Müpa Műsorfüzet - Csodaváró Betlehemes (2022. december 17-18. és 28-29.)

December 2022

Béla Bartók National Concert Hall

HUNGARIAN STATE FOLK ENSEMBLE

WONDERFUL NATIVITY

Featuring: Hungarian State Folk Ensemble dance group, Choir of the Budapest Singing School (artistic directors: Tamás Bubnó, János Mezei), students of the Deák Diák Elementary School and High School of Music and Singing, Rozi Fitos, Tamás Gallai

From audio recording: Martina Szerencsés, Milán Hetényi, orchestra and special guests of the Hungarian State Folk Ensemble

Creators: Band director: Ferenc Radics

Dance ensemble director: György Ágfalvi

Dance ensemble assistants: Beatrix Borbély, Katalin Jávor, Máté Farkas, Zoltán Zsuráfszky Jr.

Music curator, composer, artistic director: István Szalonna Pál

Choreographers: Enikő Kocsis, Dezső Fitos, Gábor Mihályi

Costumes: Gábor Michac

Set: Balázs Cziegler

Animation: Vince Varga

Dramaturg: Rozi Kocsis

Director-choreographer, ensemble leader: Gábor Mihályi

This performance is a joint production of Müpa Budapest and Hungarian Heritage House –Hungarian State Folk Ensemble

The English summary is on page 11.

2022. december 17., 18., 28., 29. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES

CSODAVÁRÓ BETLEHEMES

Közreműködik: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara, a Budapesti Énekes Iskola Kórusa (művészeti vezető: Bubnó Tamás, Mezei János), a Deák Diák Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium tanulói, Fitos Rozi, Gallai Tamás, valamint hangfelvételről Szerencsés Martina, Hetényi Milán, a Magyar Állami Népi Együttes zenekara és vendégeik

Alkotók: Zenekarvezető: Radics Ferenc Tánckarvezető: Ágfalvi György

Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Farkas Máté, ifj. Zsuráfszky Zoltán

Zenei szerkesztő, zeneszerző, művészeti vezető: Pál István Szalonna

Koreográfusok: Kocsis Enikő, Fitos Dezső, Mihályi Gábor

Jelmez: Michac Gábor Díszlet: Cziegler Balázs Animáció: Varga Vince Dramaturg: Kocsis Rozi

Rendező-koreográfus, együttesvezető: Mihályi Gábor

Az előadás a Müpa és a Hagyományok Háza – Magyar Állami Népi Együttes együttműködésében valósul meg.

A Müpa hazai terep a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) számára: az épület 2006-os megnyitása óta visszatérő vendég a Duna-parton. A 2018/2019-es évad azonban igazán kivételes volt a két intézmény kapcsolatában: a Müpa Az évad együttese címmel tisztelte meg a Mihályi Gábor együttesvezető és Pál István Szalonna művészeti vezető irányításával működő csapatot. Az elismerés különleges feladatot rótt a társulatra: 2018 októbere és 2019 májusa között három egész estés bemutatóval álltak a Müpa közönsége elé. A Liszt-mozaikok az európai hírű zeneszerző legendás sokoldalúságából merített ihletet, míg az Ezerarcú Délvidék a tőlünk délre élő népek gazdag népi kultúrájából kiindulva a kulturális sokszínűség mellett tett hitet, a most felújított harmadik előadás, a három koreográfus és számos alkotótárs által a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem hatalmas színpadára álmodott Csodaváró betlehemes pedig a karácsonyi ünnepkör szokásairól, a várakozás öröméről szól. Az együttes produkcióinak ritkán van életkor szerint meghatározott célcsoportja, ezúttal viszont kifejezetten gyerekeknek és az őket kísérő családtagoknak szánták az előadást.

GYEREKNEK LENNI

„Igaz, ami igaz, pályámon eddig elkerültek a családi műsorok –mondta a Harangozó- és Seregi-díjas, érdemes művész Mihályi Gábor, a MÁNE együttesvezetője és a Csodaváró betlehemes rendezője arra kérdésre válaszolva, hol helyezné el az előadást saját életművében, illetve az együttes gazdag repertoárjában. –Ennek talán az az oka, hogy minden gondolatomat »felnőttes« témák kötötték le. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne lenne élő kapcsolatunk a fiatalokkal, sőt! Büszke vagyok rá, hogy nézőink jelentős része közülük kerül ki, köszönhetően a több mint egy évtizede futó, Találkozás a néphagyománnyal című interaktív sorozatnak. Nem tudjuk eleget játszani: ilyenkor a gyerekek fél napra eljönnek hozzánk, táncolnak, mesét hallgatnak, ismerkednek a hangszerekkel. A nagyobbakra is gondolunk: nekik a MÁNE repertoár-darabjaiból összeállított bérletet kínálunk.” A Müpa nagyszínpadára készült Csodaváró betlehemesnek azonban más a tétje: a karácsonyi készülődés örömeit hét epizódból álló jelenetsor segítségével teszik elevenné az alkotók. Mihályi olyan alkotótársakat hívott meg a közös játékba, akik a gyermekeknek szóló „színházcsinálás” minden csínját-bínját ismerik. „A karácsony egyetemes emberi ünnep. Lehetetlen egyetlen irányból, mondjuk, csak a folklór vagy csak a vallásosság felől vizsgálni. Éppen ezért a mi előadásunkban a szakrális mellett jut hely a profánnak, a bibliai mellett a világinak, sőt a tegnapi tradíciók mellett a jelen új keletű szokásainak is.” A végeredmény a MÁNE védjegyévé vált, hagyományt és megújulást vegyítő–variáló ars poeticájával is összhangban áll: „Érthető, varázslatos történetet akartunk bemutatni. Megkapó látványvilággal és jelmezekkel, fülbemászó zenével és őszinte, természetes színpadi jelenléttel. Már a munka kezdetén tudtuk, hogy mit nem fogunk látni: szó sem lesz bugyuta, szájbarágós mesélgetésről. A tág körből válogatott epizódokkal elsősorban a gyermeki kreativitást, beleélő képességet céloztuk meg. Ebben segítségünkre volt, hogy művészként, emberként jól emlékszünk, milyen is volt gyereknek lenni” – árulta el Mihályi Gábor. Hogyan lehet kulcsot találni a ma gyermekeihez? „Abban biztos vagyok, hogy poros esztétikával nem lehet őket kínozni. Ugyanabban a világban élünk, rájuk is ömlik a rengeteg információ és adat. Éppen ezért érték, ha személyesek tudunk lenni. Olyan estet képzeltünk el, amely »ölbe ültetve, anya hangján mesél«, miközben kortárs esztétikát használ.”

Mihályi Gábor

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

AZ ÖRÖM NAPJA

A Csodaváró betlehemes egyetlen különleges nap története hajnaltól gyertyagyújtásig. Az epizódokat egy nagy, koroktól és kultúráktól független, mindenkor és mindenhol érvényes érzés köti össze: a várakozás örömének leszünk tanúi, amelyet a zene és a tánc szavak feletti nyelvén tolmácsolnak az előadók. A táncetűdök egymás után, összefonódva, egymást hol kiegészítve, hol ellenpontozva sorakoznak. Az este dramaturgiai felépítéséért Kocsis Rozi bábművész, a győri Vaskakas Bábszínház Blattner Géza-díjas igazgatója felel, aki számos magyarországi bábszínházban dolgozott dramaturgként és rendezőként. Arra a kérdésre, hogy mi a dramaturg feladata egy táncelőadásnál, így felelt: „A táncdramaturg a rendező elképzeléseit dikció helyett akcióra írja. Vagyis a dramaturg tulajdonképpen itt is történetet mesél, csak nem szavakkal, nem lineárisan, hanem a tánc egyedülálló nyelvén keresztül. A feladat érdekessége számomra, hogy a tánc bizonyos értelemben rokon a bábszínház kifejezésmódjával: a báb sem tűri a hosszas csevegést vagy mellébeszélést, viszont a használata ugyanúgy ritmusra épül, mint a táncé.” Kocsis Rozi a Csodaváró betlehemes felépítéséről is mesélt: „A mi előadásunk önálló epizódokból áll, ám ezek közvetve vagy közvetlenül mind annak az örömnek a megfogalmazásai, amelyet a kis Jézus megszületése szerez. Az etűdök önmagukban is érvényesek, ugyanakkor van köztük ok-okozati viszony, vagyis nem felcserélhetők. A várakozás érzése, a közös öröm tölti meg tartalommal a meghitt karácsonyestét éppen úgy, mint a hógolyózást vagy a száncsengő csilingelését. Célunk volt, hogy a születés csodájához olyan örömöket találjunk, amelyek szöveg nélkül is mindenki számára érthetőek, életkortól függetlenül könnyen azonosíthatók.”

Vajon máshogy kell szólni a fiatalokhoz a színpadról, mint a felnőttekhez? „Igen és nem, hiszen ugyanazt a szakmát kell nagyon jól tudni itt is!” – mondta Kocsis Rozi, majd hozzátette: „A legfontosabb, hogy ne gügyögjünk a gyerekeknek. Több évtizedes bábszínészi tapasztalattal állítom: a gyerekek mindent jobban értenek, mint a felnőttek. Mindmáig lenyűgöz, mennyire komplex módon képesek befogadni azokat az előadásokat, amelyek fenntartják az érdeklődésüket.”

Ehhez pedig az út a szívek mellett a szemeken át is vezet. Az előadás jelmezeit a Kaposváron és Budapesten látványtervezést tanult Michac Gábor jegyzi. 2010 óta az ország szinte összes bábszínháza mellett számos kőszínházban és független társulatnál is dolgozott. Az előadás díszlettervezője a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomát szerzett, több szakmai díjjal elismert Cziegler Balázs. 2007 óta munkái láthatóak voltak többek köz Eger, Kaposvár, Tatabánya, Nyíregyháza és Székesfehérvár színházaiban, Budapesten pedig a Katona József Színházban, az Erkel Színházban és a Nemzeti Színházban.

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem hatalmas színpadára elképzelt látvány egyszerre transzcendens és nagyon is valóságos helyszín. A szánkódomb és a varázslatos konyha, a fent és a lent, a kint és a bent egyszerre kap helyet az egyszerű vonalvezetésű, mégis markáns térben. A jelmezek is a nagy kép szerves részei lesznek: a „kályhát” természetesen a népies motívumok jelentik, ám a kékes-fehéres színvilág, a váratlan kiegészítők eloldják az öltözeteket egy túlságosan konkrét közegtől.

FÜLBEMÁSZÓ DALLAMOK

Az előadás zenei világát a MÁNE művészeti vezetője, Pál István Szalonna teremtette meg. A világjáró, többek közt Magyar Örökség díjjal és Liszt-díjjal elismert művész ezúttal is széles körből merített ihletet. „Az est zenei vázlata a hagyományos népi kultúra és a szakrális világ vegyítéséből állt össze. A betlehemezéshez kapcsolódó liturgikus énekek, ránk maradt népdalok, illetve a játékokhoz általam írt, népzenei gyökerű dallamok kapcsolódnak egymáshoz ezen az estén. A zene is abba az irányba mutat, mint a színpadi történések: egy család életében így telik az év egyik legjelesebb napja. A gyermekjátékoknak is van saját zenéjük, de lesz harangjáték, megszólalnak ugrós és kanászos dallamok, lesz legényes muzsika. Földrajzi értelemben is tág a merítés: Bukovina, Zala, Kalotaszeg, Gyimes, Zoboralja, Kárpátalja zenéit szólaltatjuk meg. Lesznek persze ismerős dallamok, de sok meglepetés is várja a nézőt. Ha bárki azt gondolja, hogy mindezt már hallotta valahol, ha úgy érzi, ő is velünk tudna énekelni, akkor működik a varázslat.” A két kiváló népdalénekes, Szerencsés Martina és Hetényi Milán mellett fontos szerep jut a Budapesti Énekes Iskola Kórusának. A Deák Diák Iskola szerves részeként működő intézmény a schola cantorum, vagyis a katedrális-iskola néven ismert európai oktatási rendszer és iskolatípus jeles hazai képviselője. A Mezei János és Bubnó Tamás által vezetett kórus számára Pál István Szalonna olyan zenei átiratokat készített, amelyek hol összefonódnak az autentikus népdalokkal, hol gregorián dallamból indulnak ki. Mivel élő, lélegző színházról beszélünk, természetesen lesz olyan pillanat, amelyben az ifjú énekesek nem egy kórus tagjaiként, hanem pajkos, a csodára váró gyerekekként lesznek jelen a színpadon...

Pál István Szalonna Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

A CSODAVÁRÓ BETLEHEMES KOREOGRÁFUSAI

A MÁNE Mihályi Gábor nevével fémjelzett legújabb kori történetében az együttesnél rendszeresen feltűnnek vendégalkotók. Az együttesvezető mellett Kocsis Enikő és Fitos Dezső felelt a Csodaváró betlehemes táncmatériájáért. Ők ketten egészen kicsi koruktól a tánc szerelmesei, és sikeres táncművészi pályájuk mellett nagyon korán vonzódni kezdtek az alkotáshoz is. Több amatőr műhelyt vezetnek, és együttesük, a Fitos Dezső Társulat sajátos színt képvisel a hazai néptáncpalettán. Koreográfusként szoros munkakapcsolatban állnak a MÁNE csapatával: az autentikus néptáncok magas szintű ismerete elengedhetetlen táncszínházi darabjaik létrehozásához.

Nem idegen tőlük a legkisebbeknek szóló színház sem: a Vaskakas Bábszínházban nagy sikerű zenés gyerekdarabot készítettek, s gyermekcsoportjaik és szülővé válásuk révén is könnyen azonosulnak a szavaik szerint legőszintébb, legérzékenyebb közönséggel. Arra a kérdésre, hogy miért dolgozott ebben a produkcióban is velük, Mihályi Gábor így felelt: „Enikő és Dezső rendkívül tehetséges fiatalok, akik nemcsak a próbateremben, de az életben is társak. Két igazi energiabomba, ám – különösen Enikő révén – a lírai hangvétel sem áll távol tőlük. Mivel jól ismerik a táncosainkat, a koreografálás során bátran támaszkodtak kreativitásukra.” A Csodaváró betlehemes illeszkedik a MÁNE estjein jó ideje megszokott és elvárt, az autentikus néptáncot stilizáció segítségével napjainkhoz közelítő irányvonalhoz. Kocsis Enikő szerint a karácsonyi ünnepkör szokásai szinte kínálják magukat ehhez a közelítésmódhoz: „A tél beköszönte, a karácsony érkezése vidéken számtalan játékra, népszokásra adott alkalmat. Erről a 21. század embere hajlamos megfeledkezni, holott az ünnepnek mindenkihez el kellene érnie.” Hagyomány és megújulás viszonyáról Fitos Dezső így beszélt: „Mi az autentikus néptáncon nevelkedtünk. Olyan ez, mint az anyanyelv: minél többet olvasunk, annál gazdagabb lesz a szókincsünk. A Kárpát-medence lenyűgözően gazdag és színes tánchagyománnyal rendelkezik: ahány falu, sőt ahány ember, annyiféle tánc. Egy egész élet is kevés ahhoz, hogy teljes egészében feltérképezzük ezt a tárházat, mi pedig azt vállaltuk, hogy folyamatosan bővítjük szókincsünket.” Kocsis Enikő ezzel egészítette ki párja mondatait: „A rengeteg »szóból« valójában önmagunkat rakjuk össze: mindig a hagyományra építünk, de elrugaszkodunk tőle. Nem autentikus néptáncműsort készítünk, hanem valódi színházat. Illúzióval, érzelmekkel, humorral, játékossággal és mindenekelőtt őszinteséggel.”

NEM CSAK NÉPTÁNCRAJONGÓKNAK

A karácsony a kívánságok ideje is, ezért kíváncsiak voltunk, az előadásra készülve mire vágynak leginkább a Csodaváró betlehemes alkotói? „Mi az olyan gyerekelőadásokban hiszünk, amelyeken a felnőttek ugyanolyan jól érzik magukat, mint a kicsik” – vallja Kocsis Enikő és Fitos Dezső. „Ha a gyerekek és a felnőttek a székükben ülve elkezdik velünk dúdolni a karácsonyi dallamokat, esetleg hazafelé az autóban együtt énekelnek, elértük, amit akartunk” – mondta Pál István Szalonna. Mihályi Gábor hozzátette: „A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben fellépni nagy lehetőség, ugyanakkor kihívás is. Az óriási távolságok miatt nagy, intenzív hatásokra kell törekednünk. Elszomorítana, ha unatkozó, okostelefont nyomkodó gyerekekkel telne meg a terem. Azt szeretném látni, ha olyanok lennének velünk ezen az estén, akiket nem egyszerűen rabul ejt a színpad varázslata, de hallják az elképzelt csengettyűszót, látják a magasból leszálló angyalkákat, és a mézeskalács álomillatát is érzik.”

Írta: Jászay Tamás

Fotó © Nagy Attila, Müpa

SUMMARY

Müpa Budapest has selected the Hungarian State Folk Ensemble (HSFE) as its Ensemble of the Season for 2018/19. From autumn 2018 to spring 2019, the company presented three full-length premières, the second of which was Wonderful Nativity. While pieces aimed expressly at families are not typical of the HSFE’s repertoire, youngsters are important members of the audience and help it stay young and fresh. This production focuses on the joys of preparing for Christmas: the creative team brings the past and present customs of one of the most important phases of the year to life by means of seven independent episodes that are nonetheless connected by many threads. “Christmas is a universal human holiday, impossible to approach from a single direction, it cannot be defined by folklore or religion alone,” said company director Gábor Mihályi, who choreographed the show. “It is for precisely this reason that our programme incorporates the profane alongside the sacred, the secular alongside the Biblical, and even new customs beside the traditions of yesteryear,” he added. After the dance of the snow fairies, it’s time for a sleigh ride. The following episode then invites us to witness a remarkable congress: the Secret Meeting of Snowmen, before the jingling sledge takes us onward to the kitchen, where the girls are already busy cooking and baking. Then a question rings out: “May we enter with the nativity scene?” With the carollers present, the one thing left to do is to light the candles on the Christmas tree. Mihályi has assembled a creative team with extensive experience in children’s theatre. With dramaturg Rozi Kocsis ensuring the story elements expressed in movement and dance are woven together, the stylised visual world that combines the abstract with concrete and authentic foundations is credited to costume designer Gábor Michac and set designer Balázs Cziegler. The HSFE’s artistic director, István Szalonna Pál integrated his own compositions into folk songs and liturgical melodies to create a musical programme that will feature folk singers Martina Szerencsés and Milán Hetényi and the Choir of the Budapest Singing School in prominent roles. And then, of course, there will be the dancers, with choreographers Enikő Kocsis and Dezső Fitos joining Mihályi in developing their movements.

Közreműködik: Rácz Rita – szoprán, Megyesi Zoltán – tenor, Sebestyén Miklós – basszus, Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Fischer Ádám

MÜPA HŰSÉ G PROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Címlapfotó: © Nagy Attila, Müpa Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2022. december 7.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.