Müpa Műsorfüzet - Haydn: A teremtés (2020. január 1.) by Müpa Budapest

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés 2020. január 1. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA

PODCAST

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben? Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Szinetár Miklós, Nádasdy Ádám, Gundel Takács Gábor, Vámos Miklós vagy éppen Nagy Ervin. A tartalom megnyitásához olvassa be az alábbi QR-kódot:

mupa.hu

1 January 2020 Béla Bartók National Concert Hall

NEW YEAR’S CONCERT Haydn: The Creation Featuring: Emőke Baráth – soprano Dávid Szigetvári – tenor Thomas E. Bauer – baritone Purcell Choir (choirmaster: György Vashegyi) Concentus Musicus Wien Conductor: Ádám Fischer

The English summary is on page 13.

2020. január 1. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ÚJÉVI HANGVERSENY Haydn: A teremtés Közreműködik: Baráth Emőke – szoprán Szigetvári Dávid – tenor Thomas E. Bauer – bariton Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György) Concentus Musicus Wien Vezényel: Fischer Ádám

Egy szabad ember A zeneszerzők Josquintől és Janequintől Couperinen és Rameau-n át Vivaldiig és Telemannig már jóval Joseph Haydn (1732–1809) megszületése előtt vallották, hogy hangokkal bármi megjeleníthető: madarak, kutyák, macskák, Kötögető nők, Nyíló liliomok, A hamburgi apály és ár, sőt A négy évszak. Az ausztriai Rohrau szülöttének újítása kettős. Egyrészt A teremtés című oratóriumában nem egy-egy növényt, állatot, égitestet, hegyet, vizet és más élő vagy élettelen létezőt ábrázolt, hanem mindezek ezerszínű összességét, az egész világot a keletkezéstörténet szemszögéből, másrészt a műfaj ezúttal nem rövidke billentyűs darab, nem madrigál vagy zenekari szvit, és még csak nem is versenyműciklus, hanem egész estét betöltő oratórium. A sors bölcs rendelése, hogy A teremtés a már nem fiatal Haydn alkotása, amelyet a zeneszerző hatvanöt évesen, 1797-ben kezdett komponálni, és tizenegy esztendővel halála előtt, 1798-ban fejezett be. A munka kezdetén immár hét éve megszabadult az Esterházyak rezidenciális muzsikusának nyűgössé vált státusától. Ez a szolgálat huszonkilenc éves korában, 1761-ben kezdődött, és 1790-ben, Miklós herceg halála után, az Esterházyak által jelentős nyugdíjjal ellátott és a szabad mozgás lehetőségével felruházott zeneszerző Bécsbe költözésével ért véget. Ekkor Haydn ötvennyolc éves: a 18. század fogalmai szerint már inkább idős, mint középkorú ember. Bár létbizonytalanság nem fenyegeti, mégis imponáló a bátorság, amellyel korosan arra vállalkozik, hogy tehetségével és műveivel kilépjen az európai zenepiacra, személyesen is megmutatkozva a nagyvilágban, amely zenéjét régóta ismeri, őt magát azonban még nem. E vállalkozás részét alkotják Johann Peter Salomon (1745–1815) hegedűművész és impresszárió javaslatára vállalt, rendkívüli sikereket hozó londoni utazásai, melyek A teremtés keletkezéstörténetének is fontos előzményei. A zeneszerző két látogatást tesz a szigetországban, az elsőt 1791–92-ben, a másodikat 1794–95-ben. Mindkét alkalommal hall Händel-oratóriumokat, melyek jelentős hatást gyakorolnak alkotói képzeletére. Olyan művek előadásán lehet jelen, mint az Izrael Egyiptomban, az Eszter, a Saul, a Júdás Makkabeus vagy a Messiás. A Haydn-irodalom szerint a Händel-oratóriumok élménye – s ezeken belül a kórus fontossága, funkciója, kezelésének módja – jelentős szerepet játszott két kései mű, A teremtés és Az évszakok koncepciójának megformálódásában. E két nagy oratórium megírásának más szempontból – mai szóval: „zeneszociológiailag” – is ekkor jött el az ideje. Haydn az Esterházyak szolgálatában sok nagyszerű művet komponált, ám ahogyan a kései szimfóniák erőteljesebben szimfonikus hangzása és grandiózus gesztusvilága is túlmutat egy főúri kastély dísztermének szerény dimenzióin, úgy a nagy oratóriumok is a polgári hangversenyélet tágas termeire és jegyvásárló közönségének tömegeire számítanak, s ezekkel olyan városok szolgálhatnak, mint London vagy Bécs.

Händelnek nem, Haydnnak igen A teremtés szövegkönyve több forrásból táplálkozik. Az alapvetés természetesen maga a Biblia, az Ószövetség genezistörténete. Egy újabb réteg John Milton (1608–1674) angol költő Az elveszett paradicsom című eposza, amelynek részleteit Thomas Linley (1733–1795) dolgozta át. A Händel-oratóriumok termékenyítő élményéről már szóltunk. Újabb kapocs a két zeneszerző között, hogy Linley szövegét évtizedekkel korábban Händelnek is felkínálták, ő azonban bőbeszédűnek vélte a librettót, ezért nem vállalkozott megzenésítésére. Haydn számára azonban éppen a részletgazdagság bizonyult ígéretesnek, mert lehetőséget kínált számos illusztratív kompozíciós eszköz alkalmazására. Második londoni útjáról tehát hazavitte Bécsbe a szöveget, ahol azt németre fordította és átdolgozta-kibővítette Gottfried van Swieten báró (1733–1803), a nagy műveltségű, holland születésű osztrák diplomata, a bécsi zeneélet befolyásos alakja, aki könyvtárának barokk kottáival Mozart zenei fejlődésére is hatást gyakorolt, és Beethovennel is kapcsolatba került. Így született meg a keletkezéstörténet kerülőútjait bejárva A teremtés szövegkönyve, melynek megzenésítésén Haydn két éven át fáradozott. Az ősbemutató rendkívüli érdeklődés mellett zajlott le 1799. március 19-én a bécsi Burgtheaterben. A szemtanúk elbeszélése szerint az épület „fennállása óta nem volt olyan életveszélyes tolongás színhelye”, mint ez alkalommal, s a siker is hatalmas volt mind az esemény bevétele szempontjából, mind erkölcsileg. Magyarországra a zenetörténet számos jelentős műve csak nagy késéssel jutott el, A teremtés esetében azonban azzal büszkélkedhetünk, hogy a mű recepciótörténetében a legelső Bécsen kívüli előadás éppen nálunk zajlott. Az oratórium ugyanis nem egészen egy esztendővel az ősbemutatót követően, 1800. március 8-án megszólalt Budán, a zeneszerző vezényletével, József nádor és Alekszandra Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnő lakodalmi ünnepségeinek részeként. E budai koncertet tekinthetjük a magyarországi Teremtés-tradíció kezdetének – egyben a Müpa által 2008-ban megalapozott új előadói hagyomány legelső csírájának.

Apparátus, forma, tagolódás A teremtés Haydn egyik legnagyobb terjedelmű kompozíciója, időtartama körülbelül egy és háromnegyed óra. Apparátusa a nagy, szimfonikus hangzású oratóriumoké, vagyis a karmesternek még egy historikus szellemű előadásban sem kell takarékoskodnia a zenekar és a kórus létszámával – már csak azért sem, mert a mű inspiráló modelljei Händel oratóriumai voltak, s ezeket a 18. századi angol előadópraxisban, amelynek jóvoltából Haydn megismerkedett velük, nagy apparátussal szólaltatták meg. A három szólista

HAYDN: A TEREMTÉS

közül a szoprán Gábriel arkangyalt és Évát, a tenor Uriel arkangyalt, a basszus Ráfael arkangyalt és Ádámot énekli, a kórus négyszólamú vegyeskar, a zenekar pedig olyan szimfonikus együttes, amelynek erejéhez és gazdag színvilágához a szokásos vonós- és fúvóskar mellett harsonák (alt, tenor), basszusharsona és kontrafagott hangja is hozzájárul. Az oratórium formája háromrészes: az első két rész a világ teremtésének folyamatát mutatja be (az első rész az első négy nap, a második a további kettő munkáját – hiszen a Biblia szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken megpihent), a harmadik rész pedig az első emberpár édeni boldogságát tárja elénk.

Aránytalan mű? Számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy a bécsi klasszikus stílus minden vonatkozásban ragaszkodik a kiegyenlítettség elvéhez, s ez a törekvés a művek arányaiban is megnyilvánul. A teremtés e szempontból rendhagyó alkotás. Az első két rész hosszú, az első tizenhárom, a második tizenöt számot tartalmaz, ehhez képest meglepő, hogy a harmadik rész mindössze hat számra korlátozódik: ebben két Éva–Ádám-duettet hallunk, mindkettőt recitativo vezeti be, s már el is érkeztünk a nagyszabású zárókórushoz, amely a teljes művet berekeszti. A feltűnő terjedelemkülönbség oka egyszerű: az első két részben Haydn „el volt foglalva a részletekkel”, hiszen a librettó aprólékosan végighalad a teljes teremtésfolyamat minden állomásán, amelyeket a zeneszerző olyan játékos örömmel színez ki, mint egy gyerek a kifestőkönyvét. A harmadik részhez érve azonban Haydn már „csak” az első emberpár édeni boldogságát és a Mindenható előtti alázatát jeleníti meg. Nyilvánvaló, hogy ezeket a zeneszerzőnek tömörebben kellett ábrázolnia, mint az első két rész teremtményeit, már csak azért is, mert itt nem színekről, formákról, tulajdonságokról, hanem lelkiállapotról van szó. Ha ezek után azt kérdezzük, aránytalan mű-e A teremtés, helyesebb azt válaszolnunk, hogy Haydn mindhárom rész megalkotásakor következetes a téma részletgazdagságához illő terjedelem vállalásában.

Vallásos, de nem liturgikus A teremtés műfajáról szólva nem azt kell hangsúlyoznunk, hogy oratóriumról van szó, hiszen ez magától értődik. Mégis lehet mondanivalónk a műfajról: elsőként az, hogy Haydnnak e kései remeke nyomatékosan illusztratív szellemű alkotás, amely esztétikai kiáltvány helyett a hangok eszközével tesz hitet a zene ábrázolóképessége mellett, mégpedig igen konkrétan, sőt sokszor feltűnő naturalizmussal. Egy másik lényeges műfaji jellegzetesség, amelyet érdemes tisztán látnunk: a mélyen hívő Haydn, aki e művét

egyfelől arra használja, hogy magasrendű játékot űzzön a teremtett világ élőlényeinek és élettelen létezőinek zenei ábrázolásával, másfelől szüntelenül dicsőíti Isten nagyságát, az utóbbit úgy teszi, hogy művét nem templomba, nem egyházi szertartás keretei közé, hanem hangversenyterembe szánja. Vagyis fontos a distinkció: A teremtés vallásos, de nem liturgikus mű, s ebben olyan alkotások elődje, mint Mendelssohn Paulusa vagy Éliása, Brahms Német requiemje. Ha már az előlegező szerep említésénél tartunk, A teremtés abban is elődje ezeknek a nagy romantikus opusoknak, hogy a modern oratóriumot egy régi modellhez visszanyúlva, annak jellegzetességeit továbbgondolva teremti meg.

„Igen” a világra Mint minden nagy alkotás, A teremtés is világképet közvetít – annál is inkább, mivel ezúttal olyan művel van dolgunk, amely éppen a világról, annak geneziséről ad képet. A teremtés világképe félreérthetetlen: ez az oratórium az élet igenlésének jegyében formálódott, tartalma és gondolatisága optimista, jó kedélyű és dicsérő. Sötét tépelődés ebben a zenében nincs, mint ahogy nem szerepel benne a teremtett világ bírálata sem, hiszen egy vallás által meghatározott korban ez magának Istennek a bírálatával – káromlással – volna azonos. Kontraszt persze van A teremtésben: tempók, hangerőfokozatok, színek, karakterek ellentéte. De gondolati ellenpont, amely luciferi kétkedést és bírálatot helyezne szembe Isten művének tökéletességével – ilyen nincs és nem is lehet. Már csak azért sem, mert az időszak nemcsak a felvilágosodásé, de az abszolutizmusé is, amikor a vallásos ember számára Isten nemcsak oltalmazó mennyei atya, hanem a legfőbb úr és parancsoló. Haydn pedig, ellentétben a két másik nagy bécsi klasszikussal, magatartásában sokkal inkább alattvaló volt, mint azok. Ez részben a tehetős falusi bognármester fiának paraszti származásával függött össze (Mozart és Beethoven polgári muzsikusivadék volt), részben élete nagy részének „alkalmazotti” státusával. E tekintetben tehát A teremtés egyoldalú mű. Ám éppen e tulajdonsága teszi alkalmassá arra, hogy olyan hagyományteremtő törekvés szolgálatában állhasson, mint a Müpa újévi koncertje. Olyan pillanatban, amilyen egy új esztendő kezdete, arra van szükségünk, hogy erőt, reményt merítsünk a friss lendülethez, hitet elhatározásainkhoz, s ezt olyan mű meghallgatásával tehetjük, amely bizalommal és derűlátón tekint az elénk táruló világra, abban a jót látva meg.

HAYDN: A TEREMTÉS

A sastól az oroszlánig Az elemzők madrigalizmusnak nevezik az olyan kompozíciós eljárásokat, amikor a mű egy tulajdonságot (bármilyent) zenei eszközzel ábrázol, párhuzamot sugallva a kettő között. A reneszánsz madrigálokban sok effajta részlet bukkan fel (innen az elnevezés), de a zenetörténet későbbi korszakaiban is számos ilyen jelenség található Bachtól Kodályig. A madrigalizmus lehet komoly és lehet játékos – A teremtésben inkább utóbbi fajtája figyelhető meg. A mű elején az ürességet és formátlanságot álló harmóniák és dinamizmust nélkülöző, kromatikával (módosított hangokkal) fűszerezett zene jeleníti meg, a dinamika pianissimo. Az „és lőn világosság” pillanatában hatalmas robbanás tanúi lehetünk, fortissimóban és kristályos C-dúrban. A mű dramaturgiája szerint a teremtésfolyamat részleteit a három arkangyal beszéli el recitativókban és áriákban, míg a kórus hosszabb szakaszok, általában egy-egy nap végét foglalja össze, rendszerint ünnepélyes, dicsőítő tételekben. Az elbeszélésekben nagyszerű „hangfestő” pillanatok sokaságát élvezhetjük. A pokol menekülő szellemeit rémületet keltő, kromatikus és lefelé irányuló dallam ábrázolja (I. rész, 2. szám), a heves viharokhoz föl- és leszáguldó futamok társulnak (I/3.), a villámok és mennydörgés említésekor üstdobtremolót hallunk (I/3.), a tenger hullámzását élénk skálamenetek jelenítik meg (I/6.). Amikor a szöveg dombokról, sziklákról, hegyekről beszél, meredeken emelkedő dallam tör az egekbe, és éppen a „csúcs” (Gipfel) szónál éri el legmagasabb pontját (I/6.). Az áradó folyamokhoz széles legato-íveket érez illőnek Haydn (I/6.). A növények gazdag burjánzását és a virágok szépségét az énekszólam díszítései érzékeltetik (I/8.). A napkelte zenei megfelelője egyszerű, de csodálatos ötlet: lassú, emelkedő skálamenet, amelyhez fejedelmi hangerőfokozás társul, s amely fenséges pompájú, indulószerű zenébe torkoll (I/12.). A hold persze a nap ellentéte: ennek az égitestnek lágy, halk, bensőséges dallamív dukál (I/12.). A sas büszke röptét szélesen kibomló, nemes ívű dallam szimbolizálja (II/15.). A pacsirta éneke ténylegesen fel is hangzik: a klarinét kecses szólójának trioláiban és pontozott ritmusaiban (II/15.), a galambok pedig burukkolnak: erről maga az énekszólam gondoskodik hangutánzó trilláival (II/15.). A teremtés tételeiben a Biblia képzeletbeli tengeri sárkánya, a Leviatán is megjelenik, basszus szólamok markáns mozdulatai által kísérve (II/18.). Az „örömében ordító” oroszlán lényének félelmetességét súlyos fortissimo trilla nyomatékosítja (II/21.), a „hajlékony” tigris viszont (rögtön az oroszlán után, bár nem ugyanazon a földrészen élnek) könnyed, hatnyolcados staccato ritmusokban szökell (II/21.).

Kivételes együttműködés

Megesett már korábban is a Müpa újévi koncertjeinek történetében, hogy Fischer Ádám a historikus régizenejáték valamely nagy múltú együttesét vezényelte. 2017-ben például A Felvilágosodás Korának Zenekara játszotta a hangszeres szólamokat, ugyanazzal a magyar vokális együttessel – a Vashegyi György által alapított és vezetett Purcell Kórussal –, amely ezen az estén is a produkció énekkara. Az azonban ennek ellenére mérföldkőnek tekinthető, hogy ezúttal a historikus előadópraxis egyik legnagyobb jelentőségű, legendás együttese, a néhai alapítója és vezetője, Nikolaus Harnoncourt irányításával történelmet író Concentus Musicus Wien lesz A teremtés zenekara: az az együttes, amely hosszú és eseménydús története során felmérhetetlenül sokat tett a zenei közgondolkodás megváltoztatásáért. A Concentus Musicus Wien (melynek tagsága a Bécsi Szimfonikusok hangszereseiből került ki) 1953-ban történt megalapítása óta a zenei elfogulatlanság, a kutató szellem, a művészi igazságkeresés, a fogalmak kreatív újragondolásának jelképe lett. „Ez az együttes minden túlzás nélkül a historikus mozgalom fáklyavivője volt, és én most építeni akarok a Concentus máig meghatározó Harnoncourt-tradíciójára” – nyilatkozta a Müpa Magazinnak Fischer Ádám. Ezért is izgalmas, hogy vezényletével most ez a zenekar egyesíti erőit a szólistakvalitású énekesekből álló, hatalmas tapasztalatú, s a legnagyobb igényesség szellemében dolgozó Purcell Kórussal, amely fennállásának eddigi három évtizede alatt számtalan hézagpótló operai és oratóriumprodukció énekkara volt. Írta: Csengery Kristóf

HAYDN: A TEREMTÉS

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Fotó © Raffay Zsófi

Fischer Ádám 1949-ben született Budapesten. Gyermekkorában az Operaház kórusában énekelt, budapesti konzervatóriumi tanulmányait követően a Bécsi Zeneakadémián, Hans Swarowsky osztályában szerezte meg karmesteri diplomáját 1971-ben, majd Velencében és Sienában Franco Ferrara mesterkurzusain vett részt. Nemzetközi karrierje 1973-as milánói versenygyőzelmével kezdődött. Pályájának fontos állomásai európai operaházak: Graz, Sankt Pölten, Bécs, Helsinki, München, Freiburg, Kassel, Mannheim. Volt a budapesti Operaház és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara főzeneigazgatója. Európa és Amerika nagy operaházainak és koncerttermeinek állandó vendége. Rendszeresen vezényel Bayreuthban, a Budapesti Wagner-napok művészeti vezetője. Baráth Emőke 1985-ben született Kerepestarcsán. Zongora-, cselló- és hárfatanulmányok után döntött az éneklés mellett. A budapesti Zeneakadémián 2012-ben végzett Pászthy Júlia tanítványaként, majd a firenzei Luigi Cherubini Konzervatóriumban tanult Leonardo de Lisi osztályában. Több nemzetközi versenyen szerepelt eredményesen. Külföldön is jelentős sikereket arató művész, aki elsősorban barokk operák és oratóriumok szopránszerepeiben, illetve szólamaiban lép közönség elé. Több hanglemezen világsztárok partnereként énekel. Repertoárján Cavalli, Monteverdi, Bach, Händel, Mozart mellett megtaláljuk Mahler és Verdi műveit is.

Szigetvári Dávid Kecelen született 1984-ben. A hangképzés mellett zeneszerzést és csembalójátékot tanult. A budapesti Zeneakadémián 2009-ben végzett Halmai Katalin tanítványaként, felsőfokú stúdiumait követően pedig világhírű barokkspecialisták – Ton Koopman, Helmuth Rilling, Peter Schreier – mesterkurzusain képezte tovább magát. 2010-ben különdíjat kapott az innsbrucki Cesti Versenyen, 2012-ben a lipcsei Nemzetközi Bach Verseny ének kategóriájában első helyen végzett. Könnyű lírai tenorja elsősorban a barokk repertoárban érvényesül. Rendszeresen szerepel a budapesti Operaházban, európai operaházak és fesztiválok vendége. Berlinben és Budapesten él.

Fotó © Marco Borggreve

Thomas E. Bauer Mettenben született 1970-ben. A német bariton gyermekkorában a Regensburger Domspatzen tagja volt, első képzését is itt kapta. Később a Müncheni Zeneművészeti Főiskolán Hanno Blaschke és Siegfried Mauser növendékeként tanult. Operaénekesként Münchenben debütált. Fellépett Salzburgban és Párizsban, Lipcsében és Bécsben, Amszterdamban és Kölnben, Chicagóban és Berlinben, Oroszországban és Kínában. Partnerei között olyan művészeket találunk, mint Markus Stenz, Steven Sloan, Philippe Herreweghe, Jos van Immerseel, Fischer Iván. Repertoárja rendkívül széles: a középkori Notre Dame-i iskola szerzőinek alkotásaitól a kortárs művekig, Rihm, Nono és Sciarrino zenéjéig terjed.

SUMMARY

Playlistről a Müpába.

Kösse össze Müpa- és Spotify-fiókját, hogy elsők közt értesülhessen róla, ha kedvence a Müpába érkezik! mupa.hu

Summary Composers working prior to the birth of Joseph Haydn (1732–1809) always believed that anything could be depicted in musical notes: mountains, bodies of water, plants, animals, personal attributes, activities and the four seasons. In his oratorio The Creation (Die Schöpfung), however, the Austrian composer from Rohrau portrayed the entire world from the perspective of the story of its origin. Haydn was no longer young when he wrote the work, starting it at age 65 in 1797, seven years after leaving his by-then disagreeable post as resident musician for the Esterházy family, and finishing it the following year. Significant from the point of view of how the concept behind the oratorio formed are his two stays in London (in 1791/92 and 1794/95) and the impact of hearing some of Handel’s oratorios (Israel in Egypt, Esther, Saul, Judas Maccabaeus and Messiah) performed there – particularly the importance and function of the chorus and how it is handled. Composed to text by the Viennese diplomat Baron Gottfried van Swieten (1733–1803) based on the Book of Genesis, Milton’s Paradise Lost and input from Thomas Linley, the work was first premièred at Vienna’s Burgtheater on 19 March 1799 – and generated huge interest and overwhelming acclaim. The first two parts (consisting of 13 and 15 numbers, respectively) deal with the six days of creation, while the third and final part (of six numbers) presents the Edenic happiness of Adam and Eve. The fascinating wellspring of this music in the Viennese classic style is the so-called madrigalism employing countless details to illustrate animals, plants, celestial objects, mountains and bodies of water with sounds. Ádám Fischer (1949), the permanent conductor of Müpa Budapest’s New Year’s concerts, who recently turned 70, is a musician of international renown, a regular guest at the world’s great concert halls and opera houses and the artistic director of the internationally lauded Budapest Wagner Days. All three soloists – Emőke Baráth, a Hungarian soprano who has won acclaim around the world, tenor Dávid Szigetvári, another Hungarian, who divides his time between Berlin and Budapest, and German baritone Thomas E. Bauer, whose repertoire extends from medieval music to contemporary works – are at home in the world of early music performance. What makes this production special is the fact that it is based on the cooperation between two superb laboratories of early music: Concentus Musicus Wien, the legendary orchestra founded by Nikolaus Harnoncourt in 1953, and the Purcell Choir, an ensemble made up of soloist-calibre singers that was established in 1990 by György Vashegyi, who continues to lead it today. “I want to build on the still-definitive tradition that Harnoncourt put in place with Concentus,” says Fischer.

SUMMARY

Bellini: Az alvajáró

Szereplők: Mirco Palazzi, Zuzana Marková, Anton Roszickij, Kriszta Kinga, Kun Ágnes Anna, Dobák Attila, Kozmér Alexandra Közreműködik: Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté), Pannon Filharmonikusok Vezényel: Riccardo Frizza

Az előadás a Müpa, a Pannon Filharmonikusok és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. koprodukciója.

2020. február 9., 11.

Zuzana Marková Fotó © Henry Fair

RÉGIZENE FESZTIVÁL

A Felvilágosodás Korának Zenekara

Közreműködik: Margaret Faultless (zenekarvezető), Huw Daniel – hegedű, Katharina Spreckelsen – oboa

2020. február 28. Margaret Faultless Fotó © Faultless

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Haydn Philharmonie

Vezényel és szólót játszik: Nicolas Altstaedt

2020. március 4.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Rameau: Dardanus

Szereplők: Judith Van Wanroij, Chantal Santon-Jeffery, Cyrille Dubois, Tassis Christoyannis, Thomas Dolié, Clément Debieuvre Közreműködik: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György

Rudolf Buchbinder és a Drezdai Staatskapelle Kamaraegyüttese

2020. május 8.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Waltraud Meier dalestje

Közreműködik: Josef Breinl – zongora

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

Stratégiai médiapartnerünk:

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra A címlapon: Fischer Ádám Címlapfotó: Csibi Szilvia, Müpa A szerkesztés lezárult: 2019. december 12. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma