Müpa Műsorfüzet - Orgona-sztorik VII. Bach és Ligeti (2017. november 16.)

ORGONA-SZTORIK VII.

Bach és Ligeti

2017. november 16.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

JÉG–ZENE–ÉLMÉNY

Minden tekintetben.

December 2-ától ismét a Müpánál!

A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.

mupa.hu

16 November 2017 Béla Bartók National Concert Hall

2017. november 16.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ORGAN STORIES NO. 7 ORGONA-SZTORIK VII. Bach and Ligeti Bach és Ligeti Frescobaldi: Ricercare Ligeti: Ricercare – Omaggio a Frescobaldi Ligeti: Volumina Ligeti: Two Études J. S. Bach: Trio Sonata in G major, BWV 530 J. S. Bach: Toccata and Fugue in D minor, BWV 565 J. S. Bach: Fantasy and Fugue in G minor, BWV 542

The English summary is on page 11.

Frescobaldi: Ricercare Ligeti: Ricercare – Omaggio a Frescobaldi Ligeti: Volumina Ligeti: Két etűd J. S. Bach: G-dúr triószonáta, BWV 530 J. S. Bach: d-moll toccata és fúga, BWV 565 J. S. Bach: g-moll fantázia és fúga, BWV 542

4

Orgonatörténeti kuriózumok, évszázadok során híressé lett orgonistákról szóló anekdoták, mindez a legkülönlegesebb zenékkel fűszerezve – ezt kínálta az az Orgona-sztorik címet kapott koncert, amelyet 2009 januárjában rendeztek a Müpában. Az előadók és a közönség számára egyaránt különleges élményt nyújtó vállalkozás sikere arra sarkallta az ötletgazda Fassang László orgonaművészt és a műsorvezető Mácsai Pált, hogy az egyszeri alkalomból nagy ívű sorozatot kerekítsenek. A mai Orgona-sztorik este már a hetedik a sorban: a népszerű történetmesélős, beszélgetős széria legújabb fejezetében a régmúlt – Girolamo Frescobaldi, Johann Sebastian Bach – és a közelmúlt – Ligeti György – orgonára írt kompozíciói reflektálnak egymásra.

Az orgonazene, tudjuk, éppenséggel nem Bachhal kezdődött, hiszen az ő művészete e hangszeren is több évszázadnyi előzményre épült, de kétségkívül Bach volt minden idők legnagyobb orgonaszerzője, és mivel a barokk korban élt, számunkra, a kései utókor gyermekei számára a kezdetet szimbolizálja. A 2006-ban elhunyt Ligeti György pedig kortársunk volt, s orgonaművei hangzásukban, formai gondolkodásukban, lejegyzési módjukban, sőt egész zeneszemléletükben példátlanul merész, újító darabok voltak a keletkezésük idején, az ötvenes és a hatvanas években, olyannyira, hogy ma, több mint fél évszázaddal később is abszolút modern zeneként hatnak.

Fassang László 2000-ben, a Sapporói Hangversenyterem orgonistájaként találkozott először olyan előadás-koncertekkel, amelyek első felében egy zenetudós tartott szakszerű, de általában száraz, félórás ismertetőt az elhangzó művekről, majd egy muzsikus nagyjából ugyanannyi idő alatt megszólaltatta őket. Fassang mindezt sokallta és oldottabb keretek között képzelte el, s amikor elképzelését megosztotta egy kollégájával, az azt javasolta neki, hogy zenetudós helyett inkább színészre, történetesen Mácsai Pálra bízza ezt a szerepet.

Az első előadás rendkívül pozitív fogadtatásán felbuzdulva megindult az a termékeny műhelymunka, amelyben egy, az adott időszakot jól ismerő zenetudós – kezdetben Fazekas Gergely, az utóbbi években pedig Szabó Balázs – összeállította az aktuális koncepcióhoz szükséges háttéranyagokat, majd ezekből a szövegekből, fotókból és más dokumentumokból Fassang és Mácsai közösen elkészítette az est forgatókönyvét, maximálisan figyelembe vége a színpad törvényeit, hiszen egy szöveg leírva lehet szép és kerek, de attól még nem biztos, hogy élőszóban is jól működik.

„Palival remekül tudunk együtt dolgozni, hihetetlenül érdeklődő, zeneileg is kellően fogékony és művelt ember – mondta el Fassang. – Szerintem minden alkalommal zseniálisan megtalálta azt a kényes egyensúlyt, amelyben az előadás úgy marad szórakoztató, hogy közben hasznos ismeretanyagot ad át a közönségnek.

Dramaturgiai szempontból mindig érezte, melyek azok az időarányok, amelyek a színpadon működőképesek. Magam is megtapasztaltam, hogy amikor egyik közös koncertünkön a második világháborúban fiatalon hősi halált halt francia zeneszerző és orgonista, Jehan Alain egyik utolsó leveléből olvasott fel, annyira a hatása alá kerültem, hogy utána a darabot is másként játszottam. Nyilvánvaló tehát, hogy Pali a meséléseivel sokat hozzáad a zenehallgatás élményéhez.”

2009-ben, az első alkalommal még a teljes orgonatörténetet igyekeztek áttekintetni, a világ legrégebbi orgonalelete alapján rekonstruált aquincumi víziorgonától a türingiai orgonahagyományokon át a legmodernebb hangszerekig. Később egyes korszakokat, például a 19. századi Párizs orgonaéletét jelenítettek meg, vagy egyetlen szerzőre, Liszt Ferencre koncentráltak. Akadt olyan alkalom is, amelyen az Újvilág, azaz az amerikai kontinens kottában megmaradt orgonaműveit, illetve az ott kialakult stílusokat, a moziorgona és a Hammond-orgona irodalmát mutatták be.

A mai koncert gerincét Bach és Ligeti művei adják, első műsorszámként azonban egy olasz orgonista-zeneszerző alkotása hangzik el. Girolamo Frescobaldi (1583–1643) a római Szent Péter-bazilika orgonistája volt, s egy kompozíciója már a legelső Orgona-sztori koncerten is szerepelt, éppen azt szemléltetendő, hogy mennyire más volt az orgona szerepe egy katolikus közegben, mint a reformációt, illetve az ellenreformációt követően. Míg Frescobaldi tündöklése idején a katolikus Rómában az orgona, illetve az orgonista lényegében az egyházi propaganda eszközének számított, a protestáns Németalföldön a hangszert – mondván, hogy az az ördögtől való – lényegében kitiltották az istentiszteletekről. Frescobaldi művészete mindenesetre hangsúlyosan fontos szerepet tölt be az orgona történetében.

Olyannyira, hogy egy-egy művében Bach és Ligeti is hozzá fordult ihletért. „Amikor Ligeti zeneelméletet és ellenpontot tanított a Zeneakadémián, sokat foglalkozott Frescobaldival – meséli Fassang. – A ricercare (szó szerinti fordításban: keresni, kutatni) az olasz zeneszerző korának egyik népszerű kísérletező műfaja volt, és Ligeti első fontos zongoraciklusát – melynek utolsó tétele orgonaváltozatban a Zeneakadémia akkori orgonatanára, Margittay Sándor felkérésére íródott – Musica

ORGONA-SZTORIK VII. – BACH ÉS LIGETI

5

6

ricercata címmel jelölte. A tizenegy tételből álló mű első tételében mindössze két hangot használt, a másodikban hármat, és így tovább, míg a tizenegyedikben eljut odáig, hogy már mind a tizenkét hangot használja. Ebben az utolsó tételben pedig magát a témát Ligeti bevallottan Frescobaldi Fiori musicali (Zenevirágok) gyűjteményéből kölcsönözte. Frescobaldinál annyira izgalmasan követik egymást a hangközök, hogy szinte már atonális érzetünk van. Ligeti, saját elmondása szerint, ezt a témát egészítette ki és görbítette el. Mint írta: »Frescobaldi darabja szigorú, majdhogynem emelkedett, ám iskolás jellegében és mélyértelműségében ambivalens: egyszerre komoly és karikatúraszerű.«” Johann Sebastian Bach (1685–1750) az orgona addigi történetének talán legnagyobb összegzője, művészete a barokk (orgona-) zene betetőzése. A 18. század elejére a „hangszerek királynője” már a protestáns német területeken is visszakerült régi helyére, újra fontos szerepet töltött be az istentiszteleteken.

Bach nemcsak liturgikus célokat szolgáló orgonazenét komponált, hanem – különösen weimari időszakában – rengeteg világi zenét is. Számtalan olasz concertóból készített orgonaátiratot, illetve írt pedagógiai célzatú darabokat fiai számára. Többek között azt a hat triószonátát, amelyből az egyik, a G-dúr triószonáta (BWV 530) a ma esti koncerten is elhangzik. Ezek a művek olyan nehezek, hogy amikor a 19. században

újra felfedezték Bach művészetét, sokáig úgy vélték, csupán elméleti kompozíciók, nem lehet őket lejátszani. Ma már persze alapkövetelménynek számítanak, de a Bach-életművön belül az orgonistákat talán ezek a darabok állítják a legnagyobb feladat elé, hiszen három hangszeres játékost kell egyszerre megjeleníteniük, a két maunálon és a pedálon három szólamban játszva. „A ma este hallható három Bach-mű a bachi orgonahagyomány három teljesen egyedi arcát mutatja meg – mondja Fassang László. – A G-dúr triószonáta vérbeli kamarazene, a grandiózus d-moll toccata és fúga (BWV 565) amellett, hogy Bach talán legismertebb műve, még tipikus fiatalkori kompozíció, míg a g-moll fantázia és fúga (BWV 542) igazi érett kori mű. Olyannyira monumentális és előremutató alkotás, hogy Liszt Ferenc is készített belőle zongoraátiratot. Keletkezése előtt nem sokkal halt meg Bach első felesége, Barbara, a fantázia tehát rendkívül felfokozott érzelmi állapotot tükröz. Az ezt követő fúga, egyfajta kontrasztként, egy németalföldi népdal témájának az átdolgozásából született.”

Ligeti Györgyöt (1923–2006) fiatalkora óta foglalkoztatta az orgona: „... egyrészt mindeddig felderítetlen hangszínlehetőségeinek hihetetlen gazdagsága, másrészt (és elsősorban) hiányosságai – tehetetlensége, merevsége, szögletessége révén keltette fel az érdeklődésemet. Ez a hangszer olyan, mint egy óriási protézis. Izgatott, hogy rájöjjek: hogyan lehet ezzel a protézissel újból megtanulni járni.”

Ligeti kevés számú orgonára írott műve Fassang László életében is különleges helyet foglal el, hiszen doktori disszertációját (Lejegyzés és előadás viszonya Ligeti György orgonaműveiben, 2016) az ő művészetéről írta. „Kompozícióiban gyakorlatilag lerombol minden korábbi, az orgonához köthető hagyományt és sztereotípiát, majd egy teljesen új orgonahangzás-világot épít fel. A Volumina különleges helyet foglal el az életművében, hiszen egyedi, csak erre a műre alkalmazott lejegyzésmódot használ. Ha meg akarnánk ragadni ennek a zenének a lényegét, azt mondhatnánk, hogy megszűnik benne a ritmus, a harmónia és a dallam, s maga a hangzó matéria, a hangszínek válnak formaképző elemmé. A Ligeti-életműben jelen lévő zenei archetípusok közül itt az álló-folyamatos zene és a beszélő, hadonászó típus váltakoznak egymással. A Voluminában az orgonista szinte egész testével részt vesz a játékban: a kéz minden felületével, a tenyérrel, a tenyér oldalával vagy éppen az alkarral. Élő organizmusként olvad össze a hangszerrel. Számomra ez a mű az ősrobbanáshoz hasonlítható.”

ORGONA-SZTORIK VII. – BACH ÉS LIGETI

7

8

A Két etűd közül az elsőben (Harmóniák) Ligeti azzal kísérletezik, hogy milyen hangok idézhetők elő az orgona légszegénységével. Ha ugyanis az orgonasípba nem jut elég levegő, az alaphang nem szólal meg, csak felhangok, zörejek, susogások jönnek ki belőle. Gerd Zacher német orgonaművész ezt a légszegénységet régebben úgy idézte elő, hogy az orgona egyik szélcsatornájához porszívót tett, és azzal szívta el a levegő egy részét. Mechanikus orgonákon a regiszterek nem teljes kihúzásával szintén előidézhető mindez. Amikor viszont a Németországban élő Szathmáry Zsigmond 1988-ban lemezre vette a Ligeti-művet, még úgy érték el a kívánt hatást, hogy a felvételen jelen lévő zeneszerző bemászott az orgonába, levette a fúvóról a súlyokat, majd félig ráfeküdt, és saját testével szabályozta, hogy mennyi levegő jusson a sípokba. Eközben Szathmáryval egy tükrön keresztül kommunikáltak. „Áprilisban, a doktori diplomakoncertemen előadtam ezt a darabot, de ott szerencsére nem kellett semmiféle extra beavatkozáshoz folyamodni – meséli Fassang.

– A Hold utcai református templom orgonáján ugyanis a háromszáz évvel ezelőtti mintát követve fújtatást lábbal is lehet végezni, így a fúvó felemelésével könnyedén előidézhető a csökkentett szélnyomás. Mészáros Zsolt Máté zeneakadémiai növendékem állt fönt a fúvónál, és tükör helyett két okostelefon segítségével, FaceTime-on tartottuk a kapcsolatot. Bizonyos pontok mindkettőnk kottájában be voltak jelölve, és partnerem a jelzéseimen keresztül tudta követni, hol járunk formailag a műben. Emellett bármikor jelezhettem neki, ha kicsit több vagy kevesebb szélnyomásra volt szükség. Ebben a darabban amúgy nem igazán hallunk szokásos orgonahangot és hagyományosan felfogható harmóniát. A hangzást a mikrointervallumok túltengése határozza meg, rengeteg az olyan hanglebegés és hangeffektus, amely hagyományos eszközökkel nem hozható létre. A Müpában külön be kell iktatni egy frekvenciaváltót, amely lehetővé teszi, hogy a motor fordulatszámát az orgonista szabályozni tudja.”

Az orgonaművész számára a legnagyobb technikai kihívást a második etűd (Folyam) jelenti, amely Ligeti életművében a gépies típusú kompozíciókhoz sorolható.

Mind a két kéz folyamatos mozgásban van, és a szerző a másik etűdhöz hasonlóan itt is a kéz felépítését vette alapul: kettő, három, négy és öt hangból álló motívumok ismétlődnek, egymástól picit eltolva, rendkívül gyors tempóban. A két manuálon komplementer ritmusokat játszva sokkal gyorsabban lehet ismételni egy-egy hangot, mintha egyetlen billentyűt nyomkodnánk folyamatosan.

„Izgalmas, amikor egy két és egy három hangból álló motívum elkezd egymás ellen dolgozni, s ennek következtében újabb szólamok alakulnak ki – így Fassang.

– A hangok folyása állandó, a tempóérzet viszont változik. Mint a megforgatott biciklikerék küllői, melyeket egy idő után már nem tudunk követni a szemünkkel, és azt látjuk, hogy a kerék egészen lassan elindul visszafelé. Ennek a jelenségnek a zenei megfogalmazása ez az etűd. Kihívás olyan szempontból is, hogy igazi sportteljesítmény. Meg merem kockáztatni, hogy lejátszhatatlan. Ahhoz a tempóhoz, amelyet Ligeti megkövetel, az orgonisták Hosszú Katinkájának kell lenni.” Írta: Jávorszky Béla Szilárd

ORGONA-SZTORIK VII. – BACH ÉS LIGETI

9

10

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Fotó © Posztós János, Müpa

Fassang László 1973-ban Budapesten született. Orgona- és zongoraművészként 1998-ban diplomázott a budapesti Zeneakadémián, 2004-ben pedig a párizsi Conservatoire zongora-improvizáció szakán is diplomát szerzett. Számtalan hangversenyt adott szerte Európában, illetve Japánban és Észak-Amerikában. A klasszikus orgonairodalom megszólaltatása mellett fontosnak tartja az improvizáció hagyományának ápolását. 2004től 2008-ig a San Sebastian-i Zeneművészeti Főiskola meghívott improvizációtanára volt, 2008 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneakadémián oktat. 2006-tól a Müpa orgonakoncertjeinek egyik szerkesztője. Munkásságát többek között Liszt- és Prima-díjjal, valamint Érdemes művészi címmel ismerték el.

Mácsai Pál 1961-ben Budapesten született. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1984-ben színészi diplomát szerzett, 1990-ben pedig a rendezői szakot is elvégezte. 1984-től a Nemzeti Színház, 1989-től a Madách Színház tagja volt, 1993-tól szabadfoglalkozásúként működött. 2001 és 2004 között a Madách Kamara művészeti vezetője volt, 2004-től pedig az Örkény Színház alapító igazgatója. Színházi és filmes munkáin kívül a Lyukasóra című irodalmi televízióműsor állandó szereplője. 1989-ben Zárójelentés címmel nagylemezt adott ki. 2012-től a magyar HBO sorozata, a Terápia központi karakterét alakítja. Jászai-, Kossuth- és Prima-díjas, Érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Summary Curiosities of organ history and anecdotes about centuries of famous organists all flavoured with music beyond the ordinary – this is first Organ Stories concert held in January 2009 at Müpa Budapest in a nutshell. The success of this unique – for performers and audience alike – experience prompted the initiator, organist László Fassang, and presenter Pál Mácsai to develop this one-off event into an extensive lecture series.

“Pál Mácsai and I work splendidly together: an incredibly inquisitive and cultivated person, he also possesses the musical sensitivity required,” says László Fassang.

“On each occasion, I feel he does a brilliant job of finding the delicate balance between keeping the presentation entertaining while also providing the audience with useful information throughout. His storytelling adds a great deal to the experience of listening to music.” Tonight’s evening of Organ Stories, the seventh chapter in the popular series of historical discussions, sets organ compositions from the distant past – by Frescobaldi and Bach – against those of more recent times – by Ligeti – and vice versa.

Johann Sebastian Bach (1685–1750) was probably the greatest summariser of the history (in his time) of the organ, and his work is the culmination of Baroque (organ) music.

The three pieces of his being played tonight show three unique faces of the Bach organ tradition. The Trio Sonata in G major is genuine chamber music. The grandiose Toccata and Fugue in D minor, in addition to perhaps being Bach’s best known work, is also typical of his youthful output, while the Fantasy and Fugue in G minor is a truly mature composition, so monumental and forward-looking that even Liszt would transcribe it for piano.

György Ligeti (1923–2006), the embodiment of the recent past, was taken with the organ from a young age: “It was, on the one hand, the incredible richness of its still unexplored tonal possibilities and, on the other (more importantly), its deficiencies – its inadequacy, its rigidity and angularity – that interested me. This instrument is like a giant prosthesis. It excited me to figure out how to walk again using this prosthesis.”

SUMMARY

11

MATINÉKONCERTEK

Énekeljen mindenki!

Kodály: Háry János

Vezényel: Oberfrank Péter

2017. november 19.

Oberfrank Péter

FELFEDEZÉSEK

Kodály Filharmonikusok Debrecen

Közreműködik: Juhász István – tenorharsona, Veér Mátyás – basszusharsona Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona

2017. november 19.

Dobszay-Meskó Ilona Fotó © Réthey-Prikkel Tamás

VILÁGRASZÓLÓ

Cimbalom és tárogató,

hagyomány és megújulás 2017. november 19.

Balogh Kálmán, Lukács Miklós Fotó © Kiss Dóra

KARÁCSONYI HANGVERSENY

J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

Vezényel: Marc Minkowski

2017. december 13.

Marc Minkowski Fotó © Benjamin Chelly

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE KLASSZ a pARTon! –

Kodály Zoltánnal és a Cimborákkal

Óbudai Danubia Zenekar 2017. december 16. Óbudai Danubia Zenekar

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE

Kodály 135

Vezényel: Hamar Zsolt

2017. december 17.

Hamar Zsolt Fotó © MTI / Balogh Zoltán

előzetes,

AJÁNLÓ

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.

mupa.hu

Stratégiai médiapartnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Címlapfotó: Nagy Attila, Müpa A szerkesztés lezárult: 2017. november 8.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!