Müpa Műsorfüzet - Sietze de Vries és Dirk Elsemann (2019. április 3.) by Müpa Budapest

ORGONA-PÁRBAJ

Sietze de Vries és Dirk Elsemann 2019. április 3. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

3 April 2019 Béla Bartók National Concert Hall

2019. április 3. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ORGAN DUEL ORGONA-PÁRBAJ Sietze de Vries and Sietze de Vries és Dirk Elsemann Dirk Elsemann Presenter: László Fassang, Árpád Tóth

The English summary is on page 9.

Műsorvezető: Fassang László, Tóth Árpád

Az egyik legkedveltebb zenei anekdota Az egykori középkori lovagi tornák mintájára rendezett hangszeres párbajok a résztvevők elméleti és hangszeres zenei tudásának megmutatására, mesterségbeli rátermettségük bizonyítására, illetve a két párbajozó muzsikus tudásának összemérésére szolgált. Az improvizáció területe bizonyult a leghatékonyabb műfajnak, amelyben a „versenyzőknek” különböző feladatokat kell megoldaniuk a megadott módon, de szinte végtelen horizontot biztosítva az alkotói és előadói fantáziának. Mondhatjuk, hogy a keretet a szabályok, a korlátot a készségek, illetve képességek szabták és szabják meg azóta is. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a zenetörténet – és a Müpa történetének – ilyesfajta párbajait végignézve megkönnyebbülve állapíthatjuk meg: egyik megmérettetés sem bizonyult halálos kimenetelűnek, sőt a felek általában karcolás nélkül megúszták a dolgot. Voltak persze győztesek és vesztesek, akadtak döntetlenek is, a párbajok legfontosabb győztese azonban mindig a közönség volt. A muzsikusok közötti nemes versengés hagyománya a régmúltban gyökerezik. Már a trubadúrok és a mesterdalnokok is versenyeztek a középkorban – ezt ismerhetjük Wagner operáiból, a Tannhäuserből és A nürnbergi mesterdalnokokból is. A leghíresebb „összecsapásokra” a barokktól kezdve találunk példákat. A drezdai udvarban az 1650-es években a választófejedelmi trón örököse, II. János György szervezett billentyűs versengést, melynek díja egy aranylánc volt, a párbajozók pedig Johann Jakob Froberger, a bécsi császári udvar orgonistája, illetve a drezdai udvari orgonista, Matthias Weckmann. Domenico Scarlatti és Georg Friedrich Händel 1707-ben párbajozott Rómában, Ottoboni bíboros palotájában, ahol a két komponista és billentyűs virtuóz csembaló- és orgonatudását mérte össze: az előbbi döntetlenre sikerült, az utóbbi hangszeren azonban a német zeneszerző bizonyult jobbnak. 1781 karácsonyán Wolfgang Amadeus Mozart és Muzio Clementi szórakoztatta a császárt Bécsben hasonló erőpróbával, amely Mozart fölényes győzelmét hozta. Később Beethoven is többször vett részt zenei párbajokban, a romantika korának pedig Sigismond Thalberg és Liszt Ferenc volt a két legnagyobb riválisa, ők egy koncertre új operaparafrázist is írtak több más mű megszólaltatása mellett. „Az egyik legkedveltebb zenei anekdota” elnevezés Christoph Wolfftól, a nagyszerű amerikai Bach-kutatótól származik, aki magyarul is megjelent könyvében (Johann Sebastian Bach. A tudós zeneszerző. Budapest: Park Könyvkiadó, 2004) a zenetörténet egyik leghíresebb párbajáról, jobban mondva, elmaradt párbajáról ír ezekkel a szavakkal.

Az anekdota ebben az esetben igaz volt, bár szájhagyomány útján számos változatban élt tovább. 1717-ben a híres francia virtuóz, Louis Marchand Drezdában vendégeskedett, amikor Johann Sebastian Bach útja is arra vezetett. A Nekrológ (az egyik első hiteles Bach-életrajz 1754-ből, amelynek szerzője Carl Philipp Emanuel Bach és Johann Friedrich Agricola lehetett), Marpurg, Adlung és más német források is beszámolnak az esetről: a két mesternek csembalópárbajban kellett volna összemérnie erejét, de a francia kollégának inába szállt a bátorsága, és még a párbaj előtt elhagyta a várost. A Nekrológból kiderül, hogy a párbaj ebben az esetben arra (is) szolgált volna, hogy a drezdai zenekar tagjai által is gőgösnek tartott Marchand egy kicsit visszavegyen önteltségéből: „Az akkori drezdai koncertmester, Volumier levelet írt a Weymarban [sic!] élő Bachnak, kinek érdemei nem voltak ismeretlenek előtte, éspedig avégett, hogy bocsátkozzék versengésbe a fennhéjázó Marchand-nal annak eldöntésére, melyikük a feljebb való. Bach készségesen elfogadta a meghívást, és elutazott Drezdába. Volumier örömmel fogadta, és elintézte, hogy először egy rejtekhelyről hallgathassa meg ellenfelét. Ezek után Bach erőpróbára hívta ki Marchand-t egy udvarias levélben, kinyilvánítván, hogy szívesen rögtönöz bármely feladatra, melyet Marchand megjelöl a számára, és viszontag, kifejezte reményét, hogy Marchand ugyanilyen hajlandóságot mutat – mindez kétségtelenül nagyfokú merészségre vallott. Marchand jelét adta, hogy feltétlenül készen áll a meghívás elfogadására. [...] Hosszasan várakoztak Marchand-ra. Végül a házigazda elküldött egy szolgát Marchand kvártélyára, hogy eszébe juttassa, ha netán elfeledte volna, hogy itt az ideje megmutatni, ki a legény a gáton. Ámde mindenki mélységes elképedésére kiderült, hogy Marchand aznap korán reggel külön hintón elhagyta Drezdát.” A történet még Bach életében futótűzként terjedt, Johann Abraham Birnbaum például 1739-ben írta le először az eseményre utalva, hogy „Bach teljességgel megóvta a németek, valamint önmaga becsületét”. Carl Philipp Emmanuel Bach 1788-ban a még mindig emlékezetesnek számító anekdota kapcsán kijelentette, hogy édesapja nem volt „holmi hetvenkedő zenei bajvívó”, sőt tudásával „a legkevésbé sem büszkélkedett, és senkivel nem éreztette felsőbbrendűségét. Marchand-nal esett afférja főként mások révén vált ismertté; ő maga ritkán beszélte el a történetet, s csak olyankor, ha unszolták.”

ORGONA-PÁRBAJ

Orgona-párbajok a Müpában „Természetesen nem a versengés az elsődleges cél, hanem a játék, egymás inspirálása, a közönség megnyerése. Az eddigi párbajok tapasztalatai megmutatták, hogy ugyanaz a hangszer a különböző zenei személyiségek keze alatt teljesen egyéni hangon tud megszólalni. Nem egymás ellen játszanak, hanem egymással, egymásnak és a közönségnek. Inspirálják egymást, ezáltal olyat hoznak létre, mint még azelőtt soha” – nyilatkozta korábban az Orgona-párbajok sorozat szerkesztője, Fassang László orgonaművész. Thomas Ospital és Sebastian Küchler-Blessing 2016-os párbaja kapcsán pedig így fogalmazott: „Sikerült két teljesen azonos súlycsoportban lévő fiatal orgonistát meghívni, és fantasztikus volt látni, mennyire inspirálja mindkettőjüket a szituáció. Párbaj volt ugyan, ugyanakkor azonban bizonyíték is arra, hogy ez sokkal több annál: egymás elismerése, kölcsönös tiszteletadás, a legmagasabb értelemben vett kollegialitás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy csupán néhány órás ismeretség után a két művész olyan improvizációt mutatott be közösen, amelyről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni!” A Müpa történetében az első Orgona-párbajra tíz évvel ezelőtt, 2009. február 19-én került sor, amikor is a francia Thierry Escaich orgonista-zeneszerző, a párizsi Conservatoire improvizáció-tanára és a német orgonaművész, Wolfgang Seifen, a berlini Vilmos Császár-emléktemplom orgonistája és a Berlini Művészeti Egyetem tanára mérkőzött meg egymással. Akkor a francia és a német művész valóban Marchand és Bach elmaradt párbaját próbálta megidézni, hiszen improvizálniuk kellett bachi koráldallamra és Marchand-féle francia szvitet is kellett rögtönözniük. A későbbi korokat sem hagyták figyelmen kívül, ugyanis Liszt-témát is kaptak, egyperces karakterdarabokat is kellett teremteniük a semmiből, valamint két Bartók-témát egyszerre felhasználva, egyetlen improvizációba kellett bedolgozniuk. A műfaj nem egyszerű: a feladatok teljesítése hatalmas tudást és lélekjelenlétet igényel. Nem véletlen, hogy a közönség az elmúlt években nem túl gyakran lehetett orgona-párbaj szem- és fültanúja. Bátran állíthatjuk tehát, hogy kivételes alkalmakról beszélhetünk, amelyekre a művészek szó szerint trenírozzák magukat. A Müpa Orgona-párbajok sorozata keretében 2010-ben Fassang László és Thierry Escaich, 2012-ben Karosi Bálint és Sietze de Vries, 2015-ben Ronny Krippner és Dirk Elsemann, 2016-ban Thomas Ospital és Sebastian Küchler-Blessing, 2017-ben pedig Martin Sturm és Karol Mossakowski lépett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumára, hogy öt manuálon és több ezer regiszteren elvarázsolja a közönséget.

Az orgona-párbaj inkább izgalmas show-műsornak mondható, mintsem hagyományos koncertnek, amelyet már a színpad szokatlannak mondható elrendezése is azonnal tudat velünk. A műsorvezetők – ezúttal Fassang László, valamint Tóth Árpád karnagy, zenetanár – feladata, hogy ismertessék a szabályokat, a bonyolultabbnál bonyolultabb, illetve különlegesebbnél különlegesebb próbatételeket. Az eseményen – egy jó párbajhoz illően – párbajsegédek is jelen vannak, akik a szinkrontolmácsoláson kívül gyakran egyéb feladatokban is közreműködnek. A korábbi Orgona-párbajok során a szünetben a nézők kottázhattak témákat, amelyeket egy dobozba kellett bedobni, a művészek onnan húztak ki egyet-egyet. A sorrendet és a témákat többnyire dobókockával sorsolták ki. Az orgonistáknak stopperóra pontossággal hatvan másodperces tételeket is kellett improvizálniuk, valamint szintén kihívást jelentő feladatként szokott szerepelni hangfelvételről bejátszott témák azonnali folytatása. Érdemes még megemlítenünk a szabad asszociációs improvizációkat egy versre vagy festményre, és arról se feledkezzünk meg, hogy az orgonisták ezúttal nem tudnak előre elmentett hangszínregisztrációkkal sem játszani, hiszen a zenei anyaghoz hasonlóan azokat is a helyszínen fogják improvizálni. De hogy pontosan mi lesz a mai forgatókönyv, azt nem árulhatjuk el, nehogy bárki is súgni tudjon előre a párbajozóknak. Mindenesetre garantáljuk, hogy izgalmakban és meglepetésekben nem lesz hiány.

A mostani párbajozók „Zenét csinálni benső ábrázolásból és saját kreativitásból; röviden ennyi Sietze de Vries orgonaművész és templomi zenész krédója” – olvashatjuk a holland művész honlapján. Tanárai között olyan muzsikusokat találunk, mint Wim van Beek, Jos van der Kooy és Jan Jongepier. Tizenöt különböző nemzeti és nemzetközi orgonaverseny díjazottja. Sikerei közül mindenképpen kiemelendő a 2002-es Haarlemi Nemzetközi Improvizációs Orgonaversenyen elnyert első díj. De Vries az észak-hollandiai Groningen Márton-templomának orgonistája, a Miklós Herceg Konzervatórium improvizációtanára, valamint a város Orgonaoktatási Központjának művészeti vezetője. Orgonaszakértőként és -építőként előszeretettel foglalkozik historikus orgonákkal. Rengeteget koncertezik a világ különböző pontjain, mesterkurzusokat ad, cikkeket publikál orgonákról, orgonaépítésről.

ORGONA-PÁRBAJ

Fotó © Kotschy Gábor, Müpa

A német Dirk Elsemann első orgonaóráit hétévesen kapta Alfred Heinzeltől. Már tizenkét éves korától templomokban orgonált Bocholtban, Észak-Rajna-Vesztfália egyik kisvárosában. 1994-ben Lipcsében első díjat nyert egy orgona-improvizációs versenyen, majd számos mesterkurzuson tökéletesítette tudását. 1995-ben Wolfgang Seifen növendéke lett, nála sajátította el az improvizáció mesterségét. 1997 és 2004 között a düsseldorfi Robert Schumann Egyetem, valamint a Berlini Művészeti Egyetem hallgatója volt. 1999-ben a Düsseldorfban megrendezett improvizációs versenyen elnyerte a Gottfried Schreuer-díjat, később pedig az Alfred Sittard Alapítvány ösztöndíjasa is volt. 2001 óta a Berlin-wilmersdorfi Szent Kereszt-templom orgonistája, ugyanitt restaurálta és kibővítette a romantikus Steinmeyer-orgonát. Európa szerte koncertezik, rádió- és lemezfelvételeket készít. A Berlini Művészeti Egyetem és a Hannoveri Művészeti Főiskola improvizáció-tanára. Írta: Tóth Endre

Summary It was ten years ago that organist László Fassang, the curator of Müpa Budapest’s organ concerts, hit on the idea of holding instrumental duels in the Béla Bartók National Concert Hall. The tradition of gentlemanly competitions between artists dates back to the distant past, with the medieval minstrel competitions, as well as the later Dresden harpsichord duel between Johann Jakob Froberger and Matthias Weckmann and organ contest between Scarlatti and Handel in Rome, all coming to mind. The most famous duel in music history, however, never actually took place: in 1717, the French virtuoso Louis Marchand lost heart and fled Dresden before having to face Johann Sebastian Bach. Later on, there would also be match-ups pitting Muzio Clementi against Mozart and Sigismond Thalberg against Liszt – both as composers and instrumentalists. Organ Duels, in fact, presents a similar task, since the participants must also show their improvisational skill. But as Fassang has stated previously, “Naturally, it is not the competition that is the primary aim, but the playing, the mutual inspiration and winning over the audience. [...] They are not playing against each other, but with and for each other, and for the audience.” Contributing significantly to the easy atmosphere of these “shows” – for they are quite spectacular – are choirmaster Árpád Tóth and László Fassang. Although the high level of musical and instrumental craftsmanship is the key element, there will also be a stopwatch, a musical quote to be played and developed, and a theme provided by the audience to add to the excitement. Today’s programme features two organist who have already duelled at Müpa Budapest, although not against each other. One of the most versatile musicians in the Netherlands, Sietze de Vries is the organist of the Martinikerk in Groningen, as well as the artistic director of the city’s Organ Education Centre. As a student, he won many Dutch and international competitions, and today he holds concerts and master classes all over the world, in addition to publishing articles about organs. Dirk Elsemann has since 2001 served as the organist of the Heilig-Kreuz-Kirche in Berlin-Wilmersdorf, whose Romantic Steinmeyer organ he restored and expanded. He performs concerts across Europe and records radio programmes and albums while also teaching improvisation at the Berlin University of the Arts and the Hanover University of Music, Drama and Media.

SUMMARY

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Kirill Gerstein (zongora) és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Közreműködik: Ric Furman – ének, a Nemzeti Énekkar Férfikara (karigazgató: Somos Csaba), Honvéd Férfikar (karigazgató: Strausz Kálmán) Vezényel: Hamar Zsolt

2019. április 11.

Kirill Gerstein Fotó © Marco Borggreve

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Valerij Gergijev és a Mariinszkij Zenekar

Csajkovszkij: Jolánta – koncertszerű előadás

Közreműködik: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

2019. április 20. Valerij Gergijev Fotó © Marco Borggreve, DECCA

FELFEDEZÉSEK

Cser Ádám és a Miskolci Szimfonikus Zenekar

Közreműködik: Martín García García – zongora Vezényel: Cser Ádám

JAZZTAVASZ

Jane Monheit és a Budapest Jazz Orchestra 2019. május 4.

Organized Rhythm

Clive Driskill-Smith – orgona Joseph Gramley – ütőhangszerek

2019. május 7.

JAZZLEGENDÁK

Take 6 Symphonic 2019. július 6.

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk: A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Címlapfotó: Nagy Attila, Müpa A szerkesztés lezárult: 2019. március 21. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!