FELFEDEZÉSEK
Dobszay Péter és a Szegedi Szimfonikus Zenekar
2019. február 24. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
RÉGIZENE
Fesztivál 2019 Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin
2019. március 1.
La Chapelle Rhénane
2019. március 7.
Kelemen Barnabás és barátai
2019. március 8.
Händel: Izrael Egyiptomban
Václav Luks és a Collegium 1704
2019. március 9.
Montéclair: Jephté
2019. március 11.
mupa.hu
3
24 February 2019 Béla Bartók National Concert Hall
2019. február 24. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
DISCOVERIES FELFEDEZÉSEK
Péter Dobszay and the Dobszay Péter és a Szegedi Szeged Symphony Orchestra Szimfonikus Zenekar Featuring: Tomoki Sakata – piano Ririko Takagi – violin Conductor: Péter Dobszay Beethoven: Piano Concerto No. 5 in E-flat major, op. 73 1. Allegro 2. Adagio un poco mosso 3. Rondo: Allegro Brahms: Violin Concerto in D major, op. 77 1. Allegro non troppo 2. Adagio 3. Allegro giocoso, ma non troppo vivace – Poco più presto
Közreműködik: Szakata Tomoki – zongora Takagi Ririko – hegedű Vezényel: Dobszay Péter Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny, op. 73 I. Allegro II. Adagio un poco mosso III. Rondo: Allegro Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77 I. Allegro non troppo II. Adagio III. Allegro giocoso, ma non troppo vivace – Poco più presto
The English summary is on page 11. Supported by Classical Futures Europe and the Creative Europe Programme of the European Union.
Az Európai Unió Klasszikus Európa Jövője és Kreatív Európa programjainak támogatásával.
4
„Képzeljük magunk elé a lehető legkoszosabb, legrendetlenebb szobát: beázásfoltok a plafonon, nagy, ósdi zongora, rajta por, nyomtatott és kéziratos kották; a hangszer alatt (nem túlzok) egy kiürítetlen éjjeliedény, mellette pedig diófa asztal, amely már hozzászokott a rajta álló kis szekreter felborulásához. Sok toll, a tinta kéreggé száradt rajtuk. A székeken, a legtöbb nád fonatú, tányérok, az előző napi vacsora maradékaival és szennyes ruhák – Balzac vagy Dickens még két oldalon keresztül tudná folytatni a leírást, vagy még tovább is. Mivel azonban nem vagyok sem Dickens, sem Balzac, csak azt tudom mondani: Beethoven lakásában voltam.” Egy francia diplomata örökítette meg ezt a „csendéletet” abból az időből, amikor 1809-ben, éppen az Esz-dúr zongoraverseny első vázlatainak feljegyzése idején több alkalommal is meglátogatta a zeneszerzőt Bécsben. A rendetlenség, amely a francia bárót az őt egyébként szívesen látó – és mentségére legyen mondva: házvezetőnő nélkül maradt – Ludwig van Beethoven lakásában fogadta, mintha a szokásosnál is zaklatottabb lelkiállapotot tükrözött volna – a levelek legalábbis erről tanúskodnak. Az ekkor már majdnem teljesen süket zeneszerzőnek rendkívül mozgalmas, nyugtalan és politikailag instabil korszakot kellett átélnie. Márciusban a napóleoni seregek lerohanták Bécset, a francia katonákat a lakosságnak kellett elszállásolnia, a tehetősebbek pedig már korábban elhagyták a várost, köztük Beethoven legjelentősebb mecénása és legkedvesebb barátja, Rudolf főherceg is – ennek állít emléket a Les adieux (Búcsú) szonáta. Ő maga egyik öccsénél húzta meg magát, a ház pincéjében, egy beszámoló szerint párnát szorított a fejére, érzékeny fülét védve a gránátok robbanásának zajától. Rossz közérzetét fokozta, hogy februárban meghalt az orvos, akiben nagyon bízott, és akit név szerint is megemlített híressé vált heiligenstadti végrendeletében. Veszteségét tetézte, hogy májusban egykori példaképe és mestere, Joseph Haydn is távozott az élők sorából. Az ostrom miatt soha nem látott méretűvé fokozódott az infláció, a Beethovent támogató három zenekedvelő arisztokrata négyezer forintnyi apanázsának értéke egy csapásra a töredékére csökkent. Beethoven, ha tehette volna, a háború elől Magyarországra menekült volna, de éppen a támogatói szerződés értelmében Bécsben kellett maradnia. „Az események sorozata testemet és lelkemet egyaránt megviselte, a vidéki életet sem élvezhettem, ami pedig oly fontos nekem. […] Ludwig van Beethoven
Micsoda felfordulás, nincs más körülöttem, mint dobok, ágyúk, mindenféle szörnyűség”– írta egy levelében. Alkotókedve is elhagyta, az addiginál legalábbis jóval kevesebb művet komponált ebben az időben: az Esz-dúr („Hárfa”) vonósnégyest, három zongoraszonátát, valamint a szintén Rudolf főhercegnek ajánlott Esz-dúr zongoraversenyt, amelyet süketsége miatt – az előző néggyel ellentétben – nem ő mutatott be. A zártkörű bemutatót 1811 januárjában tartották Lobkowitz herceg bécsi palotájában, Rudolf főherceggel a zongoránál, a nyilvános premiert pedig novemberben, Lipcsében, a Tamás-templom későbbi karnagya, Friedrich Schneider szólójával. A bécsi bemutatón Beethoven tanítványa, Carl Czerny játszott, aki hét évvel később már Liszt Ferencet tanította. Az Esz-dúr hangnem – a vele rokon c-mollal együtt – kiemelkedő szerepet játszik Beethoven életművében. Szorosan kapcsolódik hozzá a kürthangzás, az indulózene, a hősi, katonás karakter. Az Esz-dúr nemegyszer nagyszabású, nagy lélegzetű mű hangneme – ennek egyik legnevezetesebb példája az eredetileg Napóleonnak ajánlott Eroica-szimfónia. Az addig megszokottnál hosszabb, körülbelül negyvenperces Esz-dúr zongoraversenyben is megjelennek ezek a vonások, talán ezért is érezte találónak rá egy neves londoni kiadó az „Emperor” (császári) jelzőt amellett, hogy természetesen szenzációs újdonságként, felülmúlhatatlan remekműként kívánta reklámozni egy olyan korban, amelyben a közönséget talán már jobban lázba hozták a fiatalabb generáció, Weber vagy Hummel csillogóan virtuóz új zongoraversenyei. Ha belehallgatunk e két fiatalabb kortárs ugyanekkor keletkezett versenyműveibe, szembetűnővé válik Beethoven eredetisége: az Esz-dúr műben szinte burjánzanak a meglepő fordulatok, a concertóhagyományokat semmibe vevő megoldások. A radikális újdonságok sorát a mű kezdete nyitja: a szólista virtuozitását bemutatni hivatott cadenza – amely általában a tétel végén szokott megszólalni – előre kerül, azonnal azt a kérdést vetve fel a hallgatóban: rendben, de mi lesz a folytatás? (Persze, amint meghalljuk, egyértelműnek és természetesnek érezzük a zenekar újbóli megszólalását.) Ahogyan a többi hat Beethoven-versenymű, ez is hihetetlenül dinamikus és kontrasztokban gazdag, a különféle hangerejű-karakterű szakaszok gyors egymásutánja nem hagyja lankadni a hallgató figyelmét. Az első tétel erőteljes együtteseit különös atmoszférájú, misztikus közjátékok tagolják, a 21. századból visszanézve feltűnőek a Lisztet előlegező, merész balkézfutamok, egészen varázslatos a zenekari hangszerek és a szólóhangszer szólamának, színének keverése ezekben a halk szakaszokban.
DOBSZAY PÉTER ÉS A SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR
5
6
A második tétel a korban alig használt, különleges színű és puhaságú H-dúrban íródott, a vonósoknak con sordino (hangfogóval) kell játszaniuk, a zongora nagyrészt a felső regiszterben szólaltat meg csipkefinom tizenhatod figurákat. A végén Beethoven visszavezet az alaphangnembe, mint valami improvizáció, megszületik a zárótétel főtémája, majd szünet nélkül következik a robusztus finálé. A felfelé törő gesztusból építkező rondótéma összesen négyszer jelenik meg a tétel során, különböző karakterű epizódokkal tagolva, a lezárás előtt pedig egy soha nem hallott hangszerkombinációra is rácsodálkozhatunk: a szólóhangszer az üstdobbal marad egyedül. „Ez a versenymű az egyik legfontosabb a zene történetében – mondja Tomoki Sakata. – Új ajtókat nyitott az elkövetkezendő korok zeneszerzői előtt. Hozzá kell tennem, hogy Beethoven szinte valamennyi műve mérföldkő az előzőekhez képest, és a Rudolf főhercegnek írt darabjai közül mind kiemelkedő jelentőségű. Amit ő általában bemutat a zenében – így ebben a műben is –, az az emberiség mindennapjainak napos és árnyoldala: így hatja át kompozícióit egyszerre humor, mély filozófia, öröm és bánat, és ezért mondható el zenéjéről, hogy sosem múlik el felette az idő.” Egy elgondolkodtató kategorizálás szerint a 19. századi hegedűversenyek három típusba sorolhatók. Egyikbe azok a kompozíciók tartoznak, amelyeket virtuóz előadó-szerzők, mint például Spohr, Paganini, Vieuxtemps, Wieniawski saját maguk számára írtak. Más csoportot képviselnek azok, amelyeket szerzőjük egy jelentős előadóművésznek ajánlott – például Joachim, Sarasate, Ysaÿe, Auer, Brodsky is kapott darabot Schumanntól, Dvořáktól, Bruchtól, Csajkovszkijtól. Ezeken kívül íródtak olyan hegedűversenyek, amelyek kifejezetten egy meghatározott személy „vonója alá”, személyre szabottan készültek. Johannes Brahms D-dúr hegedűversenye ilyen kompozíció, sőt mind közül talán a legszorosabb együttműködésben készült, egy huszonöt éves barátság pecsétjeként. Az alkotótárs a burgenlandi Köpcsényben született, Brahmsnál két évvel idősebb Joachim József (Joseph Joachim), a 19. századi előadóművészet és hegedűoktatás egyik központi alakja, aki a legmagasabb minőséget képviselte kottahűség, művészi alázat, integritás és hitelesség terén, és aki élete során nem kevesebb, mint húsz mű ajánlását könyvelhette el. Barátsága Brahmsszal 1853-ban kezdődött, amikor a húszéves zeneszerző egy másik magyar hegedűs, Reményi Ede oldalán Hannoverbe érkezett. Egyikük sem volt könnyű ember, kapcsolatuk válságos időszakokat is átvészelt: „Joachim hajlamos a saját sorsán siránkozni – írta Brahms –; már régebben is, amikor pedig szoros kapcsolatban álltunk, gyakran meglátogatott, leült az ágyam szélére, és azt kérdezte: tényleg kedvelem-e őt, mert ő kételkedik ebben.” A túlérzékeny
Johannes Brahms
Joachim pedig így írt Brahmsról barátságuk kezdetén: „Maga a megtestesült egoizmus. […] Azokat a dolgokat, amelyek nem lelkesítik, nem egyeznek az ő tapasztalatával vagy akár csak hangulatával, rosszindulatú szarkazmussal támadja.” A két muzsikus negyvennégy éven át, Brahms 1897-ben bekövetkezett haláláig tartó barátsága és egymás iránti tisztelete inkább zenei, mint emberi alapokon nyugodott. Néha találkoztak zenei eseményeken, de mindketten a maguk életét élték. „Óvatos vagyok a vele való bizalmaskodással, és soha nem tudnám elképzelni, hogy egy városban éljünk, folyamatos együttműködésben” – írta Brahms Joachim feleségének, akinek pártját fogta, amikor az asszony elvált Joachimtól, és ezért a hegedűs két éven át nem állt szóba a zeneszerzővel. Utóbbi kezdeményezte kapcsolatuk rendezését, s ennek eredményeképpen 1887-ben megszületett a Joachimnak és Hausmann-nak ajánlott a-moll kettősverseny. A Hegedűverseny barátságuk még felhőtlen szakaszában, kilenc évvel korábban keletkezett, abban az intenzív közös munkában, amelyben a zenei ötletek megvalósíthatóságáról értekeztek. Összesen harminchárom ilyen levél és képeslap maradt fent, egy részük a komponálás, egy részük a bemutató utáni cizellálás időszakából. Brahms többször küldött Joachimnak szólószakaszokat véleményezésre, egy 1878. augusztusi levelében például azt kéri, írja meg, ha egy futam „nehéz, ügyetlen vagy játszhatatlan”. Barátja erre azt válaszolta: „a legtöbb játszható, sok közülük hegedűs szempontból egészen eredeti”. A szerző vezényelte lipcsei bemutatón, 1879. január 1-én Joachim betegen, indiszponáltan lépett pódiumra, a kritika pedig olyan hűvösen fogadta a művet, hogy Brahms másra bízta a két héttel későbbi bécsi premier dirigálását. Itt viszont lelkes fogadtatásban részesült, a közönség megtapsolta a Joachim által komponált cadenzát, noha még véget sem ért a tétel. Ma már megmosolyogtatóak az olyan megjegyzések, hogy ez a darab nem hegedűre, hanem a hegedű ellen íródott (ezt a kijelentést a bécsi bemutató karmesterének tulajdonítják), Henryk Wieniawski játszhatatlannak vélte, Pablo de Sarasate pedig állítólag azért nem tűzte soha műsorára, mert nem akart „tétlenül álldogálni, amíg a második tétel elején az oboa eljátssza a kompozíció egyetlen dallamát”. Minden bizonnyal arról lehetett szó, hogy ez a kompozíció nem azt adta, amit a korabeli előadó, közönség egy versenyműtől elvárt.
DOBSZAY PÉTER ÉS A SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR
7
8
Persze voltak kivételek, de a concerto műfaj mindig is tartalmazott olyan elemeket, amelyek a közönség szórakozását szolgálták, ilyen például a szólista virtuóz szólama, a szerkezet, a szövésmód könnyedsége, áttekinthetősége. Ezzel szemben Brahms Hegedűversenye kompozícióként inkább hasonlít szimfóniára, a virtuozitás benne mindig a zenei kifejezést szolgálja, fogalmazásmódja sűrű, tömör, főleg az első tételben megjelenik a filozofikus mélység, a második tétel inkább idill, a harmadik pedig Joachim magyaros stílusban írt Hegedűversenye cigányos zárótételének (Finale alla zingara) tercmenetes zárószakaszát gondolja tovább. Érzékletes leírást olvashatunk Brahmsról és hegedűversenyének korabeli megítéléséről az Egyetértés nevű napilap 1879. januári számában, Péterfy Jenő tollából: „Brahms alakja sehogy sem felel meg azon szellemnek, mely legjobb műveiben él. Külseje, esetlen mozdulataival, egy tetőtől talpig német professzort juttat eszünkbe; csak a tubákszelence hiányzott, hogy a hatást teljessé tegye. S mégis kevesen vannak ma, kikben a zene tiszta érzéke annyira eleven volna, mint ez igénytelen bécsi karmesterben. Ma hallott hangversenye [hegedűversenye] is gondolatteljes, tartalmas munka; csakhogy a francia hamar rámondaná, hogy »musique savante« [tudálékos zene]. S óhajtanók, hogy ne volna annyira igaza. Beethoven vagy Mendelssohn hangversenye [hegedűversenye] valódi tavaszi harmat Brahmsnak ködös művéhez képest. Pedig talán tartalomra nézve is vetekedni fognak az előbbiek új társukkal. Azután Beethoven és Mendelssohn mennyire a hegedű szellemében gondolkozott koncertjében; Brahms művében feladata legalábbis oly nehéz, s félig sem oly hálás. Azt mondhatjuk, Brahms inkább magának írta, mint a közönségnek.” „Számomra Brahms zenéje szélsőségesen erőteljes és átható – mondja Ririko Takagi. – Minden egyes hangjának mélysége, súlya van. A szólista szólama önmagában is elképesztően nehéz, de talán még ennél is nehezebb, hogy figyeljek a zenekarra, és valóban együtt zenéljünk. Ha a szólista végigrohan a szólamán anélkül, hogy interakcióba kerülne a zenekari kísérettel, tönkreteheti ezt a versenyművet, márpedig Brahms Hegedűversenyének különleges szépségét éppen a zenekari szövet és a szólista közötti párbeszéd adja.” Írta: Várkonyi Tamás
Fotó © Hideki Namai
Szakata Tomoki nevét a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny győzteseként ismerhette meg a közönség 2016-ban, de már három évvel korábban bejutott a komolyzenei versenyek egyik legrangosabbjaként számon tartott Van Cliburn Zongoraverseny hat döntőse közé. Szóló- és kamarakoncertjeivel, valamint versenyművek szólistájaként eddig négy kontinens neves koncerttermeiben lépett fel. A Nagojában született japán művész ötéves korában kapta első zongoraóráit, és már a következő évben improvizált, komponált – ma is foglalkozik zeneszerzéssel. A Tokiói Művészeti Egyetemen Hideto Nisikawa és Kendzsi Watanabe vezetésével tanult, illetve Paul Badura-Skodánál, Dmitrij Baskirovnál és Vásáry Tamásnál tökéletesítette tudását. Jelenleg Arie Vardi növendéke a hannoveri zeneművészeti főiskolán.
Takagi Ririko az utóbbi években mindig dobogós helyen végzett nemzetközi versenyeken: tavaly a Bartók Világversenyen második lett, nyáron pedig második díjat és közönségdíjat nyert a Tokiói Zenei Versenyen. Szintén tavaly márciusban adta első szólóestjét a tengerentúlon, New Yorkban. Hegedűscsaládba született, s már háromévesen elkezdte tanulni a hangszert. Tudását később olyan Fotó © Naoya Yamaguchi Studio Di:VA nagyságoknál tökéletesítette, mint Zakhar Bron és Pierre Amoyal, valamint a Salzburgi Mozarteum nyári akadémiáján Michael Frischenschlager. Jelenleg a Tokiói Zeneművészeti Egyetem mesterképzését végzi Takashi Shimizu osztályában. Dobszay Péter 1990-ben született. Sokoldalú muzsikus: a Szolnoki Szimfonikus Zenekar állandó karmestere, valamint a Dohány utcai Zsinagóga és a Gazdagréti Szent Angyalok-templom első orgonistája. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen orgonistaként és karmesterként diplomázott, részt vett többek közt Olivier Latry és Christoph Bossert orgonakurzusán, valamint Eötvös Péter karmesterkurzusán; döntőse és közönségdíjasa volt a 2017-es Maestro Solti Fotó © Várady Nikolett Nemzetközi Karmesterversenynek. Visszatérő vendégkarmester a Pannon Filharmonikusoknál, a Szegedi Szimfonikus Zenekarnál és a Savaria Szimfonikus Zenekarnál, dirigálta a Nemzeti Filharmonikusokat, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát, a MÁV Szimfonikus Zenekart és a Mendelssohn Kamarazenekart. Rendszeresen eleget tesz egyházi felkéréseknek: gyakran vezényel oratorikus koncerteket.
DOBSZAY PÉTER ÉS A SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR
9
10
A Szegedi Szimfonikus Zenekar nevet 1969-ben vette fel az együttes. A dél-alföldi városban 1919 óta működött szimfonikus zenekar, élén 1934-től egy évtizeden át a később világhírűvé vált Fricsay Ferenc állt. Az első évtizedekben olyan nagyságok is megfordultak az együttesnél, mint Willem Mengelberg, Erich Kleiber és a saját operáját dirigáló Pietro Mascagni. A Szegedi Szimfonikus Zenekar mai arculatát 1969-től nyerte el Vaszy Viktor vezetésével, az ország második legnagyobb operatársulatát foglalkoztató Szegedi Nemzeti Színház állandó közreműködőjeként is. Vezető karmestere 1999 óta Gyüdi Sándor, előtte Pál Tamás, Oberfrank Géza és Acél Ervin irányította a zenekar szakmai munkáját. A vezető karmestereken kívül olyan neves dirigensek dolgoztak az együttessel, mint Lamberto Gardelli, Carlo Zecchi, Ferencsik János, Kórodi András, Erdélyi Miklós, Lukács Ervin, Fürst János, Medveczky Ádám, Kocsis Zoltán és Kovács János.
Summary This evening features two massive and epochal works from the concerto repertoire, both performed by young soloists of outstanding talent playing under the baton of a young conductor who also has a brilliant career ahead of him. Tomoki Sakata made it to the finals of the 2013 Van Cliburn Piano Competition, considered one of the most prestigious in all of classical music, and three years later went on to win the Franz Liszt International Piano Competition in Budapest. For Ririko Takagi, tonight's violinist, 2018 proved to be an especially rich year: she made it to the semifinals of the Paganini International Violin Competition, won second prize and the audience prize at the Tokyo Music Competition, and also finished second at the Bartók World Competition in Budapest. Extraordinarily active as both an organist – including as first organist of the Dohány Street Synagogue and elsewhere – and a conductor, Péter Dobszay was a finalist at the 2017 Maestro Solti International Conducting Competition, also winning the audience prize, and has already conducted many leading Hungarian orchestras. This time, he will be at the helm of the Szeged Symphony Orchestra, an ensemble that was led for a decade from 1934 by Ferenc Fricsay, before he achieved world fame; during its first decades with such luminaries as Willem Mengelberg, Erich Kleiber and, directing his own opera, Pietro Mascagni also taking its podium in the early decades. The first half of the concert will lead the audience into Beethoven's universe through the genre of the piano concerto: extremely rich in contrasts, it almost sweeps away the listener with its amazingly original solutions, not to mention surprises. Brahms's Violin Concerto is another piece that gave the entertaining virtuosity of concertos something deeper and more serious to say, creating a work of nearly symphonic density and tone. Dedicated to the Hungarian violinist Joseph Joachim, this composition is one of the most frequently played pieces in the repertoire owing to its melodiousness, enchanting tones and colour.
SUMMARY
11
Olga Peretyatko áriaestje
Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Michelangelo Mazza
2019. február 26.
Olga Peretyatko Fotó © Daniil Rabovsky
JAZZLEGENDÁK
Branford Marsalis újra Budapesten
Branford Marsalis – szaxofon, Joey Calderazzo – zongora, Eric Revis – bőgő, Justin Faulkner – dob
2019. március 5. Branford Marsalis Quartet Fotó © Eric Ryan Anderson
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Händel: Izrael Egyiptomban
Václav Luks és a Collegium 1704 2019. március 9.
Fotó © Petra Hajská
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Montéclair: Jephté
Magyarországi bemutató
Vezényel: Vashegyi György
2019. március 11. Vashegyi György Fotó © Wágner Csapó József
Puccini: Krizantémok / Lidércek
Rendező: Káel Csaba
2019. március 31.
Martin Muehle
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Valerij Gergijev és a Mariinszkij Zenekar
Csajkovszkij: Jolánta – koncertszerű előadás
Közreműködik: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
2019. április 20. Valerij Gergijev Fotó © Marco Borggreve, DECCA
előzetes,
AJÁNLÓ
Müpa-élmény 360 fokban
Látogasson el egyedülálló házbemutató VR-túránkra!
mupa.hu
Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2019. február 13. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Emberi Erőforrások Minisztériuma