Müpa Műsorfüzet - Orgona-párbaj Liszt emlékére (2019. október 21.)

ORGONA-PÁRBAJ LISZT EMLÉKÉRE

Sebastian Küchler-Blessing és Fassang László

2019. október 21.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA

PODCAST

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben?

Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Szinetár Miklós, Nádasdy Ádám, Gundel Takács Gábor, Vámos Miklós vagy éppen Nagy Ervin.

A tartalom megnyitásához olvassa be az alábbi QR kódot:

mupa.hu

21 October 2019 Béla Bartók National Concert Hall

ORGAN DUEL IN MEMORY OF LISZT Sebastian Küchler-Blessing and László Fassang Presenter: Péter Dobszay, Árpád Tóth

The English summary is on page 9.

2019. október 21.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ORGONA-PÁRBAJ LISZT EMLÉKÉRE Sebastian Küchler-Blessing és Fassang László Műsorvezető: Dobszay Péter, Tóth Árpád

ORGONA-PÁRBAJ LISZT EMLÉKÉRE

3

4

Versengés és együttműködés nem zárják ki egymást. Együtt, egymást feltételezve léteznek az ember életében. Erre figyelmeztetnek az együttműködő versengést kutató tudósok, és erről szólnak a Müpa orgonapárbajai is, ahol a legkiválóbb orgonisták mutatják meg, hogyan tudják egymást inspirálva a legtöbbet kihozni magukból. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, a cél nemcsak a győzelem lehet, de önmagunk kipróbálása, a fejlődés vagy akár a szórakozás is. Ahogy versenyezni, úgy párbajozni is csak azzal érdemes, aki a miénkhez hasonló szinten áll – ilyen felkészült párost alkot ma este Fassang László és Sebastian Küchler-Blessing, akik mindketten debütáltak már párbajozóként is a Müpában. Fassang és Küchler-Blessing mellett a régebbi korok egyik legnagyobb zenei párbajozója, Liszt Ferenc is reflektorfénybe kerül, az ünnepi viadalt ugyanis az ő emlékének ajánlják az orgonisták.

A párbajozóknak szellemi és fizikai szempontból is rendkívül felkészültnek kell lenniük ahhoz, hogy magabiztosan állhassanak színpadra. Fassang László szerint egy ilyen párbajhoz elsősorban őrültnek kell lenni, hiszen józan ésszel az ember nem vállalkozik hasonló akcióra. „Felfokozott állapotba kell kerülni, amikor már nem számít semmi – lesz, ami lesz” – mondja. A pillanat megélése és a spontaneitás Sebastian Küchler-Blessing számára is kulcsfontosságú. Ahogy ő fogalmaz, „az adott zenei szituáció iránti érzékenység, az improvizációs készség és a különböző formákban, műfajokban való jártasság mellett mindenekelőtt a zenélés öröme az, ami segítheti az orgonistát egy ilyen párbajban.”

A felkészülés részeként Fassang arra törekedett, hogy a legváltozatosabb és legszokatlanabb improvizációs feladatokban próbálja ki magát, legyen szó különböző stílusokról, harmóniafűzésekről, formákról vagy ellenpontról. Küchler-Blessing ugyanakkor azt is kiemelte: ahhoz, hogy a koncerten a zene és az orgona minél több aspektusát bemutathassa, a Müpa orgonáját, technikai lehetőségeit és a játszóasztal felépítését is behatóan kellett tanulmányoznia. Fassang Lászlónál kevesen ismerik jobban ezt a hangszert, első párbaja során azonban már Sebastian Küchler-Blessing is közel került a Müpa orgonájához, amelyre így emlékezett vissza: „Hatalmas hangszer rengeteg különféle színnel – minden dinamikai tartományban, a leglágyabb szellőtől a legmegrázóbb, legszívszaggatóbb tuttiig.”

A legizgalmasabb párbajokra akkor kerülhet sor, ha a résztvevők kölcsönösen tisztelik és elismerik a másikat. Úgy tűnik, ezzel a ma esti orgonapárbaj résztvevői sincsenek másképp. „Fassang László az egyik legnagyobb orgonista, akit ismerek – fogalmazott KüchlerBlessing. – Fantasztikus technikája van és elképesztően virtuóz, ugyanakkor rendkívül finom zenei kifejezéssel játszik. Rögtönzőként pedig nemcsak tökéletesen bánik a formákkal, de hihetetlenül izgalmas, »musikantisch« játékos is abban az értelemben, hogy fizikailag érzi és játssza a zenét, és sosem válik akadémikussá.” Hasonló lelkesedéssel beszél kihívottjáról

Fassang is, aki szerint „Sebastian Küchler-Blessing nagyon tehetséges, és ez bármely megmozdulásából kitűnik. Jól tudja, hogy kevés eszközzel nagyon nagy hatást lehet elérni, de ez soha nem jelent nála felszínességet. Mindig ott van mögötte a tudás, amit kiválóan adagol.”

A párbajra gondolva Sebastian Küchler-Blessing saját erősségének leginkább azt látja, hogy mindig igyekszik megismerni az adott hangszer természetét és karakterét, és ezt hallhatóvá is teszi játék közben. „Csodálatos, amikor az orgonák énekelni kezdenek – munkám során erre összpontosítok, arra törekedve, hogy plasztikusan, élénken, elevenen zenéljek.” Mindez persze igényel némi spontaneitást, amelynek Fassang sincs híján, és aki párbajozóként épp ezt tartja legfontosabb erősségének. „Merek játszani a színpadon, nem veszem annyira komolyan, hogy ez egy párbaj vagy megmérettetés, sokkal inkább játéknak fogom fel a helyzetet.”

A kiváló ellenfelek mellett egy tisztességes párbajhoz tisztességes szabályokra is szükség van, melyeket műsorvezetőként és a feladatok összeállítójaként Tóth Árpád kóruskarnagy és Dobszay Péter karmester és orgonaművész garantál majd. Alapelv, hogy a párbaj nem arról szól, hogyan tudják a feladatadók sarokba szorítani az orgonistákat. „Olyan feladatoknak kell szerepelniük – hangsúlyozza Fassang –, amelyeket mindkét orgonista szívesen vállal, és amelyekben valami izgalmasat, érdekeset tudnak mutatni.” „Egy játékos párbajban mindig a zenének kell a figyelem középpontjában állnia – egészíti ki Küchler-Blessing. – Fontos, hogy élvezzük a spontán helyzetet, de soha ne váljon cirkusz belőle.”

A műsorvezetők nem csak a feladatokért és a játék sportszerű lebonyolításáért felelnek.

Elsődleges szerepük van abban is, hogy a közönség számára követhetővé, érthetővé és élvezhetővé tegyék mindazt, ami a színpadon történik, a kulisszatitkokba is beavatva a hallgatókat. Megéri figyelni rájuk, akár előre jelzik, mi az izgalmas egy feladatban, akár utólag reflektálnak az elhangzottakra. Az orgonapárbajok több mint tízéves történetében hagyomány, hogy a közönség nem passzív hallgatóságként üli végig a koncertet, hanem változatos formában aktív részesévé válik a programnak. A közönség koncentrált figyelme pedig az előadókra is inspirálóan hat. Néhány évvel ezelőtti, Thomas Ospitallal vívott párbajára visszaemlékezve Sebastian Küchler-Blessing külön kiemelte a hallgatók szerepét: „Hihetetlenül koncentráltan figyeltek, fantasztikusan reagáltak a zenére, és nagyon kíváncsiak voltak, hogy mi fog történni – minden pillanatban.”

Kihívást jelentő, de annál izgalmasabb feladat lehet az orgonistáknak, ha olyan szokatlan zenei vagy nem zenei témára kell improvizálniuk, mint amilyen egy Lady Gaga-szám vagy egy hallgató a közönség soraiból. A Lady Gaga-számot Thierry Escaich-sel vívott párbajának legmeredekebb témájaként idézte fel Fassang László, míg a közönség soraiban ülő hallgatóról Sebastian Küchler-Blessingnek kellett rögtönöznie. „Hármat kérdezhettünk tőle, kaptunk egy kis időt, hogy meghallgassuk a hangját, megfigyeljük az arcát, a mimikáját,

ORGONA-PÁRBAJ LISZT EMLÉKÉRE

5

6

a mozgását… Micsoda felelősség egy emberről zenét csinálni!” – emlékszik vissza.

A mai este orgonistáinak a Müpán kívül is több extrém helyzetben kellett már helyt állniuk. Fassang László például még a párizsi Conservatoire növendékeként vett részt a Lisztománia elnevezésű châteauroux-i Liszt-fesztiválon, ahol egy kávézóban spontán feladatként a „Wagner szerelmi vallomása Cosima Lisztnek” meghatározású, igencsak absztrakt témára kellett improvizálnia. Másfajta, az improvizációs készséget mégis ugyanúgy igénybe vevő kihívással nézett szembe Sebastian Küchler-Blessing, amikor 2012-ben a frankfurti Alte Operben Claudio Abbadóval és a bolognai Orchestra Mozarttal mindössze negyvenöt perces főpróba után lépett színpadra. „Bach 51. kantátáját játszottuk egy várandóssága végén járó szopránnal, akinek emiatt a megszokottnál sokkal gyakrabban kellett levegőt vennie. Az énekesnő a színpad legelején állt, így alig hallottam őt, a csellista pedig legalább nyolc méterre ült tőlem. A Höchster, mache Deine Güte áriát próba nélkül játszottuk a koncerten – végül azt hiszem, nem sikerült rosszul.

Azóta zenei szempontból nem sok minden tud megijeszteni.”

Bár a párbajozókat és a bírókat ismerve biztos, hogy tisztességes versenyre számíthatunk, joggal merülhet fel a kérdés a hallgatókban, vajon lehetne-e csalni vagy tisztességtelen eszközökkel élni egy orgonapárbajban. Küchler-Blessing úgy érzi, tisztességtelen volna például a közönség elvárásait kihasználva eltúlozni vagy túl sokat szerepeltetni olyan effektusokat, amelyek nagy hatást gyakorolnak a hallgatókra. „Félrevezetésnek tartom, ha ezt valaki csak a hatás kedvéért teszi, és nem azért, mert a zene ezt kívánja (manapság több olyan karmesterrel is találkozhatunk, akiknek az ember felróhat ilyesmit) – mondja. – Ilyenkor a hatás megszületik, de nem a zenéről, hanem az emberről, az előadóról szól.” Fassang szerint pedig „nyilván bele lehet nyúlni tisztességtelen szándékkal a másik regisztrációiba, de lehet, hogy épp jól sül el egy ilyen meglepetés. Akár véletlenül is megtörténhet, hogy játszik az ember, vár valamit, és végül egészen más történik. Ehhez nincs szükség csalásra.”

Fassang László és Sebastian Küchler-Blessing vakmerőségét jelzi, hogy ha tehetnék, saját bevallásuk szerint mindketten kiállnának Liszttel egy orgonapárbajra. KüchlerBlessing szerint ez „elképesztően izgalmas volna, hiszen a zeneszerző biztosan ma is extrém utakat és új színeket keresne, amelyekkel a zenében és az orgonán kifejezheti magát. Sokkoló volna, és meglepő, de hihetetlenül felvillanyozó. Liszt személyisége és zenéje annyira egyedi és különleges, hogy nem is tudom, akad-e bármi, amit ma tőlünk tanulhatna.” Hasonlóan sokat jelent Liszt Fassang számára, aki leginkább a zeneszerző határtalanságát csodálja. „Nincsenek számára korlátok – leginkább ezt szeretném tőle megtanulni.” De hogyan készülhetne fel egy mai orgonista a Liszttel való megmérettetésre? Fassang leginkább saját egyéni hangját erősítené, arra törekedve,

hogy megszabaduljon minden Liszt-hatástól, és olyan új hangot találjon, amely teljesen idegen attól, amit Liszt képvisel.

Ha párbajt nem is kezdeményezhetett vele, Küchler-Blessing hatalmas lépést tett Liszt felé, amikor huszonegy évesen a szerző összes orgonára írt művét eljátszotta.

Személyes fejlődése szempontjából számára azóta is ő az egyik legfontosabb zeneszerző. „Liszt zenéje mélyen megérint: legkomplexebb virtuóz művei éppúgy, mint befelé forduló kései alkotásai, melyeket mintha már egy másik világban írt volna.” Liszt műveit játszva Fassang úgy látja, az orgona izgalmas eszköz volt a komponista számára ahhoz, hogy zenei elképzeléseit megvalósítsa. „Zavarhatta a zongorában, hogy elhalnak a hangok, és megtalálhatott az orgonában valamit, amit a zongora nem tud. Az az érzésem, hogy korának hangszerei még nem tudták olyan eredményesen visszaadni az elképzeléseit, mint a késő romantikus orgonák.”

A szenvedély, a feszültség és a drámaiság mind alapelemei Liszt eredetileg orgonára írt, grandiózus műveinek és a hangszerre készült átiratainak is. Az orgonisták számára valóságos Mount Everest az Ad nos, ad salutarem undam témára írt fantázia és fúga, amely hatalmas dinamikai kontrasztjaival, elképesztő színeivel és rendhagyó formai megoldásaival már a 20. század felé mutat. Technikai kihívásaival és zenei gazdagságával az Ad nos vetélytársa a B-A-C-H prelúdium és fúga, melynek kromatikus szerkesztésmódja ugyancsak megelőlegezi a 20. század alkotásait. Korlátokat feszegetnek és szabályokat döntenek a Weinen, Klagen-variációk is, melyek a legkülönbözőbb érzelmeket formálják zenévé – a gyásztól a kétségbeesésen át a haragig.

Leggyakrabban játszott monumentális orgonaművei mellett korábbi kompozícióinak újraírásaként vagy továbbgondolásaként Liszt még legalább két tucat darabjából készített orgonaváltozatot. Az orgonistákat azonban nemcsak a szerző orgonára írt művei inspirálhatják. Ugyanúgy hatással lehet játékukra a hangszínek zenekari művekben tapasztalt szabadsága, mint a zongoraművek virtuozitása, jó értelemben vett gátlástalansága, vagy épp a kései művek határtalan mélységei. Hogy Liszt hány különböző formában lesz jelen a ma esti párbajon, az a feladatkészítők leleményessége mellett legfőképp a főszereplő orgonisták, Fassang László és Sebastian Küchler-Blessing fantáziáján múlik.

A párbaj tétje ezúttal sem más, mint hogy a párbajozók kihozzák magukból a legtöbbet és a legjobbat, a közönség pedig úgy hallja játszani őket és megszólalni az orgonát, ahogy eddig még nem hallhatta, és ahogy ezután sem fogja. Írta: Belinszky Anna

ORGONA-PÁRBAJ LISZT EMLÉKÉRE

7

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Fotó © Nicole Cronauge, Bistum Essen

Fassang Lászlót a zenei szakma és a közönség joggal tartja generációja egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb orgonaművészének. Kivételes adottságokkal rendelkező improvizáló zenészként és billentyűsjátékosként Fassang érdeklődése a csembalótól a fortepianón és a zongorán át egészen a Hammond-orgonáig terjed.

Nemcsak a klasszikus zenében érzi otthon magát, de rendszeresen részt vesz világzenei és jazzprodukciókban is.

Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a 2002-es calgaryi improvizációs aranymedál és a 2004-es chartres-i interpretációs nagydíj és közönségdíj. Világszerte koncertezik, nemzetközi versenyek zsűrijében vesz részt, emellett a Zeneakadémia és a párizsi Conservatoire tanára, valamint a Müpa orgonakoncertjeinek művészeti vezetője. A Lisztdíjas érdemes művész szakértőként aktív szerepet vállal a magyarországi történelmi orgonák megóvásában éppúgy, mint új hangszerek tervezésében és építésében.

Sebastian Küchler-Blessing mindössze huszonhat éves volt, amikor öt évvel ezelőtt kinevezték az esseni dóm orgonistájává. A nem mindennapi tehetségű fiatal művész életében kiemelt szerepet tölt be az improvizáció – nemcsak orgonán rögtönöz, hanem szinte bármilyen billentyűs hangszeren. Küchler-Blessing többek között Szathmáry Zsigmondtól és Martin Schmedingtől tanult a freiburgi zeneakadémián, és a világ legrangosabb zenei versenyein – köztük a lipcsei Bach-versenyen és a Nürnbergi Nemzetközi Orgonahéten – aratott sikereket.

Egyházzenészi szolgálata mellett a düsseldorfi Robert Schumann Zeneművészeti Főiskola professzora, és olyan meghatározó koncerttermek és katedrálisok visszatérő vendége, mint az Elbphilharmonie, a berlini Konzerthaus, a kölni, a speyeri vagy az aacheni dóm. Neves zenekarokkal együttműködve olyan karmesterek irányításával lépett színpadra, mint Gustavo Dudamel vagy Claudio Abbado.

Summary Competition and collaboration are not mutually exclusive terms. Inextricable parts of human life, one presupposes the other. Incredible as it sounds, the aim of a “duel” need not simply be to win, but also to test oneself, to develop further or even simple entertainment. As with competing, it is only worth duelling with those of comparable skill, as is the case tonight with the pair of László Fassang and Sebastian KüchlerBlessing, who have both already appeared in Müpa Budapest’s organ duel series.

Along with Fassang and Küchler-Blessing, the spotlight will also focus on one of the greatest musical duellists of the past: Ferenc Liszt, as the organists are dedicating this celebratory duel to his memory.

Fassang feels that one needs to bring a bit of madness to these battles, as nobody would take one on in a sober frame of mind. “One has to reach an exalted state in which nothing matters – whatever happens, happens,” he said. Living in the moment and spontaneity are both critical for Sebastian Küchler-Blessing as well. As he put it, “Along with sensitivity toward a given musical situation, improvisational skills and the familiarity with the various forms and genres, it is first and foremost the joy in making music that can get an organist through a contest like this.”

The most exciting duels take place when the participants respect and honour each other, and this is certainly true for this evening’s pair. “László Fassang is one of the greatest organists I know,” said Küchler-Blessing. “He has fantastic technique and incredible virtuosity, and at the same time he plays with extraordinarily refined musical expressiveness. In terms of improvisation, not only does he handle the forms perfectly, he is an incredibly »musikantisch« musician in the sense that he feels and plays the music physically without ever becoming too academic.” Fassang speaks of his challenger with similar enthusiasm, saying, “Küchler-Blessing is very talented, as any of his movements show. He is well aware of the fact one can achieve a very big effect with very few tools, but without ever descending into superficiality. There is always knowledge behind it, which he measures out superbly.”

The stakes for this duel are for each of the challengers to produce the most and the best that they can, and for the audience to hear them and the organ sound like they never have before, and never will again.

SUMMARY

9

Mendelssohn: Paulus

Vezényel: Vashegyi György

2019. október 26.

Vashegyi György Fotó © Wágner Csapó József

Eötvös Péter és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Közreműködik: Martin Grubinger – ütőhangszerek, a Nemzeti Énekkar Női Kara (karigazgató: Somos Csaba)

2019. október 31.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Cécile McLorin Salvant & Sullivan Fortner

2019. november 18.

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

Daniel Zaretzky és a Szentpétervári Koncertkórus

Ortodox karácsony

Vezényel: Vlagyimir Beglecov

2019. december 10.

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés

Vezényel: Fischer Ádám

2020. január 1.

Fischer Ádám Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Wayne Marshall

2020. március 23.

Iveta Apkalna Fotó Hank Fotó © © Stefan Nils Vilnis

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra A szerkesztés lezárult: 2019. október 10.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Emberi Erőforrások Minisztériuma