Müpa Műsorfüzet - Recirquel Újcirkusz Társulat Non Solus (2020. február 6.) by Müpa Budapest

NON SOLUS

Recirquel Újcirkusz Társulat

Non Solus

Fesztivál Színház

mupa.hu

6 February 2020 Further performances: 20 March, 16 May Festival Theatre

Recirquel Company Budapest Non Solus Writer, director, choreographer: Bence Vági Visual concept: Bence Vági, Árpád Iványi Composer: Gábor Terjék Stage set: Árpád Iványi Projection and animation: Maxin10sity Lighting design: Attila Lenzsér Costumes: Kriszta Berzsenyi Technical director: Tamás Vladár Assistant set designer: Áron Pintér Assistant costume designer: Klára Muladi Featured on the recording: László Fassang – organ Performed by: Renátó Illés and Gábor Zsíros The English summary is on page 13. The première was an event of the CAFe Budapest Contemporary Arts Festival. The production is being sponsored by: PP Center. Further information about Recirquel Company Budapest: www.recirquel.com, facebook.com/recirquel

2020. február 6. További előadások: 2020. március 20., május 16. Fesztivál Színház

Recirquel Újcirkusz Társulat Non Solus Író, rendező, koreográfus: Vági Bence Látványkoncepció: Vági Bence, Iványi Árpád Zene: Terjék Gábor Díszlet: Iványi Árpád Vetítés és animáció: Maxin10sity Fény: Lenzsér Attila Jelmez: Berzsenyi Kriszta Technikai vezető: Vladár Tamás Díszlettervező-asszisztens: Pintér Áron Jelmeztervező-asszisztens: Muladi Klára A zenei felvételen közreműködik: Fassang László – orgona Előadja: Illés Renátó és Zsíros Gábor

A bemutató a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében valósult meg. A produkció támogatója a PP Center. A Recirquel Újcirkusz Társulatról további információ: www.recirquel.com, facebook.com/recirquel

Cirque danse A Non Solus több okból is mérföldkővé vált a Recirquel Újcirkusz Társulat történetében. Ez ugyanis az a produkció, amelyben valójában megfogant a Vági Bence rendezőkoreográfus nevével egybeforrott cirque danse műfaja: a Non Solus színpadán egy táncművész és egy cirkuszművész térképezi fel test és lélek örök idők óta tartó konfliktusát. „A tánc költői finomságát és a cirkusz varázslatos élményét vegyítjük a cirque danse-ban. Új színházi megközelítés, új nyelv a művészet történetmondói számára” – magyarázza Vági Bence. A Recirquel a szó szoros értelmében új világot hódított meg a Non Solusszal: az előadást Joseph V. Melillo meghívására 2019 februárjában a New York-i Brooklyn Academy of Music három alkalommal tűzte műsorára. A magyar artistákat álló ováció és lelkes kritikák üdvözölték, és ez már csak azért is nagy szó, mert a világ egyik legfontosabb befogadó színházában hazai művész nem jutott lehetőséghez az elmúlt évtizedekben. A New York Times két írásban is foglalkozott a Recirquel amerikai fellépésével. Gia Kourlas ajánlójában „légibaletthez” hasonlította a Non Solust, és az előadás valódi tétjeként fogalmazta meg a kérdést: mit taníthat egymásnak a cirkusz és a tánc világa? Laura Collins-Hughes az előadás álomszerű, illúziókkal teli világáról írt, és arról, ahogy a színpadot hitetlenkedve néző közönség az idő múlásával lassan rájön, mit is lát valójában. Test és lélek harca mellett a kritikus az ember születéstől halálig vezető útját is felfedezni vélte a darabban. Erin Bomboy, a DanceEnthusiast kritikusa így beszélt a Non Solusról: „A színház csöndes, sötét, szikár hellyé változik, mint egy üres templom, és éppen ez a cél – hogy torkunkban dobogó szívvel, izgalmunkban a szánk előtt tartott kézzel töltsünk el ötvenöt percet, miközben csodáljuk a két kivételes előadó teljesítményét.” A Non Solus sikerének egyik titka, hogy miközben a néző ámul a trükkökön, a nagy egész – éppen a tánc absztrakt nyelvének fókuszba emelése révén – a szokásosnál jóval tágabb asszociációs keretet nyit. A hagyományos cirkusz úgy van jelen, hogy eközben szinte minden konvenciója felülíródik. Vági Bencét régóta foglalkoztatja, hogy az emberiség születésének első napjairól hogyan lehet a színpadon érthetően, egyszerre misztikus és minimalista stílusban beszélni. A darab alapvetése szerint az élet egy gondolatból fakadt, ez a gondolat pedig bennünk, emberekben lakozik. A gondolat teremtő ereje és a születő élet összekapcsolódása a Non Solus fő motívuma. Meg a végső kérdések: hogyan keletkezett az élet? Milyen pozíciót foglal el benne a test és a lélek?

Léptékváltás Non Solus, vagyis ’nem egyedül’: formabontó az is, hogy az előadásban „csak” két artistát látunk. „Néha muszáj visszamenni az alapokhoz – mondja Vági Bence –, össze kell húzódni egészen kicsire, és rákérdezni a dolgok kezdetére. Egy kétszemélyes darabnál az elsőtől az utolsó másodpercig nagyon fókuszáltnak és pontosnak kell lenni: ez olyan út, ahol semmit sem lehet »megúszni« látványos színpadi elemekkel. Időszerűnek éreztem ezt a fajta pontosítást a magam és a társulat életében is, a három nagy bemutató után ennek kellett következnie. Persze a korábbi premierek is közel állnak hozzám, ráadásul folyamatosan dolgozunk mindegyiken, mert hisszük, hogy egy előadás mindig tud alakulni, fejlődni, ha törődnek vele az alkotók.” A rajongók számára nem mondunk újat: a Non Solus megszületéséhez szükség volt A Meztelen Bohóc emlékezetes zárójelenetére, amelyben Illés Renátó és Zsíros Gábor félelmetes kockaszámot adott elő a magasban. „Már akkor éreztem, hogy ez a szám valójában egy egész történetet rejt magában, amelyből egy minőségében más világot lehet létrehozni a színpadon. A két előadóművész találkozása és együttműködése is egészen különleges, hiszen Renátó elsőrangú artista, Gábor pedig rendkívül erős táncos: az előbbit tudatosan terelgettem a mozgásos, míg az utóbbit az akrobatikus számok felé. Amolyan »hibridek« lettek ők, hiszen mostanra több területen is kivételes színvonalon teljesítenek.” A Non Solus hivatkozási ponttá vált a két fiatalember szakmai élettörténetében. Illés Renátó gyermekkorától a színpad, a tánc és az akrobatika vonzásában élt. A Baross Imre Artistaképzőben tanult, ahol megkapta a legjobb táncnövendékeket elismerő Vadady Ágnes-díjat. 2011-ben az első Magyar Tissue (Silk) Bajnokságon egyéni és páros versenyzőként is aranyérmet nyert, és elnyerte a Fővárosi Nagycirkusz különdíját. Fotó © Csibi Szilvia, Müpa A 2013-as nyitóprodukció, a Cirkusz az Éjszakában óta a Recirquel tagja.

NON SOLUS

A Non Solusban színpadi partnere Zsíros Gábor, aki jó ideig latin és standard táncokkal foglalkozott, 2008-ban magyar show-tánc bajnok volt. Tanulmányait a Kortárs és a Magyar Táncművészeti Főiskolán végezte, 2007 óta jelentős produkciókban működött közre táncosként és koreográfusasszisztensként. 2013-ban az RTL Klub X-Faktor című műsorának koreográfusa volt. A Recirquellel 2014 óta fűzte szorosra Fotó © Csibi Szilvia, Müpa kapcsolatát: A Meztelen Bohóc koreográfusasszisztense és a Párizs Éjjel társkoreográfusa volt. 2018-ban Illés Renátó és Zsíros Gábor a My Land társalkotói, művészeti tanácsadói voltak, azt megelőzően mindketten a budapesti vizes világbajnokság záró gálaműsorában is részt vettek koreográfusként Vági Bence mellett.

Két férfi, egy eset Az eltérő életutak a Non Solus színpadán találkoztak. Hogy a két főszereplő tökéletesen kiegészíti egymást, azt a velük közösen töltött rövid idő is igazolta: a fiatalemberek gyakorlatilag befejezik egymás mondatait, folytatják a másik gondolatait, és mindketten szinte kirobbannak az energiától. Illés Renátó a cirkusz világából érkezett, és imponált neki az, ahogyan Vági Bence lépésről lépésre formálta ütőképes társulattá a nagyon fiatal, könnyen és gyorsan tanuló csapattagokat. A kortárs táncosként és koreográfusként már korábban nevet szerző Zsíros Gábor egy tévéprodukció koreográfusaként találkozott először a Recirquellel, ezután érkezett Vági Bence megkeresése. Az ismerkedésre így emlékszik vissza: „Ez volt az első igazi találkozásom az artisták világával: kisgyerekként a cirkusz nem ejtett ámulatba, de amikor Bence megkért, hogy tanuljak meg néhány artista jellegű elemet, ráéreztem a dolog ízére. Megértettem, hogy önmagában a leglátványosabb trükk is kevés, ha nincs mellette tartalom, gondolat, emóció. Úgy érzem, készséges voltam, és fogékony erre a világra, szerettem volna többet megmutatni magamból táncosként is, így jött az ötlet, hogy legyen Renátóval egy önálló számunk, az a bizonyos kocka: ezzel megnyíltak a határok a műfajok között.” Renátó kiegészíti az elhangzottakat: „Bár sokat táncoltam korábban is, mostanra a tánc előadóművészi életem fontos részévé vált. Bence figyelt, és meglátta, hogy mindkettőnket érdekli a másik területe, ezért rakott össze minket először egy szám, aztán egy egész előadás erejéig.” A két fiatal cirkuszművész számára a közös kalandból közös tanulási folyamat is lett.

Zsíros Gábor elmeséli, hogy társkoreográfusként eleinte kért néhány olyan elemet az artistáktól, amelyekről ma már pontosan tudja, hogy több méterrel a föld fölött képtelenség őket végrehajtani. Hogy miért? „Mert mindig ott a gravitáció – mondja nevetve –, ami miatt alapfeltétel, de a sikerhez messze nem elég, ha nagyon jó az állóképességed és kivételes a koncentrációd. Itt mindenki az életével játszik, egy másodpercre sem kapcsolhatsz ki addig, amíg a színpadon vagy.” Renátó is sokat tanult Gábortól: „Volt mit, hiszen nekem a táncnál kimaradt az alapozás: évekig jártam ugyan balettozni, de szebb lenne a mozgásom és könnyebben tudnék minden mozdulatot magamra adaptálni, ha meglenne az a tudásom, amely Gábornak megvan. És még valami, amit a munkakapcsolat során sajátítottam el tőle: Gábor a legnehezebb elemeket is úgy csinálja meg, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. A lazasága az egyik irigylésre méltó tulajdonsága.” A két fiatalember technikai értelemben is átlépi saját határait. Illés Renátót korábban rhönradon láthattuk, volt handstandszáma, dolgozott tissue-n és a már többször emlegetett kockán, de Gáborral duótrapézszámuk is volt. A Non Solusban ezeken kívül kötéllel is dolgozik, Zsíros Gábornak pedig a már említetteken kívül szólótrapézszám bővíti a repertoárját. Amiről pedig a legnagyobb lelkesedéssel mesélnek, az egy különleges, kettős handstandszám, amelyben a tánc és a cirkusz közötti határok végképp elmosódnak…

Váratlan találkozások

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Vági Bence szerint a Non Solus nem vethető össze korábbi darabjaik egyikével sem. „Fontos ponthoz érkeztünk: a cirkuszművészettel is el lehet jutni az önkifejezés olyan mélységeibe, mint, mondjuk, a tánccal, ráadásul úgy, hogy minden részletet alaposan ki lehet dolgozni. A cirkuszban mindig nagy kísértés a nézőt lebilincselő trükk, hiszen azzal mindig lehet győzni. Három nagyszabású előadás után úgy gondoltam, itt az ideje, hogy a társulat és a közönség is kicsit megnyugodjon, és lássa, hogy a cirkusz nem pusztán számok egymásutánja. A saját dolgunkat nehezítjük meg, hiszen a cirkusz kötött műfaj, rögzített elemés formakészlettel. A Non Solusban viszont egy sor váratlan találkozás szemtanúi leszünk pusztán abból fakadóan, hogy egy artista egy táncossal dolgozik együtt.”

NON SOLUS

Fotó © Pozsonyi Roland

A sok újdonság mellett a nagyszabású látványvilág továbbra is a Recirquel egyik védjegye: a Non Solus sem üres színpadra álmodott kamaradarab. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott Iványi Árpád számos hazai és külföldi produkció látványtervezőjeként tette le a névjegyét, asszisztense a Recirquel alapító tagja és artistája, Pintér Áron. Iványinak ez az első közös cirkuszi produkciója Vági Bencével: a Non Solushoz tervezett díszlete egyszerre sokatmondó és szerény, álomszerű és asszociatív, jól világítható és jól használható tér, amely olykor maga kommunikál a nézővel. Egy óriási, megfestett lepel és az azt körbefogó hatalmas tükrök jelentik a díszlet alapját. Fontos közreműködő az előadás technikai vezetője: Vladár Tamás számos sportágat űz elkötelezetten, és ő az, aki a Non Solus több méter magasságban mozgó szereplőinek biztonságos bekötéséért felel. A lenyűgöző vetítés és animáció a 2014-ben létrejött alkotócsapatot, a Maxin10sityt dicséri: világszerte díjakkal elismert fényfestési munkájuk a Non Solusban először mutatkozott be a színház falai között. Az előadás világítástervezője a 2013-ban „Az év világosítója és látványtechnikusa” címmel elismert Lenzsér Attila. „Sokáig tartottam a vetítéstől – mondja Vági Bence –, hiszen elvonja a néző figyelmét a színpadi akcióról, de most sikerült olyan technikát és formát találnunk, ahol a közönségben nem is tudatosul, hogy mikor lát vetítést vagy fényeffektet.” A látványos és sejtelmes jelmezeket a két évtizede a pályán lévő, hazai és európai színházakban, filmekben is gyakran dolgozó Berzsenyi Kriszta készítette el, aki A Meztelen Bohóc és a Párizs Éjjel óta dolgozik együtt a társulattal. Asszisztense, Muladi Klára öltöztetőként és kivitelezőként is a művészek kényelméért dolgozik. A darab zeneszerzője Terjék Gábor, aki 2013-ban a Cirkusz az Éjszakában társzeneszerzője volt. A Dubajban hangmérnöki diplomát szerző komponista számos könnyűzenei területen mozog otthonosan, zenéit sok százezren hallgatják online. A Non Solusban átfogó zenei világot alkotott, amely könnyed egyensúlyt teremt a Vági Bence és Zoboki Gábor építész által közösen válogatott Bach-részletekkel. „A középkor embere a templomba lépve megérezte saját kicsinységét, amit csak tovább erősített a megszólaló orgona hangja, az isteni jelenlét egyik jele. Ma a filmekben elektronikus zenével érnek el hasonló hatást, de mi vissza akartunk lopni valamit az eredeti hangulatból: elektronikus szólamokat vegyítettünk orgonafutamokkal.” A hangfelvételen a Müpa orgonáját generációjának egyik legsokoldalúbb orgonistája, Fassang László szólaltatja meg. Repertoárja zavarba ejtően tágas: a többek között Liszt- és Prima díjjal elismert világhírű művész a klasszikus orgonamuzsika értő tolmácsolásán túl rendszeres résztvevője világzenei és jazzprodukcióknak is.

NON SOLUS

Ami pedig a Non Solus általános hangulatát illeti, Vági Bence szerint a darab igazi slow piece: „Ötven perc nyugalom, amire nagyon nagy szükségünk van ma. Mintha meditálnál: kikapcsolsz, és »csak« lélegzel.”

Fotó © Pozsonyi Roland

Új fejezet kapujában a Recirquel Ma már történelem: 2012-ben Vági Bence tizenegy artistával készített, Recirquel című műsorával mutatkozott be a Sziget Fesztiválon. A delikát show-t külföldi és magyar médiumok egyaránt a fesztivál legjobb előadásaként emlegették, és alig egy évre rá felállt a Recirquel csapata, amely rövid idő alatt a legnevesebb magyar újcirkusz-társulattá nőtte ki magát – ma már büszkén mondhatjuk, hogy nem csak Magyarországon. Az ütemesen bővülő repertoár sikeres alapművei, a Cirkusz az Éjszakában, A Meztelen Bohóc és a Párizs Éjjel után 2015-ben a Non Solusszal az alkotóközösség új terület feltérképezésébe kezdett. A további részletek előtt azonban érdemes szólni a kezdetekről. A társulatvezető és -alapító Vági Bence előadó-művészetekben otthonosan mozgó, ám a cirkusz esztétikáját máshonnan figyelő friss tekintete tette lehetővé, hogy a zenés és a táncszínház felől érkezve máshogy közelítsen a nagy hagyományokkal rendelkező magyar cirkuszművészethez, mint elődei. A magyar artisták lenyűgöző technikai felkészültségét nem megszokott keretek között gondolta újra: a tánc-, a zene- és a színházművészet gazdag eszköztárát mozgósítva Vági Bence új, korszerű közép-európai cirkuszstílust alapozott meg. A társulatvezető egy interjúban így beszélt hitvallásáról: „A cirkusz azért vonzott, mert erősen hat az érzelmekre, a kör alakú manézsban az artisták a hősök, akik az életüket kockáztatják. Mindezt mosolyogva, könnyedén teszik... Olyan társulatot szerettem volna, amelyben a testükkel tökéletesen bánó fiatalok a tánc és a színészmesterség segítségével történeteket mesélnek a közönségnek.” A Recirquelnek 2014 óta nemcsak a Müpa az otthona, hanem szinte az egész világ. Fellépéseik harmada határainkon túl zajlik, és a csapat neve jól cseng a világ vezető előadó-művészeti intézményeiben és fesztiváljain, Bogotától Edinburghig, és tovább. Minden premierjük emeli a tétet: a perfekt technikai tudáson kívül Vági Bencét az izgatja, hogyan lehet a cirkuszművészet összetettségét újabb színpadi formákon keresztül megmutatni. A Recirquel ma Magyarország egyik legnépszerűbb kulturális intézménye, legtöbbet turnézó társulata: a megalakulása óta lejátszott több mint hatszáz előadáson világszerte negyedmilliónál is több néző tapsolt. Írta: Jászay Tamás

NON SOLUS

Fotó © Pozsonyi Roland

Summary The 2015 production Non Solus was Recirquel Company Budapest’s fourth full-length show, as well as both a preface and a preparation for things to come: in 2018, when the première of My Land at the Edinburgh Festival Fringe was greeted with a flood of critical acclaim, culture experts started to speak of a new genre they dubbed cirque danse. The roots of this idea of combining elements of dance, theatre and circus, however, extend back to Non Solus, as it features a dancer and a circus artist jointly thinking through the relationship between the body and soul. Non Solus was therefore more than just a milestone in the company’s history. In February 2019 the Hungarian acrobats conquered a new world by earning three nights of standing ovations at New York’s Brooklyn Academy of Music. The title means “not alone”, and there are only two performers in the spotlight: acrobat Renátó Illés and dancer Gábor Zsíros. The core concept of the work started from a shared act in the earlier piece The Naked Clown: the spectacular and scary closing cube number inspired director and company leader Bence Vági to put the two young men on the stage in a duet as well. Addressing serious and weighty themes, Non Solus is simultaneously spectacular yet simple in its appearance. The main emphasis naturally remains on the tricks, but compared to its predecessors this is a true slow piece making the audience privy to a massive chamber piece on the stage of the Festival Theatre. The selected props guarantee a spectacular and hazardous programme, with the pair dazzling viewers on the rhönrad, the circus cube and the rope, as well as the solo and double trapeze, not to mention with a remarkable handstand number. The performance poses the great life questions about beginnings and birth while erasing the boundaries between circus art and dance. Wearing portentous costumes by Kriszta Berzsenyi, the two performers meet in Árpád Iványi’s unlikely dreamlike space, its mirrored walls adding to the uncertainty, with projections and animations from the Maxin10sity team that are nearly imperceptible to the naked eye also enhancing the experience. The audio world of Non Solus integrates electronic music by composer Gábor Terjék alongside phrases by Bach and organ passages by László Fassang. In Vági’s view, the chief aim is for the viewer to forget the outside world for an hour, to come, unwind and “simply” breathe. Since its foundation in 2013, Recirquel has proved with three major productions that it is capable of putting on a show. Non Solus, however, is an invitation to a calm and streamlined – and meditative – journey.

SUMMARY

JAZZ SHOWCASE

Oláh Dezső: Intermezzo

Közreműködik: Oláh Péter – bőgő, Peczek Lakatos András – dob, Christophe Monniot – szaxofon Shang ZiMing – dob

2020. február 8. Fotó © Rieger Attila

Ute Lemper: Randevú Marlenével

Közreműködik: Vana Gierig – zongora, Romain Lecuyer – nagybőgő, Cyril Garac – hegedű, Matthias Daneck – dobok

2020. február 13.

JOY!Guru: Debashish Bhattacharya, Wojtek Traczyk, Hubert Zemler

Trixie Whitley

Közreműködik: Daniel Mintseris – billentyűs hangszerek, Dani Markham – dob

2020. március 8.

Recirquel Újcirkusz Társulat

My Land

Recirquel Újcirkusz Társulat

Párizs Éjjel

2020. április 24., 25., 26.

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnerünk: Stratégiai médiapartnerünk: A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Magyarszéky Dóra Címlapfotó: Réthey-Prikkel Tamás A szerkesztés lezárult: 2020. január 24. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!