Müpa Magazin 2024/25 évad 3. szám

Fotó:

Kedves Olvasó!

Húsz év. Ennyi idő telt el azóta, hogy letették a Müpa alapkövét, nem kisebb céllal, mint hogy a több műfaj befogadására alkalmas épület betöltse a hazai kulturális intézmények térképén tátongó űrt, és egyben erősítse a magyar előadó-művészet nemzetközi helyzetét. A Müpa az elmúlt két évtizedben sokgenerációs találkozóhellyé vált, számtalan meghatározó, világszínvonalú kulturális eseménynek, legendás koncertnek és kiemelkedő előadásnak adott otthont, modern színháztechnikájának és 21. századi akusztikájának köszönhetően nemzetközi szinten is kiemelkedő minőségű környezetet biztosítva az idelátogatóknak. Ám a technológia önmagában mit sem ér, ha nem hozzáértő és elhivatott szakemberek kezelik. Munkatársainknak elévülhetetlen érdeme van abban, hogy a Müpa mára Európa egyik legelismertebb előadó-művészeti terévé fejlődött, és az elmúlt időszak egyik legfontosabb, sokszorosan megtérült kulturális befektetése lett Magyarországon.

Az indulás óta közel huszonötezer esemény – ebből több mint hétezer gyerek- és ifjúsági program –valósult meg, a valaha színpadra lépett előadók száma valószínűleg megközelíti a milliós nagyságot. Nézőinké pedig nem kétséges, hogy ennek többszöröse. Végtelen örömmel tölt el, hogy az elmúlt két évtizedben ilyen sokakhoz juttathattuk el a minőségi kultúrát és hozhattuk közelebb a művészetet. A kezdetektől nagy hangsúlyt fektetünk a jövő generációinak bevonására, így adva nekik stabil alapokat saját identitásuk meghatározásához. Büszkévé tesz, hogy a szemünk előtt felnőtt nemzedék életében meghatározó fejezet lehetett a Müpa, és a jövőben is azon fogunk dolgozni, hogy ez a közösség, és vele együtt a hazai kulturális élet tovább épüljön.

Káel Csaba

Káel Csaba

Csibi Szilvia / Müpa

Fotó: Hlinka Zsolt

Müpa Magazin

A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Megjelent 10 000 példányban

Alapító:

Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató

Főszerkesztő:

Libor Anita

Kiadványmenedzser: Hetényi Dóra

Olvasószerkesztő: Magyarszéky Dóra

Képszerkesztő: Szabó-Jilek Ádám

Szerkesztőség:

Papageno Consulting Kft. 1398 Budapest, Pf. 600

E-mail: magazin@papageno.hu

Felelős kiadó:

A Papageno Consulting Kft. ügyvezetője

A lapszám szerzői:

Bagi László, Benedek Szabolcs, Csabai Máté, Darida Benedek, Frauenhoffer György, Jászay Tamás, Kondor Katalin, Láng Orsolya, Makrai Sonja, Marossy Kriszta, Mihályi Dávid, Mörk Leonóra, Seres Gerda

Nyomda:

Pátria Nyomda Zrt.

HU ISSN 1788-439X

Müpa

1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu

A szerkesztés lezárult: 2025. február 24.

Címlapfotó: Hlinka Zsolt

A programok rendezői a szereplő-, műsorés árváltoztatás jogát fenntartják! www.mupa.hu

A Müpa stratégiai partnerei:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium

3 Nyitány

6 Horizont

82 Hullámhossz

ZENE

54 Hogy lehet ennyi zenét hallgatni?

56 A zene hatalmának ünnepe

A nürnbergi mesterdalnokok a Budapesti Wagnernapokon

58 Hallgass körbe!

Nagy bemutatkozások a Hey, June! programjában

JEGYZET

60 Csabai Máté: Mintha három keze lenne

80 Darida Benedek: Jupiter és a gitáros a dominikánusoknál

MÜPA CSAK EGY VAN

10 A minőségi kultúra az életminőséget is javítja

Interjú Káel Csabával

16 A Müpa számokban

18 A Müpa koronázta meg

Kiss Imrére emlékezünk

22 Müpa Kitekintő

Világszínvonalú kulturális központ a vágányok helyén

26 Az árnyékokat és a minőségi sötétet

kell jól megtervezni

Interjú Haász Ferenccel

32 Müpa Percek

Fénybe írt titkok

38 A helyi érték

20 éve egy fedél alatt a Ludwig Múzeum és a Müpa

42 Közös az út

A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar otthona

46 Müpa Hős:

Balázs Lajos

52 Sörös Pistától búcsúzunk

ÉLET+MŰVÉSZET

62 Nagy művek játékba hozva

Jankovics Marcell alkotásai a Müpa Filmklubban

66 A vers nem öregszik Nádasdy Ádám kései lírája

70 A pillanatnak élünk, a jövőről a dalok sem szólnak

Lakatos Mónika egy napja

76 Megmozduló szenvedélyek

A hűtlen feleség története

78 Biztonságot adó dallamok

Mozgalom lett a Ringató

Húsz év legszebb pillanataira emlékezhetünk

Fotó: Hlinka Zsolt

2005. március 14-én nyitotta meg kapuit a Müpa: az évfordulót a Müpa 20 – Generációk ünnepe programsorozat köszöntötte, amelyre az elmúlt húsz év legemlékezetesebb pillanatait felelevenítő, az egész házat betöltő kiállítás is készült. A fotók segítségével újra átélhetünk ikonikus előadásokat, a kulisszák mögött készült képek pedig megidézik az intézmény különleges szellemiségét. A kiállítást nyitvatartási időben egész évben ingyenesen tekintheti meg minden érdeklődő.

Ünnepi borokkal köszönti a Sauska a Müpát

A jubileum alkalmából a negyed évszázados múltra visszatekintő családi pincészet exkluzív borválogatással tiszteleg a Müpa előtt. A Müpa 20 – Generációk ünnepe programsorozat keretében debütáló unikális válogatásban szereplő elsőrangú fehérbort és rozét most először kóstolhatják meg az ínyenc borkedvelők, emellett egy kivételes vörösbor és egy fenséges pezsgő is gazdagítja a nem mindennapi kínálatot. Az ünnepi kiadás célja, hogy méltó módon köszöntse az elmúlt két évtizedet, és emlékezetessé tegye a jubileumi pillanatokat.

Új ifjúsági sorozat a legfiatalabbaknak

A Müpa fontos küldetésének tekinti, hogy szerepet vállaljon a következő kultúrafogyasztó generációk nevelésében, ezért kiemelt hangsúlyt fektet a családi és ifjúsági előadásokra. Az újonnan induló Hangvár – Építsünk zenét sorozat azt mutatja meg a gyerekeknek, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a zene építőkövei. Sőnfeld Mátyás vezetésével megtudhatják, milyen hangszerekből áll egy szimfonikus zenekar és melyek alkalmasak szólójátékra.

Illusztráció: Midjourney

Müpa 20

2025. március 14-én ünnepli 20. születésnapját a Müpa. Visszatekintünk a kezdetek kezdetére: a Müpa előtti és a Müpa utáni időszámításra, az első igazgatóra, az épület tervezésére, miközben fotósaink a legszebb pillanatokat idézik fel. Ünnepeljünk együtt!

A Le Balcon partitúrája Eötvös Péter kottatárában

Grafika: Fucsku Dávid

A minőségi kultúra az életminőséget is javítja

Húsz év emberi léptékkel mérve nagy idő, de mennyit számít egy kulturális intézmény életében? Az biztos, hogy 2005-ös megnyitása óta a közönség szívébe zárta a Müpát, és rendszeresen visszatér az izgalmas programokra, kedvenc előadóinak fellépésére. Hogyan látja az eltelt időszakot Káel Csaba, aki vezérigazgatóként 2011 óta áll a Müpa élén, ám kapcsolata az intézménnyel még ennél is régebbre nyúlik vissza?

Káel Csaba

Kondor Katalin

Hogyan kezdődött kapcsolata a Müpával?

Már az ötlet születésekor, majd a tervezés különböző fázisaiban konzultáltunk a komplexum építészével, Zoboki Gáborral a ház funkcionális megoldásairól. Majd ott lehettem az alapkőletételnél, aztán a bokrétaünnepen is. Amikor 2004-ben Kiss Imrét kinevezték a vezérigazgatói posztra, megkért, hogy legyek a művészeti tanácsadója, majd az operaprogramok szerkesztéséért feleltem. A néhány nappal a Müpa 2005. március 14-i megnyitása után bemutatott első operaprodukciót, Monteverdi Orfeóját én rendeztem a Fesztivál Színházban.

2011-ben lett a Müpa vezérigazgatója. Kinevezése milyen változásokat hozott az intézmény életébe?

Mivel a filmiparból érkeztem, erősebb produkciós szemléletet próbáltam bevezetni. Eleinte az újdonság ereje is sokakat elhozott a Müpába, de ezt az érdeklődést fenn kellett tartani, sőt fokozni kellett. Az archiválási céllal létrejött stúdió koncertfelvételeiből televíziós produkciókat állítottunk elő, hogy a közszolgálati média sugározza őket. Fontos cél volt, hogy intenzívebb legyen a nemzetközi jelenlétünk, koprodukciókat valósítsunk meg neves koncerthelyszínekkel, előadótermekkel, kulturális központokkal, illetve elkezdtünk kapcsolatokat építeni keleti irányba is.

Változtattam a Müpa addigi vezetési stílusán, művészeti, programalkotási, vállalatirányítási és kommunikációs stílusán, folyamatain és szemléletén. A korábban itt dolgozó kiváló szakemberekhez újabb remek kollégák csatlakoztak, mint a gazdasági kérdésekben és a vezetésben biztos

támaszt nyújtó Kosztolánczy Gábor, a jogi hátteret újragondoló és stratégiánkért felelős Újszászy Zsófia, a pénzügyeket remekül kézben tartó fiatal tehetség, Zigó Viktor, vagy a produkciós szemléletet képviselő, majd a stúdiót is kiválóan irányító Korentsy Endre. A művészeti vezetésben, illetve a programszervezésben maximálisan támaszkodhatok Gaál Juditra, a fesztiváljaink szervezésében Szomolányi Janinára, a folyamatosan megújuló terület, az értékesítés és marketingkommunikáció vezetésében pedig Egri Gábor után most Récsán Gáborra. Nem beszélve a műszaki igazgatásról, ami remek kezekben van a húsz éve velünk dolgozó Csorvási Gábornál, illetve a szcenikai vezetésről, ami nem lehetne szakavatottabb munkatársnál, mint Vankó Dánielnél.

Bár kezdetektől több művészeti ág is jelen volt a Müpában, hogyan változtak az idők során a hangsúlyok?

Az eredeti hat műfajt tizenkettőre bővítettük, de a klasszikus zene mindig is kiemelt szerepet kapott, hiszen itt található a világ egyik legjobb akusztikájú hangversenyterme.

A Müpa ünnepélyes megnyitója 2005. március 14-én

Fotó: Pető Zsuzsa / Müpa

Jonas Kaufmannal bécsi estjén

Fotó:

Posztós János / Müpa

Ezen belül már Kiss Imre idejében elkezdtük kidolgozni a félig szcenírozott operajátszás alapjait. De a repertoárunkon megjelent az újcirkusz, az irodalom és a film is, továbbá egyre több táncprogramunk is lett.

Melyek azok a kulturális funkciók, amelyeket akár az intézmény nagysága, akár az épület adottságai miatt mindenképpen a Müpának kell magára vállalnia, mert más nem tudja teljesíteni? Talán a legfontosabb, hogy meg tudtuk erősíteni a magyar előadó-művészet nemzetközi helyzetét. Egyrészt nemzetközi környezetet teremtettünk azáltal, hogy a világ leghíresebb előadóit, együtteseit hívtuk meg, másrészt

a

mai napig szorgalmazzuk, hogy a hozzánk érkező világsztárok magyar művészekkel lépjenek fel, akiknek így növekszik a nemzetközi reputációja.

A Müpa kisugárzása nagyon erős, a Forbes felmérése szerint mi vagyunk a hetedik legismertebb magyar márka.

A Müpa műsorán fontos szerep jut az ifjúsági programoknak. Hogyan vonzzák be a fiatalokat?

Az évi körülbelül 1500 rendezvényünk egyharmada a gyerekeket és a fiatalokat célozza meg. A kamaszokat a mai kütyüorientált világban nehezebb megszólítani, de igyekszünk olyan előadókat meghívni, akik számukra is vonzóak, és egyes kampányaink is kifejezetten nekik szólnak. Különlegességünk, hogy a Müpa az első pillanattól kezdve minőségi kultúrát épít, ráadásul egyedi produkciók létrehozására törekszik. Az a célunk, hogy a fiatalok megértsék: a minőségi kultúra az életminőséget is javítja.

Mi a helyzet a külföldi turistákkal? Őket milyen programokra lehet elhozni a Müpába? Az elmúlt években a programjainkat egyre inkább kompatibilissé tettük a külföldiek számára, többek között idegen nyelvű feliratozással, és felvettük a kapcsolatot a turizmus további szereplőivel. Vannak olyan koncertjeink, amelyeknek kifejezetten nagy a nemzetközi visszhangja, például a Wagner-napokra mindig bőségesen érkeznek a zeneszerző rajongói. A Régizene Fesztiválon minden évben bemutatunk egy-egy ritkán hallható francia barokk operát, amire több százan érkeznek Franciaországból. Az ünnepek közeledtével, advent és karácsony környékén is felerősödik az érdeklődés.

Hogyan készülnek a huszadik évfordulóra?

Nagy „programtűzijátékkal”. A húsz évet húsz esemény fogja jelképezni a március 15-16-i hétvégén. Főleg hazai előadókat hívunk meg, azokat, akikre a Müpa eddig is épített, akik velünk nőttek fel.

Fotók: Csibi Szilvia / Müpa

Rossini: A sevillai borbély Káel Csaba rendezése

Fotó: Posztós János / Müpa

A közönség együtt láthatja majd a különböző generációkat, velünk lesznek a művészcsaládok, mesterek és tanítványok.

A pozíciója igazán változatos feladatokkal jár. Mi inspirálja a legjobban a Müpa vezetésében?

Ünnepi hangversenyt is szervezünk a Nemzeti Filharmonikusokkal, akiknek a Müpa az otthonuk. Annak idején Kocsis Zoltán dirigálásával velük nyílt meg az épület, most pedig főzeneigazgatójuk, Vashegyi György fogja őket vezényelni, a meghívott világsztár szólista Rudolf Buchbinder lesz.

Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik élőben is találkozhattak gyerekkori idoljaikkal, sőt dolgozhattak is velük. De ezek a hősök, ezek a világsztárok maguk is érzik azt a müpás lelkületet, amit kiváló kollégáim sugároznak, és ezért szeretnek ide jönni. Elképesztően szép bejegyzések szerepelnek az emlékkönyveinkben, amelyeket meg lehet majd tekinteni a Müpa húsz évét bemutató kiállításon. Azt szoktam mondani, hogy nekünk nem is közönségünk, hanem közösségünk van, a nézőink mellett bele értve a művészeket és a nagyon tehetséges alkotó- és szervezőgárdánkat is. Ez az összetartó erő a sikerünk alapja, és a legfontosabb szerep, amit a Müpa a hazai kulturális életben betölt.

A BELSŐ TEREK TERÜLETE

külső reflektor homlokzati világító ledcsík 62 444 m²

A termek összkapacitása 1806 m² A vörös szőnyeg területe

2786 fő

HELYISÉG 1274 ÜVEGFELÜLET 11 000 m²

7 rendezvényterem

2025 BUDAPESTI WAGNERNAPOK

2025. június 6., 29.

WAGNER: TANNHÄUSER

2025. június 8.

BRYN TERFEL WAGNER-ÁRIAESTJE

2025. június 26., 28.

WAGNER: A NÜRNBERGI

MESTERDALNOKOK

2025. június 30.

HŐSÖK ÉS HŐSNŐK – NÉPSZERŰ

WAGNER-RÉSZLETEK

A Müpa koronázta meg

Csabai Máté

„A Müpa nemcsak Budapesté, hanem Magyarországé, sőt Európáé” – mondta

Kiss Imre, a ház első igazgatója, aki az előkészületekben, a Müpa létrejöttében és profiljának felépítésében is oroszlánrészt vállalt.

Amikor egy muzsikus színpadra lép, egyetlen lejátszott hangja mögött sok száz ember munkája áll. A Müpa első igazgatója, Kiss Imre tudta ezt: a kulturális menedzserek modern úttörője volt Magyarországon. „Még a hajdani, a felrobbantott Nemzeti Színházban voltam státuszos gyermekszínész, de szinkronizáltam, rádióztam és különböző tévédarabokban is játszottam, így gyerekkoromban a színházban, a tévénél és a filmgyárban magamba szívtam ennek a világnak a légkörét” – mesélt egy, a Kritikának adott interjúban saját gyökereiről.

Nehéz körülmények között nőtt fel, családját kitelepítették a felvidéki Galántáról. Pályáját az idegenforgalomban kezdte, ahol felfigyeltek vezetői tehetségére. 1981-ben, a Kádár-kor enyhülő éveiben kapta meg a feladatot, hogy hozza létre a Budapesti Tavaszi Fesztivált, amelyből erős brandet formált a keleti blokkban. „Biztosan emlékszik arra az évekig tartó vitára, hogy áru-e a kultúra, vagy sem, hogy piacra vihető-e, vagy sem. Én határozottan állítottam már akkor is, hogy a kultúra épp olyan áru, mint bármi más – hangoztatta abban az időben még különcnek ható filozófiáját. – El kell adni, mert kultúra nélkül nincs polgárosodás, nincs társadalmi fejlődés.”

Később a Nemzeti Filharmóniánál, a Magyar Állami Operaháznál és a Vígszínháznál dolgozott ügyvezető igazgatóként, de „pályáját a Művészetek Palotája koronázta meg” – méltatta őt laudációjában Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok akkori főigazgatója, amikor Kiss Imre 2010-ben megkapta a Nemzetközi Előadó-művészeti Társaság életműdíját.

A Művészetek Palotája

létrehozása nemcsak nagysága miatt volt ijesztő feladat: azelőtt nem létezett olyan koncert terem hazánkban, amely nem egyetemhez, operaházhoz vagy máshoz kötődött.

„Egy forgatókönyv arról, hogy ennek a háznak mit kell tudnia és mi legyen benne, a mai napig csak az én fejemben van meg” – mondta Kiss Imre, aki viszont az öltözőktől a büfékig és a parkolóházig mindenre gondolt. „Négyezernél több önéletrajzot néztem át. Sok ajánlás jött, de mindenkit személyesen én vettem föl” – mondta a stáb felépítéséről. Az akusztikának rögtön csodájára jártak, miután 2005 januárjában Kocsis Zoltán vezényletével a Nemzeti Filharmonikusok „tesztkoncerten” próbálta ki a termet. Kiss Imre a korábbiaknál is keményebben dolgozott a Müpa renoméjának felépítésén, miután a ház húsz éve, március 15-én, ünnepélyes ceremónia keretében megnyitotta kapuit. „Ahhoz, hogy rajta legyünk a zenei térképen, nem elég, hogy legyen egy-két híres zeneszerzőnk, és néhány magyar művész világhírnevet szerezzen. Kellene egy ilyen hely is” – mondta a Muzsika folyóiratnak.

A Müpa programkínálatának páratlan gazdagsága már az első években szemet szúrt. „És ezért nincsenek itt hétköznapok. Itt csak ünnepnapok vannak. Minden napunk másról szól. Egy színházban van nyolc darab, amit színre visznek, premier

után azt játsszák repertoárjukban. Sorolhatnám az ilyen helyzeteket. A Művészetek Palotája deklaráltan és a valóságban is minden nap mást nyújt. Minden nap és minden helyiségében más programokat hoz létre.” Az első öt évben megfordult a Müpában az Academy of St Martin in the Fields kamarazenekar, a Bécsi, a Londoni, a New York-i Filharmonikusok, Kiri Te Kanawa, Cecilia Bartoli, Joshua Bell, Daniel Barenboim és Lang Lang – és a névsort még hosszan lehetne sorolni. „A Clevelandi Szimfonikusoknak öt koncertjük volt Bécsben, és csak az utolsó pillanatban lehetett elérni, hogy beiktassák Budapestet.

Meghívtam az elnököt, nézze meg a házat, és nem akarta elhinni, amit látott”

„Sok egyéb mellett azt csodáltam benne, hogy ahonnan eljött, ott mindig rendet, átláthatóságot és eredményes intézményt hagyott maga mögött” – mondta Kovács Géza. „Totális villámhárítóként állt a Müpa élén” – emlékezett vissza Csonka András egykori vezérigazgató-helyettes.

Az alapító-igazgató 2011-ben adta át a stafétabotot Káel Csabának, a ház jelenlegi igazgatójának. Akkor, márciusban megromlott egészségi állapota miatt abba kellett hagynia a munkát. Abban az évben a Prima Primissima életműdíjával ismerték el, korábban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének polgári tagozatával és a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatával is kitüntették. 2012. november 25-én hunyt el. „Apám mindig azt mondta, lehetőség szerint csak olyasmit csinált, aminek pozitív eredménye van. Ezt próbálom a munkatársaimnál is elérni: ne a problémát ragozzuk, hanem azt nézzük, mi a megoldás –ismertette vezetői hozzáállását a Muzsikának. – Nekem Hans Sachs a kedvenc figurám.”

– mesélte az igazgató, érzékeltetve, hogy egyegy rangos előadó vendégszereplése főként bizalmi kérdés.

PROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

Világszínvonalú kulturális központ a vágányok helyén

Bagi László

Az egykori

Elevátor-ház a Müpától északra

állt a Közraktár utcában

Fotó: Fortepan

A világban számos példa akad arra, hogy indusztriális környezetben végül valami teljesen más funkció talál otthonra – például a kultúra. Talán nem is gondolnánk, de ez a kis terület, a mai Müpa helye sűrítve szállítja nekünk két évszázad magyar gazdaságtörténeti emlékeit és urbanisztikai vív mányait.

Dunaparti teherpályaudvar a Déli összekötő vasúti hídtól a Petőfi híd felé nézve

Fotó: Fortepan

A művészet ereje nemcsak hegyeket képes megmozgatni, de – ezt a mondatot továbbgondolva – egész városnegyedeket is meg tud újítani. Ennek talán egyik legismertebb példája a párizsi Pompidou Központ. Az 1977-ben nyílt új kulturális központ többszintes kiállítótereivel és könyvtárával új életet lehelt az egész Beaubourg-negyedbe. Ismert példa a londoni Tate Modern is, amely egy felhagyott áramtermelő állomás épületében kapott helyet a Temze partján, de említhetjük az Elbphilharmonie épületét is Hamburg Hafencity nevű városrészében. Ha kicsit közelebbi példát keresünk, a grazi Kunsthaus juthat eszünkbe, amely a Mura elhanyagolt jobb parti részét újította meg az ezredforduló után.

Még a fentieknél is izgalmasabbak azok az urbanisztikai beavatkozások, ahol füstölgő gyárak vagy használaton kívüli, rozsdásodó vágánypárok helyén sikerül egy városrészt rehabilitálni. Jó példa erre a Szajna bal partjának egy szakasza, az úgynevezett Paris Rive Gauche városnegyed: a Gare d’Austerlitz nevű pályaudvar használaton kívüli sínei helyére, illetve a vágányok fölé egy teljesen új, modern városnegyed épült fel, élén a francia nemzeti könyvtár, a Bibliothèque nationale de France (BnF) 1996-ban átadott új épületével. Liverpool kikötőjében, a kereskedelmi városrész helyén jött létre az úgynevezett Albert

Dock, számos szállodát és kiállítóhelyet, többek között a Hajózási Múzeumot és a Tate Liverpoolt foglalva magába.

Egy ipari negyed kialakulása

A rozsdaövezeti rehabilitációk ezen nemzetközi trendjeibe illeszkedik a Müpa, tágabb értelemben pedig az egész Millenniumi Városközpont is. De mit talált itt az, aki fél-egy évszázada sétált errefelé? Először is, nem nagyon tudott errefelé sétálni, a környék semmiképp sem csábított hosszabb andalgásra.

Ahol ötven-száz éve még vágányok rozsdásodtak, kémények füstöltek, ott ma elegáns emberek igyekeznek Mahler VIII. szimfóniájára.

Hogy miért, annak megértéséhez elengedhetetlen a tágabb kontextus, a városi szövet elemzése. Az egyesülő Pest és Buda övezeti szabályo -

Budapest méterrendszerben

készült kataszteri

térképe, 1878

zását a Fővárosi Közmunkák Tanácsa végezte el, ahogy a Duna szabályozása, a hídépítések és a közlekedési főútvonalak is ekkoriban körvonalazódtak. Az 1870-es évek elején a ferencvárosi Duna-partnak a Boráros tértől délre eső részén jóformán alig állt ház: a folyó közelsége és a vasúti kapcsolatok egyaránt alkalmassá tették a területet ipari övezet kialakítására, a hatalmas tömbökben malmokkal, téglagyárral, mészégetővel, fonodával, laktanyával, tábori kórházzal és egy kis vámházzal. Amint egy 1872-ből fennmaradt térképen láthatjuk, a mai Müpa közvetlen környezetében két lovarda állt, egy korábbi térképen pedig egy vágóhidat is felfedezhetünk a közelben. Egy biztos: a terület szinte az összes térképről „leesik”, az egykori térképkészítők szemében ez a város széle volt.

Talán a fentiekből is látszik, hogy mindez már egy nagyszabású terv része volt, és egymással szimbiózisban működő intézmények sorát hívta életre. Ennek egyik első elemeként épült a Fővámház (a mai Corvinus Egyetem, 1874), a Közraktárak (1881), a gabonasilókból a folyami és vasúti átrakodást biztosító úgynevezett Elevátor-ház (1883), a banki funkciókat ellátó és a sóvámtiszteknek otthont adó Sóház (1887), illetve az e szövet utolsó elemeként értelmezhető Központi Vásárcsarnok a Fővám téren (1897). A környék legfontosabb ipari központjai a Concordia Gőzmalom (1866), a Gizella Gőzmalom (1880), a Hungária Gőzmalom (1893), valamint a Közvágóhíd (1872) voltak.

Pályaudvar a folyóparton

A Budapest-Dunapart teherpályaudvar (más forrásokban: MÁV Budapest Dunaparti teherpályaudvara) mintegy három év alatt, 1880 és 1883 között épült fel. A vágányokhoz tartozott még többek között tizenhét, egyenként 100 méter hosszú és 15 méter széles raktárépület, hat faraktár, egy hivatali épület, egy lokomotívszín

és több gőzdaru is. Forgalma az 1900-as évek első évtizedére elérte az évente mintegy 110 ezer vagonnyi árut, és az innen kiinduló iparvágányok közvetlen kapcsolatot biztosítottak a környék ipari üzemei, malmai, az Elevátor ház, a közraktárak, valamint a vásárcsarnok felé. Az első világháborút követően, a malomipar lassú viszszaszorulásával párhuzamosan a pályaudvar jelentősége csökkent, így az iparvágányok egy részét felszámolták.

A teherpályaudvar jelentős területet foglalt el, és a vágányok éles határként ékelődtek be a folyópart és annak hinterlandja közé. A part „kiszabadításához” a következő lépés a Nagyvásártelep felépülte volt az 1930-as évek elején, amivel a budapesti élelmiszer-nagykereskedelem súlypontja a korábbihoz képest néhány kilométerrel délebbre helyeződött. Időközben kiépült a HÉV, újabb területet foglalva el a pályaudvartól, amely egészen a rendszerváltásig üzemelt, majd az 1995-re tervezett Bécs–Budapest világkiállítás kapcsán bontották el az utolsó elemeit is. A helyiérdekű vasút vágányait viszont továbbra sem számolták fel a felszínen, így a folyópartot és az időközben felépült Millenniumi Városközpontot ma is egy vágánypár választja el egymástól.

A Müpa az egyik legjobban megközelíthető kulturális központunk: vonat-, HÉV- és villamossínek keretezik épületét, de az egykori indusztriális környezet helyén ma már világszínvonalú kulturális produkciókat, művészeket, műalkotásokat és nézők tízezreit vonzó kulturális intézményt találunk immáron 20 éve.

A MÜPA M INDENKIÉ

Több mint 250 ingyenes program minden korosztálynak

Az árnyékokat és a minőségi sötétet kell megtervezni

Seres Gerda

Talán nem is hinnénk, a fényviszonyok mennyire meghatározzák, hogyan érezzük magunkat otthon, valamelyik középületben vagy koncertteremben. Pedig már tanulmányok is bizonyítják: a természetellenes körülmények biológiai stresszfaktort jelentenek. Haász Ferenc világítástervezővel, a Müpa világításának megálmo dójával beszélgettünk.

Haász Ferenc

Egy interjúban azt mondta, hogy az utóbbi években a természetes fény sokkal jobban foglalkoztatja, mint a mesterséges. De a fénytervezőtől kérdezik meg, hogy mekkora legyen az ablak? Szerencsés esetben tőle is. Magyarországon a mi cégünk az egyetlen, amely független világítástervezéssel foglalkozik, és mi is építészeket foglalkoztatunk. Európában ezerhatszáz ilyen vállalat működik, évtizedekkel le vagyunk maradva. Bár én is vákuumelektronikai mérnökként végeztem, a fénytervezésnek valójában sokkal több köze van az építészethez, mint az elektromossághoz. Minél inkább műszaki paraméterek mentén igyekszünk meghatározni egy tér fényviszonyait, annál inkább beszűkítjük a gondolkodásunkat.

A Müpánál mennyire lehetett kiismerni a megrendelőt?

A Müpa világítástervezésekor szerencsés helyzetben voltunk, mert Zoboki Gábor az első pillanattól fogva bevont minket a munkába. Olyan markáns víziója volt, amelyhez könnyen tudtunk csatlakozni, noha rendkívül összetett a tér – a két méter harminc cen tis belmagasságtól a tizenvalahány

méteresig minden előfordul. Számomra hihetetlenül inspiráló munka volt. Ha most délelőtti fényben körbenéz, látja, hogy dinamika, vizuális diverzitás van a térben – fény, vetett árnyék, önárnyék –, ezért vonzza a szemet. Nemrég cseréltük ki a mennyezetben lévő lámpatesteket, és a megvilágítási szinteket is racionalizáltuk. Ahol most ülünk – az első emeleti, ablakos folyosón –, világos a padló és a mennyezet, így sokkal magasabb volt a megvilágítottság, mint az előcsarnokba lépve. Ezeket most összehangoltuk.

Meggyőződésem, hogy a tervezőnek az árnyékokat és a minőségi sötétben hagyást kell jól megterveznie. Ha minden meg van világítva, az harsány, bárdolatlan hatást kelt, nincs dinamika, ráadásul az emberek 15-20 százalékának szüksége van sötétebb, árnyékos részekre, mert megnyugtatóan hat rájuk. Az a természetes számunkra, ami változatos.

Arnold J. Wilkins professzor a vizuális stressz témakörét kutatja, és arra jutott, hogy ami természetellenes – például a mennyezetre rajzolt

szabályos, vékony ledcsíkok, amelyek egy időben nagyon divatosak voltak –, az biológiai stresszt okoz az emberben. Ahogyan az állandó fényviszonyok is. Egy ablak nélküli helyiség – például a plázák – állandó tartózkodásra alkalmatlanok, mert a természetes változás hiánya automatikusan elindítja a szervezetben a stresszhormontermelést. Ezért szerencsés, hogy a Müpa épületének belső magját ablakos részek veszik körül.

Világítás tekintetében ebben a házban nincsen semmi különleges, de majdnem minden szakszerű. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem műszakilag rendkívül magas színvonalú, és a ledesítés után is megtartotta a korábban halogénlámpákkal biztosított fényviszonyait. A tér finoman hangolható: lágy felületvilágítása van padlótól mennyezetig, a szórt fény, az ön- és vetett árnyékkeltő fények aránya keverhető, ezért sokszínűen alakítható, és a színpadi hatásvilágítástól függetlenül is teljes térélményt nyújt.

A külső homlokzatvilágítás igazán jellegzetes a váltakozó színű, villódzó fényekkel.

Az esti világítást az egyenletes felületvilágítás és – ahogyan mi szoktuk nevezni őket – a színes zizik kontrasztja adja.

Az építészeti kialakításban fontos külső burkolat ferde réseibe kerültek ezek a nappal láthatatlan, világító csíkok, amelyeket a házban zajló eseményeknek megfelelően mindig más és más színre lehet programozni. Az egyik fesztivál idején például az épülettömegek síkjai különböző színűek,

és folyamatosan „átlapozzuk” az egyik színt a szomszéd mezőbe. Ez a vizuális kommunikációs eszköz rengeteg lehetőséget rejt.

Ha valamelyik diákja megkérdezi Öntől, mitől jó egy tér világítása, mit felel?

Attól, hogy a funkcióját szolgálja. Egy lakás esetében például – régóta úgy tartom – nem a térnek, hanem a megbízónak tervezünk.

Mire kíváncsi a megbízóval kapcsolatban?

Arra szoktam kérni, mutassa meg a jelenlegi lakását, mesélje el, hogyan érzi jól magát, és mi az, ami zavarja, vagy amit másként képzel el. A tervezőnek egyébként nem az a dolga, hogy neki tetszőt tervezzen, hanem hogy a megbízó igényeit maximálisan kiszolgálja. A tervezési folyamat 80-85 százalékáig általában nem húzunk egyetlen vonalat sem, hanem a megbízó igényeit igyekszünk

kiismerni és vele egy platformra helyezkedni. Ennek része az edukáció is, amelynek folyamán segítünk a megbízónak a gátló tévhiteket tisztázni, és rendszerezni saját gondolatait. Az oktatás első része – ahogyan a diákjaimnak szoktam mondani – mindig a professzionális felejtés.

Mondana példát az efféle gátló tévhitekre?

Most éppen a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanítok belsőépítészeket, és ott olyan mondatok hangzanak el, hogy „ide egy kis hangulatfényt gondoltam, oda meg négy spotlámpát”. Ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy milyen hangulatról van szó? Le tudjuk ezt írni fényviszonyokkal? Vagy mit jelent a spotlámpa? A legtöbben azt hiszik, hogy ez a mennyezetbe süllyesztett lámpa szinonimája, holott egy fényeloszlástípust jelent. Téves, zavaros elképzelések keringenek, pedig fontos ezeket tisztán látni, elemezni.

Fotók: Nagy Attila / Müpa

Fénybe írt titkok

Fotósok a kulisszák mögött

Fotó: Posztós János / Müpa

Eötvös Péter és Esterházy Péter

Amikor 2016-ban Eötvös Péter és Esterházy Péter közös oratóriumának bemutatójára készültünk, egy kollégám fejéből pattant ki az ötlet, milyen jó lenne, ha a két szerzővel közös interjú készülne. Sikerült megszervezni a találkát, és engem kértek fel a fotók elkészítésére. Előzetesen azt találtam ki, hogy közeli képet készítek róluk, az arcukra összpontosítva. Ehhez muszáj volt szorosan egymás mellé állítanom őket, de a magasságkülönbség miatt nem működött az ötletem. Ezért megkértem őket, hogy foglaljanak helyet ott, ahol épp álltunk, vagyis a Müpa ikonikus vörös szőnyeges lépcsőjén. És a két zseni szófogadó gyermekként tette, amit kértem. Pár másodperces szünet után Esterházy megszólalt: „Petikém, itt vagyunk mi, két vénember, mindenünk fáj, már a térdünk sem hajlik. És mégis, ha egy fiatal nő azt kéri tőlünk, guggoljunk le a lépcsőn, máris engedelmeskedünk neki!” És óriási röhögésben törtek ki! CSIBI

SZILVIA

Fotók: Csibi Sziliva / Müpa

Rudolf Buchbinder

Fotó: Hirling Bálint / Müpa

A Bartók Tavasz keretein belül rendezték meg Rudolf Buchbinder és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjét. Fellépés előtt a karmester vagy a szólista sokszor csak az utolsó pillanatban jön ki a szobájából, ahol felkészül az előadásra, és nem szereti, ha zavarják. A művész általában csak akkor jelenik meg, amikor a zenekar már hangol a színpadon. A zongorista-karmester Rudolf Buchbinder azonban mosolyogva, zsebre tett kézzel járt-kelt a muzsikusok között, semmi feszültség nem látszott rajta közvetlenül a koncert előtt. Pedig az alkalomra zsúfolásig megtelt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, ahol aztán Buchbinder óriási tapasztalattal és jókedvvel, felejthetetlenül játszotta-vezényelte Beethoven három zongoraversenyét.

NAGY ATTILA

Fotósként sokszor ér az a szerencse, hogy különleges helyszíneken dolgozhatok. Így történt ez akkor is, amikor Fassang László orgonaművészről készítettem egy sorozatot, és rövid időn belül a Müpa egyik legizgalmasabb szegletében találtam magam: az orgona belsejében. Kevesen gondolnák, hogy a színpadról látható homlokzat mögött sok száz négyzetméteres, közel 7000 sípot magába foglaló, több emeletnyi magas labirintus található. A fotózás végén érdekességképpen az orgona tetejébe is felmentünk, ahol közös kép készült az ország legnagyobb, 9,5 méteres sípjával.

Fassang

László

Fotó: Nagy Attila / Müpa

A nézők átélhetik a színpadon látottakat, de ami a háttérben zajlik, azt a Müpa dolgozói tapasztalhatják csak meg. Nagy beszélgetésekre ilyenkor nincs idő, mivel a koncert előtt sokszor az utolsó simítások folynak, és a művész a közelgő produkcióra összpontosít, a koncertet követő mámorban pedig a rajongók, dedikációra várók tömege árasztja el az előadókat. Mégis akadnak kiváltságos pillanatok: amikor például egyik kedvenc zenészed, Snétberger Ferenc a koncert előtt privát minikoncertet ad csak neked, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem mögött lévő backstage-ben.

Snétberger Ferenc

Fotó: Pályi Zsófia / Müpa

POSZTÓS JÁNOS

A 37. Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik vendége John Malkovich volt, aki először lépett a Müpa színpadára a Müpa színpadára a Just Call Me God című produkcióban. A színész egy kitalált, összeomlás előtt álló ország őrült diktátorát alakította, aki kitartott istenhez való hasonlatossága mellett még akkor is, amikor ellenfelei már az ajtaja előtt álltak. A zenei ellenpontot Martin Haselböck orgonista-karmester szolgáltatta. Az előadás fogadtatása vegyes volt, egyesek az egekig magasztalták Malkovichot, pár kritikus fanyalgott. A sajtó viszont egyöntetűen szenzációként számolt be arról, hogy a back stage-ben az amerikai színész pár percre találkozott a betegsége óta színházi szerepekben (akkor még) nem látható Kulka Jánossal – a magyar hangjával. Megható volt átérezni a vibrálást a két színészóriás között.

John Malkovich és Kulka

János

Fotó: Posztós János / Müpa

A helyi érték

20 éve egy fedél alatt

a Ludwig Múzeum és a Müpa

Makrai Sonja

Fotó: Claudio

Parada Nunes / Müpa

Picasso, Andy Warhol, Roy Lichtenstein, Claes Oldenburg, Birkás Ákos, El-Hassan Róza és Bak Imre munkái, hiperrealista alkotások, nonkonformista oroszok, az elmúlt évek albán és ukrán művészete – ez a néhány kiragadott példa is jól szemlélteti, hogy a Müpa épületében 2005 óta működő Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum nemzetközi viszonylatban is milyen jelentős kollekció val bír, ráadásul ez az egyetlen hazai közgyűjtemény, amelyben egyszerre van jelen a külföldi és a magyar kortárs művészet.

A ma már több mint ezer darabból álló gyűjtemény – melynek korábban a Budavári Palota adott otthont – alapja az az itthon akkor még hiánypótlónak számító, de mára már történeti anyaggá vált 70 műtárgy, amelyet a műgyűjtő

Peter és Irene Ludwig adományozott 1989-ben a magyar államnak. Az egykori vasfüggönyön túli Budapest ideális geopolitikai helyszínnek bizonyult Kelet és Nyugat művészeti összekapcsolására. Az új múzeum első állandó kiállítása 1991ben nyílt meg a Budavári Palota A épületében, a Magyar Nemzeti Galéria rendezésében. Rövid idő múlva az intézmény Néray Katalin művészettörténész-muzeológus igazgatásával önállóvá vált, a szakember meghatározó szerepet játszott a gyűjtemény létrehozásában, felépítésében, valamint a múzeum koncepciójának kialakításában.

A kezdeti kollekció fokozatosan bővült: 1991-ben újabb 95, az 1945 utáni nemzetközi művészet köréből származó alkotást kapott meg a múze -

um hosszú távú letétként a Ludwig házaspártól, majd ez gyarapodott tovább a kilencvenes évek törekvéseit bemutató művekkel, különös tekintettel a rendszerváltás után induló új generáció alkotásaira akkor, amikor 1996-ban a Kortárs Művészeti Múzeum megalapításával már lehetőség nyílt a vásárlásokra.

Az alapítás óta az intézmény legfontosabb célkitűzése, hogy a magyar kortárs művészetet bekapcsolja a nemzetközi vérkeringésbe.

Fabényi Júlia

Fotó: Szabó Júlia

Ezt szolgálja a gyűjteményezési politika is: a Ludwig Múzeumban szisztematikusan gyűjtik a hatvanas évektől Közép- és Kelet-Európából származó műveket, hogy a magyar, szlovák, cseh, lengyel, román, horvát, albán, ukrán művészek munkáin keresztül egy sajátos történelmi, kulturális kontextusban tegyék láthatóvá a térség művészetét – ez a gondolatiság pedig tökéletesen illeszkedik a Müpa szellemiségéhez is. 2005-ben a költözés apropóján erről beszélt Néray Katalin a Magyar Múzeum című folyóiratban, amikor leszögezte: a Ludwig Gyűjteményből származó anyag jó része ma már beszerezhetetlen a műtárgypiacon, magyarországi jelenléte pedig az egyetemes művészet standardjának jelenléte.

Öt évvel később a múzeum akkori igazgatója, Bencsik Barnabás a Kritika című lapnak adott interjújában foglalta össze a múzeum törekvéseit: „Már nem zártak az országhatárok. Rendkívül fontos művészi teljesítmények születtek az elmúlt évtizedekben, amelyek román, volt jugoszláv vagy lengyel művészekhez köthetők. Nagyon fontos, hogy a közönség együtt láthassa ezeket, és kiala-

kulhasson egy olyan kulturális identitás, amely nemcsak a kultúrához, hanem ehhez az egész régióhoz köthető. (…) A helyi értékek felkutatásával tudunk hozzászólni a képzőművészet globális diskurzusához.”

A Müpában lévő épületrészben méltó otthonra

talált a múzeum: a tér tökéletesen alkalmas az installatív művek bemutatására, de a költözésnek köszönhetően a múzeum sokkal inkább részévé vált a városlakók életének is.

Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

Míg a budai Várban leginkább a turisták látogatták, addig a Duna-parton elsősorban a magyar közönség kíváncsi a kiállításokra. „A Ludwig Múzeum a legerősebb kortárs hangon szól a közönséghez. Minden évben legalább két olyan nemzetközi csoportos kiállításunk van, amely bizonyítja, hogy a kortárs magyar művészet ma már nem számít periférikusnak. A kortárs művészet egalizált és demokratikus, a jövőnket is befolyásoló közös ügyeket helyezi fókuszba” – vélekedik Fabényi Júlia, aki 2013 óta vezeti az intézményt.

Az eltelt két évtized alatt radikálisan megváltozott a múzeumokkal szembeni elvárás: nyitott, a felnövekvő generációk művészeti nevelésére, az online tudásmegosztásra nagy hangsúlyt fektető intézménnyé vált a Ludwig Múzeum is. „A gyerekeknek még nincsenek prekoncepcióik, és nem utasítják el a kortárs képzőművészetet, az ellenérzések lassan nevelődnek beléjük. A fiatal felnőtt generáció viszont kellő támogatás hiányában nem érti vagy nem tudja értelmezni a kortárs művészeteket. Pedig ezek az alkotások mindig a jelenre reflektálnak, a közös tapasztalatokat igyekeznek megfogalmazni, épp ezért mindenkinek van hozzájuk valamilyen kötődése. Ezt próbáljuk a kiállításainkon, foglalkozásainkon keresztül átadni a látogatóknak” – mondja Szipőcs Krisztina, a Ludwig Múzeum szakmai igazgatóhelyettese.

2025-ben a gyógyítás és művészet tematikája köré épülő kiállítás, a Női kvóta második része, illetve a múlt és jövő határán létező Tajvanról

Szipőcs Krisztina

Fotó: Rosta József

szóló tárlat mellett a Marcel Duchamp-díj eddigi nyerteseinek munkáiból is látható majd egy átfogó válogatás a Ludwig Múzeumban.

Vashegyi György

Közös az út

Jászay Tamás

Százkét évvel alapítása után is töretlen lendület és nyitottság jellemzi a Nemzeti Filharmonikus Zenekart és az idén 40 éves Nemzeti Énekkart.

A Müpa első számú rezidens zenekarának főzeneigazgatója, Vashegyi György emlékekről, élményekről és tervekről is mesélt.

Fotó: Nagy Attila / Müpa

Liszt: Szent Erzsébet legendája

A 20. századi magyar zenetörténet fontos pillanatainál is jelen volt a zenekar, gondoljunk Bartók Béla budapesti búcsúkoncertjére 1940-ben, vagy éppen a hetvenöt éves Kodály Zoltánt köszöntő hangversenyekre 1957-ben. Az elmúlt száz év alatt olyan kiváló muzsikusok dirigálták a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, mint például Otto Klemperer, Zubin Mehta, Lorin Maazel és Claudio Abbado, de fellépett velük Igor Stravinsky vagy Benjamin Britten is.

Az 1922 végén Bor Dezső karnagy fejében fogant terv, miszerint Budapestnek szüksége van egy új nagyzenekarra, gyorsan valósággá vált. A Székesfővárosi Zenekar tíz évvel alapítása után már ezredik, ünnepi koncertjét adta a Városligetben, de tekintélyt parancsol egy 1938-as statisztika is: addigra ötszáznál több zeneszerző közel kétezer művét játszották. A zenekar már korán, a negyvenes évektől rendszeres vendég volt külföldön: Angliától Japánig, Franciaországtól Kínáig, Ausztriától az Egyesült Államokig arattak sikert fellépéseikkel.

1952-től Magyar Állami Hangversenyzenekar néven működtek, élükre hamarosan a széles látókörű, nagy műveltségű, különleges formátumú karmester-egyéniség, Ferencsik János került.

Beköszöntött az első fénykor, amely a maestro 1984-es haláláig tartott. Alighanem egy ország tekintette tiszteletbeli magyarnak az ÁHZ következő vezető karmesterét, majd örökös tiszteletbeli elnökkarnagyát, Kobayashi Ken-Ichirót. A zenekar már korán, a negyvenes évektől rendszeres vendég volt külföldön: Angliától Japánig, Franciaországtól Kínáig, Ausztriától az Egyesült Államokig arattak sikert fellépéseikkel.

1997 jeles dátum a társaság életében: Kocsis

Zoltán került az ezentúl Nemzeti Filharmonikusok néven működő művészeti együttes élére. A következő két évtized földrengésszerű megújulást hozott a zenekar mindennapjaiban.

Kocsis akár konfliktusok árán is, de elszántan hajtotta végre kitűzött küldetését, azt, hogy az NFZből korszerű, rugalmas, minden zenekari pozíciójában professzionális együttest hozzon létre.

A Nemzeti Filharmonikusok (vagyis a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar) és a Müpa története elválaszthatatlan: sokaknak fontos emlék a 2005. január 8-i, Kocsis Zoltán által a Nemzeti Hangversenyteremben vezényelt, mások mellett Rost Andrea és Kelemen Barnabás közreműködésével megvalósult, Mozart műveiből válogató legelső hangverseny a Müpában.

A Nemzeti Filharmonikusokat 2022 óta főzeneigazgatóként irányító Vashegyi György szerint a Müpa megnyitása „egészen új, addig nem látott szakmai magaslatokba vezető fejezet kezdetét jelentette a magyar klasszikus zenei életben. A Nemzeti Filharmonikusok száznyolcvannál több zenekari és énekkari művészt foglalkoztat főállásban: teljes létszámban az együttes elsősorban itt tud fellépni, ezért különösen fontos számunkra a rezidensi kapcsolat.”

Amikor arról kérdezem Vashegyi Györgyöt, milyen karaktere van a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremnek, illetve milyen művek illenek ide, azt mondja: „A terem ideális szinte minden különböző méretű előadó-apparátus koncertjei számára, ugyanakkor nagyszerű

helyszín nemzetközileg is az élvonalba tartozó hanglemezfelvételek készítésére. Az elmúlt húsz évben mi, akiknek megadatott, hogy rendszeresen koncertezhetünk itt, folyamatosan tanultunk a teremtől: részben annak végtelen számú akusztikai beállításain kísérleteztünk, részben új kihívások elé állított minket az, hogy mindig minden rendkívül tisztán hallható. Ezek a kivételes körülmények az előadót egyszerre inspirálják és állandó koncentrációra késztetik.”

Vashegyi György kedves emlékei között őrzi, hogy Bartók Zenéjét itt vezényelhette először az együttessel. Közel állnak hozzá a nagyszabású operák és oratóriumok itt megvalósult előadásai is, például David Herculaneumja, Puccini Manon Lescaut-ja, Massenet és Lalo operái (melyeket lemezre is vettek), vagy Liszt oratóriuma, a Szent Erzsébet legendája. A 2025-ös évi koncertnaptár is tele van jeles napokkal, már ami a Nemzeti Filharmonikusok Müpa-beli aktivitását illeti: gondoljunk Ambroise Thomas Psychéjének hazai, szintén lemezfelvétellel egybekötött bemutatójára, vagy a Marlis Petersennel, Rudolf Buchbinderrel, Jean-Efflam Bavouzet-val közös koncertekre. Az ünnepi évad fontos dátuma május 15-e, amikor az együttes a Turandot tal zárja operabérletét. Búcsúról azonban szó sincs, teszi hozzá Vashegyi György: „A Müpa és a Nemzeti Filharmonikusok sorsa a kezdetek óta szorosan összefonódik. Úgy érzem, csodálatos közös évek-évtizedek várnak még ránk!”

Lalo Ys királya

Fotó:

Posztós János / Müpa

MARÍA

Ahol az egyik napon még nem volt ajtó, ott másnap már nyílt egy

Mihályi Dávid

Manapság ritkán halljuk, hogy valaki nemhogy több éve, de több évtizede ugyanazon a munkahelyen dolgozik. Balázs Lajos, a Müpa informatikai csoportvezetője már azelőtt müpás volt, hogy álltak volna az épület falai a Duna-parton. Emlékeinek segítségével visszautazunk 2004-be, megtudhatjuk, milyen érzelmek kavarogtak az akkori dolgozókban, illetve azt is, hogy milyen változások történtek az elmúlt két évtized során.

Balázs Lajos

Már azelőtt müpás voltál, hogy felépült volna a Müpa. Visszarepítenél minket a kezdetekhez?

A főmérnök asszisztenseként kerültem az eleinte körülbelül tizenöt fős csapatba. Az irodáink a Soroksári úti Malom Udvarban voltak, mert 2004ben a Müpa épülete még nem volt alkalmas munkavégzésre, sőt, az átadás előtti hetekben sokan nem is hitték, hogy itt koncert lesz a kitűzött időpontban. A házon belül még sok minden befejezésre várt: ahol az egyik napon még nem volt ajtó, ott másnap már nyílt egy.

Az irányítótáblák, amik ma a közönséget és a dolgozókat útbaigazítják, még nem voltak a falon. Sokszor keresgéltük, hogy hol vagyunk, és töprengtünk, melyik helyiségből mi lesz majd.

Említetted, hogy a főmérnök asszisztenseként kezdted a munkát. Miért váltottál az informatikára? Már az elején jeleztem, hogy engem alapvetően az informatika érdekel. Nagyon segítőkészek voltak, és amikor átkerültünk a Müpa épületébe, az informatikai feladatok jelentős része már hozzám tartozott.

Mi volt számodra a legnagyobb változás az elmúlt húsz évben?

A csapatom mára már nemcsak a sima irodai IT-ért felel, hanem többek között a programszervezés, valamint a színpadok speciális informatikai hátterének biztosítása is a feladataink közé tartozik. Az épületben lévő technológiák is rengeteget változtak, legtöbbjüket ma már számítógép irányítja, így például a videóstúdió informatikai jellegű hálózati és szerverüzemeltetését is mi látjuk el. Egyszerre kell tehát helyt állnunk az irodai felhasználói igények, valamint a gyökeresen más megközelítésmódot igénylő speciális technológiák üzemeltetése terén is, és egyik pillanatról a másikra kell megoldanunk a felmerülő problémákat. Ehhez pedig egyedi gondolkodásmódra van szükség.

Nagyon szerteágazó a munkakörötök, és jóformán mindig azonnal megoldást kell találnotok. Melyik volt a legstresszesebb helyzet, amiben helyt kellett állnotok?

A müpás éveim elején történt az egyik legemlékezetesebb eset. Az első Wagner-napokon, a Siegfriedben volt egy részlet, amikor lángolt a Valhalla, és ezt a különleges látványt projektorokkal vetítettük ki a hangversenyterem falfelületeire. Akkoriban még egy német cég munkatársai hozták-vitték egy külső merevlemezen a videós anyagokat, amiket az utolsó percig szerkesztgettek. Erre a külső meghajtóra vírus került, ők azonban mit sem sejtve, pár órával a premier előtt rádugták a vetítő szerverére, ami

lángok helyett hibaüzeneteket és kódokat kezdett vetíteni a teremben.

potba hoztuk a szervert. A premier gond nélkül lement. Egy másik alkalommal tűzfalmunkálatokat kellett végeznünk, emiatt kihúztuk az internetet az egész házból. A pénzügyes kollégákhoz azonban nem jutott el a karbantartással kapcsolatos információ, és csütörtök délután háromkor kopogtak a szerverszoba ajtaján, hogy most utalnák a fizetéseket… Olyan gyorsan még nem épült vissza tűzfal, mint akkor!

Miért van kitéve a szekrényedre a régi kamera?

A kettős gondolkodás szimbóluma?

Amikor megérkeztünk a vezérlőbe, az akkori főmérnök mindenki mást kiküldött a helyiségből, mi pedig körülbelül fél óra alatt üzemképes álla-

Jól megfér egymás mellett a Commodore 64 és a klasszikus 16 milliméteres felvevő- és vetítőgép. Ahhoz, hogy ebben a környezetben jól tudjunk működni, elengedhetetlen, hogy túltekintsünk a klasszikus informatikai feladatok határain. Többek között ezért is vagyok rendkívül hálás kollégáimnak, Kovács Kornélnak és Weisz Gábornak, akikkel rendkívül jó csapatot alkotunk már közel húsz éve. Az ő személyiségük és technikai képességeik is sokat számítanak, hiszen szűk határidőkkel és –ahogy említettem – folyamatosan változó igényű feladatokban kell helyt állnunk. Egy cégben kevés olyan terület van, ahol minden munkavállalóval személyes kapcsolatban állnak – az IT ezek közé tartozik. Mindenki számítógéppel dolgozik, mindenkinek van e-mail-címe, így mi tényleg mindenkivel partneri viszonyra törekszünk. Ráadásul

A Valhalla lángjai a Siegfriedben

Fotók: Csibi Szilvia / Müpa

különlegesen jó társaság verődött itt össze, és nem csak magunkra gondolok, hiszen elég megemlítenem szűkebb környezetünket, a negyedik emeletet, ahol a főmérnökség, a stúdiósok és a szerkesztők is dolgoznak. Ha kilépek az irodánk ajtaján, jobbra van a Fesztivál Színház, balra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. Ez azért fontos számomra, mert zenei környezetben nőttem fel, rengeteg zenét hallgattam.

A Müpa nagyon inspiráló

Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Mi az első emléked a nyitásról? Milyen volt először látni a kész épületet?

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Mozart-estje jut eszembe, amit Kocsis Zoltán vezényelt 2005. január 8-án. Nekem is volt szerencsém meghallgatni ezt a legelső koncertet, a mai napig megvan a jegyem, otthon egy vitrinben díszeleg, kiemelt helyen. Óriási megkönnyebbülés volt, hogy miután megnyitottuk a kapukat, hiba nélkül lezajlott az előadás. Kialakult egy érzelmi kötődés, megépült valami különleges, aminek mi is részesei voltunk.

Melyik koncert nyújtotta a legnagyobb élményt számodra a Müpában?

Rengeteg müpás koncerten voltam, de a legmeghatározóbb élményem elég egyedi eset. Lehetőségem volt részt venni egy nagyzenekar próbáján, akik Beethoven 7. szimfóniáját játszották, én pedig egyedül ültem a hangversenyterem nézőterén. Még most is bele-beleborzongok, hogy milyen földöntúli élmény volt.

Legyen szó hang- vagy videófelvételről, vetítésről, fényképezésről – szóval minden olyan területről, ami engem is érdekel. És ha a saját hobbiprojektjeimben tanácsra van szükségem, akkor is szembejön velem a folyosón az a kolléga, akitől érdemi segítséget kaphatok.

Talán kicsit szentimentális kérdés, de mégiscsak itt dolgozol huszonegy éve: mit adott neked az elmúlt két évtized?

Szinte mindent, hiszen itt dolgozik a feleségem, sőt sok barátom is. Nehéz kimondani, de a tágabb családomat ritkábban látom, mint a kollégáimat. Egyszóval a Müpa az életem meghatározó része.

Sörös Pistától búcsúzunk

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett egykori kollégánk, Sörös István hosszan tartó súlyos betegség után január 14-én meghalt.

A Müpa egyik alappillére volt. Fagottművészként szerzett diplomát, sokáig aktívan zenélt zenekarokban. Később az Országos (majd Nemzeti) Filharmóniánál dolgozott a budapesti hangversenyek szervezési osztályának vezetőjeként, itt ismerkedett meg a Tavaszi Fesztivál igazgatójával, Kiss Imrével. Hatalmas ismeretségi körrel és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett a szakmában. A Müpában először a rendezvények szervezése, később a hangszerek felügyelete tartozott hozzá, majd akusztikai konzulensként ment nyugdíjba. Karácsonykor 20 éves müpásként köszöntöttük volna, de bármennyire is szerette volna, egészségi állapota ezt már nem tette lehetővé.

Jellegzetes humorával bárkit képes volt felvidítani, és a legkülönbözőbb témákhoz kapcsolódva mély átéléssel szavalt el egy-egy idézetet, várva, hogy megnevezzük az elhangzott részlet szerzőjét. Pista segítőkész és kedves ember volt, akit mindenki tisztelt és szeretett. Még utolsó heteiben is gondja volt arra, hogy szóljon: a legfiatalabb Müpa-zongora is már több mint 5 éves, ezt vegyük figyelembe a hangszerbeszerzéseknél.

Fotó: Nagy Attila, Csibi Szilvia / Müpa

Hogy lehet ennyi zenét hallgatni?

Frauenhoffer György

Tulajdonképpen a 2020-as évekre minden nap a zene ünnepévé vált, és ez jól van így. A következő lépés pedig az, hogy a mennyiség után elinduljunk a minőség útján is.

2024 a dallamtapadás éve volt, anélkül, hogy észrevettük volna.

A legfrissebb statisztikák szerint egy átlagos felhasználó havonta több mint egy teljes napot, közel 25 órát tölt a Spotify tartalmainak streamelésével. Említsük meg a másik érdekes adatot is: Taylor Swift dalait világszerte 26,6 milliárdszor játszották le ugyanitt, egyetlen év leforgása alatt! Mindehhez adjuk még hozzá, hogy a legtöbben párhuzamosan több szolgáltatást is használnak zenehallgatásra, tehát a valós lejátszási statisztikák még ennél is bőven magasabbak lehetnek.

Megváltoztak a tartalomfogyasztási szokások? Az nem kifejezés. Soha korábban nem volt ennyire könnyen hozzáférhető ilyen döbbenetes mennyiségű zene. Ami egy vasfüggöny mögött szocializálódott, X generációs gyerek számára elképzelhetetlen volt, az ma egy alfa generációs számára alap – már ha a szülei győzik adatforgalommal.

A streamelt zene esetében azonban nem magától értetődő az, ami a korábbi évtizedek meghatározó formátumainál, a CD-nél vagy a vinyl lemeznél egyértelmű volt.

A minőség sok esetben a mennyiség rovására megy, ha az adatforgalom-barát lejátszások közben eltűnnek a zenéből a nüanszok, a szó szerinti és az átvitt értelmű mélységek és magasságok. Hogy mit lehet tenni ez ellen? Pici odafigyeléssel egészen sokat!

Már a Müpa 20 évvel ezelőtti megnyitásakor egyértelmű volt, hogy a Komor Marcell utcában a hazai és nemzetközi kulturális élet meghatározó alakjai fognak fellépni, ennek megfelelően pedig a kezdetek óta folyamatosan archiválják és közvetítik a koncerteket.

A 2013-as év ebből a szempontból igazi fordulat volt, akkortól kezdve HD-minőségben hallgathatók a közvetítések, akár az otthonunk kényelméből is.

Egy HD-közvetítésben a legjobb barátunk egy kiváló minőségű fejhallgató vagy hangprojektor lehet. Az idén szintén jubileumát ünneplő, 80 éve alapított Sennheiser egyet jelent a legmagasabb, mégis megfizethető hangminőséggel, a kiegyensúlyozott és kristálytiszta hangzással.

Bár ahogyan az almát a körtével, úgy az élő koncertet a közvetítéssel sem lehet összehasonlítani, a Sennheiser / Müpa Home HD páros egy olyan körte, amit mindenkinek jó szívvel ajánlunk, legyen zenei ínyenc vagy épp az audiofil világgal épp csak ismerkedő zenerajongó.

A zene hatalmának ünnepe

Mörk Leonóra

Jelenet A nürnbergi mesterdalnokok előadásából

A wagneri életműben nem is találhatnánk ideálisabb darabot a Müpa 20. születésnapjának köszöntésére, mint A nürnbergi mesterdalnokok at. Ez a 157 éve bemutatott mű ugyanis a zeneszerzőnek nemcsak a leghosszabb, hanem egyben a legderűsebb és legoptimistább operája is, a zene és az igaz szerelem hatalmát ünneplő, magával ragadó alkotás.

Könnyű abba a tévedésbe esni, hogy Wagnerből és műveiből egyaránt hiányzik a humor.

A Mesterdalnokok, ez a műfaji besorolása szerint is vígoperának szánt mű mulatságos elemekben bővelkedő, happy enddel végződő, áradó dallamokban gazdag történet, és mint ilyen, azok számára is befogadható, akik egyébként kicsit távolinak érzik maguktól a wagneri világot.

A darab 1862 és 1867 között született, és érdekes, hogy Wagnernek éppen ebben az időben támadt az az ötlete, hogy vígoperába fogjon. Drámai fordulatokban bővelkedő életébe ugyanis ez az időszak is küzdelmes éveket hozott: noha politikai számkivetettsége már véget ért, és visszatérhetett hazájába, anyagi gondjai nem szűntek meg. Ilyen körülmények között tette félre A nibelung gyűrűjének félig kész kottáit, amelyeken addig dolgozott, és fogott hozzá a Mesterdalnokok hoz. És láss csodát, nem sokkal azután, hogy figyelmét erre a tőle szokatlan műfajválasztású darabra fordította, váratlanul sorsa is jobbra fordult, köszönhetően annak, hogy 1864-ben II. Lajos király, a wagneri muzsika lelkes rajongója került a bajor trónra. Az uralkodó minden lehetséges módon támogatta kedvenc zeneszerzőjét, többek között habozás nélkül ki fizette annak tetemes adósságát.

Oly sok nyugtalan év után a komponista így végre szabadon alkothatott, és 1867-re be is fejezte életműve leghosszabb darabját. Az opera hatalmas sikert aratott, a müncheni közönség állva ünnepelte a szerzőt, és a királyi páholyban ülő bajor uralkodó is úszott a boldogságban.

A történet a 16. században játszódik Nürnbergben, ahol Pogner aranyműves (az érintett véleményét nem kérdezve) felajánlja lánya kezét annak, aki diadalmaskodik a küszöbön álló dalnokversenyen. A szintén a szerző által írt szövegkönyvben a cselekmény romantikus szálai azért gabalyodnak össze, mert a szép és fiatal Evára hárman is igényt tartanak. Először is a leghíresebb mesterdalnok, az idős cipészmester, költő és filozófus Hans Sachs, Wagner legrokonszenvesebb és leghumánusabb alakja. Aztán Walther von Stolzing, a merész fiatal lovag, aki első látásra beleszeret Evába, és érzelmeit a lány is viszonozza. Végül pedig a pedáns, az előírásokhoz az utolsó betűig ragaszkodó Beckmesser,

a városi írnok, aki nem véletlenül olyan ellenszenves, miután figuráját a zeneszerző egy általa szívből gyűlölt kritikusról mintázta.

Szakmai szinten pedig a konfliktus abból a véleményütközésből adódik, hogy görcsösen ragaszkodni kell­ e a hagyományokhoz, vagy a művészet (és bármi más) csak akkor fejlődhet, ha a szabályok is folyamatosan megújulnak.

Az opera csúcspontját jelentő híres monológjában Hans Sachs végül arra jut, hogy ez utóbbi a helyes válasz. Ennek megfelelően győzelemhez segíti a mesterdalszerzés szabályait meglehetősen kreatívan kezelő Walther lovagot, ezzel egyben a boldogságról szőtt személyes álmait is beáldozva. A végső döntést Nürnberg népe hozza meg, akik szintén az újdonságra, a fiatal szerelmesekre szavaznak.

A nürnbergi mesterdalnokok a mai napig kihagyhatatlan darabja az operaházak repertoárjának, és a zeneszerző legnépszerűbb művei közé tartozik. Köszönhető ez hétköznapi szereplőinek, akikkel könnyebb azonosulni, mint a világ megmentésén vagy éppen elpusztításán szorgoskodó germán mitológiai hősökkel. És a mélyben leselkedő árnyakon diadalmaskodó, boldog véget érő történetének. Valamint fényes, nagy ívű dallamainak, melyek a legolaszabb Wagner-műnek tartott Lohengrin zenei világát idézik. Az olyan operaslágereknek, mint a mesterdalnokok bevonulása vagy Walther versenydala. Amikor a Müpában megszólal majd a monumentális nyitány, az egyszerre ünnepli a zene hatalmát, valamint a magyar zenei és kulturális élet meghatározó intézményének születésnapját.

BUDAPESTI WAGNER­NAPOK 2025. június 6–30.

Hallgass körbe!

Csabai Máté

Júniusban már a fesztiválszezonra készülnek a zenészek, de az évad utolsó heteiben még kipróbálhatják magukat a Müpa tereiben. A Hey, June! fő attrakciója az underground rapper, Co Lee koncertje lesz.

„Szárnyalok a magyarságommal” – mondta Halász Kolos, azaz Co Lee, aki 2023-ban az újhullámos hiphop pionírjaként mutatta be Cirque de L’Homme című, magyar nyelvű albumát a Fesztivál Színház színpadán. A szárnyalás azóta is töretlen, tavaly nyáron ugyanis már fesztiválok nagyszínpadán lépett fel az MC, artistamutatványokkal tűzdelt produkciójának saját fesztivált is rendezett, és a legszínesebb, legreményteljesebb rapelőadóként emlegetik. Szeptemberben jelent meg új albuma, a La Promenade – akár konceptlemeznek is tarthatnánk, pedig azt mondják, senki sem hallgat már komplett albumokat –, borítóján egy Renoir-festmény részletét látjuk, a dalok pedig lefegyverzően személyesek. „Keresed a helyed, cipeled a fejed, fejeden a vaskoronát. Ez a séta eleje, halk szívdobogás” – rappeli Co Lee a Séta eleje című dalban, s így nem csodálkozunk, hogy a koncert hívószava is a séta lesz. A lemez producere Blaize, akinek a soul és az akusztikus hiphop a kályha, de olykor elkalandozik a trap és a garage irányába.

Co Lee lírai univerzumába sok minden belefér, ahogy ennek a 25 éves, négy nagylemezzel büszkélkedő fiatalembernek is gazdag története van: apja life coach, szerinte sámán, ő maga artistaképzőbe járt, modellkedett, ebből lett hiphopelőadó, aki Kendrick Lamart tekinti példaképének. Nem véletlenül merít bátran abból a kultúrából, ami körülvesz minket: a Gilgames ből, a Harcosok klubjából. Ez egy „második születéstörténet”, vagy – tehetnénk hozzá zárójelben – a felnövésé. Co Lee valódi kaméleon, aki miután lemosta a bohócsminket, felvette a bőröndöt, hogy megkezdje a sétát önmaga felé.

A Hey, June! fesztiválszezon-indító fesztiválja mindig is bemutatkozási lehetőséget jelentett fiatal zenekaroknak és előadóknak. 2024-ben Szigeti Zsófia, azaz Solére mutatta be kitárulkozó zenéjét, Nóvé Soma és Riederauer Dániel újabb zenekara, a Samurai Drive pedig az éjféli mozik különleges hangulatát hozta el a Müpába. Ahogy akkor ők mondták, ez a professzionális tér lehetőséget ad a zenészeknek a zsúfolt, pörgős fesztiválszezon előtt arra, hogy új dolgokkal és műsorkoncepciókkal kísérletezzenek, és elengedjék a fantáziájukat – ilyenkor a Fesztivál Színház színpada valóságos boszorkánykonyhává válik.

Ha már itt tartunk – idén fellép a Konyha zenekar is. Énekes-gitárosuk, Szepesi Mátyás az Egyszercsak és a Magashegyi Underground zenekarban szerzett hírnevet, de Haller Dániel basszusgitáros és Badics Márk dobos vele egy -

formán fontos szerepet kap. Koncertjük visszatérést jelent ahhoz a bizonyos asztalhoz, ahol minden elkezdődött – mégpedig a házibulik legjobb helyszínén, a konyhában. Ezen az intim hangú koncerten lesz alkalmunk mindent kitárgyalni magunkkal és egymás között, hiszen a zenészek büszkén vállalják a Bereményi Gézának tulajdonított bölcsességet: „Ha valamit nem tudsz megoldani az életedben, oldd meg egy dalban.”

A minifesztiválon velünk lesz Csemer Boglárka és Petruska András duója, a HUNCLORIQUE, hogy a legszebb magyar szerelmes balladák és siratóénekek közül válogatva mutassák be urbánus megközelítésű folkzenéjüket. A tíz éve alakult ék az alternatív zenei színtér rajongóinak régi ismerőseként lép fel, a Mehringer pedig annak ellenére itt lesz, hogy koncertjük 13-ára, péntekre esik – ez a baljós dátum eddig mindig szerencsét hozott nekik.

A Müpa júniusköszöntő fesztiválja egyidős az intézménnyel: a Hey, June! 2005 óta vonultatja fel az év népszerű előadóit. Fellépett már a Tátrai Band, az Európa Kiadó, az Irie Maffia, a 30Y, az Anna & the Barbies, az Amorf Ördögök, a Žagar, vagy olyan fiatalabb együttesek, mint a Mayberian Sanskülotts és a Mörk. Itt mindenki szeret kipróbálni valami újat: 2017-ben a KFT kínai származású koloratúrszopránt hívott vendégül, DJ Bootsie elektroakusztikus beatpiknikkel ünnepelte pályája 20. évét, az Akkezdet Phiai pedig épp abban a 2012-es évben játszotta végig zenéjük „kvintesszenciáját” az oldschool raptől az a cappella versszavalásig, amikor érettségi tételben bukkant fel egy dalszövegük. A Hey, June! a nagy bemutatkozások és a nagy visszatérések helyszíne, ahol a stílus sokszínű, a téma szerteágazó, a forma rendhagyó – de a minőség állandó.

HEY, JUNE!

CO LEE: UTAMON 2025. június 7. KONYHA

Vissza a konyhaasztalhoz 2025. június 10.

HUNCLORIQUE

Boggie & Petruska 2025. június 11. ék 2025. június 12. MEHRINGER PÉNTEK 13. 2025. június 13.

Mintha három keze lenne

Csabai Máté

„Ha többre törekszel a virtuozitásnál, előbb akkor is virtuóznak kell lenned” – mondta egyszer Vladimir Horowitz a nála fiatalabb Murray Perahiának, és a kollegiális jótanáccsal rögtön rávilágított a zenei kézügyesség legfőbb jellemzőjére: arra, hogy nem elég.

Pedig virtuózok mindig voltak és vannak, és szívből reméljük, hogy lesznek is. Egykor arra használták az olasz kifejezést, aki különösen jártas – netán még találékony, bátor, merész is – abban, amit csinál. Alighanem a billentyűs hangszerek káprázatos fejlődése kellett ahhoz, hogy Bach és Händel idejére a virtuóz muzsikusok száma is megnövekedjék. Nem is untatnék senkit azzal, hogy felsorolom a fürge ujjak tulajdonosait a hegedűs Arcangelo Corellitől egészen Paganiniig, a billentyűs Scarlatti családtól a lehengerlő hatással zongorázó fiatal Beethovenen át a szólózongora-koncert műfajának feltalálójáig, Liszt Ferencig. A virtuozitás még vadabb, fésületlenebb módjait hozta el a jazz, ahol a szerző és az előadó többnyire egyazon személy. A zenetörténetet végigkísérő zenészpárbajok sora – Bach és Louis Marchand, Mozart és Clementi vagy Liszt és Thalberg között – arra emlékeztet, hogy a versengés sosem volt idegen a muzsikusoktól, hogy kiderüljön, ki a jobb. Igaz, ma már az eladásszámok jelentik a mércét.

De réges-régi a virtuózokkal szembeni, gyakran az utálatig fokozott gyanakvás is. A 12. században a walesi Gerald lelkész epésen jegyezte meg az ír hárfásokról, hogy „művészetük legfőbb célja elrejteni, hogy művészet”, és később is rendre fel-

bukkan a kritika, mely szerint a hangszerakrobaták és zenebűvészek döbbenetet okoznak csak, és semmi bizsergést. „Ne bízzunk meg a Múzsában: sokszor nem más, mint puszta virtuozitás” – hirdette fennhangon a különc zeneszerző, Erik Satie.

„Virtuóz vagyok, tudom, annak születtem” – mondta magáról Cziffra György egy régi tévéinterjúban, és ilyenkor bizony megesik az ember szíve a zenészatlétákon. Mert nemcsak harmóniákban és formákban gyönyörködünk, hanem ügyességben és ízlésben is. S ha a kettő találkozik... Talán érezzük, hogy a virtuozitás nem alig teljesíthető technikai követelményeket jelent, hanem a gazdagság és a takarékosság, a gyors és a lassú, az akadálytalan flow és az akadályokkal tűzdelt futamok váltakozását. A lipcsei Bach-kortárs, Johann Kuhnau fogalmazott találóan, aki a nagyrabecsült zeneművészeket „igazi virtuózoknak” nevezte, a rekordokat döntögető, a szívet nem megdobogtató előadót pedig úgy: „glückselige Musicus”, azaz: jó adottságú zenész.

HARMÓNIÁVAL TÖLTVE

A Müpa együttműködő partnere a Verbena.

Kóstolja meg a Verbena cukorkát előadás előtt, és élvezze a zavartalan koncertélményt!

Nagy művek játékba hozva

Láng Orsolya

Az ember tragédiája

III. szín: Jégkorszak

Az egyetemest és a nemzetit ötvöző Jankovics Marcell életművében találunk egész estés és rövidfilmeket, könyvillusztrációkat, kultúrtörténeti kutatásokat és kulturális intézmények elnökségét is. A népmeséktől a magyar klasszikusokig terjedő irodalmi adaptációiban a folyamatosan útját kereső és akadályokat leküzdő embert láthatjuk.

Az ember tragédiája

XV. szín: Ébredés

Jankovics Marcell a magyar animáció kiemelkedő egyénisége: rajzfilmrendezőként jegyzett műveiből is kitűnik az a holisztikus világszemlélet, amely meghatározza munkáit. Elmélyül a különböző népek és vallások mitológiájában, tudja, hogy a történeteknek és a szimbólumoknak mekkora szerepük van a világ megértésében. Jankovics számára fontos a mesei kozmosz, mely a körkörösséget hordozza magában – mindig van átjáró a túlvilágra, és visszatérni sem lehetetlen. Ha megnézzük, milyen műveket tekintett továbbgondolásra méltónak, a tét mindig az, hogy a jó erő legyőzi-e a gonoszt.

Irodalmi adaptációinak sorát a Pannónia Filmstúdió ifjú rendezőjeként a János vitéz zel kezdte, amelyet 1973-ban, Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulójára mutattak be. Ezt követte 1981-ben a Fehérlófia, amelyben a népmeséket a pusztai népek eredetmondái keretezik. A delejező vizualitásban, a karakterek körkörös mozgásában az idő és tér ciklikussága jelenik meg, a színdramaturgiában és színszimbolikában Goethe színkörét alkalmazták. Jankovics a film záróképének kiemelt fontosságot tulajdonított, mert ebben saját véleményét fogalmazta meg a világ állásával kapcsolatban. A népmese aktualizálását már korábbi jelenetekben is láthattuk: a második sárkány a második világháborút testesíti meg, a harmadik pedig a pixelekből épült nagyvárost, amely megfojtja és bekebelezi

az egyént. A zárójelenetben menetelő Fanyűvő-Fehérlófia alakja napként dereng át a nagyváros szmogján, rávilágítva a civilizáció romboló hatására.

Jankovics irodalmi adaptációit mindig hosszas kutatómunka előzte meg. Az előkészületek és az elkészülés rekordere a 2011-es Az ember tragédiája. A forgatókönyv már 1983-ban készen volt, ám pénzügyi és kultúrpolitikai okok miatt a tényleges munkálatok csak 1988-ban kezdődtek el, és a rendszerváltás utáni magyar animáció nehéz helyzetét jól mutatja, hogy a bemutatóra még további 23 évet kellett várni. A két és fél órás rajzfilm különlegessége abból fakad, hogy a színeket az adott kor művészeti stílusában jeleníti meg: a prágai szín a manierizmus idején játszódik, a sokszorosítható metszet rácsos vonalai egy zárt világot érzékeltetnek, az egyéni szabadság korlátozottságát. A francia forradalomban a színek egy rövid időre megdöntik ezt a fegyelmezett-fegyelmező vonalrendszert, de aztán minden visszaáll az előző állapotába, híven a Tragédia alaptételéhez: a forradalmárokból lesznek a despota uralkodók. A madáchi mű egyik fő erénye az általános és örök érvényű problémák felvetése, az emberi butaság és hataloméhség történetének ítélkezésmentes fel vázolása. Janko vics az adaptációban inkább Dante módszerét alkalmazza, aki az Isteni színjáték ban név szerint említi vagy jellegzetes vonásokkal teszi

ÉLET+MŰVÉSZET

Jankovics

Marcell, Csákovics

Lajos: Toldi

felismerhetővé gyarló kortársait. A Jankovics által teremtett Lucifer alakváltásaiban a 20. század háborús bűnöseit és rosszemlékű vezetőit ismerhetjük fel. A középkori könyvégetést végző alak SS-egyenruhás katonává változik, a bizánci szín főinkvizítora egy főpap, majd a pápa, aztán egy dominikánus szerzetes külsejét ölti magára, Lucifer pedig Hitler, Lenin és Sztálin bőrébe bújik. Amíg Madách művében az isteni biztatás pozitív végkicsengést ad a műnek, Jankovics adaptációja kevésbé bizakodó, talán pont annyival kevésbé, amennyivel több világégésen van túl, mint az alapmű szerzője. Az Úr szinkronhangja, Bessenyei Ferenc a földi urakból is beszél, akik az utolsó jelenetben még egyszer újra felvillannak Ádám előtt, amíg a felszólítás tart. A „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” ilyenképpen nem egy irányból jön, hanem a földi hatalmak (a pátriárka, Rudolf császár, Robespierre, a Falanszter fő gerontokratája) ha nem is cinikus, de mindenképpen ideiglenes biztatásává válik, amely a valódi vigaszt váltja aprópénzre.

A rendezői életművet lezáró Toldi -adaptáció a 2018-as Arany János-emlékév kapcsán, az akkori köztársasági elnök, Áder János megrendelésére készült Az eredetileg tizenkét részes rajzfilmsorozat rendezését Jankovics azzal a feltétellel vállalta el, hogy készíthet belőle egy mozifilmet is, de ennek a befejező munkálatait és bemutatását sajnos már nem érte meg. Korai filmjeihez képest a Toldi ban a szecessziót és a

szimbolizmust sajátos realizmusra cseréli: Toldi Miklós alakját szuperhőssé formálja. Az önmagát kereső, lelki vívódásokkal teli kamaszfiút követjük végig a sikeres önmegvalósítás útján – egy igazi coming of age történet keretében. A kötelező olvasmány érthetővé és megfoghatóvá válik, látjuk a középkori Magyarország valósághű tablóját, Jankovics játékba hozza magát a médiumot: ahogyan Az ember tragédiájában a görög vázafestmények elevenednek meg, a Toldi ban középkori kódexeket idéz be. Jankovics a panoptikumok és pannók rendezője, szellemóriásokat vonultat fel, a vitézek sorfalában pedig magára a rajzfilmkészítő stábra is ráismerhetünk.

MÜPA FILMKLUB

110 ÉVES A MAGYAR ANIMÁCIÓ

JANKOVICS MARCELL: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA 2025. március 24.

MILORAD KRSTIĆ: RUBEN BRANDT, A GYŰJTŐ 2025. április 7.

JANKOVICS MARCELL, CSÁKOVICS LAJOS: TOLDI 2025. április 28.

GAUDER ÁRON: KOJOT NÉGY LELKE 2025. május 12.

A vers nem öregszik

Benedek Szabolcs

Nádasdy Ádám

A költőket ritkán szoktuk idős embernek elképzelni, inkább ifjúként, erejük teljében lévőként gondolunk rájuk. Pedig az időskori, létösszegző lírának is vannak szép hagyományai a magyar irodalomban – amelyekhez a nyelvészprofesszor és műfordító Nádasdy Ádám is csatlakozik költőként.

A költők borongós, komor alakként egyszer szúrósan bús, máskor lázas tekintettel néznek ránk a többnyire sötét tónusú portrékról, görnyedt testtartásukon, sápadt vonásaikon pedig kiütközik a honért, avagy mindnyájunk lelki teljességéért érzett aggodalom. Kétségtelen, hogy sokan közülük nem érhették meg az öregkort, és sorsukban időnként visszatükröződött életfelfogásuk és eszmeiségük éppúgy, mint a költészetet nemegyszer kísérő felfokozott idegállapot által predesztinált életút. Volt, aki a harc mezején esett el (például Balassi vagy Petőfi), vagy a harc mezején végezték ki munkaszolgálatosként (Radnóti), másokat váratlan betegség ragadott el idő előtt (Csokonai vagy Kazinczy), és olyan is akadt, akit életmódja vitt viszonylag fiatalon a sírba (Ady), vagy aki saját tehetségének súlya alatt roppant meg (József Attila).

Természetesen kivételek is vannak, nem is kimondottan a szabályt erősítendő. Az időskori lírából az ifjonti lázadást követően rendszerint a tapasztalat és a megélt élet során szerzett, a világról és az emberről szóló tudás köszön vissza, nem feltétlenül egyfajta összegzésként, inkább a bölcsesség és a vele olykor párban járó kétségek koordinálta számadás bőségével.

A magyar időskori líra nagy klasszikusai közé tartozik Arany János kései költészete. A költő a Gyulai Páltól kapott egyedi, bőrkötéses könyvbe, az úgynevezett kapcsos könyvbe írta – nemegyszer a Margitsziget fái alatt – az egyik kikericsfajta nyomán Őszikék nek keresztelt versciklusát. A kapcsos könyv egyébként nem csupán ezt a zömmel 1877 és 1880 között keletkezett 56 verset tartalmazza, hanem korábbi műveket és személyes feljegyzéseket is.

Darabjai az elmúlás, a befejezettség érzete és a megnyugvás iránti vágy mellett az élethez való ragaszkodás lírai lenyomatai: az addig javarészt epikusként verselő Aranynak e kései műveiben sokan a modern magyar költészet megszületését tisztelik. Egyes vélekedések szerint a költő

e versekből is visszacsengő magányosságát és zárkózottságát nem is annyira a számára idegenné váló modern világ dekadenciája okozta, hanem egy akkor még gyógyíthatatlan kóros állapot, az epekövek és az abból kialakuló sipoly.

De más példát is találunk arra, amikor az időskori költészet váltást jelent. Míg Aranynál a lírai hang erősödött föl az életkor előrehaladtával, addig Kálnoky László kései verseiben éppenséggel a prózával rokonítható megoldások használata került előtérbe. Az 1970-es években végbement fordulat fontos jellemzője volt, hogy

az addig a kötött formákhoz erősen ragaszkodó költő egyszeriben elkezdett formailag szegényesebbnek tűnő, tónusaiban lecsupaszított, ugyanakkor a történeti elemeket jobban hangsúlyozó, epikai jellegű verseket írni, nem mellesleg pedig fiktív alakokon keresztül megalkotta verses önéletrajzát. Saját alteregóját is megteremtette, Homálynoky Szaniszló figurája mintha Kosztolányi Esti Kornéljának karikatúrája akarna lenni.

A fentiektől eltérő utat járt be a manapság méltatlanul keveset emlegetett Illyés Gyula, akinek költészetében időskorára visszaszorultak az epikus elemek és a didaktikus kiszólások, a letisztultság helyett inkább a sűrítés eszközével élt, a verseiben szereplő képek bonyolultabbá, a hang-

ütés egyre személyesebbé vált, és különösen fontos szerepet kaptak a vers tárgyát és a költői ént egyaránt megjelenítő metaforák.

A nyelvészeti és műfordítói munkásságáról is méltán ismert, 78. születésnapját ünneplő

Nádasdy Ádám költészetében az utóbbi néhány kötetben jelent meg a létösszegzés igénye.

Nádasdy lírájára korábban is jellemző volt a megszemélyesítés, amelyhez nagyon szuverén, különösen egyedi hang is társult. Az Aegon irodalmi díj átadásakor ennek kapcsán például az egyik zsűritag így fogalmazott:

Nádasdy költészete azt üzeni, „élj úgy, ahogy akarsz, legyél bátor az életformád kiválasztásában”.

Nádasdy az utóbbi egy évtizedben írott verseiben is megmaradt ezen a költészeti szabadság jellemezte csapáson, legalábbis abban az értelemben, hogy formai kérdésekben és a hangütést

tekintve nem kísérletezik újszerű dolgokkal, témái között ugyanakkor megjelenik a közelgő elmúlás, illetve annak elfogadása, miközben nagy szavak és patetikus megnyilvánulások nélkül beszél arról, hogy életének kisebb-nagyobb epizódjai közül nem bánt meg semmit. Az öregedés és a halál kérdését is a tőle megszokott könnyedséggel és iróniával járja körbe. Egy kritikusa szerint ezek az újabb versek a komolyság és a komolytalanság határán egyensúlyoznak, a tragikum és a komikum pedig egymást erősítve hat. Ám – mint Nádasdy legutóbbi kötetének fülszövege fogalmaz – hiába járunk az emberélet felén túl, ebben az esetben is utazásról van szó, hiszen az életkor nem jelent egyet a folyamatok leállásával, az ember és a körülötte lévő világ a költészettel egyetemben rendületlenül mozgásban marad.

LITERÁRIUM EXTRA

NÁDASDY ÁDÁM 2025. május 26., 30.

Mesterkurzus

az összművészet értelméről

Teljesen új tematikával jelentkezik harmadjára is a Müpa, a MűGond és az ELTE együttműködésének köszönhető Wagner kincse mesterkurzus. Az április 8-án induló és május végéig heti rendszerességgel jelentkező előadás-sorozat ezúttal nemcsak a Ringnek, hanem A nürnbergi mesterdalnokoknak is beható figyelmet szentel.

A közérthető, mégis magas színvonalú előadások Wagner életművét a zenetudomány, az énektechnika, a teológia, az irodalom- és színháztudomány, illetve a rendezés oldaláról is megvizsgálják. Minden alkalom élőben és online is követhető, a bérletet váltók egy éven keresztül visszanézhetik az összes epizódot. Az interaktív játékokkal is fűszerezett kurzus során értékes nyeremények is gazdára találnak, például egy páros belépő a 2025-ös Wagner-napok egyik előadására, vagy egy

olyan karmesteri pálcát, amellyel a Wagner-napok művészeti vezetője, Fischer Ádám vezényelt már Wagnert. A világhírű dirigens maga is megszólal és megszólítható lesz a közönség részéről egy beszélgetés keretében.

A kurzus ünnepélyes zárásaként A nürnbergi mesterdalnokok előadásértékű, zárt körű főpróbájára is exkluzív bebocsátást nyernek a résztvevők. A kurzusra bérletek válthatók a MűGond honlapján. A szervezők hangsúlyozzák, hogy semmilyen zenei előképzettség nem szükséges a kurzusok elvégzéséhez, amelyek ugyanakkor, közérthetőségük mellett, muzikológusok számára is rejtegetnek újdonságokat.

A pillanatnak élünk, a jövőről a dalok sem szólnak

Marossy Kriszta

Már jó ideje mindenki úgy emlegeti, mint a világhírű, Womex-életműdíjas oláh cigány énekesnőt, ennek ellenére egy pillanatig sem tekint sztárként magára. Természetes, szerény, nyugalmat sugárzó személyisége abból ered, hogy mindennapjait úgy éli, ahogy szeretné, úgy, mint rokonságának minden tagja, csak éppen hangjával többeket varázsol el a világ minden táján, miközben férjével karöltve tudatosan rögzítik még élő kultúrájukat az utókornak.

Esetedben szerinted lehet tipikus napi rutinról beszélni?

Életemet a család és a zene határozza meg, de persze ez utóbbi is a családból jön, és a velük megélt mindennapoknak is meghatározó része. Minden egyes napon, és a kultúránkat tekintve évszázadok óta. De ne menjünk vissza ilyen messzire, most is van megszokott rendszere a napjainknak, ugyanakkor sokszor inkább egy nagy „zavária”, hangos forgatag, amiben ott a nagy családom, és Istennek hála, körbevesznek a babáim (hat unoka, ebből a három fiú Mónika néhai bátyjának unokái – a szerk.) Ők az én életörömöm és erőm. Nálunk majd mindig hangzavar van, mindig történik valami.

A reggeleim általában úgy indulnak, hogy elviszem a gyerekeket óvodába, iskolába, utána bevásárolok a közeli Bosnyák téri piacon, ezt szeretem a legjobban. Hétvégén jönnek velem az unokák is, már amelyik szeret piacozni. Vásárlás után hazajövök, elpakolok, főzök, mosok, takarítok, és már indulhatok is értük. Sajnos ők bent a városban járnak iskolába és óvodába is, így sokat kell autózni.

Együtt éltek?

A lányunk már elköltözött tőlünk, de sokat van velünk ő is és a két nagyobb lányunoka, néha a nagyon picike is. Péntekenként a lányom egész nap iskolában van, mert cukrásznak tanul. Ha lehetséges, akkorra nem szervezek semmilyen programot, az a nap csak az övék, a babáimé. A fiúk velünk élnek, ők még természetesebb módon a mindennapjaim részei.

A cigány nők nem hajthattak szekeret, nem vezethettek, de a hagyománynak ezt a részét Mónika már elhagyta, hiszen a muszáj nagy úr. Ennek ellenére szereti és tiszteletben tartja kultúrájának rengeteg írott vagy íratlan szabályát, így nemcsak zenéjükben, hanem szokásaikban is őrizi a tradíciót. Mónikát 2007-ben a marseille-i Babel Med fesztivál Anna Lindh-díjjal, 2013-ban a Mediawave Fesztivál Párhuzamos Kultúráért díjjal jutalmazta. 2020-ban a cigányok közt elsőként nyerte el a WOMEX életműdíját, amely a világzene legnagyobb kitüntetésének számít. Korábban olyan sztárok kapták meg, mint a Buena Vista Social Club vagy a Kronos Quartet.

Tősgyökeres pesti oláh cigány családból származol – mindig itt éltetek, ahol most?

Nem ebben a házban, de mindig a környéken. Apám nem szerette elhagyni Pestet, de még Rákosszentmihályt sem. Ugyanakkor a cigányok ugye vándorlók, ami nálunk abban merült ki, hogy bár csak a környéken, de folyamatosan költöztünk egyik lakásból a másikba, nem is emlékszem pontosan, hány házban laktunk. Eladta, vett másikat, mentünk tovább. Nem azért, mert kellett, lehet, hogy valami ősi erő hajtotta, nem tudott egy helyben megmaradni, viszont a környéket sosem hagyta el.

Ha már a vándorlásnál tartunk, 21. századi cigány asszonyként mennyi dolgot vinnél magaddal, ha hirtelen el kellene indulni valahova? Épp a 21. századi létem miatt nehéz ez a kérdés, de azt hiszem, a család minden tagjának elég lenne egy-egy nagy bőrönd. Legyen mindenből váltóruha, aztán majd lesz valahogy. Az edényeket, mosógépet minek cipelnénk a hátunkon?

Mindig a jelen pillanatot kell megélni, megoldani a nehézségeket, vagy örülni a jónak.

A múltunk, a tradíció ebben is segít. Ahogy Mazsival (Rostás Mihály ‘Mazsi’, Mónika férje és állandó társa a zenében és az életben – a szerk.) szoktuk mondani, a pillanatnak élünk, a jövőről a dalok sem szólnak. A történelmünk, a múlt bennünk él, a jövőről meg csak álmodozni lehet, vagy vágyni valamire. De a kettő nem egy és ugyanaz.

Az álmodozásból akkor csöppenjünk vissza a valóságba. Hogy telnek a délutánok és az esték?

Ha nálunk van a lányom és a kicsik, akkor segítek fürdetni, etetni őket. Aztán készülünk az estére, játszunk kicsit, ha van időnk, kimegyünk a kertbe vagy biciklizni. Sokszor jönnek hozzánk barátok, rokonok, de már nem úgy, mint régen, amikor mindig tele volt a ház: emlékszem, ahogy lepakoltam az asztalt, már pakolhattam is vissza mindent, mert újra jöttek. Számomra ez az igazi otthon, ahol a férjem, a rokonság és a barátok összegyűlhetnek.

Ebbe a sűrű életbe hogy fér bele az éneklés, a próbák, a világhír, és nem utolsósorban a koncertek itthon és világszerte?

Az éneklés, a zenélés az életünknek pont annyira szerves része, mint a család, az otthon. Amikor kedvem van, egész nap énekelek, bármit is csinálok közben. Aztán jönnek a barátok, a család, és valahogy velük is zenévé alakul minden.

A zene olyan, mint a levegővétel. Éneklek a babáknak, éneklek főzés közben, éneklek, ha örülök, és éneklek bánatomban is.

Mindent meg lehet énekelni, minden élethelyzetre van dalunk, vagy ha éppen nincs, hát találunk. Így őrizzük és bővítjük is a hagyományt. A koncertek, a próbák és a külföldi utak persze felborítják a rendet, de erre is jó a család: egyrészt velük zenélünk, másrészt akikkel nem, azoktól kérünk segítséget, főleg a húgaimtól és a sógornőmtől.

Azt szeretném hangsúlyozni, hogy istenadta ajándék nekem a férjem, hiszen fantasztikus zenei tudása mellett tehetséges a szervezésben, a menedzselésben és az időbeosztásban is. Nélküle biztosan nem beszélgetnénk most.

Valóban azt gondolod, hogy a te személyed nem kiemelten fontos? Amikor a piacon egy teljesen ismeretlen nő odamegy hozzád, és megköszöni, amit adsz neki a dalokon keresztül? Örülök a sikereknek, de akkor sem gondolok magamról túl sokat, hiszen a közösségünkben még rengetegen énekelnek fantasztikusan. Mondom, az én nagy szerencsém, hogy Mazsi miatt a nagyközönség is ismerhet, mert ha ő nincs, akkor nem jönne oda hozzám a piacon a hölgy sem. A férjem ambíciója és zeneszeretete miatt tartunk itt. Magammal kritikus vagyok, mert mindig találok hibát. Visszahallgatni is csak azért szoktam magam, hogy javítsam őket, jobban figyeljek rájuk.

Mindig ilyen szerény, visszafogott és türelmes vagy? Itt vannak például az unokák, akik most éppen fáradtan nyúzzák egymást és téged, de egy pillanatig nem billensz ki, szeretettel figyelsz rájuk, és még a kérdéseimet is elviseled… Dehogy, nagyon hangulatember tudok lenni, és időnként robbanok. Néha úgy érzem, vissza kell fognom magam. Tudok nagyon nyugodt és türelmes lenni, de ha felbosszantanak…

Mi az, ami a legjobban kihoz a sodrodból?

Az igazságtalanság, vagy ha kihasználják a segítőkészségemet. Az is bosszant, ha olyan dologról akarnak meggyőzni, ami nyilvánvalóan nem igaz. De azt is észrevettem, hogy amikor interneten kell

intéznem valamit, fél óra sem kell hozzá, iszonyatosan feszültté válok. A telefonnal is úgy vagyok, hogy felveszem, amikor tudom, csinálok kis videókat az unokákról, de üzengetni már nem is tudok vele. Mondjuk nem is szeretnék, általában a gyerekek játszanak rajta valamit. Van egy szókirakós játék, azt annyira szeretjük, hogy egyszer lekéstük a repülőt, annyira belemerültünk.

Ha választanod kellene egy otthon töltött, zenélős, családos, barátos, unokás este és egy fergeteges koncert között, melyikre vágynál jobban? Ezt a két dolgot nem tudom összehasonlítani, mert egyrészt bárhol vagyok, részben a családdal vagyok. Szeretem a koncerteket a kis falvaktól a nagyszínpadokig, szeretek zenésztársakkal találkozni, szeretem, ha valaki elbűvöl az istenadta csodás hangjával, szeretem megismerni más kultúrák zenéit is, de amikor távol vagyok, a dalaimban mindig üzenek a családtagjaimnak, annyira hiányoznak. Lehet, hogy a közönség észre sem veszi, de én tudom, hogy akinek éppen üzenek, megérzi, megérti, tudja, hogy neki szól. Néha otthon is könnyebb énekben elmondanom az unokáknak vagy bárkinek, mennyire szeretem, mit gondolok, mit érzek, mint szóban. A lényeg, hogy mindent megbecsülök, ami adatik, mindenhol jól érzem magam, de a család az első: velük lenni, velük zenélni, velük álomra hajtani a fejem, az az igazi boldogság.

MÜPA 20 – GENERÁCIÓK ÜNNEPE EGYÜTT – A LAKATOS CSALÁD 2025. március 15.

Fotók: Mari Ornella / Müpa

Táncegyüttes: A hűtlen feleség

Fotó: MNTE / Csudai Sándor

Megmozduló szenvedélyek

Jászay Tamás

Magyar Nemzeti

A hazatérő férj rajtakapja feleségét annak régi szeretőjével, majd kegyetlen bosszút áll mindkettőjükön. A kettős tragédiával végződő történet alapja nem hollywoodi kitaláció, hanem erdélyi balladakincsünk egyik legnemesebb darabja. A szűkszavú történetet a tánc nyelvén meséli újra a Magyar Nemzeti Táncegyüttes.

Még a Covid idején született az ötlet, hogy a gazdag erdélyi balladahagyomány jól ismert darabját, a hol Barcsai ként, hol A megégetett hűtlen asszony ként emlegetett tragédiát a néptánc eszköztárának segítségével keltse új életre Magyarország egyik legnagyobb létszámú hivatásos néptáncegyüttese, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. A 2021-es Bartók Tavasz keretében online bemutatott előadás azóta is az együttes közkedvelt, meghatározó produkciója.

Amikor a siker lehetséges okairól kérdezem Zsuráfszky Zoltánt, a nemzet művészét, Kossuth-díjas alkotót, az est koreográfus-rendezőjét, így felel: „Be kell vallanom, hogy egyik legkiemelkedőbb munkánkként, művészi életünk megkoronázásaként tekintek A hűtlen feleség re. Az a fajta összművészeti program, amit itt alkalmaztunk, nem jöhetett volna létre csúcsformában lévő együttesünk, kiváló szólistáink, azaz a feleséget alakító Paput Júlia, a férj szerepében fellépő Tókos Attila, illetve a Barcsait táncoló Barka Dávid, továbbá a Magyar Nemzeti Férfikar lehengerlő erejű közreműködése nélkül. És ehhez a sikerhez persze kellettek a további nagyszerű alkotók is: állandó alkotótársam és feleségem, a 2024-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Zs. Vincze Zsuzsa, valamint a monumentális látványért felelős Tóth Kázmér díszlettervező és a nagy volumenű zenét jegyző ifjú komponista, Eredics Benjamin is. Szerénytelenül fog hangozni, mégis úgy vélem, hogy a mi balladafeldolgozásunk közelít a tökéleteshez.”

Az előadás alapját Zs. Vincze Zsuzsa társrendező forgatókönyve jelentette, emellett a krimidramaturgia és a gazdagon díszített, autentikus jelmezek is az ő munkáját dicsérik. Elsősorban az érdekelte ebben a szikár, kegyetlen történetben, amit a népballada névtelen szerzője nem tartott lejegyzésre érdemesnek: miért választja a feleség régi szeretőjét, Barcsait a férje helyett?

A hitves és a gyerek biztonsága ellenében ugyanis az asszony az új erőre kapó egykori szerelem mellett teszi le voksát. Vesztére, hiszen lelepleződése után férje gyolcsba csavarja, hogy aztán elégesse gyönge testét.

A hűtlen feleség hamisítatlan táncdráma, amelyben férj és feleség együtt töltött idejének múlását is megjelenítik az alkotók. Zsuráfszky Zoltán elmondja: „Már az elején, a kalotaszegi lakodalmasnál érezhető, hogy ez a két, egymáshoz kényszerített ember valójában nem szereti egymást. Telnek az évszakok, közben pedig éles epizódokat látunk a kapcsolatukból, amely egyre inkább az elhidegülés és kiégés felé tart. Miközben a szobában gubbasztanak, körülöttük, a faluban zajlik az az élet, amelyből ők ketten nemigen veszik ki a részüket. A földeken dolgoznak, a legények és a leányok mulatnak, ünneplik a nyarat, a szüretet, de a férfi és a nő életébe még a gyermekáldás sem hoz boldogságot. Mindeközben az ifjúkori szerelem egyre inkább idealizált színben tűnik fel, ezt a választott mozgásformák, köztük az intim hangvételű duettek vagy az általam végre nagy örömmel alkalmazott Molnár-technika is aláhúzza. És amikor a tragédia megtörténik, nincs mit tenni, a falusi közösség is ítéletet mond az asszony és szeretője fölött. Zeng, zakatol a férfikórus, és ebbe mindenestül beleborzong a néző.”

Amikor arról kérdezem a rendező-koreográfust, mi okozott neki kihívást A hűtlen feleség bemutatásakor, különösebb habozás nélkül válaszol: „Egy dramatikus művet a néptánc nyelvére átfogalmazni sosem egyszerű, hiszen itt a szerelmet, az elvágyódást, a lemondást, a vágyat kell megkoreografálni. A néptánc alapvetően életörömmel, vidámsággal teli, közösségi forma, ezért nem könynyű olyan epizódokat színre vinni, ahol két ember szomorúsága, tragédiája áll a középpontban. Mi nem élhetünk a klasszikus balett formai és technikai megoldásaival, így meg kellett találnunk azokat a szekvenciákat, amelyek egyrészt a néző számára követhetővé, másrészt mindenestül átélhetővé teszik ezt a nem könnyű történetet. De ma már ki merem jelenteni, hogy megérte a rengeteg gondolkodás és a hosszú alkotófolyamat: amikor legvégül csaknem száz táncos, énekes és zenész húzza ki magát büszkén a Fesztivál Színház tombolva ünneplő nézőtere előtt, az felbecsülhetetlen érzés.”

MAGYAR NEMZETI TÁNCEGYÜTTES:

A HŰTLEN FELESÉG

2025. április 23., 24.

Biztonságot adó dallamok

Makrai Sonja

Évadzáró

Ringató

Fotó:

Csibi Szilvia / Müpa

Kodály Zoltán szerint a gyerekek zenei nevelését nagyon korán, lehetőleg már születésük előtt el kell elkezdeni – ezt az elvet követi a több mint három évtizedes múltra visszatekintő, Magyar Örökség díjas zenei nevelési program, a Ringató, amely mára már országhatáron átívelve igyekszik a kisgyermekes szülőkben kedvet ébreszteni az énekléshez. 179 foglalkozásvezető

437 településen, 558 helyszínen tart hétről hétre rendszeres Ringató foglalkozásokat – ennek egyik kiemelt budapesti helyszíne a Müpa.

Vedd ölbe, ringasd, énekelj! – a Ringató lényege a hallás utáni dal- és játéktanulásban rejlik, nincsenek papírlapok, bábok vagy csörgők, a gyerekeknek és a szülőknek nincs más dolguk, mint magukba szívni ezt a tudást.

A három éven aluli korosztálynak szóló foglalkozások mindig igazodnak az adott évszakhoz, ünnepkörhöz. Elsősorban a magyar néphagyomány ból merítenek, ezt egészítik ki más népek dalai, gyerekdalai, mondókái.

A részt vevő szülők és a foglalkozásvezető közösen teremtik meg azt a zenei környezetet, amelyben jó érzés ott lenni a gyerekeknek.

2007-ben a Ringató volt az első és akkor még egyetlen kisgyermekeknek szóló rendezvény a Müpában, de a mozgalom történetének fordulópontja is az intézményhez kötődik. A Ringató első karácsonyi programját a Müpa üvegtermében rendezték meg, az esemény azonban szinte „botrányba fulladt”, annyi kisgyermekes család szeretett volna részese lenni a közös éneklésnek.

Az alapító, Gállné Gróh Ilona akkor szembesült azzal, mekkora mozgalommá is nőtte ki magát a Ringató.

A zenei nevelés a teljes személyiségre, a kognitív készségekre egyaránt hat. Nem az a lényeg, hogy a kisgyerekek művészeti képességei miként fejlődnek, hisz ez mondhatni mellékesen,

szinte magától megtörténik.

A Müpában ma már Gróh Ilona lánya, Gáll Viktória Emese vezeti a foglalkozásokat szerda délelőttönként. „A Ringató foglalkozásain olyan mintát igyekszünk mutatni a gyerekkel közös éneklésre és játékra, amely reméljük, otthon is folytatódik. A legfontosabb talán, hogy az itt szerzett élmények akár a gyermekek egész életét végigkísérhetik, de ugyanilyen meghatározó lehet ez a tapasztalat a szülők számára is. Mindig felemelőek a foglalkozások, úgy érzem, mintha csak egy pillanatra, de akaratlanul is beleshetnék ezeknek a családoknak az életébe.”

RINGATÓ Zenés foglalkozások kisgyermekeknek szerdánként

Jupiter és a gitáros a dominikánusoknál

Engem Snétberger Ferenchez Szendrey-Karper László vezetett el, Szendrey-Karperhez pedig Andris. Andris évfolyamtársam volt abban a bentlakásos Bács-Kiskun megyei középiskolában, ahol szüleim jóslatai és matematika-földrajz szakos tanárom jelentős erőfeszítései ellenére végül leérettségiztem 1988-ban.

Érettségi után kitört pár hónapnyi szabadság. Felvettek az ELTE bölcsészkarára, Andrist a jazzkonziba gitár szakra, az akkoriban obligát sorkatonai szolgálat megkezdéséig pedig maradt valamennyi idő. Ezen időszak nagy részét Andrisnál töltöttem, aki jelentős méretű bérleményben lakott az ötödik kerületi Molnár utcában. A lakást a tanácstól (értsd: önkormányzattól) bérelte Andris nagybátyja, aki karmesterként dolgozott valamelyik svájci kantonban. A nagybáty komolyzenész létére elképesztő mennyiségű és minőségű jazzfelvételt halmozott fel a lakásban bakelitből, valamint orsón és kazettán, több száz órányi Stan Getz- és Jaco Pastorius-anyagot, vagy például Miles Davis, Dizzie Gillespie és Charlie Parker legendás közös albumát.

Ebben a bódult pár hétben mentünk el egy koncertre a Hilton dominikánus udvarába. Szendrey-Karper játszott Bach-darabokat, többek közt a d-moll chaconne -t, de az este igazából nem

ezért maradt meg bennem. Hanem mert az előadás nagyjából felénél felrobbant az egyik jupiterlámpa, olyan hanghatást keltve, mintha egy komplett kőművesbrigád zuhant volna le a földszintre a harmadik emeleti gangról malterosvödörrel és fándlival. A publikum egy emberként hördült fel (na jó: én pocokhangon visítottam), Szendrey viszont teljes lelki nyugalommal folytatta az akkordmenetet. Nem ott volt a dominikánusoknál, hanem Bach kollégával társaloghatott, ezt gondolom utólag. Ekkor alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy a magyar gitárosok a világegyetem leglazább figurái – és ezen az állásponton azóta sem volt okom változtatni. Minden más logikusan következett ebből. Balogh „Joe” József, Babos Gyula, vagy éppen Snétberger koncertjei, aki akkoriban a legendás Trio Stendhallal járta az országot.

Amíg ilyenek a magyar gitárosok, nagy baj nem lehet. És biztos vagyok abban, hogy március utolsó napján a világítástechnika is tökéletesen működik majd a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Darida Benedek

Közreműködik: John Beasley, Toni Snétberger, Barcza-Horváth József 2025. március 31.

DIANNE REEVES ÉS SNÉTBERGER FERENC

Snétberger Ferenc

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

Hosszú

Egy különleges találkozásból, két műfaj merész társításából váratlan harmóniák születhetnek. A Sauska egy igazán exkluzív borválogatást álmodott meg a Müpa 20 éves jubileumára.

Találja meg kedvencét előadás előtt mupa.hu A Müpa partnere a Sauska.

Müpa 20 – Generációk ünnepe EGYÜTT – AZ OLÁH CSALÁD 2025. március 16.

GAÁL JUDIT

a Müpa vezető művészeti titkára

BÉRCESI BARBARA

a Müpa jazzműsorszerkesztője

Oláh Krisztián

Fotó: Herman Fischer Graf

A jubileumi hétvége programjai közül ajánlom a Fókuszban a trombita című koncertet: a méltán világhírű magyar rézfúvósiskola három kiváló, különböző generációkhoz tartozó képviselője – Boldoczki Gábor, Pálfalvi Tamás és Seidl Dénes – lesz a sziporkázó trombitagála főszereplője.

Oláh Kálmán már 20 évvel ezelőtt fellépett a Müpában, hiszen már akkor is megkerülhetetlen alakja volt a hazai zenei színtérnek. Kisebbik fiának talán még le sem ért a lába a székről a hangversenyteremben. Idén januárban az Oláh Krisztián Quartet – melyben mindkét fiú alaptag – telt házas koncertet adott a Fesztivál Színházban. Ritkán játszanak hárman együtt, egy színpadon, kár lenne hát kihagyni ezt a bensőséges hangulatú eseményt.

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

Boldoczki Gábor

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

Müpa 20 – Generációk ünnepe EGYÜTT – A LAKATOS CSALÁD 2025. március 15.

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

Müpa 20 – Generációk ünnepe ZENÉSZGENERÁCIÓK –FÓKUSZBAN A TROMBITA 2025. március 15.

SZOMOLÁNYI JANINA

a Müpa által szervezett fesztiválok operatív igazgatója

A Müpa által szervezett fesztiválok – a Bartók Tavasz és a Liszt Ünnep – kapcsán számtalan emlékezetes koncert és meghatározó zenei élmény köt Lakatos Mónikához és családjához. A közös zenélés, a folyamatos improvizáció és persze a tánc szeretteinek meghatározó nyelve, melyet ugyanolyan ösztönösen használ a legkisebb unoka, mint amilyen természetes a család idősebb tagjai számára. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe tervezett program olyan lesz, akár egy nagyobb összejövetel a Lakatos családban, középpontjában az öröm, kultúrájuk tisztelete és a generációról generációra öröklődő tradicionális cigány zene áll. Én biztosan ezzel a koncerttel kezdem a jubileumi hétvégét!