2020. OKTÓBER 28.
HAYDN: CECÍLIA-MISE 1
mupa.hu
MÜPA × LUMU 2
KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL! Müpa jeggyel a Ludwig Múzeumba
Érvényes Müpa jeggyel egy tetszőleges alkalommal* a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat. *Az előadás napjáig
mupa.hu
28 October 2020 Béla Bartók National Concert Hall
2020. október 28. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
HAYDN: HAYDN: CÄCILIENMESSE CECÍLIA-MISE Haydn: Missa Cellensis in honorem Beatissimae Virginis Mariae (Cäcilienmesse), Hob. XXII:5 Werner: Salve Regina in C minor Featuring: Csilla Kovács – soprano Eszter Balogh – mezzo-soprano Attila Varga-Tóth – tenor Christian Immler – bass Purcell Choir Orfeo Orchestra (on period instruments) Conductor: György Vashegyi
Haydn: Missa Cellensis in honorem Beatissimae Virginis Mariae (Cecília-mise), Hob. XXII:5 Werner: c-moll Salve Regina Közreműködik: Kovács Csilla – szoprán Balogh Eszter – mezzoszoprán Varga-Tóth Attila – tenor Christian Immler – basszus Purcell Kórus Orfeo Zenekar (korhű hangszereken) Vezényel: Vashegyi György
The English summary is on page 11. 1. Kyrie Kyrie eleison Christe eleison Kyrie eleison
2. Gloria Gloria in excelsis Deo Laudamus te, benedicimus te Gratias agimus Domine Deus, Rex cœlestis Qui tollis peccata mundi Quoniam tu solus sanctus In gloria Dei Patris
3. Credo Credo in unum Deum Et incarnatus est Et resurrexit Werner: Salve Regina 4. Sanctus Sanctus, Sanctus, Sanctus 5. Benedictus Benedictus qui venit in nomine Domini Osanna 6. Agnus Dei Agnus Dei qui tollis peccata mundi Dona nobis pacem 3
Huszonkilenc éves volt Joseph Haydn (1732–1809), amikor az Esterházy-udvarba került másodkarnagynak. Nem az ismeretlenség homályából érkezett; Bécsben tudtak róla főnemesi körök, egy bizonyos Morzin grófnál szolgált is néhány évet. Az Esterházy-udvar azonban más kategóriát jelentett: a hatalmas vagyonnal rendelkező magyar család még osztrák viszonylatban is a leggazdagabbak közé tartozott. Bár politikai erejük, befolyásuk a 18. század második felében fokozatosan csökkent, birtokaikkal Ausztria és Magyarország határára, így némileg perifériára szorultak, de földjeik, uradalmaik, váraik és kastélyaik még így is szinte külön birodalmat alkottak a Habsburg Birodalmon belül. A családot rendkívül művelt, olvasott, nyelveket tudó, egyetemet végzett, sikeres katonai pályát befutott, hangszeren is játszó emberek alkották, akiknek mindennapjaiban a zene a reprezentáció részét képezte a gazdagság, hatalom, jólét, valamint a magas erkölcsi és szellemi színvonal szimbólumaként. Ide szerződött tehát Haydn 1761-ben Pál Antal herceg hívására, és szolgált több évtizeden át, nagyrészt „Pompakedvelő” Miklós regnálása alatt. „A Herceg úr Őfőméltóságának megbízásából” Johann Stifftel titkár által jegyzett, 1761. május 1-jén kelt „szerződés és fegyelmi szabályzat” részletesen tartalmazta Haydn feladatait. Azt például, hogy „alárendeltjeivel egyetemben mindig uniformisban tartozik megjelenni; gondoskodjék továbbá Joseph Heyden [sic!] arról is, hogy nemcsak ő maga, hanem mind a hatáskörébe tartozók is mindig tisztán, az előírásnak megfelelően, fehér harisnyában, tiszta fehérneműben, rizsporosan, copffal vagy vendéghajjal, de mindenesetre egyöntetűen mutatkozzanak”. Egy másik pont az írta elő, hogy mindennap délelőtt és délután meg kell jelennie a hercegnél, és meg kell hallgatnia az utasításokat. „Türelmesen várakozik, majd pedig a kapott parancsot a többi muzsikussal is közli, s a meghatározott időben nemcsak ő maga jelenik meg pontosan, de erre a többieket is szigorúan rászorítja” – áll a szerződésben, amelynek utolsó előtti pontja rögzíti, hogy ha Haydn a három év próbaidő után „másfelé kívánna netán szerencsét próbálni, ebbéli szándékát fél évvel előre, tehát a harmadik esztendő közepén, az Uraságnak tudtára adni tartozik”. Az utolsó pont végül egy fontos hercegi vállalást tartalmazott, miszerint „az Uraság viszont ígéretet tesz Joseph Heydennek, hogy nemcsak ennyi ideig veszi igénybe szolgálatait, hanem őt – amennyiben munkáját tökéletes megelégedésre végzi – az első karmesteri állás várományosának tekinti”. Az ekkor már idős és betegeskedő udvari első karmester, Georg Joseph Werner, aki több mint három évtizede töltötte be e posztot, és főleg egyházi műveket komponált, valószínűleg nem szívelte fiatal kollégáját, mert végrendelete megírása után bepanaszolta őt a hercegnél, mondván, elhanyagolja a komponálást, a hangszerek, a kottatár karbantartását és az énekesek felügyeletét. A sors iróniája, hogy e nyilvánvalóan rosszindulatú gáncsoskodás nyomán érkezett hercegi utasításra készítette el Haydn addig komponált műveinek jegyzékét, amelyet később is, az 1770-es évek végéig vezetett, és amely életművének kulcsfontosságú dokumentuma. 4
Ebből tudjuk például, hogy miután Werner 1766. március 3-án, életének hetvennegyedik évében elhunyt, és Haydn lett az első karmester, a szimfóniák, ünnepi kantáták, versenyművek, kamaradarabok, áriák és egy opera után egyházi műveket is kezdett írni, nem is keveset, hiszen ez a feladat is rá hárult. Három év leforgása alatt, 1766 és 1769 között egy Stabat Matert, egy nagyszabású kantátát és három misét komponált. Valószínűleg nem sokkal előléptetése után kezdett a Cecília-mise néven ismert alkotás megírásába, amelyről csak az 1970-es években derült ki, hogy valójában nem ez a címe; talán egy 19. század eleji előadás kapcsán kapta ezt a megkülönböztető nevet az egyházzene védőszentjéről, illetve az Osztrák Nemzeti Könyvtárban őrzött egyik másolatán is ez a felirat szerepel. Ami a sokáig lappangó szerzői kéziratot illeti, először a mű vége került elő az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Esterházy-gyűjteményből, majd a bukaresti Román Állami Központi Könyvtárban találták meg az első húsz oldalt, a címlapon ezzel a felirattal: Missa Cellensis in honorem Beatissimae Virginis Mariae, azaz Mariazelli mise a Boldogságos Szűz Máriának ajánlva. A vízjelek alapján két különbözőféle kottapapírról van szó: a bukaresti kézirat a Haydn kézírásával is rögzített 1766-ból való, a budapesti viszont az 1769 és 1773 közötti időből származhat. Szintén bizonytalanok a kutatók abban, hogyan kapcsolódik a mű, illetve kapcsolódik-e egyáltalán a stájerországi Mária-kegyhely és híres zarándokhely Mariazellhez, ahol a fiatal Haydn is megfordult, vagy inkább a zarándokút egyik bécsi állomása-kiindulópontja számára íródott. Úgy vélik, az első kézirat megsemmisülhetett egy 1768-ban kitört tűzben, amely után 1773-ban Haydn emlékezetből újraírta és ki is bővítette, helyenként újrahangszerelte a művet. A másik, szintén C-dúr hangnemű és a Cecília-misével számos hasonlóságot mutató, bár fele olyan hosszú „kis” Mariazelli miséről ellenben bizonyosan tudható, 1782-ben azért írta Haydn, hogy a híres zarándokhely bazilikájában megszólaljon. A bécsi diplomata, a Haydnnal baráti viszonyt ápoló Georg August Griesinger a zeneszerző halála után nem sokkal megjelent, színes és olvasmányos visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Haydn jámbor, istenfélő emberként élte életét. Még akkor is szerénység és alázat jellemezte, amikor az 1780-as évektől világhírű zeneszerzőként ünnepelték Bécsben, Londonban és Párizsban – vagy akár Budán, ahol halála előtt kilenc évvel, 1800-ban bemutatták A teremtést, ennek dicső emlékét őrzi ma az Alkotás út neve. Sosem felejtette el, hogy rendkívüli tehetséggel – és szorgalommal! – kiérdemelt mesebeli pályája egy kisváros bognármestere és a helyi gróf konyháján dolgozó anya gyermekeként indult; végrendeletében pedig még azokra is gondolt, akik nélkülözésekkel terhes tanulóéveiben segítették. Ugyanakkor boldogtalan házasságban élt, nem egy hölgyismerősével – például az Esterházy herceg kezelőorvosának feleségével vagy az udvarnál szolgáló olasz mezzoszoprán énekesnővel – bizonyára a barátságnál mélyebb kapcsolatba is került. „Haydn szilárdan meg volt róla győződve, hogy minden emberi teremtmény 5
sorsát Isten keze alakítja; hogy a tehetséget fentről kapjuk. Minden jelentősebb kézirata elején az »In nomine Domini« (Az Úr nevében), a végén pedig a »Soli Deo gloria« (Egyedül Istené a dicsőség) felirat áll. (…) Vallásosságát általában nem a melankólia, nem a szenvedés határozta meg, hanem vidámság és megbékéltség, s ez jellemzi egyházi műveinek hangulatvilágát is” – írja Griesinger. Szerkezetét tekintve a Cecília-mise néven népszerűvé vált első Mariazelli mise úgynevezett kantátamise, ahogyan például Bach húsz évvel korábban befejezett h-moll miséje vagy Mozart tizenöt évvel későbbi c-moll miséje is. A misetételekben az egyes szövegrészek élesen elkülönülnek egymástól – a Kyrie, a Gloria és a Credo több tételből álló egység –, ily módon a különböző karakterű szakaszok kantátához hasonlóan, szólisták és kórus váltakozásával, kombinálásával következnek egymás után. Haydn első olyan nagyszabású műve ez, amely első karmesteri kinevezése után keletkezett; körülbelül hetvenperces, monumentális alkotás, a zeneszerző addig írt legterjedelmesebb kompozíciója: csak a Gloria tétel önmagában mintegy félórás, majdnem olyan hosszú, mint a többi tétel összesen. Zenekarát oboák, fagottok, vonósok alkotják, továbbá trombiták és üstdobok, amelyeket a zeneszerző rendszerint csak kivételes, ünnepi alkalmakkor szerepeltetett; a hangzás harmóniai vázát orgona erősíti. Ez az összeállítás, kiegészülve a csillogó, fényes C-dúr hangnemmel, egy igazi ünnepi mise, egy „missa solemnis” jellegzetességeivel ruházza fel a művet. Haydnt a szimfónia és a vonósnégyes atyjaként tartja számon a zenetörténet, elgondolkodtató azonban, hogy Griesingernek azt vallotta: sajnálja, hogy nem írt több vokális kompozíciót. Hosszú élete alatt összesen tizennégy misét komponált, ezek közül az élete végén, 1796 és 1802 között írt hat utolsó szokott kiemelt figyelmet kapni. Ha azonban azok nem lennének, minden bizonnyal a Cecília-misére is a műfaj egyik legjelentősebb darabjaként tekintenénk. Csodálatos remekmű ez, meglepő-meghökkentő fordulatai, a hallgató figyelmét folyamatosan fenntartó, állandó mozgásban levő zenei folyamatai révén félreismerhetetlenül haydni alkotás. Számos stílus keveredik benne a komoly egyházi hangvételtől a virtuóz operaária stílusáig, hagyomány és újítás tökéletes egyensúlyában. Izgalmas zenetörténeti korban keletkezett, átmeneti időszakban, a bécsi klasszikus kor hajnalán, amikor a zeneszerzők a gáláns stílus jegyében világos és áttekinthető formálású művekkel, éles hangulatbeli kontrasztok egymás mellé állításával fordítottak hátat a barokk stílus kárhoztatott cirkalmasságának. Tökéletesen átérezhetjük a Haydn-kutatók bizonytalanságát a keletkezési időpont meghatározásával kapcsolatban, hiszen ez a mű jól hallhatóan egy érett és nagy tapasztalatú alkotó műve, aki érti a szakma minden csínját-bínját, hihetetlen biztonsággal kezel zenekart és kórust egyaránt, mutatós szólamokkal látja el az énekes szólistákat, virtuóz kórusfúgákkal koronázza 6
meg a tételeket, kiváló dramaturgiai érzékkel használja ki a nagy előadói apparátusban rejlő lehetőségeket. A Cecília-mise a zenei karakterek, hangszerelésbeli, dallami és harmóniai ötletek megunhatatlan változatosságával szórakoztató, mégis elmélyülésre késztető alkotás, amely már A teremtés és az Évszakok képeskönyvszerű színességét előlegezi. A korábban már említett, Haydnt az Esterházy-udvarban erős fenntartásokkal fogadó Georg Joseph Werner (1693–1766) harmincöt évesen, 1728. május 10-én lépett az Esterházy család szolgálatába Wenzel Zivilhofer utódjaként. Előtte a melki apátság orgonistájaként dolgozott, illetve a nagy tekintélynek örvendő, a még Mozart és Beethoven számára is mértékadó zeneszerzés-tankönyvet jegyző Johann Joseph Fuxnál tanult Bécsben. Mintegy négy évtizedet töltött el a hercegi udvarban, és azelőtt soha nem tapasztalt szintre emelte annak zenei életét; az avítt darabok helyett Bécsből hozott új műveket, és ő maga is fáradhatatlanul munkálkodott egy új repertoár felépítésén, elsősorban az egyházzene terén. Több mint húsz éven át írt újabb és újabb oratóriumokat a nagyböjti időszakra, ezenkívül miséket, rekviemeket, vesperásokat, litániákat, offertóriumokat, Te Deumokat, valamint kisebb egyházi darabokat, továbbá szimfóniákat, kamarazenét, versenyműveket komponált. Számos Mária-antifonát is megzenésített, több tucat Salve Regina-kézirat található tőle az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Esterházy-gyűjteményben, és még az ifjú Haydn szerződtetése után is ő maradt a számára mindig kiemelt fontosságú egyházzene felelőse. Ebből az időből, 1762-ből származik a ma hallható Salve Regina, amely több mint 250 év után minden bizonnyal most először hangzik el a szintén Szűz Máriához kapcsolódó mise Credo és Sanctus tétele között. Bár Werner nem fogadta szívesen majdnem negyven évvel fiatalabb kollégáját, több évtizeddel később az idős Haydn átírta vonósnégyesre Werner hat oratóriumának bevezető tételét, így állítva emléket elődjének, vagy ahogyan az 1804-ben kiadott kotta címlapja hirdeti: az általa nagy becsben tartott, híres mesternek. Írta: Várkonyi Tamás
7
Kovács Csilla a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán szerzett diplomát, jelenleg a budapesti Zeneakadémia doktorandusza, valamint az egri Eszterházy Károly Egyetem ének-zene tanszékének hangképzéstanára. Többek közt Mozart, Rossini, Donizetti, Erkel, Satie és Kodály műveiben énekelt fontosabb szerepeket. A 2015-ben megrendezett Dohnányi Kamarazeneverseny, valamint a 2016-os Nemzetközi Simándy József Énekverseny különdíjasa.
Fotó © Raffay Zsófi
Fotó © Balogh Brigitta
8
Balogh Eszter rendszeres közreműködője a hazai koncertéletnek. 2016-ban Helmuth Rilling keze alatt énekelte Bach János-passiójának altszólóját. 2014-ben debütált a Magyar Állami Operaházban, 2018-ban pedig Bernstein Trouble in Tahiti című kisoperájának főszerepében hallhatta őt a közönség a Müpában. 2019-ben megnyerte a London Handel Society énekversenyét. Az elmúlt évadban fellépett az amszterdami Concertgebouw, illetve a bécsi Musikverein színpadán, de énekelt a Huddersfield Choral Society éves Messiás-koncertjén, valamint a lyoni Chapelle de la Trinitében is. A zenei tanulmányait csellistaként kezdő Varga-Tóth Attila első énektanára Bódi Marianna volt, jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Marton Éva növendéke oratórium és dalének mesterszakon. Énekkari művészként énekelt a Magyar Rádió Énekkarában, de tagja volt a Honvéd Férfikarnak és a Nemzeti Énekkarnak is, 2018 óta dolgozik a Purcell Kórussal. A Magyar Állami Operaházban 2020 októberében debütált Monteverdi Poppea megkoronázása című operájának Bella Máté által készített átiratában.
Christian Immler, a Tölzi Fiúkórus egykori alt szólistája immár hosszú ideje mint ünnepelt basszbariton járja a világot: erős kisugárzású operaénekesként, valamint gazdag kultúrájú oratórium- és dalelőadóként egyaránt. Repertoárja a reneszánsztól Leonard Bernsteinig ível, s a német művész olyan karmesterek társaságában dolgozott már az elmúlt évek során, mint Philippe Herreweghe, René Jacobs vagy Raphaël Pichon. Több mint félszáz CD- és DVD-felvétele közül a legfrissebb egy Máté-passió, amely idén elnyerte a brit Gramophone zenei szaklap díját. Vashegyi György Liszt-díjas karmester a magyarországi régizenejáték és -oktatás meghatározó alakja. A Zeneakadémia karmester szakának elvégzése után a Drezdai Régizenei Akadémián képezte tovább magát, emellett részt vett Helmuth Rilling és John Eliot Gardiner mesterkurzusain. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar megalapítása óta elsősorban az ő közreműködésükkel hoz létre jelentős opera- es oratóriumprodukciókat, de vendégkarmesterként rendszeresen dolgozik más együttesekkel is. 1992-ben lett a Zeneakadémia tanára, 2010-ben az ő vezetésével alakult meg az intézmény régizenei szakcsoportja. 2017 októbere óta a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
Fotó © Marco Borggreve
Fotó © Raffay Zsófi
9
Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus a régizenei kompozíciók legkiválóbb autentikus előadói Magyarországon. Az együttesek repertoárjának gerincét a Gesualdótól Mendelssohnig terjedő időszak zenéje alkotja, de gyakran tűznek műsorukra későbbi kompozíciókat is. Koncertjeiken a közönség számos magyarországi bemutatót hallhatott már korhű hangszeres előadásban. 1998 óta több világpremiernek számító lemezfelvételt is készítettek, többek közt Charpentier, Michael Haydn, Istvánffy, Kraus, Lickl, Conti és Stölzel műveiből. 2014-ben kezdődött termékeny együttműködésük a Versailles-i Barokk Zenei Központtal, amelynek köszönhetően a barokk zene több ismert vagy még felfedezésre váró szerzőjének műveit mutatták be sikerrel. Az együttműködésből született lemezek (például az Un Opéra pour trois rois, Rameau: Hyppolite et Aricie, Mondonville: Grand Motets, Mondonville: Isbé) számos külföldi elismerésben részesültek.
Fotó © Raffay Zsófi
10
SUMMARY Joseph Haydn (1732–1809) was 34 years old when he started to compose his first work of church music, later to gain popularity as the Cecilia Mass, after taking over the position of first conductor of the Esterházy court upon the death of his elderly predecessor, Georg Joseph Werner. The composer’s original manuscripts were only discovered in the 1970s in Budapest and Bucharest, and only then did it emerge that that the piece had nothing at all to do with Saint Cecilia, the patron saint of music, as the dedication in Haydn’s handwriting on the cover pages reads Missa Cellensis in honorem Beatissimae Virginis Mariae, meaning “Zell Mass in honour of the most Blessed Virgin Mary”. Nevertheless, even today, it remains a subject of dispute as to how, or even whether at all, the work is connected to the Styrian Marian shrine and famous pilgrimage site of Mariazell, which Haydn had visited as a young man, or whether it was written for one of the Viennese stops or starting points used for the pilgrimage. What is certain is that we are dealing with a masterpiece in which many different styles are mixed together, ranging from a serious ecclesiastical tone to the manner of virtuoso opera arias. Characterised by a perfect balance between tradition and innovation, its surprising twists and turns and the musical processes constantly in motion and continuously retaining the listener’s attention make it unmistakably a work of Haydn’s. Georg Joseph Werner (1693–1766) entered into service with the Esterházy court in 1728 and, over the course of the approximately four decades that he would go on to spend there, composed more than 20 oratorios, masses, requiems and other pieces of church music, including several Salve Reginas. At this concert, we will get to hear a work of his that has not been performed for more than 250 years: his 1762 Salve Regina, dedicated, like the mass, to the Virgin Mary, will be performed between the Credo and the Sanctus. György Vashegyi is a pivotal figure in the performance and teaching of early music in Hungary, one who is credited with major opera and oratorio productions, Hungarian and modern premières, as well as world première recordings. The Orfeo Orchestra and Purcell Choir, both led by Vashegyi since he founded them decades ago, are considered Hungary’s most outstanding early music ensembles; since 2014, they have been collaborating with the Centre de Musique Baroque de Versailles to present the works of Baroque composers – both familiar ones and those still awaiting discovery. The soprano soloist, Csilla Kovács, is a doctoral candidate at the Liszt Academy. Among her other triumphs, Eszter Balogh sang the solo alto part in Bach’s Saint John Passion under the baton of Helmuth Rilling in 2016. Attila Varga-Tóth studies voice at the Liszt Academy under Éva Marton and has sung in several professional Hungarian choruses. Solo bass Christian Immler has worked with such renowned conductors as Nikolaus Harnoncourt, Marc Minkowski, Christophe Rousset and Philippe Herreweghe. 11
ELŐZETES AJÁNLÓ
2020. november 1.
MINDENSZENTEK ÉS HAYDN
Nemzeti Énekkar Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Közreműködik: Zemlényi Eszter – szoprán, Balga Gabriella – mezzoszoprán, Pataky Dániel – tenor, Fried Péter – basszus, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Madaras Gergely
2020. november 3.
JEREMY JOSEPH ÉS GOTTLIEB WALLISCH Fotó © Wolfgang Werzowa
2020. november 11.
MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: KÖRTÁNC „Valahogy… minden messze lett.”
12
Közeműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Zene: Pál István „Szalonna” Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor Mihályi Gábor Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
2020. november 21–22.
BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE 13
2020. november 29.
ADVENTI KONCERT Közreműködik: Kovács Ágnes, Pintér Ágnes– szoprán, Bárány Péter – kontratenor, Komáromi Márton – tenor, Najbauer Lóránt – basszus, Angelica Leánykar (karigazgató: Gráf Zsuzsanna), Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György) Wrocław Baroque Orchestra (művészeti vezető: Andrzej Kosendiak) Vezényel: Gráf Zsuzsanna, Vashegyi György
Angelica Leánykar
2020. december 13.
FELFEDEZÉSEK
KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN Közeműködik: Sara Dragan – hegedű, Julia Hagen – cselló Vezényel: Kollár Imre
Julia Hagen Fotó © Felix Broede
13
14
www.infostart.hu
15
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A szerkesztés lezárult: 2020. október 22. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu