, Aszterión felteszi a mindannyiukat foglalkoztató kérdést: ki fogja elnyerni Naïs szívét? A jós a madarak énekéből következteti ki a választ: a kérőket óva inti Neptunus haragjától, és azt is elárulja, hogy Naïs szíve már nem szabad.

Télénusz és Aszterión számára világossá válik, hogy – bár nem tudják, kivel állnak szemben – csakis a rejtélyes idegen lehet riválisuk, így közös bosszút forralnak ellene.

A harmadik felvonás a tengerparton, egy gyönyörűen megzenésített napfelkeltével kezdődik.

Naïs figyelmezteti a még mindig álruhát viselő Neptunust, hogy a korinthosziak az életére fognak törni, ám ő biztosítja a nimfát, hogy nincs félnivalója. Rövidesen meg is jelenik Télénusz és Aszterión, hogy felgyújtsák az idegen hajóit, de ekkor feltámad a tenger, és az égő hajókkal együtt elnyelik őket a hullámok. Neptunus ezután végre felfedi kilétét az ijedt Naïs előtt, majd megnyílik a föld, és a boldog pár a tenger istenének víz alatti palotájában találja magát. Itt a tengeri világ népével együtt ünneplik a szerelem győzelmét, és Neptunus – nyilván nem véletlenül – utolsó mondatával még a békéért is szót emel.

Naïs – egy ritkán játszott mű új életre kel

Interjú Benoit Dratwickivel, a Versailles-i Barokk Zenei Központ művészeti vezetőjével – Mi teszi a Naïst különlegessé Rameau nagy számú színpadi műve között?

– A Naïs fő különlegessége véleményem szerint a műfaja, a pastorale héroïque: ez a sajátos forma félúton helyezkedik el a tragédie lyrique és az opéra-ballet között. Ez azt jelenti, hogy a darabban egyszerre van jelen a három felvonáson át kibontott, egységes cselekményszál és a kidolgozott karakterű szereplők (mint a tragédie-ben), ugyanakkor azonban sok a tánc és a kórustétel is (mint a ballet-ban).

A Naïsban a rengeteg tánc nagy része az úgynevezett ballet figuré-hez tartozik: ezek voltaképp olyan pantomimek, melyek során a cselekmény nem áll meg, hanem töretlenül folytatódik. Rameau fantáziája különösen szárnyal ezekben a szakaszokban, amikor – a megzenésítendő szövegtől szabadon – minden drámai kifejezőerőt a zenébe sűríthet, így valóságos kis szimfóniákat hoz létre az operán belül.

– Miért épp ezt a darabot választották ki arra, hogy a Müpában megszólaljon, sőt lemezen is rögzítsék?

– Választásunk több okból esett a Naïsra: talán az első, hogy a két főszerepre sikerült a legmegfelelőbb művészeket szerződtetnünk. Ez igen nehéz feladat, hiszen olyan hajlékony és virtuóz, ugyanakkor expresszív és telt hangú énekesekre van szükség, akik a stílusban is otthonosan mozognak; Chantal Santon-Jeffery (Naïs) és Reinoud Van Mechelen (Neptunus) bizonyosan a darab kiváló tolmácsolói lesznek. A Rameau-partitúra fontos és izgalmas feladatot ró a zenekarra és a kórusra is, melyben partnereink, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus ismét megmutathatják magas szintű tudásukat. Ezenkívül a Versailles-i Barokk Zenei Központ missziója épp a ritkán játszott francia repertoár felelevenítése és népszerűsítése, ez a projekt is ennek a tevékenységünknek egy fontos állomása.

– Mi teszi érdekessé ma a Naïst, mit mond az 1749-es darab 2017 hallgatóságának?

– Véleményem szerint a Naïst a két főszereplő alakjának megformálása teszi különösen szerethetővé. A címszereplő nimfa lebilincselően összetett személyiség: felváltva tragikus és elégikus, olykor pedig komikus, sőt Naïs néha szúrósan gúnyos oldalát is megmutatja, például amikor túlságosan zaklató kérőit szellemesen utasítja el. Neptunus szerepében

RÉGIZENE FESZTIVÁL – RAMEAU: NAÏS

7

8

pedig az egész 18. századi haute-contre, azaz magastenor-repertoár legszebb énekelnivalóit hallhatjuk, és ő is ugyancsak sokféle helyzetben mutatkozik be: látjuk szerelmesnek, szenvedélyesnek és fenségesnek, máskor viszont kétségbeesettnek is. Ezenkívül szerintem lehetetlen ellenállni a Rameau által komponált táncok és kórusok zenei szépségének. Hozzá kell tennünk, hogy a 18. században a színpadi effektusok fontos részét képezték az ilyen darabok előadásának: például a színpadi gépezetek bonyolult játéka keltette életre a harmadik felvonásban a vízi csatát, a felgyújtott hajók elsüllyedését, akárcsak a szerelmesek elmerülését Neptunus egy csapásra megjelenő vízi birodalmában. Ezek a jelenetek a koncertszerű előadás közönségétől most némi képzelőerőt kívánnak, mindazonáltal szerintem a 21. század zenerajongói ugyanúgy fogják élvezni a művet, mint a 18. századi elődök.

– Önnek melyek a kedvenc zeneszámai a Naïsban?

– A legrendkívülibb rész a darabban számomra a Prológus, mely az egész francia operairodalomban egyedülállóan hatásos, drámai zene, és amely Rameau egyik legeredetibb nyitányával kezdődik. Ugyancsak közel állnak hozzám – a már említett táncokon és kórusokon kívül – Naïs és Neptunus áriái, melyekben szintén a zeneszerző legvirtuózabb és legszenvedélyesebb oldala mutatkozik meg.

A műismertetőt írta és az interjút készítette: Scholz Anna

Chantal Santon-Jeffery napjaink egyik legkiválóbb francia szopránja, aki karrierje során egyre közelebb került a barokk zenéhez, de romantikus és kortárs, Mozart- és Wagner-műveket egyaránt megszólaltat.

Eredetileg politológusnak tanult, majd Párizsban végzett énektanulmányokat, valamint Margreet Honig, Firenze Guignolet és Malcolm Walker irányításával tökéletesítette tudását. Számos nagynevű zenekarral és élvonalbeli régizene-együttessel szerepelt szólistaként, például a Brüsszeli és a Hongkongi Filharmonikusokkal, valamint a Le Concert Spirituel, a Les Talens Lyriques és a Le Cercle de l’Harmonie élén. A közelmúltban fellépett a Théâtre des Champs-Elysées-ben, a Salle Pleyelben, a Versailles-i Királyi Operaházban és a bécsi Konzerthausban is.

Fotó © Senne van der Ven

Fotó © Pierre Virly Petrus

Reinoud Van Mechelen 2012-ben fejezte be tanulmányait a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban, előtte egy évet a William Christie és Paul Agnew vezette Jardin des Voix képzésén vett részt Versailles-ban.

A fiatal tenor azóta rendszeresen szólót énekel a Les Arts Florissants előadásain, de már olyan további neves régizene-együttesek élén is fellépett, mint a Collegium Vocale Gent, a Le Concert Spirituel, a La Petite Bande, a Les Talens Lyrique és a Le Poème Harmonique. Számos hangfelvétel készítésében vett részt, és első önálló lemeze (Bach fuvolaszólós áriáival) 2016 őszén jelent meg A nocte temporis címmel.

Florian Sempey húszas évei végén jár, de a francia baritont máris generációja egyik legjobbjaként tartják számon. Karrierje a Bordeaux-i Nemzeti Operaházban indult, ahol Papagenóként debütált hét évvel ezelőtt. Azóta részt vett a Párizsi Nemzeti Opera énekesműhelyében is, és visszatérő vendég a Palais Garnier-ban és az Opéra Bastille-ban egyaránt. Emellett fellépett a Római Operaházban, a Versailles-i és a Londoni Királyi Operában, a berlini Deutsche Operben és a Kölni Operaházban, oratóriuménekesként pedig máris a legnevesebb francia zenekarok szólistájaként szerepel rendszeresen.

RÉGIZENE FESZTIVÁL – RAMEAU: NAÏS

9

10

Fotó © Alix Laveau

Fotó © Sarah Bouasse

Fotó © Magal Atar

Thomas Dolié énekesi tanulmányait Bordeaux-ban végezte, valamint részt vett a Centre National d’Artistes Lyriques programjában. Amióta a francia bariton 2008-ban a Victoires de la musique keretében elnyerte „Az év legjobb énekese” címet, fellépésekben igen gazdag művészi pályát tudhat magáénak. Operaszerepei – a teljesség igénye nélkül – Ravel, Bizet, Puccini, Csajkovszkij, Verdi, Mozart, Händel, Sacchini, Gluck, Rameau és Lully műveiből kerültek ki. Oratórium-repertoárjának része Fauré és Brahms Requiemje, Lully, Mondonville, Rameau és de Lalande motettái, valamint Saint-Saëns Karácsonyi oratóriuma. Számos francia kortárs mű bemutatóján is közreműködött.

Manuel Nuñez-Camelino argentin születésű tenor Buenos Airesben végezte tanulmányait, és a Teatro Colónban debütált 2003-ban a Bajazzókban mint Beppe. 2008-ban felvételt nyert a Párizsi Nemzeti Opera énekesműhelyébe, azóta rendszeres szereplője az itt rendezett előadásoknak: fellépett Gluck Alceste-jében mint Evandre, Richard Strauss Capriccio című művében pedig az olasz tenort formálta meg. Az elmúlt években különösen nagy sikereket ért el Rossini-szerepekben, és több Rameau-mű mellett Monteverdi Poppea megkoronázása (Arnalta), valamint kortárs francia operák is szerepelnek repertoárján.

Daniela Skorka izraeli születésű énekesnő a Jeruzsálemi Zeneakadémián végezte tanulmányait. Számos versenygyőzelme közül kimagaslik az innsbrucki Pietro Antonio Cesti Barokk Énekversenyen szerzett díja.

Tevékenységének fókusza azóta is a régizene, különös tekintettel a francia repertoárra: turnézott már a William Christie vezette Les Arts Florissants szólistájaként, fellépett Lully Armide-jában, és Charpentier Actéonjának Diánájaként is hallhatta a párizsi Théâtre des Champs-Élysées közönsége. Ezenkívül számos Mozart-szerepet megformált már, oratóriuménekesként pedig repertoárja a romantikára és a 20. századra is kiterjed, például Mendelssohn, Poulenc, Gounod és Villa-Lobos egyes műveire.

Philippe-Nicolas Martin Marseille-ben és Aix-en-Provence-ban végzett énektanulmányai mellett zenetudományból is mesterfokozatot szerzett.

Repertoárjának fontos részét képezi a régizene és ezen belül a francia barokk (idén többek között San Franciscóban lép majd fel Rameau Le temple de la Gloire című művében), de Rossini, Saint-Saëns, Bizet, Gounod és Janáček operáiban is énekelt már Európa-szerte. Rendszeresen ad dalesteket, és énekelte már a bariton szólót Brahms Német requiemjében, Fauré Requiemjében, Beethoven IX. szimfóniájában és Orff Carmina buránájában is.

A Purcell Kórust Vashegyi György 1990-ben alapította a Dido és Aeneas koncertszerű előadására, és 1991-ben létrehozta az Orfeo Zenekart is, mely nevét Monteverdi L’Orfeójának első teljes hazai előadása után vette fel. E két együttes tagjai azóta Magyarország kiemelkedő régizene-játékosaivá váltak: repertoárjuk gerincét a Gesualdótól Mendelssohnig terjedő periódus zenéje alkotja. A zenekart és a kórust Vashegyi György, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Fotó © Nagy Attila, Müpa az utóbbi években olyan neves karmesterek is vezényelték itthon és külföldön, mint Helmuth Rilling, René Jacobs, Philippe Herreweghe és Fischer Ádám. Az együttesek a 17–18. század számos jelentős kompozícióját első ízben szólaltatták meg Magyarországon, és több világpremier-lemezfelvételt készítettek (például Charpentier, Geist, Michael Haydn, Istvánffy, Kraus, Lickl, Manna, Méhul, Tartini és Tunder műveiből). 2014 óta a Versailles-i Barokk Zenei Központtal szoros együttműködésük alakult ki, melynek gyümölcse többek között három lemezfelvétel: Rameau-tól a Polümnia ünnepei (2015), Mondonville-től pedig a Nagy motetták (2016) és az Isbé című opera (2017). A Rameau-lemez olyan komoly nemzetközi elismeréseket tudhat magáénak, mint a Preis der Deutschen Schallplattenkritik és a Diapason D’Or, az Isbé pedig megjelenése után néhány héttel máris kivívta a Qobuz zenei honlap elismerését, a Qobuzissime-díjat.

Vashegyi György a magyarországi historikus régizene-játék és -oktatás meghatározó alakja.

A budapesti Zeneakadémia karmesterképzőjének elvégzése után a Drezdai Régizenei Akadémián képezte tovább magát; emellett több alkalommal részt vett Helmuth Rilling és John Eliot Gardiner mesterkurzusain. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar megalapítása óta elsősorban az ő közreműködésükkel hozott létre számtalan jelentős opera- és oratóriumprodukciót, de rendszeresen dolgozik más együttesek vendégkarmestereként is. A Magyar Állami Operaházban 2000-ben debütált, és azóta több száz előadást vezényelt ott. 1992 óta a Zeneakadémia tanára, és 2010-ben az ő vezetésével alakult meg az intézmény Régizenei szakcsoportja.

RÉGIZENE FESZTIVÁL – RAMEAU: NAÏS

11

Summary Jean Philippe Rameau (1683–1764) was commissioned to write Naïs by the French royal court to celebrate the end of the War of the Austrian Succession, and, six months after the conclusion of the Treaty of Aix-la-Chapelle, the work was premièred at the Paris Opera on 22 April 1749.

The Prologue, subtitled L’accord des Dieux, is intended as a parable of the treaty.

Representing Louis XV as the protagonist, Jupiter leads the gods to victory against the rebelling titans, but then decides to share power with Neptune and Pluto rather than keep it all to himself. The three acts that follow tell the story of Naïs and Neptune. The latter has two competitors, Télénus and Astérion, for the heart of the beautiful water nymph.

Act I is set in the Isthmus of Corinth, where the various sporting events of the Isthmian Games are held in Neptune’s honour. After arriving at the games with his companions Palémon and Protée, all three of them in disguise, the god commences to woo the nymph.

A dialogue between Naïs and her suitor Télénus ensues before the contests begin with boxing, wrestling and a foot race. Later on, male and female sailors vie to win the prize for dancing.

On seeing his new rival, Télénus departs in a jealous rage.

Act II takes place in front of the cave of the blind prophet Tirésie, father of Naïs. When left to herself, the nymph reveals that she is in love with the mysterious stranger. The three suitors arrive one by one: first Neptune, then Télénus, and finally Astérion. The latter, after two sheperdesses from his suite seek advice from Tirésie in a matter of the heart, asks the question on everyone’s lips: “Who will win Naïs’s heart?”

After consulting the singing of the birds, the seer warns the suitors to beware the wrath of Neptune. He also reveals that Naïs heart now belongs to another. Télénus and Astérion realise that their rival is none other than the mysterious stranger and jointly plot revenge.

At the start of Act III, Naïs warns Neptune that the Corinthians are out for his blood, but he assures the nymph there is nothing to fear. Sure enough, Télénus and Astérion soon appear to set fire to the “stranger’s” ships. At that moment, however, the waves rise up and swallow the two of them, along with the burning vessels. Neptune then reveals his identity to the terrified Naïs. The earth opens up to admit them to the sea god’s underwater palace, where, joined by the denizens of the deep, they celebrate the triumph of love. Neptune – obviously not by coincidence – concludes the drama with a call for peace.

SUMMARY

13

Évszakok keringője

Közreműködik:Roby Lakatos, Viniczai Éva – hegedű, Duna Táncegyüttes (koreográfus: Juhász Zsolt), Coincidance (koreográfus: Gyulai Júlia) Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Tőri Csaba), Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor

2017. március 18.

Roby Lakatos

R. Strauss: József-legenda

Közreműködik: Szegedi Kortárs Balett, Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Koreográfia: Juronics Tamás, Vezényel: Stefan Soltesz

2017. április 7.

Fotó © Posztós János, Müpa

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

René Jacobs és az Akademie für Alte Musik Berlin Bach: Máté-passió 2017. április 15.

René Jacobs Fotó © Molina Visuals

Bellini: A puritánok

Közreműködik: a Kolozsvári Opera Énekkara, Pannon Filharmonikusok Vezényel: Riccardo Frizza

2017. május 18., 21.

Jessica Pratt

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: Parsifal

Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

2017. június 8., 21.

Violeta Urmana Fotó © Ivan Balderramo

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: Rienzi

Koncertszerű előadás Vezényel: Sebastian Weigle

2017. június 19.

Sebastian Weigle Fotó © Monika Rittershaus

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnereink:

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2017. február 23.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000