Müpa Műsorfüzet - Mindenszentek és Haydn (2020.11.01.) by Müpa Budapest

2020. NOVEMBER 1.

MINDENSZENTEK Ã&#x2030;S HAYDN 1

mupa.hu

1 November 2020 Béla Bartók National Concert Hall

2020. november 1. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ALL SAINTS MINDENSZENTEK AND HAYDN ÉS HAYDN Featuring: Zita Szemere – soprano Gabriella Balga – mezzo-soprano Dániel Pataky – tenor Péter Fried – bass Hungarian National Philharmonic Orchestra Hungarian National Choir (choirmaster: Csaba Somos) Conductor: Gergely Madaras

Haydn: Symphony No. 44 in E minor (‘Trauer’), Hob. I:44 1. Allegro con brio 2. Menuetto e Trio: Allegretto 3. Adagio 4. Presto Haydn: Nelson Mass (Missa in angustiis), Hob. XXII:11

Közreműködik: Szemere Zita – szoprán Balga Gabriella – mezzoszoprán Pataky Dániel – tenor Fried Péter – basszus Nemzeti Filharmonikus Zenekar Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) Vezényel: Madaras Gergely Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44 I. Allegro con brio II. Menuetto e Trio: Allegretto III. Adagio IV. Presto Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11

The English summary is on page 13.

EGY MŰFAJBAN A VILÁG Ha úgy tartjuk számon, hogy a vonósnégyes a kezdeti kísérletek után Joseph Haydn (1732–1809) műhelyében vált azzá a komoly, komplex intellektuális tartalmak hordozására alkalmas műfajjá, mely Mozartot az idősebb mester előtt tisztelgő hat műve megírására ihlette s Beethoven kvartettjeinek is előképéül szolgált, akkor a szimfóniaműfaj arculatának kialakítása terén is Rohrau szülöttének munkásságát kell hasonlóképpen meghatározónak tekintenünk. A bécsi klasszikus szimfónia Haydn kéziratoldalain találta meg önmagát. A bognármester fia, aki élete nagy részét rezidenciális muzsikusként az Esterházy hercegi család szolgálatában töltötte, pályafutása során száznégy szimfóniát alkotott. Összehasonlításul: Mozart negyvenegy, Beethoven kilenc szimfóniát írt, a két legtermékenyebb és legjelentősebb Bach-fiú, Carl Philipp Emanuel és Johann Christian műjegyzékében pedig húsz, illetve harmincnyolc szimfóniát találunk. Haydn huszonöt esztendősen, 1757-ben kezdett első ízben szimfónia komponálásába, utolsó szimfóniáját pedig hatvanhárom évesen, 1795-ben fejezte be. Szimfóniái természetesen nemcsak nagy számuk miatt alkotják termése különlegesen fontos részét, e műveket a bennük foglalt tartalom is megkerülhetetlenné teszi. Szokás azt mondani: egy-egy Mahler-szimfónia világdráma. Haydn szimfóniáinak viszont összessége, a teljes szimfóniatermés tekinthető hallatlanul sokárnyalatú, enciklopédikus igényű világábrázolásnak, olyan megszámlálhatatlanul sok karakter, szín, hangütés, magatartásforma, lelkiállapot, annyi ötlet, eredetiség, szokatlan fordulat, meglepetéselem sorjázik bennük. A Haydn-szimfóniák: a zeneszerzői találékonyság kimeríthetetlen kincsesbányája. Ezt jelzi a számtalan jól ismert ragadványnév, mely (többnyire az alkotó szándékától függetlenül) a művekhez tapadt, s amely mind arra figyelmeztet: már Haydn kortársai is úgy vélekedtek, ezek a művek beszédesek, s a minket körülvevő világról mondanak el fontos dolgokat.

„VIHAR ÉS VÁGY” Az 1770-es években a német felvilágosodás kitermelt egy magasrendű divatot, mely a barokk és a klasszika közötti időszak irányzatai között jelentős szerephez jutott. Sturm und Drang volt az áramlat neve Friedrich Maximilian Klinger azonos című drámája nyomán, s a hozzá kapcsolódó kifejezésmódban meghatározó szerephez jutott az áradó szenvedély, az élénk érzelem- és indulatvilág, a hullámzó kedélyállapot megjelenítése. A két nagy stíluskorszak közötti periódus útkeresésében a művészet rátalált egy jellegzetesen protoromantikus hangra, mely már az 1780 körül kibontakozó bécsi klasszika előtt a 19. század megszólalásmódjából nyújt korai előleget. Rajongástól fűtött, viharos érzésvilágú, lázongó hangulatú írásművek és zenék keletkeztek ekkor. Hogy csak egyet említsünk: a Sturm und Drang egyik kulcsfontosságú 4

alkotása Goethe levélregénye, Az ifjú Werther szenvedései, melynek nyomán öngyilkossági hullám söpört végig Európán. A Sturm und Drang áramlat zenéiben nagy jelentőségre tettek szert a borús moll darabok (az összes nevezetes Sturm und Drang kompozíció moll), melyek tempójára, ritmusvilágára, hangsúlyaira és kontrasztjaira zaklatottság, űzöttség, hevesség, nemegyszer vadság jellemző. A fontosabb zeneszerzők közül többek közt Philipp Emanuel és Johann Christian Bach, Joseph Martin Kraus, Johann Baptist Vanhal, valamint az ifjú Mozart írt Sturm und Drang műveket – és persze Haydn, akinek hét szimfóniáját is ide sorolja a zenetörténet. Érdemes egy pillantást vetni ezek ragadványneveire: La tempesta di mare, La passione, Lamentatione, Abschied: tengeri vihar, szenvedély, panasz, búcsú – csupa komor, sötét fogalom. Aki Sturm und Drang művet írt, nem feltétlenül Klinger drámájára reflektált, sőt azt nem is mindenki ismerte vagy ismerhette. A Werther például két évvel Klinger drámája előtt jelent meg – mégis a mozgalom emblematikus dokumentumává vált. Az alkotók nem programkiáltványhoz csatlakoztak munkáikkal: inkább azt érezték meg, ami a levegőben volt – és úgy látszik, ez idő tájt sötét szenvedélyek vihara dúlt Európa német nyelvű területein.

ELLENTMONDÁSOK ZENÉJE Haydn 44., e-moll („Gyász”) szimfóniája is a zeneszerző Sturm und Drang művei közé tartozik – és akárcsak a Werther, ez is korábbi, mint Klinger drámája. Egy anekdota szerint a zeneszerző az 1772-ben írt mű szelíden éneklő Adagiójáról (a darab egyetlen dúr tételéről) azt mondta: szeretné, ha ezt játszanák a temetésén. A négytételes szimfónia homotonális: minden tétele e-ben szólal meg, az 1., a 2. és a 4. moll, a 3. dúr zene. Az omnia ex uno mindent egy magból fejlesztő elve másféleképpen is érvényesül a műben, melyben a monotematikus dallamalkotás törekvése is felfedezhető: az Allegro con brio nyitótétel, a Menuetto és a Presto finálé témavilága rokonságot mutat egymással. Fontos e tételekben a kromatika és az ellenpontos gondolkodás is, ráadásul mindhárom tétel témáira, de kivált a nyitótétel és a finálé dallamosságára jellemző a töredezettség, széttagoltság. Mindez együtt barokkos hatást kelt. Gondoljuk csak meg: egy szimfónia, amelynek menüettjét – egy tánctételt – (az E-dúr középszakaszt leszámítva) szigorú oktávkánonban szerkeszti a szerző! A témaalkotás módja, a szerkesztés, a formai gondolkodás tehát barokkos, ám a mű érzelemés indulatvilága: a hevület nagyon is romantikus! Vagyis a Gyász-szimfónia ellentmondásos mű, mely a múltban gyökerezik, ám a jövő felé nyújtózik. A három moll tétel hangulata sötét, ezen belül a nyitótétel előrefúródó lendületű és feszes, olykor szögletes ritmikájú, a finálé fékezhetetlenül száguldó, a menüett pedig makacsságával tüntet. (Mind a nyitótétel, mind a finálé szonátaformájú.) Csak az E-dúr Adagio 3. tétel képvisel valami gyökeresen mást a maga szordínósan daloló vonósainak fátyolos hangjával: a béke, a derű, az átszellemültség 5

szigetét. Ki tudja: ha az anekdota nem a képzelet szüleménye, az őszinte hitű Haydn e tételben tán az angyalok énekét írta meg, ahogy ő képzelte el, s ezért akarta, hogy felebarátai ezt hallják, mikor búcsút intenek József testvérük lelkének?

A MISEKOMPONISTA Haydn sokműfajú zeneszerző, az életmű terüljasztalkájának bőségéből azonban korunk szinte mindig ugyanazt választja. Főként szimfóniáit halljuk, olykor elhangzik egy versenyműve vagy vonósnégyese, ám zongoraszonátái, zongoratriói ritkán bukkannak fel, arról pedig, hogy operakomponista is volt, a nagyközönség csak könyvekben olvas. Ritka alkalom az is, ha egy miséjével találkozhatunk. Pedig Haydn termésének ez is becses fejezete – nem véletlenül, hiszen az Esterházyak rezidenciális muzsikusaként sokoldalú feladatkörének a misekomponálás is része volt. Alkotó évtizedei során tizennégy misét írt: az elsőt (Missa rorate coeli desuper) mindössze tizennyolc évesen, 1750 körül, míg a sort záró Harmoniemessét hét évvel halála előtt, 1802-ben, hetvenesztendősen. Ez volt utolsó jelentős műve, ezután a betegség már meggátolta a zeneszerzői munkában. A misekomponálás tehát több mint fél évszázadot fog át alkotói tevékenységében, teljes zeneszerzői pályáját végigkísérve. 1790 után, a zenekedvelő „fényes” Miklós herceg halálát követően megváltozott Haydn élete az Esterházyak szolgálatában. Új munkaadója, Miklós fia, Antal nem követte édesapja művészetpártoló magatartását: megszüntette a zenekart és az operatársulatot. Haydn számára ez nem okozott egzisztenciális gondot, mivel az elhunyt herceg jóvoltából évi ezer forint nyugdíjat élvezett, melyet Antal további négyszáz forinttal meg is emelt, feltételül szabva, hogy Haydnnak az Esterházy család szolgálatában kell maradnia. Ugyanakkor az ekkor már híres zeneszerző szabadabban utazhatott, és új élete kevesebb komponálási kötelezettséget rótt rá. A sors forgandó: Antal csak négy évig lehetett Haydn gazdája – 1794-ben meghalt. A sorban fia, II. Miklós következett. Ő apja helyett nagyapjára ütött: zenebarát volt, így hát újjászervezte az 1790-ben szélnek eresztett zenekart, s Haydnt is arra kérte, álljon ismét az együttes élére. A zeneszerző feladatai közé tartozott, hogy II. Miklós felesége, Maria Josepha hercegnő névnapjára minden esztendőben új misét írjon. Így jött létre Haydn misetermésében az a hat alkotás (a 9.-től a 14.-ig), melyet a zenetörténet különálló csoportként kezel: a Heiligmesse, a Paukenmesse, a Missa in angustiis, a Theresienmesse, a Schöpfungsmesse és a Harmoniemesse.

„SZORONGATTATÁS IDEJÉN” A kilencvenes évek végén Európa jelentős részét Napóleon csapatai fenyegették, sőt a harcok „a kor világháborújában” Észak-Afrika, Ázsia és az Atlanti-óceán egyes részeire is kiterjedtek. Haydn erre a nyugtalan, aggodalmakkal és veszélyekkel terhes korra utalva adta 1798. szeptember 23-án Eisenstadtban megszólaló miséjének a Missa in angustiis – Mise szorongattatás idején – alcímet. Az alkotást a bemutató idején még nem nevezték Nelson-misének. Igaz, hogy pár héttel korábban, augusztus elején az angol flotta élén Nelson admirális győzelmet aratott Napóleon hajóhada felett az abukiri csatában Egyiptom partjainál, e sokat ígérő, Európa népei számára fellélegzést hozó diadal híre azonban az információáramlás korabeli viszonyai közepette aligha juthatott el Eisenstadtba a mise első előadásának idejéig. Ugyanakkor tény az is, hogy amikor 1800-ban Horatio Nelson Lady Emma Hamilton társaságában meglátogatta Esterházy herceget Kismartonban, a Missa in angustiist adták elő. A műhöz ettől kezdte tapadt hozzá a Nelson-mise elnevezés. Az is tény, hogy az akkor már világhírű Haydn és Nelson között szívélyes barátság szövődött, Haydn halála után pedig személyes tárgyai között megtalálták az abukiri csata térképvázlatát.

A PÁLYA CSÚCSÁN Vita tárgya lehet, hogy Haydn gondolt-e – gondolhatott-e – Nelson győzelmére a mise komponálása idején, az azonban feltűnő, hogy a mű hangszerelése szokatlanul „katonás” jellegzetességeket mutat: a vonósok mellől hiányoznak a fafúvók, ugyanakkor az orgonán kívül üstdob és három trombita adja a hangzás militáris zamatát. A mű karakterét meghatározza a sötét d-moll hangnem színe, s emellett az is figyelemre méltó, hogy mindjárt a Kyrie első ütemeit uralja egy küzdelmes, harcias hangvételű, masírozó ritmus – az egész mű legfőbb karakterjegye, már-már névjegykártyája. Ugyanígy sok elemzés visszatérő észrevétele, hogy a Benedictus hangneme a „derűs Benedictusok” megszilárdult hagyománya ellenére moll, és ebben a tételben drámai mozzanatokra figyelhetünk fel. A Nelson-mise Haydn legérettebb korszakának alkotása: a zeneszerző pályája legmagasabb csúcsain jár ekkor, amit jelez, hogy a mű A teremtés keletkezését követően íródott. A kifejezésmód határozott, a formálás szuverén, a zenekari hangzás dús és gazdag, a kórus kezelése virtuóz. Lényeges mozzanat, hogy a mise szerkesztésmódja átkomponált, vagyis a zenei anyagot szólóáriák és kórustételek között megosztó gondolkodásmód itt átadja helyét annak a logikának, amely egyes tételeken belül is váltakozva juttat szerepet a vokális előadó-apparátus különböző részlegeinek. Hasonlóan szuverén alkotói gondolkodásra vall, hogy a Missa in angustiis – egy vokális mű – formai logikájában nemegyszer feltűnik a hangszeres formákra érvényes sajátosságok, 7

nevezetesen a szonátaforma hatása. Ez nem egyedül e kompozíció tulajdonsága: a hat nagymise közül más alkotásokra is jellemző, s általánosságban az érett Haydn fölényesen eredeti formai gondolkodásmódját jelzi. A Nelson-mise legfontosabb erénye azonban a feltűnő tömörség és a kifejezésmód gáttalanul felszabadult magabiztossága: az a nagyvonalúság, amellyel Haydn a szövegtartalmakat zenei karakterekkel felelteti meg; az erő és biztonság, mely a zene megszólalásmódjában érvényesül; a zene intenzitása, sodra, szenvedélye és persze – ne feledjük – áhítata. Mindez együtt félreérthetetlenül jelzi: a mű nemcsak Haydn egyik legjelentősebb alkotása, de a zenetörténet egyik kivételes csúcsteljesítménye is. Magával ragadó erő és emelkedettség, magától értődőn természetes megszólalásmód és intellektuális lelemény egyszerre van jelen e rendkívüli kompozícióban. Írta: Csengery Kristóf

Szemere Zita 2014-ben diplomázott a Zeneakadémián, mestere Nádor Magda volt. Még egyetemi tanulmányai idején 1. díjat nyert a II. Simándy József Énekversenyen és Gildaként debütált a Szegedi Nemzeti Színházban. Ugyanebben a szerepben mutatkozhatott be 2013-ban a Kirchstetteni Kastélyfesztiválon. 2014 óta rendszeresen énekel a Magyar Állami Operaházban, repertoárján számos főszerep – Gilda mellett Pamina, Norina vagy a Hoffmann meséi Olympiája – található, de fellépett a Szegedi Szabadtéri Játékok Álarcosbál-produkciójában is, ahol Oscar szerepét énekelte.

Fotó © Nánási Tamás

Balga Gabriella a szlovákiai Nagykürtösön és Ipolyságon, később Vácott végezte zenei tanulmányait, majd a budapesti Bartók Béla Konzervatórium növendéke lett. A Zeneakadémia klasszikus ének szakán Pászthy Júlia tanítványa volt. Mesterkurzusokon vett részt, megnyerte a Juventus Canti és a Jakub Pustina Nemzetközi Énekversenyt (2011, 2015). A Magyar Állami Operaház magánénekese (2012) és kamaraénekese (2019), nemrég vehette át a Magyar Ezüst Érdemkeresztet. Rendszeresen fellép Magyarországon és külföldön, operaprodukciókban és hangversenyeken. Kortárs zenét is szívesen énekel. Pataky Dániel Debrecenben született. 2010-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett Marton Éva tanítványaként, a Magyar Állami Operaházban még zeneakadémiai tanulmányai idején lépett fel először. Számos hangversenyen, fesztiválon és opera-előadáson szerepelt itthon és külföldön, több hazai és külföldi rádió-, televízió- és lemezfelvétel közreműködője volt. Főszerepeket alakított Mozart, Weber, Verdi, Csajkovszkij, Puccini operáiban. A 2012/2013-as évad óta a Theater Bielefeld operatársulatának tagja, 2016-ban a város legmagasabb zenei elismerését, a Bielefelder Operntalert vehette át.

Fotó © Éder Vera

Fotó © Marco Borggreve

A Liszt-díjas Fried Péter 1989 óta a Magyar Állami Operaház egyik vezető művésze, Mozart-, Donizetti-, Verdi- és Wagner-operák basszusszerepei mellett kortárs műveket is gyakran szólaltat meg. Eötvös Péter Három nővérében a zeneszerző felkérésére debütált a Lyoni Operában, illetve a Bécsi Ünnepi Heteken, és Eötvös vezényelte azt a Grammy-díjas CD-t is, melyen Bartók Kékszakállúját énekelte. A szerepet több mint száz alkalommal adta elő a világ legnevesebb operaházaiban és hangversenytermeiben, többek között Pierre Boulez meghívására és Jessye Norman partnereként, de játszott az USA és Japán több nagy operaházában, valamint Jukka-Pekka Saraste felkérésére az új Oslói Operaház nyitóelőadásain is. Madaras Gergely hat évig volt az Orchestre Dijon Bourgogne zeneigazgatója, jelenleg a Liège-i Királyi Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója, valamint a Savaria Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. Európa számos országának neves együtteseit vezényli rendszeresen, de Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Japánban is koncertezett már, és számos jelentős külföldi operabemutató is fűződik nevéhez. A klasszikus repertoáron kívül szoros a kapcsolata a kortárs és a 20. századi zenével is; olyan zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Kurtág György, Eötvös Péter, George Benjamin, Tristan Murail, Luca Francesconi, valamint Pierre Boulez, aki mellett 2011 és 2013 között asszisztens karmesterként tevékenykedett a Lucerni Fesztiválakadémián.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar közel egy évszázada működő együttes, jogelődjét Székesfővárosi Zenekar néven hozták létre 1923-ban. Ferencsik János több mint három évtizedet, később Kobajasi Kenicsiró tíz évet töltött el az élén. Őt Kocsis Zoltán követte 1997-ben, akinek keze alatt a művészileg megújuló együttes repertoárja olyan hiánypótló művekkel bővült ki, mint Richard Strauss, Debussy, Ravel, Schönberg, valamint 20. századi és kortárs magyar szerzők alkotásai, de Bartók zenéje is hangsúlyosan érvényesült a műsorpolitikában. A zenekart – testvéregyüttesével, a Nemzeti Énekkarral – a Müpa tavaly az évad együttesének választotta.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

A Nemzeti Énekkar (Állami Énekkar néven) 1986-ban jött létre, élén több mint negyedszázadon át Antal Mátyás töltötte be a vezető karnagyi pozíciót. Ez idő alatt az együttes Magyarország egyik vezető hivatásos kórusává vált, olyan oratóriumkórussá, amely nemcsak testvérzenekarát szolgálja ki, hanem az a cappella művek előadásában is kimagasló produkciókat nyújt, legyen szó barokk zenéről vagy kortárs kompozíciókról, de a jazz műfaja sem ismeretlen számára. Sikerrel szerepeltek Európa jó néhány nagyvárosában, valamint Japánban, Izraelben és Törökországban is. A karigazgatói tisztet 2016 januárja óta Somos Csaba tölti be.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

SUMMARY This concert juxtaposes two masterpieces from the rich creative output of Joseph Haydn (1732–1809), one from a frequently played genre and the other from a more rarely heard one, these being the symphony and the mass. The appendage of the sobriquet “Trauer” or “mourning”, to the Symphony No. 44 in E minor, completed in 1772, was not the composer’s idea, although it does relate to an anecdote of how Haydn supposedly asked that the work’s slow movement be played at his funeral. The symphony bears the hallmarks of Sturm und Drang, an artistic movement of the 1770s that captivated many. The literary and musical works representative of this manner of expression are ones depicting disturbed moods full of powerful passions and emotions. And this is also true of the Trauer Symphony, which is interesting in the way it exhibits many Baroque features in terms of structure (the parts are often written contrapuntally, and the minuet is a canon) even as its fervour foreshadows the Romanticism that was to come much later. The Missa in angustiis was first performed in September of 1798, amidst the atmosphere of fear generated by the Napoleonic Wars – presumably the reason why Haydn subtitled his work with the Latin for “Mass in troubled times”. It would be hard to believe that the writing of the Mass in D minor was inspired by Admiral Horatio Nelson’s victory over Napoleon’s fleet at the Battle of the Nile a few weeks before the work was premièred, as the speed of communications during that era made it unlikely that the heartening news of the triumph would have made it so quickly to Haydn, secluded away in Eisenstadt. It is a fact, however, that the Kyrie movement in the mass is strikingly martial in rhythm, and also true that when Nelson later visited Haydn’s employer, Prince Esterházy, in Eisenstadt in 1800, it was the Missa in angustiis, this singularly balanced masterpiece of radiant perfection from Haydn’s mature period, that was performed for him – leading to the appellation Nelson Mass being attached to the work from then on. Haydn and the British admiral formed a cordial friendship, and after the composer’s death, a sketched map of the Battle of the Nile was found among his personal possessions. Conducting this concert by the Hungarian National Philharmonic, founded in 1923, and their close artistic collaborators in the Hungarian National Choir is Gergely Madaras, an internationally acclaimed member of the young generation of Hungarian conductors, music director of the Orchestre Philharmonique Royal de Liège and Szombathely’s Savaria Symphony Orchestra. The four soloists – Zita Szemere, Gabriella Balga, Dániel Pataky and Péter Fried – are regularly featured in opera productions and oratorio concerts.

ELŐZETES AJÁNLÓ

2020. november 3.

JEREMY JOSEPH ÉS GOTTLIEB WALLISCH Fotó © Wolfgang Werzowa

2020. november 21–22.

BEETHOVEN SZONÁTA HÉTVÉGE

2020. november 28.

VILÁGRASZÓLÓ

A CIMBALOM NAGYMESTEREI 14 14

Balogh Kálmán és Lukács Miklós Cimbalomduója Fotó © Andrási Ingrid

2020. november 29.

ADVENTI KONCERT

Angelica Leánykar

Közreműködik: Kovács Ágnes, Pintér Ágnes – szoprán, Bárány Péter – kontratenor, Komáromi Márton – tenor, Najbauer Lóránt – basszus, Angelica Leánykar (karigazgató: Gráf Zsuzsanna), Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György) Wrocław Baroque Orchestra (művészeti vezető: Andrzej Kosendiak) Vezényel: Gráf Zsuzsanna, Vashegyi György

2020. december 13.

FELFEDEZÉSEK

KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN Közeműködik: Sara Dragan – hegedű, Julia Hagen – cselló Vezényel: Kollár Imre Julia Hagen Fotó © Felix Broede

2020. december 19., 20.

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES: CSODAVÁRÓ BETLEHEMES Rendező-koreográfus, együttesvezető: Mihályi Gábor

MÜPA PODCAST 16

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben? Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Szinetár Miklós, Nádasdy Ádám, Gundel Takács Gábor, Vámos Miklós vagy éppen Nagy Ervin.

mupa.hu

KÖZÖSSÉGI MÉDIA

KÖVESS MINKET ONLINE IS!

mupa.hu19

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A szerkesztés lezárult: 2020. október 27. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu