RÉGIZENE FESZTIVÁL Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin
2019. március 1. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
Vigye haza az élményt! Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban!
mupa.hu
1 March 2019 Béla Bartók National Concert Hall
2019. március 1. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
EARLY MUSIC FESTIVAL RÉGIZENE FESZTIVÁL Michael Volle and the Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin Akademie für Alte Musik Berlin Michael Volle – baritone Artistic director: Raphael Alpermann J. S. Bach: Ich hatte viel Bekümmernis – Sinfonia from the cantata, BWV 21 Ich habe genug – Cantata, BWV 82 Am Abend aber desselbigen Sabbats – Sinfonia from the cantata, BWV 42 Der Friede sei mit Dir – Cantata, BWV 158 Der Geist hilft unser Schwachheit auf – Motet, BWV 226 Gott soll allein mein Herze haben – Sinfonia from the cantata, BWV 169 Ich will den Kreuzstab gerne tragen – Cantata, BWV 56 The English summary is on page 11.
Michael Volle – bariton Művészeti vezető: Raphael Alpermann J. S. Bach: Ich hatte viel Bekümmernis – Sinfonia a kantátából, BWV 21 Ich habe genug – kantáta, BWV 82 Am Abend aber desselbigen Sabbats – Sinfonia a kantátából, BWV 42 Der Friede sei mit Dir – kantáta, BWV 158 Der Geist hilft unser Schwachheit auf – motetta, BWV 226 Gott soll allein mein Herze haben – Sinfonia a kantátából, BWV 169 Ich will den Kreuzstab gerne tragen – kantáta, BWV 56
RÉGIZENE FESZTIVÁL – MICHAEL VOLLE ÉS AZ AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK BERLIN
3
4
„Bach zenéje a remény és a hit olyan egyetemes üzenetét közvetíti, amely – kultúrájától, vallásától és zenei tudásától függetlenül – bárkit képes megérinteni. Kantátái a valaha komponált leggyönyörűbb művek közé tartoznak, és az európai zene egyik nagy dicsőségének számítanak.” Sir John Eliot Gardiner fogalmazott így Johann Sebastian Bach (1685–1750) kantátáiról, melyekből ma este Michael Volle és a Raphael Alpermann vezette Akademie für Alte Musik Berlin előadásában különleges válogatást hallgathatunk meg. A kifogástalan játékáról és egységes, kifinomult hangzásáról ismert, röviden csak Akamus néven emlegetett együttest a historikus repertoár legavatottabb előadói között tartja számon a zenei szakma. 1982-es alapítása óta nemcsak Berlin zeneéletének vált elmaradhatatlan részévé, de New Yorktól Tokióig, Londontól Buenos Airesig visszavárt fellépője a koncertszínpadoknak. Bach kantátái különleges helyet foglalnak el az együttes repertoárján, amelyben kamara- és szimfonikus művek mellett operák és oratóriumok is helyet kaptak. René Jacobsszal folytatott szoros együttműködésüknek köszönhetően több barokk mű újrafelfedezése és újító interpretációja is az Akamus nevéhez fűződik. Isabelle Faust, Andreas Staier, Anna Prohaska és több más sztárelőadó mellett a mai este szólistája, Michael Volle is az együttes gyakori vendége.
Akademie für Alte Musik Berlin Fotó © Uwe Arens
Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin 2016-ban lemezt is készített azokból a Bachkantátákból, melyeket ma este egy európai turné záró állomásaként a Müpában is megszólaltatnak. A felvételt a kritika – többek között a BBC Music Magazin és a német Fono Forum – Volle kifejező előadásáért, tökéletes szövegformálásáért, a zenészek kiegyensúlyozott és diszkrét interpretációjáért dicsérte, a szólista és a zenekar együttműködését pedig egyszerűen zseniálisnak ítélte. Ebbe a zseniális együttműködésbe nyerhetünk most betekintést Bach művein keresztül, melyek egyfajta zenei utazásként és egyben a lélek utazásaként alkotnak egymásra épülő, egymást erősítő egységet. Weimari éveiig Bachnak csak ritkán és rendszertelenül volt lehetősége arra, hogy kantátákat írjon és mutasson be. Weimarba kerülésekor, 1714-ben azonban vállalta, hogy havonta új művet komponál az udvarnak. Az előadásoknak a korban „világhírű építészeti remekműként” emlegetett kastélytemplom, a Himmelsburg („mennyei vár”) adott helyet, ahol korabeli feljegyzések alapján „virtuóz és hozzáértő muzsikusok által játszott páratlanul kifinomult és kellemetes muzsika” szólt rendszeresen. Bach 1714 márciusától 1717 decemberéig terjedő weimari korszakából mintegy húsz kantátája maradt fenn, melyek szabad, egyéni stílusban születtek, miközben a türingiai protestáns hercegi udvarok zenei gyakorlatáról is sokat megsejtetnek. Műveinek szólamanyagai arról árulkodnak, hogy Bach Weimarban sokoldalú és képzett zenészekkel dolgozhatott együtt, akiket a kantáták megszólaltatásakor első hegedűsként vezetett. Carl Philipp Emanuel Bach visszaemlékezései szerint apja „fiatalságában és az öregkor közeledtéig tisztán, áthatón hegedült, s így jobban kordában tudta tartani a zenekart, mint ha csembalón játszott volna”. Saját kezű évmegjelölése szerint Bach 1714-ben írta Ich hatte viel Bekümmernis kezdetű kantátáját (BWV 21), melyet legnagyobb szabású egyházi kantátái között tart számon a zenetörténet. Gazdag kísérletezés, a vokális-hangszeres zene komponálási lehetőségeinek tudatos kihasználása jellemzi a művet, melyből az Akamus ma este a megrázóan érzelmes nyitó Sinfonia tételt szólaltatja meg. A c-mollban írt bevezető hangszeres tétel a szenvedés, a fájdalom és a gyász hangján szól, sóhaj- és könnymotívumokkal átszőtt mély, mégis emelkedett zene. Az Ich hatte viel Bekümmernis nyitótétele sok tekintetben rokon a Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen (BWV 12) Sinfoniájával, és lehetséges, hogy a kantátába kerülése előtt egy oboára és hegedűre írt concerto lassú tételeként funkcionált. „Lipcse, 1723. május 29. Az elmúlt hét szombatján [május 22-én] délidőben négy, háztartási holmikkal megrakott szekér érkezett ide Köthenből; az ott szolgált Hercegi Karnagyéi, kit most Cantor Figuralis minőségben hívtak Lipcsébe. Ő maga családjával két kocsin
RÉGIZENE FESZTIVÁL – MICHAEL VOLLE ÉS AZ AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK BERLIN
5
6
érkezett meg 2 órakor, s a frissen felújított lakásba költözött a Tamás-iskolában.” Egy hamburgi lap tudósított így Bach lipcsei érkezéséről, mely nem mindennapi jelentőségű eseménynek számított a városban. Bach kinevezésével Lipcse vezetősége a jelentős kereskedelmi, tudományos és oktatási központként működő város tekintélyét és vonzerejét is szerette volna tovább növelni, s kimondott elvárásuk volt, hogy a komponista vállaljon aktív szerepet a város zeneéletének átformálásában. Kinevezését követően Bach huszonhét évet töltött a Cantor et Director Musices státusban: egyszerre volt Tamás-iskolabeli kántor és négy városi templom zeneigazgatója. A pozíció presztízsét az is jelzi, hogy munkaadói még Bachot is arra kötelezték, hogy mielőtt szolgálatba állna, latin nyelvű vizsgán adjon számot teológiai jártasságáról. Lipcse legkiemelkedőbb zenei eseményeinek vasárnaponként és az ünnepeken a város két fő istentiszteleti helye, a Tamás- és a Miklós-templom adott helyet. A fő istentisztelet liturgiájának legfontosabb zenedarabjai a kantáták voltak, melyek zenei prédikációkként működve egyszerre erősítették az evangéliumi olvasmány hatását és segítettek értelmezni azt. A lutheránus prédikáció mintájára a kantáták is egyaránt magukban foglaltak bibliamagyarázatot és teológiai tanítást, a híveknek szóló gyakorlati és erkölcsi tanácsokat. Bachnak évente mintegy hatvan kantátára volt szüksége ahhoz, hogy a két fő templom istentiszteleteit szolgálja. A Tamás- és a Miklós-templom sajátos váltórendszerben működött, az egyházi év fő ünnepei alkalmával a zenészek délelőtt az egyik templomban, míg délután a másikban szólaltatták meg ugyanazokat a műveket. Szerződése szerint Bachnak a Tamás-iskolában nemcsak énekes, de hangszeres zenét is kellett tanítania. Egyéni vagy kiscsoportos órái arra is lehetőséget biztosítottak, hogy megismerje azt a zenész-utánpótlást, amely később művei előadásában is szerepet kaphat. A fizetett tagokból álló városi zenésztestületnek – amely Bach kantátáinak templomi megszólaltatásáért is felelt – a fennmaradt névsorok alapján mindössze nyolc állandó tagja volt. Ezek a muzsikusok azonban mindannyian többféle hangszeren is játszottak, így rendkívül rugalmasan tudtak idomulni a különböző hangszerapparátusra írt művek előadásához. Ha szükség volt rá, Bach ezt az együttest bővítette tovább segédmuzsikusokkal, magántanítványaival vagy egyetemi diákokkal. Amint egy 1730-ban írt levele is tanúskodik róla, a Tamás-iskola kórusi feladatokat ellátó ötvenöt alumnusa a négy templom szerint négy kórusra oszlott. Ahhoz, hogy legalább egy kétkórusos motettát el lehessen énekelni, Bach előírása alapján minden kórusban legalább „3 szopránnak, 3 altnak, 3 tenornak és ugyanennyi basszusnak” kellett részt vennie. A lipcsei években komponált kantáták közül ma este először az Ich habe genug című darabot (BWV 82) hallhatjuk, mely Bach egyik legnépszerűbb szólóhangra írt kantátája.
Az áriák és recitativók váltakozásából álló, öttételes műben a szóló basszus szólamot egy oboából, két hegedűből, brácsából és basso continuóból álló együttes kíséri. A kantáta, mely Mária tisztulásának ünnepéhez kapcsolódik, először 1727. február 2-án szólalhatott meg Bach irányításával Lipcsében. A darab „főszereplője” az istenfélő Simeon, akinek megadatott, hogy még életében találkozzon a Messiásként várt gyermek Jézussal. „Elég immár, / hiszen a Megváltót, a hívők reménységét / vágyakozó karjaimba vehettem. / Elég immár! / Hiszen láttam őt, / Hitem Jézust szívemre szorította, / Most azt kívánom örömmel, / hogy eltávozzak innen.” Így szól a mű első áriája, melyben a basszus a hosszú életének végén járó Simeont testesíti meg, aki melankolikusan, sorsát nyugodtan viselve várja a halált. A kifejező oboadallammal induló ária jellegzetes dallami fordulata a nem sokkal később bemutatott Máté-passió „Erbarme dich” kezdetű áriáját idézheti fel bennünk. A basszus vonósokkal kísért második áriáját egyszerre hallgathatjuk Simeon haláláról szóló énekként és az alvó gyermek Jézus bölcsődalaként. „Előre örülök halálom órájának”, énekli a basszus az utolsó áriában, mely a halálra való vágyakozás örömteli oldalát is megmutatva zárja Bach művét. A húsvét utáni első vasárnapra komponált Am Abend aber desselbigen Sabbats kezdetű kantáta (BWV 42) az ünnepet követő új kezdet zenéje, melyet egyszerre hat át a remény és az ismeretlentől való félelem. Ezúttal az Akamus előadásában a mű nagyszabású Sinfoniája szólal meg, mely mintha egy elveszett bachi concerto grosso továbbélése volna. A gazdagon hangszerelt nyitótételben a vonósok mellett két oboa és egy fagott is szerepet kap. Szokatlan rövidségével tűnik ki Bach kantátái közül a Der Friede sei mit dir (BWV 158), mely húsvét harmadik napjához kötődik. Egyes kutatók szerint Bach 1724-ben, Weimarban komponálhatta a művet, mások azonban több mint egy évtizeddel későbbre, 1735-re datálják. A kantáta súlypontja a meditatív második tétel, amelyben egy ária és egy korál motívumai alkotnak egységet. A hegedűvel és continuóval kísért basszusszólóval a szoprán és az oboa szólama folytat párbeszédet. Elképzelhető, hogy a magas regiszterekben mozgó obligát hegedűszólamot Bach eredetileg fuvolára komponálta. A menny békéje és nyugalma utáni vágyakozás hatja át a művet, mely emelkedett korállal ér véget. Der Geist hilft meiner Schwachheit auf, azaz „A Lélek segít erőtlenségemen”, hangzik a kezdősora Bach motettájának, melyet a Tamás-iskola hetvenhét évesen elhunyt rektora és egyetemi professzora, Johann Heinrich Ernesti gyászszertartására komponált.
RÉGIZENE FESZTIVÁL – MICHAEL VOLLE ÉS AZ AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK BERLIN
7
8
A szomorú apropó ellenére azonban szó sincs gyászos hangvételű műről: Bach az alkalomra ragyogó, szinte ünnepi zenét szerzett. A halál a 18. századi felfogáshoz hűen a fájdalomtól,a szenvedéstől, az élet nehézségeitől való megszabadulásként jelenik meg a motettában, mely a földi szenvedés jelentéktelenségét a Krisztus általi megváltás örömével állítja szembe. A kétkórusos művet a Pál-templombeli bemutatón a város két legjobb vokális együttese, a Tamás-iskola első és második kórusa szólaltatta meg vonósok, fafúvósok és egy kis orgona kíséretével. A Gott soll allein mein Herze haben című kantáta (BWV 169) Sinfoniája valódi ikertestvére az ugyancsak Bach által jegyzett E-dúr csembalóverseny (BWV 1053) első tételének. A két mű közös őse nagy valószínűséggel egy azóta elveszett billentyűs concerto lehetett, melyet Bach egyes feltételezések szerint egy drezdai templom új orgonájára komponálhatott 1725-ben. A darabot, mely a harmadik lipcsei kantátaévfolyam részeként látott napvilágot, 1726. október 20-án – a Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapon – mutatták be Lipcsében. A kantáta ma este hallható virtuóz nyitótételében a szólóorgonához három oboa és vonósok társulnak. Közvetlenül egy héttel a Gott soll allein mein Herze haben bemutatója után szólalt meg először Lipcsében az Ich will den Kreuzstab gerne tragen című kantáta (BWV 56), mely a Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnaphoz kapcsolódik. A harmadik lipcsei kantátaévfolyam kompozícióiban Bach a korábbiaknál gyakrabban alkalmazott szóló énekhangot, többek közt ez a kantátája is jelentős hangi és technikai felkészültséget vár el a basszus szólistától. Árnyalt hangszíneivel és kifejező dallamaival a darab hamar Bach egyik legkedveltebb kantátájává vált, amelyet az énekesek és hangszeresek előszeretettel rögzítenek lemezre. A Christoph Birkmann szövegére komponált műben a keresztény élet önként vállalt utazásként jelenik meg, amelyen az ember Jézus követőjeként viszi a keresztet. A nyitó basszusária („Szívesen hordom keresztemet”) sötét tónusával és helyenként botladozó énekszólamával érzékletesen ábrázolja a keresztjét cipelő ember képét. Az utazás az élet szimbólumaként végigvonul a művön, az egymásból szervesen kibomló tételeken keresztül a záró korálban megénekelt biztos kikötőig, a halált jelentő végső állomásig hajózunk. A korál személyes, mégis különösen erőteljes hangon szól hozzánk („Ó, jöjj halál,álom fivére”). Írta: Belinszky Anna
Fotó © Kristof Fischer
Fotó © Carsten Sander
Az Akademie für Alte Musik Berlin alapító tagjai közé tartozó Raphael Alpermann az együttes számtalan koncertjén és felvételén működött közre szólistaként és continuo-játékosként. Az Akamus művészeti vezetőjeként ismert csembalista és orgonista 1995-ben debütált Bach csembalóversenyeinek szólistájaként a Berlini Filharmonikusokkal, akikkel azóta is rendszeresen koncertezik. Dolgozott együtt Claudio Abbadóval, Simon Rattle-lel, Nikolaus Harnoncourttal, és több mint száz lemezfelvételen működött közre. A berlini Hanns Eisler Zeneakadémián csembalót és kamarazenét tanít. Michael Volle a világ egyik vezető baritonja, a legjelentősebb operaházak állandó vendége. 2007-ig a Zürichi Operaház tagja volt, majd a Müncheni Operaházhoz szerződött, ahol a legváltozatosabb produkciók, köztük az Anyegin, a Wozzeck és A bolygó hollandi címszereplője. Vendégművészként rendszeresen láthatja a közönség a londoni Covent Gardenben, valamint a Salzburgi és a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. A New York-i Metropolitan Operában 2014-ben Hans Sachs és Mandryka szerepében debütált. Operaszereplései mellett dalénekesként is aktív, a világ vezető zenekaraival közös koncertfellépésein pedig olyan karmesterekkel működött együtt, mint Daniel Barenboim, Zubin Mehta, Riccardo Muti és Antonio Pappano. Az Opernwelt magazin 2014-ben Az év énekesének választotta.
RÉGIZENE FESZTIVÁL – MICHAEL VOLLE ÉS AZ AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK BERLIN
9
Akademie fßr Alte Musik Berlin Photo Š Uwe Arens
Summary “I believe that Bach’s music carries a universal message of hope and faith which can touch anybody, irrespective of their culture, religion or musical knowledge. Taken together his cantatas comprise some of the most consistently beautiful music ever to have been composed, a corpus of work which counts as one of the great glories of European music.” This is how Sir John Eliot Gardiner once described the cantatas of Johann Sebastian Bach (1685–1750), from which Michael Volle and the Akademie für Alte Musik Berlin, helmed by Raphael Alpermann, will play a special selection tonight. Known for its flawless playing and uniform refined sound, Akamus – as the ensemble is called for short – are considered in the music profession to be the world’s most proficient performers of the historical repertoire. Ever since their foundation in 1982, they have not only been a crucial part of the Berlin music scene, but also regular guests on concert stages everywhere from New York and London to Tokyo and Buenos Aires. Bach’s cantatas have a special place in their repertoire, which also embraces operas and oratorios, in addition to chamber and symphonic works. A frequent guest performer with Akamus, Michael Volle joined them in 2016 to record an album of the very same Bach cantatas that they are performing tonight at Müpa Budapest as the last stop on a European tour. Critics – including BBC Music Magazine and Germany’s Fono Forum – praised Volle’s expressive performance and perfect enunciation, along with the balanced and discreet interpretation from the musicians, while judging the collaboration between the soloist and the orchestra to be absolutely brilliant. The audience tonight will get a glimpse into this ingenious teamwork through the works of Bach, which – as a kind of musical journey that is also a journey of the soul – build on each other and reinforce one another to constitute a single whole.
SUMMARY
11
JAZZLEGENDÁK
Branford Marsalis újra Budapesten
Branford Marsalis – szaxofon, Joey Calderazzo – zongora, Eric Revis – bőgő, Justin Faulkner – dob
2019. március 5. Branford Marsalis Quartet Fotó © Eric Ryan Anderson
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Händel: Izrael Egyiptomban
Václav Luks és a Collegium 1704 2019. március 9. Fotó © Petra Hajská
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Montéclair: Jephté
Magyarországi bemutató
Vezényel: Vashegyi György
2019. március 11.
Judith Van Wanroij Fotó © Gerard de Haan
Puccini: Krizantémok / Lidércek
Rendező: Káel Csaba
2019. március 31.
Martin Muehle
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Valerij Gergijev és a Mariinszkij Zenekar
Csajkovszkij: Jolánta – koncertszerű előadás
Közreműködik: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
2019. április 20. Valerij Gergijev Fotó © Marco Borggreve, DECCA
MATINÉKONCERTEK
Szenvedélyem: a régizene – Vashegyi György
2019. április 28.
Vashegyi György Fotó © Wágner Csapó József
előzetes,
AJÁNLÓ
PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK
Csatlakozzon Ön is!
mupa.hu/husegprogram
RÉGIZENE
Fesztivál 2019 Michael Volle és az Akademie für Alte Musik Berlin
2019. március 1.
La Chapelle Rhénane
2019. március 7.
Kelemen Barnabás és barátai
2019. március 8.
Händel: Izrael Egyiptomban
Václav Luks és a Collegium 1704
2019. március 9.
Montéclair: Jephté
2019. március 11.
mupa.hu
Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2019. február 21. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Emberi Erőforrások Minisztériuma