Müpa Műsorfüzet - Midori és a Müncheni Kamarazenekar (2019. március 13.) by Müpa Budapest

Midori és a Müncheni Kamarazenekar

2019. március 13. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

13 March 2019 Béla Bartók National Concert Hall

2019. március 13. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Midori and the Munich Midori és a Müncheni Chamber Orchestra Kamarazenekar Artistic director and concertmaster: Daniel Giglberger Grieg: Holberg Suite, op. 40 1. Preludium 2. Sarabande 3. Gavotte 4. Air 5. Rigaudon

Művészeti vezető és koncertmester: Daniel Giglberger Grieg: Holberg-szvit, op. 40 I. Prelúdium II. Sarabande III. Gavotte IV. Air V. Rigaudon

J. S. Bach: Violin Concerto in D minor, BWV 1052R 1. Allegro 2. Adagio 3. Allegro

J. S. Bach: d-moll hegedűverseny, BWV 1052R I. Allegro II. Adagio III. Allegro

Mendelssohn: String Symphony No. 8 in D major 1. Adagio e grave – Allegro 2. Adagio 3. Menuetto 4. Allegro molto

Mendelssohn: VIII. (D-dúr) vonósszimfónia I. Adagio e grave – Allegro II. Adagio III. Menuetto IV. Allegro molto

J. S. Bach: Brandenburg Concerto No. 3, BWV 1048 1. [no tempo indication] 2. Adagio 3. Allegro J. S. Bach: Violin Concerto in E major, BWV 1042 1. Allegro 2. Adagio 3. Allegro assai The English summary is on page 9.

J. S. Bach: III. Brandenburgi verseny, BWV 1048 I. [tempójelzés nélkül] II. Adagio III. Allegro J. S. Bach: E-dúr hegedűverseny, BWV 1042 I. Allegro II. Adagio III. Allegro assai

MIDORI ÉS A MÜNCHENI KAMARAZENEKAR

„A történet kétéves koromban kezdődött, amikor édesanyám, elmondása szerint, felfedezte, hogy egy Bachdallamot dúdolgatok, amelyet ő akkor két napja gyakorolt. Saját legkorábbi emlékeim Bachról hétéves koromból származnak: akkor kezdtem tanulni a g-moll szólószonátát. Nem én választottam a művet, és fogalmam sem volt, mihez kellene kezdenem vele. Néhány évvel később, 1981-ben az Aspen Music Festival and School felvételijén a Chaconne-t játszottam az egész hegedű tanszék előtt. Érzelmi és művészi elköteleződésem Bach zenéje iránt ekkor kezdődött és mindmáig tart.” A Japánban született és Amerikában nevelkedett hegedűművésznő, Midori így emlékszik vissza arra, hogyan ismerkedett meg Johann Sebastian Bach zenéjével. Eddig megjelent szólólemezeinek negyedén Bachot játszik, legutóbb a zeneszerző életének egyik fontos helyszínén, a kötheni kastélyban vette DVD-re a hegedű-szólószonátákat és partitákat. 2012-ben, a New York-i Filharmonikusokkal és Zubin Mehtával való debütálásának harmincadik évfordulója alkalmából indította el Bach Projektjét, amelynek keretében főként Japánban adott Bach-koncerteket. „Ez a zene lehetőséget kínál arra, hogy hinni tudjak valamiben, Fotó © Timothy Greenfield-Sanders ami a hétköznapi gondok fölött áll, valamiben, ami valóban olyan, mint egy áldás – vallja. – Bach zenéje minden alkalomra megfelelő. Nincs szükség semmilyen különleges eszközre vagy körülményre. Egyszerűen csak játszani és hallgatni kell, így minden elkötelezett előadás ugyanabba a világba viszi a hallgatót, legyen fiatal vagy idős, mint magát az előadót.” Midori ezúttal két versenymű segítségével kalauzolja a közönséget Bach időtlen világába. A d-moll hegedűverseny a BWV 1052-es csembalóverseny átirata. A komponista az első volt a zenetörténetben, aki csembalóversenyeivel szólószerepet adott az egyébként basso continuót játszó hangszernek, s ezzel máig tartó hagyományt indított el. Első nyolc, ebben a műfajban született művét az 1730-as években írta, amikor Lipcsében a Tamás-templom karnagyi feladatai és számos más munkája mellett a főként világi zenét játszó Collegium Musicum igazgatói posztját is betöltötte. Máig nem tisztázott, hogy ennek az egyetemistákból álló, a Zimmermann Kávéházban koncertező együttesnek, saját magának avagy fiainak írta a versenyműveket. Az viszont biztos, hogy valamiféle funkciót töltöttek be, hiszen nem eredeti darabokról, hanem saját korábbi concertóinak átiratairól van szó.

A sorozatot nyitó d-moll versenymű valószínűleg hegedűre készült korábban, Bach kötheni, esetleg weimari évei alatt, az eredeti mű azonban elveszett. Az viszont biztos, hogy létezett, hiszen mindhárom tétele szerepel Bach egy-egy 1720-as években írt kantátájában: első két része a 146., míg az utolsó a 188. kantátából származik. A versenymű mindhárom tétele ritornell formában íródott, így a vissza-visszatérő zenekari tuttik között hallhatjuk a hegedű szólóepizódjait. A két szélső tétel sok szempontból – viharos, kinyilatkoztatás jellegű hangételében, ritmikájában, virtuozitásában és természetesen hangnemében – mutat rokonságot egymással. Az első tétel középrészében megfigyelhető a bariolage hegedűtechnika: egy hangot szomszédos húrokon szólaltat meg a játékos, ezzel különböző hangszíneket keverve hangszerén. A középső tétel az említett kantáta első koráltételének átirata, melynek szövege: Isten birodalmába csak rengeteg fájdalmon keresztül léphetünk be. Ez magyarázza a tétel szűkített akkordos, feszültséggel teli hangulatát. A harmadik tétel szólójának ritmikája rokonságot mutat a III. brandenburgi verseny kezdetével, így biztosan nem véletlenül esett a választás ezen a koncerten éppen erre a műre. Bach hat Brandenburgi versenyében a Corellinél megszilárdult concerto grosso és a Vivaldiféle szóló concerto sajátosságai is megtalálhatók. Ami az apparátust illeti, inkább concerto grosso, a kispartiban változó összetételű hangszeres együttessel, ugyanakkor a szolisztikus szerkesztés a Vivaldi-féle versenyművekkel rokonítja a hat darabot. A versenyműveket 1721-ben Christian Ludwig von Brandenburg őrgrófnak ajánlotta a zeneszerző, talán egy megbízás vagy egy állás elnyerése céljából. Csakúgy, mint a csembalóversenyeket, amelyeket szintén nem egyszerre írt meg Bach. Ebben az időben Leopold herceg szolgálatában állt a kötheni udvarban, s egy tizenhét tagú udvari zenekarért felelt – a versenyművek egy része ennek az együttesnek a gyakorlatát is tükrözi. Feltételezhető azonban, hogy közülük néhány korábban, Weimarban született, már csak azért is, mert Bach ebben az időben ismerkedett meg az itáliai mesterek versenyműveivel. A harmadik, G-dúr concerto három hegedűre, három brácsára, három csellóra és basszushangszerekre íródott, így kitüntetett szerepet egyik hangszer sem kap, mégis mindnek lehetősége nyílik tudása megcsillogtatására egy-egy szóló idejére a mű során. Ez a versenymű az egyik legrövidebb az összes közül, mivel a lassú tétel helyén csupán egy kétakkordos zárlati formula áll. Az első tételben a vonósok hangszínének különbözőségén van a hangsúly: egy egyszerű figurát ad kézről kézre a három hangszeres csoport. Az utolsó tételben a hegedűk kánonszerűen lépnek be egymás után, mégsem fúgaszerű, inkább egy táncos karakterű tétel bontakozik ki, amely bepillantást enged Bach mindenekfelett álló kontrapunktikus képességeibe is.

MIDORI ÉS A MÜNCHENI KAMARAZENEKAR

Bach kifejezetten hegedűre írt versenyművei közül két szóló- és egy kettősverseny maradt ránk, igaz, a most hallható E-dúr hegedűverseny csak másolat formájában. S hogy mennyire átjárhatók voltak akkoriban a billentyűs hangszerre és hegedűre írott művek, bizonyítja, hogy Bach ezt a darabot is átírta csembalóra, így a BWV 1054-es D-dúr concerto formájában mégiscsak fennmaradt a mű a szerző kézírásával. Bár Bach főként virtuóz orgonaés csembalójátékáról volt híres, fia, Carl Philip Emmanuel visszaemlékezése szerint édesapja „egészen idős koráig tisztán és áthatóan tudott a hegedűn játszani”. Weimari évei alatt a helyi zenekarban hegedült, s Köthenben is – ahol valószínűleg ez a versenymű született – bőven akadt alkalma gyakorolni a hangszerjátékot. Az első tétel tutti kezdete szinte banális, mégis éppen letisztultságával áraszt napsütéses derűt. Bár a ritornell forma csakúgy, mint a d-moll concerto esetében, most is uralkodó, mégis a zenekar olykor – ahogy a concerto grossókban – megerősíti a hegedű szólamát. A második tétel sötét, panaszos hangulatú Lamento, melyben ezúttal a cselló is kitüntetett szerepet kap. A harmadik tétel táncos karakterű rondó, s virtuozitásában talán az elsőt is felülmúlja. A három Bach-mű között Mendelssohn egy vonósszimfóniája is helyet kapott a műsorban. A választás nemcsak az apparátus miatt találó, hanem zenetörténetileg is, hiszen a romantikus zeneszerző igen sokat tett Bach újrafelfedezéséért. Szinte már klisészámba megy a régizene-mozgalom kezdeteként is számon tartott 1829-es koncert emlegetése Bach és Mendelssohn kapcsán, amelyen az akkor alig húszéves zeneszerző Bach halála után első ízben előadta a Máté-passiót. Csaknem egy évtizeddel korábban írta az akkor még kiskamasz Mendelssohn most hallható VIII. vonósszimfóniáját, amely még inkább Mozart hatásáról árulkodik. Tizenegy és tizenöt éves kora között a csodagyerek zeneszerző összesen tizenhárom vonósszimfóniát vetett papírra, öt versenymű, négy opera és számos kamaramű társaságában. Első szimfonikus próbálkozásai többek közt tanára, Zelter és Carl Philipp Emanuel Bach hatását tükrözik, de Mendelssohn célja ebben az időben még nem is annyira az egyedi hang megtalálása, sokkal inkább zeneszerzői eszköztárának bővítése lehetett. VIII. vonósszimfóniájával ő maga annyira meg volt elégedve, hogy néhány nappal befejezése után teljes szimfonikus zenekarra meghangszerelte művét, amely így akár legelső szimfóniájának is tekinthető. A darab hallgatásakor számos ismerősen csengő dallamot fedezhetünk fel Bach d-moll kétszólamú invenciójától kezdve Mozart Disszonancia-vonósnégyesén át egyéb Mozart-szimfóniákig, ám időről időre felcsillan a későbbi, érett Mendelssohn félreismerhetetlen stílusa is. Az első tétel – sok más vonósszimfóniához hasonlóan – lassú bevezetéssel indul, majd egy szabályos, szonáta formájú Allegro következik. Az Adagio harmóniái meglehetősen szabadok és modernek, ostinato basszusa fölött pedig invenciózus dallamalkotási

bravúrokkal kényeztet a zeneszerző. Bár a harmadik tétel felirata Menuetto, mégis felfedezhetünk benne néhányat a romantikában jóval nagyobb népszerűségnek örvendő Scherzo sajátosságai közül is, főként a tempóját illetően. Az utolsó tétel előképe formailag Mozart Jupiter-szimfóniájának zárótétele lehetett, hiszen itt is egy szonátaformába csomagolt, négyszólamú fúgáról van szó, repetitív, gyors kódája azonban már a Szentivánéji álom világát előlegezi meg. Kronológiailag az utolsó helyen áll a koncertet nyitó Holberg-szvit (eredeti címén: Holberg idejéből), amelyet 1885-ben komponált Edvard Grieg. A barokk korban alkotó dán író, Ludvig Holberg születésének kétszázadik évfordulójára írt szvit első hallásra régimódinak tűnik. Grieg nem volt egyedül ez irányú művészi törekvéseivel. Éppen ebben az időben alakult meg ugyanis Párizsban a Société nationale de musique, amely a francia nemzeti stílus létrehozása mellett a korábbi nagy francia barokk zeneszerzők stílusához és műfajaihoz való visszanyúlást is szorgalmazta. A Dániában született Holberget saját fiaként tisztelte a norvég nép is, nem utolsósorban azért, mert egy ideig éppen Grieg szülővárosában, Bergenben élt. E város vezetősége kérte fel a zeneszerzőt két mű megírására: egy kantátáéra, amelyet a legzordabb tél közepén, a város főterén szándékoztak előadni, valamint egy koncerttermi műre. Grieg humoráról árulkodnak kétkedő szavai a kantáta sikerével kapcsolatban: „Az egészet látom magam előtt: hó, jég, vihar és mindenféle bolond időjárás, egy hatalmas férfikórus nyitott szájjal, amelybe beleesik az eső, én magam, ahogy vízálló télikabátban, kalucsniban, esernyővel vezénylek! Természetesen mindezt megfázás, vagy ki tudja, milyen csúnya betegség követi. Nos, ez is egy módja annak, hogy az ember az életét adja a hazáért!” Bár végül az időjárás korántsem volt ennyire borús, a kantátát hamar elfeledték. Nagy karriert futott be azonban az eredetileg zongorára komponált, később vonószenekarra átírt szvit. Mind az öt rövid tétel a barokk műfaj sajátosságainak megfelelően egy tonalitást képvisel: G-dúrban vagy g-mollban íródott. Mint sok más szvit, ez is egy toccataszerű Prelúdiummal kezdődik. Ezt követi egy spanyol eredetű lépő tánc, a Sarabande, melynek második felében kiemelt szerepet kap a cselló. Az előkelő, francia Gavotte után egy népies, dudával kísért pasztorális tánc, a Musette, majd az egyedüli moll hangnemű tétel, egy megkapó Air következik. Az utolsó gyors tétel, a Rigaudon ismét francia tánc, amelyben a norvég népi hegedűsök stílusa is felbukkan. Írta: Könyves-Tóth Zsuzsanna

MIDORI ÉS A MÜNCHENI KAMARAZENEKAR

Fotó © Sammy Hart

A Müncheni Kamarazenekar homogén hangzásáról és kivételesen invenciózus programválasztásáról vált híressé. Az együttest hatvankilenc éve Christoph Stepp alapította, vezető karmestere 2016 óta Clemens Schuldt. A kamarazenekar repertoárjában jól megférnek egymás mellett a barokk komponisták és napjaink zeneszerzői, s rendszeresen szervezik szezonjukat egy-egy tematika köré. Az évente átlagosan hatvan koncertet adó zenekar huszonnyolc állandó tagot számlál, s számos lemezfelvétellel büszkélkedhet. Elsődleges játszóhelyük a müncheni Prinzregententheater, emellett kortárs zenei estjeiknek rendszeresen ad otthont a Pinakothek der Moderne és a Schwere Reiter. A zenekar élén ezúttal Daniel Giglberger művészeti vezető és koncertmester áll. A freisingi születésű hegedűművész Christoph Poppen, Donald Weilerstein és Gerhard Schulz tanítványa volt. Számos versenygyőzelmet aratott, és olyan rangos fesztiválokon szerepelt már, mint a Schleswig-holsteini Zenei Fesztivál és a Karintiai Nyár. Pályája során jelentős tudásra tett szert a régizene-játék területén, együtt dolgozott többek közt Reinhard Goebellel is. Más együttesekben is rendszeresen zenél (Frankfurti Rádiózenekar, Bajor Állami Zenekar, tallinni NYDD Ensemble). A Müncheni Kamarazenekar koncertmesteri posztját 1999 óta tölti be.

Fotó © Sammy Hart

Summary Born in Japan and raised in the United States, Midori has enjoyed a very long relationship with Bach. “The story goes that when I was about two years old, my mother found me humming a Bach melody that she had been practising a few days earlier,” she recalls. “A few years later, in 1981, I played the Chaconne for my placement audition at the Aspen Music Festival, in front of the violin faculty. My emotional and musically invested engagement with Bach in study and in performance continues to this day.” This time, Midori will play two of the composer’s violin concertos. The Violin Concerto in D minor is a transcription of the harpsichord concerto listed as BWV 1015, which Bach most likely originally intended for violin. Two tempestuous movements are separated by one that is lamenting in tone, with music that the composer borrowed from his own Cantata No. 146. This is counterpointed by the cheery tone of the Violin Concerto in E major. Back dedicated the Brandenburg Concerto No. 3 – in terms of genre, a work that blurs the line between concerto grosso and solo concerto – to Margrave Christian Ludwig von Brandenburg along with its five companions, with each of the six awarding the soloist role to a different instrument or group of instruments. Dispensing with wind instruments, the third pits three violins, three violas, three cellos and a basso continuo against each other. The concert also includes two Romantic works: Mendelssohn wrote his String Symphony No. 8 at the age of 13. Although it reveals certain influences from Mozart and C.P.E. Bach, the various features of Mendelssohn’s mature style also stand out, such as the final movement culminating in a four-part fugue. Grieg wrote the Holberg Suite, the piece opening the night, for the 200th anniversary of the birth of the Danish writer Ludvig Holberg. Originally titled From Holberg’s Time, the piece fittingly consists of dances stylised in a Baroque fashion, such as the lyrical Air and, incorporating elements of Norwegian folk music, Rigaudon. And how did Grieg compare Bach’s genius to his own work? “Artists like Bach and Beethoven erected churches and temples on the heights. I only wanted... to build dwellings for men in which they might feel happy and at home.”

SUMMARY

Puccini: Krizantémok / Lidércek

Rendező: Káel Csaba

2019. március 31.

Roman Burdenko Fotó © Daniil Rabovsky

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Kirill Gerstein (zongora) és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Közreműködik: Ric Furman – ének, a Nemzeti Énekkar Férfikara (karigazgató: Somos Csaba), Honvéd Férfikar (karigazgató: Strausz Kálmán) Vezényel: Hamar Zsolt

2019. április 11.

Kirill Gerstein Fotó © Marco Borggreve

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Joseph Calleja áriakoncertje

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Pier Giorgio Morandi

2019. április 19.

Joseph Calleja Fotó © Simon Fowler, DECCA

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Valerij Gergijev és a Mariinszkij Zenekar

Csajkovszkij: Jolánta – koncertszerű előadás

Közreműködik: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

FELFEDEZÉSEK

Cser Ádám és a Miskolci Szimfonikus Zenekar

Közreműködik: Martín García García – zongora Vezényel: Cser Ádám

JAZZTAVASZ

Jane Monheit és a Budapest Jazz Orchestra 2019. május 4.

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

Stratégiai médiapartnerünk:

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Midori Címlapfotó: Timothy Greenfield-Sanders A szerkesztés lezárult: 2019. március 5. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma