Langsam. Ruhevoll. Empfunden

VÉGLETEK SZIMFÓNIÁJA

Hatalmas méretű? Valóban: a nyitótétel – amelyet Mahler a partitúrában az Erste Abteilung (I. rész) címmel látott el, míg a II-III-IV-V-VI. tétel a Zweite Abteilung (II. rész) elnevezést kapta – rendkívüli terjedelmű. Több mint fél óráig tart, önmagában olyan hosszú tehát, mint egy rövidebb Beethoven-szimfónia, maga a teljes mű pedig átlagos előadásban 90 és 105 percnyi időtartam között ingadozik. Mahler Harmadikja a zenetörténet leghosszabb szimfóniája. Ám nemcsak a mű időbeli kiterjedése gigantikus: az előadó-apparátus is az. A partitúra Wagnert felülmúló igényű: a mű megszólaltatása négy fuvolát, négy oboát (angolkürttel), három B- és két Esz-klarinétot (basszusklarinéttal), négy fagottot (kontrafagottal), B hangolású postakürtöt, nyolc kürtöt, négy trombitát, négy harsonát, kontrabasszustubát, két hárfát, nagy létszámú vonóskart, gazdag ütőhangszeres apparátust, fiúkórust, női kart és altszólistát követel. Mindebből értelemszerűen következik, hogy Mahler III. szimfóniáját csak erre alkalmas, nagy pódiummal és a jelentős hangtömegnek megfelelően tágas belső térrel rendelkező hangversenytermekben lehet és szabad előadni. Hozzátehetjük, hogy miként Mahler összes szimfóniája, a Harmadik is „világdrámának” nevezhető, azzal a kiegészítéssel, hogy ezúttal az egyes tételek valóban szinte enciklopédikusan, az élettelen anyagtól a lélek legmagasabb rendű állapotáig haladva ábrázolják a létezés különféle formáit.

EGY VISSZAVONT PROGRAM

Első négy szimfóniája komponálásakor Mahler minden esetben megfogalmazta a tételek programját, hogy világossá tegye, mit kíván elbeszélni a mű. (Mahler szimfóniáinak a korábbi elképzelésekhez képest szabálytalan felépítését nem véletlenül nevezik „narratív formáknak”: ezek a művek többnyire valóban „zenei elbeszélések”.) E magyarázatokat nem hozta nyilvánosságra, szellemi környezetével azonban megosztotta, így a programok nem vesztek el, sőt az évtizedek során nyilvánosságra kerültek. Ily módon a nagyközönség is tud ezekről – nem kell és nem is lehet elvonatkoztatnunk tartalmuktól, mikor a mű megértésére törekszünk. A III. szimfónia hatalmas nyitótétele a Pán ébredése, a Nyár bevonulása programot kapta, korábban azonban az Amit a sziklák mondanak nekem munkacímet viselte. Nem volt véletlen tehát, hogy Mahler éppen akkor fordult büszke kijelentésével Bruno Walter felé, amikor a karmester a komponálóházikóhoz vezető úton a vadregényes, sziklás hegyi tájra tekintett: ez volt az a vidék, amely monumentalitásával és zordságával a nyitótétel hangjait ihlette. A további tételek eredeti programja: Amit a mező virágai mondanak nekem (II.); Amit az erdő állatai

mondanak nekem (III.); Amit az ember mond nekem (IV.); Amit az angyalok mondanak nekem (V.); Amit a szeretet mond nekem (VI.). A tételek témájával tehát Mahler egyre felfelé halad, az ötödik tételben az angyalokról szólva ki is lép a humán szférából, a hatodikban pedig immár a mindenen túlmutató, isteni szeretet egyetemes eszméjét fogalmazza meg a zene nyelvén.

ÉLETMÁMOR, FÁJDALOM, SZORONGÁS…

A nyárról gyümölcsérlelő meleg, szabadság, vidámság jut eszünkbe. Mégis, a szimfónia indulókarakterű nyitótétele (az induló jellegzetes mahleri toposz: a II., V. és VI. szimfónia élén is megjelenik) az unisono harsogó nyolc kürt kórusával, a hatalmas súllyal lezuhanó tuttiakkordokkal és a rendkívüli erejű dobütésekkel sokkal inkább sötét, félelmetes és fenyegető, mint vidám. Ez volna a nyár? – kérdezhetjük. És valóban „bevonulás” ez? Nem inkább gyászinduló, mint a II. és az V. szimfónia nyitótétele? Nos, talán nem gyászinduló, de mindenképpen nyugtalanító, ambivalens zene, amely egyszerre fejezi ki az élet akarását és az élettől való megmagyarázhatatlan félelmet, egyszerre az erőt és a szorongást. Mahler a századforduló zeneszerzője volt, Siegmund Freud (1856–1939) kortársa. Nincs a zenetörténetben még egy alkotó, aki a tudatalatti mélyén kavargó ellentmondásokat alaposabb elemző munkával és nagyobb intenzitással segítette volna műveiben felszínre, mint ő. III. szimfóniájának nyitótételében ez a kettősség a döntő: a mámoros életakarás és a létezéstől való atavisztikus félelem egyidejű jelenléte. A „virágok nyelvén szóló” második tétel lágy menüett kecses oboaszólóval és szélesen áradó vonósdallamokkal. Finoman archaikus tánc, amely megmutatja, hogyan hajladoznak a mindenség legártatlanabb teremtményei, a virágok a frissítő hajnali szélben. Kontraszt, mozgalmasság persze ebben a tételben is megjelenik, de az alaptónus a békéé. Az állatokat megidéző harmadik tétel a mű scherzója: hangvétele enyhén groteszk, fanyar, kissé karikatúraszerű – felelevenítve azt a szín- és hangulatvilágot, amelyet az I. szimfónia „Bruder Jakob…”-dallamot felidéző harmadik tételéből ismerünk.

…ÉS AMI MINDENT FELOLD

A szimfónia legfájdalmasabb hangú részlete az altszólós negyedik tétel, amelyben Mahler Friedrich Nietzsche (1844–1900) Imígyen szóla Zarathustra című (ez idő tájt Richard Strausst hatalmas szimfonikus költemény írására ihlető) művének egy részletét zenésíti meg, az éjszaka mélységéről és sötétjéről, az elmúlás fájdalmáról énekelve. A zenekari dal végén feldereng

a fény: az öröm erősebb a szív fájdalmánál, és minden öröm az örökkévalóságot áhítja. A fiúkórust foglalkoztató ötödik tételben meg is jelenik az örökkévalóság: angyalok énekét halljuk a mennyországban. Itt Mahler A fiú csodakürtjéből választ naiv-játékos szöveget Jézusról és az apostolokról, Péterről és a bűnbocsánatról, olyan önfeledt, boldog hangulatot teremtve meg, amilyenhez hasonlót a IV. szimfónia több átmeneti elsötétüléssel, szélesebben kibontott fináléjából ismerünk. A zárótétel az addig hangokba öntött összes vágyat, szorongást, kételyt, félelmet egyetlen nagy dalolásban oldja fel, de már szavak és emberi hangok nélkül, csak hangszereken – mert amiről Mahler most beszél, arra nincsenek szavak. Halljuk a fúvósokat is, és a pátosszal teli végkifejletben fontos szerepet kap a timpani, alapélményünk mégis a vonóskar végtelen dallama, amelynek himnikus hangvétele és átszellemült tisztasága az V. szimfónia Adagietto tételének rokona. „Was mir die Liebe erzählt” – a német nyelv ugyanazt a szót használja a szerelem és a szeretet megnevezésére. Mahler melyikre gondolt? Okunk van úgy hinni, nem a szerelemre, hanem a szeretetre, mert a hat tételben egyre feljebb léptünk, az ötödikben már angyali szférákban járva és keresztény szimbólumokat említve (tízparancsolat, mennyország, bűnbánat és bűnbocsánat), s a(z isteni) szeretet ennek az emelkedésnek a végpontjához jobban illik, mint a szerelem. A szerelem múlandó és önös, hiszen viszonzást vár, a szeretet azonban, mint Pál apostol írja: „mindent eltűr”, és „soha el nem fogy”. A III. szimfónia ősbemutatóját a zeneszerző vezényelte a Ruhr-vidéki Krefeldben 1902. június 9-én, hatalmas sikerrel. Mint egy korabeli beszámoló fogalmaz, „a mennydörgő tapsvihar több mint tizenöt percen át tartott”. Mahlert tizenkétszer hívták a pódiumra.

Írta: Csengery Kristóf

Fotó © Christopher Pledger

Fotó © Peter Rigaud Az angol mezzoszoprán, Sarah Connolly 1963-ban született Durhamben. Felsőfokú énektanulmányait a londoni Királyi Zeneakadémián végezte, majd öt esztendőn át a BBC Singers tagja volt. Operai karrierje 1994-ben kezdődött Annina szerepével A rózsalovagban. Pályáján az áttörést 1998-ban az Angol Nemzeti Opera Händel-produkciója, a Xerxes hozta meg. Operákban és oratóriumokban egyaránt fellép, keresett dalénekes. Repertoárja az angol, olasz, német és francia barokktól Mozarton, Wagneren és Richard Strausson át Korngold, Duruflé, Tippett, Tavener és Turnage zenéjéig terjed. Partnerei között olyan karmestereket találunk, mint William Christie, Yannick Nézet-Séguin, Vladimir Jurowski vagy Marin Alsop.

Andrés Orozco-Estrada 1977-ben született Kolumbiában, karmesteri stúdiumait tizenöt évesen kezdte meg. Húszéves korában Ausztriába költözött, azóta ott él. A bécsi zeneakadémián Uroš Lajovic osztályában tanult. Miután számos európai zenekar élén vendégszerepelt, 2013-ban a Houstoni Szimfonikusok zeneigazgatója lett, szerződése 2022-ben jár le. A Bécsi Szimfonikusokat először 2006-ban vezényelte, a 2021/2022-es évadtól öt évre ő az együttes vezető karmestere. A bécsieken kívül Európa és Amerika számos más zenekara – többek között a Berlini Filharmonikusok, a Drezdai Staatskapelle, az amszterdami Concertgebouw vagy a Chicagói Szimfonikusok – is rendszeresen meghívja. Sikeres operakarmester.

A Bécsi Szimfonikusok 1900-ban alakultak meg a Bruckner-tanítvány osztrák karmester, Ferdinand Löwe vezetésével. Fennállása során a zenekart többek között olyan karmesterek irányították, mint Hans Swarowsky, Wolfgang Sawallisch, Josef Krips, Carlo Maria Giulini, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij, Rafael Frühbeck de Burgos, Fabio Luisi és Philippe Jordan – de a vendégdirigensek között is olyan neveket találunk, mint Lorin Maazel, Zubin Mehta, Claudio Abbado, Carlos Kleiber és Sergiu Celibidache. A Bécsi Szimfonikusok a kezdetektől máig a hagyomány ápolása és az új művek bemutatása kettős elkötelezettségének jegyében dolgozik. Jelenlegi vezetője, Andrés Orozco-Estrada a 2021/2022-es évad kezdete óta áll az együttes élén.

A Nemzeti Énekkar (Állami Énekkar néven) 1986-ban jött létre, élén több mint negyedszázadon át Antal Mátyás töltötte be a vezető karnagyi pozíciót. Ez idő alatt az együttes Magyarország egyik vezető hivatásos kórusává vált, olyan oratóriumkórussá, amely nemcsak testvérzenekarát szolgálja ki, hanem az a cappella művek előadásában is kimagasló produkciókat nyújt, legyen szó barokk zenéről vagy kortárs kompozíciókról, de a jazz műfaja sem ismeretlen számára. Sikerrel szerepeltek Európa jó néhány nagyvárosában, valamint Japánban, Izraelben és Törökországban is. A karigazgatói tisztet 2016 januárja óta Somos Csaba tölti be.

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara az intézmény énekkarainak tagjaiból válogatott együttes. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola 1988-ban jött létre ifj. Sapszon Ferenc (1952) karnagy tervei alapján. Célja, hogy szolgálja Kodály nemzetnevelő elveit, melyekben kulcsszerepet tölt be a zenei nevelés. A tizenkét évfolyamos intézmény egyetlen egységben valósítja meg az általános iskolai, a gimnáziumi és a zeneiskolai oktatást, valamint a zeneművészeti szakképzést. Az intézmény művészeti vezetője ifj. Sapszon Ferenc. A kórusiskola kebelében több különféle énekkar működik: Iubilate Leánykar, Exsultate Fiúvegyeskar, Laudate Gyermekkar, Gaudete Gyermekkar, gregorián scholák, Cantate Vegyeskar.