Müpa Műsorfüzet - Magdalena Kožená: Spanyol barokk dalok és flamenco (2017. szeptember 17.)

s t i e ka r e n ös ap ud válze köz b a szti pa e fe a mü vény és dez ren

i a p ó r u e hidak

spanyol napok

ená: Magdalena Kož dalok és flamenco k Spanyol barok és pokol y n n e m : m le re Sze er 17.

2017. szeptembmzeti Hangversenyterem e Bartók Béla N

17 September 2017 Béla Bartók National Concert Hall

BRIDGING EUROPE 2017 – SPANISH DAYS Magdalena Kožená: Spanish Baroque Songs and Flamenco Love: Heaven and Hell Featuring: Private Musicke Pierre Pitzl – artistic leader, Baroque guitar , Manuel Vilas Rodríguez – Spanish harp , Jesús Fernandez Baena – theorbo , Richard Myron – viola de gamba , David Mayoral – percussion Antonio El Pipa, Compañía de Flamenco Antonio El Pipa – dance , Juan José Alba Marcial, Daniel Ramírez Paéz – guitar , Antonia Jesus Nogaredo Gil, Sandra Zarzana Carpio, Estefanía Zarzana Marquez– vocal

José Marín: No piense Menguilla ya Serqueira de Lima: Ay Leonida Anonym: La Ausencia José Marin: Aquella Sierra Nevada Santiago de Murcia: Marionas Juan José Alba – Antonio El Pipa: „Inquietudes”

Cantiñas (palo flamenco) Anonym: A quien me quejare Anonym: Al Ayre Jean-Baptiste Lully: Sé que me muero Antonio El Pipa: Improvisación de amor Juan José Alba – Antonio El Pipa: „A Voces” Taranto / tangos José Marín: Qué dulcemente suena Juan Hidalgo: Esperar, sentir, morir Juan José Alba – Antonio El Pipa: „Bailaor” Soleá por Bulería (flamenco) Sebastian Durón: Sosieguen, sosieguen José Martínez de Arce: Para que son las iras Anonym: Tanta copia de Hermosa The English summary is on page 11.

This production has been made possible with the support of Czech Centre Budapest.

Magdalena Kožena is represented in Central and Eastern Europe by CEMA Central European Music Agency.

2017. szeptember 17.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EURÓPAI HIDAK 2017 – SPANYOL NAPOK Magdalena Kožená: Spanyol barokk dalok és flamenco Szerelem: menny és pokol Közreműködik: Private Musicke Pierre Pitzl – művészeti vezető, barokk gitár, Manuel Vilas Rodríguez – spanyol hárfa, Jesús Fernandez Baena – theorba, Richard Myron – viola de gamba, David Mayoral – ütőhangszerek Antonio El Pipa, Compañía de Flamenco Antonio El Pipa – tánc, Juan José Alba Marcial, Daniel Ramírez Paéz – gitár, Antonia Jesus Nogaredo Gil, Sandra Zarzana Carpio, Estefanía Zarzana Marquez– ének

José Marín: No piense Menguilla ya Serqueira de Lima: Ay Leonida Ismeretlen: La Ausencia José Marin: Aquella Sierra Nevada Santiago de Murcia: Marionas Juan José Alba – Antonio El Pipa: „Inquietudes”

Cantiñas (palo flamenco) Ismeretlen: A quien me quejare Ismeretlen: Al Ayre Jean-Baptiste Lully: Sé que me muero Antonio El Pipa: Improvisación de amor Juan José Alba – Antonio El Pipa: „A Voces” Taranto / tangos José Marín: Qué dulcemente suena Juan Hidalgo: Esperar, sentir, morir Juan José Alba – Antonio El Pipa: „Bailaor” Soleá por Bulería (flamenco) Sebastian Durón: Sosieguen, sosieguen José Martínez de Arce: Para que son las iras Ismeretlen: Tanta copia de Hermosa

Az előadás a budapesti Cseh Centrum támogatásával jött létre.

A C.E.M.A. – Central European Music Agency Magdalena Kožená képviselője Közép-és Kelet-Európában.

4

Napjaink egyik legizgalmasabb és legsokoldalúbb énekesnője, egy vérbeli profikból álló, formabontó régizenei együttes és egy elképesztő energiákat mozgósító flamenco-csapat kötött szövetséget a ma esti rendhagyó spanyol program bemutatására. Magdalena Kožená, a Private Musicke együttes, valamint az Antonio El Pipa vezette Compañía de Flamenco Szerelem: menny és pokol címmel állította színpadra különleges műsorát, amelyről az énekesnő így nyilatkozott: „Ahogyan más korokban, a barokkban is megszokhattuk, hogy szinte minden dal a szerelemről szól, mégis van ezekben a spanyol dalokban valami, ami – a kor más zenéivel összehasonlítva – engem különösen magával ragad. Fantasztikus, ahogy a spanyolok megélik az érzelmeket. Ha boldogok, kibírhatatlanul boldogok, ugyanakkor élvezik, ha szenvednek, ha gyötrődnek, és a szerelem pokoli oldalát sem félnek megvilágítani. Élet vagy halál – közte nincs semmi. Ugyanezt érzem a flamencóban is: vagy kirobbanóan örömteli és boldog, vagy iszonyatosan sötét. Nagyon szeretem ezt az attitűdöt, ezeket a szélsőségeket. És bár nem akarom azt mondani, hogy a barokk zene reprezentálja a mennyországot, a flamenco pedig a poklot, e két világ találkozásakor rengeteg olyan kontrasztot tapasztalhatunk meg, amely szíven üt.”

Magdalena Kožená néhány évvel ezelőtt Carmen szerepével került közel a spanyol kultúrához. A színpadon természetesen táncolnia is kellett, s az erre való felkészülésben Antonio El Pipa volt a segítségére. „Szerettem volna igazán megérezni a spanyol temperamentumot, megtapasztalni a flamenco táncot és attitűdöt – emlékszik vissza az énekesnő. – Valójában meglepett, mennyire élveztem ezt a fajta munkát.

Amikor flamencót táncoltam, egészen különleges erő ragadott magával. A hétköznapokban nyugodt embernek tartom magam, a testbeszédem is egészen más, a flamenco mégis olyasfajta erőt, magabiztosságot adott, amelyet érdemes felfedezni.”

A Private Musicke zenészei nem először dolgoznak együtt Koženával: 2010-ben Lettere amorose címmel adták közre olasz barokk dalokat tartalmazó albumukat, melyet számos koncerten mutattak be sikerrel együtt. „Csodálatos együttműködés volt – fogalmazott Kožená –, nagyon szerettem Pierre Pitzl hozzáállását a zenéhez: úgy játszik, mintha a barokk zene Paul McCartney-ja lenne. Fantasztikus átiratokat készít, tele improvizációval, saját díszítésekkel.” Pitzl ezúttal kutatóként is oroszlánrészt vállalt a spanyol program összeállításában: ő ismertette meg Koženát a legizgalmasabb darabokkal, melyekből együtt válogatták ki a koncerten elhangzó műveket – különös figyelmet fordítva a köztük megmutatkozó kontrasztokra és az előadás dramaturgiájára.

A Private Musicke együttes és Antonio El Pipa társulata is rendkívül nyitott volt a közös produkció gondolatára. Mindannyian egyetértettek Koženával abban, hogy érdemes nekivágniuk a közös útnak. Az előadók együtt kezdtek dolgozni azon, hogy megtalálják, hogyan érdemes összehozniuk a spanyol barokk és a flamenco által képviselt két világot. „Eleinte kicsit mindannyian féltünk, hogyan oldjuk meg ezt a feladatot, és kisebb sokkot is kaptunk, mikor először éreztük meg igazán a különbséget a finom, lágy barokk zene és a hihetetlen erejű, szenvedélyes flamenco között” – mesélte Kožená, aki azt is elárulta, hogy bár lesznek pillanatok az előadásban, amelyekben a flamenco és a barokk előadók különböző módokon csatlakoznak egymáshoz, alapvetően mindenki megmarad a saját zenéjénél. Tiszta flamenco és tiszta barokk zenét fog tehát hallani a közönség.

A spanyol barokk zene – ahogyan azt a ma este hallható dalok is bizonyítják – rengeteget merített a kor populáris zenéjéből. Ritmusai, színei, dallamai és hangszerelése gyakran az arab zenei világot is megidézi. A spanyol barokk zeneszerzők jelentős része többre vágyott, mint hogy a megszokott basszus fölé énekszólamot komponáljon: új ütőhangszeres elemekkel és izgalmas ritmuskombinációkkal tágították a megszokott kereteket. A viola da gamba, a lant, a csembaló és az orgona mellett elsősorban a gitár volt az a hangszer, amelyre a 17. században a legszívesebben komponáltak.

A korszak egyik legnépszerűbb vokális műfaja a színházi produkciókat színesítő, egy vagy több szólamra komponált tono humano volt, amely mindig is a legnépszerűbb témákról, szerelemről, győzelemről és tragédiákról szólt. Az aktuális tartalomhoz igazodva egyszer az élénk ritmusok, máskor a legtermészetesebb líraiság jellemezte ezeket a zenéket. A 17. századi spanyol udvari körökben virágoztak a színházi műfajok, köztük nemcsak a komédia, de a drámaibb zarzuela is, melyben a prózai és zenei részek egymással váltakozva szerepeltek.

José Marín (1618–1699) tenorként került IV. Fülöp szolgálatába, ahol a tono humano műfajában rengeteg dalt szerzett. Leginkább színpadias hatású dalait drámai metrumváltások és kromatikus harmóniáik jellemzik. Marín maga is igen drámai személyiség lehetett: rablással és gyilkossággal is megvádolták, ám a kínzások ellenére sem tett soha beismerő vallomást. A börtönből való sikertelen szökési kísérletei után száműzetésre ítélték, majd visszatérhetett Madridba, ahol a beszámolók szerint példamutató módon élt tovább.

MAGDALENA KOŽENÁ: SPANYOL BAROKK DALOK ÉS FLAMENCO

5

6

A portugál származású Serqueira de Lima (1655–1726) igazi színházi ember volt: zeneszerzőként, hárfásként és gitárosként több neves korabeli színházi társulat munkáját segítette. Két házasságáról és a színésznőkkel folytatott viszonyáról a társulati tagok visszaemlékezéseire épülő rövid életrajzából tudhatunk meg többet. Annyi biztos, hogy kalandos életet élt – egy alkalommal az inkvizíció be is börtönözte.

Mexikóban találtak rá a modern időkben először Santiago de Murcia (1682–1732) gitárzenéjének két fontos gyűjteményére. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy a madridi születésű komponista maga járt volna Mexikóban, sokkal valószínűbb, hogy a köteteket egy későbbi tulajdonosuk vitte magával a tengerentúlra. Akárhogy is történt, Murcia gyűjteménye rendkívül sokszínű képet ad a barokk gitárrepertoárról, és egészen egyedi formában egyesíti korábbi spanyol, francia és olasz gitárkomponisták stílusjegyeit.

Az olasz származású, mégis a franciáknál is franciább zeneszerző, Giovanni Battista, azaz Jean-Baptiste Lully (1632–1687) látszólag nem illeszkedik a spanyol komponisták sorába, mégis az este talán legismertebb kompozíciójával van jelen Magdalena Kožená és a Private Musicke műsorán. A Sé que me muero egy olyan színdarab betétdalaként hangzott el először, melyet nem más, mint Molière jegyez. Az Úrhatnám polgárról van szó, mely abban az időben keletkezett, mikor Lully és Molière egyaránt XIV. Lajos udvarában dolgozott a comédie-ballet műfaján. „Tudom, hogy belehalok a szerelembe” – erről szól a dal, amelyet Molière eredetileg is spanyol nyelven illesztett be a francia szövegbe, és amelyet Lully igéző zenéje tett igazán teljessé.

Az általánosnál is jobban rajongott a színházért IV. Fülöp spanyol király, akinek udvarában az egyik legnagyobb hatású spanyol barokk komponista, Juan Hidalgo (1614–1685) is működött. A madridi születésű zeneszerző a királyi kápolna hárfásaként és az udvar kamarazenészeinek vezetőjeként az egyházi és világi zenékért egyaránt felelt. Haláláig irányította az udvari zeneéletet, és legalább olyan befolyással bírt, mint Purcell Angliában vagy Lully Franciaországban. Nem utolsósorban az ő nevéhez köthető az első spanyol nyelvű opera bemutatása is.

Hidalgo és Marín mellett Sebastian Durón (1660–1716) is a spanyol udvarban szolgálva szerzett magának hírnevet. Orgonistaként és karnagyként több nagyobb város katedrálisában is működött, mielőtt 1691-ben II. Károly a madridi királyi kápolna vezetőjévé nevezte ki. 1706-ig tölthette be ezt a pozíciót, majd az örökösödési háborúban a vesztes oldalon foglalt állást, s ezért franciaországi száműzetésbe kényszerült. Soha többé nem tért vissza a spanyol udvarba. Egyházi művei közül több az Újvilágba is eljutott, leginkább mégis a zarzuela műfajában elért érdemei miatt tartják számon ma is.

Segovia és Valladolid katedrálisainak zenei vezetőjeként főként egyházzenei műfajokban alkotott José Martínez de Arce (?1660?–1721?), akinek a valladolidi katedrálisban több mint nyolcszáz műve maradt fenn.

A francia vagy olasz gyakorlattól eltérően Spanyolországban a nemesség nem játszott jelentős szerepet a zeneélet alakításában: a legfontosabb zenei események és műfaji újítások szinte kizárólag a királyi udvarban születtek. A spanyol zenetörténet egyik nagy rejtélye egyébként, hogy bár számos tehetséges komponistáról tudjuk, hogy komponált kamarazenét, a 17. századból szinte egyáltalán nem maradt fenn hangszeres spanyol barokk zene. A kéziratok nagyobb részét valószínűleg az 1734-ben a madridi királyi palotában pusztító tűzvész semmisíthette meg.

A spanyol barokk mellett az est másik főszereplője, a flamenco Andalúziából indulva vált a világ egyik legizgalmasabb, legkülönlegesebb zenés-táncos műfajává. Kialakulásában a Spanyolország déli részein élő cigányok zenei hagyományai és az andalúz parasztzene mellett rengeteg különböző kultúra játszott szerepet: az arab-mór vagy szefárd zsidó hagyományok éppúgy, mint a perzsa, indiai, balkáni vagy akár afrikai és dél-amerikai hatások. A flamenco előadásmódját, örök szembenálló erőkként, a kötöttség és az improvizáció határozza meg. A lenyűgöző szabadság mellett legalább olyan fontosak a szigorú keretek.

A flamencóban az ének, a tánc és a zene elválaszthatatlan egységet alkot. Bár a műfajmegjelölés hallatán sokan elsőként a táncra asszociálnak, a flamenco szíve mégis az énekben rejlik. Ennek az éneknek pedig – a kifejezni vágyott érzelemnek megfelelően – hihetetlenül sok formája, árnyalata lehet. A cante grande vagy cante jondo kifejezés foglalja például magában a legmélyebb, legkomolyabb énekeket, melyek a halálról, a szenvedésről, a kétségbeesésről vagy a hitről szólnak. Gyakran mondják, hogy aki flamencót énekel, a dal minden egyes sorában ott hagy egy darabot a lelkéből.

MAGDALENA KOŽENÁ: SPANYOL BAROKK DALOK ÉS FLAMENCO

7

8

Hiszen ha nem így tesz, nemcsak hallgatóságát, de saját magát is megtéveszti.

A cante grandénál lényegesen könnyedebb a cante chico műfaja, melyben az énekes szerelemről, boldogságról, nem ritkán obszcén történetekről énekel.

Hangulatában és intenzitásában a cante grande és a cante chico között helyezkedik el a cante intermedio, mely egyfajta összekötő, közvetítő elemként is működik.

A cante (ének), a baile (tánc) és a toque (gitár) hármasa mellett a flamenco negyedik elemeként szokták emlegetni a jaleót, azaz a „pokol emelkedését”: a tapsot, a lábdobogást és a bátorító közbekiabálásokat, melyek ugyanúgy részei az előadásnak. Van azonban a flamencónak egy láthatatlan eleme is, melyet legalább annyi titok leng körül, mint a műfajt magát: a duende – Federico García Lorca megfogalmazásában – „titokzatos erő, amelyet mindenki érez, de egyetlen filozófus sem tud megmagyarázni”. A duende szoros kapcsolatban van a halállal, fekete hang, a föld szelleme. És ahogyan egy öreg gitárművészt idézve García Lorca is figyelmeztet rá: „A duende nem a torokban van; a duende belülről jön föl, a talpból.” Ha kellően nyitottak vagyunk, talán magát a duendét is megérezhetjük, átélhetjük Antonio El Pipa és a Compañía de Flamenco előadásában.

Aminek pedig egészen biztosan tanúi lehetünk Magdalena Kožená, a Private Musicke, Antonio El Pipa és a Compañía de Flamenco estjén, az a közös zenélés, a közös munka öröme. Kožená gyakran hangsúlyozza: nagyon hálás azért, hogy ma már csak olyan előadásokban vesz részt, amelyek igazán boldoggá teszik. „Az élet rövid, ezért nagy becsben tartok minden olyan pillanatot, amelyekben az emberek boldogok és jól érzik magukat együtt – fogalmazott. – A zenében való találkozások mellett az emberi szinteken való találkozások is fontos szerepet játszanak abban, hogy valami olyan újat és érdekeset hozzunk létre együtt, ami a közönség számára is érdekes.” A magyar közönségnek pedig ezúttal különleges szerepe lesz ebben a találkozásban, hiszen ez a budapesti koncert az előadók nagyszabású közös turnéjának első állomása. Írta: Belinszky Anna

Fotó © C.E.M.A. / Oleg Rostovtsev

Magdalena Kožená cseh mezzoszoprán napjaink egyik legmeghatározóbb énekesnője, aki a klasszikus zene legjelentősebb művészeivel dolgozott együtt az elmúlt években. Férje, Simon Rattle mellett olyan karmesterek vezényletével lépett színpadra, mint Claudio Abbado, Pierre Boulez, Gustavo Dudamel, James Levine és John Eliot Gardiner, s olyan kamarapartnerekkel koncertezett, mint Daniel Barenboim, Mitsuko Uchida vagy Schiff András. Az énekesnő életében különleges szerepet töltenek be a historikus előadások, a koncertek mellett pedig nem áll távol tőle az opera műfaja sem, többek közt a berlini Staatsoper, a Royal Opera House és a Salzburgi Ünnepi Játékok legendássá vált produkcióiban alakított főszerepeket.

A Private Musicke alapítása, 1998 óta a kora reneszánsztól a késő barokkig terjedő repertoár számtalan izgalmas darabját ismertette meg a közönséggel. A különleges hangszereken játszó együttes olyan egyedi hangzásvilágot képvisel, mely koncertjein és lemezfelvételein is azonnal felismerhetővé teszi.

A Pierre Pitzl vezetésével működő együttes Európa legrangosabb koncerttermeinek és fesztiváljainak, köztük a londoni Wigmore Hallnak, az amszterdami Concertgebouw-nak, a berlini Kammerphilharmonie-nak, a Luzerni és az Edinburghi Fesztiválnak állandó vendége.

Fotó © Zacha

Antonio El Pipa Spanyolországban, az andalúziai Jerez de la Fronterában született, flamenco-táncos családban. Művészneve is családi szálakra vezethető vissza: felmenői között olyan neves táncosokat találunk, mint Tía Juana la del Pipa vagy a flamenco Tina Turnereként emlegetett Juana la del Pipa.

Antonio El Pipát világhírű flamenco-társulatok tagjaként Madridtól Londonon és Párizson át New Yorkig és Washingtonig a világ számos pontján ismerheti a közönség. Az őszinte, tiszta és autentikus előadásaiért dicsért táncos ezúttal is a legkiválóbb énekes és zenész partnerekkel lép színpadra.

MAGDALENA KOŽENÁ: SPANYOL BAROKK DALOK ÉS FLAMENCO

9

Summary One of the most thrilling and versatile singers of our times, combined with an early music ensemble composed of true – and groundbreaking – professionals, along with a flamenco group capable of unleashing energy on an incredible scale: this is the alliance that tonight’s extraordinary Spanish-themed programme offers to the audience. Magdalena Kožená, the musicians of Private Musicke led by Pierre Pitzl, and Compañía de Flamenco, with Antonio el Pipa at its helm, have entitled their programme Amor: entre el cielo y el infierno, of which the singer says: “These Spanish songs have something in them that – compared to the other music of the era – grip me in a particular way. It’s fantastic how Spaniards experience emotions.

If they’re happy, then they’re unbearably happy, and they also enjoy it when they suffer, when they’re anguished, and they have no fear of gazing into the hellish side of life, either. Life and death – there is nothing between them. I feel the same way about flamenco: it either explodes with joy and happiness, or else it’s abysmally dark. I love this attitude, and these extremes, very much. And although I wouldn’t go so far as to say that Baroque music represents heaven and flamenco stands in for hell, the encounter between these two worlds offers a bounty of opportunities to experience contrasts that touch the heart.”

Kožená discovered her love for Spanish culture when she was preparing to sing Carmen a few years back. Part of that role, naturally, required dancing on stage. And her training came from Antonio El Pipa – well known to audiences as a member of this world-famous Flamenco ensemble and for his pure and authentic dance performances that come straight from the heart.

This isn’t the first time that Private Musicke has worked with Kožena: in 2010, they released a joint album of Italian Baroque songs entitled Lettere amorose, which they then went on to perform together in a series of very well received concerts.

As the singer put it: “The collaboration was wonderful. I really loved Pierre Pitzl’s attitude toward the music: the way he plays it, it’s like the Baroque music was written

by Paul McCartney. He creates fantastic arrangements, full of improvisations and his own ornamentation.”

Kožena also said that she feels that, even though this show will include occasional juxtapositions between flamenco and Baroque performers, it remains a showcase for their individual styles at its heart. The audience can therefore count on experiencing both pure flamenco and pure Baroque.

SUMMARY

11

EURÓPAI HIDAK 2017 – SPANYOL NAPOK Jorge Pardo: Djinn

Közreműködik: Jorge Pardo – fuvola, szaxofon, Rycardo Moreno – gitár, Tony Romero – billentyűs hangszerek, Pablo Báez – basszusgitár, David Bao – dob

2017. szeptember 18.

Jorge Pardo

EURÓPAI HIDAK 2017 – SPANYOL NAPOK LaChiusa–Lorca: Bernarda Alba

Rendező: Böhm György 2017. szeptember 22., 24.

EURÓPAI HIDAK 2017 – SPANYOL NAPOK Mercedes Peón

2017. szeptember 23.

Záborszky Kálmán 70. születésnapi koncertje

2017. október 7.

Fotó © Németh Szabolcs

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL Eötvös Péter és a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam

2017. október 14.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL Selmeczi György: Boldogasszony lovagja – bemutató

A Kolozsvári Magyar Opera előadása Rendező: Novák Eszter 2017. október 17., 18.

Selmeczi György Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

előzetes,

AJÁNLÓ

Müpa élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu

Müpamozi SZERETŐK ÉS SZERETETLENEK – Pedro Almodóvar szenvedélyes világa Hétfői napokon este 7 órakor az Előadóteremben Házigazda: Réz András

2017. szeptember 18.

Julieta (2016) 2017. október 2.

Eszeveszett mesék (Relatos salvajes, 2014) 2017. október 16.

Szeretők, utazók (Los amantes pasajeros, 2013) 2017. november 6.

A bőr, amelyben élek (La piel que habito, 2011) 2017. november 20.

Volver (2006) 2017. december 4.

2017. december 18.

Mindent anyámról (Todo sobre mi madre, 1999) 2018. január 8.

Eleven hús (Carne tremula, 1997) 2018. január 29.

Tűsarok (Tacones lejanos, 1991) 2018. február 12.

Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén

(Mujeras al borde un ataque de nervios, 1988) 2018. február 26.

Matador (1986)

Beszélj hozzá (Hable con ella, 2002) A vetítések a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósulnak meg.

mupa.hu

Stratégiai partnerünk:

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2017. szeptember 12.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000