Müpa Műsorfüzet - Balog József és Érdi Tamás zongoraestje (2020. január 19.)

Balog József és Érdi Tamás zongoraestje 2020. január 19.

Fesztivál Színház

mupa.hu

2

19 January 2020 Festival Theatre

Piano Evening of Jรณzsef Balog and Tamรกs ร rdi Featuring: Budapest Strings (artistic director: Kรกroly Botvay) Conductor: Rรณbert Farkas Mozart: Sonata for two pianos in D major, K. 448 1. Allegro con spirito 2. Andante 3. Molto allegro Beethoven: Piano Sonata for four hands in D major, Op. 6 1. Allegro molto 2. Rondo. Moderato Schubert: Fantasy in F minor, D. 940 Schubert: Marche militaire, D. 733, No. 1 Mozart: Piano Concerto No. 10 for two pianos in E-flat major, K. 365 1. Allegro 2. Andante 3. Rondeau. Allegro The English summary is on page 11.

3

2020. január 19.

Fesztivál Színház

Balog József és Érdi Tamás zongoraestje Közreműködik: Budapesti Vonósok (művészeti vezető: Botvay Károly) Vezényel: Farkas Róbert Mozart: D-dúr szonáta két zongorára, K. 448 I. Allegro con spirito II. Andante III. Molto allegro Beethoven: D-dúr szonáta négy kézre, op. 6 I. Allegro molto II. Rondo. Moderato Schubert: f-moll fantázia, D. 940 Schubert: Katonainduló, D. 733, No. 1 Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára, K. 365 I. Allegro II. Andante II. Rondeau. Allegro

4

Zene két zongoristára A 18. és 19. században virágzó házimuzsika, a szó eredeti értelmében vett „szalonzene” egyik alapeleme a négykezes zongorajáték volt. A jelenség hátterében az áll, hogy míg minden szalonban volt zongora és viszonylag sokan tudtak is zongorázni, hangrögzítés és hangfelvétel még nem létezett. Egy művet csak élő előadásban lehetett meghallgatni, s mivel nem mindenki engedhette meg magának azt a luxust, hogy házi zenekara legyen, zongorán kellett megszólaltatni mindent, a vonósnégyesektől a szimfonikus zenekari darabokig. Két zongorista nyilvánvalóan több hangot képes egyszerre lejátszani, így illúziókeltőbben adhatja elő az adott művet, ha pedig egy jómódú család szalonjában két zongora is rendelkezésre állt, a hangzás még tovább bővíthető volt. Érthető tehát, hogy szinte minden nagyobb apparátusú műből készült négykezes, olykor nyolc-, sőt tizenkét kezes átirat is egy, két vagy három zongorára. Beethoven szimfóniái közül csak az elsőből legalább hét különböző négykezes átirat létezik, a hatodikból Schubert nyolckezes, míg Czerny négykezes letétet készített. A IX. szimfóniát Liszt szólózongorára és két zongorára is átírta, de saját szimfonikus költeményeiből is készített kétzongorás letéteket, melyeket például Brahms és Theodor Kirchner is megszólaltatott. Anton Bruckner III. szimfóniájából Gustav Mahler készített kétzongorás átiratot 1878-ban, míg Pjotr Csajkovszkij maga írt négykezes változatot VI. szimfóniájából. Mellettük persze sok mára ismeretlenné vált zeneszerző dolgozta át – akár pénzkereseti célból is – Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert vonósnégyeseit, vonósötöseit és szimfóniáit zongorára, négy kézre.

A hangfelvételt helyettesítő négykezes átiratok késői példája Bartók A csodálatos mandarin című táncjátéka: Bartók 1920 tavaszán négykezes letétet vitt magával Berlinbe, amelyet kisebb társaság előtt két alkalommal meg is szólaltatott Strasser István karmesterrel.

Később, amikor a budapesti Operaház tervbe vette a táncjáték bemutatását, Radnai Miklós, az Operaház igazgatója arra kérte, hogy valakivel négykezesben játssza elő a Mandarin zongorakivonatát egy szakértő bizottság előtt. Bartók Doráti Antal karmestert kérte fel a feladatra, aki később így emlékezett vissza: „Bartók játszotta a basszusrészt, én a diszkantot. Ő kívánta így, valószínűleg arra gondolva, hogy a basszussal jobban diktálhatja a tempót és tarthatja együtt a két játékost.”

E folyamat jól mutatja, hogyan vált a négykezes zongorajáték a nagyobb előadói apparátust igénylő művek médiumává. Ezzel párhuzamosan – de nyilvánvalóan ettől nem függetlenül – a műfaj saját jogán is teret nyert a zenetörténetben. Ahogy az átiratok révén egyre népszerűbb lett a négykezes játék, a zeneszerzők egyre több eredeti művet is komponáltak egy vagy két zongorára, négy kézre. Ezek élettere eleinte ugyanaz volt, mint az átiratoké: a szalon.

Schubert leggyakoribb négykezespartnere a magyar származású Josef von Gahy volt, akivel számos eredeti négykezes művét szólaltatta meg a rendszeresen megrendezett schubertiádákon. Liszt Ferenc – saját átiratai mellett – már koncertműfajként tekintett a négykezes játékra: a Magyar rapszódiák némelyikéből koncertátiratot készített, és operaparafrázisokat is írt zongorára, négy kézre. 20. századi zeneszerzők eredeti négykezes és kétzongorás műveikben már nem, vagy nemcsak a zenekari hangzás telítettségét keresik, hanem kifejezetten a több előadó által megszólaltatott zongora hangjára komponálnak. Így például Ravel még készít kétzongorás koncertátiratot Debussy három zenekari Noktürnjéből, de kettejük eredeti négykezes és kétzongorás kompozíciói a műfaj legnagyobb mesterművei közé tartoznak. S a kísérletező zeneszerzők is felfedezték maguknak a két zongora által biztosított lehetőségeket, gondoljunk csak Charles Ives darabjaira, melyeket két negyedhang távolságra elhangolt zongorára írt, Pierre Boulez Structures című szeriális műveire vagy Kurtág György négykezes játékot újraértelmező kompozícióira.

Egy műfaj megszilárdulása általában magával hozza az előadóművészek specializálódását is, igaz, ez a négykezes és kétzongorás játékra csak részben igaz. Valóban alakultak olyan többé-kevésbé állandó párosok, amelyek letették névjegyüket a műfaj előadóművészeti történetében. E párosok tagjai gyakran rokoni kapcsolatban is álltak-állnak egymással, például házaspárok, mint Bartók Béla és Pásztory Ditta, Josef és Rosina Lhévinne, Kentner Lajos és Kabos Ilonka, napjainkban Jevgenyij Koroljov és Ljupka Hadzigeorgieva vagy a Klukon Edit–Ránki Dezső duó. A 20. század második felében híres testvérpárok is összeálltak zongoraduóvá, például a Kontarsky testvérek (Alfons és Aloys) vagy Katia és Marielle Labeque. A specializálódás egyértelmű jele, hogy a 20. század második felében több négykezes, kétzongorás nemzetközi versenyt is meghirdettek.

Ugyanakkor ahogy Liszt Ferenc is saját kora szinte minden jelentős zongoraművészével négykezesezett – „állandó négykezespartnerei” közt emlegette Mihalovich Ödönt és verebi Végh Jánost –, napjainkban is számos szólista merül bele élvezettel a négykezes, kétzongorás kamarazenébe. A 20. század második felében a Hernádi Lajos osztályában együtt tanuló Vásáry Tamás és Frankl Péter, később Ránki Dezső és Kocsis Zoltán számos kitűnő interpretációval örvendeztette meg a közönséget, külföldi példát keresve pedig megemlíthetjük Daniel Barenboim és Lang Lang, Benjamin Britten és Szvjatoszlav Richter vagy éppen Richter és Kocsis Zoltán alkalmi kamarazenélését is. E formációk sorába lép a Müpa színpadán Balog József és Érdi Tamás. Műsorukon a négykezes és kétzongorás irodalom első nagy korszakából, a bécsi klasszika és a korai romantika idejéből származó művek szerepelnek.

BALOG JÓZSEF ÉS ÉRDI TAMÁS ZONGORAESTJE

5

6

Wolfgang Amadé Mozart (1756–1791) több négykezes zongoraszonátát is komponált, két zongorára azonban csak egyetlen művet, a K. 448-as jegyzékszámú D-dúr szonátát.

A darabot növendékének, Josepha Barbara Auernhammernek írta 1781 novemberében.

Az ekkor huszonöt éves Mozart egyik levelében – szokásához híven nem a legszalonképesebb stílusban – részletesen ecsetelte édesapjának, hogy a kisasszony valószínűleg szerelmes lett belé, amit azonban ő nem igazán tudott viszonozni. A kisasszony külső megjelenésével ellentétben zongoraművészi kvalitásai iránt minden bizonnyal elismeréssel adózott, a kétzongorás szonátát ugyanis vele játszotta először nyilvánosan – az Auernhammer család egyik házi hangversenyén –, s később neki dedikálta hat Bécsben megjelent hegedű-zongora szonátáját. A szonáta első tételének indítása zenekari tömörségű, de a folytatásban Mozart a két zongoraművész által egyidejűleg megszólaltatható szólamok ellenpontját, illetve a két hangszer párbeszédének lehetőségeit is kihasználja. A líraian daloló második tétel témái ismét a két hangszer között váltakozva szólalnak meg, a gyors harmadik tételben pedig néhol az A-dúr zongoraszonáta Török indulóként ismert zárótételének motívumaira ismerhetünk rá.

Mindössze másfél évtizeddel később keletkezett Ludwig van Beethoven (1770–1827) op. 6-os négykezes szonátája, és 1797-ben már meg is jelent nyomtatásban. A D-dúr hangnemű darab szokatlan módon csak két tételből áll, az első, gyors tételt egy mérsékelt tempójú rondó követi ugyanabban a hangnemben. A szonátáról igen keveset tudunk, nyilvános előadásáról nem is maradt fenn feljegyzés Beethoven életéből, de viszonylag egyszerű zongoratechnikai igényei és rövidsége okán többen azt feltételezik, hogy Beethoven pedagógiai céllal komponálta. A fiatal zeneszerző ugyanakkor már ebben a művében is kísérletezik a zenei formák átalakításával: mindkét tételben megváltoztatva, meglepő harmóniafordulatokkal idézi vissza a korábban már hallott témákat.

Beethovennel szemben Franz Schubert (1797–1828) életművében igen jelentős helyet foglalnak el a különböző műfajú négykezes művek: német táncok, polonézek, katonaés gyászindulók, variációk, nyitányok, rondók, fantáziák, divertissement-ok és szonáták.

A nagy zeneszerzők közül valószínűleg ő írta a legtöbb négykezes darabot. Az f-moll fantáziát halálának évében, 1828-ban komponálta, s még az év tavaszán elő is adta Franz Lachner partnereként. Ajánlása galánthai Esterházy Karolina (1805–1851) grófnőnek, Schubert zselizi növendékének és múzsájának szól. Schubert 1818 és 1824 nyarán tanította a fiatal grófnőt zongorázni, s haláláig kapcsolatban maradt vele. E kapcsolat érzelmi mélységéről csak rejtélyes célzásokból tudunk véleményt formálni. Carl von Schönstein tenor szerint a grófnő egyszer tréfálkozva megkérdezte a zeneszerzőt, miért nem dedikálja neki egyetlen művét sem, mire Schubert így válaszolt: „Miért tenném?

Amúgy is minden művem önnek szól.”

A húszperces mű négy egybekomponált tételre osztható, olyannyira laza szerkezetű szonáta, hogy szerzője inkább fantáziának nevezte. Jellemző a mű felépítésére, hogy dallamai gyakran félbeszakadnak, váratlanul nyitva maradnak, helyet engedve egy-egy új zenei gondolatnak. A fantázia zenekari igényű hangzásvilágát mutatja, hogy a zeneszerző halálának centenáriumán, 1928-ban Dohnányi Ernő szimfonikus zenekarra is átdolgozta.

Az első tétel első témájának jellegzetes pontozott, előkés ritmikájában akár Schubert magyaros műveinek karakterét is felfedezhetjük. A második téma drámaibb, szinte gyászindulós hangvételű. Meglepő moduláció után érkezik a második tétel barokkos, méltóságteljes első témája, amely később lírai második dallammal folytatódik. Schubert célzott rá, hogy ezzel az olaszosan áradó melódiával az 1828-ban Bécsben koncertező Paganini előtt kívánt tisztelegni. A harmadik tétel a fantázia legderűsebb szakasza, csillogó, táncos hangvételű scherzo, míg a negyedik tulajdonképpen az első tétel visszatérése. Újra halljuk a nyitótémát, majd a második hatalmas kettősfúgában fokozódik, de hirtelen abbamarad: a fantázia végén az első, nosztalgikus témát halljuk újra, s a mű csendesen, szomorúan zárul.

Esterházy János Károly gróf zselizi birtokán komponálta Schubert talán legismertebb négykezes művét, a Három katonainduló első, D-dúr darabját, valószínűleg szintén Esterházy Karolina számára, illetve a vele való közös megszólaltatás céljából. Egyszerű – háromrészes, visszatéréses – formája és hatásos motívumai rendkívül népszerűvé tették ezt az indulót. Liszt Ferenc és Carl Tausig is készített belőle virtuóz szólózongoraátiratot, Igor Stravinsky Cirkusz-polka című zenekari művében idézi, feltűnik Walt Disney egyik rajzfilmjében és a Challenger nevű 1985-ös videojáték kísérőzenéjében is, de svéd szöveggel karácsonyi dallamként is ismert.

A hangverseny második felében Mozart Esz-dúr kétzongorás versenyműve hangzik fel.

A korábbi csembalós concertókat nem számítva e mű a kétzongorás versenymű-irodalom egyik legelső képviselője. Két zongoristát foglalkoztató műveinek nagy részét Mozart patrónusainak vagy növendékeinek, azaz műkedvelő előadóknak komponálta – jó példa erre háromzongorás F-dúr versenyműve –, ezzel szemben a kétzongorás koncertet kiváló, hivatásosnak minősülő zongoraművészek, nővére és saját maga kezére szabta (bár később a fent említett Auernhammer kisasszonnyal is előadta). Különös egybeesés, hogy a mű nagyjából egy időben keletkezett Mozart másik Esz-dúr kettősversenyével, a hegedűre és brácsára komponált Sinfonia concertantéval. A kétzongorás versenyben a zenekar a Mozart szóló-zongoraversenyeiben megszokotthoz képest kevesebb szerepet kap: az ifjú zeneszerző hallhatóan élvezi, ahogy a két zongorista szinte egy opera két szereplőjeként dialogizál egymással. Ez nem is meglepő, hiszen Mozart köztudottan nagyon közvetlen, humorral teli viszonyban volt nővérével. A három tétel a klasszikus versenyművekben

BALOG JÓZSEF ÉS ÉRDI TAMÁS ZONGORAESTJE

7

8

megszokott sorrendben követi egymást: két gyors tétel fog közre egy lírai hangvételű lassút.

A mű alaphangvétele derűs, Mozart a zárótételben még egy augsburgi gyűjteményben fennmaradt régi német népdalt is feldolgozott.

Balog József és Érdi Tamás együttjátékának harmóniáját talán közös születési évük is adja: mindketten 1979-ben születtek. Gyermekkoruk óta ismerik egymást, de 2019-ig nem adódott alkalom arra, hogy együtt üljenek zongorához. Negyvenedik születésnapjuk kínálta az első lehetőséget erre, s ők éltek is vele, aminek folytatásaként 2020-ban a Müpa közönsége is hallhatja közös játékukat.

Balog József zenészcsaládból származik, zeneakadémiai tanulmányait Krause Annamária és Jandó Jenő irányításával végezte. Már diákévei alatt több hazai és nemzetközi versenyen nyert díjat, többek között a lengyelországi Nemzetközi Alexandre Tansman Zenei Verseny nagydíját (2002) és a pécsi Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny 1. díját (2007). Versenysikereinek köszönhetően a világ számos országában koncertezett, rádió- és tévéfelvételeket készített. Több hanglemeze jelent meg különböző kiadóknál, a legutóbbin Lajtha László zongoraművei szerepelnek. A klasszikus zene mellett előszeretettel játszik kortárs zenét és jazzt is.

Munkásságát 2018-ban Liszt-díjjal jutalmazták. Érdi Tamás csecsemőként elvesztette látását, de lelkes tanárai, Becht Erika és Eckhardt Gábor kreatív zenetanítási módszereinek köszönhetően mégis el tudott indulni a zongoraművészi pályán.

Tizenöt évesen már a Budapesti Tavaszi Fesztiválon lépett fel, majd tizenhét évesen Moszkvában megnyerte a Louis Braille Nemzetközi Zongoraversenyt. Ezután tanulmányait a bécsi Zeneakadémián és a torontói Royal Conservatory ösztöndíjasaként folytatta. A világ számos ismert hangversenytermében fellépett New Yorktól Szibériáig, Varsótól Libanonig. Hanglemezei a Hungarotonnál jelentek meg, 2005-ös szólóestje a Müpa első komolyzenei DVD-je volt. 2010-ben Prima Primissima díjat kapott, 2012-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el munkásságát.

Fotó © Harmos Réka

A műsort záró kétzongorás Mozart-versenyműben a két művészhez a Budapesti Vonósok (művészeti vezető: Botvay Károly) csatlakozik. Az 1977-ben alakult együttes hangversenyein az állandó kamarazenekari repertoár mellett a barokk, klasszikus és romantikus zene fúvós hangszerekkel kiegészített darabjai, szimfóniái is gyakran elhangzanak, de nagy hangsúlyt helyeznek kortárs magyar zeneszerzők alkotásainak megszólaltatására is, gyakran játszanak kifejezetten a zenekar számára komponált műveket. Életükben emellett kiemelten fontos a zenei élmény átadása az ifjabb generációknak, valamint tehetséges fiatal zenészek segítése pályájuk elindításában. Ők hívták életre a Nemzetközi Haydn Fesztivált Fertőd-Eszterházán, illetve az Óbudai Zenezug Fesztivált a zenekarnak otthont adó Óbudai Társaskörben.

A produkció karmestere, Farkas Róbert 1982-ben született.

Budapesti zeneakadémiai tanulmányai után 2006-ban egy ösztöndíjnak köszönhetően a berlini Universität der Künste hallgatója lett, ahol 2012-ben szerzett karmesteri diplomát.

Az egyetem utolsó évében 3. helyezést ért el a Lovro von Matačić Nemzetközi Karmesterversenyen. Számos kortárs zenei produkcióban és ősbemutatón működött közre, többek Farkas Róbert között berlini és luzerni szimfonikus zenekarokat vezényelt.

Fotó © Gela Megrelidze 2015 óta Fischer Iván asszisztenseként is dolgozik. Írta: Szabó Ferenc János

BALOG JÓZSEF ÉS ÉRDI TAMÁS ZONGORAESTJE

9

10

Playlistről a Müpába.

Kösse össze Müpa- és Spotify-fiókját, hogy elsők közt értesülhessen róla, ha kedvence a Müpába érkezik! mupa.hu

Summary One of the core elements of the home music-making that flourished in the 18th and 19th centuries was playing piano pieces written for four hands. For this concert, József Balog and Tamás Érdi have selected compositions from the extraordinarily rich repertoire of this era. Although both musicians were born in 1979 and have known each other since childhood, for the first 40 years of their lives they never had occasion to play together.

A world-renowned pianist who was winning Hungarian and international competitions as early as his years at the Liszt Academy, Balog is fond of playing contemporary music and jazz along with the classics. Although Érdi lost his eyesight as an infant, a new method for teaching music developed by his teachers, Erika Becht and Gábor Eckhardt, nevertheless enabled him to pursue a career as a pianist. Since taking first place at the Louis Braille International Piano Competition in Moscow at age 17, he has taken the stage at many well-known concert halls around the world, everywhere from New York to Siberia, Warsaw and Lebanon.

Wolfgang Amadé Mozart wrote only one sonata for two pianos, the piece in D major that will open the concert. The first of its three movements starts out with orchestral density, but Mozart then goes on to exploit the counterpoint that the two pianists can create when playing simultaneously and the opportunities for dialogue between the two instruments. Ludwig van Beethoven’s sole piece for four hands – unusually, consisting of only two movements – dates from a mere decade and a half later.

Works for four hands occupy quite an important place in the oeuvre of Franz Schubert.

His Fantasia in F minor, written in the last year of his life and dedicated to Countess Karolina Esterházy, his student in Želiezovce and muse, consists of four movements played together without pause. Its elegiac melodies often break off, suddenly remaining unresolved in order to make way for a new musical idea. Schubert composed one of his most famous works for four hands, his Marche Militaire in D major, at the Želiezovce estate of Count János Károly Esterházy. Its simple structure – consisting of three parts with a recapitulation – and powerful motifs have made it extremely popular.

The second half of the concert features Mozart’s Concerto for Two Pianos in E-flat major, written to be played by the composer himself and his older sister. The orchestra has a smaller role than it usually does in Mozart’s solo piano concertos: one can detect the young composer’s enjoyment of the dialogue between the two pianos, almost like two characters in an opera. This is no surprise, as Mozart’s very intimate and humourinfused relationship with his sister is well known.

SUMMARY

11

Bellini: Az alvajáró

Szereplők: Mirco Palazzi, Zuzana Marková, Konu Kim, Zemlényi Eszter, Simon Krisztina, Dobák Attila, Kozmér Alexandra Közreműködik: Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté), Pannon Filharmonikusok Vezényel: Riccardo Frizza Az előadás a Müpa, a Pannon Filharmonikusok és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. koprodukciója.

2020. február 9., 11.

Zuzana Marková Fotó © Henry Fair

FELFEDEZÉSEK

Savaria Szimfonikus Zenekar

Közreműködik: Camille Thomas – cselló, Langer Ágnes – hegedű Vezényel: Madaras Gergely

2020. február 23.

Camille Thomas Fotó © Dan Carabas, Deutsche Grammophon

Bine Bryndorf – orgona

2020. február 25.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Haydn Philharmonie

Vezényel és szólót játszik: Nicolas Altstaedt

2020. március 4.

Guy Cutting Fotó © Ben McKee Nicolas Altstaedt Fotó © Marco Borggreve

Rudolf Buchbinder és a Drezdai Staatskapelle Kamaraegyüttese

2020. május 8.

Rudolf Buchbinder Fotó © Marco Borggreve

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Waltraud Meier dalestje

Közreműködik: Josef Breinl – zongora

2020. június 22.

Iveta Apkalna Fotó © Nils Vilnis Fotó © Nomi Baumgartl

előzetes,

AJÁNLÓ

Vigye haza az élményt!

Ajándéktárgyainkat keresse a Vince Könyvesboltban!

mupa.hu

MÜPA

PODCAST

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben?

Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Szinetár Miklós, Nádasdy Ádám, Gundel Takács Gábor, Vámos Miklós vagy éppen Nagy Ervin.

A tartalom megnyitásához olvassa be az alábbi QR-kódot:

mupa.hu

Stratégiai partnerünk:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft.

Stratégiai médiapartnerünk:

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra A címlapon: Érdi Tamás Címlapfotó: Harmos Réka A szerkesztés lezárult: 2020. január 13.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma