Müpa Műsorfüzet - Juan Diego Flórez áriaestje (2017. december 11.) by Müpa Budapest

Juan Diego Flórez áriaestje

2017. december 30. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban. Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu

30 December 2017 Béla Bartók National Concert Hall

2017. december 30. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

An evening Juan Diego Flórez with Juan Diego Flórez áriaestje Featuring: Franz Liszt Chamber Orchestra Concertmaster: Péter Tfirst Conductor: János Kovács Mozart: Die Zauberflöte – Overture Die Entführung aus dem Serail – Ich baue ganz auf deine Stärke Der Schauspieldirektor – Overture Don Giovanni – Il mio tesoro Il re pastore – Si spande il sole in faccia Die Entführung aus dem Serail – Overture Die Zauberflöte – Dies Bildnis ist bezaubernd schön Idomeneo – Fuor del mar Rossini: Otello – Che ascolto! Ohime! Rossini: La gazza ladra – Overture Donizetti: L’elisir d’amore – Una furtiva lagrima Donizetti: Roberto Devereux – Ed ancor la tremenda porta Donizetti: Don Pasquale – Overture Puccini: La bohème – Che gelida manina Verdi: Luisa Miller – Overture Verdi: Rigoletto – Questa o quella Verdi: I lombardi – La mia letizia infondere The English summary is on page 11.

Közreműködik: Liszt Ferenc Kamarazenekar Koncertmester: Tfirst Péter Vezényel: Kovács János Mozart: A varázsfuvola – nyitány Szöktetés a szerájból – Ich baue ganz auf deine Stärke A színigazgató – nyitány Don Giovanni – Il mio tesoro A pásztorkirály – Si spande il sole in faccia Szöktetés a szerájból – nyitány A varázsfuvola – Dies Bildnis ist bezaubernd schön Idomeneo – Fuor del mar Rossini: Otello – Che ascolto! Ohime! Rossini: A tolvaj szarka – nyitány Donizetti: Szerelmi bájital – Una furtiva lagrima Donizetti: Roberto Devereux – Ed ancor la tremenda porta Donizetti: Don Pasquale – nyitány Puccini: Bohémélet – Che gelida manina Verdi: Luisa Miller – nyitány Verdi: Rigoletto – Questa o quella Verdi: A lombardok – La mia letizia infondere

A 21. század tenorjai Dél-Amerikából jönnek – az utóbbi évtizedekben gyakran ismételt megállapítás igazságtartalmáról az elmúlt időszak több Müpa-koncertjén is meggyőződhettünk. Az azonban még a legkiválóbb művészek esetében is ritkaságnak számít, hogy valakit nemzeti hősként tiszteljenek, mint Juan Diego Flórezt. A perui tenor kitüntetéseinek se szeri, se száma, s közöttük nem csupán operai vagy tágabb értelemben vett művészeti díjak találhatók, hanem hazájának legmagasabb állami kitüntetései is. Egyházi esküvője 2008 médiaeseménye volt Peruban – a meghívottak között ott volt az akkori államelnök, Alan García és a Nobel-díjas író, Mario Vargas Llosa is. Mi több, Flórez arcképe a két sol értékű perui bélyegen is látható: a már akkor világhírű énekest mindössze harmincegy évesen érte ez a megtiszteltetés. A dél-amerikai kontinens karriertörténeteit ismerve aligha lep meg bárkit is, hogy Flórez útja sem volt nyílegyenes a világ nagy operaszínpadai felé: az édesanyja által vezetett kocsmában kezdődött, ahol az élőzene-szolgáltatás zavartalan biztosítása érdekében szükség volt egy állandó beugró énekesre. Ez lett a fiatal Juan Diego, aki számára a zene nem volt idegen terület. Édesapja, Rubén Flórez gitárosként a perui népzene és a kreol muzsika ismert előadója volt, művészete előtt később egy teljes szólólemezzel tisztelgett a fia. A vendéglátóipari egységben azonban mindenféle zenét meg kellett szólaltatnia, a helyi slágerektől a nemzetközi popkultúra termékein át a jazzig. Flórez nem szépíti az akkori időket: „Borzasztó élmény volt számomra” – mondta egy régebbi interjúban. Iskolázottságához ugyanakkor, ismerte el, sokat tett hozzá ez az időszak, hiszen „minden jól felépített zene – legyen az jazz, opera vagy pop – jó zene”. Zenei tanulmányait előbb Limában, később ösztöndíj révén Philadelphiában, a Curtis Institute-ban folytatta. Már ekkor kikristályosodni látszott az az irány, amely iránt eddigi karrierje során mindvégig elkötelezte magát: a bel canto. A legendás énekesnő, Marylin Horne felügyelete mellett folytatott képzés is erre utalhatott, a pálya döntő fordulatát azonban egy másik találkozás jelentette: 1994-ben Ernesto Palacio, a szintén perui születésű Rossini-tenor Olaszországba hívta a fiatal Flórezt, hogy vegyen részt egy kevéssé ismert szerző ismeretlen művének (Vicente Martín y Soler: Il tutore burlato) lemezfelvételén. Palacio nemcsak Flórez tanára, mentora és menedzsere lett, de jórészt ő jelölte ki a fiatal művész első szárnypróbálgatásainak repertoárját is. Szimbolikus, hogy Flórez hivatásos énekesként éppen Pesaróban debütált – Gioachino Rossini szülőhelyén, ahol évente jelentős előadókat felvonultató fesztivál keretében emlékeznek a városnak sok dicsőséget hozó zeneszerzőre. Flórez először a megbetegedett Bruce Ford helyett ugrott be a Matilde di Shabran című opera seria előadásába 1996-ban. (Bő évtizeddel

JUAN DIEGO FLÓREZ ÁRIAESTJE

Fotó © Kristin Hoeberman

később a világ már a vele rögzített CD és DVD révén fedezhette fel újra a művet.) Ezt rövidesen követte debütálása a milánói Scalában, egyelőre csak mellékszerepben, majd egy emlékezetes szereplés a Wexfordi Fesztivál Meyerbeer-produkciójában (Észak csillaga), melynek hivatalos lemezfelvétele ma is a gyűjtők kedvencei közé tartozik. 1997-ben Donizetti-ősbemutatóban lép fel először Londonban: az Elisabetta című, addig egyszer sem előadott opera koncertszerű előadásán Rost Andrea partnereként debütál a Covent Gardenben. A siker elementáris, s ezt követően sorra nyílnak meg előtte az operai fellegvárak kapui, s 1999-ben a Bécsi Állami Operába, 2002-ben pedig a New York-i Metropolitanbe Flórez már elismert művészként érkezik. A pályaépítés stratégiájáról meglepő tudatossággal vall nyilatkozataiban, többek közt abban a villáminterjúban is, melyet jelen sorok írójának adott 2010-ben, első magyarországi fellépése előtt. „Nem szeretném bővíteni [repertoáromat]. Ha kivételezett helyzetben vagy, annak az az oka, hogy valamit jól csinálsz. Akkor miért is változtatnék? Alkalmazkodom hangom természetes fejlődéséhez, és ennek jegyében hozom meg a döntéseimet.” Valóban, Flórez sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy főként Rossinit énekel; mellette még Donizetti és Bellini jöhetett szóba. Szólólemezeinek sora is egy Rossini-albummal kezdődött, s Flórez népszerűségére jellemző, hogy a javarészt ismeretlen áriákból álló program iránt legalább annyian érdeklődtek, mintha a legnépszerűbb Verdi- és Pucciniáriákból állította volna össze korongját. Emblematikus szerepévé mégsem valamelyik Rossini-opera karaktere vált (noha hosszú éveken át A sevillai borbélyt sem játszották nélküle magára valamit is adó operaházban), hanem egy általában lesajnált Donizetti-darab tenor főszerepe, Az ezred lánya Toniója. Az első felvonás fináléjában megszólaló híres, kilenc magas C-t tartalmazó ária mára Flórez védjegyévé vált – Pavarotti óta ő az első tenor, akinek a kedvéért a Metben elővették a darabot. A Scalában még ennél is nagyobb tettet hajtott végre: a színházi krónikák szerint belátható idő óta ő volt az első, aki áriáját a dörgő taps hatására a kifejezett tiltás ellenére megismételte. „Fogalmam sem volt, hogy a Scalában tilos ráadást adni. Másnap nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, milyen nagy dolgot vittem véghez…” – kommentálta az esetet a rá jellemző szerénységgel. Az utóbbi években azonban mégiscsak a repertoár óvatos bővítésének, változásának lehetünk szem- és fültanúi. A leginkább nyaktörő Rossini-szerepek fokozatosan elmaradnak, helyettük új színfoltként megjelentek az inkább elegáns formálást, mintsem bravúros tolmácsolást igénylő francia operák (ezekből már Budapesten is hallhattunk egy csokorra valót Flórez előző koncertjén). Sokak számára emlékezetes a Rigoletto Mantuai hercege, melyet a drezdai és limai előadások után hosszú szünet követett,

s csak mostanában tért vissza hozzá a művész. Más Verdi-szerepek, -áriák is érdeklődésének homlokterébe kerültek, amint arról a ma esti koncert második részében tanúbizonyságot tesz. Sokan ámulva hallgattuk néhány éve, milyen stílusosan énekel Kálmán Imrét – A csárdáskirálynő Edvin hercegekeként mutatkozott be Drezdában, Anna Netrebko partnereként –, s biztosak lehetünk abban is, hogy legújabb vállalkozása, a Mozart-repertoár meghódítására tett kísérlete sem nélkülözi a művészi aranyfedezetet. A karrier eddigi magabiztos építése és a Mozart-lemezről, majd az azt követő koncertekről érkező sajtóvisszhangok mindenesetre azt sejtetik, hogy ma este nem csak olasz áriák révén lesz részünk különleges művészi élményben. A koncert első részében Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) műveiből hangzanak el részletek, a törzsrepertoárhoz tartozó „öt nagy” operából csakúgy, mint a hazánkban ritkábban hallható korai alkotásokból. Az időben legkorábbi mű A pásztorkirály, melynek bemutatója 1775-ben Salzburgban volt. Az est műsorán az opera címszereplőjének, Nagy Sándornak a darab elején felhangzó áriája (Si spande il sole in faccia) szerepel. Mozart legnagyobb szabású opera seriája az 1781-ben Münchenben bemutatott Idomeneo, melynek címszereplője a tenger viharzásához hasonlítja saját háborgó lelkét (Fuor del mar). Az egy évvel később, immár Bécsben színpadra került német nyelvű daljáték, a Szöktetés a szerájból a jellemábrázolást illetően mérföldkő a Mozart-operák történetében: a tenor főszereplőt, Belmontét valóságos áriasorozat segítségével jellemzi a zeneszerző – a darab során négy szólószámot is kap. Közülük az utolsó, a harmadik felvonást nyitó ária hangzik fel (Ich baue ganz auf deine Stärke), melyet

JUAN DIEGO FLÓREZ ÁRIAESTJE

az előadási hagyomány sokáig mellőzött, s csak a 20. század második felében lett ismét az opera integráns része. A szintén felhangzó nyitányban a korban népszerű, sok ütős effektussal élő törökös zene váltakozik az első (a koncerten ezúttal nem szereplő) Belmonte-ária témájával. Ugyancsak nyitányával képviselteti magát az 1786-ban született és bemutatott, mindössze öt zeneszámból álló daljáték, A színigazgató, mely alkalmi darabnak készült, és Salieri egyik egyfelvonásosával párban mutatták be egy udvari ünnepség alkalmával. A rövid terjedelmű operácskához Mozart meglepően komoly és kidolgozott, szimfóniatételnek is beillő bevezetőt írt. Az egy évvel később Prága számára komponált Don Giovanni két tenoráriája közül a most felhangzó, dús koloratúrákkal ékített Il mio tesoro a cselekményben egyébként nem túl hősiesen viselkedő Don Ottavio magabiztos, szilárd jellemét hivatott megfesteni, aki megvédi menyasszonya becsületét a csábító címszereplővel szemben. Az operai életmű végpontján álló, 1791-es Varázsfuvola nyitánya misztikus komolysága, Képáriája (Dies Bildnis ist bezaubernd schön) pedig Tamino ébredező szerelmének lélektanilag hiteles ábrázolása révén válik emlékezetessé. Az est második része az olasz opera bő száz évének keresztmetszetét nyújtja nyitányokon és tenoráriákon keresztül. Gioachino Rossini (1792–1868) A tolvaj szarka (1817) című vígoperájának szinte csak nyitánya ismert az utókor számára; a darabot indító gesztus – a nyitányt bevezető kisdob-pergés – állítólag olyannyira sokkolta a korabeli hallgatóságot, hogy a közönség egy felháborodott tagja a szerző életére akart törni. Az egy évvel korábbi Otello mára szintén háttérbe szorult Verdi jóval későbbi, teljesen más zenedramaturgiai elveket valló feldolgozása mögött, pedig a három tenor főszerepet is tartalmazó mű bőven tartogat zenei szépségeket. Rodrigo áriája (Che ascolto! Ohime!) arról is nevezetes, hogy gyors részének témáját később a híres Macskaduettben is felhasználták. Gaetano Donizetti (1797–1848) nyitányai jóval ritkábban hangzanak fel önállóan, mint Rossiniéi, ám a hazánkban különösen népszerű Don Pasquale (1843) bevezetője bő vérű olasz dallamossága révén közkedvelt koncertdarab lett. A szerző másik népszerű vígoperája, az 1832-ben készült Szerelmi bájital híres tenoráriája (Una furtiva lagrima) a szerelmét minden lehetséges úton-módon megszerezni kívánó Nemorino lírai vallomása – voltaképpen az egyetlen pihenő a mindvégig pezsgő vígoperai cselekményben. Egészen más hangvételt képvisel a Roberto Devereux (1837) tenoráriája (Ed ancor la tremenda porta), amely az I. Erzsébet királynővel bonyodalmas szerelmi viszonyt ápoló címszereplő számvetése sorsával.

Giacomo Puccini (1858–1924) Bohémélete 1896-os torinói ősbemutatója óta csaknem minden operaház leggyakrabban játszott darabjai közé tartozik. Az első felvonás fináléjában csak a hold fénye világítja meg a szűkös padlásszobát, amelyben egy kulcs keresése ürügyén ismerkedik meg Mimi és Rodolphe, s ahol a férfi Mimi hideg kezétől ihletve énekli el diadalmas magas C-ig felívelő bemutatkozó áriáját (Che gelida manina). Giuseppe Verdi (1813–1901) Luisa Millere (1849) Schiller Ármány és szerelem című polgári szomorújátékán alapul; nyitánya a Verditől megszokott módon potpourri szerkezetű, vagyis az opera legjellegzetesebb dallamait egyvelegszerűen fogja egybe. A két évvel későbbi Rigoletto népszerű Kesztyűáriája (Questa o quella) az egész darab felütését adja meg az első felvonás kezdetén: könnyedén szárnyaló dallama, táncos ritmusa a Mantuai herceg könnyelműségét ábrázolja. Egészen más világba kalauzol az életmű korai darabja, A lombardok tenor főszereplője, Oronte áriája (La mia letizia infondere), mely a muszlimból kereszténnyé lett férfi mélységesen komoly önreflexiója. Írta: Bóka Gábor

Peru különösen hátrányos helyzetű vidékein súlyos fenyegetést jelent a társadalmra a bűnözés, az erőszak és a gyermekmunka . A Juan Diego Flórez által 2011-ben alapított Sinfonía por el Perú elnevezésű, a társadalmi beilleszkedést segítő projektnek köszönhetően jelenleg hétezer veszélyeztetett gyermek és fiatal kap támogatást az országban működö húsz zenei központ révén. Az alapítvány tevékenységéről bővebben a www.sinfoniaporelperu.org és a www.friends-juandiegoflorez.org honlapokon olvashat.

JUAN DIEGO FLÓREZ ÁRIAESTJE

Fotó © Horváth Marcell

Kovács János Kossuth-, Liszt-, Bartók-Pásztory- és Prima-díjas karmester, érdemes művész 1951-ben született Budapesten. Karmesteri diplomáját a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte 1973-ban. Tanulmányai befejeztével azonnal a Magyar Állami Operaházhoz szerződött: az intézmény, amelyben többféle – köztük fő-zeneigazgatói – tisztet is betöltött, azóta is működésének egyik fő területe. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján három ízben dolgozott asszisztensként a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Operai munkája mellett hangversenyeket is gyakran vezényel. Rendszeresen vendégszerepel külföldön, a Szlovén Filharmonikusok első karmestere volt, jelenleg Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó, valamint a Tokiói Filharmonikusok első vendégkarmestere.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar 1963-ban alakult a Zeneakadémia akkori végzős növendékeiből. Az előbb Sándor Frigyes, majd Rolla János vezette együttes nemcsak a hazai zenei életnek vált hamarosan megkerülhetetlen szereplőjévé, de koncertturnéik, valamint számtalan lemezfelvételük révén nemzetközi szinten is elismerést vívtak ki a kora barokktól a 20. századi muzsikáig terjedő repertoárjuk előadásával. A számos világsztárral szoros munkakapcsolatot ápoló kamarazenekar koncertmestere 2016 óta Tfirst Péter.

Summary The tenors of the 21st century come from South America – an assertion borne out by more than one recent concert at Müpa Budapest. It is, nevertheless, quite rare for even the most superb artists to be considered national heroes. Enter Juan Diego Flórez, whose likeness is featured on a Peruvian postage stamp, just one indication of the recognition afforded to the tenor in his home country. This despite the fact that, at the start of his career, it was not at all clear that the young singer had a great future ahead of him. He started out singing in his mother's pub, before an American scholarship opened up the door to the world – and the world's opera houses. His later teacher, Ernesto Palacio, secured him the chance to make his début at the Rossini Festival in Pesaro, paving the way for a specialisation in the Italian composer's richly ornate tenor parts. In the first phase of his career, he took the world's great opera stages – like the Wiener Staatsoper, Covent Garden, La Scala and the Metropolitan Opera – almost exclusively in pieces by the bel canto composers: Donizetti, Bellini and Rossini, who also supplied the material for most of his records. Several bel canto operas have been dusted off solely for his sake, including Donizetti's La fille du régiment, which the Met had previously mounted at Pavarotti's request. Later performing the same work at La Scala, Flórez broke with tradition by repeating the famous aria Ah mes amis, with its nine high Cs. In the first part of this concert, the tenor will be singing excerpts from operas by Mozart, a new area of his repertoire. The critical response to his recent Mozart CD suggests that the audience should look forward to this new undertaking with eager anticipation. Flórez will open the second part with his earlier highly acclaimed portrayals from Rossini and Donizetti before concluding it with selections from operas by two emblematic composers of Italian Romanticism: Verdi and Puccini. Crime, violence and child labour represent a serious threat to society in the most disadvantaged areas of Peru. Thanks to the Sinfonía por el Perú project founded in 2011 by Juan Diego Flórez to promote social equality, 7,000 children and young people under threat are currently receiving assistance from the 20 musical centres throughout the country. Further information on the work of the foundation can be found on www.sinfoniaporelperu.org and www.friends-juandiegoflorez.org websites.

SUMMARY

Újévi matinékoncert gyerekeknek Fischer Ádámmal Haydn: A teremtés – részletek

Vezényel: Fischer Ádám

2018. január 1. Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Cantemus Kórus

Cantemus Vegyeskar, Pro Musica Leánykar, Cantemus Gyermekkar 2018. január 27.

Fotó © Nagy Attila, Müpa

MARATON 2018 – BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

MÁV Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Csaba Péter

2018. február 4. Csaba Péter

FELFEDEZÉSEK

Liszt Ferenc Kamarazenekar

Közreműködik: Kocsis Krisztián, Balogh Ádám Koncertmester: Tfirst Péter

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Musica Ricercata: La Lumière comique

Közreműködik: Rodica Vica Vezényel: Gabriel Bebeșelea

2018. március 8.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Monteverdi: Orfeo

Közreműködik: Rolando Villazón, Baráth Emőke, Ensemble L’arpeggiata Koncertmester: Christina Pluhar

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Juan Diego Flórez Címlapfotó: Kristin Hoebermann A szerkesztés lezárult: 2017. december 19. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!