Müpa Műsorfüzet - Budapesti Wagner-napok 2017: A nibelung gyűrűje (2016. június 15.-18.) by Müpa Budapest

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK 2017

A nibelung gyűrűje

BUDAPEST WAGNER DAYS 2017

Der Ring des Nibelungen

mupa.hu

MEGJELENT

Keresse DVD és Blu-ray formátumban a Rózsavölgyi boltjaiban, a Müpában vagy a Szervita téren.

mupa.hu

15–18 June 2017 Béla Bartók National Concert Hall BUDAPEST WAGNER DAYS

2017. június 15–18. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: Der Ring des Nibelungen

Wagner: A nibelung gyűrűje

Artistic director and conductor: Ádám Fischer

Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

Featuring: Hungarian Radio Symphony Orchestra

Közreműködik: A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Dramaturg: Christian Martin Fuchs † Costume and puppet designer: Corinna Crome Lighting designer: Andreas Grüter Video: Momme Hinrichs, Torge Møller (fettFilm) Choreographer: Teresa Rotemberg (Das Rheingold, Die Walküre), Gábor Vida (Siegfried, Götterdämmerung) Assistant conductor: János Kovács Musical supervisor: Orsolya Fajger Musical assistants: László Bartal, Gábor Bartinai, Richard Lewis, Friedrich Suckel Revival director: Etelka Polgár Assistant director: Sylvie Gábor Set designer, director: Hartmut Schörghofer

Dramaturg: Christian Martin Fuchs † Jelmez- és bábterv: Corinna Crome Fényterv: Andreas Grüter Videó: Momme Hinrichs, Torge Møller (fettFilm) Koreográfia: Teresa Rotemberg (A Rajna kincse, A walkür), Vida Gábor (Siegfried, Az istenek alkonya) Betanító karmester: Kovács János Zenei főmunkatárs: Fajger Orsolya Zenei munkatársak: Bartal László, Bartinai Gábor, Richard Lewis, Friedrich Suckel Játékmester: Polgár Etelka Rendezőasszisztens: Gábor Sylvie Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer

The English text is on pages 38-70.

A NIBELUNG GYŰRŰJE

2017. június 15. / 18.00

Előeste A Rajna kincse

Zenedráma négy képben Wotan: James Rutherford / Donner: Haja Zsolt Froh: Christoph Strehl / Loge: Christian Franz Alberich: Kálmán Péter / Mime: Gerhard Siegel Fafner: Walter Fink / Fasolt: Bretz Gábor Fricka: Schöck Atala / Freia: Horti Lilla Erda: Fodor Bernadett / Woglinde: Wierdl Eszter Wellgunde: Fodor Gabriella / Flosshilde: Kálnay Zsófia Bábosok: Gönczöl Nikolett, Niklai Judit Táncosok: Asztalos Dóra, Balkányi Kitti, Bora Gábor, Csere Zoltán, Gantner István, Katonka Zoltán, Somorjai Judit, Szelőczey Dóra, Szent-Ivány Kinga, Újvári Milán, Vida Gábor 2017. június 16. / 16.00

Első nap A walkür

Zenedráma három felvonásban Siegmund: Christopher Ventris / Hunding: Sebastian Pilgrim Wotan: James Rutherford / Sieglinde: Anja Kampe Brünnhilde: Iréne Theorin / Fricka: Schöck Atala Helmwige: Wittinger Gertrúd / Gerhilde: Wierdl Eszter Ortlinde: Fodor Beatrix / Waltraute: Fodor Gabriella Siegrune: Várhelyi Éva / Rossweisse: Kálnay Zsófia Grimgerde: Gál Erika / Schwertleite: Kovács Annamária Táncosok: Asztalos Dóra, Balkányi Kitti, Bora Gábor, Csere Zoltán, Gantner István, Katonka Zoltán, Somorjai Judit, Szelőczey Dóra, Szent-Ivány Kinga, Újvári Milán, Vida Gábor

Fotó © Pályi Zsófia, Müpa

Fotó © Posztós János, Müpa

2017. június 17. / 16.00

Második nap Siegfried

Zenedráma három felvonásban Siegfried: Christian Franz / Mime: Gerhard Siegel Vándor (Wotan): Albert Dohmen / Alberich: Kálmán Péter Fafner: Walter Fink / Erda: Fodor Bernadett Brünnhilde: Iréne Theorin / Erdei madár: Celeng Mária Táncosok: Asztalos Dóra, Balkányi Kitti, Bora Gábor, Csere Zoltán, Gantner István, Katonka Zoltán, Somorjai Judit, Szelőczey Dóra, Szent-Ivány Kinga, Újvári Milán, Vida Gábor 2017. június 18. / 16.00

Harmadik nap Az istenek alkonya

Zenedráma három felvonásban Siegfried: Daniel Brenna / Gunther: Oliver Zwarg Alberich: Kálmán Péter / Hagen: Rúni Brattaberg Brünnhilde: Iréne Theorin / Gutrune: Pasztircsák Polina Waltraute: Anna Larsson / 1. norna: Gál Erika 2. norna: Németh Judit / 3. norna: Pasztircsák Polina Woglinde: Wierdl Eszter / Wellgunde: Fodor Gabriella Flosshilde: Kálnay Zsófia Közreműködik: A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Budapesti Stúdió Kórus (karigazgató: Strausz Kálmán) Táncosok: Asztalos Dóra, Balkányi Kitti, Bora Gábor, Csere Zoltán, Gantner István, Katonka Zoltán, Somorjai Judit, Szelőczey Dóra, Szent-Ivány Kinga, Újvári Milán, Vida Gábor

A NIBELUNG GYŰRŰJE

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

FISCHER ÁDÁM Egy megvalósult álom Ismét elhangzik A nibelung gyűrűje teljes egészében, négy egymás követő estén, úgy, ahogyan azt Richard Wagner másfél évszázada megálmodta. Óriási lehetőség ez az előadóművész számára, de a művészi felelősség sem kisebb: meg kell győznünk mindenkit, hogy az általunk elképzelt Wagner-fesztivál valóban felveszi a versenyt bármely Wagner-produkcióval a világon. Reméljük – bár a közhiedelem szerint a Ringet igazán megismerni csak a bayreuthi Festspielhausban lehet –, hogy a Müpában sikerül olyan produkciót létrehoznunk, amely mind zenei, mind színpadi vonatkozásban újat és értékeset teremt. Valóra vált, amiről annyit álmodoztunk: az ilyen nagyszabású, megszállott víziók megvalósítására azonban csak ritkán adódik lehetőség, mivel feltétlenül kell hozzá egy másik megszállott, aki hisz az alkotó látomásában – ahogyan II. Lajos bajor király hitt annak idején Wagnerében –, és hajlandó azt finanszírozni. Mi ezt a hitet és segítséget kaptuk meg a Müpától. Ez a gesztus és Wagner zenéje iránti hódolatunk kötelez bennünket arra, hogy mi, előadók tudásunk legjavát adva bizonyítsuk: méltók vagyunk partnerünk és a közönség bizalmára. Wagner Ringjénél izgalmasabb és intenzívebb muzsikát nem tudok elképzelni. Ennek a több mint tizenöt órányi zenének minden egyes taktusa mákony, amely azonnal rabul ejti a hallgatót – és az előadót is. Hihetetlennek tűnhet, de a Ring vezénylése közben nem érzek semmiféle fáradtságot, kimerültséget, és a végén legszívesebben újrakezdeném. Azt is tudom azonban, hogy Wagner csak akkor hathat így, ha az előadás körülményei megfelelőek – ezzel kapcsolatban személyes emlékeim is vannak. Nyolc-kilenc évesen találkoztam először Wagner zenéjével az ötvenes évek bayreuthi rádióközvetítéseinek köszönhetően, amelyeket nálunk családi körben szinte vallásos tisztelet övezett mint a nyugati világgal való kapcsolattartás ritka és kiemelkedő kulturális jelentőségű eszközeit. Nem szépítem: borzalmas volt ezeket a közvetítéseket hallgatni. Olyan kibírhatatlanul hosszadalmas nyűglődésnek éreztem, hogy Wagner iránti mai lelkesedésem gyakorlatilag csodának számít. Éppen ezért szeretném megtakarítani a mai, az internetes és videoanimációs kultúrában otthonosan mozgó fiataloknak az ismerkedés kacskaringóit, az előítéletek útvesztőjét. Wagner nekik is szól – sőt nekik szól igazán, csak meg kell találnunk a módot, hogy ők is felfedezhessék a zene varázsát. Tudom: elég egyetlen igazi élmény, mert akit egyszer rabul ejtett, az többé nem szabadul.

A NIBELUNG GYŰRŰJE

Olyan operaelőadást akarunk létrehozni, amely hadat üzen az unalomnak, az előadó-művészet legnagyobb ellenségének. A mi Ringünkben a történet kibontakozása közben a 19. századi színház realitás-illúziójának legelemibb alkotórészei is lebomlanak, hogy más formában, eltávolítva, modern asszo ciációkat keltve álljanak össze újra. Célunk – tudom, merész szavak – a jövő operajátszása, hiszen a színház mindig, immár mintegy háromezer éve, a mindenkori máról szól. Az alkotás örök, és minden generációt megszólít – de amit mond, értelmezni kell. Az értelmezés mikéntje és hogyanja, egy-egy előadás egyedi jellegzetessége a Budapesti Wagner-napok esetében a zenés színház típusainak keveredésén is alapul. Fesztivál lévén, meghívott és változó előadó-gárdával dolgozunk, ugyanakkor a körülmények egyszerisége ellenére a produkció egysége, a koncepció összefüggéseinek megmutatása feltétlen elsőbbséget élvez. Keveredik benne a báb- és árnyjáték, a vetítés, a film és a tánc, ráadásul az énekesek feladata sem kimondottan szokványos. A szerepek és a szereplők egysége esetenként szétválik; a megszemélyesítés, az azonosulás szuggesztivitása mellett a történet folyamatának az is különös súlyt ad, hogy egy-egy szerepet az énekes mellett esetleg más is megjelenít. A különleges megoldások sem kőbe vésett attrakciók: a tapasztalatok nyomán évről évre változhatnak, hiszen Bayreuth és Wagner szelleméhez híven a produkciót a szüntelen kísérletezésnek, tökéletesítésnek kell megtöltenie élettel, lendülettel. Az előadás egyaránt támaszkodik a korhű és a modern színpadi elemekre – így tudjuk leginkább megmutatni Wagner merész és ma is aktuális modernségét.

Fotó © Posztós János, Müpa

A nibelung gyűrűje Cselekmény Előeste – A Rajna kincse A földi világban. A rajnai sellők könnyelmű játékát Alberich, a nibelung zavarja meg. Miután a sellők elutasítják, és nem töltheti velük a kedvét, elrabolja tőlük az aranykincset. Ehhez esküvel le kell mondania a szerelemről. Az istenek birodalmában. Házasélete békéjének megőrzése érdekében Wotan a két óriással, Fafnerrel és Fasolttal várat építtetett felesége, Fricka számára. Az építőknek fizetségül Fricka testvérét, Freiát ígérte oda, s a törvények isteneként állnia kellene a szavát. A kiutat jelentő megoldást Loge, a furfangos tűzisten találja meg. Azt tanácsolja Wotannak, hogy Freia helyett ajánlja fel az óriásoknak azt a varázsgyűrűt, amelyet Alberich a Rajna kincséből kovácsolt. Loge és Wotan elutazik Nibelheimba, a nibelungok világába, hogy megszerezze a kincset. Az óriások elfogadják a csereajánlatot, de Freiát túszként maguknál tartják. Nélküle és az általa kínált étkek, az aranyalmák nélkül az istenekre halál vár. Az alvilágban. A csodagyűrű és a láthatatlanná tevő ködsisak birtokában Alberich a neki alávetett nibelungokat kínozza, közülük is leginkább Mimét, a saját fivérét. Logénak csellel sikerül eloroznia tőle a kincset, a sisakot és a gyűrűt. Alberich mindenkit megátkoz, aki a gyűrűt valaha is birtokolni fogja. Az istenek birodalmában. Freiát immár kiválthatják az óriások fogságából. Wotan a gyűrűt meg akarja tartani, Erda, a női főistenség azonban óva inti ettől. Szavai hatására Wotan megérti, hogy az istenek elpusztulnak, ha ő nem adja át a gyűrűt, ezért végül megválik tőle, annak átka pedig azonnal hatni kezd. Az érte folytatott veszekedésben Fafner megöli fivérét, Fasoltot. Az istenek bevonulnak a Walhallának nevezett várba. Kísérőjük két holló, Wotan madarai, amelyek a világ eseményeiről visznek híreket a főistennek. Loge kárörvendőn figyeli a pusztulásra ítélt isteneket. Csak a rajnai sellők maradnak hátra, akik az elveszett aranyat siratják. Első nap – A walkür A földi világban. Siegmund, a wälsung – Wotan földi nőtől született, halandó fia – éppen ellensége, Hunding házában talál menedéket, akivel másnap fegyvertelenül kellene megvívnia. Hunding felesége, Sieglinde és Siegmund szerelemre gyullad egymás iránt, mielőtt még felismernék, hogy ők ketten ikertestvérek. Sieglinde megszerzi Siegmundnak a notungot, a legyőzhetetlen kardot. A testvérek elmenekülnek. Úgy tűnik, Wotannak sikerül az a terve, hogy egy félelmet nem ismerő hősi nemzetség révén jó irányba fordítsa a világtörténelem menetét.

Föld és ég között. Fricka, a házasság védőistensége rábírja Wotant, hogy áldozza fel a házasságtörők életét. Wotannak a lányát, a walkür Brünnhildét arra kell kényszerítenie, hogy vonja meg védelmét Siegmundtól. Miután azonban a szerelméhez hű Siegmund nemet mond arra, hogy magát a sorsának alávetve Brünnhildével a Walhallába menjen, Brünnhilde nem teljesíti apja parancsát. Wotan haragjában eltöri a notungot. A védtelen Siegmundot megöli Hunding, őt pedig ezután Wotan döfi le. Brünnhilde elmenekül Sieglindével, aki gyermeket hord a szíve alatt. Föld és ég között. A walkürök, Wotan és Erda kilenc lánya a világot járja, összeszedi az elesett hősöket és a Walhallába viszi őket, hogy ők alkossák Wotan titkos seregét a hataloméhes Alberich elleni, fenyegetően közeledő harcban. Brünnhilde nem Siegmunddal érkezik meg a walkürökhöz, ahogyan ők várják, hanem az állapotos Sieglindével menekül hozzájuk, nyomukban az őket üldöző Wotannal. Sieglindét sikerül biztonságba helyezni, s Wotan haragja és büntetése Brünnhildére sújt le, noha az valójában csak az ő titkos kívánságát teljesítette. Halhatatlanságától megfosztva Brünnhilde védtelen nővé lesz. Loge ismét tűzzé változik, és lángtengerrel veszi körül Brünnhildét, Wotan pedig mély álmot bocsát rá. Csak azé a félelmet nem ismerő hős férfié lehet majd, aki képes lesz arra, hogy a tűzön áthatolva felébressze és meghódítsa őt. Második nap – Siegfried A földi világban. Mime, a nibelung kovács felnevelte Siegfriedet, a wälsung testvérpár, Siegmund és Sieglinde elárvult gyermekét, s az összetört notung darabjait is ő őrzi. Gondoskodása azonban nem önzetlen. Számára Siegfried, a félelmet nem ismerő ifjú hős és a legyőzhetetlen kard egyaránt csupán eszközül szolgál arra, hogy megszerezze az óriás Fafner által őrzött gyűrűt és általa a világ feletti uralmat. Egy vándor – akiben Wotant ismerjük fel – szántszándékkal felszítja Mime kapzsi vágyait, és arra kényszeríti, hogy a saját fejére kössön fogadást vele. Siegfried, aki ráun nevelőapja hiábavaló kísérleteire, maga kovácsolja újjá a notungot. Mime titokban mérgezett italt készít az ifjú számára. Másutt. A kincseket sárkánnyá változtatva őrző Fafnert kilesi a nibelung Alberich, aki Fotó © Posztós János, Müpa

A NIBELUNG GYŰRŰJE

vissza szeretné szerezni azt, ami egykor az övé volt: a csodagyűrűt és a láthatatlanná tevő ködsisakot. Itt is megjelenik a vándor alakját öltött Wotan, aki letette az uralkodás gondját, és a világtörténelem folyását látszólag részvétlenül szemléli. Mime elvezeti Siegfriedet Fafner barlangjához, és az ifjú ott gond nélkül megöli a sárkányt. Vére az ujjára fröccsen, s miután nyelvével hozzáér, megérti az erdei madár dalát. Tanácsát megfogadva magához veszi a gyűrűt és a ködsisakot. Alberich egyelőre hoppon marad. Siegfried most már Mimén is átlát, és ledöfi az áruló törpét. Az erdei madár ekkor megmutatja neki az utat, amely elvezeti nevenincs vágyakozása tárgyához: az asszonyhoz, Brünnhildéhez. Föld és ég között. Wotan még egyszer utoljára kikéri Erda tanácsát, az ősanya tudása azonban kevésnek bizonyul a közelgő világvégével szemben. Wotan maga is megtapasztalhatja Siegfried, az egykor épp általa hőn várt, félelmet és törvényt nem ismerő hős hatalmát. Az ifjú, dacolva a valaha leghatalmasabb istenség ellenkezésével, utat tör magának az apja által száműzött walkürhöz, Brünnhildéhez. Megtöri a rábocsátott varázst, ő maga pedig két új érzést is megtapasztal: a félelmet és a szerelmet. Harmadik nap – Az istenek alkonya Föld és ég között. A nornák, Erda lányai, már nem látják a jövőt. A világfakőris darabokra törve várja a világégés eljövetelét. A sors fonalai menthetetlenül összegabalyodtak. A földi világban. Brünnhilde útjára engedi szerelmét, Siegfriedet, hogy az újabb hőstetteket vihessen végbe. A hős eljut a Rajna-parti Gibichung-várba, amelyben Gunther és testvére, Gutrune mellett ott van féltestvérük, Hagen, Alberich ivadéka, aki Grimhildtől született. A Siegfriedtől a gyűrűt megkaparintani akaró apja Hagent eszközül használja, ám Siegfried a gyűrűt szerelmi zálogul Brünnhildénél hagyta. Hagen ezért intrikus tervet dolgoz ki. Siegfriedet feledést hozó itallal kell megitatni, hogy aztán Gunther alakját magára öltve elhozza Brünnhildét, jutalomképpen pedig feleségül vegye Gutrunét. A walkürsziklán Waltraute megpróbálja rábeszélni testvérét arra, hogy adja vissza az elátkozott gyűrűt a rajnai sellőknek, és ezzel vegye elejét a szerencsétlenségnek. Férje szerelmi zálogától azonban Brünnhilde nem hajlandó megválni. Elrablása és elárultatása végbemegy, pontosan úgy, ahogyan azt Hagen eltervezte.

A földi világban. Alberich engedelmességet követel fiától, Hagentől, aki Guntherékben gyűlöletet és gyanakvást ébreszt a diadalmasan visszatérő Siegfried iránt. Az elárult Brünnhilde is bosszúra szomjazik. Siegfried anélkül, hogy tudná, mit tesz, nőül veszi Gutrunét. Más helyeken. A Gibichungok elhatározzák, hogy vadászatukon Siegfriednek meg kell halnia. A rajnai sellők könyörögnek a vadászat közben hozzájuk tévedt Siegfriednek, hogy adja nekik a gyűrűt, ám ő kineveti őket. Később, amikor megpihen a férfiakkal, lassanként visszatér az emlékezete, ám Hagen ekkor hátába döfi a dárdáját. Brünnhilde megérti, mi történt, és átlát az árulókon. Teljesíti utolsó kötelességét – Siegfried holttestét elnyelik a világégés első lángjai. Brünnhilde is a tűzbe veti magát. Az istenek és az emberek birodalma megsemmisül. A Rajna kilép medréből. Az átok sújtotta gyűrű visszatér eredeti helyére.

Fotó © Pályi Zsófia, Müpa

A NIBELUNG GYŰRŰJE

Fotó © Schindlmaier

CHRISTIAN MARTIN FUCHS Történet a végtől a kezdetig

Wagner látomása a katasztrófáról és a megbékélésről „A dolgok eredete a Határtalan. Amikből keletkeznek a dolgok, azokba történik a pusztulásuk is, szükségszerűen; mert büntetést és jóvátételt fizetnek egymásnak jogtalankodásaikért az Idő elrendelése szerint.”

(Anaximandrosz, Kr. e. 645–610)

„Sejted, miként lesz?” – így hangzik a nornák panaszos éneke Az istenek alkonya elején, a vég kezdetén. A jövő többé nem ismerhető meg, ami lesz, nem megsejthető. Az óriások, akik egykor a föld urai voltak, nincsenek többé, Alberich kóborol a világban, hogy visszaszerezze a gyűrűt, az uralom zálogát, az istenek kétségbeesetten várják pusztulásukat, ami oly régóta foglalja le a legfőbb isten, Wotan gondolatait. A föld a miénk, embereké. A Rajna kincse a bűnbeesésről szól, amely a legfőbb nibelunghoz, Alberichhez kötődik. Ő rabolta el a kincset, megtagadván a szerelmet, s kikovácsolta a hatalmat jelentő gyűrűt. Wotan pedig az égi béke érdekében felépítteti Walhalla várát. De ő, aki egykor a szerződéseken őrködött, teljesíthetetlen ígéretet tett a vár építőinek, az óriás testvérpárnak, Fafnernek és Fasoltnak, és munkájukat csak Alberich elátkozott kincsével tudta megfizetni. Megtörtént a testvérgyilkosság. A hatalom, a hazugság és az irigység a világ részévé vált. A walkür a sikertelen mentési kísérletek drámája. A földön háború dúl. Wotan összehívja a hősöket a Walhalla csarnokába, hogy megindítsa a végső harcot Alberich ellen. Az ősistennővel, Erdával a harcos nők nemzedékét, a walküröket nemzi, egy földi as�szonnyal pedig a wälsung testvérpárt, Siegmundot és Sieglindét, a testvérszerelemben fogant hős, Siegfried szüleit. A házasságtörés azonban Wotan isteni hitvesének, a tűzhely őrzőjének felháborodását hívta ki. Wotannak meg kellett hajolnia a törvények előtt, és magukra kellett hagynia azokat, akiket a legjobban szeretett. Titkos akaratát a walkür Brünnhilde hajtja végre, amikor megmenti Sieglindét, de ezért kegyetlen büntetéssel sújtja őt Wotan. Önként mond le a hatalomról, és várja a világ pusztulását vagy megmenekülését, amely utóbbihoz, mint tudja már, ő nem járulhat hozzá. Csak a szabad, önálló, önmagáért felelős ember akadályozhatja meg a katasztrófát. Siegmund és Sieglinde fia: Siegfried. Az isteni világot csak ő válthatja meg.

A NIBELUNG GYŰRŰJE

Richard Wagner Ringje a forradalom története, és miként az általa ismert valamennyi forradalom (1789, 1848), az ő forradalma is dermedtségben, árulásban, vérben végződik.

„Hogy a szükség hajtaná őket arra, hogy hősökké váljanak.”

(Richard Wagner, 1850)

Wagner Ringje a visszatérés története: az arany, amihez hatalom kötődik, s amely egyaránt megrontja az isteni és emberi világot, visszatér a Rajna védelmező vizébe. Esélyt kínálva ezzel a túlélők számára.

„…a bajt hozó hatalom, a szerelem valódi mérge, a természettől elorzott és meggyalázott aranyban…” (Richard Wagner, 1854)

Wagner Ringje a modernitás története. Ami az öröklött erkölcsi és vallási értékektől való megszabadulással kezdődött. Röviden: a felvilágosodással. Siegfried, a Wotan által olyannyira várt hős mentes ezektől az értékektől. Afféle Rambo, aki nem ismeri a félelmet, aki játéknak tekinti a háborút, akinek a gyilkolás a célja. Az újkor Herkulesének nagyszabású rendrakása végén azonban ott a katasztrófa és a pusztulás, amelyet nem ő okozott, s amelyet megakadályozni sem képes. És ott van saját halála is a történet végén. Hogy miképpen történhetett volna mindez másként, arról senki nem mesélt neki.

„Hogy csak emléke maradjon, ki akarom törölni minden nyomát a dolgok eme őrült rendjének, amely erőszakból, hazugságból, gondból, képmutatásból, ínségből, nyomorúságból, szenvedésből, könnyekből, csalásból és bűnözésből van összeszőve…”

(Richard Wagner, 1849)

És a Ring egyben szerelmi történet, pontosabban a Szerelmi Történet. A w alkür Brünnhilde vétkes félistenből halandó nővé válik Siegfried által, szerelme pedig Siegfriedet, a kegyetlen ifjút férfivá avatja. A profán „énekek éneke jelleg”, ami a mű reményteli olvasatát nyújtja, az egoizmus és az árulás világai között megbújó háborítatlan fénysugárként jelentkezik. Siegfried nagyjából a mesékben előforduló fiatal legénynek felel meg, aki elindul otthonról, hogy megtanulja a „félelmet” – ám ez soha nem fog sikerülni neki, mivel a ter-

mészetben működő ész által mindent olyannak lát, amilyen. Legyőzi a sárkányt, és megöli nevelőjét, a törpét, aki titokban el akarja tenni őt láb alól a kincs miatt. „Siegfried, aki magányából kitörni vágyik, megérti az erdei madár dalát – e képességét a véletlenül megkóstolt sárkányvérből nyerte –, s a madár elvezeti a tűzzel körülvett sziklaszirten alvó Brünnhildéhez. Siegfried áthatol a tűzön, és felkelti Brünnhildét – a nőt, akivel a legcsodálatosabb szerelmi ölelésben egyesül… És még valami: hevesebb beszélgetéseinkben szóba került már – nem vagyunk azok, amivé lehetnénk, vagy lennünk kellene, amíg fel nem ébresztettük a Nőt.” (Richard Wagner levele August Röckelhez, 1851. augusztus 24.) Így fejeződik be a Siegfried hőstörténete; de mennyire másképp alkonyul be az isteni világnak a Ring harmadik estéjén. Az állhatatlan vándor, akivé Wotan változott, örök álomra kárhoztatta Erdát, az egykor oly dolgos nornák megélik, ahogyan a pusztulásra vágyó isten a világfakőrist tűzifává aprítja, a sors fonala, amellyel a nornák a világ történéseinek szőnyegét szövik, menthetetlenül összekuszálódik. Siegfried, aki nemrég lett Brünnhilde hitvese, újabb hősi tettekre kél. De képtelen lévén a szabadságra, a gyenge jellemű Gunther és Gutrune, vagyis a Gibichungok nemzetségének csapdájába esik. A rettenthetetlen hős gyámoltalanná válik a terméketlenek közegében. Ami ezután következik: kábulat, árulás, intrika, gyilkosság. Maga az istenek alkonya. És itt a pusztulást szemlélő emberek számára is bealkonyul. Mert Wagnert nem az istenek érdeklik, ő arról beszél, ami – Georg Büchner forradalmi drámáját idézve – „bennünk hazudik, gyilkol és lop”. Őt az érdekli, miért képtelen az ember a társadalmi boldogságra, miért hiúsulnak meg a forradalmak és az utópiák – és a remény. Alkalmatlanok lennénk tehát mi, emberek, a szabadságra és a boldogságra? Megérjük vajon végül, amire az őselemek, a tűz, a víz, a föld, az ég mutatnak rá, az új reményt? Wagner műve nem kínál megoldást, hanem működésbe hozza a sors körforgását. A gyűrű visszatér a helyére, ahonnan egykor arany formájában lopta el a szerelemről lemondó nibelung, Alberich. A gyűrű pedig önmagába zárul. A kezdet összeér a véggel. Ahogy a nagy görög természetfilozófus fogalmazott két és fél évezreddel ezelőtt: „Az emberek azért pusztulnak el, mert nem képesek a kezdetet a véghez kapcsolni.” (Krotóni Alkmaión, Kr. e. 500 k.) A legfőbb hősnőt Brünnhildének hívják, fenntartás nélküli vallomásával a szerelem iránt, amennyiben a világvégét a világégés „kacagó lángjai” között „szent nászként” használja ki. Egy korábbi, nem felhasznált szövegváltozatban, amely a zeneszerző-költő számára annyira kedves volt, hogy – amikor már túl volt a komponáláson – a végleges szöveghez hozzáillesztette, Brünnhilde lett a Közvetítő, a Megvilágosult, a Látó. Wagner megalkotta számunkra – mielőtt örökkévaló éjszaka borította volna be földünket – a világ cselekvő tudását: a nőt.

A NIBELUNG GYŰRŰJE

„Ha nem mehetek többé Walhalla várába, tudjátok, hová megyek majd? Elhagyom a vágy otthonát, örökre elmegyek a téboly otthonából. A folytonos keletkezés tágra nyílt kapuit bezárom magam mögött: a vágytalan és józan, szent, választott földet, a világvándorlás célját az újjászületés váltja meg, s ide vonzódik a Megvilágosult. Minden örök és szent véget elértem, s tudjátok, miként? A szomorú szerelem legmélyebb szenvedése kinyitotta szemem: és láttam, hogy véget ér a világ.”

Fotó © Kotschy Gábor, Müpa

Korábbi évadok Ring-előadásainak kritikáiból Az ötletgazdák szerényen Budapesti Wagner-napok 2008 névvel illették nagy szabásúvállalkozásukat, mely idén arra volt hivatott, hogy a tavalyi fél ciklust négyestés egésszé forrassza össze. Egy svájci idegenvezető messzebb ment. A walkür első szünetében a táblácskájánál uzsonnára gyülekező csoportjának ezt írta: Wagner-Festtage („Wagner-ünnep”). (Molnár Szabolcs, Magyar Narancs) Az operajátszás ma problematikus. A hagyományos utóvédharca mellett a „Wille zur Neuheit” dominál. Éppen egy kiváló Ring-rendezést intézett el egy német kritikus azzal: nem vitte igazán tovább a mű értelmezését. Az „újra törő akarat” számára nem létezik a „Werktreue”, a műhöz való hűség, ami egykor lehetővé tette a konszenzuális műértést, s hogy a szolid szakszerűség elegendő legyen egy opera adekvát interpretációjához, továbbá kritikailag fel lehessen mérni a szakszerűséget, illetve a művészi értéktöbbletet: „anything goes”. A darabok nyersanyagként kezelése dezilluzionálja a nagyközönséget kedves operáival kapcsolatban, az értőbbek és a kritikusok számára pedig végtelenül megnehezíti, hitkérdéssé teszi az értékelést, a blöff és az újszerű, lényegi interpretáció megkülönböztetését. […] A nibelung gyűrűje első két darabjának előadása olyan interpretációt jelentett be, mely az említett német kritikus normája szerint nem viszi ugyan tovább a mű értelmezését, hanem éppen azt demonstrálja, hogy meg lehet szabadulni a „továbbvivés” görcsétől, a „Werktreue”, a műhöz való hűség igenis létezik és érvényes, s a koncert és az önértékű színjáték között lehet találni hozzá olyan vizuális formát, mely korszerű, művészi és szolgálja, nem pedig használja a művet.” (Fodor Géza, Élet és Irodalom) A külföldön díszletterveivel nevet szerzett fiatal rendező, Hartmut Schörghofer […] magabiztosan tartja kézben az indaszerűen szerteágazó cselekményt. Figyelemre és elismerésre méltó, hogy nem enged a csábításnak, és mindvégig azonos, látványban és hatáselemekben egyaránt szigorú gazdaságossággal megkomponált, mégsem szegényes regiszterben szólaltatja meg Wagnert. A rendező meglehetős szerénységről téve tanúbizonyságot olyan utat választott, amelyen kizárólag a zenéé, nem pedig saját ötleteié a főszerep.” (Jászai Tamás, www.kultura.hu)

Fotó © Posztós János, Müpa

Ugyan ki gondolta volna néhány éve, hogy Budapesten a világ bármely operaházával versenyképes színvonalú Wagner-előadások fognak születni? Valószínűleg egyedül Fischer Ádám. A szcenika modernitása többek közt a párhuzamos effektusok alkalmazásában rejlik. Korunk vizualitása – nagyrészt az internetnek köszönhetően – egyre inkább szakít a lineáris gondolkodásmóddal, és a komputeres felületek szinkron h atásmechanizmusára épít. Veszélyes játék, nagyon kell ügyelni az arányokra, nehogy a színpadról lezúduló információdömping agyonnyomja a darabot. A budapesti produkció – érzésem szerint – sikerrel kerüli el ezt a csapdát. Hagyja érvényesülni a zenét, és szimbolikájával segíti a történet befogadását. Márpedig ez a legnemesebb cél, amit rendező kitűzhet. (Rockenbauer Zoltán, Heti Válasz) Van egy igazi hősünk a történetben [Christian Franz Loge szerepében]. Egyébként köpcös, ingét kilógatva hordó figura, de úgy énekel, olyan természetességgel, úgy válik a játék az éneklés részévé, vagy fordítva, az éneklés a játék részévé, ahogy azt Wagnernél el sem tudja képzelni a bizalmatlan néző. (Fáy Miklós, Népszabadság)

A júniusi Wagner-ünneppel, amely eleve a tradícióteremtés szándékával indult tavaly, visszavonhatatlanul begyűrűzött (hogy stílszerű legyek) a korszerű operajátszás, a világszínvonal Magyarországra. Jellemző, hogy az áttörés helyszíne nem az Operaház, hanem egy koncertterem. De ezek után nem lehet, és amint a hatalmas siker mutatta, nem is nagyon érdemes többé ugyanúgy játszani az erre szakosodott színházakban sem, mint eddig. Az egész Wagner-ünnep motorja Fischer Ádám. De hogy művészi értelemben is men�nyire az, csak akkor derül ki, ha az ember végignézi az előadásokat. Ahogyan estéről estére, óráról órára fáradhatatlanul sugározza maga köré a zenei energiát pusztán a mozdulatok erejével, az páratlan és ámulatba ejtő. Nincs egyetlen lyuk sem ebben az energiaáramlásban, nincs pillanatnyi tempó-megingás, fáradás. Azt hiszem, egyik legerőteljesebb élményem volt ez, amit valaha énekestől színpadon hallottam. Feltehetően a rendező és Christian Franz közös érdeme, hogy ennyire hangsúlyos figurává vált Loge. Felsejlett benne az európai művészet egyik toposza, a Mefisztó–Lucifer karakter. Loge, a „fényhozó”. Izgalmas ötlet. És Christian Franz a következő estén egészen mást tudott elénk állítani, Siegmundként már nem csavaros eszű háttérfigura, hanem elesett ember volt. De egyben gyöngéd, érzelmekkel elárasztott alak is, aki, ha úgy fordul, képes hőssé emelkedni. Ez együttérzést, igazi érzelmi reakciót vált ki a nézőből, mégpedig Christian Franz jóvoltából igen intenzívet. Az adottság áldása és a profizmus csúcsa egyszerre, ahogy Christian Franz tökéletes hangi diszpozícióban tudott maradni, végig bírta erővel és kifejezőkészséggel. Hundingot a világhírű Wagner-basszus, Walter Fink énekelte, s ha meg sem mozdul (nem is nagyon kellett megtennie), akkor is övé az egyik legemlékezetesebb megjelenés, és persze hang az egész produkcióban. Hihetetlen, borzongást keltő basszus. Hundingja óhatatlanul nagyszabású figurává válik, nagyobb kaliber, mintha csak egyszerű faragatlan gazember lenne. Hartmut Welker mint Alberich a legrémületesebb alak, hangszíne, arckifejezése a totálisan kegyetlen lényt jeleníti meg, olyan, mint az érzelem nélkül gyilkoló krokodil. Ez a jeges reménytelenség mégis emberi tragédiát takar, a végtelen, az igazi magány rettenete sugárzik mögüle. (Mácsai János, www.fidelio.hu)

Fotó © Pályi Zsófia, Müpa

Alkotók, szereplők Rúni BRATTABERG a Feröer-szigetekről származik. A helsinki Sibelius Akadémián és a zürichi Nemzetközi Operastúdióban tanult, és a mannheimi Nemzeti Színházban épített ki széles repertoárt. 2013-ban Titurelt formálta meg a Metben, ahová Ochs báróként tért vissza. Énekelte Hagen, Gurnemanz, Fafner, Hunding, Sparafucile, Sarastro és Hermann szerepét Münchenben, Chicagóban és Lipcsében.

Daniel BRENNA nemzetközi karrierje 2011-ben a Zürichi Opera Mózes és Áron előadásában kezdődött. 2012-ben debütált a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Énekelt a Metropolitanben, Amszterdamban, Stuttgartban, Lipcsében, Münchenben, Berlinben és a milánói Scalában. Siegfriedként sikert aratott Dijonban, a Longborough Fesztiválon, Stuttgartban és Washingtonban. Fotó © Christine Hoeflmayr

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

BRETZ Gábor 2005-ben Athénban megnyerte a Maria Callas Énekverseny nagydíját. Repertoárján megtalálható többek közt a Figaro házassága és a Mefistofele címszerepe, Leporello és Don Giovanni, Banquo (Macbeth), Zakariás (Nabucco), Gurnemanz (Parsifal), Landgraf (Tannhäuser) és Pogner (A nürnbergi mesterdalnokok). Számos előadáson énekelte a Kékszakállú herceget, s a Carmen Escamillójaként fellépett a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, a Metropolitan Operában és a müncheni Staatsoperben. CELENG Mária a Zeneakadémián diplomázott. A Müpában Purcell A tündérkirálynő című operájában mutatkozott be, majd Mozart Requiemjében énekelt a Nemzeti Filharmonikusokkal. 2010-ben dal és oratórium kategóriában különdíjat kapott a Francisco Viñas Nemzetközi Énekversenyen.

Corinna CROME a Salzburgi Mozarteumban tanult. Dolgozott többek közt Wilfried Minks mellett, Philip Tiedemann-nal és Michael Simonnal. Jelmeztervezőként vett részt az eisenstadti Haydn Fesztivál keretében az Aki hűtlen, pórul jár című opera színpadra állításában, valamint az Erfurti Opera Ruszalka-produkciójában.

Albert DOHMEN német basszbariton nemzetközi karrierje egy 1997-es Wozzeck-előadással kezdődött, amelyen a Claudio Abbado által vezényelt Berlini Filharmonikusokkal énekelt. Nemzedéke egyik meghatározó Hans Sachs-megformálójának tartják, és számos más Wagner-szerepben is a legjobbak között jegyzik. Photo © Martin Sigmund

Walter FINK 1991 óta a bécsi Staatsoper tagja, ahol napjainkig mintegy hetven szerepet formált meg, köztük Henrik királyt (Lohengrin), Veit Pognert (A nürnbergi mesterdalnokok), Titurelt (Parsifal), Dalandot (A bolygó hollandi) és Fafnert (Siegfried). A rangos osztrák operaház 2001-ben „Kammersänger” címmel ismerte el. Átütő erejű Hundingés Fafner-alakításai a Budapesti Wagner-napokon is nagy sikert arattak.

A NIBELUNG GYŰRŰJE

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

FISCHER Ádám a Budapesti Wagner-napok művészeti koncepciójának megalkotója és a rendezvény állandó karmestere. Budapesten zeneszerzést, majd Bécsben vezénylést tanult. Fellépett a világ vezető operaházaiban, és vezényelte a legnevesebb szimfonikus zenekarokat. Az Osztrák–Magyar Haydn Zenekar alapítójaként és művészeti vezetőjeként a zeneszerzőnek mind a száznégy szimfóniáját lemezre vette. Lemezei közül Goldmark: Sába királynője (Hungaroton) és Bartók: A kékszakállú herceg vára (CBS/Sony) nagydíjat nyert. A nibelung gyűrűjét nagy sikerrel vezényelte a bécsi Staatsoperben is, melynek 2017 óta tiszteletbeli tagja. Bayreuthban 2001-ben debütált: az előadásokon nyújtott művészi teljesítményét az Opernwelt nevű szakmai folyóirat „Az év karmestere” címmel ismerte el. Kossuth-díjas. FODOR Beatrix a budapesti Zeneakadémián diplomázott, majd Grazban és Bécsben képezte tovább magát. 2002-ben a Salzburgi Mozarteum 8. Nemzetközi Mozart Versenyén második, a Prága–Bécs–Budapest Nyári Akadémia versenyén pedig első díjat nyert. Elsősorban Mozart-operaszerepeket formál meg, de Richard Strauss Elektrájában is fellépett már.

Fotó © Perger László

FODOR Bernadett a bécsi Zeneakadémián diplomázott 2010-ben, s első Wagner-szerepében is ekkor debütált Frankfurtban. Európa számos operaszínpadán, a wiesbadeni Nemzetközi Májusi Ünnepi Játékokon, valamint a Buenos Aires-i Teatro Colónban közel húsz operaszerepet énekelt, köztük a Ring nyolc mezzoszoprán/alt hősnőjét. Fotó © Németh Péter

FODOR Gabriella a Magyar Állami Operaház magánénekese. A budapesti Zeneakadémia opera tanszakán 2004-ben fejezte be tanulmányait. Repertoárján a barokktól a kortárs zenéig dalok és oratóriumok is szerepelnek. A Budapesti Wagner-napok állandó szereplője.

Fotó © Artbalance Stúdió

Christian FRANZ fellépett többek közt a bécsi, a berlini, a hamburgi és a müncheni Staatsoperben, Bayreuthban, a New York-i Metropolitanben, a tokiói Új Nemzeti Színházban, a torontói Kanadai Operában, a berlini Deutsche Operben és a római Teatro dell’Operában. A Budapesti Wagnernapokon óriási sikerrel énekelte a Parsifal címszerepét, A nibelung gyűrűje minden tenorszerepét, valamint Trisztánt. Fotó © Ute Florey

Christian Martin FUCHS (1952–2008) író és dramaturg szülővárosában, Bécsben, valamint Salzburgban élt. Könyveit az ausztriai Residenz Verlag jelentette meg, tagja volt az Osztrák PEN Klub elnökségének, valamint vendégelőadója a Bécsi Egyetem Színház- és Médiatudományi Intézetének.

Fotó © Schindlmaier

GÁL Erika a Magyar Állami Operaház tagja, a Komlóssy-díj birtokosa. 2002-ben a Wagner Társaság ösztöndíjasa volt Bayreuthban. Vendégszerepelt Finnországban, Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Japánban és Thaiföldön is. Rendszeresen fellép a Budapesti Wagnernapokon.

A NIBELUNG GYŰRŰJE

Andreas GRÜTER Luzernben született, és a Bajor Színházművészeti Akadémián tanult fénytervezést. Számos prózai és zenés színpadi mű fénytervezőjeként aratott elismerést német, francia, svájci, holland és osztrák társulatoknál, s dolgozott a Bayreuthi Ünnepi Játékokon is. A Budapesti Wagner-napokon 2007-ben mutatkozott be.

HAJA Zsolt pályáját a 2006-os szegedi Simándy József Énekverseny és a Ferruccio Tagliavini Nemzetközi Énekverseny győzteseként, valamint a bécsi Hans Gabor Belvedere Énekverseny különdíjasaként alapozta meg. A Magyar Állami Operaházban a Pomádé király új ruhájában mutatkozott be. Fotó © Emmer László

Momme HINRICHS és Torge MØLLER videoművészek a berlini Technische Universität díszlettervezési tanszékének docensei. A rendezőkkel szorosan együttműködve elsősorban arra törekszenek, hogy a videót más médiumokkal összekapcsolva összművészeti alkotást hozzanak létre. Nem elégszenek meg a médiumok puszta egymás mellé helyezésével, a színpadi terek dekorálásával, hanem több művészi szintet olvasztanak egybe. HORTI Lilla jelenleg a budapesti Zeneakadémia opera mesterszakát végzi, tanára Marton Éva. Számos versenygyőzelmet mondhat magáénak, a II. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny egyik díját, valamint a Müpa különdíját is elnyerte. Szólista pályafutását 2013-ban, A varázsfuvola első dámájaként kezdte.

KÁLMÁN Péter tanulmányait a New York-i Manhattan School of Musicban Carelli Gábornál, Magyarországon Mircea Breazunál folytatta. 1997-től a Zürichi Nemzetközi Operastúdió, 1998-tól a Zürichi Operaház szólistájaként hét évadon át dolgozott olyan karmesterekkel, mint Christoph von Dohnányi, Fischer Ádám, Valerij Gergijev, Stephan Soltesz és Franz Welser-Möst. A világ számos országában vendégszerepelt. Fotó © Déri Miklós

KÁLNAY Zsófia a Szegedi Egyetem Zeneművészeti Karán Temesi Mária növendékeként nyerte meg a Simándy József Énekversenyt, s ezután nem sokkal a Szegedi Nemzeti Színházban kapott szólistafeladatot. A Budapesti Wagner-napokon korábban Flosshilde és Rossweisse szerepét énekelte.

Anja KAMPE nemzetközi karrierje 2003-ban indult, amikor Sieglinde szerepét énekelte a Washingtoni Nemzeti Színházban Plácido Domingo oldalán. Ma már az egyik legjobb Wagner-szoprán, volt már Senta, Sieglinde, Izolda, Brünnhilde és Kundry.

Fotó © Sasha Vasiljev

KOVÁCS Annamária a budapesti Zeneakadémián előbb koncerténekesi, majd operaénekesi diplomát szerzett. A Magyar Állami Operaház tagja. Több európai országban vendégszerepelt, és Japánban is sokszor fellépett a Carmen címszerepében.

A NIBELUNG GYŰRŰJE

Anna LARSSON svéd mezzoszoprán 1997-ben alapozta meg nemzetközi karrierjét Mahler Feltámadás szimfóniájában, a Berlini Filharmonikusok hangversenyén, Claudio Abbado vezényletével. Operaénekesként A Rajna kincse Erda szerepében mutatkozott be, Daniel Barenboim irányítása alatt Berlinben. Mindkét zene máig elkíséri pályáján. Fotó © Anna Thorbjornsson

NÉMETH Judit a Magyar Állami Operaház magánénekese és a győri Széchenyi Egyetem Zenei Fakultásának adjunktusa. 2000–2007-ig Bayreuthban a Lohengrinben, a Tannhäuserben és a Parsifalban énekelt, de fellépett már többek közt a milánói Scalában, a drezdai Semperoperben és a berlini Deutsche Operben is. Wagner operáiban nagy sikerrel alakította Kundryt, Frickát, Brangänét, Ortrudot, a Második nornát és Waltrautét.

PASZTIRCSÁK Polina énekesi teljesítményét a Simándy József Énekversenyen első helyezéssel, a Genfi Nemzetközi Énekversenyen első díjjal, valamint közönségdíjjal és három különdíjjal, a müncheni ARD Zenei Versenyen pedig különdíjjal ismerték el. Európa-szerte szerepel operaházakban és koncerttermekben. Fotó © Giancarlo Pradelli

Sebastian PILGRIM német basszus 2012-ben Daland- és Hagen-alakításával elnyerte a Wolfgang Wagner-díjat a Nemzetközi Wagner Énekversenyen. Opera- és oratóriuméneklés mellett komponál és vezényel, valamint kineziológiával és csokoládékészítéssel foglalkozik.

Fotó ©Sarah Pilgrim

Teresa ROTEMBERG balettiskoláit Argentínában és Franciaországban végezte. 1999-ben Zürichben megalapította Company Mafalda nevű saját táncegyüttesét. 2006-ban színházi rendezőként is bemutatkozott a Münsteri Városi Színházban.

Fotó © Gert Weigelt

James RUTHERFORD napjaink egyik legtehetségesebb brit énekese. Számos zenei díjat és ösztöndíjat elnyert, 2000-ben a BBC Fiatal Művészének választották, 2006-ban pedig első helyezett lett a Seattle-i Opera Nemzetközi Wagner Versenyén. A világ legjelentősebb koncerttermeinek és fesztiváljainak állandó fellépője. Fotó © Werner Kmetitisch

SCHÖCK Atala négy egymást követő évben is közreműködött a Bayreuthi Ünnepi Játékok Pierre Boulez, illetve Fischer Ádám vezényelte Parsifalprodukciójában. Fellépett már többek közt a drezdai Semperoperben, a brüsszeli La Monnaie színházban, a frankfurti Städtische Bühnén, a torinói Teatro Regióban és a párizsi Bastille Opérában is. A Budapesti Wagner-napoknak kezdetektől fellépője: volt viráglány, az Égi hang, Flosshilde, Rossweisse és Fricka. 2017-ben Liszt-díjjal tüntették ki. Hartmut SCHÖRGHOFER Linzben belsőépítészet, a Salzburgi Mozarteum Egyetemen pedig díszlettervezést tanult. Lyontól Drezdáig és MonteCarlótól Stockholmig elsősorban díszlettervezőként tett szert nemzetközi hírnévre. Több Mozart-operához is tervezett díszletet. Munkái Bécsben, Drezdában, Grazban, Ulmban, Salzburgban, Karlsruhéban, Strasbourgban és Erfurtban is nagy sikert arattak. A Lipcsei Operaházba, a Hallei Városi Színházba és a Braunschweigi Állami Színházba is rendszeresen visszatér. A grazi egyetem professzora.

A NIBELUNG GYŰRŰJE

Gerhard SIEGEL énekelte többek közt Maxot (A bűvös vadász, Berlin), Weill A protagonistáját (Bregenzi Fesztivál), Heródest (Salome, Montpellier, Bécs, Berlin, Budapest, Brüsszel), a Wozzeck Kapitányát (Madrid, Párizs, London, Stuttgart, New York/Met, Chicago), Zemlinsky A törpéjét (Berlin), Sellemet (A léhaság útja, Bécs), Sujszkij herceget (München), Mimét (A Rajna kincse, Siegfried, Bayreuth, New York/Met, Budapest, Barcelona, Tokió). Fotó © Claudio Hiller

Christoph STREHL 1999-ben megnyerte az Alexander Girardi Nemzetközi Énekversenyt. Repertoárja a legfontosabb Mozart-szerepektől a francia barokkon, Händelen, Csajkovszkijon és Richard Strausson át Wagnerig ível. A legrangosabb operaházakban lép fel, a Salzburgi Ünnepi Játékokon 2003-ban debütált.

Iréne THEORIN a koppenhágai Zeneakadémián és Királyi Operaiskolában folytatta énektanulmányait. 2005 decemberében és 2006 tavaszán mindhárom Brünnhilde-szerepet elénekelte a koppenhágai Ringben. 2008-ban debütált Bayreuthban, 2009-ben pedig az Egyesült Államokban, Washingtonban és a Metropolitanben a Trisztán és Izolda Izoldájaként.

Fotó © Chris Gloag

VÁRHELYI Éva 1996-ban énekművész-tanári, majd 1998-ban operaénekesi diplomát szerzett a Zeneakadémián. Tudását többek közt Hamari Júlia, Polgár László és Helmuth Rilling mesterkurzusain fejlesztette tovább. Nemzetközi versenyek díjazottja, a Magyar Állami Operaház magánénekese.

Christopher VENTRIS brit tenor pályájának középpontjában Wagner életműve áll: a Bayreuthi Ünnepi Játékokon a Parsifalban debütált, egy olyan előadásban, amelyet az Opernwelt „Az év produkciójának” választott. A Parsifal sikerét a Lohengrin, a Tannhäuser és A bolygó hollandi követte. A Budapesti Wagner-napokon most mutatkozik be.

VIDA Gábor 2007-ben vette át diplomáját a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Közreműködött a budapesti Nemzeti Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a komarnói Jókai Színház, a budapesti József Attila Színház, az egri Gárdonyi Géza Színház, a debreceni Csokonai Színház és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház produkcióiban. Táncosként is elismert művész.

WIERDL Eszter 1999 óta a Magyar Állami Operaház tagja. A hagyományos operarepertoár mellett ritkábban játszott kortárs darabokat is énekel. Évek óta fellép a Budapesti Wagner-napokon.

WITTINGER Gertrúd a budapesti Zeneakadémián és a bécsi Zeneművészeti Főiskolán tanult. Szerepelt már Bécsben – a Volksoperben és a Staatsoperben –, valamint Debrecenben és a Magyar Állami Operaházban is. A Budapesti Wagner-napok rendszeres fellépője.

A NIBELUNG GYŰRŰJE

Oliver ZWARG fellépett Európa nagy operaházaiban, a Bécsi Ünnepi Heteken, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, az Edinburghi Fesztiválon, az amszterdami Concertgebouw-ban és a Luzerni Fesztiválon. Operarepertoárjában jelentős helyet foglalnak el Richard Strauss és Wagner művei, alakította már Telramund, Kurwenal, Amfortas, Klingsor, a Hollandi, Wotan és Alberich szerepét.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Dohnányi Ernő kezdeményezésére alakult meg 1943-ban, s azóta nemzetközi rangot és tekintélyt szerzett bel- és külföldi hangversenyeivel, lemezeivel és rádiófelvételeivel. Az együttes négy kontinens több mint ötven országában öregbítette már a magyar zenekultúra jó hírnevét. Kiegyenlített hangzását, hajlékonyságát, valamint azt a mecénási tevékenységet, amelyet a magyar kortárs zene népszerűsítésével és rögzítésével végez, egyöntetűen méltatják a világ vezető kritikusai, a vendégkarmesterek és a zenekarral dolgozó szólisták, zeneszerzők. A Budapesti Wagner-napokon a kezdetektől közreműködik az együttes, itt is komoly sikereket aratva. A zenekar állandó karmestere jelenleg Kovács János. A Magyar Rádió Énekkara 1950-ben alakult, vezető karnagya jelenleg Pad Zoltán. Az együttes repertoárja felöleli a klasszikus kórusmuzsika minden területét, beleértve az opera- és oratóriumirodalmat is. Előadásain kortárs magyar szerzők darabjai is rendszeresen szerepelnek. A kórus rangos nemzetközi fesztiválok gyakori meghívottja, fellépett már Salzburgban és Bécsben is az Ünnepi Játékokon. Az együttest többek közt olyan híres vendégkarmesterek vezényelték, mint Lamberto Gardelli, Lovro von Matačić, Kurt Masur, Yehudi Menuhin, Giuseppe Patanè, Helmuth Rilling és Jurij Szimonov. A Budapesti Stúdió Kórus 1996-ban jött létre a Liszt-díjas Strausz Kálmán vezetésével, aki tizenhat évig volt a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya. Magyarország első professzionális projektkórusában az énekesek egy-egy produkcióra állnak össze, ez lehetőséget teremt a karnagy számára a mindenkori ideális hangzás kialakítására. Az énekkar összetétele és létszáma minden esetben az előadandó mű, valamint a projekt igényei szerint alakul.

A NIBELUNG GYŰRŰJE

Fotó © Posztós János, Müpa

15 June 2017 / 6 pm

Preliminary Evening Das Rheingold

Music drama in four scenes Wotan: James Rutherford / Donner: Zsolt Haja Froh: Christoph Strehl / Loge: Christian Franz Alberich: Péter Kálmán / Mime: Gerhard Siegel Fafner: Walter Fink / Fasolt: Gábor Bretz Fricka: Atala Schöck / Freia: Lilla Horti Erda: Bernadett Fodor / Woglinde: Eszter Wierdl Wellgunde: Gabriella Fodor / Flosshilde: Zsófia Kálnay Puppeteers: András Mészáros, Judit Niklai Dancers: Dóra Asztalos, Kitti Balkányi, Gábor Bora, Zoltán Csere, István Gantner, Zoltán Katonka, Judit Somorjai, Dóra Szelőczey, Kinga Szent-Ivány, Milán Újvári, Gábor Vida 16 June 2017 / 4 pm

First Day Die Walküre

Music drama in three acts Siegmund: Christopher Ventris / Hunding: Sebastian Pilgrim Wotan: James Rutherford / Sieglinde: Anja Kampe Brünnhilde: Iréne Theorin / Fricka: Atala Schöck Helmwige: Gertrúd Wittinger / Gerhilde: Eszter Wierdl Ortlinde: Beatrix Fodor / Waltraute: Gabriella Fodor Siegrune: Éva Várhelyi / Rossweisse: Zsófia Kálnay Grimgerde: Erika Gál / Schwertleite: Annamária Kovács Dancers: Dóra Asztalos, Kitti Balkányi, Gábor Bora, Zoltán Csere, István Gantner, Zoltán Katonka, Judit Somorjai, Dóra Szelőczey, Kinga Szent-Ivány, Milán Újvári, Gábor Vida

Photo © János Posztós, Müpa Budapest

Photo © Gábor Kotschy, Müpa Budapest

17 June 2017 / 4 pm

Second Day Siegfried

Music drama in three acts Siegfried: Christian Franz / Mime: Gerhard Siegel The Wanderer (Wotan): Albert Dohmen / Alberich: Péter Kálmán Fafner: Walter Fink / Erda: Bernadett Fodor Brünnhilde: Iréne Theorin / The Wood Bird: Mária Celeng Dancers: Dóra Asztalos, Kitti Balkányi, Gábor Bora, Zoltán Csere, István Gantner, Zoltán Katonka, Judit Somorjai, Dóra Szelőczey, Kinga Szent-Ivány, Milán Újvári, Gábor Vida 18 June 2017 / 4 pm

Third Day Götterdämmerung

Music drama in three acts Siegfried: Daniel Brenna / Gunther: Oliver Zwarg Alberich: Péter Kálmán / Hagen: Rúni Brattaberg Brünnhilde: Iréne Theorin / Gutrune: Polina Pasztircsák Waltraute: Anna Larsson / 1st Norn: Erika Gál 2nd Norn: Judit Németh / 3rd Norn: Polina Pasztircsák Woglinde: Eszter Wierdl / Wellgunde: Gabriella Fodor Flosshilde: Zsófia Kálnay Featuring: Hungarian Radio Choir (choirmaster: Zoltán Pad), Budapest Studio Choir (choirmaster: Kálmán Strausz) Dancers: Dóra Asztalos, Kitti Balkányi, Gábor Bora, Zoltán Csere, István Gantner, Zoltán Katonka, Judit Somorjai, Dóra Szelőczey, Kinga Szent-Ivány, Milán Újvári, Gábor Vida

DER RING DES NIBELUNGEN

Photo ÂŠ Szilvia Csibi, MĂźpa Budapest

ÁDÁM FISCHER A dream became reality This year the Budapest Wagner Days will again perform the entire Ring Cycle on four consecutive days – in the way Wagner originally intended. For the artists and performers this presents an enormous challenge coupled with a massive artistic responsibility. We have to try and convince everybody that our Wagner festival can measure up to the best Wagner productions worldwide. I don’t mean to challenge the uniqueness of Bayreuth! But we do hope that we can pave the way for alternative performance styles to Bayreuth. We are artists: we must attempt the seemingly impossible and reach for the stars! We had this dream, and this dream is now a reality. It is such a rare occurrence that one is able to realise such a grand and obsessional dream. This always requires another obsessed individual, someone who truly believes in the artist ’s vision (like Ludwig II, who believed in Wagner) and who is prepared to finance the whole thing! Müpa Budapest first gave us this confidence and support some years ago. This support and our reverence for Wagner’s work obligates us to prove to our sponsors, supporters and our audience that we are worthy of this continued commitment. I cannot imagine music more exciting and intense than Wagner’s Ring. Every single bar of the over fifteen hours of music is like a drug which pulls the hearer into its spell. The same goes for the artist. When I conduct the Ring, I never come out of it feeling tired or exhausted; on the contrary: at the end, I want to start again from the beginning! However, I am well aware that the conditions for a performance have to be optimal so that no one is overstrained by the experience. I personally had my own fairly horrible experience of this: I first heard a live broadcast from Bayreuth when I was about eight or nine years old. In the 1950s these live broadcasts represented the only cultural connection to the West, and accordingly they were revered in my family in an almost religious way. It was a nightmare. I suffered through having to sit still for hours, and my enthusiasm for Wagner today almost surprises me when I remember how excruciating my first exposure to him was. For this reason I want to help young people today – those young people who have never heard Wagner’s music, and who grew up in an age of internet and music videos – to come to Wagner’s music in an enjoyable and enriching way. Wagner’s music speaks to them, it speaks directly to them, and we must find a medium through which they can discover the magic of this music for themselves. I know that it often only takes one

DER RING DES NIBELUNGEN

resounding musical experience to discover music for oneself: anyone who has come under the spell of a particular piece of music will never come out of it again.

We want to create opera performances that make sure no one ever feels bored: for boredom is the biggest enemy of the theatre. In our interpretation of the Ring cycle we want to extend the illusion of realism, we want to find new forms, perspectives, modern associations. It may seem bold for me to state this, but we want to create a form of opera performance for the future. Theatre must always adapt and grow. In the course of its 3000 year old history, theatre always adapted to the times and culture it developed in. A work has timeless relevance, it speaks to all generations, but we must find contemporary ways to translate what it says. The kind of translation must always adapt and change. We aim to combine different theatre traditions in our Budapest Wagner Days. We are a festival and we have to work with several casts, just like a repertory opera house. We also have to preserve the unity of the whole work, and the unity of our artistic vision. That is our priority. To achieve this, we combine different elements: puppets, shadow play, film and dance theatre, and the singers do not always play their traditional roles. The unity of role and performer is sometimes deliberately broken. I look at our artistic solutions as a kind of experiment. Every year we want to expand and improve our interpretations using the experiences we make from past performances. Our production uses modern as well as traditional means: we think that this is the best way to present Wagnerâ&#x20AC;&#x2122;s courageous vision and his modern relevance.

Photo © Zsófia Pályi, Müpa Budapest

Der Ring des Nibelungen Content Preliminary Evening – Das Rheingold On Earth. The light-hearted play of the Rhinemaidens is interrupted by the Nibelung Alberich. Instead of joining in their frivolous games, he steals the gold that they are guarding. In doing so, he renounces love. The Kingdom of the Gods. In order to maintain peace with his wife Fricka, Wotan has enlisted the giants Fafner and Fasolt to build a fortress for her. In return, he has promised them Freia, Fricka’s sister. As guardian of agreements and promises, Wotan must remain true to his word. Loge, the demigod of fire, suggests a compromise: Alberich is said to have forged a powerful ring out of the Rhinegold. Loge and Wotan travel down to Nibelheim, the world of the Nibelungs to retrieve the treasure, whilst the giants keep Freia hostage. Without Freia, and her golden apples, the gods’ power quickly diminishes. The Underworld. Alberich uses his Ring and the “Tarnhelm” (a magical helmet which makes those who wear it invisible) to torment the other Nibelungs, especially his brother Mime. Using his cunning, Loge manages to steal the gold, the Tarnhelm and the ring from Alberich. Alberich places a powerful curse on the bearer of the Ring. The World of the Gods. Freia is released. Erda, the Earth goddess, warns Wotan not to keep the ring. Wotan realises that the world of the gods would go under if he were to keep it and so he hands the ring to the giants. And the curse of the ring starts working immediately: Fafner slays his brother Fasolt. The gods retreat into their fortress, Valhalla. Two ravens, who inform Wotan of what is happening in the world, are his companions. Loge laughs at the imminent downfall of the gods. The Rhinemaidens are left behind, mourning the loss of the gold. First Day – Die Walküre On Earth. Siegmund, the Wälsung, mortal son of Wotan, finds shelter in the house of his enemy, Hunding. The following day he is challenged to a duel and he has no weapon. Siegmund recognises Hunding’s wife Sieglinde as his sister. They fall madly in love. She gives him Notung, a powerful and invincible sword. Brother and sister flee together. Wotan’s scheme, to save the world through a hero who does not know fear, seems to be working.

Between Earth and the Heavens. Fricka, guardian of marriages, forces Wotan to sacrifice the lives of the two adulterers. He must command his daughter Brünnhilde to release Siegmund from her protection. When Siegmund refuses to follow his fate and accompany Brünnhilde to Valhalla, she ignores her father’s command. Wotan destroys the sword Notung. Hunding slays the unarmed Siegmund and is killed by Wotan. Brünnhilde flees with Sieglinde, who is carrying a child. Between Earth and the Heavens. The Valkyries are the nine daughters of Wotan and Erda. They travel through the world, bringing fallen heroes to Valhalla. They are Wotan’s secret army in his fight against the power-hungry Alberich. Instead of arriving with Siegmund, as the Valkyries expected, Brünnhilde arrives with the pregnant Sieglinde, closely followed by Wotan. Sieglinde is taken to safety. Wotan directs his wrath at Brünnhilde; the daughter who obeyed his secret order. He strips her of her immortality, and turns her into a helpless woman. Wotan then surrounds her with Loge’s fire, where she will remain asleep, until a hero arrives; a hero capable of waking her and winning her heart. The hero, who does not know fear. Second Day – Siegfried On Earth. The blacksmith Mime has raised the orphaned Siegfried, son of the Wälsung siblings Siegmund and Sieglinde. The Nibelung also harbours the broken pieces of the sword Notung. Yet he did not raise the orphan out of a sense of duty and kindness: Both Siegfried, the young hero who knows no fear, and the sword Notung are a means for Mime to seize the ring that is now being guarded by Fafner and to gain world domination. A wanderer – we recognise him to be Wotan – stirs the Nibelung’s greed, and challenges him to a battle of wits, in which Mime forfeits his head. Siegfried, tired of his foster father, reforges the sword himself. Mime arms himself with a poisonous potion. In a different place. Fafner, transformed into a dragon, guards the treasure, the ring and the Tarnhelm, the magical helmet. He is observed closely by Alberich, who wants to reclaim his treasure. The Wanderer is also there; having renounced power he is now seemingly impassively observing world events as they unfold. Mime leads Siegfried to Fafner’s cavern, and Siegfried easily slays the dragon. Fafner’s blood causes Siegfried to understand a Wood Bird, and following its advice, he takes the ring and Tarnhelm for himself. Alberich is left empty-handed. Siegfried also now understands Mime’s betrayal and slays the dwarf. The Wood Bird shows Siegfried the way to the source of his – as yet undefined – longing: to a woman, Brünnhilde.

DER RING DES NIBELUNGEN

Between Earth and the Heavens. One last time, the Wanderer turns to the ancient Mother Erda for advice. However, her knowledge fails her in the light of the imminent end of the world. The Wanderer now hears of the power of the fearless and lawless hero Siegfried. The latter is on his way to the banished Brünnhilde, against the wishes of the once so powerful god Wotan. Siegfried releases Brünnhilde from her spell, and comes to feel two things: fear and love. Third Day – Götterdämmerung Between Earth and the Heavens. The Norns, Erda’s daughters, are no longer able to predict the future. The World Tree has been chopped to timber, awaiting the Great Fire. The ropes of destiny have become irreversibly intertwined. On Earth. Brünnhilde bids farewell to Siegfried, who is on his way to new heroic adventures. He finds himself in the company of the Gibichungs at the Rhine, the siblings Gunther and Gutrune, and their half brother Hagen, son of Alberich and their mother, Grimhild. Hagen is Alberich’s tool in getting at Siegfried’s ring. However the ring remained with Brünnhilde as a token of Siegfried’s fidelity. So Hagen develops a plan: Siegfried is to drink a potion that makes him forget everything, then snatch Brünnhilde for Gunther. As a reward, Gutrune shall become Siegfried’s wife. Meanwhile, the Valkyrie Waltraute tries in vain to convince Brünnhilde to return the cursed ring to the Rhinemaidens, and thus to prevent disaster. The abduction and betrayal of Brünnhilde all happen according to Hagen’s plan. On Earth. Alberich demands that his son Hagen swear allegiance to him. Hagen fuels hate and suspicion in Gunther against the triumphant Siegfried. The betrayed Brünnhilde also seeks revenge. The unknowing hero is wed to Gutrune. In different places. Siegfried is taken on the Gibichung’s hunting trip in a ploy to kill him. The Rhinemaidens beg Siegfried to return the ring, but he laughs them off. In the company of the men, his memory slowly returns. Hagen quickly slays Siegfried. Brünnhilde realises the extent of the treacherous plot and fulfils her final obligations to him: Siegfried’s body is burnt in the first flames of the World Fire. Then Brünnhilde too gives herself up to the fire, which destroys the world of mortals and gods alike. The Rhine rises over its banks and the cursed gold is returned to its original place.

Photo © Zsófia Pályi, Müpa Budapest

Photo ÂŠ Schindlmaier

CHRISTIAN MARTIN FUCHS The story of the end, from the beginning

Wagner’s vision of catastrophe and reconciliation

“Whence things have their origin, thence also their destruction happens, according to necessity; for they give to each other justice and recompense for their injustice in conformity with the ordinance of Time.” (Anaximander, ca. 610–645 B.C.)

“Weißt du, wie das wird?” (Do you know what will happen?) is the lamenting question of one of the Norns at the beginning of the Götterdämmerung, which is also the beginning of the end. But the future cannot be known. So what happened? The giants, once masters of the earth, are no more and Alberich wanders around the world, desperately trying to reclaim his ring. The gods are paralysed, awaiting the final downfall that Wotan already longs for. The earth belongs to the race of the humans, to us. Rheingold was the original sin. The Nibelung Alberich’s lust for power possessed him to rob the treasure, to renounce love and to forge that all-mighty ring. Wotan, everything but a father-god, had the fortress Valhalla built in order to maintain heavenly peace. Yet, as guardian of contracts, and having promised the giants Fafner and Fasolt an impossible renumeration for their work, he eventually is forced to hand over Alberich’s treasure: which now carries Alberich’s curse. One brother kills the other. From this point on, power, dishonesty and mistrust rule the world. Die Walküre is about failed rescue attempts. The world is ravaged by war. Wotan assembles his heroes in Valhalla’s halls for the final battle against Alberich. The ancient goddess Erda conceives Wotan’s daughters, the amazonian valkyries. Wotan also fathers the Wälsung lovers Siegmund and Sieglinde with a mortal woman; they become the sibling parents of the hero Siegfried. Wotan's divine wife, Fricka, guardian of the hearth, condemns them as adulterers. Wotan must obey the law and sacrifice his beloved son. The Valkyrie Brünnhilde, however, follows his secret wish, then saves Sieglinde, and is punished severely for this by Wotan. Wotan renounces power and awaits the end of the world, knowing that there is nothing he can do now to save it. Only a free man – one whose sole responsibility is for himself – can now avert the catastrophe, Wotan says, almost literally. This man is Siegmund and Sieglinde’s son: Siegfried. The world of the gods is now replaced by that of heroes, i.e. humans.

DER RING DES NIBELUNGEN

Richard Wagner’s Ring cycle is a story of revolution, and, like the revolutions Wagner witnessed (1789 and 1848), this one also ends in deadlock, betrayal and blood.

“That they should be forced by adversity to become heroes.”

(Richard Wagner, 1850)

Wagner’s Ring is also a story of return: the gold, and the power that derives from it, corrupting gods and mortals alike, is returned to the protective waters of the Rhine. There is hope for the survivors.

“...the pernicious power that poisons love is concentrated in the gold that is stolen from nature and put to ill use...” (Richard Wagner, 1854)

Wagner’s Ring is also the story of modern times, beginning with the rejection of old moral and religious values, i.e. with the enlightenment. Siegfried, Wotan’s long awaited hero, possesses none of the old values. He is a Rambo-like character, someone who does not know fear, for whom fighting is a game, and killing the aim. After this new-age Heracles is done with his “cleanup” escapades, however, there follows the catastrophe, the downfall, which even Siegfried could not have prevented. His own death inevitably follows as well. Noone had ever told him how it could have been otherwise.

“Down to its memory I will destroy each trace of this mad state of things, compact of violence, lies, care, hypocrisy, want, sorrow, suffering, tears, trickery, and crime...” (Richard Wagner, 1849)

And the Ring cycle is also a – no, it is the love story. Siegfried transforms Brünnhilde from banished demi-goddess into a woman, and her love for him transforms Siegfried from cruel boy into a man. This non-biblical hymn to love represents the hope in this work, the undestroyable shimmer of light shining through a world of egoism and betrayal.

Siegfried is now more or less the same youth occurring in the legend, who sets off to learn “how to fear” – which he will never succeed in doing, because with his strong natural senses he always sees everything as it is. He slays the giant worm and strikes dead his guardian, the dwarf – who secretly wants to kill him for the treasure. “Siegfried, longingly desiring out of his loneliness, now harks – he has acquired this gift through the incidental taste of the dragon’s blood – the voice of the Wood Bird, who refers him to Brünnhilde, sleeping on a rock, surrounded by fire. Siegfried penetrates the fire and awakens Brünnhilde – the woman, to a rapturous lover’s embrace.... Just one more thing – in our fiery conversations we alluded to this already –: we can no more be that which we can and must be, until – the woman is not awakened.” (Richard Wagner’s letter to August Röckel, 24th of August 1851) This is how the second day – the hero’s tale Siegfried – ends, and how different is the dawn on that third and final day! It is a twilight that engulfs not just the gods. Erda is put to eternal sleep by Wotan, the wanderer. The formerly so wise Norns witness a god becoming obsessed with the demise of the world and transforming the world tree into firewood. The ropes of destiny, with which the women wove the tapestry of the world, have become irreversibly entangled and intertwined. Siegfried, now Brünnhilde’s husband, sets off for new adventures. However, incapable of freedom, he gets entangled in the characterless Gibichung-Clan of Gunther and Gutrune. A fearless man, helpless amongst the fruitless! What follows is intoxication, betrayal, intrigue and murder. Are we humans incapable of at tainting freedom and happiness? Is there perhaps some hope in the finale, where we are returned to the basic four elements of fire, water, earth and sky? Wagner’s work does not offer us a path; it closes a fateful circle. The ring returns to the very place where its gold was originally taken by Alberich when he renounced love. The ring closes itself. The beginning and the end merge. As a great Greek physician and philosopher once said, just about 2500 years ago: “Human beings perish because they are not able to join their beginning to their end.” (Alcmaeon of Croton, around 500 B.C.) The ultimate hero of the Ring is Brünnhilde, with her unreserved avowal of love, and her transforming the end of the world into an almost “holy marriage” in “the laughing blaze”. In an earlier version, which Wagner – although he did not set it to music – nevertheless included in the final text version, Brünnhilde is the proclaimer, the allknowing, the seer: Before the final night falls, Wagner delivers – and let this be the end of this text also – the active knowledge of the world to the woman.

DER RING DES NIBELUNGEN

Were I no more to fare to Valhallaâ&#x20AC;&#x2122;s fortress, do you know whither I fare? I depart from the home of desire, I flee forever the home of delusion; the open gates of eternal becoming I close behind me now: To the holiest chosen land, free from desire and delusion, the goal of the worldâ&#x20AC;&#x2122;s migration, redeemed from incarnation, the enlightened woman now goes. The blessed end of all things eternal, do you know how I attained it? grieving loveâ&#x20AC;&#x2122;s profoundest suffering opened my eyes for me: I saw the world end.

Photo © Zsófia Pályi, Müpa Budapest

Reviews of Ring productions in recent seasons The masterminds of the “Budapest Wagner Days” were modest in choosing such an understated name for their ambitious project back in 2008, and the event surpassed even itself this year by turning last year’s half-cycle into a four-evening whole. A Swiss guide went further. During the first interval in the Valkyries, he wrote on a board for the benefit of his group gathering for refreshments: Wagner-Festtage (“Wagner Festival”). (Szabolcs Molnár, Magyar Narancs) Performing opera nowadays is tricky. The dominating trend aside from the traditional rear guard action is to create new interpretations (“Wille zur Neuheit”). A recent fantastic staging of the Ring was dismissed by a German critic because it did not really do anything to add new interpretations to the piece. For those who want to create something new at all costs, so-called “Werktreue” (i.e. fidelity to the composer’s intentions) no longer counts. Nowadays, anything goes. Approaching an opera as raw material can disillusion audiences who no longer recognise their much loved operas, whilst it makes the work of critics and scholars very difficult. [...] It becomes difficult to separate what is merely a bluff from meaningful modern productions. The Budapest performances of the first two operas of the Ring, on the other hand, represented two performances that may not have necessarily brought new interpretations to the work, but demonstrated that we can let go of this dogma of having to modernise at all costs. It proved that ”Werktreue” does have its place, and a very important one at that, and that there exists a happy medium between purely concert performance and self-indulgent performance practise. A happy medium that is modern, relevant, artistic – and serves, not just uses, the work.” (Géza Fodor, Élet és Irodalom) Hartmut Schörghofer, who made a name for himself abroad as a set designer, has a sure hand over the production. He remains loyal in pictures and plot to Wagner. In his production Wagner’s music dominates, not his own ideas. it may seem strange to highlight these points, but we have seen enough evidence to the contrary on opera stages. Here, it is as if the director were observing happenings from afar, placing his trust into the explanatory nature of Wagner’s music. (Tamás Jászai, www.kultura.hu)

Photo © Zsófia Pályi, Müpa Budapest

Who would have dared to think a few years ago that in Budapest we would have performances of Wagner’s operas capable of matching any opera house worldwide? Maybe only Ádám Fischer. The modern style of the performance lay in the use of parallel effects – the visuals of today serve to break with linear thinking. Using supporting visuals is a dangerous game, and one must be very careful not to overkill a work with such effects. But in my view, this Budapest production succeeded in avoiding this trap. It allowed the music to speak for itself, used its symbolism to come to an understanding of the story. Which is the most noble goal that any director could set for him or herself. (Zoltán Rockenbauer, Heti Válasz) We have found a real hero in Christian Franz as Loge. He is a somewhat stocky character, with his shirt permanently untucked, but he sings with such a natural sound, and his singing becomes acting so naturally – or is it his acting that drives the singing – in a way that Wagner audience would not have deemed possible.” (Miklós Fáy, Népszabadság)

With the ”Budapest Wagner Days”, modern opera performance at a world-class level has been irreversibly brought to Hungary. It is representative that this breakthrough did not occur in the opera house, but in a concert hall. But after this event – and its fantastic success underlines this – it isn’t really worth continuing the performance style of the traditional theatres. The motor behind the whole Wagner festival is Ádám Fischer. The extent of his driving force only becomes obvious when one watches the performances. The way that he radiates musical energy purely through his movements, hour after hour, is unequalled and awe inspiring. There is no holding back this energy flux, no single tempo lurch, or signs of tiredness. Of all performances that I have ever seen on stage, I think this one left the strongest impressions on me. It is due to the staging and the singer Christian Franz that Loge was transformed into such a strong character. One of the great European characters emerged here in the form of a Mephisto-Lucifer. Loge, the flame-bearer. It is an exciting idea. And Christian Franz stepped on stage the next day in a completely different character: as Siegmund, he was no longer a clever background character, but a broken man. At the same time he was a kind and gentle person, capable of being a hero, when circumstances cause him to act as one. He brought about empathy and real emotional reactions from the audience, made all the more intense by Franz’s performance. Thanks to favourable circumstance and his extensive professionalism, Franz’s voice remained absolutely perfect throughout: he managed to sing the whole piece with strength and expression. The part of Hunding was sung by the world famous Wagner bass, Walter Fink, and even though he did not move (he didn’t really have to), his scenes were some of the most memorable and his voice too of course – in the whole production. He has an unbelievable, shiver-inducing bass. His Hunding was a larger than life figure, a character with far more calibre than just your simple “baddie”. Hartmut Welker as Alberich was one of the most frightening characters. The colour of his voice, his facial expressions showed a completely cruel being, a cold-blooded crocodile. This icy and hopeless character, however, still contains a human tragedy, behind the cold exterior there lies terrible and never-ending loneliness. (János Mácsai, fidelio.hu)

Photo © János Posztós, Müpa Budapest

Cast, creatives Rúni BRATTABERG is originally from the Faroe Islands. He studied at the Sibelius Academy in Helsinki and at the International Operastudio in Zürich. He was engaged at the Nationaltheater Mannheim, where he could expand his repertoir. In 2013 he appeared as Titurel at the Met, where he later returned as Baron Ochs. He has sung the roles of Hagen, Gurnemanz, Fafner, Hunding, Sparafucile, Sarastro and Hermann in Munich, Chicago and Leipzig.

Daniel BRENNA’s international career started in 2011 at the Zurich Opera as Aron in Moses und Aron. In 2012 he made his debut at the Salzburg Festival. Guest appearances have taken him to the Metropolitan Opera and to Amsterdam, Stuttgart, Leipzig, Berlin and Essen. He has sung Siegfried with great success in Dijon, at the Longborough Festival, in Stuttgart and Washington. Photo © Christine Hoeflmayr

Photo © Szilvia Csibi, Müpa Budapest

Gábor BRETZ studied in Budapest and won the 2005 Maria Callas Competition in Athens. His repertoire includes the title-roles in Mefistofele, Figaro and Don Giovanni, Leporello, Banquo (Macbeth), Zaccaria (Nabucco), Gurnemanz (Parsifal), Hermann (Tannhäuser) and Pogner (Die Meistersinger von Nürnberg). Other notable appearances include numerous performances in the title role of Bluebeard’s Castle. He has performed the role of Escamillo in Carmen at La Scala, Covent Garden, the Metropolitan Opera and Bayerische Staatsoper Munich. Mária CELENG earned her degree at Budapest’s Franz Liszt Academy of Music. Since making her Müpa Budapest début in Purcell’s opera The Fairy Queen, she has also sung in Mozart’s Requiem with the Hungarian National Philharmonic. In 2010, she received a special prize in the song and oratorio category at the Francisco Viñas International Singing Competition.

Corinna CROME studied costume and stage design at Salzburg’s Mozarteum. She has collaborated with Wilfried Minks, Philip Tiedemann and Michael Simon, among others. She also participated as a costume designer at the Eisenstadt Haydn Festival for a performance of the opera L’infedelta delusa and at the Theater Erfurt in a production of Rusalka.

Albert DOHMEN launched his international career singing with Claudio Abbado and the Berlin Philharmonic in a 1997 production of Wozzeck. One of his generation's definitive portrayers of Hans Sachs, the German bass-baritone is also considered to be among the finest singers of other Wagnerian roles. Photo © Martin Sigmund

Walter FINK became a member of the Wiener Staatsoper in 1991, and has played some 70 roles there to date, including King Heinrich (Lohengrin), Veit Pogner (Die Meistersinger von Nürnberg), Titurel (Parsifal), Daland (Der fliegende Holländer) and Fafner (Siegfried). The Austrian opera house recognised him with the title of “Kammersänger” in 2001. His overpowering portrayal of Hunding at the Budapest Wagner Days also met with great success.

DER RING DES NIBELUNGEN

Photo © Szilvia Csibi, Müpa Budapest

Ádám FISCHER is the creative force behind the Budapest Wagner Days and its permanent conductor. After studying composition in Budapest, he learned conducting in Vienna. He has taken the podium at the world’s leading opera houses and conducted the top symphony orchestras. As founder and artistic director of the Austro-Hungarian Haydn Philharmonic, he recorded all 104 of the composer’s symphonies. Of his records, those of Goldmark’s Die Königin von Saba (Hungaroton) and of Bartók’s Bluebeard’s Castle (CBS/Sony) won major awards. He has also conducted the Ring at the Wiener Staatsoper, which made him its honorary member in 2017. He made his debut at Bayreuth in 2001, and was named “Conductor of the Year” by the German periodical Opernwelt for his work at the festival. He is a winner of the Kossuth Prize. Beatrix FODOR graduated from Budapest’s Franz Liszt Academy of Music, continuing her studies in Graz and Vienna. In 2002, she placed second at the Salzburg Mozarteum’s 8th International Mozart Competition and first at the Prague–Vienna–Budapest Summer Academy competition. In addition to her many concert performances, she primarily sings roles from Mozart’s operas, and has also appeared in Richard Strauss’s Elektra.

Photo © László Perger

Bernadett FODOR graduated from the University of Music in Vienna, making her début in her first Wagnerian role around the same time in Frankfurt. She has sung a total of more than 20 operatic roles, including all eight mezzo-soprano and alto principal roles from the Ring, on numerous opera stages across Europe, at Wiesbaden's International May Festival as well as at the Teatro Colón in Buenos Aires. Photo © Péter Németh

Gabriella FODOR is a soloist at the Hungarian State Opera. She completed her studies at the opera faculty of Budapest’s Franz Liszt Academy of Music. Her repertoire features songs and oratorios ranging from the Baroque period to the contemporary. She is a regular fixture at the Budapest Wagner Days.

Christian FRANZ has performed, amongst other venues, at the state opera houses of Vienna, Berlin, Hamburg and Munich , the Bayreuther Festspiele, New York's Metropolitan Opera, Tokyo's New National Theatre, Toronto's Canadian Opera, Deutsche Oper Berlin and the Teatro dell Opera di Roma. A regular fixture at the Budapest Wagner Days, he has sung the title role of Parsifal, all the tenor parts in the Ring, while also winning great acclaim as Tristan. Photo © Ute Florey

Christian Martin FUCHS (1952–2008) was a writer and dramaturg who lived in Vienna, his city of birth, and Salzburg. His books were published by Residenz Verlag in Austria, and he was a member of the Austrian PEN Klub’s presidency, as well as a guest lecturer at the University of Vienna’s Institute of Theatre, Film and Media Studies. Photo © Schindlmaier

Erika GÁL is a member of the Hungarian State Opera and a winner of the Komlóssy Prize. In 2002 she studied in Bayreuth after winning a scholarship from the Wagner Society. She has been a guest performer in Finland, Italy, Germany, Austria, Japan and Thailand. She regularly performs at the Budapest Wagner Days.

DER RING DES NIBELUNGEN

Andreas GRÜTER was born in Lucerne and studied lighting at the Bavarian Theatre Academy. He has made a name for himself as a lighting designer with companies in Germany, France, Switzerland and Austria, and also worked on Katharina Wagner’s production of Die Meistersinger von Nürnberg at the Bayreuth Festival. He made his debut at the Budapest Wagner Days in 2007.

Zsolt HAJA won the József Simándy Singing Competition in Szeged in 2006, the Ferruccio Tagliavini International Singing Competition in 2007, and received a special award at the Hans Gabor Belvedere Singing Competition in Vienna in 2008. He débuted in King Pomádé’s New Clothes at the Hungarian State Opera. The Müpa Budapest audience has already had the chance to hear him in the Richard Strauss opera Capriccio. Photo © László Emmer

Momme HINRICHS and Torge MØLLER are docents of the set design faculty at the Technical University of Berlin. The video artists’ primary objective is to work closely with directors to integrate video with other media and create multimedia total artworks. They are not satisfied with simply placing the various media alongside each other as some sort of decoration for the stage, but instead endeavour to meld multiple artistic layers together.

Lilla HORTI is currently working on her master's degree at Budapest's Franz Liszt Academy of Music under Éva Marton. She has numerous victories at competitions to her name, including taking second place at the Second International Éva Marton Singing Competition in 2016, and also won Müpa Budapest's special prize. She launched her career as a soloist in 2013 as the First Lady in Die Zauberflöte.

Péter KÁLMÁN studied at New York’s Manhattan School of Music under Gábor Carelli and in Hungary under Mircea Breazu. For seven seasons, starting in 1997 at the Zürich International Opera Studio, and then at Opernhaus Zürich, he worked as a soloist with such conductors as Christoph von Dohnányi, Ádám Fischer, Valery Gergiev, Stephan Soltesz and Franz Welser-Möst. He has made guest appearances in numerous countries around the world. Zsófia KÁLNAY won the József Simándy Singing Competition as a student of Mária Temesi at the faculty of music of the University of Szeged. Shortly afterwards, she joined the Szeged National Theatre as a soloist. She has previously performed the roles of Flosshilde and Rossweisse at the Budapest Wagner Days.

Anja KAMPE broke on to the music scene in 2003 singing Sieglinde, sharing the stage at the Washington National Opera with Plácido Domingo. Today she is one of the best Wagnerian sopranos of our times. Her signature roles include Senta, Sieglinde, Isolde, Brünnhilde and Kundry.

Annamária KOVÁCS is a member of the Hungarian State Opera. She has performed as a guest in many European countries, and has performed the title role of Carmen in Japan. Her concert repertoire spans from Bach to the present day.

DER RING DES NIBELUNGEN

Anna LARSSON made her international debut in 1997 in Mahler's “Resurrection” Symphony with Claudio Abbado and the Berlin Philharmonic Orchestra, and her opera début as Erda in Wagner’s Das Rheingold conducted by Daniel Barenboim in Berlin. She is considered one of today's leading lights in both the role of Erda and the works of Mahler. Photo © Anna Thorbjornsson

Judit NÉMETH is a soloist of the Hungarian State Opera and an adjunct professor with the faculty of music at Széchenyi University in Győr. She appeared in Lohengrin, Tannhäuser and Parsifal at the Bayreuth Festival from 2000 to 2007. She has sung at La Scala, the Semperoper Dresden and at the Deutsche Oper Berlin. In the operas of Wagner, she has received great acclaim for her portrayals of Kundry, Fricka, Brangäne, Ortrud, the Second Norn and Waltraute. Polina PASZTIRCSÁK has had her achievements as a singer recognised with a first prize at the József Simándy Singing Competition, as well as with first prize, the audience award and three special awards at the Geneva International Music Competition and a special award at the ARD Music Competition in Munich. She has performed in opera houses and concert halls across Europe. Photo © Giancarlo Pradelli

Sebastian PILGRIM won the Wolfgang Wagner Award with his portrayals of Daland and Hagen at the 2012 International Competition for Wagner Voices. In addition to singing opera and oratorios, the German bass is also a composer and conductor, practices kinesiology and enjoys making chocolate.

Teresa ROTEMBERG completed ballet school in Argentina and France. In 1999, she formed her own dance company in Zurich called Company Mafalda. In 2006, Rotemberg made her debut as a theatre director at the Münster City Theatre.

James RUTHERFORD is credited as one of the most gifted singers in Britain. Holder of several musical awards and scholarships, he was elected BBC Young Artist of the Year 2000 and won the Seattle Opera International Wagner Competition in 2006. He is a permanent guest of the most significant concert halls and festivals around the world. Photo © Werner Kmetitisch

Atala SCHÖCK participated at the Bayreuth Festival four years in a row, in its production of Parsifal conducted by Pierre Boulez and Ádám Fischer. She has appeared, among other venues, at Dresden’s Semperoper, La Monnaie in Brussels, Frankfurt's Städtische Bühne, Turin's Teatro Regio, as well as at Opéra Bastille in Paris. She has been appearing at the Budapest Wagner Days since the very beginning, as a Flowermaiden, the Voice from Above, Flosshilde, Rossweisse and Fricka. She was presented with the Liszt Award in 2017. Hartmut SCHÖRGHOFER studied interior design in Linz and set design at the Mozarteum University of Salzburg. He has made his name primarily as a set designer, working in locations ranging from Lyon and Dresden to Monte Carlo and Stockholm. He has also designed sets for several Mozart operas. His work has also earned great acclaim in Dresden, Graz, Vienna, Ulm, Karlsruhe, Strasbourg, Erfurt and Salzburg. He regularly collaborates at Oper Leipzig, the Halle City Theatre and the Staatstheater Braunschweig. He is a professor at the University of Graz.

DER RING DES NIBELUNGEN

Gerhard SIEGEL has performed as Max (Der Freischütz, Berlin), the title role of Der Protagonist (Bregenz Festival), Herodes (Salome, Montpellier, Vienna, Berlin, Budapest, Brussels), Hauptmann (Wozzeck, Madrid, Paris, London, Stuttgart, New York/Met, Chicago), the title role of Der Traumgörge (Berlin), Sellem (The Rake’s Progress, Vienna), Schuysky (Boris Godunov, Munich), Mime (Das Rheingold, Siegfried, Bayreuth, New York/Met, Budapest, Barcelona, Tokyo). Christoph STREHL won the Alexander Girardi International Singing Competition in 1999. His broad repertoire encompasses the most important roles from Mozart, the French Baroque, Handel, Tchaikovsky, and Richard Strauss and Wagner. A veteran of the world's most prestigious opera houses, he made his début at the Salzburg Festival in 2003.

Iréne THEORIN completed her musical studies at the Music Academy and Royal School of Opera in Copenhagen. In December 2005 and spring 2006, she sang all three Brünnhildes in the Ring in Copenhagen. She débuted at the Bayreuth Festival in 2008, performing the title role in Tristan und Isolde, and in 2009 at the Washington National Opera and New York’s Met. Photo © Chris Gloag

Éva VÁRHELYI earned a diploma from Budapest’s Franz Liszt Academy of Music in voice pedagogy in 1986 and, two years later, completed another as an opera singer. She later expanded her knowledge at master classes held by Júlia Hamari, László Polgár and Helmuth Rilling. She is a regular fixture at the Budapest Wagner Days.

Christopher VENTRIS has centred his career on the oeuvre of Wagner, making his Bayreuth début in a Parsifal that Opernwelt selected as the “production of the year”. This success was followed by others in Lohengrin, Tannhäuser and Der fliegende Holländer. This is the British tenor's first appearance at the Budapest Wagner Days.

Gábor VIDA graduated as a choreographer from the University of Theatre and Film in Budapest in 2007. He has participated in performances at the National Theatre in Budapest, at the National Theatre Szeged, and at the Jókai Theatre in Komárno (Slovakia), the Attila József Theatre in Budapest, the Géza Gárdonyi Theatre in Eger, the Csokonai Theatre in Debrecen and Nyíregyháza’s Zsigmond Móricz Theatre. He is also widely recognised as a dancer.

Eszter WIERDL has been a member of the Hungarian State Opera since 1999. Besides the traditional opera repertoire, she also sings less frequently performed contemporary compositions. She has also been performing at the Budapest Wagner Days for years.

Gertrúd WITTINGER studied at Budapest’s Franz Liszt Academy of Music and the Vienna Music College. She has performed in Vienna – at both the Volksoper and the Staatsoper – as well as in Debrecen and at the Hungarian State Opera. She is a regular fixture at the Budapest Wagner Days.

DER RING DES NIBELUNGEN

Oliver ZWARG has appeared at Europe’s major opera houses, as well as at the Vienna, Salzburg, Edinburgh and Lucerne festivals and at Amsterdam’s Concertgebouw. Works by Richard Strauss and Wagner constitute a significant part of his operatic repertoire, and he has performed the roles of Telramund, Kurwenal, Amfortas, Klingsor, the Dutchman, Wotan and Alberich.

The Hungarian Radio Symphony Orchestra was formed in 1943 following an initiative by Ernő Dohnányi and established its international rank and reputation through its numerous concerts both in Hungary and abroad, as well as through CDs and radio recordings. The orchestra has further enhanced the fine reputation of Hungarian music culture in more than 50 countries across four continents. Its balanced sound, flexibility and preservation activities that promote the popularity and recording of contemporary Hungarian music have received international acclaim from critics, guest conductors, soloists and composers. The orchestra has participated in the Budapest Wagner Days since the start, receiving much acclaim. The orchestra’s permanent conductor is János Kovács. The Hungarian Radio Choir, currently led by Zoltán Pad, was formed in 1950. Its repertoire embraces all areas of choral singing, including opera and oratorio. Works by contemporary Hungarian composers are frequently featured in their performances. A frequent guest at prestigious international music festivals, the chorus has appeared at such events in Salzburg and Vienna. The list of famous conductors that the choir has worked with includes Lamberto Gardelli, Lovro von Matačić, Kurt Masur, Yehudi Menuhin, Giuseppe Patanè, Helmuth Rilling and Yuri Simonov. The Budapest Studio Choir was formed in 1996 under the leadership of Liszt Prize-winning Kálmán Strausz, who for 16 years was the principal choirmaster of the Hungarian Radio Choir. Hungary’s first professional project chorus is assembled for specific productions, giving the choirmaster the opportunity to create the ideal sound for the occasion. The composition and size of the choir always depend on the work to be performed and the requirements of the specific project.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: Rienzi

Koncertszerű előadás Vezényel: Sebastian Weigle

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: Parsifal

Vezényel: Fischer Ádám

2017. június 21.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: Trisztán és Izolda

Vezényel: Fischer Ádám

2018. június 7., 13., 16.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: A bolygó hollandi

Vezényel: Marc Albrecht

2018. június 8., 10.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: Tannhäuser

Vezényel: Fischer Ádám

2018. június 14., 17.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner és a kortársak – Camilla Nylund dalestje

Közreműködik: Helmut Deutsch – zongora

2018. június 15.

előzetes,

AJÁNLÓ

Ă&#x2030;lmĂŠny! Minden tekintetben.

#szeretekittlenni

mupa.hu

Olvasmányos kalauz a Ring távoli és titokzatos világába

Keresse a Vince könyvesboltban a Müpában.

Stratégiai partnerünk:

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2017. június 7. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000