Eötvös Péter és a Musikfabrik Köln 2019. szeptember 17. Fesztivál Színház
mupa.hu
www.cafebudapestfest.hu
3
17 September 2019 Festival Theatre
2019. szeptember 17. Fesztivál Színház
Péter Eötvös Eötvös Péter and the Ensemble Musikfabrik és a Musikfabrik Köln Featuring: Ryoko Aoki – narrator Peter Veale – oboe Conductor: Péter Eötvös
Közreműködik: Ryoko Aoki – narrátor Peter Veale – oboa Vezényel: Eötvös Péter
Alex Nante: Las noches de las piedras – Hungarian première
Alex Nante: Las noches de las piedras – magyarországi bemutató
Péter Eötvös: Secret Kiss – melodrama for narrator and five instruments – Hungarian première. In Japanese, with Hungarian subtitles. Libretto compiled from Alessandro Baricco’s novel Silk by Mari Mezei
Eötvös Péter: Secret Kiss – melodráma narrátorra és öt hangszerre – magyarországi bemutató. Japán nyelven, magyar felirattal. A szöveget Alessandro Baricco Selyem című regényéből Mezei Mari állította össze
Malika Kishino: Naki-Ryu (Flutter Echo) for solo oboe – Hungarian première
Malika Kishino: Naki-Ryu (Flutter Echo) szólóoboára – magyarországi bemutató
Péter Eötvös: Sonata per sei – for two pianos, keyboard and three percussion
Eötvös Péter: Sonata per sei – két zongorára, keyboardra és három ütőre
The English summary is on page 11.
4
A Müpa idén Eötvös Pétert választotta az évad művészének. A nemzetközileg jegyzett intézmény évről évre megfellebbezhetetlen rangú előadókat tisztel meg e címmel (miként „az évad együttese” titulussal is), a kitüntetett pedig hangversenyekkel viszonozza a főhajtást. Eötvös Péter (Székelyudvarhely, 1944) – a 20. században ez a zeneszerzők körében már igen ritka jelenség – csodagyerek volt, s tizennégy évesen Kodály Zoltán felfedezettjeként kezdhette meg komponistatanulmányait a Zeneakadémián. Pályája azonban nem az ajánló mester és az alma mater szelleméből kiszámítható irányban alakult. Huszonkét évesen karmesteri tanulmányokat kezdett a kölni zeneművészeti főiskolán, majd Karlheinz Stockhausen együttesével és a Kölni Rádió elektronikus zenei stúdiójában dolgozott. 1978-ban Pierre Boulez az Ensemble InterContemporain zeneigazgatójául szerződtette. A színház és filmzene már Fotó © Csibi Szilvia, Müpa diákkorától fontos szerepet töltött be munkájában, ennek szublimációjaként ma a világ egyik legkeresettebb operaszerzője. Világjáró karmester és mesterkurzusok professzora, aki már 1991-ben létrehozta a pályakezdő karmestereket segítő Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítványt, amely 2004 óta fiatal zeneszerzőket is támogat. Jelentős külföldi elismerései: az Ordre des Arts et des Lettres tiszti (1988) és parancsnoki fokozata (2013), a Royal Philharmonic Society zenei díja (2002), Cannes Classical Award for Living Composer (2004), A nemzetközi zenei szaksajtó nagydíja – Antoine Livio-díj (2006), Frankfurter Musikpreis (2007), Arany Oroszlán életműdíj (2011), a Fondation Simone et Cino Del Duca művészeti nagydíja (2016), Goethe-érem (2018). 1997 óta a Berlini Művészeti Akadémia tagja. Itthon a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1997), a Kossuth-díj (2002), a Magyar Szent István-rend (2015), a Prima Primissima díj (2017) és a Hazám díj (2018) a legfontosabb kitüntetése. 2013 óta Budapest díszpolgára.
– Milyen koncertekkel állsz elő az évad művészeként? – A Musikfabrikkal kezdünk, majd az Angels in America című operámat adjuk elő, végül novemberben a Nemzeti Filharmonikusokat vezénylem. A Musikfabrikkal ez egy Berlinben kezdődő, Kölnben folytatódó sorozat harmadik állomása. Az Angels in America a Neue Oper Wien, a CAFe Budapest és a Müpa együttműködésében valósul meg: az énekesek és a rendezés azonos a bécsi produkcióéval, a zenekar és a karmester más. A Nemzeti Filharmonikusok koncertjéhez olyan darabjaimat választottam, amelyeket a Müpában még nem játszottak. – Több kortárs zenei együttessel dolgoztál. Mi jellemzi kapcsolatodat a Musikfabrikkal? – A Musikfabrikkal megalakulása óta dolgozom együtt. Miközben a többi vezető együttessel nagyrészt karmesterként dolgoztam – bár azokkal is játszottuk a műveimet –, addig a Musikfabrikkal kialakult kapcsolatom alapvetően a kompozícióimra épül. Kísérletező kedvű együttes, új típusú hangszereket találnak ki és építenek meg. Ennek egyik példája kétcsöves trombitára írt művem, a Snatches of a conversation, amelyet Marco Blaauw adott elő. A mai koncert jelentőségét az adja, hogy az Art Mentor Foundation Lucerne támogatásával zajlik egy hároméves mentorprogramom, amelynek keretében két-két zeneszerzőt és karmestert „pátyolgatok”. A mentoráltak egy évig vannak kapcsolatban velem. Az év során négy-öt ízben találkozunk, s a zeneszerzőknek minden alkalomra darabot kell írniuk. A mentorálás azt is jelenti, hogy semmiért sem kell fizetniük: sem utazásért, sem szállásért. A kurzusok, a professzorok és a zenekar évente három alkalommal állnak rendelkezésükre. Ehhez meg kell felelniük egy olyan minőségnek, amelynek alapján Vajda Gergellyel közösen egy évvel korábban kiválasztjuk őket. A cél nem csupán az egyéves közös munka, hanem hogy lássuk bennük a pályára tétel lehetőségét. Ez egy „kilövőállomás”. Az első év már lezajlott, most a második folyik, s már kiválasztottuk azokat, akikkel jövőre foglalkozunk. Nagyon szeretem ezt csinálni, mert felidézi fiatalkori vágyaimat. Voltaképpen – ha nem is ilyen szervezett keretek között – Stockhausen és Boulez jóvoltából én is részesültem „mentorálásban”. Amit akkor kaptam, tovább kell adnom. – A mentorálás jegyében mennyire szólsz bele a darabokba? – Elég erősen. A feladatot úgy választom ki, hogy megfeleljen az adott kurzus általános témájának. A két mentorált szerző, illetve karmester szorosan együttműködik egymással és a zenekarral. A műsort úgy állítom össze, hogy lehetőleg szerepeljen benne műve annak az ismert vendégzeneszerzőnek is, akit a „mustMeet composers” programban meghívunk. Ezek a professzorok egyúttal a kurzuson is tanítanak. Így járt itt Heinz Holliger, Kaija Saariaho, korábban Helmut Lachenmann – velük szerintem egy mai fiatal
EÖTVÖS PÉTER ÉS A MUSIKFABRIK KÖLN
5
6
kollégának feltétlenül találkoznia kell. A karmesterek részére valamilyen korábbi korszakból is választok egy lehetőleg nálunk ritkán játszott darabot – így volt műsoron Janáček Taras Bulbája, Stockhausen Punkte című kompozíciója vagy Mozart Gran partitája, amelyet az Óbudai Danubia Zenekar kiválóan adott elő. Ilyenkor a zeneszerzőnek alkalmazkodnia kell a megadott művek hangszer-összeállításához. Ha a zeneszerző nem ismeri a gyakorlati korlátokat, akkor ír, amit akar, aztán csodálkozik, hogy nem tűzik műsorra a munkáját. Szigorú leadási határidők vannak, amikorra a szerzőnek el kell készülnie a darabjával. A Musikfabrik-koncerten játsszuk Alex Nante kompozícióját. Amikor megkapom a partitúrát, nekiülök, és piros tintával bejelölöm a hibákat. – Milyen szempontok alapján javítasz? – Furcsa, hogy Nante emberi és zenei karaktere is „legato”. Próbálom a legatón túli artikulációt is felfedeztetni vele. A Párizsban élő, argentin származású fiatalember intelligens, csendes. De ez a csendesség ne legyen neki elég, amíg velem van: tanuljon meg staccatóban gondolkozni, kitörni, hirtelen váltásokat csinálni. Később majd azt tesz, amit kíván, de tőlem szerezzen impulzusokat. Egy életet nem lehet legatóban leélni. – Beleírsz a partitúrájába? – Előfordult, hogy hangot is, de azt nemigen. A nyugati zeneszerzés-tanítás hiánya, hogy ellentétben a Magyarországon szokásossal, nem historikus rendben tanulják a komponálást, a régebbi koroktól a jelen felé haladva. A tonális gondolkodásból adódó akkordfelállásoknak és az azokból kialakított dallamfolyamatoknak belső logikájuk van. Nyugaton nem tanítanak történeti előzményeket, inkább a társadalom és a zene kapcsolatáról ideologizálnak, így a fiatal szerzők könnyebben követnek el hanghibákat a komponálás során egyes dallamfordulatokban. – Minek alapján választod, választjátok ki azt, aki a mentorálásban részt vehet? – Műveket küldenek. Ha egy szerző két-három műve egyforma, nem választjuk ki, mert nincs elég fantáziája, egy dolgot tud, azt variálgatja, ez kevés. Fontos, hogy mennyire gazdag az írástudása: mennyire van töltése, a szerkesztésének iránya. Küldött valaki egy monoton triót. Nem hívtam meg, mert nem tud mit kezdeni az anyaggal. A szerzőnek valamilyen előadási képességet is kell mutatnia. Zongorázzon valamit, ha nem saját művet, akkor bármi mást, vagy hozzon hegedűt, ha semmilyen hangszeren nem játszik, akkor énekeljen. Csak lássam, zenészként mit mutat magából. Mert sok szerzőnek fogalma sincs arról, hogyan reprodukálja, amit gondol. Kérem, énekelje el, amit komponált. Egyesek ilyenkor döbbenten merednek rám. Olasz zenekaroknál a karmesternek is célszerű énekelnie. A nyolcvanas években a milánói RAI-zenekart vezényeltem, s mikor instrukciót adtam, azt kérték, ne mondjam, hanem énekeljem, amit hallani szeretnék. (Ugyanakkor egy német zenekar zavarba jön az énekléstől, csak a szóbeli iránymutatást fogadja el.)
– Az egyéniség felmutatása mennyire feltétele a mentorált kiválasztásának? – Ez az egyik alapkérdés. Miként az is, hogy a pályára állításnak mennyire vannak meg a feltételei. A személyiségtől függ a menedzselhetőség. Lehet átütő személyiség nélkül is eredményt elérni, de akkor olyan műveket kell komponálni. Ha sem a művek, sem a személyiség nem tör át, akkor egy év alatt nekem sincsenek eszközeim. Húsz-harmincéves korban már jól lehet ezt látni. – Mit tudhatunk Nante darabjáról? – A Las noches de las piedras (A kövek éjszakái) Boulez Dérive című művének hangszerösszeállítását követi: fuvola, klarinét, vibrafon, zongora, hegedű és gordonka játszik benne. Gyakran adok meg ilyen alappéldákat: szerencsések, mert a műsor első felében bemutathatók az adott hangszerparkot használó új művek, a másodikban pedig a mintakompozíció. A darab nagyon szép, Nante egy évvel ezelőtti műveihez képest ugrásszerűen gazdagabb lett a hangja. A mentoráltaknak egy szólóhangszeres versenyművel is elő kell állniuk, amelyet nagyzenekarral mutatunk be. Nante fuvolaversenyének idén novemberben a Rádiózenekarral lesz premierje, míg a másik tavalyi mentorált, Aaron Holloway-Nahum basszusklarinét-koncertjéé szintén novemberben, a Pannon Filharmonikusokkal. – A japán szerző, Malika Kishino is a mentoráltad? – Nem, ő a Musikfabrikkal áll kapcsolatban. Az ő művének címe Naki-Ryu – e japán templomokban megfigyelt akusztikai jelenséget „kiáltozó sárkánynak” fordíthatjuk. Ha egy sárkányt ábrázoló freskós kupola alatt éles hangot keltünk, a mennyezet és a padló között rezgő-zörgő visszhangból mintha az ember és a sárkány párbeszédét hallanánk. A szerző multifóniákat is játszó szólóoboára írta művét. A multifóniák, ezek a sajátos hangszínű akkordok azt az érzetet keltik benne, mint a sárkány képe a felhőkben, amint épp az ég felé tör. Az oboán létrehozott rezgő (ún. flatter) hangzás a darab akusztikus alapja. A nyelvvel keltett éles impulzusok a felhők rétegeit rajzolják elénk, s ezek és visszhangjuk közvetíti az ember és a legendás lény párbeszédét a hangszer virtuózának, Peter Veale-nek ajánlott kompozícióban. – A karmestereket hogyan mentorálod? – Szoros kapcsolatot teremtek a mentorált karmester és zeneszerző között: az a cél, hogy a komponálási munkától kezdve, majd az élet során továbbra is szorosan együttműködjenek. Ha az évtizedek folyamán az egyiknek valamilyen lehetősége adódik, vigye magával a másikat is. Minél szélesebb kapcsolatrendszer alakul ki a mentoráltak körében, annál jobb a zeneszerzés helyzete. A 20. század elején szétszakadt a korábban perszonálunióban működő két szakma, de mára kezd visszaállni az egészséges rend.
EÖTVÖS PÉTER ÉS A MUSIKFABRIK KÖLN
7
8
– Célod ebből egy Eötvös-iskola kialakítása? – Még egy ilyen elnevezés sem merült föl bennem. Csak fiatalkoromban, a hetvenes években megtapasztalt igények szerint alakítottam így a tevékenységemet. – Kérlek, avass be az est két Eötvös-művébe! – A Sonata per sei már elhangzott Magyarországon. Bartók születésének 125. évfordulójára írtam CAP-KO című hommage-omat MIDI-zongorára és zenekarra. Ebből a darabból két másik változatot is készítettem: egy kétzongorás versenyt és a Sonata per seit, amelyben ott van a két zongora, egy harmadik billentyűs, amely mintegy zenekari hangzást teremtő álló hang képzésére alkalmas, és átvettem a három ütős szólamát. A Secret Kissnek ez már a hetedik előadása lesz, a magyarországi bemutató a Müpa megrendelésére. Szólistája Ryoko Aoki, fiatal nô-színésznő (ez ritka, mert a műfajt férfiak játsszák), aki nemcsak e japán színházban, hanem zeneakadémián is képezte magát. Félig énekelve, félig beszélve mondja a japán szöveget, de ez nem a schönbergi Sprechgesang. Ryoko mély hangja is más karakter. Eredetileg angolul írtam a darabot, mert ez elérhetőbbé teheti majd más előadók számára is. – A mű zenei karaktere nem változik a nyelv függvényében? – Melodráma lévén a stílus változik, de zeneileg érintetlen marad a darab. Alessandro Baricco Selyem című novellájából feleségem, Mezei Mari készített egy összeállítást a két kultúra találkozásának egy intim pillanatára fókuszálva. A 19. század végén egy fiatal lyoni férfi a selyem készítésének titkáért Japánba megy. Meglátogat egy főurat, aki a földön ül, ölében egy lány fekszik. Teáznak, majd mikor a férfi leteszi a csészét, a leány a szájához emeli azt, és onnan iszik belőle, ahol az a férfi szájához ért. Nem történik más, de ez a férfi egész életére kihat. Fuvola, basszusklarinét, hegedű és cselló játssza, középpontban egy ütőssel és egy dobbal, amely a japán zászló távoli asszociációjaként is szolgál. Szeretem a melodrámát, de vagy zenei érzékű színész, vagy színészi kapacitású zenész kell hozzá. Az interjút készítette: Hollós Máté
Fotó © Katharina Dubno
Az új-zélandi születésű Peter Veale Ausztráliában nőtt fel muzsikuscsaládban, később Európában folytatott oboa- és karmesteri tanulmányokat Heinz Holligernél, illetve Francis Travisnél. 1994 óta a Musikfabrik tagja, emellett szólistaként is járja a világot. Életében jelentős szerepet tölt be a tanítás, nagy hatású könyvét (Az oboa játéktechnikája) 1994-ben adta ki a Bärenreiter. Húsz éve tart kurzusokat a darmstadti nyári akadémián, 2013 óta a kölni Zene- és Táncművészeti Egyetem oboatanára. Aktívan részt vesz a Musikfabrik nevelési programjainak kifejlesztésében, és ő a Studio Musikfabrik, az Észak-Rajna–Vesztfáliai Zenei Tanács Ifjúsági Együttesének művészeti vezetője is.
Ryoko Aoki nőként különleges szerepet tölt be a hagyományosan férfiak által előadott nô-színház világában, emellett úttörője volt a nô-színház és a kortárs zene összekapcsolásának: több mint ötven mű születését inspirálta. Eötvös Péter, Toshio Hosokawa, Stefano Gervasoni, José María Sánchez-Verdú és Oliver Schneller is írt számára darabot. Fellépett többek között az Arditti és a Diotima Vonósnégyessel, a Müncheni Kamarazenekarral, az Ensemble InterContemporainnel és az amszterdami Concertgebouw Zenekarával. 2013-ban Wolfgang Rihm Mexikó meghódítása című operájában Malinche szerepét játszotta Pierre Audi rendezésében (Teatro Real, Madrid), Fotó © Hiroaki Seo 2016-ban pedig Noriko Baba Nopera AOI című művét mutatta be Párizsban az Ensemble 2e2m közreműködésével. Noh x Contemporary Music elnevezésű projektje keretében Ryoko Aoki rendszeresen ad megbízást új művek komponálására nô-énekesek számára, 2014-ben pedig egy CD-t is kiadott, melyen többek között Eötvös Péter Harakiri című darabjának felvétele is szerepel. A japán kormány országa kulturális nagykövetévé nevezte ki.
EÖTVÖS PÉTER ÉS A MUSIKFABRIK KÖLN
9
10
Az Ensemble Musikfabrik a kortárs zenei élet egyik vezető együttese, nevéhez méltón a művészeti újítások elkötelezett híve. Koncertjeiken leggyakrabban új, ismeretlen, szokatlan médiumra írt művek szerepelnek, melyek megírására ők maguk adtak megbízást. Évente nyolcvan koncertet adnak Németországban és külföldön, és saját rádiósorozatuk is van Musikfabrik in WDR címmel. Tevékenységük középpontjában modern kommunikációs formák felfedezése, új zenei és színházi kifejezési lehetőségek kutatása áll. A kamarazenét élő elektronikával, tánccal, színházzal, filmmel, irodalommal és képzőművészettel társítják, nyitott formájú és improvizatív művek előadásával és a közönség bevonásával tágítják a hagyományos ensemble-koncertek kereteit. Különleges profiljának és kiemelkedő művészi minőségének köszönhetően a Musikfabrik a legkiválóbb zeneszerzők és karmesterek – többek között Louis Andriessen, Harrison Birtwistle, Unsuk Chin, Eötvös Péter, Brian Ferneyhough, Heiner Goebbels, Toshio Hosokawa, Michael Jarrell, Mauricio Kagel, Helmut Lachenmann, David Lang, Liza Lim, Enno Poppe, Wolfgang Rihm, Rebecca Saunders, Karlheinz Stockhausen és Ilan Volkov – partnere volt az elmúlt évtizedekben.
Fotó © Katharina Dubno
Summary Each year, Müpa Budapest selects a performer of undisputable merit as its Artist of the Year, with the recipient reciprocating the tribute by performing several concerts at the internationally renowned institute. This year’s honoree is Péter Eötvös. Initially discovered as a wunderkind by Zoltán Kodály, Eötvös went to study conducting in Cologne, where he encountered Karlheinz Stockhausen and electronic music. At 34, he was recruited by Pierre Boulez to serve as music director of Ensemble InterContemporain. In 1991, he founded the Péter Eötvös Contemporary Music Foundation to support young conductors, later extending its support to composers as well. The mentoring programme he established in 2018 brings him and other leading teachers into contact with young conductors and composers for one year of intensive collaboration on new works, with the aim of helping shape their careers similar to the ones Eötvös enjoyed with Stockhausen and Boulez. This concert will feature a work written by one of his current protégés, Alex Nante, who scored his Las noches de las piedras (“The Nights of the Stones”) for the same instruments that Boulez used for Dérive. The other “guest piece” is Naki-Ryu (“Roaring Dragon”), by Japan’s Malika Kishino. If one makes a sharp sound under the ceiling fresco of a dragon in a Japanese temple, the echo rumbling up and down sounds like a dialogue between the dragon and the person standing on the floor. The composer dedicated the solo oboe part, which includes multiphonics, to Peter Veale. Veale has been a member of Ensemble Musikfabrik since 1994, in addition to travelling the world as a soloist. Being performed from Eötvös’s oeuvre are Sonata per sei, a revision that the composer created of his own work CAP-KO, written for the 125th anniversary of Bartók’s birth, and the melodrama Secret Kiss. The composer wrote the latter specifically for the vocal attributes of Japanese noh actress Ryoko Aoki. As a woman, Aoki plays an unusual role in noh drama, which is traditionally performed by men, and is also a pioneer in pairing the genre with contemporary music, having inspired the creation of more than 50 works. The melodrama follows a young man from Lyon who travels to Japan. There he visits a great lord sitting on the ground with a girl lying on his lap. They drink tea together, and when the lad puts down his cup, the girl takes it and raises it to drink – from the same spot where his lips had just been. Although nothing else happens, the episode haunts the young man for the rest of his life. Eötvös has worked with Ensemble Musikfabrik ever since it was formed, with their relationship based on his own compositions. The experimental-minded ensemble constructs new instruments, and Eötvös’s Snatches of a conversation was created for their double bell trumpet.
SUMMARY
11
Rolando Villazón dalestje
Népszerű dallamok a múltból és a jelenből
Közreműködik: Carrie-Ann Matheson – zongora
2019. október 1.
Fotó © ITV / REX
CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL
Eötvös Péter: Angels in America Opera két részben, Tony Kushner színdarabja alapján
2019. október 10., 12.
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
CAFe BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL
A RIAS Kammerchor és az Amadinda Ütőegyüttes
Klang der Stille 2019. október 20. Fotó © Matthias Heyde
Eötvös Péter és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Közreműködik: Martin Grubinger – ütőhangszerek, a Nemzeti Énekkar Női Kara (karigazgató: Somos Csaba)
2019. október 31. Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
RISING STARS
Goldmund Vonósnégyes
2019. november 8.
KARÁCSONYI ORGONAKONCERT
Daniel Zaretzky és a Szentpétervári Állami Vegyeskar
Ortodox karácsony
Vezényel: Vlagyimir Beglecov
2019. december 10. Daniel Zaretsky Iveta Apkalna Fotó Fotó © © DF Nils Vilnis
előzetes,
AJÁNLÓ
i a p ó r eu k a d i h
n a b á p ü M a k o p olasz na . 7 2 – 8 1 r e b m e t p 2019. sze
A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös rendezvénysorozata
PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK
Csatlakozzon Ön is!
mupa.hu/husegprogram
Stratégiai partnerünk:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.
Stratégiai médiapartnerünk:
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra A címlapon: Eötvös Péter Címlapfotó: Csibi Szilvia, Müpa A szerkesztés lezárult: 2019. szeptember 9. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma