2021. AUGUSZTUS 15.
RUDOLF BUCHBINDER ÉS AZ ORCHESTRA DEL MAGGIO MUSICALE FIORENTINO 1
mupa.hu
15 August 2021 Béla Bartók National Concert Hall
RUDOLF BUCHBINDER AND THE ORCHESTRA DEL MAGGIO MUSICALE FIORENTINO Conductor: Lorenzo Viotti Brahms: Piano Concerto No. 1 in D minor, Op. 15 1. Maestoso 2. Adagio 3. Rondo: Allegro non troppo Beethoven: Symphony No. 6 in F major (“Pastoral”), Op. 68 1. Allegro ma non troppo 2. Andante molto mosso 3. Allegro 4. Allegro 5. Allegretto The English summary is on page 10.
2
2021. augusztus 15. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
RUDOLF BUCHBINDER ÉS AZ ORCHESTRA DEL MAGGIO MUSICALE FIORENTINO Vezényel: Lorenzo Viotti Brahms: I. (d-moll) zongoraverseny, op. 15 I. Maestoso II. Adagio III. Rondo: Allegro non troppo Beethoven: VI. (F-dúr, „Pastorale”) szimfónia, op. 68 I. Allegro ma non troppo II. Andante molto mosso III. Allegro IV. Allegro V. Allegretto
3
Johannes Brahms (1833–1897) két zongoraversenyt írt: az elsőt fiatalon, a másodikat pályája érett szakaszában. A d-moll (op. 15, 1858) és a B-dúr (op. 83, 1881) koncert egymástól huszonhárom évnyi távolságra született, a két opust mégis feltűnően sok hasonló vonás rokonítja, érveket szolgáltatva a vélekedés számára, mely szerint annak ellenére, hogy a zeneszerző kompozícióiban megfigyelhető a kifejezésmód változása, a stílus fokozatos módosulása, életművében mégis akadnak állandó vonások. Érdemes sorra venni a két alkotás közötti hasonlóságokat. Mindkét mű határozottan szimfonikus fogantatású. Ez jelenti egyrészt a telt, sőt sokszor jellegzetesen brahmsi módon robusztus zenekari hangzást, amely nyilvánvalóvá teszi: ezekben a művekben a szimfonikus együttes nem alárendelt „kísérő”, hanem egyenrangú partner, amelynek a zenei mondanivaló legalább olyan fontos része jut, mint amilyen a szólóhangszernek. Másrészt a szimfonikus fogantatás műfaji értelemben is érvényes: a későbbi B-dúr zongoraverseny a maga négytételes formájával és jelentős terjedelmével határozottan a két műfaj, a versenymű és a szimfónia társításának képzetét kelti. Ami pedig a d-moll koncertet illeti, ez a fiatalkori mű Brahms legelső szimfonikus próbálkozásainak egyike, s az alkotás hosszú genezisfolyamatában egy ideig úgy tűnt, a zenei nyersanyagból kétzongorás szonáta lesz. Később szimfónia látszott körvonalazódni, s csak e korábbi elképzeléseket elvetve, legvégül döntött Brahms a versenymű műfaja mellett. Mindkét darab hasonlóan értelmezi a zenekar és a szólóhangszer viszonyát. Brahms két zongoraversenyében a zongora nem a zenekari szövet előterében, annak kíséretével „szólózik”, hanem a két zenei egzisztencia, a billentyűs hangszeré és a zenekaré együtt bontakozik ki, feltételezi és átjárja egymást: a zenekari hangzást átszövik a zongora hangjai, az utóbbiakat pedig nem kísérő, hanem kamarapartneri, párbeszédes jelleggel ellenpontozzák a zenekari szólamok. Ez a kompozíciós szemlélet erősen összefügg azzal a jellegzetességgel, amelyet az imént a művek szimfonikus fogantatásának neveztünk. Hasonlóképpen az előbbiekkel összefüggő, azokból levezethető tényező a virtuozitás fogalmának „különutas” értelmezése. Brahms Hegedűversenyéről német nyelvterületen hamar elterjedt a kritika, mely szerint a mű nem hegedűre (für Violine), hanem a hegedű ellen (gegen Violine) készült. Ezt a bírálatot alkalmasint a két zongoraverseny is megkaphatta volna, hiszen mindkettőről elmondható, hogy miközben a zongora játszanivalója mindvégig igen nehéz és sokszor kényelmetlen, a szólam mégsem kínál úgynevezett „hálás” lehetőségeket, amelyek alkalmat adhatnának a szólistának technikai virtuozitása megcsillogtatására. Az eddigiekhez hasonlóan a korábbiakból következik, és azokkal összefügg egy negyedik közös tulajdonság, amely mind a d-moll, mind a B-dúr zongoraversenyt jellemzi: mindkét mű hangvétele ellentmond a versenymű-műfaj szórakoztató értelmezésének. E darabokban vállaltan és egyértelműen komoly mondanivaló fogalmazódik meg, amit a d-moll műben tovább nyomatékosít a moll hangnem és a súlyos-sötét, drámai megszólalásmód. Buffon mondását
4
– le style, c’est l’homme même – igazolva a legtöbb zeneszerző zenéje olyan, mint maga az ember, aki írta. Brahms baráti társaságban sem kereste beszélgetőpartnerei kegyeit, nem udvariaskodott, ehelyett gyakran nyers vagy tapintatlan volt. Versenymű-komponistaként sem tagadja meg önmagát: tőle ne várja senki, hogy alkalmazkodjon a konvenciókhoz. A saját elképzelése szerint ír versenyművet, nem úgy, ahogyan elvárják tőle. A két mű egy ötödik közös tulajdonsága már a kompozíciók fogadtatásával és utóéletével kapcsolatos. A bemutatók eltérő visszhangot keltettek: a d-moll zongoraverseny az 1859. január 22-én Hannoverben lezajlott bemutatón hűvös fogadtatásban részesült, míg a B-dúr koncert 1881. november 9-én Budapesten sikert aratott (mindkét esetben maga a zeneszerző volt a szólista). Hasonlóság azonban, hogy bár idővel mindkét mű a repertoár részévé vált, egyikből sem lett népszerű, gyakran és szívesen tolmácsolt darab, s ennek oka egyértelmű: mindkét esetben a monstruózus terjedelem és a rendkívüli nehézség az, ami a szólisták jelentős részét elriasztja a kompozíció előadásától. A fiatal Brahms Robert Schumann (1810–1856) és felesége, a zongoraművésznő Clara Wieck (1819–1896) pártfogoltja volt. Hegedűművész barátja, Joseph Joachim mutatta be a húszéves ifjút 1853-ban a nagy tekintélyű zeneszerzőnek, aki azonnal felismerte Brahms zsenialitását, megírta felfedező Neue Bahnen (Új pályák) című cikkét, és ezután minden lehetséges módon igyekezett Johannes sikerét előmozdítani. Mivel a d-moll zongoraverseny munkálatai 1854-re nyúlnak vissza, s mivel a mániás depressziós Schumann (végül a zeneszerző halálához vezető) mentális összeomlása éppen ez idő tájt következett be, az elemzők a zongoraverseny moll hangnemét, két saroktételének viharos-drámai karakterét, sötét tónusát és dúlt kedélyvilágát hagyományosan ezzel a körülménnyel hozzák összefüggésbe. Az üstdobtremolóval induló, szonátaformájú nyitó Maestosót a gesztusok hatalmas ereje és súlya jellemzi, ezzel alkot meglepő és hatásos kontrasztot a nemegyszer magára maradó zongora csendes, tépelődő töprengése. A háromszakaszos, A-B-A formájú, D-dúr Adagio a bensőséges éneklés területe. Később a Hegedűversenyt kárhoztatták azért, mert lassú tételének témáját nem a hegedű, hanem az oboa exponálja: itt a fagott szólaltatja meg a kezdő dallamot. A zongoraszólam írásmódja individuális, recitativikus, sok érzékeny felrakású, áttört szakasszal. A d-moll rondófinálé (Allegro non troppo) hatalmas erővel, ellenállhatatlan lendülettel tör előre, vadság és kérlelhetetlenül eltökélt hangvétel jellemzi. Ennek a kérlelhetetlenségnek nem mond ellent, inkább egy másik vetületét, a megpróbáltatásokon felülemelkedő, Beethoventől örökölt győzni akarást állítja előtérbe, hogy sok más moll fináléhoz hasonlóan a zárótétel a végkifejletben dúrrá világosodik. Első négy szimfóniáját Ludwig van Beethoven (1770–1827) egymást követően írta 1799 és 1807 között. Az V. és VI. szimfónia keletkezéstörténetében azonban átfedést tapasztalhatunk: az V.-et kezdte komponálni előbb, 1807-ben, de az alkotói folyamat átnyúlt az 1808-as évbe,
5
amikor a VI. szimfónia született. Vagyis két, egymástól minden tekintetben különböző mű formálódott egyszerre a zeneszerző műhelyében. Egy igazi ellentétpár: az egyik rövidebb, tömörebb, csupa harc, csupa drámaiság, csupa individualitás, míg a másik tágasabb léptékű, csupa béke, csupa derű, boldog belesimulás a Nagy Egészbe. Az egyikben az ember viaskodik a sorsával (akkor is bátran értelmezhetjük a művet így, ha kétséges, hogy a „Sors-szimfónia” elnevezés a zeneszerzőtől származik-e, maga a zenei történés olyannyira az emberrel szemben álló fatális erők elleni harcot sugalmazza, hogy az utókor alighanem akkor is ráérzett volna a sorsszerű tartalomra, ha nem kap „segítséget”). A másikban az ember ölelkezik a természettel – mert a Nagy Egész, amelyről az imént szó esett, a Natúra. Az is összekapcsolja a két művet, hogy a közönség egyszerre ismerhette meg mindkettőt, azon a híressé vált, mai arányérzékünk számára rendkívül túlméretezett műsorú szerzői esten – „akadémián” –, amelyen 1808. december 22-én a fűtetlen Theater an der Wien közönsége este fél héttől fél tizenegyig, négy órán át (!) hallgatott Beethoven-műveket: az első részben a VI. szimfónia, az Ah! perfido koncertária, a C-dúr mise Gloria tétele és a IV. (G-dúr) zongoraverseny szólalt meg, a másodikban az V. szimfónia, a C-dúr mise Sanctus tétele és a Karfantázia hangzott fel, az utóbbit Beethoven rögtönzött zongoraszólója előzte meg. Feljegyezték, hogy a hangversenyt nem készítette elő elegendő próba, ezért az előadások nem is sikerültek egyformán kielégítő színvonalon, mégis ez lett a zeneszerző pályafutásának legjelentősebb hangversenye. Beethoven lelkes természetjáró volt, szívesen tett kirándulásokat a Bécs környéki erdőkben, és bárhol járt, mindig örömmel merült el a vidéki élet derűs békéjében. A VI. szimfónia ezt a falusi világot ábrázolja, nem véletlenül kapta – s ez a melléknév a zeneszerzőtől származik – a Sinfonia Pastorale alcímet. Érdemes megállnunk a pasztorális – pásztori – szónál, hiszen lényeges mozzanatra utal: nem pusztán a természet fontosságát, sokkal inkább ember és természet egységét hangsúlyozza. Nem véletlen, hogy a tételek Beethoven által megfogalmazott címei közül háromban is jelen van az ember. Az öt cím: I. Derűs érzések ébredése vidékre érkezéskor; II. Patakparti jelenet; III. A falusi nép vidám összejövetele; IV. Mennydörgés, vihar; V. Pásztorének. Vidám és hálás érzések a vihar után. Az öt tétel címe nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a Pastorale-szimfónia programzene. Forradalmi mű tehát, amelyben Beethoven valami újat hoz a szimfónia műfajába, még akkor is, ha a kutatások kimutatták, hogy a programatikus ötletek egy részét Justin Heinrich Knecht (1752–1817) Le Portrait musical de la Nature ou Grande Symphonie című, 1784-ben keletkezett művéből kölcsönözte. A hangszeres zene ábrázoló lehetőségeit persze a korábbi évszázadok is ismerték: festői karakterdarabokat sokan írtak a barokk csembalózene jeles szerzői közül, és persze ott van Vivaldi Négy évszakja, Telemann vízi zenéje, a Hamburger Ebb und Fluth és sok más példa a barokkból. Maga Beethoven is megelőlegezte a VI. szimfónia ábrázoló szellemét a III.-ban, az Eroicában, amely, ha nem is olyan részletező pontossággal, mint a VI.,
6
mégis egy központi eszmény, a Hős ábrázolását tűzi ki célul. A Pastorale-szimfónia azonban a maga pillanatában olyan újdonság volt, amely egyenesen mutatott előre a történetmesélő romantikus programszimfónia – Berlioz Fantasztikus szimfóniája – és a szimfonikus költemény felé. A történészek úgy tartják, Berlioz műve aligha születhetett volna meg a beethoveni inspiráció nélkül. A pasztorális jelleget a műben sok minden nyomatékosítja. Ilyen mindenekelőtt az F-dúr hangnem, amelyet hagyományosan a pasztorális karakter egyik legfőbb kifejezőjének tekintenek. Ilyen a nyitótétel dudabasszus orgonapontja: egy hosszú üres kvint, amely fölött tánckarakterű népies dallam bontakozik ki. Ilyen a Patakparti jelenet, az Andante molto mosso 12/8-os metruma, amely négyszer hármas lüktetésben ringatja a tétel dallamait. És ilyen a scherzo szilaj, tenyeres-talpas, dobbantós paraszttánca. Mindezzel azt is elmondtuk, hogy a Pastorale-szimfónia sok folklorisztikus elemet tartalmaz: a bukolikus karakterhez-hangulathoz ez elválaszthatatlanul hozzátartozik. Fontos újdonság a sok repetíció: mindjárt a nyitótételben feltűnik az apró motívumok eltökélt ismételgetése. Steve Reich és Philip Glass generációját megelőzve, Beethoven a zenetörténet első nagy repetitív zeneszerzője. A mágikus ismétlések következő mestere a 19. századi nagy szimfóniaszerző, Bruckner lesz majd. Fontos az öttételesség mint a programzenei koncepcióhoz hasonlóan forradalmi újítás, amely fellazítja a szimfónia egy ideje már kötelező négytételes szerkezetét. Fontos a programzenéhez hozzátartozó sok ábrázoló funkciójú zeneszerzői megoldás is: a Patakparti jelenet fúvós hangszereken megszólaló madárdal-cadenzája, amelyhez Beethoven még a kottába is beírja a madarak nevét: csalogány (fuvola), fürj (oboa), kakukk (két klarinét); a Vihar-tétel mennydörgését jelző üstdobütések és vonós villámok. De az egyik leglényegesebb mozzanat talán mégiscsak az, hogy ebben a művében Beethoven, aki máskor oly sokszor harcias, dacos, dúlt lelkű, sőt néha tombol és toporzékol – olykor pedig a mámor eksztázisában mártózik meg –, ezúttal egy teljes, hosszú művön át a harmóniát, a békét, a világgal való azonosulás szellemét, a világ elfogadását hirdeti. Ez életművében nem jellemző, kivételes gesztus – vannak rá más példák is, ám ezek sokkal ritkábbak, mint a küzdő Beethoven megfeszülései. A Pastoraleszimfóniában Beethoven már-már A teremtés vagy Az évszakok Haydnjának gesztusával mondja: a világ jó, és mi otthon vagyunk benne. Írta: Csengery Kristóf
7
Fotó © Holland Nemzeti Opera, Daniëlle van Coevorden
Lorenzo Viotti már 31 évesen jelentős karrierrel a háta mögött érkezik Budapestre. A 2018/2019-es évadtól a lisszaboni Gulbenkian Zenekar zeneigazgatója volt, a 2021/22-es szezontól pedig a Holland Filharmonikus Zenekar és a Holland Nemzeti Opera vezető karmestereként kezdi meg munkáját. Emellett számos kiváló együttessel dolgozott már együtt, vendégkarmestere volt a Berlini Filharmonikusok, a Concertgebouw Zenekar, a Tokiói Szimfonikusok, a Gewandhaus Zenekar, a Bécsi Szimfonikusok, a Royal Filharmonikusok, a Staatskapelle Dresden és a Camerata Salzburg együttesének, de bemutatkozott Clevelandben és Montreálban is. Koncertfelkérései mellett gyakran vezényel operát: Gounod Rómeó és Júliáját a Scalában, a Manon Lescaut-t Frankfurtban, a Rigolettót Stuttgartban és a drezdai Semperoperben, a Carment Hamburgban és Párizsban.
Rudolf Buchbinder korunk egyik legendás zongoraművésze, akinek játékában egy több mint 60 éves karrier bölcsessége egyesül a spontaneitással, az intellektuális mélység a zenei szabadsággal. Különösen Beethoveninterpretációi számítanak etalonértékűnek, a 32 zongoraszonátát 60 alkalommal játszotta ciklusként, és CDfelvételen kívül egy könyvet is megjelentetett róluk. Beethoven születésének 250. évfordulója alkalmából egy különleges koncertsorozat keretében öt különböző zenekarral játszotta el a komponista öt zongoraversenyét Andris Nelsons, Riccardo Muti, Mariss Jansons, Valerij Gergijev, illetve Christian Thielemann vezényletével a bécsi Musikvereinban. A koncertekről készült felvételt 2021 szeptemberében adja ki a Deutsche Grammophon, melynek Buchbinder exkluzív művésze. 2007-es alapítása óta a Grafenegg Fesztivál művészeti vezetője.
8
Fotó © Marco Borggreve
Fotó © Michele Monasta
Az Orchestra del Maggio Musicale Fiorentino elődjét 1928-ban alapította Vittorio Gui Stabile Orchestrale Fiorentina néven. Az együttes 1933-ban, a Maggio Musicale fesztivál születésekor vette fel mai nevét. Otthona a Teatro del Maggio Musicale Fiorentino. Guit 1937-ben Mario Rossi, a II. világháború után Bruno Bartoletti követte a zenekar élén. Az együttes nagy korszakait Riccardo Muti (1969–1981) és Zubin Mehta (1985–2016) munkája fémjelzi – utóbbi 2016 óta tiszteletbeli zeneigazgató –, de vezető karmesterük volt Fabio Luisi is, 2022-től pedig Daniele Gatti tölti majd be ezt a pozíciót. Az együttest az évtizedek során Wilhelm Furtwänglertől Leonard Bernsteinig, Herbert von Karajantól John Eliot Gardinerig a legnagyobb karmesterek vezényelték, koncertjeiken olyan zeneszerzők dirigálták műveiket, mint Richard Strauss, Pietro Mascagni, Paul Hindemith, Igor Stravinsky, Krzysztof Penderecki vagy Luciano Berio.
9
SUMMARY Johannes Brahms’s (1833–1897) Piano Concerto No. 1 in D minor (Op. 15) from 1858 – like its B flat major counterpart from 23 years later – has a strongly symphonic concept and is distinguished by a full and even robust sound. The relationship between the piano and the orchestra is not characterised by “soloing” and “accompaniment,” but by a kind of collaboration that presumes and complements the other. The tone of the work is serious, dramatic and dark: this is related to the fact that, at the time of its creation, Brahms’s state of mind was affected by the mental collapse of his patron, Schumann. The three-movement work is very difficult, but as it is not the kind of virtuoso piece that yields bountiful rewards, it is rarely played, making every performance of it an occasion for celebration. The opening movement is a world of serious gestures, the Adagio is full of song and lyricism, while the rondo finale is resolute in character. Ludwig van Beethoven (1770–1827) wrote his Symphony No. 6 in 1808, in parallel with his Fifth Symphony, and the two works were premièred together at the benefit concert held for the composer at the Theater an der Wien on 22 December 1808. The title of the five-movement work is Sinfonia Pastorale. It is a piece of programme music, with its movements all illustrative in spirit, making it an important precursor to Romantic thinking. Beethoven gave each of the five movements a title: 1) Awakening of cheerful feelings on arrival in the countryside, 2) Scene by the brook, 3) Merry gathering of country folk, 4) Thunder, Storm, 5) Shepherd’s song. Cheerful and thankful feelings after the storm. Defining features of the F major composition are the sense of folksiness and illustrative spirit that often depicts specific phenomena (such as the sounds of birds chirping and thunder). A special characteristic of the Sixth Symphony is that, quite unusually for Beethoven, it is cheerful and life-affirming from beginning to end. The Orchestra del Maggio Musicale Fiorentino was originally founded in 1928 by Vittorio Gui as Stabile Orchestrale Fiorentina and took on its current name in 1933 when the Maggio Musicale festival was first launched. Their home is the Teatro del Maggio Musicale Fiorentino. The ensemble has played under the top conductors of the 20th and 21st centuries, with two great eras associated with the leadership of Riccardo Muti and Zubin Mehta. In the season 2018/2019 their principal conductor was Fabio Luisi. Rudolf Buchbinder is one of the legendary artists of our time. His renditions are celebrated worldwide for their intellectual depth and musical freedom, particularly his renditions of Ludwig van Beethoven’s works are considered to be exemplary. He records exclusively for Deutsche Grammophon. Lorenzo Viotti has just recently been appointed principal conductor of the Netherlands Philharmonic Orchestra and the Dutch National Opera in Amsterdam. He has already conducted numerous major international orchestras, including the Berlin Philharmonic, the Gulbenkian Orchestra, the Cleveland Orchestra and the Concertgebouw Orchestra. 10
MÜPA PODCAST
SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK
Autóban, buszon, otthon vagy futás közben? Válogasson a Spotifyon és iTuneson is meghallgatható felvételeink közül, ahol olyan vendégek mesélnek Náray Erikának a kedvenceikről, mint Segal Viktor, Molnár Piroska, Virág Judit, Grecsó Krisztián vagy éppen Csík János.
mupa.hu 11
ELŐZETES AJÁNLÓ
2021. augusztus 28.
JAZZTIME A LEXUS TÁMOGATÁSÁVAL
JAZZSTAFÉTA – GONDA JÁNOS ÜNNEPE Gonda János Fotó © Polónyi István
2021. szeptember 20.
EURÓPAI HIDAK 2021 – BUDAPEST–BERLIN
KONZERTHAUSORCHESTER BERLIN Közreműködik: Mirijam Contzen – hegedű Vezényel: Fischer Iván Mirijam Contzen Fotó © Molina Visuals
2021. szeptember 21.
EURÓPAI HIDAK 2021 – BUDAPEST–BERLIN
SNÉTBERGER: ITTHON-OTTHON Vendég: Harcsa Veronika
Snétberger Ferenc Fotó © Kleb Attila
Közeműködik: Tzumo Árpád – zongora, Josh Ginsburg – nagybőgő, Toni Snétberger – dobok
2021. szeptember 22.
VÍKINGUR ÓLAFSSON ZONGORAESTJE Víkingur Ólafsson Fotó © Ari Magg
2021. szeptember 28.
ENSEMBLE LES ARTS FLORISSANTS Vezényel: William Christie William Christie Fotó © Oscar Ortega
2021. október 2.
BÉCSI SZIMFONIKUSOK Vezényel: Andrés Orozco-Estrada
Andrés Orozco-Estrada Fotó © Peter Rigaud
13
VÁMHÁZ KÖRÚTI VÁSÁRCSARNOK Fedezze fel Budapest éléskamráját! Hatalmas választékkal és mindennap friss termékekkel várjuk Önöket! A Vásárcsarnokban való vásárlás és kirándulás igazi élménnyel szolgál mind a turisták, mind a helyi lakosok számára.
Látogasson el Ön is Európa egyik legszebb piacára!
Európa legszebb piaca! CNN Travel, 2013
1093 Budapest, Vámház krt. 1-3. Nyitvatartás: H: 6:00–17:00 | K-P: 6:00–18:00 | Szo: 6:00–15:00 Bővebb információkért kövessen minket online! www.facebook.com/Nagycsarnok 14 www.budapestvasarcsarnokai.hu
MÜPA HŰSÉGPROGRAM
MINDIG TÖBBET ADUNK!
Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a plusz élményeket!
15 mupa.hu
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. Címlapfotó: @ Marco Borggreve A szerkesztés lezárult: 2021. augusztus 10. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu
