Müpa Műsorfüzet - Karácsonyi Oratórium I. (2021. december 12.) by Müpa Budapest

2021. DECEMBER 12.

KARÁCSONYI HANGVERSENY

KARÁCSONYI ORATÓRIUM I. 1

mupa.hu

12 December 2021 Béla Bartók National Concert Hall

CHRISTMAS CONCERT

CHRISTMAS ORATORIO I Featuring: Núria Rial – soprano Kristina Hammarström – alto Julian Prégardien – tenor Samuel Hasselhorn – baritone accentus (choirmaster: Frank Markowitsch) Insula Orchestra Conductor: Laurence Equilbey Bach: Christmas Oratorio, BWV 248 – cantatas 1., 2., 3. Accentus, national centre for vocal arts in the Paris Île-de-France/Normandie region, is supported by the Regional Directorate of Cultural Affairs for Île-de-France and the French Ministry of Culture. It receives subsidies from the City of Paris, the Île-de-France Region and the Normandie Region. It also benefits from the support of the SACEM (Society of Authors, Composers and Publishers of Music). The choir has taken residence at Opéra de Rouen HauteNormandie. The Hauts-de-Seine Department sponsors accentus’ broadcasting and cultural activities within the department. The Bettencourt Schueller Foundation is its main sponsor. Accio, the supporter community for accentus and the Insula orchestra, is a patron of the choir’s artistic and educational activities. The Hauts-de-Seine Department sponsors Insula orchestra, the resident orchestra at La Seine Musicale. Accio, the supporter community for accentus and the Insula orchestra, and the Insula orchestra-Laurence Equilbey Foundation support the orchestra’s artistic and educational activities. Insula orchestra is a member of FEVIS (Federation of Specialised Vocal and Instrumental Ensembles) and SPPF (French Society of Phonogram Producers). The English summary is on page 14. 2

2021. december 12. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

KARÁCSONYI HANGVERSENY

KARÁCSONYI ORATÓRIUM I. Közreműködik: Núria Rial – szoprán Kristina Hammarström – mezzoszoprán Julian Prégardien – tenor Samuel Hasselhorn – bariton accentus (karigazgató: Frank Markowitsch) Insula orchestra Vezényel: Laurence Equilbey J. S. Bach: Karácsonyi oratórium, BWV 248 – 1., 2., 3. kantáta Az accentus a párizsi (Île-de-France) és a normandiai régió énekművészeti központja, amely az Île-de-France regionális kulturális igazgatóság és a francia kulturális minisztérium támogatását élvezi. Működését Párizs városa, az Île-de-France régió és a normandiai régió finanszírozza. Támogatásában a zenével kapcsolatos szerzői jogokat kezelő SACEM is részt vesz. A kórus a normandiai Roueni Operaház rezidens énekkara. Az accentus közvetítéseit és kulturális tevékenységét Hauts-de-Seine megye támogatja. Fő támogatója a Bettencourt Schueller Alapítvány. Művészeti és pedagógiai tevékenységéhez az Accio, az accentus és az Insula orchestra baráti köre nyújt támogatást. A La Seine Musicale központban működő Insula orchestra támogatója Hauts-de-Seine megye. Művészeti és pedagógiai tevékenységét az Accio, az accentus és az Insula orchestra baráti köre, valamint az Insula orchestra – Laurence Equilbey Alapítvány támogatja. A zenekar a FEVIS és SPPF szakmai szövetségek tagja.

EGY MŰ – HAT MŰ Bach Karácsonyi oratóriuma különleges alkotás: valójában egyetlen nagy, összefüggő kompozíció (oratórium), ugyanakkor hat különálló és külön is megszólaltatható mű (kantáta). Hogy miért ilyen, arra egyszerű magyarázatot ad a keletkezéstörténet és az egyházzenei funkció. Bach 1734-ben a karácsonyi ünnepkör minden egyes vasárnapjára kantátát komponált (negyvenkilenc éves ekkor, és már tizenegy éve a lipcsei Thomaskirche kántora). Így jött létre a hat kantáta: egy-egy a három karácsonyi ünnepnapra, egy újévre, egy az újév utáni vasárnapra és egy vízkeresztre. A hat kantáta együtt a Karácsonyi oratórium. Ez az impozáns, hatvannégy tételes korpusz a két passió mellett Bach harmadik nagy bibliai elbeszélő műve, csak éppen ez nem a szenvedéstörténetet, hanem a Megváltó eljövetelét, Krisztus születésének históriáját eleveníti fel. A hatrészes szerkezet, a hat kantáta különálló vasárnapokhoz kapcsolódó gondolatvilága és egyvégtében történő megszólaltatásának különlegesen hosszú időtartama együttesen magyarázza, hogy miért ritka a Karácsonyi oratórium teljes előadása, és egyszersmind miért elfogadható, sőt a korabeli gyakorlat által is szentesített a külön-külön történő megszólaltatás, vagy éppen az a döntés, amelynek értelmében egy karmester a hat kantából egy alkalommal hármat vagy négyet szólaltat meg. A mai estén az 1. (Jauchzet, frohlocket, auf, preiset die Tage), a 2. (Und es waren Hirten in derselben Gegend) és a 3. (Herrscher des Himmels, erhöre das Lallen) kantáta hangzik fel.

A SZÖVEGÍRÓ ÉS A KANTÁTÁK SZERKEZETE A Karácsonyi oratórium szövegírójának kilétéről nem tud biztosat az utókor, ám a kutatók hallgatólagosan megegyeznek abban, hogy az illető valószínűleg Christian Friedrich Henrici (1700–1764) – írói nevén Picander –, lipcsei költő, Bach számos egyházi kantátájának és egyéb művének (Máté-passió), köztük világiaknak (Kávékantáta, Parasztkantáta) librettistája lehetett. Ami a kantáták tételszámát és szerkezetét illeti, a 4. kantáta áll a legkevesebb (hét) tételből, a 2. tételszáma a legnagyobb (tizennégy). A műveket többnyire nyitókórus indítja – egy kivétellel: a 2. kantáta élén pasztorális karakterű hangszeres sinfonia áll –, s ugyanilyen konstans jellegzetesség, hogy a kantátákat közösségi énekek, korálok tagolják, és korálok is fejezik be. Ezalól is van egy kivétel: a harmadik kantáta végén Bach nem korált énekeltet az énekkarral, hanem a nyitókórust ismételteti meg. Ennek oka talán az lehet, hogy az első három kantáta – mivel ezek karácsony három ünnepnapján hangzanak el – szorosan összetartozik, s ezzel a nyomatékosabb gesztussal Bach a harmadik kantáta befejezését akarhatta megkülönböztetni a többitől. A Karácsonyi oratórium kantátáiban ugyanúgy szerepel Evangélista, mint 4

a passiókban, s ezt a szólamot hasonlóképpen tenor énekli. A kantátákban az Evangélista elbeszélései váltakoznak szabad recitativókkal, áriákkal és korálokkal. A szólószámok minden hangfajt foglalkoztatnak, egy kivétellel: a 4. kantáta nem ad feladatot az altnak.

PARÓDIA A Karácsonyi oratórium komponálásának idején Bach időhiányban szenvedett (ismerve a zenetörténetet, megkérdezhetjük: mikor nem szenvedett egy zeneszerző időhiányban?), s ezért nem volt lehetősége arra, hogy minden egyes számhoz vadonatúj zenét komponáljon. A paródia eszközéhez folyamodott. A görög eredetű fogalom (paródeo) elsősorban egy dal vagy más műalkotás (vers, próza), netán előadóművészi teljesítmény (színészi alakítás) karikatúraszerű utánzatát jelenti: ilyet hoz létre a parodista, amikor parodizál. A zenetörténészek azonban a 16. századtól kezdve más jelentéssel használják a szót: paródiamisének nevezik például az olyan misekompozíciót, amelyet a zeneszerző közismert világi dallam (egy korabeli „sláger”, amilyen például a reneszánsz L’homme armé dallam volt) felhasználásával alkotott, s általában paródiának azt az eljárást, amelynek során a komponista egy már meglévő (általa vagy más által komponált) zenére új szöveget húzott rá. Itt is az a legtipikusabb, ha eredetileg világi szövegű dallam kap új, szakrális funkciójú szöveget, de a közlekedés mind a négy lehetséges irányban megvalósulhatott (és meg is valósult): egyházi–egyházi, világi–világi, világi– egyházi, egyházi–világi. Bach a Karácsonyi oratórium hatvannégy tételéből tizenhetet írt meg úgy, hogy azokban régebbi kompozícióinak zenéjét alkalmazta az új szövegekre, s ebből a tizenhétből tíz szám eredetije világi műfajú volt, hété azonban egyházi.

A PIETIZMUS SZELLEME A karácsonyi oratóriumot alkotó kantáták alaphangvételét a Megváltó megszületése felett érzett öröm kifejeződése határozza meg. Ennek megfelelően valamennyi kantáta világos dúr hangnemekben íródott (D–G–D–F–A–D), és még a dúr hangnemeken belül is a különösen ragyogó fényű keresztes hangnemeket részesíti előnyben Bach (csak egyetlen bés dúr található a sorozatban, a 4., F-dúr kantáta). A nyitókórusok többnyire energikusak, ünnepélyesség és pompa jellemző rájuk, Bach ezekben olykor trombitákat és üstdobot is használ. Ezzel szemben a kantáták belsejében előforduló korálok közösségi énekei meghittek és bensőségesek, az áhítat és az alázat hangján szólalnak meg (a befejező funkciójú korálok bonyolultabb komponálásmódot követnek és hangsúlyosabbak).

A Bach-kantátákról írt alapvető munkájában a jeles Bach-kutató, Alfred Dürr arra figyelmeztet, hogy a Karácsonyi oratórium kantátáinak belső tételrendjében „az Evangélista – szabad recitativo – ária sorrend megfelel annak a sorrendnek, amelyet August Hermann Francke [a 17–18. század fordulójának jelentős evangélikus teológusa, pedagógusa és népénekszerzője] a helyes bibliaolvasás feltételeként állít: olvasás – elmélkedés – ima; itt tehát nyilvánvalóan a pietizmus követelményei valósulnak meg.” Hozzátehetjük, hogy a vakhit ellen fellépő pietizmus vallási megújító irányzatának szellemi eszköztárából az értelem mozgósításának, a bibliai ige elemző megértetésének szándéka végigkíséri Bach kantátaművészetét és ezen belül a Karácsonyi oratórium kantátáit is: a megzenésített bibliai gondolatokhoz kapcsolódó kommentárok (recitativo és ária) mindig a hívő lélek félelmét, reményét, örömét, azonosulását, önvizsgálatát, háláját, bűnbánatát, önmaga jobbítására irányuló vágyát fejezik ki. Ilyen értelemben – és ezt szintén az olvasó teheti hozzá Alfred Dürr szavaihoz – Bach egész kantátaművészete „keresztény pszichoanalízis”.

SZÁZNYOLCVAN FOKOS FORDULAT Egy másik fontos gondolat, amelyet szintén Alfred Dürr könyvéből érdemes idéznünk, a paródia módszerével kapcsolatos. A zenetörténész felhívja a figyelmet arra, hogy egyes paródiatételek esetében olyan zene kap az új szöveg révén ujjongó karaktert, amely eredeti alakjában éppenséggel felháborodottan tiltakozott valami ellen. Vagyis megváltozik a barokk zene egyik kulcsmozzanata, a zene által kifejezett affektus, érzelmi tartalom – és nem is akárhogyan: száznyolcvan fokos fordulattal. Hogyan vélekedjünk erről? A koncertlátogató azt mondhatja: Bachnak, aki a zene mindentudója volt, ez is sikerült, egy többféle lehetséges érzelmi tartalommal bíró zenei anyagból egyszer ezt, máskor amazt a lelkiállapotot-indulatot hívta elő – pusztán a megváltozott szöveg segítségével, no meg azzal, hogy az új textus tökéletes prozódiával, tehát a legtermészetesebb hatást keltve illeszkedik a régi dallam hangjaihoz. Ez a mi válaszunk, álmélkodó zenehallgatóké. A zenetudós azonban egy másik – higgadtabb – értelmezés lehetőségét kínálja fel: „Feltételezhetjük, hogy a komponálásban az efféle külsődleges szövegutánzás mégsem volt számára olyan fontos, s így, amikor megpróbálunk behatolni Bach műveibe, nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítanunk a szövegillusztrációnak.”

1. KANTÁTA: JAUCHZET, FROHLOCKET, AUF, PREISET DIE TAGE Fuvolák futamai, harsány trombiták, dörömbölő üstdobok: ez a hangzás köszönti a hallgatót az 1. kantáta (Örvendjetek, vigadjatok, dicsérjétek e napokat) élén. A fényes D-dúr zene nemcsak egyértelműen ünnepi, de az ízes 3/8-os metrumú nyitókórus félreérthetetlenül táncos, világi karakterű, és a népiességet sem nehéz felismerni benne. Persze tudjuk: paródiatételről van szó, melynek zenéje a BWV 214-es számú gratulációs kantátából származik. A mai zenehallgató, ha e lexikális tudással nem rendelkezik, akár így is értelmezheti a jelenséget: a karácsony nemcsak az Égé, hanem a Földé is – a miénk, akikért a Megváltó megtestesülve emberré lett. Dinamizmust sugározva pattogó daktilusok: ez is fontos élménye a tétel hallgatójának. A kantáta kilenctételes: kórus – recitativo – accompagnato (zenekarkíséretes recitativo) – ária – korál – recitativo – korál – ária – korál. Az Evangélista az első recitativóban belekezd Jézus születésének előzményeibe, hogy a 6. számban – a második recitativóban – immár hírül is adja Isten fiának világrajöttét. Az áriák és korálok funkciója a kommentár, a hívő lélek gondolatainak közvetítése. A 3-as számmal jelölt accompagnatóban az alt örvendezik a „legkedvesebb Vőlegény”, a „hős”, „Dávid sarja” eljövetele fölött (két oboa d’amore kíséri énekét az égi szerelem jegyében). A legkomplexebb szám a 7-es, amely korált (a szoprán énekli sorait) és recitativót (basszusszóló) kombinál zenekari kísérettel (ismét fontosak az oboa d’amorék), így magasztalva az újszülött Megváltó szegénységét. Az utolsó előtti szám, a basszus önálló áriája is a szegénységet és a gazdagságot állítja szembe egymással, arra figyelmeztetve, hogy a Megváltó kevéssé becsüli a földi ragyogást. A korálok hangja meghatott, különösen megindító a zárókorál, mely gyermeki szóhasználattal a szeretett „Jézuskáról” beszél, akinek „tiszta, puha ágyacskát” készít szívének rejtekén.

2. KANTÁTA: UND ES WAREN HIRTEN IN DERSELBEN GEGEND Az első kantátánál komplexebb szerkezetű, tizennégy tételes második (Valának pedig pásztorok azon a vidéken) témája: a pásztorok az Úr angyalától hírül veszik a kisded megszületését. A pásztorok jelenléte a szövegben arra ösztönzi Bachot, hogy pasztorális zenét komponáljon: ez a hagyományhoz híven lágy, népies muzsika, melynek a nyitótételben szelíd 12/8-os lejtése van. Most nem hallunk sem trombitákat, sem üstdobot, ezek aligha illenének ide: a hangulatot

és a színvilágot békésen vágyakozó oboa d’amorék és oboa da cacciák uralják. És persze fontos, hogy a nyitózene nem kórustétel (az csak ezután következik): ez egy bájos, halk zenekari sinfonia. Éjszaka van, a nyitótételt követő (az angyal eljövetelét elbeszélő) recitativo utáni korál ezért is fohászkodik a hajnalfényhez. A témának megfelelően a második kantáta egésze visszafogottabb eszközökkel él, mint az első – bár a tenor Frohe Hirten (Vidám pásztorok) áriájában meglepetten kapjuk fel a fejünket a gyors és virtuóz skálakoloratúrák hallatán. Megfelel a kantáta alapkarakterének az alt G-dúr Schlafe, mein Liebster (Aludj, kedvesem) áriája – amely voltaképpen da capo szerkezetű barokk bölcsődal. Persze Bach nem volna az a nagy mester, akinek ismerjük, ha kifogyhatatlan leleménye nem tartogatna meglepetést a hallgató számára: a következő recitativo után beköszöntő kórus, a kantáta egyetlen boltozatos, ellenpontos kartétele (mely voltaképpen a Gloria szövegét – Ehre sei Gott in der Höhe: dicsőség a magasságban Istennek – énekli) a nagyobb hangerő és az élénkebb dinamizmus kontrasztjával frissíti fel a kantáta zenei karaktervilágát. Ezek után már – egy újabb recitativót követőn – a zárókorál erőteljesebb zengésén sem lepődünk meg. De azért a dús hangzású korálsorokat – Bach varázslatos ötletgazdagságának újabb példájaként – emlékeztetőül tagolják az oboák közbeékelődő 12/8-os, pasztorális dallamai. Aligha véletlenül, hiszen ez a kantáta témája: angyalok és pásztorok.

3. KANTÁTA: HERRSCHER DES HIMMELS, ERHÖRE DAS LALLEN A Karácsonyi oratórium harmadik kantátája, s egyben az első rész (és az első hangverseny) befejező darabja, akárcsak az első kantáta, világias hangvételű nyitókórussal kezdődik, okkal: ennek a 3/8-os D-dúr kartételnek (Égi Uralkodó, halld meg dadogásunkat) a zenéjét ugyanúgy a 214-es gratulációs kantáta anyagából „hasznosította újra” Bach, ahogyan az első kantáta nyitótételét. A tétel rövid, egyszerű szerkezetű – Alfred Dürr a Bach-kantátákról írott kézikönyvében azt feltételezi, hogy Bach talán azért illeszti friss zenei anyagú zárókórus helyett ismétlésként újból ezt a kantáta végére, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon. Ezzel persze egyszersmind keretbe is foglalja az első rész záródarabját, így nyomatékosítva az oratórium első felének befejezését. Ahogyan a pásztorokat és angyalokat megjelenítő második kantáta témája a hírvitel és a hír fogadása volt, a harmadik kantáta a hála és a dicsőítés hangján szólal meg. Az Evangélista elbeszélései persze cselekményelemeket is visznek minden kantátába: most arról értesülünk, hogy a pásztorok felkerekednek, hogy láthassák a kisdedet Betlehemben, majd miután meg-

találták Máriát, Józsefet és a gyermeket, elviszik a Megváltó hírét a világba. „És mindenek, akik hallják, elcsodálkozának azon, amiket a pásztorok nékik mondottak.” A harmadik kantáta hangszerelése visszatér az első kantáta erőteljes hangzásához és fénnyel teli színeihez: ismét hallunk trombitákat és üstdobokat, ismét szólnak a harántfuvolák is. Ahogy a különböző tételtípusoké, ugyanúgy az egyszerűség és komplexitás váltakozása is fontos, mert élettel telíti a mű belső dinamikáját. Ezúttal a három korál feltűnően lapidáris, velük alkot kontrasztot a szoprán és a basszus Herr, dein Mitleid (Uram, a Te szánalmad) duettjének részletező-választékos kidolgozása, és kiváltképp az alt Schliesse, mein Herze (Fogadd be, ó szívem) áriájának reprezentatív igényességű obligát hegedűszólója, mely egyenrangú társként kíséri végig az énekszólamot. Írta: Csengery Kristóf (A bibliai idézetek Károli Gáspár fordításai, a kantátaszövegből idézett részletek Uhrmann György nyersfordításai.)

Fotó © Mercè Rial

Fotó © Emelie Kroon

Fotó © Peter Rigaud

Núria Rial a katalóniai Manresában született. Felsőfokú zenei tanulmányait 1995-ben a Barcelonai Konzervatóriumban kezdte meg, ahol ének és zongora szakon kapott diplomát. 1998 és 2002 között a Bázeli Zeneakadémián képezte tovább magát Kurt Widmer növendékeként. Jeles Monteverdi-, Bach- és Mozart-interpretátor, de hangversenyein és hanglemezfelvételein előadja Cavalieri, Händel, Telemann, Hasse, Pergolesi, Haydn műveit, valamint a német, francia, katalán és kasztíliai dalirodalom remekeit is. Fellépett többek közt Gustav Leonhardt, Trevor Pinnock, John Eliot Gardiner, Fischer Iván, az Il Giardino Armonico, az English Concert, a Les Musiciens du Louvre és a L’Arpeggiata partnereként. Kristina Hammarström nemzetközi hírű opera- és hangversenyénekes. Repertoárja magába foglalja a legkülönfélébb korszakok mezzoszoprán szerepeit: énekelt Monteverdit (Il ritorno d’Ulisse in patria), Bachot (oratorikus művek), Händelt (Arianna in Creta, La resurrezione), Mozartot (Ascanio in Alba, c-moll mise), de Berliozt (Faust elkárhozása), Massenet-t (Werther) és Elgart (Gerontius álma) is. Olyan helyszíneken lépett fel, mint a párizsi Bastille Opera, a brüsszeli La Monnaie, a Drottningholmi Udvari Színház, a Chicagói Opera vagy a berlini Staatsoper. Partnerei között olyan művészeket találunk, mint Herbert Blomstedt, René Jacobs, Philippe Herreweghe, Christophe Rousset, Fischer Ádám. Julian Prégardien Frankfurtban született, Freiburgban és Aix-en-Provence-ban képezte magát. 2009 és 2013 között a Frankfurti Opera tagja volt, s ezzel egy időben nemzetközi hangversenyénekesi karrierje is kibontakozott. A német tenor ma korosztályának egyik legkeresettebb énekese. Repertoárján szerepelnek Mozart (A varázsfuvola), Schubert (A szép molnárlány, Hattyúdal), Mendelssohn (Lobgesang), Mahler (Vándorlegény-dalok), Richard Strauss (Salome) és Ravel (Öt görög népdal) művei. Fellépett egyebek mellett a Bajor Állami Operaházban, a párizsi Opéra Comique-ban, a berlini Staatsoperben. Partnerei közt megtaláljuk Franz Welser-Möst, Kent Nagano, John Eliot Gardiner, Andris Nelsons nevét.

Fotó © Nikolaj Lund

Fotó © Julien Benhamou

Samuel Hasselhorn a Hannoveri Zeneakadémia és a párizsi Conservatoire növendéke volt, részt vett Kiri Te Kanawa, Thomas Quasthoff és mások mesterkurzusain. Pályájának kezdetén meghatározó szerepet játszott, hogy a német bariton 2018-ban megnyerte a brüsszeli Erzsébet Királyné Versenyt. Ennek is köszönhette, hogy rövidesen nemzetközileg jegyzett énekessé vált mind az opera, mind az oratórium és a dal műfajában. Repertoárján szerepelnek többek közt Bach, Mozart, Weber, Rossini, Schubert, Wagner, Puccini, Orff művei. Két évadon át tagja volt a bécsi Staatsopernek, fellép a brüsszeli Bozartól a Moszkvai Konzervatórium nagyterméig a világ számos jelentős hangversenyhelyszínén és operaházában. Laurence Equilbey francia karmester és karvezető, tanulmányait Párizsban, Bécsben, Londonban és Skandináviában végezte. Mestere volt többek közt Nikolaus Harnoncourt, Eric Ericson és Jorma Panula. Kísérletező és újító szellemű muzsikus, a korhű régizenei előadópraxis nemzetközi megbecsülésnek örvendő személyisége, akinek munkásságát rendhagyó koncepciójú, felfedező szellemű produkciók fémjelzik. 1991-ben alapította meg accentus nevű kamarakórusát, melynek mindmáig vezetője. 2012-ben hozta létre a korhű hangszereken játszó Insula zenekart. Gazdag repertoárján Bachtól Gubajdulináig, Mozarttól Gounod-ig és Beethoventől Weberig a legkülönfélébb zeneszerzők műveit megtaláljuk.

Fotó © Mirco Magliocca

Az Insula Orchestra repertoárja a barokk zenétől a romantikusokig terjed. Az együttest Laurence Equilbey alapította 2012-ben. A historikus előadópraxis képviselői, kópiahangszereken játszanak, és a Párizs közeli Île Seguin szigetén működő La Seine Musicale előadó-művészeti központ rezidens zenekaraként dolgoznak. Hangversenyeken és fesztiválokon sikeresen szerepeltek Párizsban, Aix-en-Provence-ban, Bécsben, Bázelben, Hamburgban, Londonban. Partnereik között olyan művészeket találunk, mint Sandrine Piau, Sara Mingardo, Franco Fagioli, Malin Hartelius, Emmanuelle de Negri. Diszkográfiájukban Mozart, Gluck, Beethoven, Schubert és a 19. századi francia Louise Farrenc művei szerepelnek.

Fotó © Julien Benhamou

Az accentus hivatásos kórus, amelyet Laurence Equilbey hozott létre 1991-ben, s azóta is ő áll művészeti vezetőként az együttes élén. A cappella kompozíciókat és oratorikus alkotásokat egyaránt előadnak, repertoárjuk a régizenétől a legújabb művekig terjed. A legnevesebb karmesterekkel működtek együtt: vezényelte a kórust Pierre Boulez, Anders Nilsson, Eric Ericson, Christoph Eschenbach. Zenekari partnereik is rangosak: Orchestre de Paris, Ensemble Intercontemporain, Concerto Köln, Akademie für Alte Musik Berlin – és természetesen az Insula orchestra. Mozart, Gluck, Rossini, Delibes zenéje éppúgy szerepel műsoraikban, mint Pascal Dusapin vagy Matthias Pintscher kortárs zenéje.

A KÓRUS TAGJAI:

A ZENEKAR TAGJAI:

Szoprán Ulrike Barth Sophie Boyer Laurence Favier Durand Béatrice Gobin Emmanuelle Ifrah Catherine Padaut Marie Serri

Szólóhegedű: Stéphanie Paulet

Alt Benjamin Clée Bertrand Dazin Emilie Nicot Arnaud Raffarin Thi-Lien Truong Tenor Thomas Barnier Matthieu Chapuis Davy Cornillot Mathys Lagier Pierre Perny Basszus Pierre Corbel Cyrille Gautreau Matthieu Heim Jean-Christophe Jacques Laurent Slaars

1. hegedű Aude Caulé-Lefèvre Arnaud Bassand Paul-Marie Beauny Mojca Jerman 2. hegedű Pablo Gutiérrez Ruiz Adrien Carré François Costa Bénédicte Pernet Brácsa Delphine Millour Dahlia Adamopoulos Mathurin Bouny Cselló Emmanuel Jacques Claire Gratton

Oboa Jean-Marc Philippe Shunsuke Kawai Maria Raffaele Oboa da caccia Vincent Robin Fagott François Charruyer Trombita Serge Tizac Jean-Baptiste Lapierre Fabien Norbert Timbales Koen Plaetinck Orgona Elisabeth Geiger

Nagybőgő Roberto Fernández De Larrinoa Clotilde Guyon Lant Albane Imbs Harántfuvola Anna Besson Morgane Eouzan

SUMMARY Johann Sebastian Bach’s (1685–1750) Christmas Oratorio was composed for the seasonal celebrations of 1734. In it, the composer also incorporated reworked sections of several previous compositions using the popular parody technique of the Baroque period, which took existing music and paired it with new texts. The cycle comprising six cantatas stands together as a whole, although the individual cantatas may also be performed alone. Each cantata is connected to a particular period of the church year: Nos. 1, 2 and 3 are associated with the first, second and third days of Christmas, No. 4 to new year, No. 5 to the Sunday after new year and No. 6 to epiphany. In today’s concert, we will hear the first three cantatas. The cantatas of the Christmas Oratorio employ soprano, alto, tenor and bass soloists (the tenor, who plays the role of the Evangelist, sings recitativos that recount the Biblical story behind each cantata), and a mixed choir also plays a key role in each. The instrumentation always includes a Baroque orchestra, the composition of which is slightly different for each cantata. The biggest difference is that cantatas 1, 3 and 6 feature trumpets (three in each case), which are inseparable from timpani, whereas the wind section in the other cantatas is largely dominated by the oboes. Meanwhile, there are some cantatas in which flutes can be heard. Bach always uses the woodwind instruments in pairs. The introductory music to the cantatas is generally grandiose and features the choir accompanied by the orchestra, the structure of which is imitative counterpoint music. An exception is the second cantata, which begins with an orchestral Sinfonia that is mild in tone. Among the movements, we will find recitativos with continuo accompaniment, recitativo accompagnatos (recitativos accompanied by the orchestra), arias, duets, trios, choral movements, choral movements accompanied by vocal solos, and chorales. The result is remarkably diverse: there are no two movements with similar concepts. The number of movements in each cantata are 9, 14, 12, 7, 11 and 11 respectively, making a total of 64 movements in all. The French conductor of this evening’s concert, Laurence Equilbey (1962) studied in Paris, Vienna, London and Scandinavia. A musician who likes to experiment, she is an exciting contemporary representative of early music performance. She founded both groups to be heard here, her choir accentus in 1991, and her Insula Orchestra, which plays on period instruments, in 2012. The four soloists representing the international elite of vocal performance are the Spanish soprano Núria Rial, the Swedish mezzo-soprano Kristina Hammarström, the German tenor Julian Prégardien and the baritone Samuel Hasselhorn, who is also German.

Kultúráról

SOKOLDALÚAN

BUDAPEST |

ELDUGOTT

H E LY E K

PROGRAMÖTLETEK

ELŐZETES AJÁNLÓ

2021. december 21.

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

PÉTERY DÓRA ÉS AZ AURA MUSICALE Közreműködik: Theodora Raftis – szoprán, Romain Bockler – basszus Művészeti vezető: Máté Balázs Pétery Dóra Fotó © Felvégi Andrea

2022. január 1.

ÚJÉVI KONCERT FIATALOKNAK HAYDN: A TEREMTÉS – RÉSZLETEK Közreműködik: Rácz Rita – szoprán, Megyesi Zoltán – tenor, Bakonyi Marcell – basszus, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Danish Chamber Orchestra Vezényel: Fischer Ádám Rácz Rita Fotó © Bellányi Tímea

2022. január 1.

ÚJÉVI HANGVERSENY

HAYDN: A TEREMTÉS Közreműködik: Mojca Erdmann – szoprán, Rab Gyula – tenor, Bretz Gábor – basszus, Danish Chamber Orchestra, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Fischer Ádám 16

2022. január 6.

KARÁCSONYI ORATÓRIUM II. Közreműködik: Baráth Emőke – szoprán, Balogh Eszter – alt, Bernhard Berchtold – tenor, Najbauer Lóránt – basszus, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Fotó © Raffay Zsófi, Zeneakadémia

2022. január 12.

JAZZLEGENDÁK A LEXUS TÁMOGATÁSÁVAL

CHARLES LLOYD: WILD MAN DANCE

Közreműködik: Gerald Clayton – zongora, Reuben Rogers – bőgő, Kendrick Scott – dob, Sokratis Sinopoulos – líra, Lukács Miklós – cimbalom Charles Lloyd

2022. január 23.

FELFEDEZÉSEK

BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR Közreműködik: Kinga Wojdalska – brácsa Vezényel: Stephanie Childress Fotó © Csibi Szilvia, Müpa Stephanie Childress Fotó © Tom Porteous

MEGJELENT AZ ÚJ ROADSTER MAGAZIN Keresd a Libriben, a jobb újságárusoknál és a Bortársaság üzleteiben!

TRAVEL / INSPIRATION / ADVENTURE

WWW.ROADSTER.HU

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu A címlapon: Laurence Equilbey © Julien Benhamou Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A szerkesztés lezárult: 2021. december 6. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu