Müpa Műsorfüzet - Kodály 135 (2017. december 17.) by Müpa Budapest

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE

Kodály 135

2017. december 17. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Minden napra új élmény! Ajándékozzon karácsonyra Müpa-utalványt!

A Müpa saját rendezésű előadásaira elköltött minden 10 ezer forint után 1000 forint értékű ajándékutalványt adunk! Az ajánlat 2017. december 23-áig érvényes.

mupa.hu

17 December 2017 Béla Bartók National Concert Hall

2017. december 17. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

KODÁLY WEEKEND CELEBRATION KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE

Kodály 135 Kodály 135

Featuring: Réka Kristóf – soprano, Viktória Mester – mezzo-soprano, István Kovácsházi – tenor, Miklós Sebestyén – bass, Balázs Kántor – cello, Dóra Bizják – piano, Hungarian National Choir (choirmaster: Csaba Somos), Hungarian National Philharmonic Conductor: Zsolt Hamar Kodály: Two songs for deep male voice and orchestra The Peacock – variations on a Hungarian folk song Jesus and the Merchants – for mixed choir Wish for Peace – for mixed choir Sonatina for cello and piano Te Deum of Buda Castle The English summary is on page 15.

Közreműködik: Kristóf Réka – szoprán, Mester Viktória – mezzoszoprán, Kovácsházi István – tenor, Sebestyén Miklós – basszus, Kántor Balázs – cselló, Bizják Dóra – zongora, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Hamar Zsolt Kodály: Két ének – mély férfihangra zenekarral Fölszállott a páva – változatok egy magyar népdalra Jézus és a kufárok – vegyes karra Békesség-óhajtás – vegyes karra Szonatina csellóra és zongorára Budavári Te Deum

Hollós Máté beszélgetése az est karmesterével és a Nemzeti Énekkar karigazgatójával

Hamar Zsolt Fotó © Raffay Zsófia, MNF

– Hogyan állítottad össze Kodály 135. születésnapi hangversenyének műsorát? Hamar Zsolt: – A pályaív megrajzolása, a sokféleség kifejezése munkált bennem. Az ifjú Kodály a Két énekben, ha nem használja is még leendő sajátos nyelvezetét, virtuóz, fölényesen ismeri a mesterséget, hangjában semmiféle tétovaság nem érződik. Ugyanezekben az években Bartók még nem tart itt: Richard Straussból épp hogy kilépett, Debussyvel, Ravellel kacérkodik. A Két énekkel be akarjuk mutatni a dalszerző Kodályt, a Fölszállott a páva-variációkkal a szimfonikus alkotót. Kíséret nélküli kórusmű nélkül a Kodály-portré hiányos lenne, a Szonatinával be akartuk emelni a Kodálynál semmiképp sem elhanyagolható kamarazenét, az oratóriumszerzőt pedig a Budavári Te Deum képviseli. Így életművének teljessége előtt hajtunk fejet.

– A kamarazene műfajában nyilván a gordonka sem véletlen, minthogy az Kodály eredeti hangszere. És miért ezt a két kórusművet választottad, s miért magad vezényeled? H. Zs. – A 20. század első felében Magyarországon az a cappella kórusirodalom, nagyban Kodálynak köszönhetően, lendületet kapott, s új magaslatra emelkedett. Ez Kodály egyik legjelentősebb zeneszerzői érdeme. Illett hozzá a strófikus szerkezetben való gondolkodás a lecsendesedésekkel, újrakezdésekkel. Az én értékrendemben legelöl áll a Jézus és a kufárok, de a Békesség-óhajtás, a Szép könyörgés, az Ének Szent István királyhoz is olyan remekművek, amelyeket nem lehet eleget énekelni. Az a cappella éneklés belülről feszít engem. Első bérleti hangversenyünket is ilyen kompozícióval kezdtük, a Vörösmarty-versre írt Liszt Ferenchezzel. S milyen igazságtalan az élet: minden kétségbevonhatatlan értéke ellenére Kodály egy kíséret nélküli kórusműért nem kap olyan elismerést, mint más, nagyobb apparátusú kompozícióért.

– Pedig az énekkari éneklésnek komoly tábora van, gondoljunk csak a kórusfesztiválok dalos és hallgatói tömegvonzására. De vajon egy Müpa eleganciájú koncertpalotában is ugyanolyan otthonra lelhet e műfaj, kérdem félve. H. Zs. – Ez valóban kérdés, de a művek olyan jók, hogy meg kell találnunk azokat a megjelenési formákat, amelyekben célba érhetnek. S egy Kodály formátumú mester előtt tisztelegve nem szabad ilyen aggályoktól megriadni. – Bocsánatot kérek tájékozatlanságomért: már korábbi karmesteri pályádon is vezényeltél kíséret nélküli énekkart? H. Zs. – Természetesen sokszor, de ez a szerelem ott kezdődött, hogy magam is sokat énekeltem kórusban. A zenekari muzsikus számára nagyon fontos, hogy énekszerűen tudjon gondolkodni, és ennek kiváló iskolája a kórusban való éneklés. Itt kell megemlítenem, hogy a Nemzeti Filharmonikusok beindítja Zenekari akadémiáját. Sok éve foglalkozom e témával, ebből is habilitáltam. Projekthetekkel kezdjük, s mikor, ha nem most, erre a hangversenyre építve. Ezen a képzésen jellemzően a zenekar vezető zenészei egyenként foglalkoznak a hallgatókkal, majd együtt ülnek be a zenekarba. Sokféle különleges lehetőséget kínálunk: elhívjuk a Kodály-szakértő Dalos Annát, a népzenekutató Sebő Ferencet, én is tartok előadást a variáció műfajáról Bach Chaconne-jától a Páváig. Végül majd Farkas Zoltán „Batyuék” megtáncoltatnak bennünket. Közben még az énekkar próbájára is beülünk. – Kívülálló érdeklődőknek vagy ifjú muzsikusoknak szánjátok ezt az akadémiát? H. Zs. – Természetesen ifjú muzsikusoknak. Nem célunk az akkreditált képzéssel versenyezni, éppen annak eredményeire kívánunk támaszkodni, és arra felépíteni egy posztgraduális képzést. Itt most a hat akkreditált felsőoktatási intézménytől három–három diák delegálását kértük, s reméljük, felfedezik programunkban a nagy lehetőséget. A problémát ugyanis jól ismerjük: a fiatal hegedűs kilép a felsőoktatás kapuján, el tudja játszani Brahms Hegedűversenyét, de ha beül a zenekarba, ingoványos területen találja magát. – Szerteágazó pályád során külföldi zenekarok élén is vezényeltél Kodály-műveket? S ha igen, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél? – Éppen nemrég a Lengyel Rádiózenekarral léptem fel, s Kodály Nyári estéjét remekül játszották.

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE – KODÁLY 135

– De az nem „magyaros” darab… H. Zs. – Valóban. Azokban a művekben, amelyek a magyar nyelv sajátos, tőhangsúlyos lejtésére épülnek, a külföldi zenekarok kicsit idegenebbül mozognak. – Vannak-e további Kodály-terveid a kettősen emlékező év után? – Nem lehet őt nem játszani! Érdekelnek ritkábban felhangzó művei, a Szimfónia, a Concerto is. Az utóbbi majdnem tíz évet színházban éltem le, s noha gyakorta a tiszta zenében is színházi dramaturgiát építek fel, vonz a színpad, olyannyira, hogy kacérkodom operarendezéssel is, esetleg nemcsak színházban, hanem filmen is. Ahhoz, persze, még sokat kell tanulnom. A Háry Jánost addig is szívesen vezényelném.

Somos Csaba Fotó © Posztós János, MNF

– Egy kóruskarnagy életében központi szerepet játszik Kodály. Hogy kerültél közel az életműhöz? Somos Csaba: – Kodály mindennapi kenyér. Fiatalon volt szerencsém Vass Lajostól megörökölni amatőr kórusát, amelynek széles repertoárjába beletartozott szinte minden nagyobb Kodály-mű. Élen a Jézus és a kufárokkal, sőt a Zrínyi szózatával, amelyet néhány héttel Vass Lajos halála után már vezényelnem kellett a Mátyás-templomban. Abban az időben, a nyolcvanas évek végén és a kilencvenesekben amatőr énekkarok nem adták elő ezt a nehéz művet. Vass Lajos tartotta ébren azokban az évtizedekben, amelyekben politikai okból tiltották. A Kodály-karművek ma is nagyon nehezek, s nemcsak azért, mert nagy létszám kell hozzájuk, hanem mert sajátos, jó értelemben vett pátoszt, költőiséget és gondolatiságot hordoznak.

– Vass Lajos kezéből egy Kodály művészetében igen jártas kórust vehettél át. Miben változott a kezed alatt a Kodály-interpretáció? Egyáltalán: ugyanúgy éneklünk ma Kodály-kórusokat, mint harminc évvel ezelőtt? S. Cs. – Egészen biztosan változott, s én is folyamatosan változom. A régi nagyokat figyeltem, így Sapszon Ferencet, s ők etalont jelentettek számomra. Amikor a Rádióénekkar hatvanéves volt, s ő is – talán utoljára – pódiumra állt, éreztem, ehhez fel kell nőni, egyben vissza kell csöppenni a múltba. Minden szót meg kell rágni, minden gondolatot megemészteni és mögötte lenni.

– Mit értettél az alatt, hogy megint pátosszal kell és lehet énekelni? Társadalmi igény ez? S. Cs. – Nem. Kodály halála után volt egy időszak, amikor más iránt nyíltak ki a fülek és a lelkek, de ma mintha megint érdeklődés mutatkoznék a kodályi szellem iránt, előadókban és hallgatókban egyaránt. Nemrég éppen Gyöngyösi Levente említette egy interjúban, hogy szükség volna egy géniusz jelenlétére, aki rajtunk tartaná gondoskodó kezét – amint Kodály tette a pedagógiától a magas művészetig. Talán ebben a jubileumi évben megerősödik lelki közelségünk a Kodály-oeuvre-höz. – El tudsz képzelni, akár név említése nélkül, bárkit, aki ma Kodályhoz hasonlóan, szoborszerűen a hazai zeneélet központja legyen? Ez a státusz ma még létrejöhetne? S. Cs. – Kocsis Zoltánt sokan ilyennek érezték. Az ő széles körű, rendkívül karizmatikus hatása, ahogyan egyszerre törekedett előadni és nevelni, ilyesmi volt, s nálunk, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnál és Énekkarnál ez a hatás elevenen él is, mint sok más magyar zenekarnál is. – Sokszor tűnődöm azon, nem változott-e alapvetően a kultúra szerepe a társadalomban. Vajon Kodály, ha ma élne és ugyanazzal a zsenialitással, ugyanazokkal az értékekkel rendelkezne, mint amilyenekkel a maga korában, oda juthatna-e el, ahová akkor? S. Cs. – Érdekes felvetés. Valóban kérdés, hogy a korábbi évtizedek inkább kedveztek-e annak, hogy létrejöhessen egy olyan mozgalom, amilyet Kodály életre hívott, s hogy ma ez már nem is volna-e lehetséges. Részben igazat kell adnom gondolatodnak. – Mikor hallunk téged Kodályt vezényelni? – A Nemzeti Énekkarral idén sok Kodály-művet megszólaltattunk, s nemcsak itthon, hanem például Aradon is. Hogy visszatérjek beszélgetésünk elejére: Kodály marad is mindennapi kenyér.

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE – KODÁLY 135

Kodály Zoltán

Kodály Zoltán dalai többnyire zongorakíséretesek, de pianisztikusan mindig igényesek. Fontos tehát számára a szöveg hangulatát zeneileg megteremtő keret, háttér. Ez érződik a mély férfihangra írt Két éneken is. Az első a 18–19. század fordulóján élt Berzsenyi Dániel A közelítő tél című versét, a második a fiatal Kodállyal kortárs Ady Endre Sírni, sírni, sírni című költeményét öltözteti zenekari ruhába. A Fölszállott a páva – változatok egy magyar népdalra Kodály egyik fő műve. Egy emblematikus régi stílusú népdalból teljes addigi franciás hangszerelési inspirációjával és már meglelt sajátos magyar hangján konstruál nagyszabású épületet, amelynek tetőpontján megszólal egy egészen más hangulatú és ritmikájú, de az eredeti dallammal azonos szerkezetű népdal: „Az ürögi ucca…” Mintha arra mutatna rá, nemcsak a zeneszerző variál, hanem maga a nép is. És ezzel a Páva-dallam közelképéből és sokirányú megvilágításából nagytotált nyit a magyar népzene egészére. A kompozíciót 1939-ben Amszterdamban a Concertgebouw Zenekara élén Willem Mengelberg mutatta be. A kíséret nélküli, nem népdalszvit műfajú vegyes karok közül a legnagyobb szabású az 1934-es keletű Jézus és a kufárok. Alapvetően János evangéliumára hivatkozik, de a másik három evangéliumból is merít. A drámai szituáció érzékeltetését úgynevezett madrigalizmussal, a reneszánsz–barokk stílusvilágból ismert szófestő elemekkel fokozza. Híres motívuma a korbács mozdulatát leíró „És kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból” erőteljes dallam, de nem csak ennek intonálása igényel a darabban hivatásos kórust. A közel két évtizeddel későbbi Békesség-óhajtás – 1801. esztendő a papköltő Virág Benedek békevágyának ad hangot a francia (és azt követő) forradalmak idejéből. A jellegzetesen kodályian deklamáló dallamvilág egyszólamú gesztusai az akarategység kifejezői. Kodály nem készült hangszeres művésznek; zongora- és hegedűtanulmányainál azonban fontosabbnak élte meg a csellózást. Munkásságában ennek nyoma a Szonáta szólógordonkára, a Szonáta gordonkára és zongorára, valamint több

kisebb darab, illetve átirat. 1920-ból származik a Szonatina csellóra és zongorára, amely már a jellegzetes kodályi idiómákkal szólít meg. A zeneszerző nagy oratóriumai közé tartozik az 1936-os Budavári Te Deum. Budának a török alóli felszabadítása kétszázötvenedik évfordulójára rendelte a székesfőváros, s a Mátyás-templomban mutatták be. Négy szólistával, ének- és zenekarral Kodály legnagyobb apparátusú kompozíciója, addigi zeneszerzői életművének összefoglalása. Írta: Hollós Máté

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE – KODÁLY 135

Fotó © Raffay Zsófia, MNF

Fotó © Felvégi Andrea, MNF

Fotó © Christian Hartmann

Hamar Zsolt nemzetközi karmesterversenyek díjazottjaként indult pályáján. 1997-ben Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok első állandó karmesteréül hívja. A Salzburgi Ünnepi Játékokon Maazel asszisztenseként dolgozik. 2000-től kilenc éven át a Pannon Filharmonikusok igazgatója, emellett 2004-től három évig az Orchestra Verdi Padova e del Veneto első karmestere. 2007-ben debütált a Zürichi Operában, ahol többéves szerződést kapott. 2012-től a Hessisches Stadttheater fő-zeneigazgatója. 2017-ben a Kocsis Zoltán halálával vezető nélkül maradt Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója lett. Liszt-díjas, Érdemes művész. Somos Csaba még zeneakadémistaként kezdte vezényelni a Vasas Művészegyüttes Énekkarát, s két év megszakítással tizenöt éven át vezette Vass Lajos korábbi híres együttesét. Ebből hozta létre a Vass Lajos Kamarakórust, amellyel több neves külföldi kórusfesztivál (Preveza, Ohrid, Velence) első díját hódította el, s amelyet jelentős megbízatásai mellett mindmáig vezet. 2009-től 2013-ig a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya volt. Zeneigazgatóként működött a debreceni Csokonai és a Pécsi Nemzeti Színháznál. 2013 óta a Zeneakadémia tanára, 2016. január 1. óta a Nemzeti Énekkar vezetője. Kristóf Réka a gimnázium utolsó évében kezdett énekelni tanulni a szlovákiai Komarnóban. A győri zeneművészeti szakközépiskola után Brémában, Laki Krisztinánál képezte magát. Idén októbertől egy müncheni színiakadémia ének szakára jár mesterképzésre. 2017-ben korcsoportjában, énekesként elsőként megnyerte az MTVA Virtuózok tehetségkutató versenyét. Kedvenc zeneszerzője nincs, határon túli magyarként azonban elérzékenyül Kodály zenéjétől.

Fotó © Zsólyomi Norbert

Mester Viktória a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, Toldy Mária musicalstúdiójában, majd a Zeneakadémia magánének, végül opera szakán tanult, Andor Éva és Kovalik Balázs növendékeként. A Magyar Állami Operaház mezzoszoprán vendégművésze. Főbb szerepei: Carmen, Olga (Anyegin), Marcellina, Cherubino (Figaro házassága), Maddalena (Rigoletto), Lola (Parasztbecsület), Judit (A kékszakállú herceg vára), Tigrana (Edgar), Szuzuki (Pillangókisasszony). Kovácsházi István 1994/95-ben a Debreceni Csokonai Színházban, majd két évig a Fővárosi Operettszínházban énekelt. 1997 óta a Magyar Állami Operaház magánénekese, Mozart, Verdi, Puccini számos főszerepének elismert tolmácsa. Wagner-sikerei nyomán a Mannheimi Színház is szerződtette, s Németországban más Wagner-, Richard Strauss-, Weber-, Bizet-, Saint-Saëns- és Offenbach-operákban is fellépett. A Liszt-díj és a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese cím mellett Simándy-, Melis-, Oláh Gusztávés Závodszky Zoltán-díjjal is elismerték.

Fotó © Genia Skarahotska

Sebestyén Miklós Zürichben Polgár László, majd Münchenben Josef Loibl tanítványa volt a zeneművészeti főiskolán. Már tanulmányai idején fellépett német operaházakban, később a berlini Komische Oper, a düsseldorfi Deutsche Oper am Rhein, valamint a lipcsei és a müncheni társulat hívta meg. A Magyar Állami Operaházban 2011-ben debütált, egy évvel később a New York-i Metropolitanben, majd a Theater an der Wienben is bemutatkozott. Jelentős operaszerepek mellett a daléneklésnek is hódol.

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE – KODÁLY 135

Kántor Balázs a budapesti Zeneakadémián Mező László tanítványaként végzett. Ugyanott tanulhatott Perényi Miklóstól, Rados Ferenctől, Kurtág Györgytől; posztgraduális képzésben pedig Gustav Riviniustól részesült. 1997-ben az ausztriai Pörtschachban második és különdíjat nyert, 1998-ban a Magyar Rádió Gordonkaversenyén ugyancsak második lett. 1998 óta a Magyar Állami Operaház szólamvezetője, 2009-től szólócsellistája. Gyakran fellép kortárs és jazzprogramokban. Bizják Dóra 1985-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Both Lehel és Krause Annamária, 1990/94-ben a Zeneakadémián Hambalkó Edit, Gulyás Márta, Devich Sándor és Devich János növendéke volt. 1989-ben megnyerte az V. Országos Békéstarhosi Szakközépiskolai Zongoraversenyt, 1991-ben pedig egy osztrák zenei fesztivál fődíját. 1992-ben első díjat kapott a Zeneakadémia Mozart Zongoraversenyén, 1993-ban ugyanott második lett a Chopin Zongoraversenyen.

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE – KODÁLY 135

Fotó © Wágner Csapó József, MNF

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar jogelődjét, az Állami Hangversenyzenekart a nagy sikerű Ferencsik-, majd Kobajasi-korszak után, immár új nevén 1997-től haláláig Kocsis Zoltán vezette. Élére mindenkor a legjelesebb vendégkarmesterek (Ansermet, Maazel, Abbado, Bernstein) álltak, s meghívásuknak olyan szólisták tettek eleget, mint Szvjatoszlav Richter, Yehudi Menuhin, Gidon Kremer vagy Vagyim Repin. Az együttes repertoárját Kocsis Zoltán bővítette a kora 20. század ritkán játszott Richard Strauss- és Debussy-darabjaival, s kiemelkedő nemzetközi sikereket, több hanglemez-nagydíjat érdemelt ki a Bartók Új Sorozat CD-felvételeivel.

A Nemzeti Énekkar az Állami Népi Együttes énekkarából jött létre 1985-ben, Állami Énekkar néven, s 1990-től Antal Mátyás huszonöt éven át tartó irányításával emelkedett mai rangjára. A kórus, amelyet 2016 óta vezet Somos Csaba, a főként 19. századi oratóriumokon kívül számos kortárs magyar alkotást vitt közönség elé, közreműködött Britten, Bernstein, Penderecki műveiben, részt vett a Bartók Új Sorozatban és Schönberg Mózes és Áron című operája Kocsis Zoltán által befejezett változatának bemutatásában, s a Müpában rendszeresen szerepel a Budapesti Wagner-napok előadásain.

Summary Most of the songs of Zoltán Kodály (1882–1967) were written with piano accompaniment, always challenging to perform. It was always important to him for the music to provide a framework and backdrop to reinforce the atmosphere of the text. This is apparent in Two Songs for deep male voice. The first song is the poem The Approaching Winter by Dániel Berzsenyi, who lived in the 18th and 19th centuries, while the second places the verse Cry, Cry, Cry by Endre Ady, a contemporary of Kodály, in an orchestral context. The Peacock – variations on a Hungarian folk song is one of Kodály’s most famous works. He constructed the monumental opus from an emblematic ancient folk song and was inspired by the entire French style of instrumentation up to that point combined with the unique Hungarian voice he had already found. The work peaks with a folk song of identical structure but with a different atmosphere to the original melody. It is as if he was indicating that it is not only the composer who creates variations, but also the the ‘folk’ themselves. Of the works for mixed choir without accompaniment that are not suites based on folk songs, the most grandiose is Jesus and the Merchants, written in 1934. Here, Kodály references the Gospel of John, but also draws on the other three books of the New Testament. The drama of the situation is heightened by descriptive musical elements known as madrigalisms, which will be familiar from the music of the Renaissance and Baroque periods. Completed almost two decades later, the Wish for Peace – The year 1801 sets to music the pacifist writings of the poet and priest Benedek Virág with regard to the French (and other) revolutions. The single-voice gestures of the declarative melodies typical of Kodály successfully convey the unity of the desire for an end to conflict. Kodály never planned to be a multi-instrumentalist, but he considered playing the cello to be more important than learning the piano or violin. Evidence of this is provided by the Sonata for solo cello, his Sonatina for cello and piano, and several lesser pieces and arrangements. The Sonatina for cello dates back to 1920 and already contains the idioms typical of Kodály’s music. The composer’s great oratorios include the Te Deum of Buda Castle, written in 1936. The work was commissioned by the Hungarian capital to mark the 250th anniversary of the city’s liberation from Turkish rule and was first performed in Matthias Church. With four soloists, a choir and orchestra, it is the Kodály work with the most extensive instrumentation and a summary of his composing career up to that time.

SUMMARY

Ünnepi operagála

A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából

Közreműködik: Edita Gruberova, Schöck Atala, Ladislav Elgr, Krzysztof Bączyk, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Peter Valentovič

2017. december 20. Edita Gruberova Fotó © Lukas Beck

Újévi matinékoncert gyerekeknek Fischer Ádámmal Haydn: A teremtés – részletek

Vezényel: Fischer Ádám

2018. január 1.

Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Cantemus Kórus

Cantemus Vegyeskar, Pro Musica Leánykar, Cantemus Gyermekkar 2018. január 27. Fotó © Nagy Attila, Müpa

MARATON 2018 – BERNSTEIN ÉS AZ AMERIKAI ZENE

MÁV Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Csaba Péter

2018. február 4. Csaba Péter

FELFEDEZÉSEK

Liszt Ferenc Kamarazenekar

Közreműködik: Kocsis Krisztián, Balogh Ádám Koncertmester: Tfirst Péter

Budafoki Dohnányi Zenekar – Az átváltozás

Vezényel: Hollerung Gábor

előzetes,

AJÁNLÓ

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

JÉG–ZENE–ÉLMÉNY

Minden tekintetben. Ismét a Müpánál!

A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.

mupa.hu

Stratégiai médiapartnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2017. december 12. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!