Müpa Műsorfüzet - Kodály Vonósnégyes (2018. január 23.)

Kodály Vonósnégyes

2018. január 23.

Fesztivál Színház

mupa.hu

Müpa élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu

3

23 January 2018 Festival Theatre

2018. január 23.

Fesztivál Színház

Kodály String Quartet Kodály Vonósnégyes Attila Falvay – 1st violin Ferenc Bangó – 2nd violin János Fejérvári – viola György Éder – cello

Falvay Attila – 1. hegedű Bangó Ferenc – 2. hegedű Fejérvári János – brácsa Éder György – cselló

Featuring: Erika Miklósa – soprano, József Balog – piano, Vilmos Buza – double bass

Közreműködik: Miklósa Erika – szoprán, Balog József – zongora, Buza Vilmos – nagybőgő

Schubert: Quartettsatz in C minor, D. 703 Death and the Maiden, D. 531 String Quartet in D minor (“Death and the Maiden”), D. 810 The Trout, D. 550 Trout Quintet, D. 667 The English summary is on page 11.

Schubert: c-moll Quartettsatz, D. 703 A halál és a lányka, D. 531 d-moll vonósnégyes („A halál és a lányka”), D. 810 A pisztráng, D. 550 Pisztrángötös, D. 667

4

A név kötelez A 20. század két legnagyobb magyar zeneszerzője névadójává vált egy-egy vonósnégyesnek is. Nem csoda, hiszen mindketten írtak kvartettet, igaz, a hat vonósnégyest megalkotó Bartók Bélával ellentétben Kodály Zoltán csak két ilyen műfajú darabot komponált (I. vonósnégyes, op. 2, 1908/1909; II. vonósnégyes, op. 10, 1916/1918), e kettő azonban életművének fontos része, akárcsak a kamarazene általában – gondoljunk olyan Kodály-kompozíciókra, mint a hegedűre és csellóra komponált Duó (op. 7; 1914) vagy a két hegedűre és brácsára fogalmazott Szerenád (op. 12; 1919/1920). Duska Károly, Szabó Tamás, Fias Gábor és Devich János 1966-ban vonósnégyest alapított. Ez a kvartett vette fel 1972-ben Kodály Zoltán nevét.

Hosszú pályafutása során a többször is megváltozott személyi összetételű Kodály Vonósnégyes tagjai mindig tudták, hogy a név kötelez – és sikerült is megfelelniük a kodályi minőségeszménynek, hiszen a kvartettet már az első évek után a hazai és a nemzetközi vonósnégyes-társadalom élmezőnyében tartották számon.

Az együttes kiterjedt hangversenyező tevékenységet folytat Magyarországon és világszerte, hanglemezkészítő munkájukat pedig elég, ha néhány összkiadás említése fémjelzi: felvették többek közt Haydn, Schubert és Beethoven összes vonósnégyesét.

Jelenleg Falvay Attila, Bangó Ferenc, Fejérvári János és Éder György muzsikál a Kodály Vonósnégyesben. „Állítom, hogy ez az egyik legjobb dolog a világon. Leül négy különböző alkatú, gondolkodású muzsikus, és a beszélgetésükből létrejön egy olyan elegy, amely egységes egészként szólal meg, miközben mindegyikük megőrzi a saját egyéniségét. Jó sokáig tart, mire ezt a vonósnégyes-hangzást sikerül megtalálni.

De az időt nem lehet megspórolni. Tátrai Vilmos mondta nagyon találóan, hogy létezik csodahegedűs, csodazongorista, de csoda-vonósnégyes nincs. Az utat könyörtelenül végig kell járni. Az Amadeus Kvartett csellistájának híres mondása szerint egy vonósnégyesnek »csak« az első tizenöt éve nagyon nehéz, utána már egy kicsit könnyebb” – vallotta egy interjúban közös munkájukról a primárius.

Kamarazene mint életmód Meghívott vendégei közreműködésével a mai hangversenyen a Kodály Vonósnégyes kizárólag Franz Schubert (1797–1828) kompozícióit szólaltatja meg. Schubert és a kamarazene: elválaszthatatlan fogalmak. Schubert volt a zenetörténet egyik legnagyobb kamarazene-komponistája, aligha véletlenül, hiszen egyrészt abban a korban élt, amelyben a műfajt lelkesen művelő polgárság mindinkább önállósulva a társadalom jelentős tényezőjévé kezdett válni, másrészt az ő rövidre szabott pályáján a kamarazene nem műfaj, hanem életmód volt: ezt jelezték a Schubertiádák – azok a baráti, művészi összejövetelek, amelyeken Schubert és muzsikus, költő, képzőművész barátai voltak jelen, s amelyeken egyebek mellett mindig szerepet kapott néhány kamaramű megszólaltatása. Biztosra vehetjük, hogy a mai este során elhangzó öt Schubert-kompozíció is mind elhangzott egy-egy Schubertiádán.

A töredék romantikus kultusza A koncertet bevezető alkotás, a c-moll Quartettsatz („c-moll vonósnégyes-tétel”) alkalmat ad arra, hogy egy, a 18. és 19. század fordulóján, illetve a 19. század elején megfigyelhető jelenségről beszéljünk. A klasszika lassan átadja helyét a születő romantikának. Az előbbi az egyensúly, a lekerekítettség, a zárt, architektonikus formák művészete, az utóbbi a dúlt érzelmeké, s ennek megfelelően formavilága is megváltozik. Megjelenik a töredék fogalma: részben azért, mert a komponista valamilyen okból nem fejezi be az alkotást, részben azonban azért is, mert a kor szellemét kifejező töredékesség már elfogadhatóvá válik az alkotó számára, sőt maga is létrehoz olyan műveket, amelyek töredékként hatnak, vagy éppen sok apró, töredékszerű szeletből állnak össze nagyobb egésszé – elég, ha Schumann nevezetes zongoraciklusaira gondolunk.

Schubert 1820 decemberében keletkezett c-moll vonósnégyes-tétele eredetileg egy többtételes vonósnégyes első tételének készült. Magát a tételt Schubert be is fejezte, sőt elkezdte írni az ezt követő Andantét is, amelyből negyvenegy ütem készült el – ekkor azonban a kompozíciós munka félbeszakadt. Sok töprengésre és találgatásra adott okot, hogy vajon miért nem fejezte be a zeneszerző ezt a művét. Akadtak kutatók, akik úgy vélték, a nyitótétel nem képviselte eléggé azt a stiláris fejlődést, amely a legutóbbi, 1816-ban befejezett E-dúr vonósnégyes (D. 353) óta Schubert műveiben végbement. Ez a vélekedés azonban aligha tartható, hiszen a c-moll

KODÁLY VONÓSNÉGYES

5

6

Quartettsatz egyik legfőbb tulajdonsága éppen a rendkívüli érettség – egy remekmű érettsége. Egy ezzel ellentétes logikájú spekuláció szerint Schubert talán azért nem tudta folytatni a tervezett vonósnégyes megírását, mert nem sikerült olyan súlyú és jelentőségű második tételt írnia, amely méltó lett volna a c-moll vonósnégyestétel kvalitásaihoz.

Űzöttség és vad küzdelem A c-moll vonósnégyes-tétel Schubert életművének egyik gyémántja. Illik is ide ez a fogalom, mert gyémánt keménységű, kíméletlen zenéről van szó: a tétel drámai, tragikus vágta, hasonlóan a korábbi Rémkirályhoz (D. 328) vagy a kései c-moll zongoraszonáta (D. 958) fináléjához. Nem véletlen, hogy az említett zenékhez hasonlóan ez is hármas tagolódású ritmusképletek egymásutánjából épül fel: mindhárom zene sodró erejű tarantella. A vonósnégyes-tételt rendkívüli tömörség jellemzi, egyetlen pillanatnyi üresjárat nélkül – és lebilincselő erő. Hangulata az űzöttség lelkiállapotát, egy vad küzdelem elkeseredettségét jeleníti meg. Nem kétséges, ez is Schubert halálköltészetének egyik mintadarabja, nem véletlenül tekintik a később keletkezett, s a mai műsorban is felcsendülő d-moll vonósnégyes („A halál és a lányka”) előfutárának.

Önreflexió schuberti módra Schubert életművének különleges vonása, hogy több olyan dala is van, amelyhez a mű megkomponálását követően visszatért, s ezeket a dalokat hangszeres nagyformákban dolgozta fel: így lett ezekből a dalokból egy-egy fantázia, variációsorozat, vonósnégyes vagy zongoraötös tétele. Érdekes és figyelemre méltó alkotói megnyilvánulás ez: önreflexió, egy saját leleményű zenei matéria újrafeldolgozása, a nyersanyagban rejlő további lehetőségek feltárása. Öt olyan Schubert-dal is van, amelynek esetében ez az utólagos hangszeres feldolgozás megSchubert

történt: A szép molnárlány (Die schöne Müllerin, D. 795) című Wilhelm Müller-dalciklus Ihr Blümlein alle (magyar változatban: Elszáradt virágok) című dala, amelyből virtuóz fuvola–zongora variációsorozat született (Bevezetés és változatok az Elszáradt virágok című dal témájára, D. 802); a Sei mir gegrüßt (Légy üdvözölve) című Friedrich Rückert-dal (D. 741), amelyből C-dúr fantáziát komponált a zeneszerző hegedűre és zongorára (D. 934); a Der Wanderer (A vándor) című Georg Philipp Schmidt von Lübeck-dal (D. 489), amelyből a szólózongorára fogalmazott (később Liszt Ferenc által zongorára és zenekarra átdolgozott), úgynevezett Wanderer-fantázia (D. 760) származik – és a mi hangversenyünkön elhangzó két kompozíció, a Der Tod und das Mädchen (Matthias Claudius verse: A halál és a lányka, D. 531), amely az azonos című d-moll vonósnégyes (D. 810) variációs tételében kelt új életre, valamint a Die Forelle (Christian Friedrich Daniel Schubart verse: A pisztráng, D. 550), amely a zongora, hegedű, bárcsa, cselló és nagybőgő hangszerösszeállítású, öttételes A-dúr kvintett (Pisztrángötös, D. 667) negyedik tételében jelenik meg, szintén variációs tétel témájaként.

„Barát vagyok, nem büntetni jöttem” Vannak Schubertnek olyan dalai, amelyek színpadias, megjelenítő elemeket tartalmaznak, sőt olyanok is akadnak, amelyekben az énekszólam (amelyet természetesen csak egyetlen személy ad elő) különböző hangváltásokkal két vagy akár több „szereplőt” is megjelenít. Ilyen például a híres Rémkirály, amelyben négy különböző karakter szólal meg: a narrátor, az apa, a haldokló gyermek – és a Halál. És ilyen egy másik haláldal: A halál és a lányka. Ebben a rövid, mindössze két és fél perces dalban ketten beszélnek: a Halállal rémülten szembesülő, végső szenvedését megélő lányka szólal meg először, majd átveszi a szót maga a Halál. De hogy milyen halál – ez a mű mondanivalójának lényegéhez tartozik. Schubert dalát erős kötelék fűzi egy nagy hagyományhoz: „a jó halál” kultuszához, amelynek Bach Geistliches Liedjétől, a Komm süßer Todtól (Jöjj, édes halál) Brahms bibliai Négy komoly énekének a halál kétféle arcát bemutató (és hangsúlyosan a jó halál magasztalásával befejeződő) harmadik darabjáig számos példája akad a zenetörténetben is.

Schubert dala ebbe a sorba illeszkedik: a korálszerű melódiával induló dalban, miután a lányka rémületének ad hangot, a Halál lassú, méltóságteljes recitációval, de nem rémisztő, inkább megnyugtató, testvéri hangon szólal meg. „Add a kezed, te szép, gyengéd alak, / Barát vagyok, nem büntetni jöttem. / Légy bátor, nem vagyok durva, / lágyan alhatsz a karjaimban.” A dal a középkor óta Európát uraló keresztényi

KODÁLY VONÓSNÉGYES

7

8

gondolkodásmód lenyomata, azé az életszemléleté, amely a földet siralomvölgynek, a halált megváltásnak tekinti. Schubert dalának békéje és a korálszerű dallam dúr végkicsengése világossá teszi, hogy a zeneszerző ebben a művében teljes azonosulással csatlakozik ehhez a szemlélethez.

Egy másik nézőpont A vonósnégyes hallgatásakor okkal gondolhatjuk, hogy amikor Schubert hét esztendővel az 1817-ben keletkezett dal után megírta A halál és a lányka alcímű d-moll vonósnégyest, tudatosan törekedhetett arra, hogy a dalban feldolgozott témának egy másik aspektusára hívja fel a figyelmet. Ha elfogadtuk, hogy a dal a halál békéjét, a megváltó „jó halált” állítja elénk, s azt is hozzátettük, hogy mindez a mű keletkezésekor Európában közel két évezred óta uralkodó keresztényi szemlélet jegyében történt, akkor a kvartettet hallva úgy érezhetjük, hogy itt némiképp eltérő ábrázolásmóddal találkozunk. A saroktételek és a scherzo hangzása sűrű, színvilága sötét, hangvétele drámai, küzdelmes, a gyors tételek sodrása ádáz, a menekülés képzetét kelti. Ami tehát körülveszi a dal témáját feldolgozó variációs tételt, az túlnyomórészt (persze nem kizárólagosan, hiszen itt is van a nyitótételnek lágy, lírai melléktémája) a zordság jegyében fogant, és jól illik ahhoz a stiláris és megszólalásmódbeli előzményhez, amelyet a koncert bevezető száma, a c-moll Quartettsatz exponált a maga űzöttségével és tragikumával.

Más szavakkal: ha Schubert a dalban a keresztény haláleszmény (középkortól örökölt) gondolatának beletörődő békéjét képviseli, akkor a vonósnégyesben ezzel ellentétben a (szintén a középkortól örökölt) pogány gyökerű haláleszményt idézi meg: a különféle táblaképeken és freskókon (például a Lisztet a Haláltánc megírására ösztönző pisai Campo Santo falán) megörökített másik halálvíziót: a rémet, a csontvázat. A vonósnégyes sok erőteljes gesztusa, a két saroktétel vadsága és a scherzo nyersebb hangjai erre engednek következtetni.

Halál után élet Erősebb kontrasztot talán el sem lehet képzelni, mint amilyet A halál és a lányka című dal után A pisztráng (1816/1817), illetve a d-moll vonósnégyes után az A-dúr zongorás kvintett, a népszerű Pisztrángötös (1819) megszólaltatása idéz elő.

A kompozíciós elv azonos: a dal mindkét esetben a hangszeres mű variációs

tételének tematikus alapjául szolgál – de micsoda hangulati különbség választja el egymástól a két művet! A halál és a lányka a földi élettől búcsút vevő haldokló és a Halál találkozását vizionálja, A pisztráng maga a vidám, fickándozva lubickoló élet metaforája. Christian Friedrich Daniel Schubart verse csupa fény, öröm, életkedv: áttetsző vizű patakocskáról mesél, amelyben a vidám pisztráng úgy siklik tova, mint a nyíl. Bizony, hoppon is marad a horgász: ilyen kristálytiszta vízben aligha tudja megfogni a halat, mert az mindent lát, s így észreveszi a horgot is – majd bolond lesz bekapni!

A négystrófás versben (amelynek negyedik szakaszát Schubert nem zenésítette meg) a harmadik versszak ugyan szomorú véget hoz, mert a horgász cselhez folyamodik, zavarossá teszi a vizet, így a hal már nem lát jól, és végül horogra akad. Mégis, a dal egésze a vidámság és az életkedv jegyében fogant, s ezen a szegény pisztráng balszerencséje sem tud változtatni. Schubertnek ez a dala a könnyedségről és életszeretetről szól.

A dal témáját a variációs negyedik tételben felhasználó, öttételes zongoraötös nem alternatívát, hanem megerősítést kínál a vokális mű hangulatához. Itt nem ellenkező előjelű értelmezés valósul meg a hangszeres műben, hanem ugyanazzal a derűvel, energiával, életkedvvel találkozunk, csak ezúttal a kisforma után egy nagyforma gazdag lehetőségei közepette. A zongoraszólam csupa fény, csillogás, könnyed virtuozitás és csevegő dallam, a vonósok hangzásának zamatát fokozza, hogy a hegedű, brácsa és cselló hármasához egy dúsan zengő mélybasszus hangszer, a bőgő is csatlakozik. A Pisztrángötös Schubert egyik legvilágosabb tónusú, legderűsebb kompozíciója. Írta: Csengery Kristóf

KODÁLY VONÓSNÉGYES

9

10

Miklósa Erika Kiskunhalason született, és gyermekkorában sportolónak készült. Zenei tanulmányait a szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumban végezte Berdál Valéria növendékeként, s igen korán a Magyar Állami Operaházba került – ő lett az intézmény történetének legfiatalabb magánénekese.

Megnyerte a budapesti Mozart Énekversenyt, majd ösztöndíjasként Philadelphiában és Milánóban képezte tovább magát.

Fotó © Emmer László, MÁO Hamar kibontakozott nemzetközi karrierje: énekelt Brüsszelben, Mannheimban, Lipcsében, Kölnben, Milánóban, Bécsben, Zürichben, Genovában, Bolognában, Londonban. 2004-ben a New York-i Metropolitan Opera hároméves szerződést kötött vele. Éj királynő-alakítása világhírű – de az összes fontos koloratúrszoprán szerepben nemzetközi sikereket arat.

Balog József muzsikuscsaládban született Budapesten, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett diplomát.

Számos hazai és nemzetközi zongoraversenyen nyert díjakat.

Három kontinensen koncertezik, számos nemzetközi fesztiválon vett részt. Virtuozitása és elmélyültsége kiemelkedő Lisztés Bartók-játékossá avatja, de kortárs zenét is előszeretettel szólaltat meg, sőt jazzt is szívesen játszik. Elkötelezett kamaramuzsikus. Legutóbbi lemezét Gershwin műveiből készítette.

Buza Vilmos Sopronban született. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Tárnai Antal, Pege Aladár és Tibay Zoltán növendéke volt, valamint Montag Lajosnál is vett órákat.

1988-ban szerzett diplomát, és ugyanettől az évtől 1990-ig Berlinben képezte tovább magát. 1991-ben a Kecskeméti Zeneművészeti Szakközépiskola tanára lett. Több kamarazenekar – Magyar Virtuózok, Componensemble, Camerata Transsylvanica, Weiner–Szász Kamarazenekar – nagybőgőseként is rendszeresen pódiumra lép.

Summary The Kodály String Quartet was formed in 1966 and adopted the name of the Hungarian composer in 1972. Its current members are Attila Falvay (first violin), Ferenc Bangó (second violin), János Fejérvári (viola) and György Éder (cello). The ensemble performs successfully all over the world and has recorded complete string quartets of several composers (Haydn, Beethoven and Schubert). The programme for today’s concert is dedicated in its entirety to the music of Franz Schubert (1797–1828), with the collaboration of guest performers like the coloratura soprano Erika Miklósa, pianist József Balog and double bassist Vilmos Buza.

Schubert’s name is inseparable from chamber music. The lifetime of the composer coincided with the blossoming of the middle class in Europe, and it is also significant that Schubert regularly hosted gatherings known as Schubertiades with the circle of authors, poets, musicians and painters he counted as his friends. Of course, chamber music featured heavily at these events.

The first item on the programme is the Quartettsatz in C minor (D. 703; 1820), a tragic work with a harassed tone that remains as a fragment of the opening movement of a string quartet that was never completed. A unique feature of the composer’s oeuvre is that it contains five songs that Schubert later revisited to arrange for solo instrument or expand into chamber works. This concert will showcase two of these songs paired alongside their corresponding instrumental pieces. We will first hear Der Tod und das Mädchen (D. 531; 1817), followed by the String Quintet in D minor (Death and the Maiden, D. 810; 1824), which reworks the same theme as a set of variations. While Death is a meek agent of change in the song, the dark and hounded tone of the string quartet draws attention to the aspect of death we associate with the fear of passing.

Evoking the joyful thrashing of a fish in a stream, the song Die Forelle (D. 550; 1816/17) represents the joy of life and energy itself, and it is the fourth movement – also a set of variations – of the Trout Quintet (Piano Quintet in A major, D. 667; 1819) that plays on this same theme. Across its five movements, the piece captures a similar joie de vivre, intensifying the emotion with glittering passages and figurations from the piano, with the rich sound of the string trio (violin, viola and cello) supplemented by the double bass.

SUMMARY

11

Cantemus Kórus

Cantemus Vegyeskar, Pro Musica Leánykar, Cantemus Gyermekkar 2018. január 27.

Fotó © Nagy Attila, Müpa

Bécsi, bécsibb - operett!

Annette Dasch, Piotr Beczała és Thomas Hampson operettestje 2018. február 15.

Thomas Hampson Fotó © Jiyang Chen

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Musica Ricercata: La Lumière comique

Közreműködik: Rodica Vica – szoprán Vezényel: Gabriel Bebeșelea

2018. március 8.

Gabriel Beleșelea Fotó © Ionut Macri

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Freiburgi Barokk Zenekar

Vezényel: Gottfried von der Goltz

2018. március 11.

Michael Nagy Fotó © Monika Hoefler

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Liszt: Szent Erzsébet legendája

A Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje Közreműködik: Nemzeti Filharmonikusok Vezényel: Hamar Zsolt

2018. március 30.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar Fotó © Wagner Csapo

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Bernstein: A Quiet Place – bemutató

A Neue Oper Wien előadása Vezényel: Walter Kobéra

2018. április 9.

Walter Kobera Fotó © Armin Bardel

előzetes,

AJÁNLÓ

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu

Stratégiai médiapartnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Kodály Vonósnégyes A szerkesztés lezárult: 2018. január 16.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!