Müpa Műsorfüzet - Főszerepben: Elīna Garanča (2021. június 30.) by Müpa Budapest

2021. JÚNIUS 30.

FŐSZEREPBEN: ELĪNA GARANČA mupa.hu

30 June 2021 Béla Bartók National Concert Hall

STARRING: ELĪNA GARANČA Featuring: Polina Pasztircsák – soprano, Jonathan Tetelman, Boldizsár László – tenor, Csaba Szegedi – baritone, Kostas Smoriginas – bass-baritone, Hungarian State Opera Orchestra Conductor: Karel Mark Chichon Bizet: Carmen – Prélude – “L’amour est un oiseau rebelle” (Habanera – Carmen’s aria, Act I) – “Parle-moi de ma mère – J’apporte de sa part – Votre mère avec moi – Ma mère, je la vois” (Don José and Micaëla’s duet, Act I) – “Près des ramparts de Séville” (Seguidilla – Carmen and Don José’s duet, Act I) – “Voici l’orde: partez” (Carmen and Zuniga’s duet, Act I) – “Votre toast, je peux vous le rendre – Toréador, en garde!” (Escamillo’s entrance – Torreador song, Act II) – “La fleur que tu m’avais jetée” (Flower song – Don José’s aria, Act II) – Entr’acte (Act IV) – “C’est toi! C’est moi” (Carmen and Don José’s duet, Act IV) Verdi: Luisa Miller – overture Puccini: La bohème – “Mi chiamano Mimì” (Mimì’s aria, Act I) Puccini: La bohème – “O Mimì, tu più non torni” (Rodolfo and Marcello’s duet, Act IV) Rossini: Il barbiere di Siviglia – “Largo al factotum” (Figaro’s entrance, Act I) Barbieri: El barberillo de Lavapiés (zarzuela) – Canción de Paloma Chapí: Las hijas del Zebedeo (zarzuela) – Carceleras Chueca: El bateo (zarzuela) – prelude Mixed composers – Karel Mark Chichon: Mediterranean medley – Tosti: Marechiare – Gastaldon: Musica proibita – Di Capua: ’O sole mio – Penella: El gato montés – excerpt – Lara: Granada Elīna Garanča records exclusively for Deutsche Grammophon. The photographing or sound recording of this concert or possession of any device for such photography or sound recording is prohibited. The English summary is on page 11. 2

2021. június 30. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

FŐSZEREPBEN: ELĪNA GARANČA Közreműködik: Pasztircsák Polina – szoprán, Jonathan Tetelman, László Boldizsár – tenor, Szegedi Csaba – bariton, Kostas Smoriginas – basszbariton, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Karel Mark Chichon Bizet: Carmen – Prélude – „L’amour est un oiseau rebelle” (Habanera – Carmen áriája az I. felvonásból) – „Parle-moi de ma mère – J’apporte de sa part – Votre mère avec moi – Ma mère, je la vois” (Don José és Micaëla kettőse az I. felvonásból) – „Près des ramparts de Séville” (Seguidilla – Carmen és Don José kettőse, I. felvonás) – „Voici l’orde: partez” (Carmen és Zuniga kettőse, I. felvonás) – „Votre toast, je peux vous le rendre – Toréador, en garde!” (Escamillo belépője – Torreádordal, II. felvonás) – „La fleur que tu m’avais jetée” (Virágária – Don José áriája, II. felvonás) – Entr’acte (IV. felvonás) – „C’est toi! C’est moi” (Carmen és Don José kettőse, IV. felvonás) Verdi: Luisa Miller – nyitány Puccini: Bohémélet – „Mi chiamano Mimì” (Mimì áriája, I. felvonás) Puccini: Bohémélet – „O Mimì, tu più non torni” (Rodolfo és Marcello kettőse, IV. felvonás) Rossini: A sevillai borbély – „Largo al factotum” (Figaro belépője, I. felvonás) Barbieri: El barberillo de Lavapiés (zarzuela) – Canción de Paloma Chapí: Las hijas del Zebedeo (zarzuela) – Carceleras Chueca: El bateo (zarzuela) – előjáték Vegyes szerzők – Karel Mark Chichon: Mediterrán egyveleg – Tosti: Marechiare – Gastaldon: Musica proibita – Di Capua: ’O sole mio – Penella: El gato montés – részlet – Lara: Granada Elīna Garanča a Deutsche Grammophon exkluzív művésze. Az előadás során kép- és hangfelvétel készítése tilos.

Fotó © Paul Schirnhofer / Deutsche Grammophon

„Elīna Garanča már biztosította a maga helyét az operatörténetben” – írta portrécikkében a 2010-es évek elején az Opera News a lett énekesnő világhódító pályafutásának első évtizedét összegezve, s azóta egyre újabb és újabb művészi eredmények bizonyítják e megállapítás igazságát. A rigai születésű mezzoszoprán, aki szülei révén otthonról hozta magával muzikalitását és kötődését a vokális előadó-művészethez (édesapja kórusvezető, édesanyja pedig kórus- és dalénekes, később zeneakadémiai professzor volt), az ezredvégen a lett fővárosban, majd Bécsben és az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait. Első szerződései Meiningenbe és Frankfurtba szóltak, ám az 1999-es finnországi Mirjam Helin Énekverseny győztese rövid időn belül a nemzetközi operaélet legelső vonalában találta magát. A meghatározó áttörést a salzburgi bemutatkozás, egy nadrágszerep hozta el a huszonhat esztendős Garanča számára:

a Titus kegyelme Anniója a Nikolaus Harnoncourt által vezényelt és Martin Kušej által rendezett emlékezetes sikerű, DVD-ről máig visszanézhető fesztiválprodukcióban. Elīna Garanča karrierje ettől kezdve meredeken ívelt felfelé, köszönhetően annak az opera világában régen is, ma is oly ritka együttállásnak, amelyben az izgalmas hanganyag, a tökéletes technika, a színpadi érzék, a játékkészség, a kiegyensúlyozott személyiség és nem utolsósorban a lenyűgöző szépség is megtalálható. Szemben azokkal az operaénekesekkel, akiknek meglévő erényeikkel egy-egy (vagy épp több) hiányosságukat kell elfeledtetniük, a szőke mezzoszopránnak épp ellenkezőleg – a maga hibátlanságát kellett elfogadtatnia a közönséggel, valamint az e jelenséget rendszerint feszélyezetten észlelő és gyanakodva vizsgáló kritikusokkal. Úgy tűnik, Garanča számára ez nem jelentett valódi nehézséget, és éppily zökkenőmentesnek tetszik repertoárjának alakítása-formálása is. Pedig az énekesnő igazán sokféle szerepben és operai stílusban kipróbálta magát az elmúlt évek során: Mozarttól Verdiig, nadrágszerepektől a bel canto hősnőkig, vokális tűzijátékkal ámulatba ejtő Rossini-alakításoktól a francia romantikus operairodalom nagy mezzoszerepeinek megformálásáig, vagy éppen a Parsifal Kundryjáig, hiszen idén tavasszal Bécsben ezzel a komplex nőalakkal bővült szereplistája. „Carmen alakja állandó változásban van, sohasem tudod végérvényesen megragadni, sohasem tudod azt mondani: ez lesz az! Olyan, mint egy teniszlabda: mindig valahol máshol van.” Ezt a rögtönzött jellemzést 2010-ben adta Elīna Garanča az operairodalom legnépszerűbb mezzoszoprán-címszerepéről a New York-i Metropolitan Opera HD-közvetítésének felvonásközi villáminterjújában Renée Fleming kérdésére válaszolva – ujjaival gyors ütemben szertecsettintgetve, jeléül a figura megfoghatatlanságának. Carmen szerepe akkor és ott került fel a repertoárjára, s a sötét parókával is déliesített alakítás rövid idő leforgása alatt Garanča parádés szerepévé és pályafutásának ikonikus sikerévé vált. Az énekesnő teljesítményét értékelvén a New York Times szakírója nem késett seregnyi operaértő véleményét visszhangozva megállapítani: „az övé az elmúlt negyedszázad legjobb Carmenje”. Garanča második müpabeli koncertjének (és egyszersmind harmadik budapesti fellépésének) első része ebből az alakításból, illetve egyszersmind Georges Bizet operájából kínál reprezentatív keresztmetszetet. „A Carmen mestermű a szó minden értelmében... egyike azon ritka alkotásoknak, amelyek kifejezik egy teljes zenei korszak törekvéseit” – írta jótevőjének, Nagyezsda von Meck asszonynak Pjotr Csajkovszkij, aki már kevéssel az opera párizsi ősbemutatója után a mű hívéül szegődött. „Minden hang és minden szünet a megfelelő helyen van” – lelkesedett néhány évtizeddel később, immár a huszadik században a Carmen partitúrájáért Richard Strauss. S ha a céhbeli zenészzsenik és a nagyközönség elismerése mellé elkelne még egy filozófusi ítélet, a Wagnerrel szembeforduló Friedrich Nietzsche így méltatta az ellenpéldaként (is) felmutatott utolsó Bizet-operát: „Ez a zene tökéletesnek tetszik. Könnyedén, hajlékonyan, udvariasan szalad tova. Szeretetreméltó és nem izzad. Ez a zene gonosz, kimódolt, fatalista, de eközben mindig népszerű. Ez a zene gazdag.”

Talán épp e lelkes elismerések egyöntetűsége és a Carmen karcolhatatlan népszerűsége teszi (hogy mást ne is említsünk, e mű a budapesti operajátszás legtöbbször előadott repertoárdarabja), hogy oly kiirthatatlannak és jólesően romantikusnak bizonyul a közkeletű vélekedés: Bizet operája megbukott az ősbemutatón. Valójában a Prosper Mérimée kisregényéből a rutinos szerzőpáros, Henri Meilhac és Ludovic Halévy által megszövegezett Carmen (amelynek témája kétségkívül újszerű és megbotránkoztató volt) nem bukott meg, mindössze vegyes és változékony fogadtatásra lelt 1875. március 3-án a párizsi Opéra Comique-ban. Halévy visszaemlékezéseiből tudható, hogy a premieren – melyen egyébként a saját dallamaira ráismerni vélő Gounod, de Offenbach, Massenet és Delibes is részt vett – az első felvonás kimondottan zajos sikert aratott. Túlnyomórészt tetszésre lelt a második felvonás is, habár Don José Virágáriája nem igazán, Escamillo Torreádordala azonban annál inkább tűzbe hozta a közönséget. (E diadalmasan harsány couplet-t maga Bizet nem sokra tartotta: „Ha szemetet akarnak, hát megkapják” – fogalmazott még a szám komponálása idején.) A harmadik felvonásra azután érezhetően megcsappant a lelkesedés, a negyedik felvonásból pedig már egyetlen részletnek sem jutott ováció. Hasonlóan részint méltatónak, részint lekicsinylőnek mutatkoztak az első kritikák is, még ha a 36 esztendős létére súlyos szívpanaszokkal küzdő komponista jobban megjegyezte – és sajnálatos módon szó szerint is a szívére vette – a negatív észrevételeket. E vélemények képviseletében álljon itt az a sommás korholás, amelyet egy idős írótársa magánlevélben küldött el a librettista Meilhacnak: „Ez a maguk darabja – ez nem is egy darab! Egy férfi találkozik egy nővel, a férfi csinosnak találja a nőt. Ez az első felvonás. Az egyik szereti a másikat, a másik szereti az egyiket. Ez a második felvonás. A nő már nem szereti többé a férfit. Ez a harmadik felvonás. A férfi megöli a nőt. Ez meg a negyedik. És maguk ezt darabnak nevezik! Ez egy bűntett, tudja meg, egy bűntett!” Ehhez képest a Bizet-t elkedvetlenítő premiert követően („Egy szót sem értettek belőle” – fakadt ki állítólag ezen az estén) hamar mind egyértelműbbé vált a Carmen sikere – a komponista számára is. Az opera ugyanis nem került le a műsorról, sőt, az ötödik előadástól többnyire táblás házakkal ment, és egy esztendő leforgása alatt összesen negyvennyolc Carmen-előadást tartottak Párizsban. Ha ezt az esztendőt már nem is, azt azért még megélhette Bizet, hogy a bécsi opera bejelentkezett a műért: a szerződés megköttetett, csak az eredeti prózai dialógusok helyére recitativókat kértek a szerzőtől – ám ezt a munkát az 1875. június 3-án elhunyt szerző helyett már a barát és kolléga, Ernest Guiraud végezte el. A koncert második része az egyik legformásabb, hatásos, de mégsem agyonjátszott Verdinyitánnyal, a Luisa Miller (1849) bevezető zenéjével indul. A Bohémélet (1896) első felvonásának szopránslágerét („Mi chiamano Mimì”) és negyedik felvonásának érzelmes tenor-bariton duettjét („O Mimì, tu più non torni”) követően az est programja visszatér a Pireneusi-félszigetre:

A sevillai borbély (1816) címszereplőjének belépőjével („Largo al factotum”) még csupán a cselekmény helyszínét tekintve, az annak nyomában felhangzó zarzuelarészletekkel azonban már teljes egészében. A koncert mediterrán-spanyolos koloritját gazdagító és tovább árnyaló műsorrész egyfelől egy Magyarországon egzotikusnak számító műfaj értékeit, másfelől Elīna Garanča művészi affinitásának és előadói univerzumának tágasságát illusztrálja. Ami a zarzuelát illeti: ezt a daljátékkal, az operával, de az operett, sőt a népszínmű zsánerével is rokonítható zenés színpadi műfajt Spanyolország és a spanyol ajkú világ határain túl mindmáig elsősorban néhány tenorszám, illetve tenor-szoprán kettős képviseli, döntően Plácido Domingo, José Carreras és más hispán kötődésű operasztárok koncertrepertoárja révén – valamint immár Garančának köszönhetően is, ő ugyanis évek óta mind több zarzuelaszámot és egyre több latin slágert énekel, interjúiban rendre megvallva e délszaki világ iránt táplált mély vonzódását. Erre bizonyság többek közt legutóbbi szólólemeze, a 2019 májusában megjelentetett Sol y Vida is, amelynek változatos mediterrán programján – akárcsak ezúttal a Müpában – zarzuelarészlet, nápolyi dal és mexikói világsláger egyaránt szerepel. A műsorban felhangzó első zarzuelarészlet a műfaj egyik legnevezetesebb 20. századi alkotásából, Francisco Asenjo Barbieri A lavapiési kis borbély (1874) című művéből való. A száz esztendővel korábbi Madridban játszódó és a szerelmi bonyodalmakon túl némi politikai gyúanyaggal is rendelkező műből Paloma elragadóan temperamentumos belépőjét („Como nací en la calle de la Paloma”) hallhatjuk az este főszereplőjétől. Barbieri fiatalabb kortársa és tanítványa, Federico Chueca a zarzuela rövidebb, szellősebb, több prózai szerepet felvonultató, s ha lehet, még populárisabb válfaja, a género chico egyik megteremtője volt az 1880-as években. A programon most zenekari előjátékával képviselt műve, A keresztelő (1901) is mindössze egyfelvonásos, igaz, a darab jelen idejű cselekményében ugyancsak akadt politikai-társadalmi töltet. E két szám között Ruperto Chapí komikus, könnyed zarzuelája, a Zebedeo leányai (1889) rég önállósult, lendületes slágerrészlete hangzik fel: a Carceleras című románc a 2. felvonásból („Al pensar en el dueño de mis amores”), melynek Montserrat Caballé, Victoria de los Ángeles és Teresa Berganza nyomdokába lépve ma Elīna Garanča az első számú népszerűsítője. A koncert kiadott műsorát záró mediterrán egyvelegbe is jutott még spanyol, illetve spanyol nyelvű szám, hiszen felhangzik az El gato montés, vagyis A vadmacska (1916) pasodobleduettjének melódiája is. Igaz, Manuel Penella műve immár nem zarzuela, hanem igazi spanyol opera, ahogyan nincs már köze az előbbi műfajhoz a mexikói Agustín Lara örökzöld dalának, az 1932ben komponált Granadának sem. A mediterrán világ olasz tájait két klasszikus nápolyi dal – Francesco Paolo Tostitól a Marechiare (1886) és Eduardo Di Capua főműve, az ’O sole mio (1898) – mellett egy olyan érzelmes szalonkompozíció, a Musica proibita (1881) idézi meg, amely ma már jószerint egymagában tartja elevenen szerzője, Stanislao Gastaldon emlékezetét. Írta: László Ferenc

Fotó © Giancarlo Pradelli

Fotó © Stephen Howard Dillon

Fotó © Emmer László

Pasztircsák Polina rangos hazai és nemzetközi versenysikerekkel – így többek között a 2009-es Genfi Nemzetközi Énekversenyen aratott győzelmével, illetve a müncheni ARD Zenei Verseny különdíjával – indult pályáján, ma pedig már Európa-szerte sokat foglalkoztatott operaés koncerténekes. 2016-ban megkapta a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese címet. A Budapesti Wagnernapokon éppúgy fellépett már, mint Zürichben, Genfben, a karlsruhei Händel Fesztiválon vagy a gstaadi Menuhin Fesztiválon. Richard Strauss, Sosztakovics, Bartók és Kodály dalaival portréalbuma jelent meg. A chilei születésű, majd az Egyesült Államokban nevelkedett fiatal tenorista, Jonathan Tetelman sikeres versenyszereplések sorát követően a múlt évtized utolsó éveiben vált a Puccini- és Verdi-hősök, valamint a francia romantikus repertoár tenorfőszerepeinek világszerte mind keresettebb megformálójává. A londoni Covent Garden, a barcelonai Liceu vagy a berlini Komische Oper közönsége már megismerkedhetett a New York Times által is lelkesen méltatott énekestehetséggel, s habár a világjárvány késleltette Tetelman több jelentősnek ígérkező debütálását, ezekre a tervek szerint ebben és a következő évadban sor kerül majd. László Boldizsár a Cotton Club Singers alapítója és 15 évig frontembere volt, majd az opera műfajában folytatta karrierjét. A bel canto technikát két kiváló tanártól sajátította el: első mestere Sík Olga volt, majd Berle Sanford Rosenberg tanítványa lett, aki Carlo Bergonzi egyik utolsó növendéke volt. A Magyar Állami Operaházban 2012-ben debütált. A budapesti dalszínházon kívül a Pozsonyi Állami Operaház és a Szegedi Nemzeti Színház állandó vendége, de több alkalommal fellépett Győrben, Miskolcon, Kassán, Prágában, Észtországban és Kolozsvárott is.

Fotó © LMeek Photography

Fotó © Monica Penkükü

Fotó © Marco Borggreve

Szegedi Csaba (1981, Sajószentpéter) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Sólyom-Nagy Sándor, majd többek között Kovalik Balázs rendező tanítványa volt. 2010 óta a lírai bariton repertoár nagy szerepeit énekli Donizettitől és Mozarttól Verdin, Puccinin át Csajkovszkijig, Erkelig, Richard Straussig, Eötvös Péterig. Klagenfurt, Bonn, Drezda jelöli ki útját a Salzburgi Húsvéti Ünnepi Játékokhoz. Junior Prima díjas, Melis György-díjas, a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese, és számos más díj, ösztöndíj kitüntetettje. A litván basszbariton, Kostas Smoriginas napjaink egyik kiemelkedően formátumos Escamillója: e szerepet a berlini Staatsoperben, a Covent Gardenben, a drezdai Semperoperben és Salzburgban is megformálta már, s ő énekelt Simon Rattle 2012-es Carmen-felvételén is. A remek kiállású énekes emellett Don Giovanni és Leporello szerepében, Anyeginként, sőt, immár Scarpia báróként is a nemzetközi operaközönség ismerőse, s a következő évadban egyebek közt a Zürichi és a Lausanne-i Opera, a Bregenzi Fesztivál és a bécsi Theater an der Wien produkcióiban fog majd szerepelni. Pályafutása kezdetén a londoni születésű, gibraltári származású karmester, Karel Mark Chichon Giuseppe Sinopoli és Valerij Gergijev asszisztenseként dolgozott, majd vezető karmesteri tisztséget töltött be a Grazi Szimfonikus Zenekar, a Lett Nemzeti Szimfonikus Zenekar, a Deutsche Radio Philharmonie Saarbrücken Kaiserslautern (DRP) élén, s jelenleg ő a Gran Canaria-i Filharmonikus Zenekar művészeti irányítója. E megbízatásai mellett Chichon vezényelt a New York-i Metropolitantől a bécsi Staatsoperig a világ megannyi jelentős operaházában, de dirigált már olyan rangos együtteseket is, mint a Concertgebouw Zenekara, a Londoni Szimfonikusok vagy a tokiói NHK Szimfonikus Zenekar.

A Magyar Állami Operaház Zenekarának jogelődje idősebb, mint maga az operaház, hiszen a Pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) operajátszó együttesét 1838-ban szervezte meg Erkel Ferenc. 1853-tól a zenekar önálló koncerteket is adott, megteremtve ezzel – Budapesti Filharmóniai Társaság néven – az ország első hangversenyzenekarát. Az Erkelt követő zeneigazgatók és főzeneigazgatók között volt Gustav Mahler, Ferencsik János, Medveczky Ádám és Kovács János, de dolgozott a muzsikusokkal Egisto Tango, Sergio Failoni, Otto Klemperer, Lukács Ervin, Erdélyi Miklós és Lukács Miklós is. A zenekart 2016 óta Kocsár Balázs vezeti.

Fotó © Emmer László

SUMMARY Having enjoyed a meteoric rise in the world of opera at the turn of the millennium and been one of its brightest stars ever since, the mezzo-soprano Elīna Garanča performs her second Müpa Budapest concert. On this occasion, she will sing sections from her most famous role, Carmen, a work that has topped her repertoire for a good decade – the first half of the programme for the evening is a representative cross-section of Georges Bizet’s final opera, promising a whole cavalcade of hits. “Carmen changes all the time, you can never really grab her, you can never say that’s the one thing. She’s like a tennis ball, all the time somewhere else,” Garanča said back in 2010, when she added the role to her repertoire at the New York Metropolitan Opera. Since then, her performances have become ever richer and more emblematic, prompting the New York Times to recently give her the highest praise: “the finest Carmen in 25 years.” For the sections of Carmen, and then the Puccini and Rossini arias and duets that will open the second half, and the block of Mediterranean music the Latvian singer cherishes so much with its zarzuela hits and Spanish and Italian art songs, Garanča will be joined by a host of talented Hungarian and international opera singers on the stage of the Béla Bartók National Concert Hall. We will encounter Jonathan Tetelman, the young Chilean-born American tenor whose career has already taken off, as well as the imposing Lithuanian bass baritone, Kostas Smoriginas, who has performed the role of Escamillo with great success at the Berlin State Opera, London’s Covent Garden, the Semperoper Dresden and the Salzburg Festival. We will also hear the voices of three singers from the world of Hungarian opera who have also been discovered by the international audience: the soprano Polina Pasztircsák, the tenor Boldizsár László and the baritone Csaba Szegedi. The world famous British-Gibraltan conductor Karel Mark Chichon will lead the Hungarian State Opera Orchestra through the concert.

ELŐZETES AJÁNLÓ

2021. július 5.

JAZZLEGENDÁK A LEXUS TÁMOGATÁSÁVAL

Wynton Marsalis

JAZZ AT LINCOLN CENTER ORCHESTRA WITH WYNTON MARSALIS

2021. augusztus 15.

ZUBIN MEHTA ÉS AZ ORCHESTRA DEL MAGGIO MUSICALE FIORENTINO Közreműködik: Rudolf Buchbinder – zongora Zubin Mehta Fotó © Alberto Conti

2021. augusztus 29.

PUCCINI: TOSCA KONCERTSZERŰ ELŐADÁS Vezényel: Jader Bignamini

12Anna Netrebko, Yusif Eyvazov Fotó © Vladimir Shirkov

2021. szeptember 20.

KONZERTHAUSORCHESTER BERLIN Közeműködik: Mirijam Contzen – hegedű Vezényel: Fischer Iván

Mirijam Contzen Fotó © molinavisuals

2021. szeptember 28.

2021. október 2.

BÉCSI SZIMFONIKUSOK Vezényel: Andrés Orozco-Estrada

MÜPA PODCAST 14

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK

Autóban, buszon, otthon vagy futás közben? Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Segal Viktor, Molnár Piroska, Virág Judit, Grecsó Krisztián vagy éppen Csík János.

mupa.hu

MÜPA HŰSÉGPROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a plusz élményeket!

mupa.hu 15

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu A címlapon: Elīna Garanča © Holger Hage / Deutsche Grammophon Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A szerkesztés lezárult: 2021. június 25. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu