Müpa Műsorfüzet - Haydn: A teremtés (2018. január 1.)

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés 2018. január 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

3

1 January 2018 Béla Bartók National Concert Hall

2018. január 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Haydn: The Creation Haydn: A teremtés

Oratorio in three parts, Hob. XXI:2 Text: Gottfried van Swieten

Featuring: Regula Mühlemann – soprano Paul Schweinester – tenor Thomas E. Bauer – baritone Hungarian Radio Choir (choirmaster: Zoltán Pad) Milan’s Teatro alla Scala Academy Orchestra Conductor: Ádám Fischer The English summary is on page 15.

Oratórium három részben, Hob. XXI:2 Szöveg: Gottfried van Swieten Közreműködik: Regula Mühlemann – szoprán Paul Schweinester – tenor Thomas E. Bauer – bariton A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) A milánói Scala Akadémiai Zenekara Vezényel: Fischer Ádám

4

Újév a tengeren

Joseph Haydn

Egy már nem fiatal, de energikus osztrák úriember állt 1791 újév napján a La Manche-csatornát átszelő hajó fedélzetén, és lenyűgözve csodálta a tengert.

Joseph Haydn volt az, néhány hónappal ötvenkilencedik születésnapja előtt, életében először tengeren, útban Nagy-Britannia felé. Közép-Európa egyik félreeső zugából indult el, a mai magyar–osztrák határon fekvő Eszterházáról, egy hercegi rezidenciáról, amelyen csaknem harminc évet töltött el udvari muzsikuként, zeneszerzőként, lényegében Esterházy Miklós, a „pompakedvelő“ szolgálatában. Miklós herceg azonban 1790-ben meghalt, és utóda iránt Haydn nem érzett olyan elkötelezettséget, hogy mindenáron maradnia kellett volna az udvarában. Meg aztán valószínűleg unta is már az elszigetelt „vidéki” életet. Ezért, amikor Johann Peter Salomon, a vállalkozó szellemű muzsikus megcsillantotta előtte annak a lehetőségét, hogy igen előnyös szerződéssel az akkori világ egyik fővárosába, Londonba viszi, Haydn – életkorára való tekintettel némi megfontolás után – örömmel mondott igent.

Ott állt tehát 1791 újév napján Dover sziklái előtt, remélve, hogy életének új fejezete is szerencsés lesz. Európa-szerte nagy hírnévnek és tiszteletnek örvendett, műveit nyomtatásból ismerték, hatalmas mesterségbeli tudása, zenéjének eredetisége előtt fejet hajtottak.

Azt azonban még csak gondolni sem merte, hogy az angol arisztokrácia és a londoni közönség rövid időn belül a lába előtt hever majd, ünnepli, kényezteti, s új műveinek – elsősorban a londoni szimfóniáknak – tömegeket megmozgató, lelkes fogadtatása lesz.

Londoni tartózkodásáról, amely egy hosszabb megszakítással négy évig tartott, naplót vezetett. Abban említi meg a tengerrel való találkozásának elementáris élményét, és egy másik, ugyancsak monumentalitásával ható zenei tapasztalatot is megörökít: Händel oratóriumainak előadásait a Westminster-székesegyházban, hatalmas kórus és zenekar közreműködésével. Haydn ekkor érezte meg a kórusban való énekelés közösséget formáló, együvé tartozást teremtő erejét, s azt, hogy egy nagy zeneszerző

szavát egy egész nemzet lesi és érti. Mindezt megerősítette benne Európa első nemzeti himnuszának, a God save the King/Queen kezdetű egyszerű, de magasztos dallamnak ünnepek fényét emelő hatása.

Haydn, aki addig egy arisztokrata udvar kicsiny, zárt, individuális világához szokott, és rövid bécsi tartózkodásai során is csak néhány főúri és polgári szalonban fordult meg, a zene és az emberek kapcsolatában új dimenziókat fedezhetett fel. Számára London nemcsak az új évet, hanem az új világot is jelentette.

A megtépázott kétfejű sas és egy zenekedvelő báró Haydn 1795-ben visszatért a Habsburg Birodalomba, ám korábbi munkaadóihoz, az Esterházyakhoz immár csak laza szálak fűzték. Bécsben telepedett le. Ezt követelte hírneve. Udvari állást nem vállalt – hatvanhárom éves volt akkor. A császárvárosnak volt szüksége rá, és nem elsősorban a császárnak. A rezidenciális zeneszerzőből világlátott és világhírű mester lett, nemzeti kincs, a nemzet komponistája.

Ehhez a politikai háttér – zenei kifejezéssel élve – mintegy ellenpontként adott jelentős impulzusokat. A Habsburg Birodalom számos önbizalom-romboló sikertelenséget szenvedett el a megelőző években. 1790-ben meghalt a reformcsászár, Európa egyik vízióval és koncepcióval rendelkező uralkodója, II. József, aki halálos ágyán törvényeinek jó részét kénytelen volt visszavonni. Utódja, Lipót mindössze két évet uralkodott, majd Ferenc császár kudarcot kudarcra halmozott. Közben a régi Európát – a hatalmi viszonyokat tekintve és morálisan egyaránt – szétzilálta a francia forradalom, és csaknem minden politikai, diplomáciai, katonai akcióban a Habsburg Birodalom húzta a rövidebbet. A birodalom tehát recsegett-ropogott, és ilyen körülmények között fontos volt, hogy a soknemzetiségű alattvalók a Duna mentén legalább az erő és az összetartozás illúziójában részesüljenek. Zenéje által az idősödő Haydn ennek a történelmi pillanatnak vált egyik kulcsfigurájává.

Ez a következtetés akár merésznek és légből kapottnak is tűnhetne, ha Haydn bécsi tervei és feladatai mögött nem állt volna egy magas rangú állami tisztségviselő, Gottfried van Swieten báró. A teremtés oratórium ötlete és szövegkönyve tőle való.

Nevét a bécsi klasszikusok kora iránt érdeklődők jól ismerik. II. József udvari könyvtárának vezetőjeként ő ismertette meg Mozartot és Haydnt a megelőző kor zeneszerző-óriásai, Bach és Händel műveivel. Az ő szalonjában játszotta át Mozart Johann Sebastian Bach Wohltemperiertes Klavierjának prelúdiumait és fúgáit, valamint

HAYDN: A TEREMTÉS

5

6

tőle kapta Händel Messiásának partitúráját, amelyet átdolgozott és előadott.

Van Swieten báró holland családból származott, de már apja is a Habsburgok szolgálatában állott: Mária Terézia császárnő orvosa volt. Ő maga tanulmányai után diplomáciai pályára lépett, s gyorsan felívelő karrierje Nagy Frigyes császár birodalmi székhelyére, Berlinbe vezette. Nagykövetként ott nemcsak a felvilágosult uralkodó szellemi auráját élvezte, hanem kapcsolatba került Bach legjelentősebb muzsikus fiával, Philipp Emanuellel és néhány jelentősebb Bach-tanítvánnyal is. Innen az életre szóló érdeklődés Johann Sebastian Bach zenéje iránt. Van Swieten oly közismerten nagy szerepet játszott Bach és Händel felfedezésében, hogy az első, zenetörténeti jelentőségű Bach-könyv ajánlása is neki szól.

Bécsi visszatérése csupán néhány évvel előzte meg II. József trónra lépését. Alatta a báró nemcsak az udvari könyvtár élére került, s ezt a posztját haláláig meg is tartotta, hanem ő lett – ma így mondanánk – a császár oktatásért és kultúráért felelős minisztere is. Ezt a megbízatást II. József halálával elveszítette, ám ezzel együtt is befolyásos udvari ember maradt, s több mint valószínű, hogy 1797-ben az ő ötletére bízták meg Haydnt a császári himnusz megkomponálásával. A híres Gott erhalte, zenei értelemben minden idők egyik legszebb himnusza, Ferenc császárt dicsőítette.

Valódi üzenete azonban nem ez. Általa az osztrákoknak és a Duna menti, Habsburg Birodalomban élő népeknek lett közös énekük – nagy és elhatározó lépés volt ez a Duna-monarchia megteremtéséhez. Ekkoriban van Swietent és Haydnt más is foglalkoztatta: egy nagy, bibliai tárgyú oratórium, német szövegre, à la Händel – A teremtés.

„És lőn világosság” Senki más nem öntötte hangokba olyan egyszerűen s mégis elementáris erővel a napfény megjelenését, mint Haydn A teremtés kezdetén, a sötétség és az őskáosz ugyancsak zseniális ábrázolása után. Mintha a 18. század egész felvilágosodásmozgalma, Voltaire-től Kantig, egyetlen pillanatba sűrítve válna öntudatlanul is átélhetővé. A teremtés koncepciója és szövege – amely van Swieten és Haydn közös terveinek eredménye – a felvilágosult ember hitvallása, a német felvilágosodás egyik legszebb emléke Nagy Frigyes és II. József korának szellemében.

A teremtés „főhőse“ maga Isten, aki a világ megalkotójaként és felépítőjeként áll a teremtett égitestek és élőlények mögött. Uralmát megannyi dicsőítő kórus énekli meg, érte születik meg a nagy mű. Haydn a komponálás idején mindennap térden állva adott hálát azért, hogy folytathatja munkáját.

Immanuel Kant

Ugyanakkor az isteni teremtés munkafolyamata logikus és racionális. Tehát egyfelől felfoghatatlan, másik oldalról nagyon is megérthető. A teremtő és az építész. A tervező és a kivitelező. A mindenekfelett álló törvény, amely szilárd alapot ad az emberi tudatnak, és a vizsgálódó értelem, a dolgok mikéntje és hogyanja. A „Bewußtsein” (tudat) és a „Vernunft” (értelem) – ahogyan a kor legnagyobb gondolkozója, Immanuel Kant fejtegeti a Tiszta ész kritikájában.

Haydn tudott Kantról, van Swieten pedig berlini éveiből akár személyesen is ismerhette. Kant könyvei az 1780-as, 1790-es évek nagy talányai, vitaanyagai, csodált eszmefuttásai voltak.

A teremtés librettója, mely angol eredetű – feltételezés szerit Milton Elveszett paradicsomának mintájára írta egy Lidley vagy Lindley nevű, elfeledett költő –, világos és transzparens.

A káosz bemutatása után három arkangyal, Gábriel, Uriel és Rafael meséli el a teremtés folyamatát: a fény megjelenését, a vizek és a szárazföld szétválasztását, és azt, hogyan alkotta meg az Úr a növényeket, a csillagokat, a nappalt és az éjszakát, az éveket, hónapokat, napokat, az állatokat (madarakat, halakat, négylábúakat, rovarokat és bogarakat), s végül, de nem utolsósorban az első emberpárt, Ádámot és Évát. Az ő megjelenésükkel fejeződik be a teremtés, tehát abban a paradicsomi állapotban, amelyben még minden teremtmény érintetlen, bűntelen, s tökéletes harmóniában él egymással és teremtőjével.

A nagy mű szinte kontraszt nélküli. Van Swieten és Haydn csak a jót ábrázolja.

A kórus hétszer – a teremtés munkanapjain és a pihenőnapon egyaránt – zengi el dicshimnuszát. A változatosság izgalmát A teremtés más rétegeiben kell keresnünk.

HAYDN: A TEREMTÉS

7

8

„Az én nyelvemet az egész világon megértik” Ezt válaszolta Haydn Mozartnak, amikor a jóval (huszonnégy évvel) fiatalabb kolléga így intette atyai jó barátját annak első londoni útja előtt: „Papa! Ön semmiféle nagyvilági nevelésben nem részesült, és túl kevés nyelvet beszél”. A sors úgy hozta, hogy Mozart egy évvel később meghalt; Haydn Londonban szerzett tudomást a haláláról, s az nagyon megviselte. A tőle idézett mondattal Haydn saját zenei nyelvére céloz, amelyet mindenütt megértenek (egyébként korához képest angolul is meglehetősen gyorsan és jól megtanult londoni tartózkodásának idején). Talán nem is azt kellene mondani, hogy zenéje könnyen érthető, hiszen egyike volt a legrafináltabban alkotó komponistáknak, hanem azt, hogy a Haydn-zene hatása remekül megtervezett, és sohasem téveszt célt. Haydn mindig pontosan tudta, milyen közönségnek komponál, és a mű hangvételével, bonyolultságának mértékével ehhez tartotta magát.

A teremtés esetében egyszerű eszközökkel, nagyon erős, még a zenéhez nem értők számára is egyértelmű kifejezésre törekedett. A „lőn világosság” pillanata felejthetetlen: halk előkészítés után a teljes zenekaron, teljes hangerővel felharsan a klasszikus összhangzattan alaphangzata, a C-dúr akkord. Rendkívül izgalmas a művet indító káosz zenéje. Bár a szólamok a kezdő c hanghoz képest merészen kalandoznak távoli hangnemekbe, és valóban nehéz tájékozódni a zenei folyamatban, a káosz voltaképpen mégis a teremtés előkészítő munkafázisa. Ez is megtervezett, mintha Isten egy kozmikus kohóban gyúrná az elemeket. A c hang háromszori hangsúlyos megszólalása bizonyos formai fegyelmet is kölcsönöz a bevezetőnek. És a zseniális részletek! A tengeri vihar ereje és lendülete, a földrengés és az azt felváltó idilli patak; a mező pasztorális zenéje, gyengéd természetpoézise. Vagy: napfelkelte à la Haydn: a hegedűkön és a fuvolán lépcsőzetesen (skálában) halad a kimért dallam felfelé, míg a basszus lefelé lépeget, a hangzástér kitágul, és megszólal a teljes zenekar. S mennyire más – hasonló eszközök alkalmazásával – a hold ábrázolása! Kimeríthetetlen az állatok hangjának, mozgásának zenei kifejezése: a sas büszke röpte, a pacsirta éneke, a galambpár turbékolása. Egy másik részben oroszlán ordít, tigris suhan, szarvas szökell, ló üget, békésen legel a nyáj, s a rovarok, bogarak elterjednek a föld felszínén; zenére fordítva: a mély hangzásszférákban.

Az áriák témái egyszerűek, könnyen megjegyezhetők; többüket érezték már népiesnek is. Általában rövidek, egy-egy gesztus, mozdulat zenei pillanatai. A témáknak ez a természete a kórustételek homofon és polifon részeire egyaránt jellemző.

Ez adja a mű erejének egyik titkát, és Haydn zenéje leginkább ebben találkozik a példakép Händellel.

Emberpár – rózsaszínben „Méltósággal és fenségesen, szépséggel, erővel, bátorsággal felruházva, az ég felé egyenesedve áll az ember, a férfi, a természet királya – így mutatja be Uriel a teremtett embert, akit Isten a saját képére formált.

Hasonlóan ideális Éva leírása is. Szinte kínálja magát a szövegi rokonság A varázsfuvolával: „Férfi, nő és nő és férfi az istenségre hasonlítanak” – énekli ott Pamina és Papageno, nem egy pár, hanem két fél pár, hiszen a darab végén mindkettő megleli a maga párját. Ám éppen Michelangelo : A Sixtus-kápolna menyezete azért, mert ezek a szavak nem szerelmesek vagy házastársak szájából jönnek, mélyebb, általánosabb értelmet nyernek, s a frivol, forradalom előtti udvari világgal ellentétben a monogámia polgári értékrendjét hangsúlyozzák. Az új társadalom alapja Ádámok és Évák törvényesen szentesített kapcsolata: a család.

Haydn egész életműve egyik legszebb pillanatával ajándékoz meg bennünket A teremtés III. részének kezdetén, amikor a régi barokk operák isteneinek megjelenéséhez hasonlóan „rózsás fellegekből” száll alá az első emberpár. A férfi és a nő lassú, ünnepélyes vonulása ismét A varázsfuvolát juttatja eszünkbe: a tűz és víz próbáját, amelyen keresztül Tamino és Pamina eljut a beavatottak kiválasztott csoportjához.

Ráadásul a Haydn-zenekarban megszokott két fuvola helyett itt három játszik, ugyanabban a hangnemben, mint amelyben Sarastro a szent csarnokot magasztalja A varázsfuvolában.

Amikor Mozart operáját Bécsben bemutatták, Haydn már elindult London felé, később azonban megismerkedett elhunyt barátja gyorsan népszerűvé váló remekművével. A varázsfuvola egyik legigazabb értője Haydn lehetett, merthogy ő tudta, mennyi valóságos utalás rejtőzik a műben a szabadkőművesek titkos világára, hiszen – Mozarthoz hasonlóan – tagja volt az egyik bécsi páholynak.

Mindenesetre az ember megjelentetése a teremtés folyamatában nem nélkülöz rituális pillanatokat. Leegyszerűsítve mondható: A teremtés Haydn Varázsfuvolája – nemcsak az emberi méltóság apoteózisa miatt, hanem zenei stílusában is.

Közérthetőség egyfelől, mély mondanivaló másfelől. A bonyolult egyszerűnek tűnik; az egyszerűség mögött különleges érettség, invenció, zenei tudás rejtőzik.

HAYDN: A TEREMTÉS

9

10

Újév a Müpában A nagy művet, amelyen Haydn két évig dolgozott, 1798 áprilisának végén mutatták be a bécsi – régi – Schwarzenberg-palotában, egy befolyásos egyesület anyagi támogatásával, óriási művészi elismerést és anyagi sikert eredményezve. Haydn maga vezényelt, a fortepianónál Antonio Salieri ült, a közönség soraiban a császárváros krémje foglalt helyet. Saját bevallása szerint Haydn kis híján elájult az izgalomtól és attól a hatástól, amelyet az általa komponált zene gyakorolt rá.

A teremtést egyik legjobb művének tartotta, saját kiadásában jelentette meg, részt vett a későbbi nyilvános előadásokon, s élete utolsó közszereplése is A teremtés előadásához kapcsolódott. A mű korán megkezdte hódító útját, egyik első „külföldi” bemutatója Budán zajlott le 1800. március 8-án, Haydn vezényletével, József nádor és felesége, az orosz cár lánya, Alekszandra Pavlovna tiszteletére.

A teremtés az európai zene egyik emblematikus remekműve lett, ikonná vált. De nem csak az ereklyének kijáró tisztelet az oka annak, hogy ez a mű a hangversenyélet repertoárjának kötelező darabjai, Bach passiói, Händel oratóriumai és Beethoven Missa solemnise mellé került. A teremtésre szükségünk van. Vágyunk arra, hogy valaki ismét megmutassa a világ szépségeit, és azt az érzést közvetítse, hogy jó élni a földön.

Ezért válhat A teremtésből a mindenkori újrakezdés zenéje. Ezért csendül fel a Müpában ma, újév napján. Írta: Batta András

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Fischer Ádám Budapesten zeneszerzést, majd Bécsben vezénylést tanult. Fellépett a világ vezető operaházaiban, és vezényelte a legnevesebb szimfonikus zenekarokat.

Az Osztrák–Magyar Haydn Zenekar alapítójaként és művészeti vezetőjeként a zeneszerzőnek mind a száznégy szimfóniáját lemezre vette. Lemezei közül Goldmark: Sába királynője és Bartók: A kékszakállú herceg vára nagydíjat nyert. Bayreuthban 2001-ben debütált, az előadásokon nyújtott művészi teljesítményét az Opernwelt nevű szakmai folyóirat „Az év karmestere” címmel ismerte el. A nibelung gyűrűjét nagy sikerrel vezényelte a bécsi Staatsoperben is, melynek 2017 óta tiszteletbeli tagja. Kossuth-díjas, a Budapesti Wagner-napok művészeti koncepciójának megalkotója és állandó karmestere.

Regula Mühlemann szülővárosában, Luzernben kezdte pályáját. „Minden hangja bensőséges, minden pillanata meggyőző” – írta róla a Südkurier kritikusa. Ezeket az erényeket mutatta meg többek közt Schumann Az éden és a péri című oratóriumában, Mozart „Nagy” c-moll miséjében, Orff Carmina Buranajában, több Mozart-operában (Titus kegyelme, A pásztorkirály, Az álruhás kertészlány), Gluck Orfeusz és Euridikéjében, Rossini Ory grófjában, Weber Bűvös vadászában és Wagner Siegfriedjében is. Olyan művészek partnere volt, mint Joyce DiDonato és Erwin Schrott, s énekelt Simon Rattle, Manfred Honeck és Daniele Gatti vezényletével.

Fotó © Henning Ross - Sony Classical

HAYDN: A TEREMTÉS

11

12

Paul Schweinester gyerekként a Wiener Sängerknaben szólistája volt. Az osztrák tenor 2009-ben indult pályája a bécsi Volksopertől a Bregenzi Fesztiválon, a Salzburgi Ünnepi Játékokon és baden-badeni Festspielhaus színpadán át a Covent Gardenig és a milánói Scaláig vezetett, legutóbb pedig a 2017-es Mörbischi Tófesztiválon aratott nagy sikert.

Mások mellett olyan művészekkel dolgozott együtt, mint az énekes Diana Damrau, Annette Dasch, Rolando Villazón, valamint a karmester Daniele Gatti és Ingo Metzmacher.

A budapesti közönség tavalyi decemberben a Karácsonyi oratórium szólistájaként is hallhatta.

Thomas E. Bauer a Regensburger Domspatzen tagjaként kezdte énekesi pályafutását. A német bariton operaszínpadon 1997-ben mutatkozott be, azóta főszerepekre szóló felkéréseknek tehetett eleget a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a Müncheni Biennálén és a Ruhrtriennálén. Koncerténekesként fellépett már a Bostoni Szimfonikusokkal és Bernard Haitinkkal, a Concentus Musicusszal és Nikolaus Harnoncourttal, a Filarmonica della Scalával és Zubin Mehtával, a lipcsei Gewandhaus Zenekarával és Herbert Blomstedttel, valamint Riccardo Chaillyval és John Eliot Gardinerrel. Kent Nagano vezényletével az Elbphilharmonie nyitókoncertjén is énekelt.

Fotó © Marco Borggreve

Ádám és Éva

Fotó © Andrea Angeli

Fotó © Posztós János, Müpa

A milánói Scala Akadémiai Zenekarában a fiatal muzsikusok az akadémián folyó körültekintő műhelymunka keretében sajátíthatják el a szimfonikus, az opera- és a balettrepertoár megszólaltatásának alapjait, miközben rangos helyszíneken fellépve jelentős színpadi rutinra is szert tesznek. Az együttessel olyan neves dirigensek dolgoztak már, mint Jurij Tyemirkanov, Gustavo Dudamel, Gianandrea Noseda, de vezényelte a zenekart Plácido Domingo, s dolgozott vele a kínai zongaravirtuóz Lang Lang is.

A Magyar Rádió Énekkara 1950-ben alakult, vezető karnagya jelenleg Pad Zoltán. Az együttes repertoárja felöleli a klasszikus kórusmuzsika minden területét, beleértve az operaés oratóriumirodalmat is. A kórus rangos nemzetközi fesztiválok gyakori meghívottja, fellépett már a Salzburgi és a Bécsi Ünnepi Játékokon, s többek közt olyan vendégkarmesterek vezényelték, mint Lamberto Gardelli, Lovro von Matačić, Kurt Masur, Yehudi Menuhin, Giuseppe Patane, Helmuth Rilling és Jurij Szimonov.

HAYDN: A TEREMTÉS

13

14

New Year’s at the Müpa Budapest Joseph Haydn premièred his oratorio The Creation at Vienna’s (old) Schwarzenberg Palace in late April of 1798, in a concert that was supported by an influential association. He had worked on the masterpiece for two years and his labour was rewarded with tremendous recognition and bountiful riches. Haydn himself conducted the first performance, with Antonio Salieri seated at the fortepiano and the audience’s ranks swelled by the cream of the imperial city. Haydn himself later recounted collapsing backstage from the energy of the evening and the impact his own music had had on him. He considered The Creation to be one of his finest works and published it in a special edition. He also later took part in public performances, with even his final public appearance associated with this composition. The work was the first in a long series of triumphs: its first “foreign” première came under the composer’s own baton in Buda on 8 March 1800, and was in honour of Archduke Joseph, the Palatine of Hungary, and his wife, Alexandra Pavlovna, daughter of the Russian tsar.

The Creation is one of the most emblematic and iconic masterpieces of European music, but it is not simply as a musical relic that it is included in the essential repertoire of the concert world alongside Bach’s passions, Handel’s oratorios and Beethoven’s Missa solemnis. The Creation is something we need. We yearn for someone to again show us again the beauties of the world and to impart the feeling that it is good to live on Earth. This is why The Creation can be – especially on New Year’s Day – quintessential music of constant renewal.

For this festive performance, Ádám Fischer appears at the head of the Milan’s Teatro Alla Scala Academy Orchestra to once again conduct The Creation, a tradition for the New Year’s concert he himself initiated ten years ago.

The choirmaster of the Hungarian Radio Choir is Zoltán Pad. The presence of the conductor for the evening, and the soloists, who are all distinguished singers of works of both the genre and the specific era, guarantees a stylistically faithful and successful performance.

HAYDN: A TEREMTÉS

15

16

Cantemus Kórus

Cantemus Vegyeskar, Pro Musica Leánykar, Cantemus Gyermekkar 2018. január 27.

Fotó © Nagy Attila, Müpa

Bécsi, bécsibb - operett!

Annette Dasch, Piotr Beczała és Thomas Hampson operettestje 2018. február 15.

Annette Dasch Fotó © Georg Schlosser

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Rameau: A gáláns indiák

Közreműködik: Chantal Santon-Jeffery, Katherine Watson, Véronique Gens, Reinoud Van Mechelen, Jean-Sébastien Bou, Thomas Dolié Vezényel: Vashegyi György

2018. február 27.

Katherine Watson Fotó © Hugo Bernard

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Musica Ricercata: La Lumière comique

Közreműködik: Rodica Vica Vezényel: Gabriel Bebeșelea

2018. március 8.

Gabriel Bebeșelea Fotó © Ionut Macri

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Monteverdi: Orfeo

Közreműködik: Rolando Villazón, Baráth Emőke, Ensemble L’arpeggiata Koncertmester: Christina Pluhar

2018. március 10.

Rolando Villazón Fotó © Harald Hoffmann / DG

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Freiburgi Barokk Zenekar

Közreműködik: Sunhae Im, Michael Nagy, Tristan Baum Vezényel: Gottfried Von Der Goltz

2018. március 11.

Fotó © Marco Borggreve

előzetes,

AJÁNLÓ

Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.

mupa.hu

Stratégiai médiapartnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Fischer Ádám Címlapfotó: Csibi Szilvia, Müpa A szerkesztés lezárult: 2017. december 15.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Emberi Erőforrások Minisztériuma