Müpa műsorfüzet - Monika Melcová és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusai (2018. december 12.)

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

Monika Melcová és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusai

2018. december 12.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Végtelen Müpa-élmények akár ajándékutalványként is!

mupa.hu

12 December 2018 Béla Bartók National Concert Hall

2018. december 12.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

CHRISTMAS ORGAN CONCERT KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

Monika Melcová (organ) and the Gaudete, Laudate and Exsultate Choirs of the Zoltán Kodály Hungarian Choir School

Conductors: Rita Domány, Borbála Sapszon, Márton Tóth Marchand: Grand dialogue Bárdos: Christmas Kyrie Miklós Kocsár: Maria, fons aquae vivae Kodály: Jesus and the Children Péter Nógrádi: Bethlehem, Bethlehem Ferenc Sapszon: Two Christmas songs: A Lovely Rose Has Just Bloomed On the Birth of God Kodály: Ave Maria J. S. Bach: Toccata in E major, BWV 566 Vivaldi–Bach: Concerto in D major, BWV 972 Fauré: Pavane (organ transcription by G. Piper) Vierne: Carillon de Westminster, op. 54, No. 6 Verdonck: Ave Maria Willcocks: He Smiles Within His Cradle Kodály: Geneva Psalm No. 114 Monika Melcová: Improvisation Kodály: Hungarian Mass – Gloria The English summary is on page 11.

Monika Melcová (orgona) és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gaudete, Laudate és Exsultate kórusai

Vezényel: Domány Rita, Sapszon Borbála, Tóth Márton Marchand: Grand dialogue Bárdos: Karácsonyi kírie Kocsár Miklós: Maria, fons aquae vivae Kodály: Jézus és a gyermekek Nógrádi Péter: Betlehem, Betlehem Sapszon Ferenc: Két karácsonyi ének: Mostan kinyílt Születésén Istennek Kodály: Ave Maria J. S. Bach: E-dúr toccata, BWV 566 Vivaldi–Bach: D-dúr concerto, BWV 972 Fauré: Pavane (G. Piper orgonaátirata) Vierne: Westminsteri harangok, op. 54, No. 6 Verdonck: Ave Maria Willcocks: He Smiles Within His Cradle Kodály: 114. genfi zsoltár Monika Melcová: Improvizáció Kodály: Magyar mise – Gloria

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

3

4

A szlovákiai Iglón született Monika Melcová már ötéves korában megismerkedett a zongorával és az orgonával.

Kassai alap- és középfokú tanulmányai után a bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemen képezte magát Hans Haselböck és Michael Radulescu orgonista növendékeként. 1999-ben mesterdiplomája mellett az Osztrák Szövetségi Kormány kiválósági díját is átvehette. Ezt követően a Meyer Alapítvány ösztöndíjával Párizsban, a nagy múltú Conservatoire-on Olivier Latry és Michel Bouvard osztályában tanult. Egy másik ösztöndíj, amelyet a Nadia és Lili Boulanger Alapítványtól nyert el, lehetővé tette számára, hogy 2000 és 2002 között a lyoni Nemzeti Zene- és Táncművészeti Konzervatóriumon improvizációs technikákat tanulhasson Loïc Malliétól.

Számos nemzetközi versenyen szerepelt sikerrel: a zsolnai orgonafesztiválon közönségdíjas lett, az UNESCO lisszaboni versenyén pedig különdíjat kapott. A 2002/2003-as évadban Japánban a sapporói Kitara Hangversenyterem rezidens orgonistája volt, és szerte a szigetországban adott hangversenyeket. Továbbra is rendszeresen fellép Japán, valamint Európa nagy koncerttermeiben (tokiói Suntory Hall, bécsi Musikverein), illetve katedrálisaiban (párizsi Notre-Dame-, Saint-Sulpice- és La Madeleine-székesegyház, bécsi Stephansdom). Rádió- és televíziófelvételeket készített a tokiói NHK, a Radio France Musique, a bécsi ORF Vienna és a brüsszeli RTBF csatornáknak.

2012-ben a Grand Prix de Chartres nemzetközi orgonaverseny zsűritagja volt. Tanítani 1992 és 1994 között szülőhazájában kezdett. Pedagógusi tevékenységét Japánban folytatta, ahová időről időre azóta is visszatér, hogy mesterkurzusokat tartson.

2008 óta improvizációt tanít a San Sebastian-i Musikene zenei egyetemen, a madridi Katarina Gurska Zeneakadémián pedig basso continuót és historikus orgonát.

A francia orgonazene 1660–1740 közötti virágzása a gall orgonairodalom „klasszikus” korszakaként vonult be a köztudatba – annak ellenére, hogy ez az időszak részben XIV. Lajos uralkodása, egészében pedig a barokk zene periódusára esik. Louis Marchand (1669–1732) műveiben e stílus reprezentáns alkotásait tisztelhetjük. Az 1696-ban Versailles-ban komponált orgonadarab, a Grand dialogue címe „beszélő név”. A dialogue arra utal, hogy a bevezető prelúdiumot követő szakaszban Marchand a francia operák

arioso-technikájára alludál úgy, hogy a felső, illetve alsó regiszterben megszólaló hangok akár egy-egy, egymással párbeszédbe elegyedő szereplőnek is megfeleltethetők.

A dialogizálás – ha nem is ilyen közvetlen módon – a darab többi részére is jellemző: közvetlenül a recitativós szakasz után echo-effektusokkal tűzdelt rész következik – azaz hangos és halk ütemek párbeszéde –, majd egy újabb szakaszban a különböző, előírt regisztrálásokkal a hangszínek is diskurzusba elegyednek egymással. A darab címében a grand kifejezés a mű pompájára, ünnepélyes hangvételére, és a kompozíció elején és végén megmozgatott hangtömegekre utal.

Marchand 1713-tól nagyszabású körutat tett Németországban, s a német-római császár és számos választófejedelem előtt is játszott. 1717 szeptemberében a drezdai udvar versenyt szervezett közte és Johann Sebastian Bach (1685–1750) között. Német források szerint Marchand az ünnepelt weimari orgonista játékát meghallva megfutamodott a találkozás elől.

A toccata, amelyet jellegzetesen német műfajként tart számon az utókor, valójában – amint azt neve is sugallja – szintén itáliai eredetű. A 16–17. századi orgonaszerzők, elsősorban Andrea Gabrieli és Claudio Merula alakították ki; északra a holland Jan Pieterszoon Sweelinck közvetítésével került. Bach idejében a toccata már az orgonisták egyik reprezentatív műfaja volt, amelyben a virtuóz elemek – pedálszólók, a több manuált igénylő, bonyolult kézkeresztezések, visszhang-hatások, gyors futamok és ehhez hasonló látványos hangszertechnikai fogások – éppen úgy jelen voltak, mint a legigényesebb ellenpontos megoldások.

Bach orgonista kortársai kétféle értelemben használták a toccata szót. A „délnémetek” – elsősorban Johann Pachelbel és köre – toccatái rövidek; nincsenek bennük egymástól jól elkülöníthető, egymással kontrasztban álló szakaszok; általában egyfajta mozgásforma uralja az egész művet. Az úgynevezett „északnémet” orgonastílust művelő zeneszerzők – többek között Franz Tunder, Dietrich Buxtehude, Nicolas Bruhns és Georg Böhm – prelúdiumai és toccatái ezzel szemben terjedelmes és igényes, többrészes szerkezetű zeneművek, amelyekben szabad szólamszámú, improvizatív szakaszok váltakoznak szigorú felépítésű fúgákkal vagy fúgaszerű részekkel. A szakaszok száma három vagy öt, ritkábban hét vagy kilenc. Az első és utolsó szabadabb, rögtönzéses stílusban készült, a páros számúak pedig fúgák, amelyek egymással gyakran variációs viszonyban állnak – például olyan módon, hogy ugyanannak a témának más-más metrumú változataira épülnek.

Bach mindkét stílusban írt toccatákat. A feltételezések szerint 1705/1706 telén, Lübeckben keletkezett, fiatalkori E-dúr toccata (BWV 566) az „északnémet” iskola követője.

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

5

6

Az ötrészes darab két prelúdiumból áll, amelyet mindig egy fúga követ; a darabot az ötödik, finalé jellegű rész zárja le. Megannyi Buxtehude-darabhoz hasonlóan az előjátékokat egyszólamú futamok indítják, amelyek tartott pedálhang fölötti akkordsorhoz vezetnek. Ezeket rövid pedálszóló követi, majd mindkét prelúdium egy sokszólamú, de meglehetősen áttört, sok szünettel szaggatott, „felelgetős” szakas�szal zárul. Szintén az északnémet mintáknak megfelelően az első, páros ütemű és a második, páratlan ütemű fúga témája egymás változatai. A második fúgát az utána következő, záró szakasztól nem választja el kettősvonal: a fúgaszerű szerkesztés fokozatosan oldódik fel harmonikus figurációkban, virtuóz pedálfutamokban. A toccata két utolsó szakaszának ilyen egybemosása szintén Buxtehude egyik kedvelt fogása volt.

Az E-dúr toccata több forrásban maradt ránk, ám közülük egyik sem Bach-autográf, így a muzikológusok manapság a mű hitelességét is megkérdőjelezik. A darab a különböző forrásokban eltérő hangnemekben és címekkel szerepel. A hangnemi eltérés mögött gyakorlati okok állnak: olyan templomokban, amelyekben az orgona középhangos temperálású volt, az E-dúr hangnemet nem lehetett kielégítő minőségben használni.

Bach nagyjából a Marchand-történettel egy időben, az 1710-es évek derekán kezdett behatóbban foglalkozni az itáliai hangszeres zenével: János Ernő szász-weimari herceg jóvoltából olasz kompozíciók gazdag tárháza vált hozzáférhetővé az udvari zenekar számára. Bach érdeklődése csakhamar Antonio Vivaldi (1678–1741) művészete felé fordult.

Bach első életrajzírója, Johann Nikolaus Forkel több ízben foglalkozott azzal a ténnyel, hogy Bachnak tulajdonképpen nem is volt tanítója. Sokkal inkább önállóan, lankadatlan szorgalommal tanulmányozta a régebbi és főként a kortárs mesterek műveit, amelyeket mintául vett saját alkotásaihoz. Forkel azt is megállapította, hogy Bach csakhamar megérezte: a korábbi, német orgonahagyományokon alapuló műveit jellemző „örökös futkározással és ugrándozással még semmit sem ért el”, a „gondolatok között rendet, összefüggést és arányosságot kell teremteni”. Céljainak megvalósításához Vivaldi akkoriban megjelent concertói jelentettek mintát.

Bach Vivaldi nyolc concertóját ültette át az általa művelt hangszerekre: orgonára és csembalóra. A transzkripció elkészítése során „tanulmányozta a gondolatok menetét, ezek egymás közötti összefüggését, a modulációk váltakozását és egyebeket”. Az átdolgozás során, amikor a hegedűre írt, de billentyűs hangszerre nem alkalmas futamokat át kellett alakítania, megtanulta, „hogy zenében gondolkozzék, így munkája végeztével nem kellett többé ujjaitól várni a gondolatokat, hanem ezeket képzeletéből vehette”.

Az utókor számára, amely már alig vagy egyáltalán nem ismerte Vivaldit, talány lehetett, miért foglalkozik ilyen behatóan a szerkezet és szerkesztés, a tartalom és forma szigorú egyensúlyának mestere a tökéletesen ellentétes zeneszerző-egyéniséggel, a színek játékának, a formák szabad, fantáziáló szétbontásának művészével, a romantikusan hajlékony Vivaldival. A concerto forma, amely Vivaldinál csupán laza váz, segédeszköz a fantázia kibontásához, a műfajt zeneszerzői rendszerébe integráló Bachnál rendeződött valódi szerkezetté: a hangsúly nála került a szerkesztés fegyelmére, a zenei anyag szervességére és egyöntetűségére.

A ma este felcsendülő D-dúr concerto (BWV 972) eredetije Vivaldi mérföldkőnek számító L’estro armonico (Harmóniai ihlet) című opusából a kilencedik versenymű.

A velencei mester opus 3-ként megjelent sorozata 1711-es, amszterdami megjelenését követően szinte egyik napról a másikra „levette lábáról ” az európai, de különösen a német zenei életet.

Melcová mai hangversenyén kitérőt tesz a késő romantika világába is. Gabriel Fauré (1845–1924) Elisabeth Greffulhe grófnőnek ajánlotta 1887-ben, eredetileg zongorára komponált Pavane-ját, amelyet később a grófnő felkérésére kórussal és hangszerekkel (például hárfával) is kiegészített. „Elegáns, de nem különösebben érdekes” – írta a darabról maga a szerző. Ennek ellenére a Pavane igen népszerű lett, ha nem is a kórusos, hanem eredeti változatában.

A gyermekkora óta vak Louis Vierne (1870–1937) a Notre-Dame orgonistája volt, s nagyszabású orgonaszimfóniái mellett számos kisebb lélegzetű darabot is írt.

Ezek egyike az 1927-ben publikált Westminsteri harangok. Vierne orgonálás közben, szívinfarktus következtében hunyt el hatvanhét évesen.

Monika Melcová mellett a mai esten a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gaudete és Laudate Gyermekkara, illetve Exsultate Fiú Vegyeskara lép pódiumra. A Kórusiskola Budapest önkormányzatának tizenkét évfolyamos iskolája, amelynek 1988-as megalapítása az újkori magyar zenepedagógia történetének egyik legizgalmasabb vállalkozása volt. Kodály annak idején angliai mintára álmodta meg a zenei általános iskolákat, ám azokban sem került kellően előtérbe a zene, ezért a Kórusiskola alapítója, Sapszon Ferenc igyekezett visszatérni Kodály elveihez. Az iskola célja az emelt szintű ének-zene-tanítás, zeneiskolai képzés és a nyugat-európai, egyházi kórusiskolai gyakorlat egy nevelési egységben történő megvalósítása. A kodályi nemzetnevelő elgondolás jegyében a tanulók egész személyiségének formálására, testi és szellemi fejlődésének elősegítésére törekszenek – mindebben nagy szerepe van a kóruséneklés

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

7

8

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Exsultate Fiú Vegyes Kara

egyedülálló pedagógiai erejének. A kórusokat a mai estén az iskola három kiváló pedagógusa, Domány Rita, Sapszon Borbála és Tóth Márton vezényeli.

Műsorukon elsősorban magyar szerzők művei szerepelnek. Kodály Zoltán (1882–1967) nevét mindenki ismeri, hiszen hungarikumként nyilvántartott zenepedagógiai munkássága mind a legkisebb gyermekek, mind a hivatásos muzsikusok repertoárját meghatározza. Kórusművei között számos népdalfeldolgozás, magyar költők verseire írt kompozíció és egyházi darab is található. Az Ave Maria 1935-ben, a Jézus és a gyermekek 1947-ben, az orgonakíséretes 114. genfi zsoltár 1951-ben, a Magyar mise 1966-ban keletkezett.

Kodály egyik leghívebb tanítványa, Bárdos Lajos (1899–1986), a Mátyás-templom egykori regens chorija, azaz karnagya az egyházi kórusokkal kialakított szoros munkakapcsolat mellett erősen kötődött a népzenéhez is – erről számos kórusműve tanúskodik.

A koncerten elhangzó karácsonyi dal is ennek egyik tanúbizonysága. Kocsár Miklós (*1933) kórusművei hasonlóan elválaszthatatlanok a magyar zenei és irodalmi hagyományoktól, ugyanakkor világszerte ismertek és népszerűek. 2008-ban komponálta Négy Mária-ének Esterházy Pál emlékére című sorozatát, amelynek nyitó darabja a Maria, fons aquae vivae. Nógrádi Péter (*1952) életművének tekintélyes részét szintén kórusművek teszik ki. Ehhez igazi lökést adott a legendás karnagy, idősebb Sapszon Ferenc, akivel a budaörsi Pro Musica kórusban dolgozott együtt. Ott került szorosabb kapcsolatba Kodály és Bartók munkásságán kívül Kocsár Miklós zenéjével is.

Sapszon Ferenc (*1952) Kossuth-díjas karnagy, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola alapítója és művészeti vezetője időnként komponál is. Két karácsonyi ének című művében

népi gyűjtésből származó énekeket dolgozott fel. Az első, költői szépségű parlandorubato dal, míg a második ritmikus, aszimmetrikus lüktetésű népénekben a jókedv állandóan fokozódik, és a végső allelujázásban ér a csúcspontra.

Az énekkarok programja két külföldi kompozíciót is tartalmaz. Cornelis Verdonck (1563–1625) késő reneszánsz flamand komponista úgy képviselte az itáliai madrigálstílust Észak-Európában, hogy a mediterrán országok közül csak II. Fülöp spanyol udvarában fordult meg, Itáliában soha nem járt. David Willcocks (1919–2015) brit karvezető, orgonista és zeneszerző neve összefonódott a cambridge-i King’s College kórusának tevékenységével, amelynek 1957 és 1974 között igazgatója volt. Ez idő alatt számos emlékezetes koncertet és hangfelvételt jegyzett, de más kórusokkal, számos fesztiválon is dolgozott, s vezette a Royal College of Musicot is. Írta: Németh Zsombor A műsor teljessé válása után kiegészítette: Tóth Anna

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

9

10

Laudate Choir of the Zoltรกn Kodรกly Hungarian Choral School

Summary The organist Monika Melcová was born in Slovakia and currently resides in Spain.

She has studied in Košice, Vienna, Paris and Lyon, and is a regular guest in some of the world's major cathedrals and concert halls. She spent the 2002/03 season in Japan as the resident organist of Sapporo's Kitara Concert Hall. Since 2008, she has served as the improvisation instructor at Musikene, San Sebastian's music academy, while also teaching basso continuo and historical organ playing at the Centro Superior Katarina Gurska in Madrid. In tonight’s performance, Melcová will present the historical side of her musical talents to the Budapest audience.

The concert will open with Louis Marchand's organ piece Grand dialogue, composed in Versailles in 1696. The title refers to the piece's solemnity and dialectical tone.

Marchand is today primarily remembered as the man who should have faced Johann Sebastian Bach in an organ “duel” at the Dresden court in September 1717. However, after hearing the celebrated Weimar organist play, Marchand beat a hasty retreat before the encounter could take place. It was around the same time, in the mid-1710s, that Bach himself started to engage more profoundly with Italian instrumental music.

Prince Johann Ernst of Saxe-Weimar ensured that his court orchestra could have access to a large number of Italian pieces, and Bach soon developed an interest in the work of Antonio Vivaldi, rewriting several of his concertos for keyboard instruments and thus learning to “think in music”. The original version of the Concerto in D major (BWV 972) being played tonight is the ninth concerto from Vivaldi's L’estro armonico.

The toccata is likewise a genre of Italian origin. One of the representative genres of the organists of Bach's era, it was marked just as much by virtuosic elements as it was by demanding contrapuntal techniques. It is thought that Bach wrote his youthful Toccata in E major (BWV 566) in Lübeck during the winter of 1705/06, following the “Northern German” toccata style.

Joining Melcová on the stage tonight will be the Gaudete, Laudate and Exsultate Choirs of the Zoltán Kodály Hungarian Choir School. The school's aim is to offer vocal and musical teaching of the highest calibre, provide formal musical training and perpetuate the Western European church choir school tradition in a unified educational setting.

SUMMARY

11

Szalóki Ági és vendégei karácsonyi koncertje

Mindez világ örvendezzen!

2018. december 27.

Szalóki Ági

ÚJÉVI HANGVERSENY FIATALOKNAK

Haydn: A teremtés – részletek

Közeműködik: Rácz Rita, Megyesi Zoltán, Cser Krisztián, a Magyar Rádió Énekkara, Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar Vezényel: Fischer Ádám

2019. január 1.

Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Lehár: A mosoly országa

A Müpa és a Shanghai Opera együttműködésében Vezényel: Xu Zhong Rendező: Káel Csaba

2019. február 1., 2.

Xu Zhong

Olga Peretyatko áriaestje

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Michelangelo Mazza

2019. február 26.

Olga Peretyatko Fotó © Alikhan photography

Iveta Apkalna, Mariss Jansons és a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara

2019. március 19.

Iveta Apkalna Fotó © Nils Vilnis

ORGONA-PÁRBAJ

Sietze de Vries és Dirk Elsemann

2019. április 3.

Dirk Elsemann Fotó © Kotschy Gábor, Müpa

előzetes,

AJÁNLÓ

CSATLAKOZZ HOZZÁNK!

Tartozz a HVG közösségéhez, támogasd a munkánkat.

Tagságoddal exkluzív szerkesztőségi tartalmakhoz jutsz, betekinthetsz a kulisszák mögé és kedvezményesen vásárolhatsz.

tagsag.hvg.hu A HVG Pártoló Tagság egy többszintű közösségi program. A különböző szintek egymásra épülő előnyöket biztosítanak a tagjainknak. Úgy válhatsz pártoló taggá, ha regisztrálsz, és megvásárolod a tagsági csomagjaink egyikét.

Megrendelés: bolt.hvg.hu/partolo-tagsag

Müpa-élmény 360 fokban

Látogasson el egyedülálló házbemutató VR-túránkra!

mupa.hu

Csatlakozzon ingyenes hűségprogramunkhoz, gyűjtse a pontokat és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/husegprogram

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

Végtelen téli élmények jégpálya–újcirkusz–koncertek

mupa.hu

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2018. december 4.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Emberi Erőforrások Minisztériuma