„NEM FÉLEK VÉGIGMENNI A TÖRTÉNETEN”

A Győri Balett munkáját 2020 júliusa óta igazgatóként irányító, Seregi- és Harangozó-díjas Velekei László 1996-ban kezdte pályáját a Magyar Fesztivál Balett alapító tagjaként. Egy évvel később már a Győri Balettben találkozunk vele, 1999-től a társulat magántáncosa, 2009 óta koreográfusként dolgozik, 2015-től pedig az együttes művészeti vezetőjeként tevékenykedett. Pályafutása során számos szakmai díjat kapott: a Magyar Táncművészek Szövetsége 2016-ban és 2018-ban is „Az évad legjobb alkotója” díjjal ismerte el. Amikor arról kérdeztem, hogyan kezd el egy új munkát, így válaszolt: „Minden olyan koreográfia esetében, ahol alkotótársaimmal teljesen új világot teremtünk, az alap általában egy erős érzelmi hatás, amelyet látomásszerű felismerés követ. Egyetlen meghatározó, érzelmileg erősen töltött pillanatból indul a munka, ez segít a születő történet elmesélésében.” Velekei László beszélt arról is, milyen kivételesen intenzív munkafolyamat áll a Mimi születése mögött: „Csepi Alexandra dramaturggal közösen megéreztük azt az elementáris erőt, ami az elmesélni kívánt történetből áradt. Munkáimban szinte mindig női sorsok foglalkoztatnak, de a címszereplő Mimi mellett természetesen az oldalán lévő férfi alakja is meghatározó.” Az előadás markáns zenei világa ezúttal is szoros kapcsolatban áll a koreográfiával: „Számomra nagyon fontos ihletforrás Max Richter muzsikája: az előadás zenéje azt dolgozza át, torzítja vagy módosítja. A klasszikus hangszerelés, a zene érzékenysége hatásos effektek révén válik újszerűvé, tág teret engedve a dramaturgia átmozgatásának, illetve annak, hogy a történetet mesélő mozdulat váljon az előadás tulajdonképpeni főszereplőjévé.”

A cselekményes balett mint műfaj nem idegen Velekei László karakterétől: „Mindig jobban tudtam azonosulni azokkal a műveimmel, melyekben nagyon pontosan fogalmazok. Nem félek végigmenni a történeten, de mindig a saját alkotói attitűdömön átszűrve teszem ezt, bízva abban, hogy kicsit másképp látom, másképp mutatom meg a jól ismert narratívákat is. A táncosok karaktere, egyénisége különösen fontos a cselekményes balett esetében. Amikor még táncosként koreografáltam, órákon át állítgattam be egy-egy mozdulatot, aztán amikor már csak koreográfiákat készítettem, elengedtem ezt, és hagytam, hogy a történetek erősebbé váljanak. Szerencsés vagyok, hogy ezzel a csapattal dolgozhatom: nagyon nyitottak és hihetetlen a munkabírásuk. Az, ahol alkotóként tartok, nekik is köszönhető.” Velekei László Mimi és az őt megkörnyékező férfiak megrendítő történetét egy koszos metróaluljáróban képzelte el. A jelmezeket tervező Győri Gabi a koreográfussal közösen hozta létre az előadás titkokat rejtő díszletét. Velekei a szemünk elé táruló látványt a cselekménynyel szoros összefüggésben értelmezi: „A társadalom perifériáján tengődő fiatalokat látunk a színpadon, akik egyik napról a másikra élve képtelenek megküzdeni saját függőségükkel. A Mimi oldalán feltűnő férfi sem tud ellenállni a saját vágyának, folyamatosan sóvárog, és amikor a vágya beteljesül, meghal. A tudatmódosító szerekbe kétségbeesetten kapaszkodó fiatalok minden egyes lövéssel közelebb kerülnek a halálhoz. A választott közegből következik, hogy az egész előadás egyetlen brutális és szürreális utazás lesz: bízunk benne, hogy a közönséget magával ragadja a sokrétű színpadi varázslat. A metróállomás változik, átalakul, térérzékelésünk és látásunk folyamatosan kihívásoknak lesz kitéve. A gyilkosságokat, a szeretkezést is másképp láttatjuk, mint általában szokás, ezzel is a valóságon túli irány felé mozdulunk el. Azt hiszem, az előadás minden rétegét az a néző érzékeli majd, aki többször, különböző székekről nézi meg.” Velekei László egyetért abban Lukács Andrással, hogy a Movements to Stravinsky / Mimi két fele tökéletesen kiegészíti egymást: „Ismerjük a nézőinket, és tudjuk, hogy mindenféle megközelítés iránt nyitottak. Büszkén jelentem ki, hogy a különböző stílusok a Győri Balett sokszínűségét is mutatják. A néző először rácsodálkozik a tánc önmagában való gyönyörűségére, majd kézen fogjuk, hogy végigvezessük egy felkavaró történeten. A gyönyörűnek és a rútnak, a fentnek és a lentnek is megvan a maga izgalma és szépsége. A végén pedig a két élmény hat egymásra, az egyik termékenyen kiegészíti a másikat.”

Írta: Jászay Tamás