Müpa Műsorfüzet - Recirquel Újcirkusz Társulat Non Solus (2018. március 23.)

NON SOLUS

Recirquel Újcirkusz Társulat

Non Solus

Fesztivál Színház

mupa.hu

2

23 March 2018 Further performance: 23 May 2018 Festival Theatre

Recirquel Company Budapest Non Solus Writer, director, choreographer: Bence Vági Visual concept: Bence Vági, Árpád Iványi Composer: Gábor (Fiddler) Terjék Stage set: Árpád Iványi Projection and animation: Maxin10sity Lighting design: Attila Lenzsér Costumes: Kriszta Berzsenyi Technical director: Tamás Vladár Assistant set designer: Áron Pintér Assistant costume designer: Klára Muladi Featured on the recording: László Fassang – organ Performed by: Renátó Illés and Gábor Zsíros The English summary is on page 21.

The production is being sponsored by: PP Center.

Further information about Recirquel Company Budapest: www.recirquel.com, facebook.com/recirquel

3

2018. március 23.

További előadás: 2018. május 23.

Fesztivál Színház

Recirquel Újcirkusz Társulat Non Solus Író, rendező, koreográfus: Vági Bence Látványkoncepció: Vági Bence, Iványi Árpád Zene: Terjék (Fiddler) Gábor Díszlet: Iványi Árpád Vetítés és animáció: Maxin10sity Fény: Lenzsér Attila Jelmez: Berzsenyi Kriszta Technikai vezető: Vladár Tamás Díszlettervező-asszisztens: Pintér Áron Jelmeztervező-asszisztens: Muladi Klára A zenei felvételen közreműködik: Fassang László – orgona Előadja: Illés Renátó és Zsíros Gábor

A produkció támogatója a PP Center.

A Recirquel Újcirkusz Társulatról további információ: www.recirquel.com, facebook.com/recirquel

Fotó © Pozsonyi Roland

Nemzetközivé válik Bár még csak öt éve létezik a Vági Bence rendező-koreográfus vezette, a Müpa falai között működő újcirkusz-társulat, a Recirquel, telt házas előadásai már jó ideje nem csak a hazai, egyre növekvő rajongótábort szólítják meg. A csapatnak lassan, de biztosan nő a nemzetközi elismertsége, s ez szól a cirkuszműfaj nyelvi korlátokon túllépő, globális népszerűségének is, de legfőképp annak, hogy az eddigi premierek igencsak magasra tették a lécet: a perfekt technikai tudáson túl Vágit és a társulati tagokat az foglalkoztatja, hogyan lehet a cirkuszművészet komplexitását és sokszínűségét újabb és újabb színpadi formákon keresztül megmutatni.

Számos nagy sikerű hazai és európai előadássorozat után 2014 márciusában Kolumbiában, a világ egyik legnagyobb színházi fesztiválján turnézott a társulat, s felléptek már Montrealban, Izraelben és az Edingburghi Fringe Fesztiválon is.

Mielőtt azonban túlságosan előre szaladnánk, érdemes röviden felidézni az eddigi, a maguk nemében egymástól igencsak különböző, mégis egyformán lényeges állomásokat. 2013 tavaszán az első bemutató, a Cirkusz az Éjszakában a sokunk gyerekkori emlékeiben élő poros, avítt cirkusz képét törölte el, amikor azt új, varázslatos fénytörésben jelenítette meg. A Meztelen Bohócban a mindenkori cirkusz alapemberével, a clownnal foglalkozott a társulat, hogy aztán a Párizs Éjjelben a harmincas évek varietéinek, kabaréinak világát idézze meg Brassaï világhírű fotói segítségével.

A Non Solus azonban teljesen új fejezetet nyit a Recirquel történetében.

Léptékváltás Az új előadásban „csak” két artistát látunk majd a színpadon egész este. Hogyan következik mindez az eddigiekből? „A válasz nagyon egyszerű – mondja Vági Bence.

– Néha muszáj visszamenni az alapokhoz, össze kell húzódni egészen kicsire, és rákérdezni a dolgok kezdetére. Egy kétszemélyes darabnál az elsőtől az utolsó másodpercig nagyon fókuszáltnak és pontosnak kell lenni: ez olyan út, ahol semmit sem lehet »megúszni« látványos színpadi elemekkel. Időszerűnek éreztem ezt a fajta pontosítást a magam és a társulat életében is: a három nagy bemutató után szükséges volt, hogy ez jöjjön. Ne értsen félre senki: a korábbi premierek is közel állnak hozzám, ráadásul folyamatosan dolgozunk mindegyiken, mert hisszük, hogy egy előadás mindig képes alakulni, fejlődni, változni, ha törődnek vele az alkotók.”

Amikor a Non Solus születéséről kérdezem, a rendező visszautal A Meztelen Bohóc

NON SOLUS

5

6 emlékezetes zárójelenetére, amelyben Illés Renátó és Zsíros Gábor félelmetes kockaszámot adott elő a magasban. „Már akkor éreztem, hogy ez a szám valójában egy teljes történetet rejt magában, amelyből egy minőségében más világot lehet létrehozni a színpadon. A két fiú találkozása és együttműködése is egészen különleges, hiszen Renátó elsőrangú artista, Gábor pedig rendkívül erős táncos: előbbit tudatosan terelgettem a mozgásos, míg utóbbit az akrobatikus számok felé.

Amolyan hibridek lettek ők, hiszen mostanra több területen is kivételes színvonalon teljesítenek. És a történet része az is, hogy úgy érzem, mostanra lettek elég érettek ahhoz, hogy egy ilyen komoly munkában helytálljanak.”

Két férfi, egy eset Hogy a két főszereplő tökéletesen kiegészíti egymást, azt a velük közösen töltött rövid idő is igazolta: gyakran befejezik egymás mondatait, folytatják a másik gondolatát, és mindketten szinte kirobbannak az energiától.

Az artistaképzőben végzett Illés Renátó a Recirquellel dolgozik az első produkció, a Cirkusz az Éjszakában óta. A színházi világból érkezett, és tetszett neki, ahogyan Vági Bence lépésről lépésre ütőképes társulattá formálta a nagyon fiatal, könnyen és gyorsan tanuló csapattagokat. Zsíros Gábor egy tévéprodukció koreográfusaként találkozott először a Recirquellel, és A Meztelen Bohócban már Vági Bence társkoreográfusaként működött közre. „Ez volt az első igazi találkozásom az artisták világával: kisgyerekként a cirkusz nem ejtett ámulatba, de amikor Bence megkért, hogy tanuljak meg néhány artista jellegű elemet, ráéreztem az ízére – mondja Gábor. – Akkor értettem meg, hogy a mégoly látványosan kivitelezett trükk is kevés önmagában, ha nincs mellette tartalom, gondolat, emóció. Úgy érzem, készséges és fogékony voltam erre a világra, szerettem volna többet megmutatni magamból táncosként is, így jött az ötlet, hogy legyen Renátóval egy önálló számunk, az a bizonyos kocka. Nem gondolom magamról ma sem, hogy légtornász vagy akrobata lennék, de tény, hogy megnyíltak a határok az egyes műfajok között.” Renátó innen folytatja: „Én pedig bár sokat táncoltam, mégsem hiszem, hogy valódi táncos volnék. Bence figyelt, és meglátta, hogy mindkettőnket érdekel a másik területe, ezért rakott össze minket először egy szám, most pedig egy egész előadás erejéig.”

Fotó © Pozsonyi Roland

Fotó © Pozsonyi Roland

Hogy a két fiatal művész mennyire egy hullámhosszon van, és milyen remekül kiegészíti egymást, az talán már ennyiből is érzékelhető. Mindenesetre a közös kalandból közös tanulási folyamat is lett. Zsíros Gábor elmeséli, hogy eleinte társkoreográfusként olyan elemeket is kért az artistáktól, amelyekről ma már pontosan tudja, hogy több méterrel a föld fölött képtelenség őket végrehajtani. Hogy miért? „Mert mindig ott a gravitáció – mondja nevetve –, ami miatt alapfeltétel, de a sikerhez messze nem elég, ha nagyon jó az állóképességed és kivételes a koncentrációd. Itt mindenki az életével játszik. Egy másodpercre sem kapcsolhatsz ki, amíg a színpadon vagy.”

Illés Renátó is sokat tanult Gábortól: „Volt mit, hiszen nekem a táncnál kimaradt az alapozás: évekig jártam ugyan balettozni, de szebb lenne a mozgásom és kön�nyebben tudnék minden mozdulatot magamra adaptálni, ha meglenne az a tudásom, ami Gábornak. Van még valami, amit a munkakapcsolat során sajátítottam el tőle: a legnehezebb elemeket is úgy csinálja meg, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. A lazasága az egyik irigylésre méltó tulajdonsága.”

Adódik a kérdés, hogy az ezúttal színpadra nem lépő társulati tagok hogyan viszonyultak az új előadás próbáihoz. A két fiú egymás szavába vágva mondja el, hogy mindenkitől csak biztatást kaptak. A többiek is a produkció részének érzik magukat, a próbafolyamat alatt végig tanácsokkal és ötletekkel látták el őket. Illés Renátót eddig röhnradon láthattuk, volt handstand-száma, dolgozott tissue-n és a már többször emlegetett kockán, de Gáborral duótrapéz-számuk is volt. Az új előadásban ezeken felül kötéllel is dolgozik majd, Zsíros Gábornak pedig a már említetteken kívül szóló trapézszám bővíti repertoárját. Amiről pedig a legnagyobb lelkesedéssel mesélnek, az egy különleges, kettős handstand-szám lesz, amelyben a tánc és a cirkusz közötti határok végképp eltűnnek.

A gondolat teremtő ereje Vági Bence nem csak színházi értelemben akart visszanyúlni a kezdetekhez: a Non Solus nagy kérdéseket tárgyal ötvenperces játékidejében. Nyilvánvalóan lehetetlen a földi élet kezdetéről, az emberiség születésének első napjairól közhelyek és általánosságok nélkül beszélni, de a rendezőt már régóta foglalkoztatja, hogyan lehetne mindezt érthetően színpadra vinni úgy, hogy a végeredmény egyszerre legyen misztikus és minimalista.

NON SOLUS

9

10

A darab alapvetése elfogadja, hogy az élet egy gondolatból fakadt, ez a gondolat pedig bennünk, emberekben lakozik, s általa bármit létre tudunk hozni. A gondolat teremtő ereje és a születő élet összekapcsolódása volt a fő motívum a darab születésekor. Hogyan keletkezett az élet, milyen pozíciót foglal el test és lélek, egyáltalán: hogyan élhető az élet?

A rendező szerint a Non Solus nem vethető össze korábbi darabjaik egyikével sem. „Fontos pontra érkeztünk el: meg akartam értetni a társulattal, hogy a cirkuszművészettel is el lehet jutni az önkifejezés olyan mélységeibe, mint, mondjuk, a tánccal, ráadásul úgy, hogy minden részletet alaposan ki lehet dolgozni. A cirkuszban mindenkor nagy kísértést jelent a trükk, hiszen azzal mindig győzni lehet, a trükk joggal bilincseli le a nézőt. Most viszont, három nagy előadás után, úgy érzem, itt az ideje, hogy a társulat és a közönség is kicsit megnyugodjon, hogy mindenki lássa: a cirkusz nem pusztán számok egymásutánja. A saját dolgunkat nehezítjük meg természetesen, hiszen a cirkusz rendkívül kötött műfaj, rögzített elem- és formakészlettel, a Non Solusban azonban egy sor váratlan találkozás szemtanúi leszünk pusztán annak köszönhetően, hogy egy artista egy táncossal dolgozik együtt.”

Amikor felvetem a rendezőnek, hogy mintha kiábrándultságot éreznék a hangjában a nagyszabású, látványos cirkuszi show-műsorokkal kapcsolatban, nem tagadja ezt: „Sokan világszerte pénzcsinálásra álltak be, hiszen a műfaj népszerű és eladható, a közreműködők csereszabatosak, a turnécsapatok akár egyszerre is képesek fellépni ugyanazzal a műsorral a világ különböző pontjain. Azt azonban kevesen csinálják, amit a magyar Recirquel: mi már jó ideje ugyanazokkal a művészekkel dolgozunk, mert csak így tud létrejönni egy társulat. És látom a változást azokon a gyerekeken, akik még szinte kamaszként kerültek ide, most pedig kész nőkként és férfiakként tudnak megmutatkozni a színpadon. Azt hiszem, ez az állapot minden rendező álma: nincs már kétely, csak az egymás iránti bizalom és a munka iránti alázat.

Aki pedig mer, az előtt új dimenziók nyílnak meg.”

A rajongókat gyorsan meg kell nyugtatnunk: a nagyszabású látványvilág természetesen továbbra is a Recirquel egyik védjegye marad: a Non Solus sem lesz üres színpadra álmodott kamaradarab. Az Iványi Árpád jegyezte díszlet egyszerre sokatmondó és szerény, jól világítható és jól használható tér, amely olykor maga kommunikál a nézővel. Egy óriási, megfestett lepel és az azt körbefogó hatalmas tükrök jelentik a díszlet alapját. És bár Iványi Árpád hosszú ideje ismeri a rendezőt, sokat dolgoztak együtt is, ez az első közös cirkuszi produkciójuk, ahol a tervezőnek meg kellett tanulnia kevésbé konkrét, inkább álomszerű, asszociatív díszletet létrehozni, hogy az hatékonyan szolgálja az előadást.

Fotó © Pozsonyi Roland

12 A Vági és Iványi által kidolgozott látványkoncepció szerves része a Maxin10sity jegyezte animáció és vetítés. „Sokáig tartottam a vetítéstől – mondja a rendező –, hiszen elvonja a néző figyelmét a színpadi akcióról, de most sikerült olyan technikát és formát találnunk, amelynél a közönségben nem is tudatosul, mikor lát vetítést vagy fényeffektet.” A látványos és sejtelmes jelmezeket újra Berzsenyi Kriszta készíti, ő már A Meztelen Bohóc óta együtt dolgozik a társulattal.

A darab zeneszerzője Terjék (Fiddler) Gábor, aki 2013-ban a Cirkusz az Éjszakában társzeneszerzője volt Sárik Péter oldalán. A Non Solusban összetett hangzással kísérleteztek, hiszen a fenséges témához adekvát muzsikát kerestek. „Amikor a középkorban az emberek beléptek egy templomba, amelyben eleve kicsinek érezték magukat, ezt a benyomásukat csak tovább erősítette a megszólaló orgona hangja, amely az isteni jelenlét egyik jele volt. Ma a filmekben elektronikus zenével érnek el hasonló hatást, mi azonban vissza akartunk lopni valamit az eredeti hangulatból: az elektronikus szólamokat így vegyítettük a Fassang László által a Müpa orgonáján lejátszott futamokkal” – mondja a rendező, és hozzáteszi: „Most először használjuk fel klasszikusok remekműveit, amelyek kiválasztásában barátom, Zoboki Gábor építész, a Müpa épületének tervezője volt segítségemre: Bach h-moll miséjéből, illetve a Goldbergvariációkból hallhatunk majd néhány megrendítően szép részletet.”

Ami a Non Solus általános hangulatát illeti, Vági Bence szerint a darab igazi slow piece lesz: „Ötven perc nyugalom, amelyre nagyon nagy szükségünk van ma.

Az a célunk, hogy olyan legyen, mint egy meditáció: kikapcsol, és »csak« lélegzik.

Bizonyos értelemben szembe megyünk az elvárásokkal: úgy hiszem, mára megtanultam, hogyan lehet show-t készíteni, ám ennek az elemeit most nem vetjük be.

Ne ijedjen meg senki, a Non Solus ugyanúgy a nézőkért és a nézőknek szól, mint az eddigi darabok, de most egy kicsit komolyabban, csöndesebben, mint ahogyan azt megszokták. Fontos, hogy kihívás elé állítsam a csapatot és a bennünket kísérő közönséget egyaránt. Bízom benne, hogy észreveszik: most valami mást csinálunk.” Írta: Jászay Tamás

Alkotók Író, koreográfus, látványkoncepció, rendező: Vági Bence A Sir Paul McCartney alapította és patronálta Liverpool Institute for Performing Arts koreográfusrendező szakán szerzett diplomát, ahol tanulmányai során a kabarék és a varieték iránti fokozódó érdeklődése és kutatásai vezették el a cirkusz addig általa kevésbé ismert világához.

A zenés és a táncszínház esztétikai Fotó © Csibi Szilvia, Müpa alapjairól indulva új nyelvet teremtett a nagy hagyományokkal rendelkező és méltán világhírű magyar cirkuszművészetben. A kimagasló technikával rendelkező artistákat a tánc-, a zene- és a színházművészet világába bevezetve egyedi, középkelet-európai újcirkusz-stílust hozott létre.

A 2012-ben alapított Recirquel társulat ez idáig négy egész estés előadást állított színpadra: 2013-ban a Cirkusz az Éjszakában, 2014-ben A Meztelen Bohóc, majd a Párizs Éjjel című előadásokat, 2015-ben pedig a Non Solus című produkciót.

Vági Bence társulatának külföldi vendégszereplései egyre sokasodnak, a Recirquel fellépéseit Európában és a tengeren túl is mind nagyobb nemzetközi figyelem is kíséri.

NON SOLUS

13

14

Fotó © Pozsonyi Roland

Zene: Terjék (Fiddler) Gábor

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Díszlet: Iványi Árpád

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Dubajban tanult a SAE Institute-on, ahol ösztöndíjasként hangmérnöki diplomát szerzett. A zene iránti szeretete gyermekkorára nyúlik vissza, mely egész eddigi munkásságára nagy hatással volt. Több könnyűzenei területet is megismert, az évek során lehetősége volt rezidens DJ-ként elektronikus zenét játszani, zenei albumokat készíteni, promóciós videókhoz zenét írni és remixeket készíteni. Zenéit több százezren hallgatják online, s ez folyamatos inspirációt ad számára. Sárik Péter és Vági Bence felkérésére zeneszerzőként és hangszerelőként közreműködött a Recirquel Cirkusz az Éjszakában című nagy sikerű produkciójában. A Non Solus előadáshoz átfogó zenei világot alkotott, amellyel könnyed egyensúlyt teremt a produkcióban felcsendülő Bach-művekkel.

2002-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakán. Azóta dolgozik hazai és külföldi produkciókban, a film, a színház, a televízió és a belsőépítészet különböző területein látványtervezőként és díszlet-jelmeztervezőként.

Számos tervezői munkája mellett rendezéseit is láthatjuk a Noir Színház égisze alatt, melynek egyik alapító tagja.

NON SOLUS

15

16

Vetítés és animáció: Maxin10sity A magyar vizuális művészcsapat 2014-ben alakult, és azóta számos nemzetközi díjat nyert el. Munkáikkal világszerte bemutatkoztak már, fénnyel borítva híres épületek homlokzatait: Moszkvában, Olmützben, Lyonban, Prágában, Karlsruhéban és Bukarestben is bizonyítottak. A Non Solus produkcióban való közreműködésükkel első ízben hozzák be fényfestésük különleges világát a színház falai közé.

Fény: Lenzsér Attila

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Jelmez: Berzsenyi Kriszta

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Világítástervezőként számos rendezvényen és koncerten működött közre. 2011 és 2014 között nemzetközi zenei fesztiválok nagyszínpadainak világításáért felelt. Színházi munkái közül kiemelendő Böhm György rendezővel való együttműködése. 2013-ban elnyerte „Az év világosítója és látványtechnikusa” díjat, 2014-ben pedig a DTS Excellence Awardson részesült szakmai elismerésben.

1996-ban diplomázott a Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakán. Közel húsz éve dolgozik Budapesten és országszerte több színházban. Az utóbbi években nemzetközi, főként európai színházak produkcióiban is részt vett alkotóként, többek közt Grazban és Avignonban. Filmekhez is gyakran tervez ruhákat, kedvencei azonban az opera és a táncos műfajok. Utóbbiak nem véletlenül, korábban ugyanis egy táncszínház tagjaként táncolt.

Az újcirkusz világához A Meztelen Bohóc produkció kapcsán került közel, majd a Párizs Éjjel előadásban is a Recirquel csapatával dolgozott.

Technikai vezető: Vladár Tamás

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Pályafutását tornászként kezdte, mellette kézilabdával és dzsúdóval foglalkozott. Később rúdugróként, mountainbike-versenyzőként ért el eredményeket. Edzőként és testnevelő tanárként dolgozik, szabadidejét hegy- és sziklamászással tölti. Hazai és nemzetközi alpintechnikai és hegymászó-oktató. Ebben az előadásban, amelyben a szereplők ismét több méter magasban dolgoznak, a biztonságos bekötésekért személyében olyan szakember felel, aki szintén otthonosan mozog a szédítő magasságokban.

Díszlettervező-asszisztens: Pintér Áron Gyermekkora óta a mozgással, a sporttal és a művészettel jegyezte el magát. Tizenkét évesen nyert felvételt a Baross Imre Artistaképzőbe, ahol kiváló mesterek keze alatt tanulhatott és sajátíthatta el a szakma minden csínját-bínját. 2013-ban fejezte be tanulmányait, három fő szakiránnyal gazdagodva: lengődrót, amely zsánerét tekintve kötéltánc, lábzsonglőr, valamint komikus-bohóc. A Recirquel társulat alapító tagja, első ízben mutatkozik be assziszFotó © Csibi Szilvia, Müpa tensi szerepkörben.

NON SOLUS

17

18

Jelmeztervező-asszisztens: Muladi Klára Gyermekkora óta érdeklik a jelmezek, korhű ruhák, nagymamája vezette be nézőként a színház világába. Ráérzett, hogy ez a neki való munka, ami egyben a hobbija is. Öltöztetőként a művészek egyéni szokásait tartja szem előtt, kivitelezőként pedig azon dolgozik, hogy a jelmez minősége, kényelme segítse a fellépők munkáját, a látvány pedig estéről estére elvarázsolja a közönséget.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

A zenei felvételen közreműködik: Fassang László – orgona Generációja egyik legsokoldalúbb orgonaművésze.

Kitüntetéses diplomáit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a párizsi Conservatoire-on szerezte, e rangos intézményeknek ma már tanára.

A világ legrangosabb orgonaversenyein aratott győzelmei közül kiemelkedik a calgaryi improvizációs aranymedál (2002) és a chartres-i interpretációs nagydíj, valamint közönségdíj. Kivételes adottságokkal rendelkező improvizáló művészként és billentyűs játékosként érdeklődése a csembalótól a fortepianón és a zongorán át egészen a HammondFotó © Csibi Szilvia, Müpa orgonáig terjed. A klasszikus orgonamuzsika tolmácsolása mellett rendszeresen részt vesz világzenei és jazzprodukciókban. Világszerte koncertezik, emellett a Müpa orgona-koncertsorozatának művészeti vezetője.

Munkásságát 2006-ban Liszt- és Prima-díjjal, 2013-ban Gramofon-díjjal ismerték el.

19

Illés Renátó

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Zsíros Gábor

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

NON SOLUS

Előadók Gyermekkora óta a színpad, a tánc, az akrobatika és a versenyzés a lételeme.

A Baross Imre Artistaképzőben végzett, 2009-ben ő kapta a tánctanulók számára létesített Vadady Ágnes-díjat. 2011-ben az első Magyar Tissue (Silk) Bajnokságon egyéni és páros versenyzőként is aranyérmet nyert, és megkapta a Fővárosi Nagycirkusz különdíját. Mindig újra, különlegesre törő művészként örömmel fogadta 2013 januárjában a Recirquel társulati tagságra szóló felkérését.

Az itteni munka azóta is örömmel tölti el, és aktívan részt vesz az előadások alkotófolyamatában.

Latin és standard táncokkal foglalkozott, 2008-ban magyar show-tánc-bajnok volt.

A Kortárs és a Magyar Táncművészeti Főiskolán tanult, 2007-től jelentős produkciókban dolgozott táncosként és koreográfusasszisztensként. 2013-ban az RTL Klub X-Faktor tehetségkutatójának koreográfusa volt. A Recirquel társulat A Meztelen Bohóc című produkciójának alkotófolyamatában koreográfus-asszisztensként vett részt, a Párizs Éjjelben pedig társkoreográfusi szerepet töltött be.

Mindkét előadásban táncosként is szerepel.

20

Fotó © Posztós János, Müpa

Summary Non Solus, the Recirquel Company Budapest’s fourth full-length production, will introduce fans to an entirely different side of the group. This is also alluded to in the title, which means „not alone”, as there will „only” be two performers in the spotlight: acrobat Renátó Illés and dancer Gábor Zsíros.

The basic concept for the work originates from a routine previously performed by the two artists: the spectacular cube act that closed the troupe’s The Naked Clown production. Over time, it became apparent to director-choreographer Bence Vági, who also heads up the company, that there was something there that should be related to the audience in more detail.

Non Solus speaks of sombre and weighty subjects amidst a spectacular, but nevertheless simple, external setting. The primary emphasis, naturally, remains on the circus tricks, but this is truly a slower piece compared to previous works.

Unfolding before us on the stage of the Festival Theatre will be a large-scale chamber work using props and equipment that promise a breathtaking – and true to form, hazardous – programme: not only will we get to watch the two young men on the gym wheel, on the cube and on the ropes, they’ll also be thrilling the audience on the solo and duo trapeze, as well as with an extraordinary handstand act.

The production poses the great questions of life, about beginnings and birth, in a way that throws the door between circus art and dance wide open. The players, wearing Kriszta Berzsenyi’s highly evocative costumes, encounter each other in an unlikely, dream-like space designed by Árpád Iványi. Enhancing the experience are the video projects, nearly imperceptible to the naked eye, of the Maxin10sity team, with composer Gábor (Fiddler) Terjék integrating electronic music with Bach works and organ playing by László Fassang.

Director Bence Vági says that his primary aim is for the viewer to forget the outside world while watching the performance: so that anyone who comes here can disengage and „simply” breathe. Over the past three years, Recirquel has proved that it knows how to put on a show. Non Solus, on the other hand, is an invitation to join a thought-provoking, meditative, relaxed and highly intelligible journey.

SUMMARY

21

Little G Weevil Band: Something Poppin’ 2018. április 24.

Portico Quartet

2018. május 12.

Fotó © Rich Williams

9Bach

2018. május 30.

Fotó ©Dewi Glyn Jones

HEY, JUNE!

Antonia Vai

2018. június 18.

HEY, JUNE!

kéknyúl: criminal funk

2018. június 20.

JAZZLEGENDÁK

Hudson: DeJohnette, Scofield, Medeski, Colley

2018. július 6.

Fotó © Nick Suttle

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Címlapfotó: Réthey-Prikkel Tamás A szerkesztés lezárult: 2018. március 12.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!