Müpa Műsorfüzet - Prunyi Ilona és kamarapartnerei (2017. november 9.)

Prunyi Ilona és kamarapartnerei Hommage à Dohnányi 2017. november 9.

Fesztivál Színház

mupa.hu

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu

3

9 November 2017 Festival Theatre

2017. november 9.

Fesztivál Színház

Ilona Prunyi Prunyi Ilona and her chamber partners és kamarapartnerei Hommage à Dohnányi Hommage à Dohnányi Ilona Prunyi, József Balog – piano, Eszter Sümegi – voice, Ádám Banda – violin, János Fejérvári – viola, Máté Börzsönyi – French horn, Zsolt Szatmári – clarinet, Ákos Takács – cello Dohnányi: Serenade, op. 10 Suite en valse – for two pianos, op. 39 – Valse sentimentale; Valse de fête Six poems by Victor Heindl, op. 14 Waldelfelein; Vergessene Lieder, vergessene Lieb’ Six poems by Conrad Gomoll, op. 16 – Grüsse zur Nacht; Fernes Klingen; Du silbernes Mondenlicht; Serenade Sextet in C major, op. 37 The English summary is on page 11.

Prunyi Ilona, Balog József – zongora, Sümegi Eszter – ének, Banda Ádám – hegedű, Fejérvári János – brácsa, Börzsönyi Máté – kürt, Szatmári Zsolt – klarinét, Takács Ákos – cselló Dohnányi: Szerenád, op. 10 Suite en valse – két zongorára, op. 39 – Valse sentimentale; Valse de fête Hat dal Victor Heindl verseire, op. 14 – Waldelfelein; Vergessene Lieder, vergessene Lieb’ Hat dal Conrad Gomoll verseire, op. 16 – Grüsse zur Nacht; Fernes Klingen; Du silbernes Mondenlicht; Serenade C-dúr szextett, op. 37

4

Volt a magyar zenei élet egyik főszereplője és tevékeny mindenese – a Zeneakadémiától a Magyar Rádióig –, vált belőle hazájában méltatlanul feledésre ítélt számkivetett, s ma ő nemzeti kultúránk újra felfedezendő nagysága: a száznegyven éve, 1877. július 27-én született Dohnányi Ernő és életműve közös kincsünk és közös adósságunk.

E kincs birtokba vételéért és ennek az adósságnak a törlesztéséért, vagyis Dohnányi műveinek jobb megismeréséért, illetve egyáltalán: Dohnányi műveinek megismertetéséért az utóbbi évtizedekben alighanem Prunyi Ilona tette a legtöbbet a magyar koncertpódiumokon – a közönséget és művésztársait egyaránt meggyőzve Dohnányi megannyi művének értékéről és máig eleven hatásáról. Ezt teszi ezen a koncerten is, amelynek műsorát csupa Dohnányi-mű, a zeneszerző zongora- és kamaraműveinek, valamint dalainak reprezentatív válogatása alkotja.

A Pozsonyban született Dohnányi Ernő vonósnégyesben csellózó tanár édesapjától hatévesen kezdett zongoraleckéket kapni, és alig egy esztendővel volt idősebb, amikor Gebet (Ima) című első zongoradarabját szerezte. Zongoraművek és a kamarazene összetettebb formái: gyorsan fejlődő zongoristaként és ambiciózus, egyúttal egészséges öniróniával megáldott komponistaként is döntően a zeneirodalom e műfajai iránt érdeklődött a legkitartóbban a kis, majd nagy kamasz Dohnányi. Csak tizenöt éves volt, amikor „életműve” már több mint negyven befejezett zsengét számlált, s ekkorra már rég túl volt az első fellépéseken, sőt az első hírlapi kriA kép az MTA BTK ZTI 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum tulajdonát képezi tikán is, amely 1889-ben így tudósította a Pressburger Zeitung olvasóit az Unger-Dohnányi vonósnégyes estjéről: „A műsor középpontjában Schumann kvintettje állt, melynek zongoraszólamát a kis Dohnányi játszotta. E fiú sok örömteli reménységet testesít meg. Dicsőségére válik apjának [...], és ezen felül az igazi tehetséggel megáldott gyermek szerénységével és derűjével rendelkezik.”

Néhány évvel később, 1894 tavaszán a zeneszerzői bemutatkozást is egy kamaramű, a fisz-moll zongorakvartett bécsi megszólaltatása teszi lehetővé. És ami következményeit tekintve ennél sokkal fontosabb: újra csak egy kamaramű, a c-moll zongoraötös hozta meg Dohnányi számára Johannes Brahms értékes elismerését, akinek a figyelmét a Zeneakadémia legendás professzora, nagy zeneszerzők sorának mestere, Hans Koessler hívta fel e műre. Brahms a bécsi Tonkünstlerverein elnökeként 1895-ben nemcsak előadatta a még mindig csupán tizennyolc esztendős ifjú szerzeményét,

hanem szokásához híven lakonikus fogalmazással még ezt is kijelentette róla: „Magam sem tudtam volna jobban megírni”. Dohnányi ehhez a művéhez illesztette az opus 1-es sorszámot, szimbolikusan innen kezdve felnőtt, ha úgy tetszik, érett zeneszerzői működését.

A virtuóz zongoristaként és zeneszerzőként egyaránt gyorsan felívelő pályafutású Dohnányitól a mai koncerten elhangzó legkorábbi mű a programot indító Szerenád 1902-ből. „Mondhatom: felséges, gyönyörű szép...” - dicsérte a hegedűre, brácsára és csellóra komponált triószerenádot a fiára méltán büszke apa, Dohnányi Frigyes. Dohnányi Ernő monográfusa, Vázsonyi Bálint pedig így jellemezte ezt az alkotást: „Az öt tétel öt teljesen különböző világ, csupán a mű utolsó ütemei kerekítik le a formát az első tétel felidézésével. Szinte minden új: a hangnemek, a kromatika, a forma, a metrumok párosítása. Minden tétel tartalmaz valami megdöbbentőt, de elsősorban mégis a ragyogó scherzo ragadja meg a figyelmünket. [...] Dohnányi itt új utat tört és független mesterré vált. Örök talány, hogy miért nem ment tovább a kijelölt ösvényen.”

Dohnányi következő alkotói periódusát, vagyis nagyjából azoknak az éveknek a termését, amelyeket 1905 és 1915 között zeneakadémiai professzorként Berlinben töltött, két dalciklus részletei reprezentálják a koncerten. A dalköltészet művelésének lehetősége túlnyomórészt pályafutásának e szakaszában keltette fel Dohnányi érdeklődését. A német Lied hagyományát folytató kompozíciók közül a Victor Heindl verseit megzenésítő hat dal 1907-es sorozata a legsikerültebb. A költőként hajdan sem igazán számon tartott, mára pedig elfeledett Heindl doktor Dohnányi jó barátja volt, akitől két évvel korábban már felhasznált néhány sort, hogy azt mottó gyanánt a barátairól megemlékező és egyúttal schumanni ihletésű zongoraműve, a Winterreigen élére illessze.

A karakterekben gazdag Heindl-ciklus ma este felhangzó három dala mellett ugyancsak ennek a berlini esztendőnek a terméséből való az opus 16-os, Im Lebenslenz című ciklus, amely a Dohnányival azonos évben született és Heindlnél alig valamivel nevesebb német íróember, Conrad Gomoll hat versére íródott. Ebből a ciklusból négy dal szólal meg Sümegi Eszter szopránján, közülük talán a legszebb a bájosan lírai és nem mellesleg a német romantika egyik kedvelt toposzát megidéző Du silbernes Mondenlicht.

Az évek során zeneszerzőként, zongoristaként és karmesterként egyaránt világszerte ünnepeltté lett, 1919-től a Budapesti Filharmóniai Társaságot, 1931-től a Magyar Rádió zenei osztályát, 1934-től pedig mindemellett a Zeneakadémiát is irányító Dohnányi a harmincas évek közepén komponálta C-dúr szextettjét. „Ezt a művet mindenkinek nagy öröm játszania, a legkisebb szólamot is bárki szívesen elvállalja. Humoros és szép

PRUNYI ILONA ÉS KAMARAPARTNEREI

5

6

kompozíció, [...] igazi királyi darab” – mondja a kompozícióról Prunyi Ilona. A hivatalos elismertség csúcsán, ám egyszersmind egy hosszabb betegeskedés lábadozási szakaszában megalkotott, a zongora mellett hegedűt, brácsát, csellót, klarinétot és kürtöt szerepeltető hatos ősbemutatóját Budapesten tartották 1935 júniusában. A szokatlan hangszer-összeállítású mű befejező, negyedik tételében a romantika örökségét büszkén ápoló Dohnányi kora jazzmuzsikáját is megidézi – egy különös gesztus kíséretében.

A jazztéma kellős közepébe ugyanis egyszer csak „betéved” egy jellegzetesen bécsies keringő, s ezáltal egészen rendkívüli zenei kombináció jön létre. A mintegy félórás mű ma este utolsó számként hangzik fel, és Prunyi Ilona szavait idézve, alighanem ezúttal is megkoronázza majd a koncert műsorát.

Ugyancsak, sőt még inkább a bécsi keringő előtt tiszteleg, és szintén egy egészségügyi kényszerpihenő idején íródott Dohnányi keringőszvitje, a Suite en valse is. A keringőt négy tételben ünneplő zenekari mű, amelybe még sántító valcert is illesztett az ágynyugalomra kényszerített komponista, 1942/43-ban készült el. A formás és szerethető, s a II. világháború kataklizmája közepette a múltat nyíltan visszavágyó szvit tételeinek kétzongorás változata már a háborút követően, Dohnányi életének és pályafutásának mélypontján keletkezett. „Az én dolgozásom most abból áll, hogy a Valcerszvitet 2 zongorára átírom”, fogalmazott egyik családi levelében, amelyet 1947 januárjában az ausztriai Neukirchen am Walde falucskában vetett papírra. Magyarországot elhagyva, igaztalan vádaktól sújtva, hetvenedik születésnapjához közeledve egy új élet megkezdésének lehetőségére várakozva a valcerek kétzongorás változatával bíbelődni Dohnányi számára egyszerre jelenthetett nagyon is materiális, megélhetési tevékenységet – és újra csak nosztalgikus állásfoglalást egy kultúra és egy örökség mellett. Egy olyan kultúra és örökség mellett, amelyet azután magával vitt az Újvilágba is, s amelyet megőrzött a Floridai Állami Egyetemen oktatva is, egészen 1960-ban bekövetkezett haláláig. „Az 1970-es években Dohnányi nevét sem ismertük, de már nem is tudom kitől, megkaptam a Kincs-keringő kottáját, aztán jött a Coppélia, a Hat zongoradarab és a többi. Akkoriban évi egy koncertem volt, azon az egyen is műsorra tűztem Dohnányit. Többen kérdezték, hogy átgondoltam-e ezt, hiszen a háború után szinte tilos volt Dohnányit játszani.”

Egy néhány évvel ezelőtt adott interjújában fogalmazott így Prunyi Ilona, akinek elvitathatatlan érdemei vannak a Dohnányi személye és művészete körül 1945-öt követően kialakult méltatlan és dicstelen helyzet megváltoztatásában. Nemcsak koncertjeivel, de lemezfelvételei révén is hozzájárult a hazai Dohnányi-reneszánsz szárba szökkenéséhez: a Hungarotonnál két lemeznyi anyagot is rögzítettek vele a zeneszerző zongoradarabjaiból.

PRUNYI ILONA ÉS KAMARAPARTNEREI

7

Fotó © Posztós János, Müpa

„Kevesen tudják, hogy szólistapályám valójában igen későn indult. Harmincévesen adtam első szólókoncertemet, s harminchat évesen volt első zenekari estem. Nem voltam filharmóniai szólista, így később is nehezen jutottam koncertlehetőséghez. Viszont az évek során sokan felfedeztek kamarapartnertként, kezdve a »nagy öregekkel«, mint Tátrai Vilmos...” – emlékezett az idézett interjúban Prunyi Ilona, aki valóban évekkel korábban – rögtön diplomaszerzését követően, 1964-ben – lett a Zeneakadémia oktatója, mint hogy koncertező pályafutása érdemben elkezdődhetett volna.

8

A debreceni születésű muzsikus pályája mindazonáltal, ha késéssel is, de megindult: igen hamar a koncertélet egyéni arcélű, jól felismerhető személyes ízléssel megáldott, állandó résztvevőjévé vált, és korántsem csak hazánkban. Ezt bizonyította kamarazenei elkötelezettségével, de azzal a nyitottsággal is, amely a kortárs magyar művek egyik legbiztosabb kezű, valósággal nélkülözhetetlen tolmácsolójává avatta. Repertoárjának ez utóbbi vonulatát talán legkézenfekvőbb módon Petrovics Emil Zongoraversenyének említésével igazolhatjuk: ezt az 1999-ben befejezett művet a szerző kimondottan neki szánta és ajánlotta, s Prunyi Ilona azóta is műsorán tartja.

Művészi arcélének és nyitottságának, felfedezői hajlandóságának legérzékletesebb bizonysága azonban az a fáradhatatlan kutatói és előadói munka, amellyel egy sor életművet hívott elő a részleges vagy éppenséggel teljes feledés homályából. Dohnányi Ernő mellett, illetve az ő nyomában az évek során olyan szerzők megelevenítőjévé vált, mint Mosonyi Mihály, Goldmark Károly, Beliczay Gyula vagy Volkmann Róbert. Volkmann műveit éppúgy ő vette világelsőként lemezre, mint Kodály Zoltán felesége, Sándor Emma valóban felfedezés értékű zongoradarabjait. „Hívnak a darabok”, fogalmazta meg egy ízben, hol meglepő, hol merész, de mindig személyes választásainak meghatározó alapmotívumát. Bátor és kimeríthetetlen energiájú újrakezdéseken túl a Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas művésznő máig a maga legjobb meggyőződése szerint választ: zeneszerzőket, előadandó műveket és fiatal vagy már beérkezett muzsikusokat is, akik aztán társául szegődhetnek a(z újra)felfedezések mindig kockázatos vállalkozásában. Mint a mai estén. Írta: László Ferenc

Balog József immár túl jár ezredik, itthon és világszerte adott koncertjén: virtuóz darabok avatott előadója, zongoraversenyek szólistája, kamaramuzsikus, remek improvizációs készségű jazzjátékos és saját átiratainak megszólaltatója. „Ha hallgatjuk, világossá válik: aki itt és most játszik, az valaki”, írta egy kritikus Balog egyik tavalyi Lisztkoncertje után. A közönség véleménye is hasonló a versenygyőzelmek és lemezsikerek sorát magáénak tudó zongoristáról.

Banda Ádám számos hegedűverseny díjazottja, a 2007-es budapesti Szigeti–Hubay Nemzetközi Hegedűverseny győztese, több kontinensen koncertező muzsikus. „Ádámot egyszer meghallgattam, és rögtön tudtam, hogy Dohnányi neki való.” Prunyi Ilona emlékezett vissza így néhány éve az akkor még kamasz és ma is csupán harmincegy éves hegedűssel történt első találkozására, aki ma már rendszeres kamarapartnere.

Fotó © Pető Zsuzsa / Pólya Zoltán

Börzsönyi Máté idén tavasszal tartotta meg zeneakadémiai vizsgakoncertjét, neve azonban máris sokak számára ismerősen csenghet.

Részint persze bizonnyal azért, mert a Börzsönyi család fa- és rézfúvós művészek egész sorát bocsátotta muzsikusi pályára, részint pedig Börzsönyi Máté növendék korában elért versenysikerei okán. A kürtművész a Budafoki Dohnányi Zenekar tagja.

Fejérvári János évekig vezette a Magyar Állami Operaház zenekarának hegedűs szekcióját, s eközben a kamarazenélés elkötelezettje volt és maradt, hegedűn és brácsán játszva egyaránt. Kurtág György és Schiff András kamarazenei kurzusainak egykori résztvevője 1977-ben a Budapesti Vonósok egyik alapítója volt, évek óta pedig a nagy múltú Kodály Vonósnégyes brácsása.

PRUNYI ILONA ÉS KAMARAPARTNEREI

9

10

Sümegi Eszter 1993-ban végzett a Zeneakadémián, és még ugyanabban az évben megnyerte Philadelphiában a Pavarotti Énekversenyt: pályafutása valódi villámrajttal indult a nemzetközi ismertség és az énekesi kiteljesedés felé. Ugyancsak 1993 óta a Magyar Állami Operaház művésze, Verdi-, Wagner- és Puccini-szopránszerepek formátumos és mindenkor átélten hiteles megformálója. Érdemes és Kiváló művész.

Fotó © Szilágyi Gábor

Szatmári Zsolt az ezredfordulóig a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezetője volt, azóta pedig a Nemzeti Filharmonikusok szólamvezetője, illetve szólóklarinétosa, valamint a Budapesti Fúvósegyüttes tagja.

Kamarazenészként olyan muzsikusok partnere volt, mint Kocsis Zoltán, Perényi Miklós és Frankl Péter. 1993 óta a Zeneakadémia klarinétjáték és zenekari szólamismeret tanára.

Fotó © AND

Takács Ákos a Concerto Budapest cselló-szólamvezetője, és ugyancsak a kamaramuzsikálás elkötelezettje. 1995-ben csatlakozott az időközben Liszt-díjjal kitüntetett, azóta már megszűnt Auer Vonósnégyeshez.

Azon a 2003-ban megjelent lemezen is ő gordonkázik, amelyen az Auer Vonósnégyes ifjúkori Dohnányi-kompozíciókat játszik.

Summary The programme for this concert has been compiled from the body of piano and chamber music and songs by Ernő Dohnányi, who was born 140 years ago, to give a representative sampling of the oeuvre of this long criminally neglected but now rediscovered composer. The concept for the programme is the work of Ilona Prunyi, who probably deserves more credit than anyone else for Dohnányi’s renaissance in Hungary: since the 1970s, the pianist has worked tirelessly to popularise his works through both concerts and recordings. Her musical partners this evening – József Balog, Ádám Banda, János Fejérvári, Máté Börzsönyi, Zsolt Szatmári and Ákos Takács – are all young or more established Hungarian musicians dedicated to performing chamber music. Joining them is soprano Eszter Sümegi, one of Budapest’s most popular opera singers.

The earliest of the composer’s works on the programme is his Serenade, written for violin, viola and cello. “Each of the five movements is a different world, containing something astonishing, but it is chiefly the brilliant scherzo that grabs one’s attention,” wrote Bálint Vázsonyi, Dohnányi’s monographer.

Representing the composer’s next creative period, his output while serving as a professor at the Berlin music academy between 1905 and 1915 are selections from two 1907 song cycles.

The Sextet in C major from 1935 is a lengthy, almost half-hour, work employing an unusual combination of instruments. In the fourth and final movement, the proud heir to the Romantic tradition even quoted some early jazz music – and surprisingly placed a Viennese waltz right in the middle of the jazz theme.

Suite en valse is a more logical tribue to the Viennese waltz: shortly after World War II, struggling with financial difficulties and unjust accusations during the most difficult years of his life and the nadir of his career, Dohnányi revised two movements of his orchestral suite from 1942/43 for two pianos.

SUMMARY

11

ORGONA-SZTORIK VII.

Bach és Ligeti

Közreműködik: Mácsai Pál, Fassang László

2017. november 16.

Mácsai Pál Fotó © Posztós János, Müpa

FELFEDEZÉSEK

Kodály Filharmonikusok Debrecen

Közreműködik: Juhász István – tenorharsona, Veér Mátyás – basszusharsona Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona

2017. november 19.

Dobszay-Meskó Ilona Fotó © Réthey-Prikkel Tamás

VILÁGRASZÓLÓ

Cimbalom és tárogató, hagyomány és megújulás

2017. november 19.

Balogh Kálmán, Lukács Miklós Fotó © Kiss Dóra

MusicOnStage A zenés színpad világa IV. – A modern kor zenés színháza

Sorozatszerkesztő és játékmester: Selmeczi György

2017. november 28.

Selmeczi György Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE KLASSZ a pARTon! – Kodály Zoltánnal és a Cimborákkal Kamarakoncert

2017. december 16.

Devich Gergely

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE

Kodály 135

Vezényel: Hamar Zsolt

2017. december 17.

Hamar Zsolt Fotó © MTI / Balogh Zoltán

előzetes,

AJÁNLÓ

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

JÉG–ZENE–ÉLMÉNY

Minden tekintetben.

December 2-ától ismét a Müpánál!

A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.

mupa.hu

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Dohnányi Ernő Címlapfotó: a kép az MTA BTK ZTI 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum tulajdonát képezi A szerkesztés lezárult: 2017. november 3.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!