2021. SZEPTEMBER 26.
TANÚHEGYEK
AZ EL NEM FELEJTETT MAGYAR NÉPDAL SZÁZ ÉVE 1
mupa.hu
26 September 2021 Festival Theatre
WITNESSES
100 YEARS OF UNFORGETTABLE HUNGARIAN FOLK SONG Featuring: Fonó Band: Andrea Navratil – vocals Tamás Gombai, Márton Pusko – violin Gergely Agócs – vocals, recorders, bagpipes, tárogató Sándor D. Tóth – viola, gardon Bálint Tárkány Kovács – cimbalom Zsolt Kürtösi – double bass Guest artists: Ilona Holec, Zsuzsanna Mikle, Rozália Gyepes – vocals (Alsóbodok/Dolné Obdokovce, Zoboralja Region, Slovakia) István Bastyúr – vocals (Szilice/Silica, Gömör Region, Slovakia) Béla Dobcsák – vocals, clarinet (Szomotor/Somotor, Bodrogszentes/Svätuše, Bodrogköz Region, Slovakia) Mrs. Erzsébet Dezső Kádár – vocals (Magyarszovát/Suatu, Mezőség Region, Transylvania, Romania) Dezső Tankó – vocals, recorder, Eszter Tankó – vocals (Gyimesfelsőlok/Lunca de Jos, Gyimes Region, Transylvania, Romania) Katalin Kaló – vocals (Inaktelke/Inucu, Kalotaszeg Region, Transylvania, Romania) Tibor Burján – vocals, recorder (Nyárádszentbenedek/Murgești, Nyárád Valley Region, Transylvania, Romania) Károly Kokas, László Kokas, János Kokas – vocals (Nagypalád/Velika Palaď, Tiszahát Region, Ukraine) Anna Csizmadia Sr., Anna Csizmadia Jr. – vocals (Kupuszina/Kupusina, Bácska Region, Serbia) Mrs. Mária Pozsár Kovács, Mrs. Ilona Pasztovics Deák, Mrs. Ilona Izsák Kovács – vocals, István Szántó – viola tambura, János Izsák – bass tambura (Kórógy/Korod, Szerémség Region, Croatia) Dancers of the „Száz év vagány” Production (director: István Berecz)
The English summary is on page 10.
2
2021. szeptember 26. Fesztivál Színház
TANÚHEGYEK
AZ EL NEM FELEJTETT MAGYAR NÉPDAL SZÁZ ÉVE Közreműködik: Fonó Zenekar: Navratil Andrea – ének Gombai Tamás, Pusko Márton – hegedű, hegedűkontra Agócs Gergely – ének, furulyák, duda, tárogató D. Tóth Sándor – brácsa, ütőgardon Tárkány Kovács Bálint – cimbalom Kürtösi Zsolt – bőgő Vendégek: Holec Ilona, Mikle Zsuzsanna, Gyepes Rozália – ének (Alsóbodok – Zoboralja, Felvidék) Bastyúr István – ének (Szilice – Gömör, Felvidék) Dobcsák Béla – ének, klarinét (Szomotor, Bodrogszentes – Bodrogköz, Felvidék) Dezsőné Kádár Erzsébet – ének (Magyarszovát – Mezőség, Erdély) Tankó Dezső – ének, furulya, Tankó Eszter – ének (Gyimesközéplok – Gyimes, Erdély) Kaló Katalin – ének (Inaktelke – Kalotaszeg, Erdély) Burján Tibor – ének, furulya (Nyárádszentbenedek – Marosszék, Erdély) Kokas Károly, Kokas László, Kokas János – ének (Nagypalád – Nagyszőlős, Kárpátalja) id. Csizmadia Anna, ifj. Csizmadia Anna – ének (Kupuszina – Bácskai Duna mente, Vajdaság) Pozsár Illésné Kovács Mária, Pasztovics Andrásné Deák Ilona, Izsák Jánosné Kovács Ilona – ének, Szántó István – brácsatambura, Izsák János – basszprímtambura (Kórógy – Szerémség, Szlavónia) a „Száz év vagány” produkció táncosai Berecz István vezetésével
3
A Fonó Zenekar tavaly a trianoni békeszerződés százéves évfordulójára különleges produkcióval készült: Tanúhegyek című estjére azokat a határon túli mestereket hívta vendégnek, akik máig képviselik környezetük magyar hagyományait. A pandémia miatt az előadást akkor el kellett halasztani, most azonban végre sor kerülhet rá. Kerülve a pátoszt és a hamis önsajnálatot, azt szeretnék megmutatni, hogy a szomszédos országok magyarlakta régióiban a magyar népdal, illetve a hangszeres magyar népzene még mindig az élő hagyomány része. A bartóki koncepciónak megfelelően az előadás a magyar népzene értékei mellett a szlovák, az erdélyi román, illetve a ruszin hagyományos zenei kultúra autentikus teljesítményeit is bemutatja. Agócs Gergellyel, a Fonó Zenekar vezetőjével beszélgettünk. A Tanúhegyek című produkciót kifejezetten Trianon évfordulója hívta életre, vagy ez csak alkalmat kínált a tematikus est megszületéséhez? A zenekar tagjai – persze eltérő mértékben – rendszeresen járnak gyűjteni, ezért kifejezetten törekszünk arra, hogy a terepen szerzett tapasztalataink lemezeinken és fellépéseinken érzékelhető minőséggé formálódjanak. Koncertjeinkre már korábban is hívtunk hagyományőrző pásztorokat, parasztasszonyokat, falusi cigányzenészeket, de régóta szerettünk volna egy olyan reprezentatív koncertműsort összeállítani, ahol mestereinkkel közösen muzsikálhatunk. A trianoni békediktátum századik évfordulója jó apropó volt ahhoz, hogy hozzáfogjunk ennek megvalósításához. Annál is inkább, mert szerintünk a világ és saját magunk felé is üzenete van annak, hogy a határon túli magyarlakta területeken ma is él a népdal. A történelem furcsa fintora, hogy a szomszédos országokban élő magyarság az évszázados elszakítottság miatt talán egy fokkal jobban ragaszkodik ehhez az örökséghez, mint a megmaradt Magyarország területén lakók, akik számára egyértelmű, hogy magyarok, és az élet minden területén magyarul beszélhetnek. A határon túli magyarok számára azonban a népdal különlegesen fontos kifejezőeszköze azoknak az érzéseknek, amelyek többek között a nemzeti identitást is hangsúlyozzák, még ha egy ember identitása rendkívül összetett tudatforma is, hisz mindenkinek van egyéni, nemi, családi, közösségi, szakmai vagy regiFotó © Pályi Zsófia, Müpa onális identitása is. A múltban a kulturális identitás 4
erősen kapcsolódott a valláshoz, a közösséghez, a régióhoz, a tájhoz, a településhez. Ezeken keresztül, ezek összekapcsolódásaként, betetőződéseként alakult ki az a tudatforma, amelyet ma nemzeti identitásnak nevezünk. A határon túli területeken Ön szerint mennyire egységes ez a nemzeti identitás? A nemzeti identitás értelemszerűen mindenütt más és más elemekből építkezik, de mindenütt kapcsolódik egy közös származástudathoz is, mely felmenőink életteréhez, tehát egyes konkrét régiókhoz kötődik. A magyar nemzetkoncepciót a 19. században átformálták, s a hangsúlyt a rendi-nemesi elvről nyelvi-kulturális alapokra helyezték át. A nemzeti identitás abban az időben a lokális identitásokból épült fel, amelyek új tartalmakkal töltötték meg a nemzet fogalmát. Ebben a műsorban nemcsak azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy hagyományőrző emberek még mindig élnek és még mindig tudnak magyar nyelvű dalokat énekelni, hanem azt is, hogy a magyar nyelvű dalok egy gyimesi csángó esetében teljesen mások, mint egy zoboralji magyar esetében. Azt is szeretnénk megmutatni, hogy ezek milyen csodálatos gazdagságban tárják elénk a hagyományos magyar műveltséget. Ha a nyelvet kivéve kultúránk minden rétege globalizálódik – beleértve a zenét is –, akkor a magyarság fogalma üres fintor marad. Sem ezt nem szabad megengedni, sem azt, hogy lokális értékeink leszűküljenek arra a kínálatra, amelyet egy-egy iskolai népdalóra felmutat. A hetvenes évek elején szárba szökkenő táncházmozgalom tagjai szintén a határon túl csodálkoztak rá arra a mintára, amelyről úgy gondolták, Magyarországon már elveszett. Aztán fokozatosan bővültek az ismeretek, színesedett a paletta. Ezek szerint közel ötven év után sem értünk el oda, hogy mindez megfelelően jelenjen meg a hazai közoktatási rendszerben? A jelenleg használatos módszertani segédanyagok az eltűnő vasi, zalai, nyírségi, nógrádi lokális identitás helyett egy különböző tájegységekből kiszakított és egybegyúrt masszát kínálnak. A Debreceni Egyetem hajdúböszörményi gyermeknevelési és gyógypedagógiai karának oktatójaként magam is tapasztalom: a jövő óvónői sem tudják, hogy a „Kis kece lányom…” vagy a „Tavaszi szél vizet áraszt…” kezdetű, közismertté vált népdalok honnan származnak. Honnan vesszük a bátorságot, hogy az eltűnő nyírségi vagy nógrádi identitást zalai vagy moldvai csángó elemekkel próbáljuk újraépíteni? Szerintem ezeket az identitásrétegeket még fontosabb megtartani, mint magát a nemzeti identitást, mert utóbbi az előbbiekre épül. Ha ezeket a műveltségelemeket a helyükre tudjuk tenni, akkor nem lesz kérdés, mitől vagyunk magyarok. Sokan azt mondják, a népdalok a múlthoz kötődnek, rég letűnt állapotokat konzerválnak… Érdekes, hogy a klasszikus zene esetében mindez fel sem merül – senki sem szeretne Johann Sebastian Bach partitúráiba későbbi korok harmóniakészletéből származó akkordokat írni –, 5
a hagyományos kultúra kapcsán mégis sokszor szembesülünk a váddal, mely szerint konzervet készítünk. Pedig e logika alapján – hogy egyik fiatalkori kedvencemet említsem – Jimi Hendrix zenéje is konzerv, ráadásul esetében már nem is pusztán a dallamvonalat tartjuk a számunkra fontos érték hordozójának, hanem annak a konkrét pillanatnak a hangfelvétel útján történt rögzítését, amelyben az előadó megnyilatkozott. A kultúra újraalkotásának legjobb módszere mégiscsak a mintakövetés. Mestereinket azért hozzuk ide, hogy élő valójukban mutathassák meg tudásukat, és ne iskolai tananyagként énekeljenek népdalokat, hogy így bizonyítsuk: ez élő kultúra, a jelen szerves része. Kirekesztés lenne őket a múltba száműzni. Mennyire tesz hozzá többletréteget az esthez, hogy a zenekarból többen a határon túlról érkeztek? Ön például a Felvidéken született. Általunk a zenekarnak valóban különleges kapcsolata van a határon túli magyarsággal. Nem beszélve arról, hogy mindannyian imádjuk az erdélyi, moldvai vagy délvidéki muzsikát. A Vajdaságból egyébként kiváló közreműködőket hívunk az estre, de nemcsak onnan, hanem a szlavóniai szórványtelepülések egyikéről, Kórógyról is érkeznek hagyományőrző mesterek. Ezzel hangsúlyozzuk, hogy számunkra ők is ugyanolyan fontosak. Azáltal, hogy mi is megtapasztaltuk a kisebbségi létet, valóban sorstársainknak tekintjük őket. Rokonszenves, hogy a műsorban nemcsak magyar népdalok hangzanak el, hanem lesznek benne zenei idézetek a Kárpát-medencében élő népek hagyományos kultúrájából is. Miért tartották ezt fontosnak? A trianoni békediktátummal kapcsolatban sok, ma élő magyarban is ellenszenv fogalmazódik meg a szomszéd népekkel szemben. Magam elsősorban azokra a politikusokra haragszom, akik száz évvel ezelőtt ezt a szégyenteljes döntést meghozták, de egyrészt úgy látom, maga a döntés elsősorban nagyhatalmi érdekeket szolgált, és ennek az akaratnak az akkor újonnan keletkező vagy gyarapodó országok csak haszonélvezői voltak, másrészt azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nincs okunk neheztelni azokra a népekre, amelyek velünk együtt éltek a magyar királyság területén. Az ő véleményüket ugyanúgy senki sem kérdezte meg. Ha megkérdezte volna, szerintem a többség a status quo fenntartására adta volna szavazatát. Ahogy Sopron példája be is bizonyította, hogy még egy német többséggel rendelkező város is visszakívánkozott a magyar haza kebelére. Azért a Kárpát-medencében nem volt mindig problémamentes a népek egymás mellett élése… Azokat az ellentéteket alapvetően kívülről szították, korbácsolták. Hogy mást ne mondjak, a Rákóczi-szabadságharc leghűségesebb katonái ruszinok voltak, akik egyébként történelmük során soha nem helyezkedtek szembe a magyarokkal. De említhetnénk 1849 egyik legfényesebb győzelmét, a branyiszkói ütközetet is, ahol a magyar honvédség zömét a környékről 6
verbuvált szlovák fiatalok adták. A sereget ráadásul az angol Guyon Richárd vezette. Szép szimbóluma ez az összetartozásnak, amelyről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ezért is gondolom, hogy egy ilyen műsorban legalább néhány villanás erejéig meg kell idézni a szomszéd népek kultúráját. A magyar közönség megérdemli, hogy találkozzon vele, és ezáltal ezekre az összefüggésekre is felhívjuk a figyelmet. Mit szólt hozzá, amikor magyar mintára a szlovákoknál is elindult a táncházmozgalom? E folyamat kialakulásában közvetve magam is részt vettem, hiszen 2002-ben a Hagyományok Háza munkatársaként szerveztem a visegrádi együttműködés országainak folklórfesztiválját, ahol hajnalokig tartó beszélgetésekben tervezgettünk azokkal a szlovák fiatalokkal, akik azóta a szlovák táncházmozgalom meghatározó figurái lettek. Kifejezetten bátorítottam őket a magyar mintára szervezett szlovák táncházak beindításában. Ma ott tartunk, hogy a szlovák néptánctáborokban budapesti kollégákat kérnek fel, hogy például kalotaszegi magyar táncokat tanítsanak, vagy hogy meghívják a szászcsávási bandát, és annak muzsikájára mulatnak. Ezek a fejlemények is azt a meggyőződésünket erősítik, hogy az ő kultúrájuk értékeit is bátran fel kell mutatnunk egy olyan koncerten, amilyen a mostani. A Tanúhegyek egyszeri alkalom lesz? Abban a látványos, reprezentatív, táncosokat és lézertechnikás vetítést is felvonultató formában, ahogy a Müpában megvalósul, egyszeri alkalom lesz. A produkció kompaktabb, hagyományőrző énekes mestereink többségét felvonultató változatát szándékaink szerint később bemutatjuk a határon túli területeken (Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Kassa, Komárom) és más magyarországi városokban (Debrecen, Pécs, Kecskemét) is. A Müpában adott est hanganyagából CD-t is szeretnénk készíteni. A koncertfelvétel lehetősége a mi műfajunkban adná magát, mégis viszonylag kevesen élnek vele. Úgy vélem azonban, vagyunk olyan rutinos muzsikusok, hogy a színpadon is ugyanolyan teljesítményt nyújtsunk, mint a stúdióban, sőt. Úgy gondolom, a színpadon olyan érzelmi többlettartalmak jelennek meg, amelyek stúdiókörülmények között nehezen csalhatók ki az ember lelkéből. A Fonó Zenekar idén huszonnégy éves, de ezt a nevet csak 2002-ben vették fel. Hogy is van ez? 1997-ben még Hegedős néven, a Honvéd Táncegyüttes kísérő folkzenekaraként indultunk, és ezen a néven muzsikáltunk tovább azután is, hogy többen munkahelyet váltottunk, és átkerültünk a Hagyományok Házába. A Honvédban nem sokkal később jelezték, hogy ez számukra kényelmetlen, 2002-ben pedig, az új lemez készítésekor a Fonó Records vezetője, László Sándor felvetette, miért ne lehetnénk a Fonó – úgymond – házi zenekara. Végül is több áthallással felruházott fogalom ez. A lemez aztán akkora sikert aratott, hogy Európa akkori, egyik legnagyobb példányszámú zenei szaklapja, a párizsi Le Monde de la Musique nekünk 7
ítélte a Choc de l’Année, azaz „Az év szenzációja” díjat. Jó társaságba kerültünk, Cecilia Bartoli és a Londoni Szimfonikusok mellé, egyedüliként a musique traditionelle kategóriából. Persze a névválasztás nem jelentette azt, hogy rendszeres klubbal vagy táncházzal jelentkeztünk volna az intézményben. Az egymást váltó igazgatók különböző módon viszonyultak hozzánk, de a jó kapcsolat nem szakadt meg. Az utóbbi években kifejezetten projektekben gondolkodnak. Miért érzik ezt fontosnak? Ma már önmagában kevés, ha az ember jól muzsikál. A művészet abban különbözik a szórakoztatóipartól – amelyet persze tisztességesen is lehet művelni –, hogy nemcsak elkápráztatni, hanem eszméltetni is akar. Produkcióinkban mindig egy-egy konkrét problémára igyekszünk felhívni a közönség figyelmét. Ilyen volt például 2012-ben a Vadbarokk, amelyben azt kívántuk hangsúlyozni, hogy a magyar hagyományos kultúra képes volt átvenni, asszimilálni azokat a nyugatról ideérkező kulturális hatásokat, amelyeket maga a Nyugat sem tudott szervesen beépíteni a maga hagyományos kultúrájába. Legfeljebb a hegedűt emelték át, de a vonós hangszerek együttműködésére épülő, tehát a barokk kamarazene folklorizált változataként megjelenő formációk csak itt, a Kárpát-medencében váltak a hagyományos kultúra szerves részévé. Így ha valakit érdekel, hogy Bach művei miként, milyen stiláris keretben, illetve hangszeres megfogalmazásban szólalhattak meg a maguk idejében, akkor érdemes meghallgatnia a bonchidai zenekart vagy a rimakokovai zenészeket. Hasonló üzenetet hordozott Atyai ág című produkciónk is, amely Kodály Zoltán mondása – „egyik kezünket még a nogajtatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina” – alapján mutatta be a magyar népzene más, keleti irányú kapcsolódásait. És természetesen a Müpa színpadán is bemutattunk néhányat azon produkcióink közül, amelyeket mi „közelítéseknek” nevezünk. Ilyenkor megesett, hogy más zenei műfajokban tevékenykedő kollégáink – például Gerendás Péter, Nagy Feró vagy Bornai Tibor – számait hangszereltük át népzenei hangzásra. A műfajok közelítését céloztuk meg akkor is, amikor a kiváló jazzénekessel, Spitzer Gyöngyi Somával, a hegedűművész Szabadi Vilmossal, az Ensemble Justiniana operatársulattal, Gulyás Márta zongoraművésszel vagy a Musica Profana régizene-együttessel, illetve más művészeti ágak reprezentánsaival – színészekkel: Bubik Istvánnal, Rudolf Péterrel; költőkkel: Kányádi Sándorral, Tőzsér Árpáddal, Hizsnyai Zoltánnal; írókkal: Temesi Ferenccel és Závada Pállal – dolgoztunk együtt. Mindig arra törekedtünk, hogy a magyar művészet egyetemes üzeneteit ilyen közelítések formájában is tolmácsoljuk, mert szerintem ennek a bizonyos eszméltetésnek az alfája és ómegája éppen az, hogy minél szélesebb merítésből minél jobban meg tudjuk ragadni azokat a kérdéseket, amelyek annak a világnak a gondolkodását mozgatják, amelyben mindennapjainkat éljük. Az interjút készítette: Jávorszky Béla 8
lisztunnep.hu 9
SUMMARY In 2020, Fonó Band came up with a special production to mark the one hundredth anniversary of the Treaty of Trianon: for their concert Witnesses, they have invited as their guests masterful ethnic Hungarian musicians from the surrounding countries who to this day continue to preserve the Hungarian traditions of their respective regions. The pandemic forced them to postpone the performance then, but now it can finally take place. Dispensing with pathos and false self-pity, they aim to show how, in those areas outside the borders of Hungary that are inhabited by Hungarians, their folk songs and instrumental folk music remain a part of the living tradition. In keeping with Bartók’s concept, the performance will also break away from presenting treasures of Hungarian folk music at various points to offer an authentic example of each Slovak, Transylvanian Romanian and Rusyn traditional musical culture. As Gergely Agócs, head of the Fonó Band put it, “We had already invited shepherds, peasant women and village Gypsy musicians who maintain the old traditions to past concerts of ours, but we have long wanted to put together a representative concert programme in which we play music together with our teachers. The hundredth anniversary of the Trianon peace dictate, however, presented a superb occasion to realise this ambition. All the more so because we believe that there lies a message to the world and our own selves in the fact that folk song is still alive in the areas outside of our borders that are inhabited by ethnic Hungarians. It is an ironic twist of history that the Hungarian populations dwelling in the neighbouring countries, as a result of the century of separation, have perhaps remained slightly more attached to their heritage than those in the territories that stayed part of the country, for whom there is no doubt about their ethnic identity and where people can conduct every aspect of their lives speaking Hungarian. For the Hungarians in the surrounding countries, however, folk song is a highly important means for expressing those feelings that emphasise a sense of national identity, among other things.” As to the question of whether Witnesses will be a one-off concert, Agócs says, “In the spectacular and representative form featuring dancers and laser technology that we are bringing to Müpa Budapest, it will be a one-time event. It is our intention to later on stage a more compact version of the production that features most of these singers who have kept up and taught us the old traditions in other cities both inside Hungary – Debrecen and Kecskemét – and in Romania and Slovakia – Sfântu Gheorghe, Târgu Mureș, Odorheiu Secuiesc, Košice and Komárno. We would like to make a CD out of the material we record at the Müpa Budapest concert, as live material produces an emotional boost that is difficult to produce in the studio.”
10
ELŐZETES AJÁNLÓ
2021. szeptember 29.
LITTLE G WEEVIL BAND PLAY ON LEMEZBEMUTATÓ Little G. Weevil Fotó © Nagy János
2021. október 1., 2.
PÉCSI BALETT: VASARELY-ETŰDÖK Koreográfus, rendező: Vincze Balázs
Fotó © Borbás Betti
2021. október 3.
JAZZMŰHELY
TÓTH VIKTOR: RIGHT ON! Közreműködik: Tóth Viktor – altszaxofon, loopok, Szakcsi Lakatos Róbert – zongora, Neumann Balázs – billentyűs hangszerek, Hodek Áron – basszusgitár, Hodek Dávid – dob, Orbán György – bőgő 12 Fotó © Láng Péter
2021. október 6., 7.
GYŐRI BALETT: MOVEMENTS TO STRAVINSKY / MIMI – BEMUTATÓ Koreográfus: Lukács András, Velekei László
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
2021. október 13.
LISZT ÜNNEP
HARAG ANITA-EST Közreműködik: Menczel Andrea – próza, Juhász Gábor – gitár Műsorvezető: Jánossy Lajos Rendező: Balog József Harag Anita Fotó © Valuska Gábor
2021. október 23.
LISZT ÜNNEP
A SZABADSÁG HANGJAI
HOLLERUNG GÁBOR ÉS A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR Közreműködik: Cser Krisztián – ének, Bakos-Kis Gábor – próza, Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma), Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó) 13 Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
14
MÜPA HŰSÉGPROGRAM
MINDIG TÖBBET ADUNK!
Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!
mupa.hu 15
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu A címlapon: A Fonó Zenekar © Posztós János, Müpa Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A szerkesztés lezárult: 2021. szeptember 23. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu