Müpa Műsorfüzet - Zubin Mehta és a Bécsi Filharmonikusok (2017. október 3.) by Müpa Budapest

Zubin Mehta és a Bécsi Filharmonikusok 2017. október 3. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

3 October 2017 Béla Bartók National Concert Hall

2017. október 3. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Zubin Mehta and Zubin Mehta és the Vienna Philharmonic a Bécsi Filharmonikusok Soloists: Rainer Honeck – violin, Róbert Nagy – cello, Martin Gabriel – oboe, Sophie Dartigalongue – bassoon Erkel: Festival Overture, op. 110 Haydn: Sinfonia Concertante in B-flat major, Hob. I:105 1. Allegro 2. Andante 3. Allegro con spirito Bartók: Concerto for Orchestra, Sz. 116, BB 123 1. Introduzione. Andante non troppo – Allegro vivace 2. Giuoco delle coppie. Allegretto scherzando 3. Elegia. Andante non troppo 4. Intermezzo interrotto. Allegretto 5. Finale. Presto J. Strauss Jr.: An der schönen blauen Donau, op. 314 Exclusive Partner of the Vienna Philharmonic Orchestra. The English summary is on page 13.

Szólisták: Rainer Honeck – hegedű, Nagy Róbert – gordonka, Martin Gabriel – oboa, Sophie Dartigalongue – fagott Erkel: Ünnepi nyitány, op. 110 Haydn: B-dúr sinfonia concertante, Hob. I:105 I. Allegro II. Andante III. Allegro con spirito Bartók: Concerto, Sz. 116, BB 123 I. Introduzione. Andante non troppo – Allegro vivace II. Giuoco delle coppie. Allegretto scherzando III. Elegia. Andante non troppo IV. Intermezzo interrotto. Allegretto V. Finale. Presto Ifj. Johann Strauss: Kék Duna-keringő, op. 314 a Bécsi Filharmonikus Zenekar exkluzív partnere.

Fegyverfogástól kézfogásig 1848/49 forradalma és szabadságharca a magyar nemzet történelmének egyik leghősiesebb fejezete. Hazánkban minden iskolás megtanulja, hogy a bukás hosszan tartó, kíméletlen következményekkel járt: tömegek halála a csatatéren, újabb tömegek kivégzése vagy bebörtönzése, Batthyány Lajos miniszterelnök és az Aradon kivégzett tábornokok mártírhalála. Sokan idehaza bujkáltak a törvény elől, mások Nyugat-Európába vagy Amerikába emigráltak. Haynau rémuralma, majd a Bach-korszak következett, az országot titkosrendőrök lepték el, a magyarságot büntetőadók és a fejlődést akadályozó egyéb intézkedések sújtották, a bosszút a nemességtől a jobbágyságig a nemzet egésze megszenvedte. Az önkényuralom bénult éveiben stagnált a fejlődés, és dermedt lelkiállapotban élt az ország. Nem csoda, hogy két vállra fektetett állapotában a magyarság kereste a talpra állás lehetőségét. A dacosabb negyvennyolcasok az idők végezetéig kitartottak volna: ők a fogalommá vált passzív rezisztencia magatartását választották. Mások azonban úgy vélték, csak a Habsburg-házzal való tárgyalás és megbékélés vezethet a nemzet felemelkedéséhez. Mint tudjuk, ez a törekvés győzedelmeskedett, elvezetve a Deák Ferenc („a haza bölcse”) neve által fémjelzett, 1867-es kiegyezésig. Ennek eredményeként létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, s vele a magyar történelem egyik legvirágzóbb fél évszázada, amely 1914-ig, az első világháború kitöréséig tartott. Mindez éppen százötven éve történt: 2017-ben emlékezünk meg a kiegyezés jubileumáról. A Müpával néhány esztendeje gyümölcsöző együttműködésben álló Bécsi Filharmonikusok mai hangversenye az évforduló előtt tiszteleg, olyan különleges Erkel–Haydn–Bartók–ifj. Johann Strauss-műsorral, amelynek valamilyen módon minden egyes száma a hazafiság, a két nép kapcsolata vagy az összetartozás gondolatköréhez kapcsolódik. Szép jelkép az is, hogy a műsort az a Zubin Mehta vezényli, aki életrajza alapján nemcsak a tanulmányai színhelyéül szolgáló Bécs városához és ezen belül a Bécsi Filharmonikusokhoz kötődik régóta (a Müpában is fellépett már a zenekar karmestereként), de pályája során sok és sokféle módon vált a humánum, a megértés, a nemzetek közötti kapcsolatfelvétel törekvésének emblematikus képviselőjévé.

„Isten, áldd meg” és „Hazádnak rendületlenül” A hangverseny első tíz percében különleges élményben lesz részünk. Mivel Erkel Ferenc (1810—1893) szimfonikus zenéje nem vált a nemzetközi koncertrepertoár részévé, nem valószínű, hogy korábban a Bécsi Filharmonikusok valaha is megszólaltatták volna

a zeneszerző kései művét, az Ünnepi nyitányt. Ezen a koncerten azonban ezt teszik. A művet a zeneszerző a Nemzeti Színház igazgatója, Paulay Ede felkérése nyomán komponálta, a színház fennállásának fél évszázados évfordulójára. A darabot 1887. szeptember 23-án, a színház jubileumi ünnepségén adták elő első alkalommal. Az arányos felépítésű, reprezentatív hangvételű, elegánsan hangszerelt kompozíció címéhez híven ünnepélyes és derűs, ugyanakkor emelkedett és patetikus hangot üt meg, tematikájában és ritmusvilágában pedig mindvégig magyaros. Érdekessége, hogy idézeteket tartalmaz. Erkel egyrészt saját operája, a Sarolta részleteit használja fel, ezt azonban, mivel ez a mű kevéssé ismert, a mai hallgató aligha veszi észre. Annál inkább felfigyel két másik hivatkozásra, a Himnusz és főként a Szózat dallamára. Ez a két mű az Ünnepi nyitány írásakor már több mint négy évtizedes múlttal rendelkezik – a Szózatot Egressy Béni (1814–1851) komponálta 1843-ban, a Himnuszt Erkel 1844-ben. A két dallamot egy-egy pályázat hívta életre, s az Ünnepi nyitány születésekor már mindkettő a nemzet jól ismert és megbecsült éneke, amelyre idézet formájában úgy hivatkozhat a zeneszerző, hogy biztos lehet benne: a közönség tudja majd, mit hall, és érteni fogja az idézetbe foglalt üzenetet. Erkel nagyvonalúságát jelzi, hogy a két idézet közül a Himnuszé a kevésbé feltűnő, a Szózat bevezető témafeje sokkal hangsúlyosabban szólal meg, pedig a Himnusz Erkel saját dallama, míg a Szózatot a fiatalon elhunyt pályatárs komponálta. Figyelemre méltó érdekesség, hogy a magyar zenetörténetben évtizedekkel később, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenedik évfordulóján még egyszer megtörténik, hogy egy zeneszerző egy Ünnepi nyitányban a Himnuszt és a Szózatot idézi: ezt tette Dohnányi Ernő a maga, Erkelével azonos című – Bartók Táncszvitjével és Kodály Psalmus Hungaricusával egy időben bemutatott – művében, 1923-ban.

Magyar főnemes, osztrák alkalmazott Joseph Haydn (1732—1809) alkotása, a hegedűre, csellóra, oboára és fagottra, valamint zenekarra komponált B-dúr sinfonia concertante a hangverseny kontextusában a két nép összetartozására utal, hiszen szerzője, egy rohraui osztrák parasztcsalád szülötte rezidenciális muzsikusként életének jelentős részét egy magyar főúri dinasztia, az Esterházyak szolgálatában töltötte, s életművének meghatározó hányadát e függelem idején alkotta. A B-dúr sinfonia concertante nemcsak Haydn jelképes összekötő

ZUBIN MEHTA ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK

kapocs szerepe miatt frappáns választás, de azért is, mert ritkán hallható kompozíció, különlegesség, amely kitűnően alkalmas arra, hogy több szólóhangszert foglalkoztató műként lehetőséget adjon a Bécsi Filharmonikusok egy magyar tagjának a nem magyarokkal való reprezentatív együttműködésére. A sinfonia concertante a 18. században alakult ki, de nem a barokk, hanem a klasszika hozta létre. Előbb az úgynevezett mannheimi iskola szerzőinek kezén csiszolódott, majd Mozart volt az, aki e műfajban remekműveket alkotott, köztük a hegedűre és brácsára, valamint zenekarra írt, kivételes jelentőségű Esz-dúr sinfonia concertantét (K. 364/320d). A műfaji elődök között ott találjuk a barokk concerto grossót és a két vagy több szólóhangszert foglalkoztató barokk versenyműveket, hiszen a sinfonia concertante lényeges eleme, hogy olyan versenyműszerű kompozíció, amelyben nem egy, hanem két vagy több szólista áll szemben a zenekarral. A szimfonikus alkotóelemek éppoly fontosak, mint a versenyműszerűek, de legalább ennyire meghatározó a szólisták zenei magatartásának kamarazenei jellege. Haydn a B-dúr sinfonia concertantét első angliai látogatása során komponálta, 1792 februárjának és márciusának fordulóján, válaszként korábbi növendéke, Ignaz Pleyel hasonló műfajú műveire, amelyek akkoriban igen népszerűek voltak. A zenetörténet úgy tartja számon, hogy Haydn az impresszárió Johann Peter Salomon unszolására kezdett a mű megírásába, s hogy Salomon hegedűszólistaként a darab ősbemutatóján (London, 1792. március 9.) is részt vett. A mű nagy sikert aratott, s később az 1794-ben lezajlott második londoni út során is előadták – manapság azonban ritkán hallható. A szélesen éneklő főtémájú, derűs nyitótételt (Allegro) a Haydn zenéjéből oly sokszor sugárzó természetes optimizmus és büszke tartás jellemzi. A dús hangzású zenekari textúrába a szólisták kvartettje egymás szólamait gyakran imitáló, kamarazeneszerű játékkal illeszkedik. Az arányos és kecses tétel legfőbb zenei jellemzője a karakterek kiegyenlítettsége és a hangulatok között mutatkozó egyensúly. Az F-dúr Andante 6/8-ban ringatózik, s a négy szólóhangszer mindjárt kezdetben meghatározza e puha hangzású, lágy lassú zene békés-idilli karakterét. A finálé virtuóz, 2/4-es Allegro con spirito. Különleges ötlete a tétel elején a főtéma táncos lendületű kibontakozását késleltető, drámai hangvételű szólóhegedű-recitativo, amely komolyabb hangvételt ígér, ám utóbb kiderül, hogy mindez csak Haydn becsapós tréfáinak egyike. Az energikus ritmikájú, virtuóz tétel további részét ugyanis – eltekintve egy „kötelező” moll kitérőtől és a recitativo rövid visszatérésétől a befejezés előtt – felhőtlen derű (és a finálé főtémájának népies karaktere) jellemzi.

Vallomás a szülőföldhöz Bartók Béla (1881–1945) kései alkotása, a Concerto a hangverseny legterjedelmesebb, egyszersmind legnagyobb apparátust foglalkoztató és legsúlyosabb tartalmakat közvetítő műsorszáma. A darab a sok küzdelmet és csalódást hozó amerikai emigráció éveinek termése, testvére olyan kompozícióknak, mint a hegedűre írt Szólószonáta vagy a III. zongoraverseny. Betegség és nélkülözés: ez az a két fájdalmas vezérmotívum, amely végigkíséri az amerikai éveken a Bartók házaspárt, s ez az a két mozzanat, amely a Concerto keletkezésében is szerepet játszik. Az orosz származású karmester, a modern zene nagy patrónusa, a Bostoni Szimfonikusok karnagya, Serge Koussevitzky tud Bartók rossz egészségi állapotáról és anyagi gondjairól, s ezért – no meg persze azért is, mert tisztában van Bartók zenéjének rendkívüli jelentőségével – felkeresi betegágyánál a zeneszerzőt, és saját alapítványa nevében, ezerdolláros honoráriumért új művet rendel tőle. A kompozíciós munka, mint Bartók korábbi éveiben is oly sokszor, nyáron veszi kezdetét. A zeneszerző 1943 augusztusának közepén kezdi írni a Concertót Saranac Lake természeti környezetében, s a partitúra végére is hamar odakerül a kettősvonal: a mű október 8-án készen áll. A mintegy 37–38 perces alkotás ősbemutatója Bostonban zajlik 1944. december 1-jén, a város szimfonikus zenekarát a megrendelő, Koussevitzky vezényli. A Concertóval a kései Bartók-stílus egyik legnagyobb műve születik meg, az œuvre egyik emblematikus alkotása, amelyet zenei és poétikai szempontból egyaránt érdemes jellemezni. Zenei értelemben e művel a húszas évek hajdani avantgárd kísérleteinek Bartókja, két évtizeddel az I. és a II. zongoraverseny nyers gesztusai, az I. és a II. hegedűzongora szonáta elvontsága után ismét hitet tesz a közérthető zene esztétikája, modernség és hagyomány termékeny szintézise mellett. Nyilvánvalóan ezt az elvet hirdeti a Concerto, amelyben a zenetörténeti múlt két nagy formai-műfaji öröksége találkozik: a klasszikus szimfónia architektonikus nagyformája (igaz, ezúttal nem négytételes, hanem a Bartók által olyannyira kedvelt, szimmetrikus, öttételes palindróma-szerkezetben, két gyors saroktétellel, beljebb a 2. és a 4. tételben két „scherzo” funkciójú tétellel, a centrumban pedig egy súlyos-vallomásos lassúval) és a barokk concerto grosso.

ZUBIN MEHTA ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK

Az utóbbi ideáljára utal a mű címe és az a tulajdonság, hogy a Concerto tele van mutatós-elegáns, „concertáló” hangszerszólókkal. Ezeknek legfőbb és leglátványosabb lelőhelye a második tétel, a Giuoco delle coppie (Párok játéka), ahol a duetté átalakuló szólók – afféle hangszeres pas de deux-k – a komponálásmód lényegét alkotják. Ám a többi tételt hallgatva is lépten-nyomon rácsodálkozunk a telivér szimfonikus írásmód és a szólókban gondolkodó zenekarkezelés elvének folytonos keveredésére. Ami a Concerto poétikáját illeti, maga Bartók igazít el minket, hiszen ismertetőt írt művéhez, s ezt érdemes idéznünk: „a mű általános hangulata – a tréfás második tételtől eltekintve – fokozatos átmenetet képvisel az első tétel komolyságától és a harmadik gyászos sirató-énekétől a zárótétel életigenléséig.” A szemérmes alkotó persze elhallgatja: a Concerto félreismerhetetlenül a honvágy, a hazaszeretet fájdalmas kifejeződése, vallomás a szülőföldhöz, sóvárgó sóhajtás az óceánon túli haza tájai és kultúrája felé. Ezt jelzi a nyitótétel sötét hangjainak „könnyek tava” intonációja, ezt a középső tétel székely siratóhangja, amelynek hallatán Kroó György a „nagyon fáj” szavakat érezte jellemzőnek. A negyedik tétel, az Intermezzo interrotto (Megszakított közjáték) idealizált operettdallamot intonál („Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország”), s ezt a harmonikus arcképet mázolja össze rikító színeivel a lágy hangokat túlharsogó, agresszív zene. És a befejezés? A finálé népi körtánca a dacos remény hangját szólaltatja meg: lesz még egyszer ünnep a világon, sugallja bizakodva és nagy erővel ez a szédítő, duhaj körtánc, a Concerto zárótételének elsöprő lendületű forgataga.

Ami összeköt Ha megkockáztattuk, hogy a Bécsi Filharmonikusok korábban talán soha nem játszották Erkel Ünnepi nyitányát, akkor ezt a feltételezést egy másikkal is megtoldhatjuk: valószínűleg soha nem volt még hangverseny, amelynek hivatalosan meghirdetett műsorán Bartók Concertóját követte volna ifj. Johann Strauss (1825–1899) leghíresebb műve, a Kék Duna-keringő. Mit keres egy ilyen komoly koncert végén ez az elbájoló, könnyed, ugyanakkor diadalmasan nagyszabású tánczene? Ha akad, aki ezt kérdezi, annak ezt válaszolhatjuk: a kompozíció – amelyet történetesen éppen a kiegyezés évében mutattak be – a mindnyájunknál nagyobb és erősebb folyót ábrázolva arra hívja fel a figyelmet, ami a szó valóságos és eszmei értelmében összeköti a két nemzetet.

A darab varázsát kivételes melódiagazdagsága adja: nem egy, hanem több keringő „fogja itt egymás kezét” egy nagyszabású, mintegy tízperces füzérformában. A Kék Duna-keringő a kellem, az elegancia, a nagyvonalúság egyszerre arisztokratikus és demokratikus remekműve. (Arisztokratikus, mert minden üteméből nemes előkelőség árad, és demokratikus, mert a keringő a 19. századi polgárság műfaja.) Felemelő és katartikus, egyenrangú a legnagyobb zenékkel – és ezt a kortársak is tévedhetetlenül tudták. A Johann Straussnál nyolc évvel fiatalabb Brahms, amikor egyszer Strauss nevelt lánya arra kérte, írjon valamit a legyezőjére, a Kék Duna-keringő főtémájának hangjait kanyarította oda, s csak ennyit írt alá: „leider nicht von Johannes Brahms” (sajnos nem Brahms a szerző). A művet hallva nem nehéz elhinnünk, hogy sajnálkozása őszinte volt. Írta: Csengery Kristóf

ZUBIN MEHTA ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK

Fotó © Terry Linke

Zubin Mehta minden idők egyik legjelentősebb nem nyugati származású karmestere. Pársziként az indiai Bombayben született 1936-ban, felsőfokú zenei tanulmányait azonban már a bécsi Zeneakadémián végezte, Hans Swarowsky legendás osztályában. Még növendékként, húszévesen egy ausztriai menekülttáborban zenekart szervezett az 1956-os forradalom magyar menekültjeiből. Pályája fontos állomásai a Montreali Szimfonikusok, a Los Angeles-i, az Izraeli és a New York-i Filharmonikusok, valamint a firenzei Maggio Musicale zenekara. Szoros szálak fűzik a Müncheni Bajor Állami Operához és a Bécsi Állami Operához. Népszerűségét nagyban növelte A három tenor hangversenyek vezénylése. Repertoárja rendkívül sokszínű: a Verdi- és Puccini-operáktól Schönbergig minden stílusban otthonos.

A Bécsi Filharmonikusok Európa egyik legnagyobb hagyományú és legkiválóbb zenekara. 1842-ben Otto Nicolai alapította az együttest, amely története során olyan zeneszerzőkkel működött együtt, mint Brahms, Bruckner, Wagner, Mahler, Richard Strauss. Koncertjeit és turnéit mindig az adott korszak legjelentősebb karmesterei vezényelték, többek közt Furtwängler, Toscanini, Walter, Böhm, Karajan, Bernstein, Carlos Kleiber, Abbado, Fotó © Lois Lammerhuber Levine, Thielemann. Annak ellenére, hogy a Wiener Philharmoniker művészeti vezető nélküli, önkormányzati rendszerben működik, a világ egyik legkiforrottabb stílusú és hangzású zenekaraként tartják számon. Létformájának meghatározó eleme a szoros kapcsolat a Bécsi Állami Operaházzal, s ugyanilyen jelentős a szerepe a fogalommá vált, világsikerű újévi koncerteknek. Rainer Honeck hegedűművész 1981 óta tagja a Bécsi Állami Operának és 1984 óta a Bécsi Filharmonikusoknak. Az operai zenekarban 1984 óta, a Filharmonikusoknál 1992 óta koncertmester. Sikeres szólista és kamaramuzsikus. Karmesterként is számon tartják: vezényelte többek közt a Nagoyai Filharmonikusokat, a Malmői Szimfonikusokat, a Nizzai Filharmonikusokat és a Mariinszkij Színház Zenekarát. Hangszere az 1709-es ex-Hämmerle Stradivari.

Nagy Róbert gordonkaművész Makón született. A budapesti Zeneakadémián Onczay Csaba, majd Perényi Miklós növendéke volt. 1987-ben a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar szólócsellistája lett, 1992-ben került a bécsi Staatsoper zenekarába, 1996-ban pedig a Filharmonikusokhoz: itt 2005 óta szólócsellista. 2009-ben a bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetem professzora, 2012-ben a Küchl Vonósnégyes tagja lett. Fotó © Terry Linke

Martin Gabriel Bécsben született, muzsikus szülők gyermekeként. A bécsi Zeneakadémián szerezte meg oboaművészi diplomáját, ezt követően előbb a Bécsi Szimfonikusok és a Volksoper Wien, majd a Bécsi Állami Operaház zenekarába került. 1982 óta a Bécsi Filharmonikusok tagja, 1987 óta a zenekar szólóoboása. Bécsben és a nemzetközi hangversenyéletben egyaránt rendszeresen hallható szólistaként és kamaramuzsikusként.

Sophie Dartigalongue francia fagottművész gitár- és klarinéttanulmányok után tért át jelenlegi hangszerére, amelynek fortélyait előbb a lyoni Conservatoire National Supérieur falai között, majd a Berlini Filharmonikusok Karajan Akadémiáján sajátította el. 2012-ben a Berlini Filharmonikusok szóló kontrafagottosa lett, 2015 óta pedig a Bécsi Állami Opera szólófagottosa. Több mint tucatnyi nemzetközi verseny díjazottja. Fotó © Dorothee Falke

ZUBIN MEHTA ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK

Vienna Philharmonic Photo ÂŠ Terry Linke

Summary At this concert, the Vienna Philharmonic, playing under the baton of the internationally acclaimed – and now 81-year-old – Zubin Mehta pays tribute to the 150th anniversary of the Compromise of 1867, which ended the period of despotism following the 1848-49 Hungarian Revolution and War of Independence and marked the start of half a century of the Austro-Hungarian Empire. It consists solely of works that either serve as symbols of Hungarian patriotism (Erkel, Bartók) or illustrate the relationship between the Austrian and Hungarian peoples (Haydn, Johann Strauss Jr). Ferenc Erkel composed his Festival Overture in 1887. As well as evoking his own opera Sarolta, the work quotes from the two Hungarian national songs: Béni Egressy’s Appeal and his own Anthem. In keeping with its title, the work brims with pathos and a celebratory tone of powerful Hungarian colours. The Austrian Joseph Haydn served for decades as the resident musician for the Esterházy family of the Hungarian aristocracy, and it was in this capacity that he composed much of his oeuvre. His Sinfonia Concertante, written for violin, cello, oboe, bassoon and orchestra, dates from 1792 and the composer’s first trip to London. Highly acclaimed after its première, the work is only rarely heard today. Bartók Béla’s late major work, Concerto for Orchestra, represents the output from the composer’s years in America. Serge Koussevitzky, the great patron of modern music, commissioned the work from the ailing and destitute composer and conducted its première with the Boston Symphony Orchestra in 1944. This five-movement work, symmetrical in structure, is Bartók’s pained avowal of yearning for his lost homeland. Johann Strauss Jr’s Blue Danube Waltz is an invitation to carefree celebration. Extraordinary rich in melodies – actually consisting of several waltzes stitched together – this large work dates from 1867 and offers a meaningful symbol to the audience at this commemorative concert: by evoking this river that traverses Europe, it reminds us of what binds together warring peoples who then go on to make peace through compromise.

SUMMARY

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

Tan Dun és a Concerto Budapest

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál nyitókoncertje 2017. október 6. Tan Dun

Záborszky Kálmán 70. születésnapi koncertje

2017. október 7.

Fotó © Németh Szabolcs

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

Új Magyar Zenei Fórum Zeneszerzőverseny

A nagyzenekari kategória döntője, díjkiosztó és gálakoncert 2017. október 10. Fotó © Posztós János, CAFe

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL Eötvös Péter és a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam

CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL

Selmeczi György: Boldogasszony lovagja -bemutató

A Kolozsvári Magyar Opera előadása Vezényel: Szabó Sipos Máté

2017. október 17., 18.

FELFEDEZÉSEK

Miskolci Szimfonikus Zenekar

Közreműködik: Ke Ma, Szüts Apor Vezényel: Gál Tamás

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Zubin Mehta Címlapfotó: Opera di Firenze, Alberto Conti A szerkesztés lezárult: 2017. szeptember 22. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000