Müpa Műsorfüzet - Beethoven-maraton (2020. február 2.) by Müpa Budapest

Beethoven–marat en–maraton Beeth hoven–maraton B en–maraton Beeth on Beethoven–ma maraton Beethove on Beethoven–ma oven–maraton Bee 2020. február 2. Művészeti vezető: Fischer Iván

ethoven–maraton ven–maraton Beet

2 February 2020 Béla Bartók National Concert Hall, Festival Theatre, Glass Hall, Auditorium

Beethoven Marathon

Artistic director: Iván Fischer

A joint production by the Budapest Festival Orchestra and Müpa Budapest CONCERTS 10.30 am 11.30 am 12.30 pm 1.30 pm 3 pm 4 pm 5 pm 6 pm 7 pm 8 pm 9 pm

Danubia Orchestra Óbuda Concert for children MÁV Symphony Orchestra Musicians of the Budapest Festival Orchestra Győr Philharmonic Orchestra Zoltán Fejérvári Budapest Strings Miklós Perényi, Dénes Várjon Pannon Philharmonic Kristóf Baráti, Klára Würtz Budapest Festival Orchestra

FREE CONCERTS VIDEO SCREENINGS The English summary is on page 36.

2020. február 2. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Üvegterem, Előadóterem

Beethoven-maraton

Művészeti vezető: Fischer Iván

A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös produkciója KONCERTEK 10.30 11.30 12.30 13.30 15.00 16.00 17.00 18.00 19.00 20.00 21.00

Óbudai Danubia Zenekar 5 Koncert gyerekeknek 8 MÁV Szimfonikus Zenekar 10 A Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai 12 Győri Filharmonikus Zenekar 14 Fejérvári Zoltán 20 Budapesti Vonósok 23 Perényi Miklós, Várjon Dénes 26 Pannon Filharmonikusok 30 Baráti Kristóf, Würtz Klára 29 Budapesti Fesztiválzenekar 31

INGYENES KONCERTEK 34 VETÍTÉSEK 35

Könyvtárakat töltenek meg azok a munkák, amelyek Ludwig van Beethoven (Bonn, 1770 – Bécs, 1827) zenéjének nagyságát próbálják megmagyarázni. A zeneszerző csodálói több mint kétszáz éve nem tudnak betelni azzal, hogy Beethoven kevés zenei „szóval” (vagyis viszonylag kisszámú alapmotívummal) milyen sokat tudott mondani, és hogy milyen merész újító volt, miközben hagyományos gyökereit sohasem tagadta meg. A mai forrongó világban azonban Beethovennek egy másik vonása is aktuálisabb, mint valaha: kétségtelen, hogy egyike volt a zenetörténet nagy optimistáinak. Ezt az optimizmust sikerült megőriznie a legnagyobb csapás, hallásának elvesztése ellenére is. Élete végén képes volt megírni a IX. szimfónia Örömódáját, amelyben, Friedrich Schiller szavaival, valóban „átölelte az embermilliókat”. Schiller verse gyakorlatilag egész életén végigkísérte Beethovent, aki mindvégig hitte, hogy a nehézségeken úrrá lehet lenni, a sötétséget elűzi a fény, és a konfliktusokat feloldja a harmónia. Mindezeket a gondolatokat rendkívüli meggyőződéssel fejezte ki zenéjében. Ludwig van Beethoven 1770-ben született Bonnban, és 1792-ben költözött Bécsbe, Európa akkor legfontosabb zenei központjába. Zongoravirtuózként hamarosan nagy hírnévre tett szert, és elnyerte a császárváros több prominens arisztokrata családjának támogatását. Nyomtatásban megjelent kompozíciói nemzetközi szinten is ismertté tették a nevét, de radikális újításaiért sok negatív kritikát is kapott. Hallásának romlása miatt egy idő után már nem tudott koncerten fellépni, és egyre visszahúzódóbb életet élt. Alkotói pályáját három fő korszakra szokás felosztani. Korai korszakában, amely nagyjából 1800-ig, az I. szimfóniáig tartott, nemcsak teljesen elsajátította Haydn és Mozart zenei örökségét, hanem azonnal el is kezdte teljesen egyéni módon használni. A „hősinek” nevezett középső korszakban keletkezett többek között az V. szimfónia és a Fidelio; a küzdelem és az akadályok legyőzése itt gyakran központi témává lép elő. Egy ideig egészségi és magánéleti nehézségek miatt csak keveset komponált, utolsó éveiben azonban megírta a IX. szimfóniát, a Missa solemnist, a kései szonátákat és vonósnégyeseket, melyekben egy teljesen új stílus jelenik meg. Bécsben érte a halál, életének 57. évében, 1827 márciusában. Idei maratonunk, mely Beethoven születésének 250. évfordulója előtt tiszteleg, rangos előadóművészek tolmácsolásában ad keresztmetszetet a komponista zenekari és kamaraműveiből. Kirobbanó energia és gyengéd líraiság egymás mellett, egymást kiegészítve érvényesül ebben a zenében, semmi máshoz nem hasonlítható totalitásélményt adva.

BEETHOVEN-MARATON

10.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Beethoven: F-dúr románc, op. 50 Beethoven: I. (C-dúr) szimfónia, op. 21 Óbudai Danubia Zenekar Közreműködik: Pusker Júlia – hegedű Vezényel: Hámori Máté Beethoven két románcot (afféle „szerelmi dalt”) írt hegedűre és zenekarra. Mindkettő fiatalkori mű, és ugyan megmaradnak a 18. század hagyományos stiláris keretei között, már feltűnik bennük az érzelmeknek az az átforrósodása, amely a romantika felé mutat. A két darab közül az F-dúr románc (1798) a hosszabb és komplexebb, s rondóformája többféle karakter megjelenítésére is alkalmat nyújt: a moll epizódok néhány pillanatra sötétebb hangot ütnek meg, a virtuóz futamok pedig elegáns módon díszítik a dallamokat, hogy a rondótéma utolsó visszatérése nyugodt, álomszerű befejezéssel csendítse ki a népszerű darabot.

Mai szemmel nézve szimbolikus jelentősége van annak, hogy az I. szimfónia az ősbemutatón (1800. április 2-án) kizárólag Haydn- és Mozart-művek társaságában hangzott el; a huszonkilenc éves Beethovennek most először volt mersze a két nagy klasszikus mellett harmadikként fellépni. A műben félreismerhetetlen Haydn és Mozart hatása, de valójában alig van a darabban olyan taktus, amelyet az idősebb mesterek is megírhattak volna. Az első tétel bevezetésének legelső üteme rögtön meglepetéssel szolgál, olyan akkordot hallunk ugyanis, amely kívül áll az alaphangnemen, és így eltart néhány pillanatig, míg végre kiderül, hogy C-dúrban vagyunk. A tétel során többször is érnek hasonló meglepetések, például amikor a visszatérésben piano helyett fortissimóban jelenik meg a főtéma. A második tétel könnyed hangvételű Andante, melynek az ad különös színezetet, hogy a trombiták és az üstdob szokatlan feladatot kapnak: nem fanfárszerűen, hanem halkan, visszafogottan kell játszaniuk. A harmadik tétel felirata „Menuetto”, de erre a zenére bajosan lehetne menüettet táncolni: igazi scherzo ez, gyorsan iramló, meglepetésekben bővelkedő zene, melyben csak a középrész (a triószakasz) jelent bizonyos mértékig szilárd pontot hosszan tartott, sokáig változatlan harmóniáival. Az utolsó tétel igazi beethoveni tréfával kezdődik: a hegedűk kissé habozva, tétován lépkednek egyre feljebb a skálán, majd amikor elérik a felső oktávot, hirtelen kiderül, hogy ez az emelkedő skálamenet valójában a tétel főtémájának fontos alkotóeleme. Az Óbudai Danubia Zenekart Héja Domonkos alapította muzsikus barátaival 1993-ban, amikor még többségük, ideértve a karmestert is, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke volt. Az együttes néhány év alatt a magyar zenei élet elismert szereplőjévé vált, 2001-ben elnyerték és három évig viselhették a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet. Az elkövetkező években a legkiválóbb magyar karmesterek mellett egyre több külföldi dirigens is a zenekar vendége volt, többek között Kobajasi Kenicsiró, Jurij Szimonov, José Cura, Rico Saccani vagy Neville Marriner. A zenekar életének fontos fordulópontja volt 2013, amikor Hámori Máté átvette a művészeti vezetést, és új arculatot és stratégiát adott az együttesnek. Kiemelt koncertsorozatuk helyszíne a Zeneakadémia, ahol a patinás koncertterem nemes hagyományait igyekeznek összhangba hozni a zenekarra jellemző újító törekvésekkel.

Hámori Máté innovatív, sokoldalú tevékenysége a klasszikus zene minél szélesebb körű népszerűsítését célozza. Eredeti, interaktív ifjúsági előadásai és nagy igénnyel összeállított tematikus koncertsorozatai is azt szolgálják, hogy új közönségrétegeket nyerjen meg a klasszikus zene műfajának. A hazai zenekarok többségének visszatérő vendége, jelentős fesztiválokon vezényelt Európa számos országában. 2013 óta a Magyar Állami Operaház állandó karmestere, ahol számos opera- és balettbemutatót dirigált. Az Óbudai Danubia Zenekarral számos új sorozatot indított, programjaik egyre fiatalabb közönséget vonzanak. Művészi tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben, Óbuda Kultúrájáért Díjban és Liszt Ferenc-díjban részesült. Pusker Júlia ötévesen kezdett hegedülni. 2005-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előkészítő tagozatán Kokas Katalin, 2006-tól Kertész István növendéke, 2011-től a londoni Royal Academy of Music hallgatója volt. Országos versenyek első helyezettje, nemzetközi versenyek díjazottja. Szólistaként több hazai zenekarral lépett fel, így a Budapesti Vonósokkal, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Weiner–Szász Kamarazenekarral, a Budapesti Fesztiválzenekarral, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, a Győri Filharmonikus Zenekarral, az Óbudai Danubia Zenekarral, valamint a Pannon Filharmonikusokkal.

BEETHOVEN-MARATON

11.30 / Fesztivál Színház

Koncert gyerekeknek Valaki ellopta a Holdat – kitalált történet Beethoven-dallamokkal Közreműködik: Lakatos György – fagott, zongora, mesélő, Mészáros Blanka – színművész, Palojtay János – zongora Az előadáson a következő Beethoven-művekből hangoznak el részletek: G-dúr rondo a capriccio, op. 129 („Harag az elveszett garas miatt”) Kilenc variáció Dressler indulójára, WoO 63 IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37 V. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67 VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92 A-dúr zongoraszonáta, op. 2, No. 2 cisz-moll („Holdfény”) zongoraszonáta, op. 27, No. 2

Palojtay János

Egyik legkedvesebb mesém volt, saját találmány. Dorka lányomnak ezt meséltem esténként, mindig ezt kérte. Hogy egyszer csak két kis gazfickó ellopja a Holdat, beteszi egy zsákba, és elviszi a nagy kerek erdőbe, az emberek pedig éjszakára sötétben maradnak, nem találnak haza, mindennek nekimennek. Hogy lesz ebből boldog vég? Ki találja meg a Holdat, és aztán az hogy jut föl a helyére? Izgalmas és szép, olyan emberi… illetve holdas... A végén mindig énekeltem a lányomnak. Most Beethoven-zenét játszunk hozzá, részleteket szimfóniákból, zongoradarabokból, két remek partnerrel, akik segítenek eljátszani ezt a kalandos mesét és megszólaltatni Beethoven zenéjét. És persze fogok kérni a közönségből is önkéntes bátrakat a holdkereséshez! Lakatos György Lakatos György Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas fagottművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Fúvós Tanszékének vezetője, egyetemi docense, szülővárosa, Kalocsa díszpolgára. Európa szinte minden országában koncertezett vagy tanított, de turnézott Amerikában, Kanadában, Japánban, Kínában és Izraelben is. Széles repertoárja a reneszánsztól a kortárs zenéig terjed, számos darabot írtak számára magyar és külföldi zeneszerzők, közel nyolcvan ősbemutató fűződik a nevéhez. 1991-ben hívta életre az évente megrendezett, kalocsai Kék Madár Fesztivált, amelyen az ország vezető művészei honoráriumukról valamilyen jótékony cél érdekében lemondva lépnek fel. 2008 óta egymás után indított sorozatokat a Katona József Színházban, a Magyar Nemzeti Múzeumban, az Óbudai Társaskörben és a BMC-ben. Palojtay János a santanderi Paloma O’Shea Nemzetközi Zongoraversenyen elért harmadik helyezésével hívta fel magára a zenei élet figyelmét. Azóta szólistaként és kamarazenészként egyaránt bemutatkozott Európa és az Amerikai Egyesült Államok rangos koncerttermeiben, köztük a hamburgi Elbphilharmonie-ban, a brüsszeli Palais des Beaux Arts-ban és a párizsi Salle Cortot-ban, valamint a San Franciscó-i Herbst Theatre-ben és a New York-i Carnegie Hallban. Schiff András a 2017/18-as Building Bridges európai koncertsorozat egyik szólistájává választotta, Mitsuko Uchida meghívására pedig 2018 óta a Marlborói Zenei Fesztivál meghívottja. Mészáros Blanka 2015-ben végzett a Színművészeti Egyetem színész szakán Marton László, Forgács Péter és Hegedűs D. Géza osztályában. A 2015/16-os évadtól a Katona József Színház társulatának tagja. Számos díjjal tüntették ki: Máthé Erzsi-díj, Soós Imre-díj, a MASZK Országos Színészegyesület díja, Junior Prima díj, Arany Medál díj, POSZT 2019 – a legjobb 30 év alatti színésznő, Színikritikusok Díja 2019 – a legjobb női főszereplő (Jeanne d’Arc).

BEETHOVEN-MARATON

12.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Beethoven: IV. (B-dúr) szimfónia, op. 60 MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Daniel Boico 1806-ban Beethoven alkotóerejének teljében volt: ebben a rendkívül termékeny évben született a három Razumovszkij-vonósnégyes, a G-dúr zongoraverseny, a Hegedűverseny és a IV. szimfónia, de születőfélben volt már az Ötödik is. Sokan csak a III. és az V. szimfónia forradalmi hangjában ismerik fel a „heroikus” Beethovent, és a „páros számú” szimfóniákat kevésbé fontos műveknek tartják. Voltaképpen azonban a IV. szimfóniát ugyanazok az ellenállhatatlan erők fűtik, mint szomszédait. A lassú bevezetés (amely Haydn 98. szimfóniájának kezdetére utal) tele van olyan izgalmas fordulatokkal, hogy alig hisszük el: Haydn még élt 1806-ban. Az Allegro elsöprő energiája a lírai pillanatokban is alig hagy alább, mivel az erőteljes ritmusok ott sem veszítenek feszültségükből. A feldolgozási részben Beethoven szinte atomjaira szedi szét a főtémát, és egy új dallam kíséretévé alakítja át, majd az atomokból fokozatosan újraépül a téma, hogy kezdetét vehesse a visszatérés. A második tétel nagy lélegzetű, lírai Adagio, olyan tételtípus, amellyel a Beethovenszimfóniák közül csak itt és a Kilencedikben találkozunk. Jellegzetes módon a cantabile (éneklő) főtémához egy ritmikus motívum csatlakozik, amely a későbbiekben önálló életre kel. Egy váratlan, drámai moll kitörés után visszatér a lírai kezdőtéma, melynek kibontakozása itt érdekes, új irányt vesz; majd az üstdob magában játssza a ritmikus motívumot, frappáns módon zárva a tételt. A Scherzo nevéhez illően bővelkedik játékos szinkópákban és váratlan hangnemváltásokban. A triószakasz egyszerűbb és a tempója is lassabb, zenei anyaga a vonós- és fúvóskar váltakozásán alapszik. Újításképpen Beethoven megismétli a triót, és harmadszor is visszahozza a Scherzo főszakaszát, ily módon kibővítve és súlyosabbá téve a tételt. (Ezt az eljárást később a VII. szimfóniában is alkalmazta.) Az utolsó tétel valóságos örökmozgó, s vidám hangulatát nem csökkenti a tény, hogy egy helyen Beethoven az Eroica egyik jellegzetes disszonanciáját is „belecsempészte”. A vidámság szinte az eufóriáig fokozódik, de a befejezés előtt a zene hirtelen megtorpan: a főtémát „lassított felvételben” szólaltatják meg előbb a hegedűk, majd a fagott, hogy azután néhány erőteljes akkord vessen véget a szimfóniának.

A 2020-ban fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjeit évente több mint ötvenezren látogatják, de a rendszeres rádió- és televízióadásokon keresztül a hallgatók száma ennél jóval több, és az együttes évtizedek óta fontos szerepet tölt be a fiatalság zenei nevelésében, valamint az ismeretterjesztés terén is. Európa szinte minden országában koncerteztek már, emellett jártak Brazíliában, Peruban, Chilében, Argentínában és Kolumbiában, valamint Libanonban, Japánban, Kínában, Hongkongban és Ománban is. Múltjuk kiemelkedő nemzetközi sikereként tartják számon a közreműködést „A három tenor” – Luciano Pavarotti, Plácido Domingo és José Carreras – koncertjein az 1990-es években, valamint hangversenyüket a pápa nyári rezidenciáján. A zenekar jelenlegi vezető karmestere és művészeti vezetője Daniel Boico, karmestere Kesselyák Gergely, tiszteletbeli vendégkarmestere Kobajasi Kenicsiró, állandó vendégkarmestere pedig Csaba Péter és Takács-Nagy Gábor. Az izraeli származású Daniel Boico Párizsban és az Egyesült Államokban nevelkedett, karmesteri tanulmányait a legendás orosz karnagy, Ilja Muszin osztályában, a Szentpétervári RimszkijKorszakov Konzervatóriumban végezte. Számos világhírű koncertteremben színpadra lépett, többek között a Berliner Philharmonieban, a New York-i Avery Fisher Hallban, a Chicago Symphony Centerben, a tel-avivi Mann Auditoriumban és a moszkvai Csajkovszkij Hangversenyteremben, dolgozott a londoni Royal Filharmonikus Zenekarral, a Német Szimfonikus Zenekarral, az Izraeli Filharmonikus Zenekarral, a Moszkvai Filharmonikusokkal. Több zenekar munkájában művészeti és zenei vezetőként is részt vett, így a MÁV Szimfonikusokhoz a New York-i Filharmonikusokkal, a Chicagói Szimfonikus Zenekarral – ahol Daniel Barenboim mellett dolgozott –, valamint más, egyesült államokbeli szimfonikus zenekarokkal eltöltött évek tapasztalatával érkezett.

BEETHOVEN-MARATON

13.30 / Fesztivál Színház

Beethoven: Esz-dúr szeptett, op. 20 A Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai Közreműködik: Sipos Gábor – hegedű, Gálfi Csaba – brácsa, Sovány Rita – cselló, Fejérvári Zsolt – nagybőgő, Szőke Zoltán – kürt, Tallián Dániel – fagott, Ács Ákos – klarinét

A Szeptett (1800) már a maga korában is Beethoven egyik legnépszerűbb műve volt, számos, nem Beethoventől származó átirata volt forgalomban, a zeneszerző nem kis bosszúságára. Beethoven később maga is készített egy átiratot a műből klarinétra, csellóra és zongorára (a klarinétszólam hegedűn is játszható), mely 38-as opusszámmal jelent meg nyomtatásban. A mű, melyet eredeti formájában Mária Terézia császárnénak, Ferenc császár feleségének ajánlott a zeneszerző, a klasszikus divertimentohagyományból táplálkozik, és a Mozart-divertimentók hattételességét követi. Beethoven annyiban tér el a hagyománytól, hogy a második menüettet scherzóval helyettesíti, és mind az első, mind az utolsó tételt lassú bevezetéssel indítja – ezáltal a szélső tételek nagyobb nyomatékot kapnak. A legjelentősebb újítás azonban a hangszer-összeállítást érinti: a három fúvós és négy vonós hangszer ilyen kombinációja a korábbi irodalomban nem ismeretes. Az első tétel bőségesen áradó dallamait szonátaforma foglalja keretbe, de Beethoven ügyelt rá, hogy ha egy téma visszatér, azt másodszor ne ugyanaz a hangszer játssza, mint először. A lírai második tételt (Adagio cantabile) elegáns Menüett követi, melynek témáját Beethoven egyik korai zongoraszonátájából (op. 49, No. 2) kölcsönözte. A triószakasz (középrész) egyszerű témáját finom ritmikai játékok teszik változatosabbá. A negyedik tétel: téma öt variációval (és egy rendkívül szellemes codával), melyben a hangszerek felváltva töltik be a szólista szerepét. Egyes források szerint Beethoven a témát egy akkoriban közismert népszerű dalból vette, de valószínűbb, hogy fordítva áll a dolog: a Szeptett volt előbb, és abból „lopott” a népszerű dal szerzője. A Scherzo alapanyaga egyszerűbb már nem is lehetne: egy hármashangzat-felbontásból álló kürtjel elég Beethovennek ahhoz, hogy pompás, fordulatgazdag tételt írjon, táncos lejtésű középrésszel, ahol a cselló veszi át a vezetést. A zárótétel meglepő módon komor, moll hangnemű indulózenével kezdődik, de a tempó csakhamar prestóvá gyorsul. A könnyed hangulatú tételben a visszatérés előtt nagy hegedűcadenzát hallunk, amely akár egy versenymű része is lehetne. A Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai rengeteg lehetőséget kapnak arra, hogy a nagyzenekari játék mellett kamaramuzsikusként, sőt szólistaként is bemutatkozhassanak. Kakaókoncertek, közösségi koncertek, kortárs, barokk és klasszikus vasárnapi kamaraprogramok színesítik évadjukat. Ez a kamarazenei minőség hallható és szinte tapintható akkor is, amikor együtt, szimfonikus zenekarként muzsikálnak. Most hét muzsikus figyel egymásra a színpadon.

BEETHOVEN-MARATON

Fotó © Mekli Zoltán

15.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Beethoven: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 Győri Filharmonikus Zenekar Vezényel: Berkes Kálmán A III. szimfónia (1802–04) óriási dimenzióváltást jelentett Beethoven pályáján. Már a mű puszta méretei is példa nélkül álltak, nem beszélve a kompozíciós technika és a zenei kifejezés újdonságairól. E változások egyik gyökere minden bizonnyal a zeneszerző hallásának rohamos romlásában keresendő. 1802-ből származik a híres „heiligenstadti végrendelet”, az a testvéreinek szánt, de el nem küldött levél, amelyben Beethoven először vallott erről a tragikus csapásról, és nem kétséges, hogy a zeneszerző „hősi korszakának” egyik pszichológiai forrása a kegyetlen sorssal vívott harc volt. Ehhez adódott Beethovennek a kor politikai

eseményeivel szembeni ellentmondásos viszonya, különösen Napóleonnal kapcsolatos érzéseinek változása. A közismert történet szerint Beethoven a szimfóniát eredetileg Napóleonnak akarta ajánlani, de amikor hírét vette, hogy a francia köztársaság első konzulja császárrá koronázta önmagát és ezzel elárulta a forradalmat, széttépte az ajánlást, majd egy semleges felirattal helyettesítette: Sinfonia eroica per festeggiare il sovvenire di un grand'Uomo (Hősi szimfónia egy nagy ember emlékezetének ünneplésére). A zeneszerző számára a köztársaság eltörlése nem kis traumát jelentett, hiszen a francia forradalom kitörésekor, 1789-ben tizennyolc éves, igen fogékony korban lévő fiatalember volt, és az évek során lelkes híve maradt a forradalom eszméinek. Végső soron azonban a szimfónia nem Napóleonról szól, és talán nem is egy elképzelt nagy ember emlékezetéről, sokkal inkább Beethoven saját belső konfliktusairól. Ezeket halljuk az első tétel szenvedélyes disszonanciáiban, a gyászinduló komor akkordmeneteiben, és ezeket oldja fel a harmadik és negyedik tétel diadalmas hangja. A művet indító Allegro con brio a IX. szimfóniát leszámítva Beethoven leghosszabb szimfóniatétele. Itt a hagyományos kompozíciós eszközök (a témák bemutatása és fejlesztése több hangnemben) egy hallatlanul intenzív dráma alkotóelemeiként teljesen új értelmet kapnak. Maguk a témák sokkal rövidebbek, mint a korábbi szimfóniákban, és kerülik a lekerekített zárlatokat, inkább szervesen folytatódnak az újabb témákban. A feldolgozási rész jóval hosszabb, mint eddig bármikor, és a tétel végén álló coda is igen kiterjedt, szinte második feldolgozási résszé növi ki magát. A témák ilyenfajta átalakítása, széttagolása és újrafelépítése fejezi ki a harc gondolatát, amely végigvonul a tételen. A nagymértékű részletmunka ellenére azonban az egész tétel egyetlen megszakítatlan folyamat az elejétől a végéig. A gyászinduló a hagyományosan tragikus asszociációkat keltő c-moll hangnemben szól, C-dúr középrésszel, amelyben a komor hangulat egy időre enyhülni látszik. Hatalmas drámai tetőpont és terjedelmes ellenpontos kidolgozás után a visszatérő főtémát minduntalan szünetek szakítják félbe, mintha a könnyeinktől alig tudnánk végigénekelni a dallamot. A szimfónia második felében a tragikumot derűsebb érzelmek váltják fel, ám a feszültség itt sem hagy alább. A Scherzo témája egy 19. századi elemzőt, Adolf Bernhard Marxot egy korabeli német bordalra emlékeztette, amelyet kánonban volt szokás énekelni. A triószakaszban a három kürt kap szólisztikus szerepet (itt írt elő Beethoven először három kürtöt kettő helyett). A finálé főtémája nem kevesebb, mint négy Beethoven-műben fordul elő. Eredetileg egy rövid, zenekarra írott kontratáncban találkozhatunk vele, majd a Prométheusz

BEETHOVEN-MARATON

teremtményei című balett zárójelenetében. 1802-ben Beethoven nagyszabású zongoravariáció-sorozatot írt rá, mielőtt a szimfónia utolsó tételében is felhasználta – itt is variációs témaként. Prométheusz, a félisten, aki a fagyoskodó emberiségnek lehozta a tüzet az Olümposz-hegyről, a beethoveni hősfigura egyik prototípusa, témája ezért korántsem véletlenül jelenik meg az Eroica utolsó tételében. A variációk során (sőt már a témabemutatáskor is) a téma basszus szólama a Prométheusz-dallam nélkül is szerepel, mint például az egyik, kifejezetten magyaros karakterű variációban, ahol Beethoven a Bécsben is népszerű verbunkos stílust idézi fel. Egy rövid pihenőt jelentő lassú variáció vezet át a művet záró fergeteges Presto-szakaszba. A Győri Filharmonikus Zenekar városi zenekarként már 1894-ben működött, majd 1968-ban alakult át félhivatalos művészeti intézményből professzionális együttessé. A zenekarral a múltban és a jelenben felléptek és fellépnek a legkiválóbb hazai karmesterek és szólisták, a külföldiek közül pedig olyan muzsikusok fémjelzik a vendégművészek sorát, mint Jörg Demus, Cyprien Katsaris, Ida Haendel, Jevgenyij Nyesztyerenko, Carlo Zecchi, Arvid és Mariss Jansons, Kobajasi Kenicsiró és Jurij Szimonov. 2009 tavaszán a legendás olasz filmzeneszerző-karmesterrel, Ennio Morriconéval dolgoztak együtt, de részt vettek a Plácido Domingo által létrehozott Operalia nemzetközi operaverseny magyarországi gáláján is. Regionális kulturális együttesként egyszerre töltik be a tradicionális nagyzenekar, a crossover filmzenekar, a szabadtéri vagy gálazenekar, a kisebb vagy nagyobb kamarazenekar és időnként a koncert-fúvószenekar szerepét is. Az együttes művészeti vezetője Berkes Kálmán, aki a Zeneakadémián szerzett klarinétművészi diplomát, tanárai Kovács Béla, Kurtág György, Mihály András, Simon Albert és Sándor Frigyes voltak. Vezénylést Ferencsik Jánostól és Giuseppe Patanètól tanult. 1992-től huszonöt éven át a tokiói Musashino Zeneakadémián tanított és az akadémia szimfonikus zenekarát vezényelte, 2009 óta a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője. Mesterkurzusokat tartott az Egyesült Államokban, Kanadában, Angliában, Hollandiában és Finnországban, és szerte a világon koncertezett, olyan partnerekkel, mint Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Jandó Jenő, Perényi Miklós, Maurice André, James Galway, a Takács és a Keller Kvartett.

BEETHOVEN-MARATON

Fotó © Böröcz Balázs

16.00 / Fesztivál Színház

Beethoven: Esz-dúr zongoraszonáta, op. 27, No. 1 Beethoven: Asz-dúr zongoraszonáta, op. 110 Fejérvári Zoltán – zongora Beethoven harminckét zongoraszonátájának mindegyike egyedi alkotás, ami a formát és a kifejezésmódot illeti, de néhány esetben teljesen eltér a tipikus gyors-lassú-(esetleg scherzo-)gyors szerkezettől, amely a 18. század végére már szinte kötelező érvényűnek számított. Két esetben a címben is hangsúlyozta, hogy „fantázia-szonátákról” van szó, vagyis olyan művekről, melyekben a tételrend – és ezzel együtt a darab egész dramaturgiája – teljességgel megjósolhatatlan. A 27-es opusszám alatt publikált két szonátában (a híres „Holdfény” és a mai koncerten megszólaló Esz-dúr mű) teljesen mellőzi a szokásos, a témák egymásutánját szigorúan meghatározó szonátaformát.

Az Esz-dúr szonátában (1801) egy Andante-tétel fog közre egy Allegrót, ily módon egybeforrasztva a két tételt, miközben a hangnemeknek a szabályok által megkövetelt rendje is felborul: viszonylag távoli hangnemek váltakoznak, jól hallható „zökkenőket” okozva. E kettős tétel után szélvészként iramló Scherzo következik robbanékony középrésszel. A lassú tétel lírai dallama viszonylag hamar virtuóz cadenzába torkollik, mely közvetlenül a záró rondóhoz vezet. Újabb meglepetés éri a hallgatót, amikor a rondó közepén váratlanul visszatér a korábban félbeszakított Adagio témája, majd erőteljes, de meglehetősen rövid zárószakasz vet véget a szonátának. Húsz évvel később, az öt utolsó szonátában Beethoven még tovább haladt a műfaj teljes újragondolásának útján. A mai koncerten az utolsó előttiként keletkezett darabot, az Asz-dúr szonátát (1821–22) halljuk, amely tele van a korábbi művekre utaló reminiszcenciákkal, de a régi alkotóelemek most teljesen új egésszé állnak össze – valóban egésszé, mivel az egyes tételek témái, ha alaposan odafigyelünk, egymás közeli rokonainak bizonyulnak. Az első tétel rövid bevezetés után egy lírai témával kezdődik, amelyet majdnem hasonló formában megtalálunk az op. 30, No. 3-as G-dúr hegedűszonáta második tételében is, csakhogy itt a feldolgozás sokkal merészebb és komplexebb. (Beethoven alaposan kihasználta új Broadwood zongorája magas regiszterét, azokat a hangokat, amelyek a korábbi hangszereken még nem álltak rendelkezésre. Ezt a legendás hangszert egyébként, mely később Liszt Ferenc tulajdonában volt, ma Budapesten őrzik.) A második tétel nyers humorú scherzo, melyben a kutatók két népszerű dal nyomait vélték felfedezni. Az igazi meglepetések azonban csak ezután kezdődnek: a zongora, mintha egy képzeletbeli opera tragikus szereplője volna, drámai recitativóba kezd, melyből egy szívet tépő dallam (Arioso dolente) bontakozik ki. Ez a dallam sem új: felbukkant már az op. 69-es A-dúr csellószonátában, és feltűnően emlékeztet Bach János-passiójának „Es ist vollbracht” kezdetű áriájára is, amelyet azonban Beethoven valószínűleg nem ismert. Ebben a szonátában a dallam azáltal kap még nagyobb nyomatékot, hogy utóbb kiderül: valójában egy fúga prelúdiumának szerepét játssza. A fúga pedig a kései Beethovennél általában minden korábbi esemény megkoronázását jelenti, és itt is a korábbi konfliktusok megoldását hozza. A küzdelemnek azonban még most sincs vége: a fúga váratlanul félbeszakad, és visszatér az Arioso dolente, amely egy második fúgához vezet. Ez a második fúga nem más, mint az első megfordítása (az emelkedő hangközöket ereszkedőkkel felváltva és viszont), a fúgatéma pedig végső soron abból a rövid bevezetésből származik, amellyel az első tétel indult – ily módon foglalja Beethoven szerves egységbe a darabot, szonátatermésének egyik vitathatatlan csúcspontját.

Fejérvári Zoltán zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte Kékesi Judit, Wagner Rita, Kemenes András és Várjon Dénes növendékeként. 2006 és 2008 között Dmitrij Baskirov és Claudio Martínez osztályába járt a madridi Zsófia Királyné Zeneakadémián. Tanulmányi évei alatt rendszeresen részt vett Kurtág György, Rados Ferenc, valamint Schiff András kurzusain. Számos verseny díjazottja, melyek közül kiemelkedik a 2017-es Montreáli Nemzetközi Zongoraversenyen elért első helyezése. Játszott szólistaként a Budapesti Fesztiválzenekarral, a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Verbier-i Fesztiválzenekarral, olyan karmesterek vezényletével, mint Fischer Iván, Kocsis Zoltán, Kovács János és TakácsNagy Gábor. Rangos nemzetközi fesztiválok – Prussia Cove „Open Chamber Music”, Kronberg „Chamber Music Connects the World”, Marlboro Music Festival – résztvevője. 2011-ben a Hungarotonnál felvette Liszt e-moll zongoraversenyét („Malédiction”), a lemez elnyerte a Liszt Társaság hanglemeznagydíját. Kállai Ernővel készített Mozartfelvétele 2014-ben jelent meg, szintén a Hungarotonnál. Fejérvári Zoltán 2015-ben Junior Prima díjban részesült, 2016-ban pedig elnyerte a londoni Borletti-Buitoni Trust Fellowship díját.

BEETHOVEN-MARATON

Fotó © Felvégi Andrea

17.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84 Beethoven: II. (D-dúr) szimfónia, op. 36 Budapesti Vonósok Művészeti vezető: Botvay Károly Koncertmester: Pilz János Vezényel: Káli Gábor Beethoven 1810-ben írta kísérőzenéjét Goethe Egmont című tragédiájához, amely a 16. században élő flamand szabadságharcosnak, a spanyol Habsburgok által kivégzett Lamoral Egmont grófnak állít emléket. Amikor a darabot a bécsi császári színházban bemutatták, a város Napóleon csapatainak megszállása alatt állt, így a szabadság és függetlenség kérdései nem is lehettek volna időszerűbbek. Beethoven, aki operájában, a Fidelióban egy üldözött szabadsághőst állított a színpadra, és a III. szimfóniát is a heroizmus eszméjének szentelte, ezúttal újra nemes politikai eszmék szolgálatába állította zenéjét. Alig tízperces időtartamával az Egmont-nyitány szinte az egész drámát magába sűríti. Komor hangulatú lassú bevezetés után kezdődik a mű drámai szenvedélyektől izzó leghosszabb szakasza, amely a főhős küzdelmeit ábrázolja. Rövid átmenet után robban ki a „győzelmi szimfónia”, melyet már Goethe színpadi utasításai is előírtak. Beethoven

élénk mozgású vonósdallamokkal és ünnepélyes rézfúvósfanfárokkal érzékelteti, hogy bár Egmont gróf áldozatul esett az üldöztetésnek, a szabadság gondolata végül feltétlenül győzedelmeskedni fog. Az Eroica és a további művek ismeretében könnyű megfeledkezni arról, mennyi radikális újítás fedezhető fel már a II. szimfóniában (1802) is. A lassú bevezetésben is feltűnik a fúvós hangszerek szólisztikus szerepének jelentős növekedése, valamint a hangnemváltások merészsége. Az Allegro con brio intenzív energiájához sem lehetett hozzászokva a zenei világ 1802-ben. A lassú tétel gyengéd dallamai ellen nekik sem igen lehetett kifogásuk, de már a Scherzóban volt miért összevonniuk a szemöldöküket: itt a „téma” nem több három tovairamló negyedhangnál, amely különböző fekvésekben és kombinációkban hol itt, hol ott bukkan fel. A triószakaszban több a folyamatosság, de a meglepetések most sem hiányoznak. Bár Beethoven előtt már Haydn is írt scherzókat, nem kétséges, hogy itt kiforrott új műfajjal állunk szemben, amely teljesen új hangot ütött meg a zenetörténetben. A Scherzóban megjelenő zenei humor jelen marad a szimfónia fináléjában is, melynek főtémájában egy magas fekvésű „füttyre” válaszol egy mélyebb fekvésű motívum, és ez a szellemes váltakozás különböző formákban az egész tételen végigvonul. A II. szimfónia bemutatója (1803. április 5.), ellentétben az elsőével, már olyan koncerten hangzott el, amely teljes egészében Beethoven műveiből állt (a műsorban újra szerepelt az I. szimfónia, valamint – újdonságként – a c-moll zongoraverseny és a Krisztus az Olajfák hegyén című oratórium). Ezzel a hangversennyel a kortársak számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Beethoven olyan zeneszerző, akivel feltétlenül számolni kell. Ennek ellenére a konzervatív kritikusok már a II. szimfóniától is megrémültek, egyikük az utolsó tételből egyenesen „farkával dühösen csapkodó sebzett sárkányt” hallott ki! A Budapesti Vonósok Kamarazenekar 1977-ben adta első koncertjét. A Zeneakadémia hallgatóiból alakult társaság Botvay Károlyt kérte fel művészeti vezetőjének, koncertmestere 1986-tól huszonöt éven át Bánfalvi Béla volt. Hangversenyeiken az állandó kamarazenekari repertoár mellett a barokk, klasszikus és romantikus zene fúvós hangszerekkel kiegészített darabjai, szimfóniái is gyakran elhangzanak, de nagy hangsúlyt helyeznek kortárs magyar zeneszerzők alkotásainak megszólaltatására is. 1995 óta minden évben megrendezik a Nemzetközi Haydn Fesztivált Fertőd-Eszterházán – neves hazai és külföldi művészek, többek között David Grimal, Jandó Jenő, Lencsés Lajos, Kocsis Zoltán, Maurice Steger, Perényi Miklós, Reinhold Friedrich, Rost Andrea közreműködésével –, 2018-ban pedig útjára indították második saját fesztiváljukat, az Óbudai Zenezug Fesztivált a zenekarnak otthont adó Óbudai Társaskörben.

BEETHOVEN-MARATON

Káli Gábor zongora- és karmesteri tanulmányokat folytatott a budapesti Zeneakadémián, majd 2004 és 2009 között Berlinben. Részt vett Kurt Masur, Colin Metters és Sian Edwards mesterkurzusain, de tanult Eötvös Péternél, Bernard Haitinknál és David Zinmannál is. Több évet töltött el a Nürnbergi Operaházban, ahol tucatnyi operaprodukciót vezetett. Az utóbbi évek kiemelkedő sikereket hoztak számára: 2018 elején megnyerte a Hongkongi Nemzetközi Karmesterversenyt, augusztusban pedig a Nestlé és a Salzburgi Ünnepi Játékok karmesterversenyét, így 2019-ben a Bécsi Rádiózenekar élén debütálhatott a fesztiválon. Ugyanebben az évben nagy sikerrel beugrással vezényelte a Budapesti Fesztiválzenekart az együttes európai–amerikai turnéján. A 2019/20-as szezonban Bizet Gyöngyhalászok című operájának premierjét vezeti Grazban, Christian Thielemann meghívására Varázsfuvola-előadásokat vezényel a drezdai Semperoperben, és két műsort dirigál Toulouse-ban.

BEETHOVEN-MARATON

Várjon Dénes Fotó © Böröcz Balázs

18.00 / Fesztivál Színház

Beethoven: Hét változat Mozart Varázsfuvolájának „Bei Männern, welche Liebe fühlen” témájára, WoO 46 Beethoven: C-dúr szonáta csellóra és zongorára, op. 102, No. 1 Beethoven: D-dúr szonáta csellóra és zongorára, op. 102, No. 2 Perényi Miklós (cselló) és Várjon Dénes (zongora) A csellóra és zongorára írott öt szonáta és három variációsorozat a csellóirodalom alapművei közé tartozik. Bár számukat tekintve elmaradnak a tíz hegedű- vagy a harminckét zongoraszonáta mögött, a csellódarabok felölelik Beethoven mindhárom alkotókorszakát. Valójában Beethoven írta az első olyan szonátákat, amelyekben a cselló és a zongora minden tekintetben egyenlő fontosságú, és ő volt az első olyan zeneszerző, aki ekkora figyelmet szentelt a hangszernek anélkül, hogy maga is csellista lett volna (mint például Luigi Boccherini).

A három variációsorozat közül kettő Beethoven kedvenc operájából, Mozart Varázsfuvolájából vette témáját. 1798-ban Papageno második felvonásbeli áriája („Ein Mädchen oder Weibchen”), három évvel később Pamina és Papageno duettje („Bei Männern, welche Liebe fühlen”) volt az ihlet forrása. Ezúttal Beethoven a változatok szokásos számát (12) hétre csökkentette, de az egyes variációk hosszabbak, mint más művekben, és szinte önálló karakterdarabokká válnak, olykor meglehetősen szabadon kezelve Mozart dallamát. A moll változat jellegzetesen romantikus hangot üt meg, az utolsó előtti Adagio gazdag díszítéseivel gyönyörködtet. Az utolsó variációban váratlanul megjelenik egy új téma, amelynek már semmi köze Mozarthoz: egy szenvedélyes dallam Beethoven tragikus hangnemében, c-mollban. E rövid epizód után azonban rövidesen visszatér a Mozart-téma, és a kedélyek újra lecsillapodnak. Beethoven két utolsó csellószonátáját 1815-ben írta, olyan időszakban, amikor viszonylag keveset komponált. Az egészségi és magánéleti problémákkal küzdő zeneszerző ezekben az években művészileg is új utakat keresett, a „hősi” középső korszakból a fenséges kései művek felé haladva. A 102-es opusszámmal jelzett két szonáta Joseph Linkének, a Beethoven vonósnégyeseit lelkesen felkaroló Schuppanzighkvartett csellistájának íródott, és Erdődy Mária grófnőnek szóló ajánlással jelent meg nyomtatásban. Beethoven a C-dúr szonátát „szabad szonátának” nevezte a mű szokatlan tételrendje és váratlan kontrasztjai miatt. A szonáta mindössze két tételből áll, de mindkettő lényeges szerepet játszó lassú bevezetéssel kezdődik. Rövidségük ellenére ezek a bevezetések igen gazdag zenei anyagot sűrítenek magukba, és a gyors szakaszok szintén rendkívül tömör szerkesztésűek. Az első tétel bevezetésének gyengéd skálamenetei után az Allegro váratlanul moll hangnemre vált; drámai feszültségű témája nehezen talál nyugvópontot. A második tételben megfordul a viszony a bevezető szakasz és a gyors tempójú rész között, és az előbbi válik problematikusabbá: a cselló és a zongora gazdagon díszített szólamai mintha külön utakon járnának, mintha sűrű ködben tapogatózva próbálnák megtalálni az utat. A megoldáshoz az első tétel bevezetésének rövid felidézése segít hozzá: ebből bomlik ki végül a második Allegro vivace, egy kön�nyed hangú, játékos tétel, lendületes (bár olykor váratlanul megtorpanó) dallamokkal. A D-dúr szonátában Beethoven visszatér a hagyományos háromtételességhez, a darab ennek ellenére meglehetősen eltávolodik a hagyományoktól. Az első tétel témái minduntalan félbeszakadnak, a zene menete csak fokozatosan válik folyamatossá. A gyors hangokból és tág hangközugrásból álló főtéma bonyolult átalakulásokon megy keresztül, különösen a váratlan fordulatokban bővelkedő feldolgozási részben.

A bensőséges lassú tétel korálszerű első témáját lírai áriadallam váltja fel, majd variált formában visszatér a korál. Mindez leírva nagyon egyszerűen hangzik; amit azonban a szűkszavú leírás nem ad vissza, az a tétel különleges, imaszerű intenzitása, amely Beethoven lassú tételei között is párját ritkítja. Az Adagio szünet nélkül, attacca torkollik a zárófúgába, melyben – a kései Beethoven más fúgáihoz (például a maratonunkon korábban hallott op. 110-eshez) hasonlóan – a barokk forma merőben modern értelmezést kap. A tétel közepén váratlanul megszólal egy második fúgatéma, mely kettősfúgaszerűen kapcsolódik össze az elsővel. A befejezés előtt megjelennek azok a hosszan tartó trillák, amelyek más kései Beethoven-művekben is fontos szerepet játszanak, feszültebbé és izgalmasabbá téve a mű utolsó ütemeit. Korunk egyik legnagyobb csellistája, Perényi Miklós csodagyerekként kezdte pályáját, rendkívüli tehetségként hétévesen már a Zeneakadémia diákja volt, első szólóhangversenyét kilencévesen adta. Részt vett Enrico Mainardi mesterkurzusán, majd 1960-tól Rómában, a Santa Cecilia Akadémián tanult. A budapesti Pablo Casals Versenyen nyert díját meghívás követte Casals mesterkurzusaira, majd a Marlborói Fesztiválra. Pályafutása során koncertezett a világ szinte összes rangos koncerttermében, repertoárja a barokktól a kortárs zenéig terjed. 1974 óta oktat a Zeneakadémián, jelenleg az intézmény egyetemi tanára. A koncertezés és az oktatás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Számos lemeze jelent meg a világ vezető kiadóinak gondozásában, Beethoven összes gordonkaművét tartalmazó, Schiff Andrással közösen készített albuma 2005-ben elnyerte a Cannes Classical Awardot. Várjon Dénes 1991-ben a Zeneakadémián, többek között Falvai Sándor, Rados Ferenc és Kurtág György növendékeként szerezte diplomáját. Tökéletes technikája, mély zeneisége, sokoldalú érdeklődése révén ma már a nemzetközi zenei élet egyik legizgalmasabb és legkeresettebb résztvevője. Igazi univerzális művész: kiváló szólista, elsőrangú kamarazenész, fesztiválok művészeti vezetője, elismert pedagógus. Számos nagy, nemzetközi zenei fesztivál – Salzburg, Luzern, Schleswig-Holstein, Marlboro – állandó közreműködője, élvonalbeli zenekarok, például a zürichi Tonhalle Zenekar, a Szentpétervári Filharmonikusok vagy az Academy of St Martin in the Fields szólistája. Különösen sokat szerepel kamarazenészként: e minőségében sorozatok és fesztiválok lelke és motorja, partnerei közt olyan művészeket találunk, mint Steven Isserlis, Joshua Bell, Jörg Widmann vagy Leonidas Kavakos.

BEETHOVEN-MARATON

19.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Beethoven: III. Leonóra-nyitány, op. 72b Beethoven: VIII. (F-dúr) szimfónia, op. 93 Pannon Filharmonikusok Vezényel: Vass András Beethoven nem kevesebb, mint négy nyitányt írt egyetlen operájához, a Fidelióhoz. A Jean-Nicolas Bouilly francia színműve nyomán keletkezett opera első változata (akkor még Leonore címmel) 1805-ben került a közönség elé. A zeneszerző már a következő évben átdolgozta a darabot, mely végső formáját csak 1814-ben nyerte el. A Leonore/ Fidelio Beethoven legmélyebb meggyőződésének adott hangot: az igazság és a szerelem győzelmének a zsarnokság és embertelenség fölött. Florestant, aki a szabadság eszméiért küzdött, felesége, Leonore szabadítja ki a börtönből, miután férfinak álcázva magát a börtönőr bizalmába férkőzött. A nyitányok pontos kronológiája csak az 1970-es években tisztázódott: Alan Tyson brit zenetudós ekkor bizonyította be a kéziratok minden korábbinál alaposabb vizsgálatával, hogy a három Leonóra-nyitány közül a ma II. számmal jelölt készült el elsőnek (az 1805-ös ősbemutatóra), ezt követte a III. (az 1806-os felújításra), míg a ma I. Leonóra-nyitányként ismert darab 1807-ben keletkezett egy tervezett, de meg nem valósult prágai előadásra. A negyedik, a Fidelio-nyitány – teljesen új zenei anyaggal – az 1814-es verziót vezette be. A III. Leonóra-nyitány legtöbb motívuma jelen volt már a másodikban is: a lassú bevezetés Florestan áriájának dallamával, a lélegzetelállító átmenet az Allegróba, a trombitafanfár, mely az igazságot hozó miniszter érkezését jelzi, és a diadalmas coda. Az átdolgozás mégis egészen más, mint az ősforma: drámaibb és lényegre törőbb. Az új fanfár (igazi katonai trombitajel) jóval egyszerűbb, mint a régi, és egy olyan szakasz következik utána, amely a második nyitányban nem szerepelt, de az operában annál emlékezetesebb: a szereplők megilletődött reakciója a váratlan életmentő fordulatra. Öröm, megkön�nyebbülés, csodálat és még sok más érzelem keveredik ebben a rendkívüli pillanatban, amely végül egy euforikus zárószakaszban oldódik fel. A VIII. szimfóniáról (1812) sokan azt állítják, hogy egyfajta nosztalgikus visszatekintés a klasszikus múltba, Haydn és Mozart világába. Az igazság azonban bonyolultabb ennél: a korábbi generációnak szóló tiszteletadás ellenére ezt a művet biztosan nem lehetett volna korábban megírni. Tény, hogy a szimfónia viszonylag rövid, és a modernebb scherzo

helyett visszatér a hagyományos menüetthez (bár ez a menüett nem is annyira hagyományos). Ugyanakkor a hangszerelés és ezernyi részlet mutatja, hogy Beethoven nem mondott le érett stílusának vívmányairól. A zeneszerző bevallotta tanítványának, Carl Czernynek, hogy a VIII. szimfóniát a VII.-nél is jobbnak tartja. A VIII. szimfónia legjellegzetesebb vonása talán a komolyság és a szellemesség sajátos keveréke, amely már az első ütemekben is érezhető. Az első tétel főtémája meglehetősen könnyed hangvételű, de erőteljes hangszerelése révén (rézfúvókkal és üstdobbal) meglepően erős hangsúlyt kap. A tétel tele van humoros hatású, váratlan szünetekkel, szokatlan hangnem- és hangulatváltásokkal, de a kidolgozási részben és a terjedelmes zárószakaszban drámai pillanatok is előfordulnak. A második tétel ezzel szemben elejétől a végéig a humor jegyében fogant. Johann Nepomuk Mälzel, akivel Beethoven a szimfónia komponálásának idején baráti viszonyban volt, akkoriban fejlesztette ki híres találmányát, a metronómot, amely (túlzás nélkül állíthatjuk) forradalmi változást hozott a zenélésben. A szimfóniatétel témája Beethovennek egy kis, Mälzelnek ajánlott kánonjában is megjelenik, de itt további zenei játékok kiindulópontjává válik. A fent említett nosztalgia a menüett-tételben érezhető a legerősebben, ennek ellenére nem hiányoznak belőle az olyan modern scherzo-fordulatok, mint a hangsúlytalan ütemrészek hangsúlyozása és a váratlan dinamikai kontrasztok. A triószakaszban (középrész) ismét a szokatlan hangszerelés (klarinét, kürt, cselló, sokáig hegedűk nélkül) árulja el, hogy már nem a 18. században vagyunk. A finálé egészen halkan kezdődik, csak magas fekvésű hangszerek részvételével. A teljes zenekar belépése – a hangnemtől idegen cisz hangon – csak egy a meglepetések hosszú sorában. Miután a „hivatalos” szonátaforma lepergett, hosszú, a tételnek majdnem a felét kitevő zárószakasz (coda) kezdődik el. Még egy új téma is megjelenik benne, és az a bizonyos betolakodó cisz sok új zenei kalandot indít el, olykor igen merész harmóniamenetekkel. A szimfónia végső perceit az F-dúr akkordok véget érni nem akaró sora tölti ki, magas és mély fekvésben, hangosan és halkan: Beethoven utolsó tréfája abban áll, hogy sohasem tudhatjuk biztosan, mikor fejeződik be valóban a zene.

BEETHOVEN-MARATON

Pécs városában először Lickl János György alapított zenekart 1811-ben, a Pécsi Szimfonikus Zenekar 1984-ben jött létre, ez az együttes volt a Pannon Filharmonikusok közvetlen elődje. A zenekar az utóbbi másfél évtizedben látványos fejlődésen ment keresztül, a pécsi Kodály Központ rezidens zenekaraként működő együttesnek Budapesten, a Müpában is saját koncertsorozata van, és fellépett már a legjelentősebb európai termekben Zürichtől Bécsen át a berlini Philharmonie nagyterméig. Hangversenyein világhírű vendégművészek lépnek fel Sharon Kamtól Fazıl Sayig, Mischa Maiskytól Maxim Vengerovig. Hamar Zsolt és Peskó Zoltán után 2011 és 2018 között Bogányi Tibor töltötte be a vezető karmesteri posztot, 2019 januárja óta Bogányi Tibor és Gilbert Varga együtt a zenekar vezető karmesterei. Első állandó vendégkarmestere 2016-ig Kocsis Zoltán volt. Vass András Marosvásárhelyen folytatott karmesteri tanulmányait 2004-ben kitüntetéses mesterdiplomával zárta. Rendszeresen volt Fischer Iván asszisztense a Budapesti Fesztiválzenekarnál, 2009 őszétől a Pannon Filharmonikusok állandó karmestere. Dolgozott – többek közt – a Marosvásárhelyi Filharmonikus Zenekarral, a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Miskolci és a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral, a Concerto Budapesttel és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, fellépett Baráti Kristóffal, Kelemen Barnabással, Várjon Dénessel, Várdai Istvánnal és Bogányi Gergellyel – csupán néhány nevet említve az illusztris névsorból.

20.00 / Fesztivál Színház

Beethoven: A-dúr („Kreutzer”) szonáta hegedűre és zongorára, op. 47 Baráti Kristóf (hegedű) és Würtz Klára (zongora) Bernard de Fontenelle francia írótól és filozófustól (1657–1757) származik a következő, a maga korában elhíresült bon mot: „Sonate, que me veux-tu?” („Szonáta, mit akarsz tőlem?”) Fontenelle a zenei műfajok közül csak az operát vette komolyan, a barokk és korai klasszika szonátáiban nem látott többet, mint drámai kifejezés nélküli, felszínes szórakoztató zenét. Fontenelle persze már a saját korában is kissé igazságtalanul ítélt, Beethoven szonátái azonban véglegesen megadták véleményének a kegyelemdöfést. A Kreutzer-szonátától aztán senki sem kérdezheti meg, hogy mit akar az embertől, és a tény, hogy ez a kérdés itt fel sem merülhet, önmagában is sokat elmond a hangszeres zene fejlődéséről a 18. század folyamán. Beethoven ebben a művében (és nemcsak itt!) olyan drámai erővel ragadja meg a hallgatót, amelyre korábban egyáltalán nem volt példa. Jól érezte ezt Lev Tolsztoj, amikor Kreutzer-szonáta című kisregényében egy gyilkossággal végződő féltékenységi dráma hátterébe helyezte Beethoven zenéjét. Beethoven maga hasonlította a szonáta virtuóz stílusát egy versenyműéhez, és a darab technikai követelményei nagyban hozzájárultak a kifejezés gazdagságához. Ünnepélyes hangú lassú bevezetés után kezdődik a rendkívüli érzelmi fűtöttségű Allegro, melyben a feszültség egyetlen pillanatra sem hagy alább. Az Andantéban egy bensőséges témát négy, egyre briliánsabb változat követ, majd fináléként újabb száguldó Prestót hallunk, amelynek energiája nem marad el az első tételé mögött, bár a drámai moll hangnemet itt derűsebb dúr váltja fel. Érdekes, hogy Beethoven ezt a tételt eredetileg egy másik, ugyancsak A-dúrban írott hegedűszonáta (op. 30, No. 1) végére szánta, de nem kétséges, hogy sokkal jobban illik a Kreutzer-szonátába. A szonátát Beethoven 1803 tavaszán komponálta, George Bridgetowerrel, a félvér hegedűművésszel adott közös koncertjére. A nyomtatott kotta ajánlása Rodolphe Kreutzernek szólt, akit mint a befolyásos francia hegedűiskola képviselőjét Beethoven igen nagyra becsült, de aki valószínűleg sohasem játszotta a darabot.

BEETHOVEN-MARATON

Baráti Kristóf gyermekkora nagy részét Venezuelában töltötte. Ötévesen kezdett hegedülni, tanulmányait később Budapesten, a Zeneakadémián folytatta Szenthelyi Miklós és Tátrai Vilmos tanítványaként. Több nemzetközi versenysiker után újragondolva technikáját Párizsban képezte magát tovább a Milstein, Menuhin és Szeryng iskoláit továbbörökítő Eduard Wulfsonnál. 2010-ben elnyerte a hegedűsök Oscar-díjának tekintett Moszkvai Paganini Verseny első díját. A világjáró művész Fotó © Csibi Szilvia, Müpa olyan jeles karmesterekkel dolgozott, mint Kurt Masur, Jurij Tyemirkanov, Fischer Iván, Jukka-Pekka Saraste, Valerij Gergijev, kamarazenész partnerei között találjuk Natalia Gutmant, Boldoczki Gábort, Jean-Efflam Bavouzet-t, Perényi Miklóst és Misha Maiskyt is. 2015 óta – Várdai Istvánnal együtt – a Kaposfest Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál művészeti vezetője. Munkásságát előbb Prima- és Liszt-díjjal, 2014-ben Kossuth-díjjal és Bartók– Pásztory-díjjal ismerték el. Würtz Klára a Zeneakadémia rendkívüli tehetségek tagozatán tanult Máthé Klára és Esztó Zsuzsa növendékeként, tanulmányait később Kadosa Pál, Kocsis Zoltán, Rados Ferenc és Kurtág György irányításával folytatta. 1990 óta Hollandiában él, de több száz koncertet adott az Amerikai Egyesült Államokban, Mexikóban, Indonéziában, Japánban, Kínában és Európa számos országában. A Carnegie Hall nagytermében Bernard Haitink vezényletével, a Bostoni Szimfonikus Zenekar szólistájaként debütált, a 2006-os Mozartévben fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Kamarazenészként is aktív, partnere volt többek között Janine Jansen, Pieter Wispelwey, Alekszandr Knyazev és Várdai István is. Közel negyven felvételt készített a hollandiai Brilliant Classics és Piano Classics gondozásában, Beethoven összes hegedű-zongora szonátájának Baráti Kristóffal készített felvétele 2012 őszén, francia szonátalemezük 2019-ben jelent meg.

21.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Beethoven: VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92 Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Füzi Nóra, dr. Molnár András, Szabó Péter és dr. Harkányi Árpád, a karmesterpályázat győztesei Egy levelében Beethoven maga nevezte VII. szimfóniáját egyik legjobb művének. (A levél címzettje Johann Peter Salomon, Londonban működő hegedűművész-impres�szárió volt, aki Beethovenhez hasonlóan Bonnban született, és aki jó húsz évvel korábban meghívta Haydnt Angliába.) A szerzői rangsort még az V. és VI. szimfónia forradalmi vívmányai ismeretében is meg lehet érteni, hiszen a Hetedikben Beethoven valóban teljesen új módon közelítette meg a szimfóniaírást. Már nem volt szüksége semmilyen kimondott vagy kimondatlan asszociációra, mint amilyen a „sors” (ha elhisszük az erre vonatkozó legendát) vagy a „természet” a korábbi művekben: tisztán zenei eszközökkel is képes volt magas drámai hőfokot elérni. Beethoven „hősi periódusa” bizonyos tekintetben a Hetedikben éri el tetőpontját, de minden konkrét hősi utalás nélkül. A műben generációk sora érezte az élet és a szabadság féktelen és fenntartásmentes ünneplését. Míg például a Kilencedikben hosszú küzdelmet kell folytatni ahhoz, hogy végre megszólalhasson az Örömóda, a Hetedik kezdettől fogva örömöt és boldogságot sugároz, és ezt az optimizmust még a melankolikus lassú tétel sem tudja komolyan aláásni. Ennek az ellenállhatatlan hatásnak viszonylag egyszerű zenei magyarázata van: mind a négy tételben van egy-egy alapvető ritmikai képlet, amely minduntalan ismétlődik (a Scherzóban kettő is: egy a főrészben, egy pedig a központi triószakaszban). Az első tételben ez a ritmus a fülünk hallatára születik meg a lassú bevezetés és az Allegro közötti átmenetben. Aki valaha hallott rockzenét, tudja, mennyire magával ragadó tud lenni egy állandó ritmus. Beethoven persze ennél még sokkal többet tett, hiszen az állandó ritmus az éremnek csak egyik oldala, a másik a dallamok és harmóniák óriási változatossága – mintha egy egyenletes sebességgel száguldó jármű ablakán kitekintve egy állandóan változó, gyönyörű tájat figyelnénk. A „melankolikus” Allegretto, amely a szimfónia második tételét alkotja, a bemutató napja (1813. december 8.) óta a mű legnépszerűbb részének számít: már az első előadáson meg kellett ismételni. Alapritmusa egy olyan képlet, amelyet Beethoven korában gyakran templomi litániákban lehetett hallani német nyelvterületen (Schubert különösen szerette ezt a „tá-titi-tá-tá” formulát, sok kommentátor ezért „Schubert-ritmusként”

BEETHOVEN-MARATON

emlegeti). Bármennyi minden történik is a tétel folyamán – dúr középrész, ellenpontos imitáció – az alapritmus sohasem marad el túl sokáig. A Scherzo humoros jellege részben abból fakad, hogy az alapritmus itt, a többi tétellel ellentétben, aszimmetrikus csoportokba rendeződik; a triószakasz visszatér a szabályos periódusszerkezethez. Hasonlóan a IV. szimfóniához, a trió kétszer hangzik el (scherzo– trió–scherzo–trió–scherzo), mi több, a tétel végén Beethoven úgy tesz, mintha harmadszor is bele akarna kezdeni – csakhogy erre már nem kerül sor, és néhány energikus akkord véget vet a tételnek. A kirobbanó érzések a zárótételben hágnak a tetőpontra; a táncritmusok intenzitása itt szinte emberfölöttivé válik (ezért is nevezhette Wagner a tételt a „tánc apoteózisának”, „istenivé válásának”). Erről a tételről még Donald Francis Tovey, minden idők egyik leghíresebb zeneelemzője is kénytelen volt beismerni: „Itt meg sem tudom kísérelni a leírást.” Szerencsére a zene magáért beszél.

Fischer Iván 1983-ban alapította a Budapesti Fesztiválzenekart Kocsis Zoltánnal. Az együttes a kezdetektől az igényes muzsikálást és a közösség sokoldalú szolgálatát tűzte ki célul. Ma a világ tíz legjobb zenekara között tartják számon. A nemzetközi zenei élet legfontosabb fesztiváljain és koncerthelyszínein lépnek fel a bécsi Musikvereintól a New York-i Carnegie Hallig. A BFZ kétszer nyerte el a Gramophone-díjat, egyszer pedig Grammy-díjra is jelölték. Az együttes innovatív koncertjei (Autizmusbarát Kakaókoncert, Titokkoncert, Midnight Music, Concertino, TérTáncKoncert) világszerte egyedülállóak és híresek. A zenekar operaprodukcióit Fischer Iván vezényli és rendezi. Előadásaikat meghívták a Mostly Mozart Fesztiválra, az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválra és az Abu-Dzabi Fesztiválra is. Fischer Iván 2018-ban megalapította a Vicenzai Operafesztivált. Ritkán nyílik lehetősége valakinek arra, hogy megvalósítsa gyerekkori álmait. A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa először hirdettek amatőröknek karmesterpályázatot, melynek eredményeként Füzi Nóra korrepetitor (1. tétel), dr. Molnár András jogász (2. tétel), Szabó Péter csellóművész (3. tétel) és dr. Harkányi Árpád aneszteziológus (4. tétel) telt ház előtt vezényelheti a Beethoven-maraton zárókoncertjén a Fesztiválzenekart a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A műismertetőket írta: Laki Péter

BEETHOVEN-MARATON

INGYENES KONCERTEK Üvegterem

A részvétel előzetes regisztrációt igényel. Műsorvezető: Eckhardt Gábor és Vojtek Jan 13.30 Beethoven: g-moll szonáta gordonkára és zongorára, op. 5, No. 2 – I. tétel Kovács Anna – cselló, Király Ádám – zongora Beethoven: B-dúr trió klarinétra, gordonkára és zongorára, op. 11 – III. tétel Mészáros Dániel – klarinét, Yuya Mizuno – cselló, Souhei Yamagami – zongora Beethoven: a-moll szonáta hegedűre és zongorára, op. 23 Kökény Eszter – hegedű, Dani Imre – zongora 16.00 Beethoven: c-moll szonáta hegedűre és zongorára, op. 30, No. 2 – I. tétel Szabó Sára – hegedű, Hirling Bettina – zongora Beethoven: B-dúr vonósnégyes, op. 18, No. 6 Hévizi Virág, Vitályos Bence – hegedű, Koppán Kata – brácsa, Pap Henrik – cselló 18.00 Beethoven: An die ferne Geliebte (A távoli kedveshez) – dalciklus, op. 98 Bartos Barna – ének, Pogány Imola – zongora Beethoven: Adelaide, op. 46 Beethoven: La partenza, WoO 124 Katona Lóránt – ének, Pogány Imola – zongora Beethoven: Esz-dúr trió hegedűre, csellóra és zongorára, op. 1, No. 1 – II–III. tétel Várallyay Eszter – hegedű, Petruska Emma – cselló, Mikulík Márton – zongora 20.00 Beethoven: F-dúr cselló-zongora szonáta, op. 5, No. 2 – I. tétel Blahunka Flóra – cselló, Horváth Ábel – zongora Beethoven: G-dúr vonósnégyes, op. 18, No. 2 Korossy Vonósnégyes (a Weiner Leó Országos Kamarazenei Verseny I. díjasa) Tagjai: Korossy-Khayll Csongor, Tóth Kristóf – hegedű, Albert Julianna – brácsa, Devich Gergely – cselló

VETÍTÉSEK Előadóterem

11.00 Beethoven: Fidelio Operaelőadás két részben, 1. rész Közreműködik: Jonas Kaufmann (Florestan), Camilla Nylund (Leonore), Polgár László (Rocco), a Zürichi Operaház Kórusa és Zenekara Vezényel: Nikolaus Harnoncourt A Naxos engedélyével. 13.30 Beethoven: Fidelio Operaelőadás két részben, 2. rész A Naxos engedélyével. 16.00 Beethoven: Missa solemnis, op. 123 Ünnepi koncert két részben a drezdai Frauenkirche újbóli megnyitása alkalmából, 1. rész Közreműködik: Camilla Nylund – szoprán, Birgit Remmert – alt, Christian Elsner – tenor, René Pape – basszus, Drezdai Staatskapelle, a Drezdai Staatsoper Kórusa Vezényel: Fabio Luisi Az Euroarts engedélyével. 18.00 Beethoven: Missa solemnis, op. 123 Ünnepi koncert két részben a drezdai Frauenkirche újbóli megnyitása alkalmából, 2. rész Az Euroarts engedélyével.

BEETHOVEN-MARATON

Summary Entire libraries have been filled with attempts to explain the greatness of Beethoven's music. For more than two hundred years now, the composer's admirers have marvelled at his unique ability to say so much with just a few musical “words”, as well as at his bold innovations, which are nevertheless firmly rooted in the tradition he inherited. Yet in this age of global turmoil, another amazing characteristic of Beethoven's artistic legacy is timelier than ever. He was, without a doubt, one of the greatest optimists in the history of music, and he always preserved this optimism even in the midst of intense suffering – including the complete loss of his hearing. Beethoven was able to write an “ode to joy” in his Ninth Symphony, in which, through the words of Friedrich Schiller, he “embraced the millions” of humankind. Those words preoccupied him practically throughout his entire life, and he never lost the belief that difficulties could be overcome, darkness could be dispelled by light, and all conflicts could be resolved in harmony. This was the belief he expressed with extraordinary conviction in his music.

Beethoven was born in Bonn in 1770 and moved to Vienna, then the most important musical centre in Europe, in 1792. He quickly became known as one of the greatest keyboard virtuosos in the city and won the support of some of the most prominent aristocratic families in the imperial capital. His published compositions established him as the heir and successor to Mozart (who had died in 1791) and Haydn (with whom Beethoven studied for a while). His status as the greatest living composer was universally acknowledged during his lifetime, even though he encountered a great deal of hostile criticism for his radical innovations. With the deterioration of his hearing, he had to curtail, and eventually stop, his public appearances and increasingly led the life of a recluse. Beethoven's oeuvre is usually divided into three major style periods. The early period, which ends around 1800 with the First Symphony, shows the composer mastering the legacy of Haydn and Mozart and immediately putting his unmistakable personal stamp on the Viennese classical style. During his middle (â&#x20AC;&#x153;heroicâ&#x20AC;?) period, he composed some of his most iconic works (including the Fifth Symphony and the opera Fidelio) in which the themes of struggle and victory often dominated the musical ideas. After a few fallow years when ill health and personal difficulties significantly slowed down his output, he returned triumphantly with his extraordinary late style, producing the Ninth Symphony as well as the final sonatas and string quartets. Beethoven died in Vienna in 1827, at the age of 56. Our marathon this year, honouring the 250th anniversary of Beethoven's birth, offers a bountiful sample of his orchestral and chamber music from all three periods, as interpreted by some of the most eminent Hungarian musicians of our time. The programme will include six of the nine symphonies, a sampling of his sonatas for piano, violin and cello, as well as his ever-popular Septet. In this music, explosive energy and tender lyricism exist side by side, complementing each other and providing an incomparable sense of totality.

SUMMARY

Budapesti Fesztiválzenekar

Vezetőség Zeneigazgató: Fischer Iván Menedzser-igazgató: Erdődy Orsolya A menedzser-igazgató személyi asszisztense: Szántó Ildikó Produkciómenedzsment Művészeti tervezés: Julia Larigo* Operatív menedzser: Zöld Krisztina Operatív munkatárs: Szani Szolongo Turnémenedzser: Pócs Bence Turnészervezési munkatárs: Wolf Ivett Zenekari titkár: Melisko Krisztina Technikai vezető: Zentai Róbert Technikai munkatárs: Kathi Sándor, Siba István Szponzoráció és nemzetközi kapcsolatok Nemzetközi elnök: Martin Hoffmann* Fejlesztési vezető: Kolesár Krisztián Támogatói Klub: Deák Zsuzsanna* Kommunikáció és közönségkapcsolatok Kommunikációs vezető: Tossenberger Adél Marketingmunkatárs: Zeller Anna Kommunikációs tanácsadó: Váradi Júlia* Közönségkapcsolati vezető: Molnár Adél Közönségkapcsolati munkatárs: Máthé Kiss Simona Pénzügy Főkönyvelő: Maglódi Györgyné Könyvelés: Szalai Lászlóné Titkárság Titkársági asszisztens: Aranyosné Boros Angyalka * külsős tanácsadó

Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány

Elnök: Simor András Kurátorok: Besenyi Péter, Boros István, Alan Gemes, Heal Edina, Bernhard Hulla, Illés Gábor, Nicholas Kabcenell, Szecskay András, Sylvia Tóth, Varga Zoltán, Vámos György Tiszteletbeli kuratóriumi tag: Marschall Miklós Felügyelőbizottság: László Csaba (elnök), Jalsovszky Pál, Juvancz Beáta, Terták Ádám A Budapesti Fesztiválzenekar Egyesület elnöke: Bánffy Eszter A BFZ Alapítvány a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvény alapján külföldről támogatott szervezetnek minősül.

BEETHOVEN-MARATON

A BFZ Támogatói Klubjának tagjai a 2019/20-as évadban

A karmester köre – arany fokozat 220volt.hu Walter Katalin

A karmester köre – ezüst fokozat

Bernhard Hulla, Illés Gábor, Nicholas Kabcenell, Simor András, Szecskay Ügyvédi Iroda, Sylvia Tóth, Vámos György dr., Hubertus von Wulffen

A karmester köre – bronz fokozat

Stephen Benko, Bojár Gábor és felesége, Zanker Zsuzsanna dr., Élő Nóra, Göcző József és Göczőné Magyar Andrea

Arany mecénás fokozatú támogatók

Bottka Erzsébet dr. és Feldmájer Péter dr. ‫אליעזר יצחק בן אברהם‬, John Farago, Ferjentsik Miklós dr., Juhász Zoltán hangszerészmester, Meinczinger-Krug, Zsuzsanna és Krug Armin, Mosonyi Ágnes, Rényi Andrea és Straub Elek, Szelényi Iván, Varga Júlia, Zsámboki Gabriella dr.

Ezüst mecénás fokozatú támogatók

Arriba Taqueria, Balázs Árpád és Dénes Andrea, Bognár Péter – Vaya Travel Kft., Richard Brasher, Bródy Péter dr. és Ildikó, Csépe Valéria dr., Csík Gabriella dr., Garai Ferenc és Győri Zsuzsanna dr., György Pál dr. és Simon Ágnes, Jalsovszky Ügyvédi Iroda, Kertész Gabriella dr., közjegyző, Kiss Viktor dr., Kohlrusz Milán és Szabó Dária, Köves Ildikó és Sparing László, Lányi Zoltán dr. ügyvéd, Lengyel Péter, Marschall Miklós, Mártonfi Attila, Mécs Endre, Mészáros János és Mészárosné dr. Bende Hedvig Mária, Nyitrai István, SBGK Ügyvédi Iroda, Szamosi Katalin dr., Sólyom Éva dr., Steiner László, David és Petra Thompson, Varga Ildikó dr., Varsányi Katalin és Pál, Vihar Judit dr., Zoltán Ágnes és István

Bronz mecénás fokozatú támogatók

Bacher Gusztáv, Bakró-Nagy Marianne, Barta Péter, Beghetto Klára, Berger Györgyné, Boros István, Bőcs Ferenc, Burger Balogh Ingeborg, Csillag György dr., Drexler Miklós, Egervári Gábor dr., Eliason James és Maria, Gergely Pál dr., Fortuna Galéria,

Göncz Kinga és Benedek László dr., Gyarmati György, Hanák Gábor, Hancz László és Mester Éva, Havass Miklós, Horváth Ágnes dr., Horváth Jánosné dr. és Fekete István, Huebner Suzanne és Charles, Kalmár György, Kelemenné dr. Visky Katalin, Király Éva, Király Júlia, Komáromy Péter dr. és Pollák Katalin dr., Kökény Mihály dr. és Stiller Mária, Lantos István dr., László András – Professional Orvosi Kft., Richard Lock, Markovich György dr., Molnár Gábor dr., Németvölgyi Ágnes, Pre-Tax Kft. – Kertész István, Sáfár László dr., Salgó Judit, Sápi Lajosné, Sik Endre és az unokák, Soltész + Soltész Kft., Somfai Éva dr. – Somfai és Társai Iparjogi Kft., Surányi Sándor és Sándorné, Szántó Csaba, Szauer Péter, Szegvári Mária dr., Székely Zoltán, Szilágyi Béláné, Szilágyi Éva és Horváth Péter, Szőke Helga és András, Tóth Gábor és felesége, Vámos Tibor, Zachár Zsófia + 2 anonim támogató

Arany fokozatú támogatók

Bakonyi Árpád Móric dr. és felesége, Bálint Andrásné dr., Bánáti Mária, Barna Judit dr., Barta Pál, Batta Mária, Bittner Péterné, Dögei Anna, Eisler Péter dr., Felkai Tamás, Gala Tours, Garics Zoltánné, Gerő Katalin dr., Karl Philip Hall, Hargitai Tibor, Holéci József, Juvancz Beáta, Kelemen László dr., Kiss Erzsébet, Kocsány János, Kraici Márton és Kraiciné dr. Szokoly Mária, Lantos Mihály és Berkes Zsuzsanna dr., László Attila, Madách Zsuzsánna, Mészáros Balázs, Nyárádiné dr. Szabady Judit, Paksy László dr., Pálfia Judit dr., Reich Tamás, Cash Back Hungary Kft., Soltész Anikó dr., Somogyi Éva és Horváth László, Spohn Ferenc, Szabó & Szomor Ügyvédi Iroda, Szever Zsuzsanna dr. és Dalos Mihály, Szigeti Éva dr., Tanos Zsuzsa, Tárnok Gyöngyi, Tátrai Ágnes + 6 anonim támogató

Ezüst fokozatú támogatók

Alföldi István, Ambrus Ágnes dr., Apáthy István, Bálint Péter, Bárd Anna, Barta Éva, Beck Éva, Benedek Andor, Benedek János, Bérczi Gábor, Berényi Gábor és Pető Katalin dr., Bertalan Éva dr., Böszörményi Katalin dr., Csanádi Judit, Csernay László dr., Csomós András, Dévai Tibor és felesége, Esztervári Adrienn, Falus András dr., Farkas Gábor, Feldmájer Ágnes és Sándor, Feldmájer Máté, Földényi Éva, Füredi Gábor, Galambos Imréné dr., Gálosi György, Gálosi Juli, Géta Center Kft., Gordon Pál, Goszták Mária és Madaras Olga, Greiner Ákos, Gyöngy István, Gyulai András, Halász Anna, Halász Gábor dr., Hegedűs Andrásné, Hegyes Erzsébet dr. és Szolnoki Gábor, Hornung Hajnalka és János, Horváth Anna, Horváth István dr., Horváth László, Horváthné Szakonyi Mirella, Hőnig Gábor, Ihász Márta és Spollár József, Jáger Gyula, Kabódi Erzsébet, Kabódi Ferenc,

BEETHOVEN-MARATON

Kabódi Mátyás, Kádi Anna, Keviczky László, Kiss Attila, Komlósi Zsolt, Kőszegi László, Kutas Magdolna, Ladányi Viktória, Lázár József, Lebhardt Imre, Lövenberg Gábor és Radó Julianna dr., Makai Katalin dr. és Ungár János, Malatinszky István, Márton János, Matskási István dr., Mohácsi Endréné, Mosonyi Annamária dr., Nagy István, Nagy Mária Éva, Ottó Mária, Patkós Katalin, Patyánik Mihály dr., Péley Bernadette, Pelle Gáborné, Prágai Éva, Ráduly-Kiss Sarolta Ilona, Révai Péter dr., Rimanóczy Zoltán, Rónai Tiborné, Sitkei Éva dr., Sivó Róbert, Szabó Klári, Szentesi Péter dr., Szent-Martoni Mária, Szűcs András, Tábor István dr., Tátrai Zsuzsanna, Theatrum Mundi Irodalmi és Színházi Ügynökség, Geoffrey Thomas, Tihanyi Ferenc, Tokaji Nagy Erzsébet, Tolcsvai Rózsa, Torma Kálmán, Tóth Katalin, Tóth Kinga, Tóth Mihály és neje, Valis Éva Márta, Váradi János, Váradi Mónika dr., Varga Péter, Várkonyi Vera dr., Végh Józsefné, Veress Mariann, Vígh János, Vörös Imre, Zeidler Gerdné,+ 13 anonim támogató

Bronz fokozatú támogatók

Abonyi Iván dr., Ábrahám Zoltán, Agócs Ágnes, Alaxai Rózsa, Almási Józsefné dr., Andrási Andor és Pusztai Éva, Árvay Jánosné, Bakainé Kisfügedi Tünde, Bálint Ferencné, Balogh Edit, Baltay Mária, Banai Endréné dr., Bánki Ervinné, Baranyi Éva dr., Barczikay László, Barsi Gusztáv dr., Benczédi Krisztina, Benkő Judit dr., Berecz József, Boda Zsuzsanna, Bodor József, Bogdán Istvánné, Bognár Béla dr., Bolyó Ilona Aranka dr., Borissza József, Bölöni Eszter, Bumberák József dr., Buzás Viktória, Csák Gábor, Csillag Beáta, Csurgó Ottóné dr., Danziger György dr., Deák Ágnes, Deák János, Dorogi Gabriella, Dósai Tamara, Duba Andrea dr., Erdős Erzsébet dr., Fáberné Fejes Katalin és Fáber András, Fábián András, Falus Péter, Faragóné Ható Katalin, Fehéregyházi Zsuzsa, Feldmájer Györgyi és Benedek Zsolt, Félegyházi Pál, Félix László, Földes Iván dr. és Zsuzsa, Francsicsné dr. Czinege Erzsébet, Gadzsokova Kraszimira, Gál Mátyásné, Gál Nóra dr., Gallasz József, Garai Anikó, Genti György dr., Gerő Judit, Gerő Zsolt dr., Gervai Judit dr., Gidáli Júlia dr., Glatt Gábor, Guti Péter, Gyarmati Béla, Gyulai József dr., Halász Péterné, Halbrohr Pál, Halmágyi Gyöngyvér, Halmos Judit és Magyar Mihály, Hámori Ferenc, Harsányiné Séllyei Ágnes, Havas Ágnes, Havas István dr., Havas Katalin, Hegyközi Ilona, Heller Judit, Herczeg Ferenc, Hetényi Ágnes, Hollós Sándor dr., Horváth István dr., Inkei Péter, Jáki János, Jakob Károly, Jankó Katalin, Jászberényi Hanna, Jenei Gábor, Jeney Sarolta, Kálmán Istvánné dr., Kappelné Haraszty Noémi, Kardos István, Kárpáti András, Kárpáti Margit, Kelemen Antal, Kelemen Zsolt, Kerékgyártó Kálmán, Kerényi Gyula,

Kertész Zsuzsanna dr., Keve Károly, Kis Ádám, Kiss Balázsné, Kiss Lászlóné, Kitzinger Dávid, Klinga Ágnes, Kneisz Ferenc, Kondor András, Kónya Albert, Kónya Katalin dr., Korodi Mihály és Magyar Zsuzsanna, Kósa Jánosné, Koszorú Lajos, Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Kovács Zsuzsanna dr., Kriston József dr., Láner Judit, Lantos Gáborné dr., Lehel Erzsébet Katalin, Lendvayné dr. Győrik Gabriella, Lévai Judit dr., Liliom Károly, Lovas Jánosné, Maár Judit dr. és Krokovay Zsolt dr., Major György dr., Máté András, Matos Lászlóné dr., Meitner Tamás, Meleghegyi Józsefné, Mélykuti Ilona, Mészáros Sándorné, Mezei Katalin, Molnár Gáborné, Monoki Klára, Muth János, Nagy Ákos, Nagy Boldizsár, Nagy Ervinné, Nagy Gábor, Nagy Judit dr., Németh Zsófia, Novák József György, Pallag Tibor, Pálné Kutasi Éva és Banász Andrásné, Palotai Valéria, Pankotai Csaba, Pankotainé Lux Margit, Pável Iván dr., Pernesz Péterné, Pethő Anna dr., Petrucz György, Petur Márta, Pongó Judit, Rácz Zsuzsanna, Rózsa Gyula, Rudas Jánosné, Rutkai Ágnes, Sáfár Judit, Schaffler György, Sikóné dr. Horváth Ágnes, Simon Erzsébet, Soltész András, Solti bérletesek baráti köre (Sáska Géza, Wollák Katalin és Laki Mihály), Süveges Márta dr., Szabó Márta, Szabó Piroska dr. és Oláh Ruben dr., Szabóné Farkas Anikó, Székely Anna, Székely Józsefné dr., Szekeres Sándorné, Szepesi László, Sziráki Edit, Szomor Márta és Rimanóczy Kálmán, Szőke Marianna, Szőnyi Péterné, Szörcsei Zsuzsa, Sztrinkai László dr., Tardos Julianna, Thuróczy Györgyné dr., Török Ilona, Törökné Halász Zsuzsanna, Ujvári Tibor, Ungár Péter, Vajda János és Radnai Mónika, Vajda Julianna dr., Váradi Balázs, Varga Pál, Varga Veronika, Várnai Györgyi dr., Várnai Magdolna és Kajtár István dr., Vass Gabriellam, Vassné Mátyók Tinka, Vaszkó Márta, Vidák Jánosné, Volenszky Paula, Wéber László és Arányi Zsuzsanna dr., Zelczerné Déri Erzsébet, Zoltai Józsefné dr. + 48 anonim támogató

BEETHOVEN-MARATON

Bellini: Az alvajáró

Szereplők: Mirco Palazzi, Zuzana Marková, Konu Kim, Zemlényi Eszter, Simon Krisztina, Dobák Attila, Kozmér Alexandra Közreműködik: Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté), Pannon Filharmonikusok Vezényel: Riccardo Frizza Az előadás a Müpa, a Pannon Filharmonikusok és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. koprodukciója. Zuzana Marková Fotó © Henry Fair

2020. február 9., 11.

Ute Lemper: Randevú Marlenével

Közreműködik: Vana Gierig – zongora, Romain Lecuyer – nagybőgő, Cyril Garac – hegedű, Matthias Daneck – dobok

2020. február 13.

Budapesti Fesztiválzenekar

Közreműködik: Gerhild Romberger – ének Vezényel: Fischer Iván Mahler

2020. február 15., 16., 17.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Haydn Philharmonie

Vezényel és szólót játszik: Nicolas Altstaedt

Budapesti Fesztiválzenekar

Közreműködik: Patricia Kopatchinskaja – hegedű Vezényel: Fischer Iván R. Strauss, Sibelius, Mahler

2020. március 19., 20., 21.

Budapesti Fesztiválzenekar

Közreműködik: Yeol Eum Son – zongora Vezényel: Dmitrij Kitajenko Rachmaninov, Sibelius

előzetes,

AJÁNLÓ

Playlistről a Müpába.

Kösse össze Müpa- és Spotify-fiókját, hogy elsők közt értesülhessen róla, ha kedvence a Müpába érkezik! mupa.hu

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

A BFZ állami támogatói: Emberi Erőforrások Minisztériuma

A Müpa stratégiai partnere: stratégiai médiapartnere:

támogatója: az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra A szerkesztés lezárult: 2020. január 23. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!