Müpa Műsorfüzet - Richard Strauss-maraton (2022. január 22.) by Müpa Budapest

s-maraton Richard Straus auss-maraton Richard Str ard Strauss-maraton Rich Richard Strauss-marato ard Strauss-maraton Rich maraton Richard StraussRichard Strauss-marato uss-maraton Richard Stra hard Strauss-maraton Ric ton Richard Strauss-mar ard Strauss-maraton Rich ss-maraton 2022. január 22. ma rd Strauss-maraton Rich -maraton Richard Strauss rauss-maraton Richard S aton Richard Strauss-mar Művészeti vezető: Fischer Iván

mupa.hu

22 January 2022 Béla Bartók National Concert Hall, Festival Theatre, Glass Hall, Auditorium

RICHARD STRAUSS MARATHON Artistic director: Iván Fischer A joint production by the Budapest Festival Orchestra and Müpa Budapest CONCERTS 10.30 am The MÁV Symphony Orchestra’s family concert 11.30 am Antal Zalai, Gábor Farkas and the Hungarian National Choir 12.30 pm Budapest Strings 1.30 pm Piano recital by János Palojtay 3 pm Győr Philharmonic Orchestra 4 pm Chamber concert by the musicians of the BFO 5 pm Concerto Budapest 6 pm Chamber concert by Ildikó Szabó, István Lajkó and the musicians of the BFO 7 pm Pannon Philharmonic 8 pm Song recital by Polina Pasztircsák 9 pm Budapest Festival Orchestra FREE CONCERTS VIDEO SCREENING The English summary is on page 38.

2022. január 22. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Üvegterem, Előadóterem

RICHARD STRAUSS-MARATON Művészeti vezető: Fischer Iván A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös rendezvénye KONCERTEK 10.30 A MÁV Szimfonikus Zenekar családi koncertje 11.30 Zalai Antal, Farkas Gábor és a Nemzeti Énekkar 12.30 Budapesti Vonósok 13.30 Palojtay János zongorakoncertje 15.00 Győri Filharmonikus Zenekar 16.00 A BFZ muzsikusainak kamarakoncertje 17.00 Concerto Budapest 18.00 Szabó Ildikó, Lajkó István és a BFZ muzsikusainak kamarakoncertje 19.00 Pannon Filharmonikusok 20.00 Pasztircsák Polina dalestje 21.00 Budapesti Fesztiválzenekar INGYENES KONCERTEK VETÍTÉS

Fotó © Stiller Ákos

KEDVES KÖZÖNSÉGÜNK!

A zsenik nem mind angyalok. Richard Strauss zsenialitásához nem fér kétség. Mikor meglátogattam még mindig családi tulajdonban lévő garmischi villáját és abban változatlanul megőrzött dolgozószobáját, döbbenten meredtem íróasztalára. Máig ott fekszik tolla, szemüvege, ahogy gyönyörűen írt, szinte egyetlen javításra sem szoruló partitúraoldalakat vetett kottapapírra – igen, Strauss nem zongoránál komponált, hanem asztalnál. Mindent hallott, mindent elképzelt, egyedülálló zenei tehetséggel nem piszkozatot írt, hanem azonnal pontos, nyomdakész kottaképet. Itt kereste fel a nagy zeneszerzőt a háború befejezése után Klaus Mann, az amerikai hadsereg tisztje, a nagy író fia. A beszélgetésről cikkek, könyvek, tanulmányok jelentek meg. A nyolcvanhárom éves Strauss nem is mentegette magát, cseppnyi zavart sem érzett, amiért a náci korszak ünnepelt zeneszerzőjeként szolgálta a hitleri Németországot. Inkább méltatlankodott, hogy egy kibombázott családot egy időre beköltöztettek nagy családi villájába, hiába kérte Hitlert levélben, hogy szüntesse meg ezt a szörnyű kellemetlenséget. Azt sem értette, miért neheztelnek rá az emigráns művészek, amiért egy turnén elfoglalta a kitiltott zsidó Bruno Walter helyét a karmesteri pulpituson. „Sok kellemetlenségem volt a rezsimmel – mondta –, például mert együttműködtem a zsidó íróval, Stefan Zweiggel. De hát nem mehettem el, hiszen nyolcvan német operaházban játszották darabjaimat, ide futottak be a honoráriumok.” Nem biztos, hogy szívesen találkoznék vele. Filmfelvételeken kifejezéstelen arccal, szinte unottan vezényli saját műveit. De micsoda művek ezek! A nagy szimfonikus költemények, a Till, a Don Juan, a Zarathustra azonnal meghódították a világot. A Salome forradalmasította az opera műfaját. A dalok, a versenyművek a huszadik század legszebb alkotásai. A Rózsalovagot minden muzsikus imádja, én is. Úgy tűnik, ennek a hiú, opportunista embernek valami isteni tehetség olyan darabokat diktált, amelyek messze felülemelkedtek azon a világon, ahova véletlenül beleszülettek. Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója, a Richard Strauss-maraton művészeti vezetője 4

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

KEDVES KÖZÖNSÉGÜNK! Elmélyülni egy ikonikus művész életművében, látni annak számtalan izgalmas elágazását, fokozatos építkezését, hallani egy-egy alkotói korszak emblematikus alkotásait és kísérletező darabjait – a korai kompozíciókat éppúgy, mint az érett, nagy műveket –, teljes képet kapni és megérteni általa egy zenetörténeti korszak érzés- és gondolatvilágát, igazán belefeledkezni egy-egy zenei géniusz alkotói univerzumába – fantasztikus élmény. Különösen, ha az ember mindezt egyetlen napba sűrítve teheti. A Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar 2008 óta minden évben megrendezett zenei maratonja pontosan erre ad lehetőséget: egy-egy kivételes zeneszerző munkásságának legjavát mutatjuk be az ország meghatározó alkotóival, zenekaraival és ifjú tehetségeivel együtt, egy teljes napon át, reggeltől estig muzsikával, programmal töltve meg a Müpa jóformán minden terét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremtől a Fesztivál Színházon és az Üvegtermen át az Előadóteremig. Büszkén mondhatjuk, hogy a legelső alkalom óta eltelt másfél évtizedben „maratonisták” ezrei tapasztalták meg, milyen felemelő ilyen koncentrációban találkozni egy-egy életmű legszebb darabjaival. Csajkovszkij, Dvořák, Beethoven, Schubert, Mozart, Bartók, Bach, Stravinsky, Mendelssohn és Schumann, Brahms, Bernstein és az amerikai zene, Debussy és Ravel, majd ismét Beethoven, Liszt és Berlioz után idén, a 15. maraton alkalmával Richard Strauss életműve áll a fókuszban. Az ezerarcú, ellentmondásos, ám vitathatatlanul zseniális Strauss, akinek alkotásait átszőtte a neoromantika, ugyanakkor képes volt megszólalni az expresszionizmus vagy a neoklasszicizmus hangján, egy-egy műve pedig már az irányzat megszületése előtt villantja fel a posztmodernre jellemző jegyeket. Különös erejű és hatású életművében megmártózni igazi szellemi kaland – tartsanak velünk! Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója

KI EZ AZ EMBER? „…egy cseppet sem volt afféle »naturbursch«. Első pillantásra a megtestesült grand seigneurnek látszott: aki nem ismerte, bankelnöknek vagy más effélének nézhette. Művésznek […] senki sem gondolta volna.” Matthew Boyden idézi életrajzában a komponista kortársát, a karmester Fritz Buscht, akit „meghökkentett a zeneszerző kétarcúsága”. Még ha csak kétarcúságról volna szó! – tehetjük hozzá. Mert Richard Strauss (1864–1949) pályáját és művészetét tanulmányozva más hasonló kettősségekbe is ütközünk. Az imént vázolt ambivalencia – a művész és a polgár szembenállása – a kor divatos dilemmája, mely Strauss fiatalabb honfitársát és erkölcsi antipódusát, Thomas Mannt is foglalkoztatta. A 19. század romantikus művészalkata tobzódott a byroni kitaszítottságban, ennek ellenhatásaként következett be a 20. században a művész (straussi szóval) „domesztikálódása” – oly mértékben, hogy körülmények, életvitel, viselkedés alapján a kor sok zenészéről, írójáról nehéz lenne megmondani, mi volt inkább, művész vagy polgár. Hasonlóan előtérbe tolakodó kérdés Strauss esetében, hogy a zeneszerzőt a 19. vagy a 20. század képviselőjének tekintsük-e. A 19. században eggyel több évig időzött, mint a teljes mozarti életút, a 20.-ban három esztendővel hosszabb idő adatott számára, mint Schumann egész földi pályafutása. Akkor tehát 20. századi? Nem. 19. századi? Nem. Századfordulós? Hmm… Döntse el ezt a stílus? De van olyan, hogy Richard Strauss-stílus? Állítsunk párba Straussműveket úgy, hogy minden páros két tagjának stílusa éles ellentétet jelenítsen meg? Nézzen farkasszemet Salome és A rózsalovag? Kevesen nyilatkoztak Straussról a Stravinskyénál megsemmisítőbb undorral (Schönberg vehetne még részt a versenyben), mégis: Stravinsky és Strauss zavarba ejtőn hasonló vonása a stílusváltások gyakorisága és könnyedsége. Pályája során Strauss volt késő és utóromantikus (szimfonikus költemények, dalok, korai kamarazene), szecessziós (A rózsalovag), szimbolista (Az árnyék nélküli asszony). Feltűnnek nála az impresszionizmus elemei (Itáliából, Alpesi szimfónia), van modern opusa (Élektra), van expresszionista (Salome) és van neoklasszikus (Le bourgeois gentilhomme). Sőt van – talán ez a legizgalmasabb – posztmodern is, önidézetekkel és/vagy zenetörténeti reflexióval (Hősi élet, Metamorfózisok), évtizedekkel megelőzve a posztmodern művészet megjelenését. 6

Végül a búcsúzó Strauss alkonyfényű zenéjében (Négy utolsó ének) ismét megszólalnak olyan késő romantikus hangok, melyek a 19. század végét idézik. Straussnak páratlanul erős volt az egyénisége, de nem kristályosított ki saját állandó stílust úgy, ahogyan elődei közül Schubert, Schumann, Brahms, kortársai közül Puccini, Debussy, Mahler tette.

EGY NEM HŐSI ÉLET Egy szó mint száz: nehéz felelnünk a „ki ez az ember?” kérdésre. Száraz, bürokratikus válasz persze kínálkozik: az életrajz adatsora. Fontos a születés helye, München, fontos, hogy az édesapa, Franz kürtös, az Udvari Operaház művésze és a Königliche Musikschule professzora, az édesanya, Josephine Pschorr pedig egy sikeres sörgyáros lánya. Nocsak! Bajorország, rézfúvós hangszer, sör – talán mégsem kell annyira aggódnunk, mindebből valahogy csak kikerekedik egy egységes kép, melynek döntő eleme az, ami Strauss egész életművét beragyogja, és zamata szinte ízlelhető (akár a söré): a kedély, mely még Strauss legtragikusabb pillanatainak hátterében is enyhületet kínál, a kiegyensúlyozottság, mely a straussi életmű legsúlyosabb filozófiai kérdéseihez is mellékel egy köznapian értelmezhető olvasatot. Lehet, hogy valóban merhetjük polgárnak tekinteni ezt a különös, egyedi művészt? Csodagyermekévek, zongora- és zeneszerzés-tanulmányok, a családi muzsikálás felejthetetlen inspirációja, korai termékenység, első kompozíciók Mendelssohn és Schumann hatásának jegyében, megismerkedés a Wagner-operákkal, újabb néhány év elteltével hamar megszakadó müncheni, majd berlini egyetemi stúdiumok, asszisztens karmesteri állás a Meiningeni Hercegi Zenekarban önzetlen pártfogója, az akkor már Brahms-hitű Hans von Bülow mellett, ismeretség Brahmsszal. Máris előttünk áll a fiatal Richard Strauss: egy szépreményű ifjú művész, aki kész arra, hogy a meiningeni zenekar hegedűse, a zeneszerző Alexander Ritter által a liszti esztétikával megfertőzve megírja első szimfonikus költeményeit, és müncheni, majd bayreuthi Wagner-élményeit termőre fordítva felkészüljön élete kardinális műfaja, az opera meghódítására. Érdemes még folytatnunk? Egyáltalán: folytatta még maga az Élet ezt az életrajzot? Nem különösebben. Miért? Mert ettől kezdve Strauss élete – kis túlzással – magukból a művekből, azok keletkezés- és fogadtatástörténetéből áll. Ilyen ember volt: szüntelenül munkálkodó mester, aki hivatalnoki szorgalommal (és áradó ihlettel) komponált. Történt még persze egy s más: megismerkedés és házasságkötés Pauline de Ahna operai szopránnal, aki egy személyben volt halálig hű lelki társ, formátumos (de férje és a család kedvéért hamar visszavonuló) művész – és az a viszolyogtató hisztérika, akinek az önéletrajzi Hősi élet hegedűszólói és a kortársi visszaemlékezések ábrázolják. Fia születése, együttműködés az operakomponálásban olyan rokon géniuszokkal, mint Hugo von Hofmannsthal és Stefan Zweig. Sikerek, sikerek és megint sikerek. Hódolók, gúnyolók, befolyás, gazdagság, ünneplés, irigyek. 7

Közben a háttérben, először kis szürke felhőként, majd egyre nagyobb fekete gomolyagként megjelenik és elhatalmasodik Németország, majd egész Európa egén Hitler és a nácizmus, s velük megterheli Strauss életét a bűnbeesés tragédiája. Nem menekül el, mint oly sokan, hazájában marad, együttműködik, kirakatfunkciót vállal, hasznot húz – és beszennyeződik. Lelkiismeretet és bűnbánatot nem ismerő egoista, megalkuvó zenész, aki mindennél előbbre sorolta a sikert és a nagy jövedelmet, s aki e kettőt a hitleri Németországban sokkal inkább megtarthatta, mint Amerikában, ha emigrál. Élete (mint Wagneré) arra tanít: ne a művészt – a műveket szeressük.

„IGEN” ÉS „NEM JELLEMZŐ” Műfajok: fontos szót ejtenünk róluk, mert a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar Richard Strauss-maratonjának logikájában döntő szerepet játszanak. Igen, nem, nem jellemző: válaszok a barkochbából. Strauss életművében két nagy erejű igen alkotja az œuvre épületének két legerősebb tartóoszlopát: opera, szimfonikus költemény. E kettős vonulattal részben Wagner, részben Liszt esztétikáját, gondolkodásmódját folytatja. Nemet pályája során szinte semmilyen műfajra nem mondott: hatalmas és sokzamatú termést érlelt, majdnem mindenben kipróbálva magát. A nem jellemző minősítés azonban sok olyan alkotására illik, amelyet nem vagy csak ritkán játszanak: életművében nem tipikus a szólózongora-muzsika, a kamarazene, az énekkari repertoár. Sőt a versenymű sem tőről metszett straussi műfaj. Pedig művelte mindezeket, csak épp e kompozíciói nem váltak az életmű hangsúlyos részévé, ezért nem is játsszák őket, és a nagyközönség sem ismeri munkásságának ezt a részét. Operát a maraton koncertjein nincs mód megszólaltatni, a szimfonikus költemények fontos és jellemző vonulata mellett azonban itt a nagyszerű alkalom, hogy hallgathassunk versenyművet, kamarazenét, zongoramuzsikát, kórust, dalt. Így teremt egyensúlyt a Richard Straussmaraton műsora az ismert és kevésbé ismert, a közkedvelt és a felfedezésre váró között.

EMLÉKMŰVEK A KÍVÜLÁLLÓNAK Strauss műjegyzékében szimfonikus költemény megjelöléssel tíz kompozíciót találunk – a műfaj tehát az életműben bőségesen képviselt, alkalmas arra, hogy vonulatot képezzen. Ugyanakkor e vonulat nem terjed ki az alkotói aktivitás teljes időtartamára. Ellentétben az operával, mely a pálya kezdetétől a szerző haláláig Strauss reprezentatív műfaja, a szimfonikus költemény fiatalkori kifejezési forma: az elsőt (Itáliából) 1886-ban, huszonkét évesen írja, az utolsót (Alpesi szimfónia) 1915-ben – ötvenegy évesen tehát végleg búcsút mond 8

a műfajnak, melyet élete hátralévő harmincnégy évében már nem gyarapít újabb alkotásokkal. A Lisztre jellemző symphonische Dichtung (szimfonikus költemény) és a Tondichtung (hangköltemény) műfajmegjelölés közül Strauss az utóbbit preferálja, de vannak kivételek, éppen az említett első és utolsó mű: az előbbit a szerző „szimfonikus fantáziának” nevezi és négy elkülönülő tételre osztja, az utóbbi viszont, bár megtévesztőn a szimfónia műfajmegjelölést kapta, egyetlen megszakítatlan zenei folyamat. Strauss szimfonikus költeményei zenekari írásművészetének kiteljesedését reprezentálják lebilincselően színes és leleményes hangszereléssel, fényűző gazdagságú hangzással és változatos formai kidolgozással. Dús zengésű tuttik, választékosan kidolgozott kamarazenei részletek és reprezentatív szólók teszik izgalmassá a szimfonikus költemények zenei folyamatát. Noha Strauss e műfajjal a liszti hagyományt fejleszti tovább, Liszttel ellentétben az ő szimfonikus költeményeire már kevésbé jellemző a társművészeti és szellemtörténeti ihletettség. Kettő mögött (Itáliából, Alpesi szimfónia) utazási és természetélmény áll, három (Halál és megdicsőülés, Hősi élet, Symphonia Domestica) hátterében legfőképp egyéni képzelőerő és „saját életmatéria” húzódik meg, és csak öt (Don Juan, Macbeth, Till Eulenspiegel vidám csínyjei, Imígyen szóla Zarathustra, Don Quixote) utal a letűnt évszázadok kulturális hagyatékának egy-egy emlékezetes fejezetére. Az irodalmi hátterű szimfonikus költemények (az öt műből négy a maraton műsorán is szerepel) többnyire típusokként értelmezhető hősöket állítanak elénk: Don Juan a mámor, az érzéki élethabzsolás megszállottja, Macbeth a dúlt lelkű bűnös, Till Eulenspiegel a koboldszerű örök kópé, Zarathustra az életet kétkedve elemző filozófus, Don Quixote a céljait soha fel nem adó örök harcos, aki számára a földi lét küzdelem. Még egy fontos közös nevező: jellemük és életük kulcsmozzanata valamennyiüket kívülállóvá teszi – vagy önként fordítanak hátat a társadalomnak, vagy az taszítja ki őket magából. E ponton ismét el kell gondolkoznunk a bevezetőben exponált művész–polgár dichotómián, hiszen nem lehet véletlen, hogy Strauss tíz szimfonikus költeményéből öt ugyanazt az alaptípust variálja. Ez bizony önvallomás, és ha akaratlan, annál hitelesebb! Ha Mahlerhez hasonlóan Strauss is Freud segítségét kéri lelke csomóinak kibogozásához, ez biztosan szóba került volna. A szimfonikus költemények felével tehát Strauss önarcképet rajzol: nagypolgári házának elegáns íróasztalánál, drága szőnyegek és értékes festmények között olyan zenét ír a kottapapírra, melyben a kívülállás iránti titkos sóvárgását éli ki. Vagyis megint hátra arc? Most azt kell mondanunk, hogy a polgár mégiscsak velejéig művész? Don Juan Lenau nyomán (Don Juans Ende) (1886): hatalmas lendület, izgatottság, hangzásmámor, vágy és nosztalgia zenébe öntve – a legfontosabb pillanatokban az „apai hangszer”, a kürt kitörő lelkesedésű monogramtémájával, az elhaló-lehanyatló befejezésben pedig az elmúlás fájdalmával, a vereség tudatával. Till Eulenspiegel vidány csínyjei (1894/95): Strauss talán legnépszerűbb és egyben leghatásosabb szimfonikus költeménye, igazi frappáns ziccerdarab, családi elfogultságról árulkodva ismét a kürt meghatározó témájával, mely ezúttal is 9

a főhőst jellemzi, majd a rondóformának hála, a nagyszerű dallam visszatéréseivel. A mesének itt is zord halál (akasztás) vet véget, de a mindenkit orrba fricskázó főhős szelleme egy búcsútréfa idejére halálon túl is visszatér. Imígyen szóla Zarathustra (1896): Nietzsche nyomán zenébe öntött filozófiai traktátus, kezdetén a szimfonikus irodalom egyik leghatásosabb részletével, egy napfelkelte zenei ősrobbanásával, mely nélkül aligha születik meg a Kékszakállú Ötödik ajtó-eksztázisa (Bartókot mind a Zarathustra, mind a Heldenleben megbabonázta). Merész straussi formabontás: mintha a szerző a mű elejére tette volna a mű végét. A kilenc egybefüggő (alcímmel is ellátott) fejezetre osztott zenei folyamat rendkívül bonyolult, kalandos, kitérőkkel és zegzugokkal teli narratív zene, a befejezés pedig ismét nem diadalmas exit, hanem lehanyatló, semmibe vesző gesztus. A Zarathustra megválaszolatlan kérdéssel zárul, akárcsak Liszt h-moll szonátája. Ha azt mondtuk, hogy Strauss a szimfonikus költemények felében a Kívülálló figurájára alkot variációkat, ez a Don Quixote (1897) esetében a forma szempontjából is igaz: ez a mű maga is variációsorozat. Bevezetés, téma (a lovag bemutatása), dúr változat (Sancho bemutatása), tíz „kaland” tíz változatban elbeszélve, majd finálé, melyben a Don visszanyeri ítélőképességét, szemlélődéssel tölti öreg napjait, s végül meghal. A mű nemcsak a variációs elv előtt hódol (szimfonikus költeményeiben Strauss többször is kísérletezik a hagyományos formák – szonáta, rondó, variáció – és a narratív formálás társításával), de a sinfonia concertante (a többszólistás versenymű) klasszikus műfaját is életre galvanizálja, hiszen a Dont szólócselló, fegyverhordozóját szólóbrácsa, valamint tenortuba és basszusklarinét személyesíti meg. „A Don Quixotét és a Hősi életet oly közvetlenül együtt gondoltam el, hogy különösen a Don Quixote csak a Hősi élet mellett érthető meg teljesen” – árulja el Strauss. A Hősi élet (1898) zavarba ejtőn anakronisztikus, „pre-posztmodern” monstrumában az öntudatos alkotó egyrészt önmagát dicsőíti, gondolván, személye „nem kevésbé érdekes, mint Napóleoné”, másrészt a nyilvánosság előtt tagadja a mű önéletrajzi jellegét, harmadrészt az öndicsőítést hatalmas dózis öniróniával ellensúlyozza. Az alkotói önirónia sok évtizeddel később a posztmodern egyik fontos jellegzetessége lesz, ahogyan az önidézet gesztusa is, amelytől hemzseg a Heldenleben: Strauss több mint harminc alkalommal (!) idézi a műben saját egyéb darabjait. Ezek után nehéz volna tagadni, hogy a Hősi élet önarckép. A mű hat tételben jeleníti meg a Hőst, ellenlábasait, társát, csatáit, alkotásait és elvonulását a világtól. Befejezésül még egy „pre-posztmodern” zenekari mű, a pálya végéről: a Metamorfózisok huszonhárom vonós hangszerre (1944/45), melyet Strauss Paul Sacher megrendelésére, a Bázeli Kamarazenekarnak komponált. A mű ismételten idézi Beethoven III. szimfóniájából a Marcia funebrét. A teljes darab hangulata a megrendült gyászé, de mivel Strauss nem tárta fel a mögöttes gondolati tartalmakat, máig találgatás tárgya, mit sirat a Metamorfózisok. A legkézenfekvőbb értelmezések szerint az elpusztult Németországot, mások szerint a lebombázott Münchent gyászolja, de olyan elemző is akad, aki szerint ez az önvizsgálat és a bűnbánat műve. Hiteles válasz nincs, a zene – Strauss egyik legmegrendítőbb remeklése – őrzi titkát. 10

STARTPISZTOLY ÉS CÉLEGYENES Strauss hat versenyművet írt (a szám változhat, ha olyan kompozíciókat is ide számítunk, mint a csellóra és zenekarra fogalmazott Románc, sőt akadnak, akik a Don Quixotét is versenyműnek tekintik). A maraton műsorán szereplő három kompozíció közül kettő a pályakezdést, egy az élet alkonyát reprezentálja. A tizenkilenc éves zeneszerző naivan egyszerű, háromtételes I. (Esz-dúr) kürtversenye (1882/83) dallamfűzésében, harmóniameneteiben és zenekari színeiben Mendelssohn hatását mutatja. A vonóstónusok, a fafúvók magas fekvésű repetíciói mind erre utalnak – sőt még az is, ahogy a nyitótételhez a románchangú lassú (Mendelssohn Hegedűversenyének mintájára) szünet nélkül kapcsolódik. Gyökeresen más világot tár elénk három évvel később a Burleszk zongorára és zenekarra (1885/86). Az eredetileg Scherzónak nevezett darabot Hans von Bülow – bár Strauss jóakarója volt – „bonyolult képtelenségnek” nevezte, és nem volt hajlandó megtanulni, hiába írta éppen számára a művet az ifjú szerző. Az üstdobot is dallamhangszerként használó Burleszket csapongás, sziporkázás, extravagáns virtuozitás, Wagner-hivatkozás és liszti kromatika jellemzi – hol vagyunk már Mendelssohntól! Bülow-nak sikerült elbizonytalanítania Strausst, aki az első meiningeni próbák után félretette a darabot, melyet később Eugen d’Albert mutatott be. Hatvan évvel később, az élet alkonyán, 1946/47-ben keletkezett a klarinétra és fagottra, vonószenekarra és hárfára fogalmazott Duett-concertino, amelyet a kései Strauss-stílus derűje ural, és világos színek jellemeznek. A harmóniakészlet kevésbé kromatikus, mint Strauss korábbi műveiben, a két szólóhangszer pedig sűrű mozgásokkal tarkított, erősen gesztikus szólamokat játszik. Strauss a kompozíciót barátjának, „a hűséges Hugo Burghausernek”, a Bécsi Filharmonikusok fagottosának ajánlotta. Hozzá írt leveleinek egyikében a darabbal kapcsolatban Mozartot említi. Nem véletlenül: a Duett-concertino letisztult fogalmazásmódja valójában kései klasszicizálás.

KAMARAZENE – HATÁSOK TÜKRÉBEN A maraton műsorán szereplő négy kamaramű mind ifjúkori alkotás, mely a zeneszerző tizenkilenc és huszonnégy éves kora között keletkezett. A csellóra és zongorára komponált F-dúr szonátát (op. 6 – 1883) nagy lendület, szenvedély, virtuóz kidolgozás jellemzi. Az elemzők ugyanúgy a Mendelssohn-hatást hangsúlyozzák a mű zenéjében, mint az I. kürtverseny esetén – ám a háromtételes mű hangja szuverénebb, megszólalásmódja önállóbb, közelebb áll Strauss későbbi, érett stílusához. Hatást a két évvel későbbi c-moll zongoranégyes (op. 13 – 1885) hallgatója is felfedezhet, de ez a hatás egyértelműen Brahmsé. A mű komoly mondanivalója, sok sötét tónusa, súlyos 11

gesztusvilága mind a straussi boldog formálódás színhelyén, Meiningenben megfellebbezhetetlen tekintélynek örvendő mester zenéjének inspiráló élményéről árulkodik – ahogyan a dús zengésű, nagy sodrú, szimfonikus fogantatású kamarazene koncepciója is. Utóbbi itt nemcsak a sűrű hangzásszövetben, de a négytételes formában is megnyilvánul. Úgy látszik, Brahms gondolatvilága, kifejezésmódja és hangzáseszménye tartósabb befolyást gyakorolt az ifjú Straussra, mint a Mendelssohné, hiszen a huszonnégy évesen, 1888-ban megalkotott Esz-dúr szonáta hegedűre és zongorára (op. 18) három tételében még mindig visszhangoznak a jellegzetes brahmsi harmóniák és dallamok, és a dúr hangnem ellenére a brahmsi melankólia is kísért – de már érezzük az elszakadás vágyát a zene sok igazi straussi elemében. Ez a mű tehát stilárisan összetettebb, mint a csellószonáta. Az Esz-dúr szonátával azonos évből származik a kürtre és zongorára komponált C-dúr Andante, ez a szélesen éneklő, lágy, lírai darab, amelyet Strauss szülei ezüstlakodalma alkalmából írt édesapjának, s amelynek kromatikus harmóniái és modulációi már az érett Strauss-stílus önállóságát képviselik. A maraton kamarazenei műsorán egy átirat is szerepel: a Till Eulenspiegel vidám csínyjei, amelyet David M. Carp dolgozott át zongorára és fúvósötösre.

AKINEK NEM A ZONGORA A LEGFONTOSABB Strauss kiváló zongorajátékos volt, a billentyűsmuzsika azonban nem jelentette számára az önkifejezésnek azt a velejéig személyes és elsőrendűen fontos vonulatát, amelyet Chopin, Liszt vagy Brahms pályáján képviselt. Igaz, amikor a Burleszket próbálta a meiningeni zenekarral, nemcsak vezényelt, de a rendkívül nehéz zongoraszólamot is maga játszotta – ebből fogalmat alkothatunk pianisztikus felkészültségéről –, mégsem volt a szónak abban az értelmében koncertező zongoraművész, mint az említett zeneszerzők. Bár hangfelvételei között fennmaradtak olyanok, amelyeken zongorázik, ezek többségén dalok kísérője. Pódiumművészként mindenekelőtt karmesteri pálcával a kezében kell őt magunk elé képzelnünk. Ami Strausst, a zongoraszerzőt illeti, hétéves korától komponált a hangszerre, de csak három zongoraművének adott opusszámot, és 1884 után a Burleszket és egy-két más, kevésbé jelentős zenekarkíséretes művét leszámítva akkor írt a hangszerre, amikor dalainak zongorakíséretét fogalmazta meg. A maraton műsorán a három opusszámmal ellátott mű közül kettő szólal meg, mindkettő öttételes sorozat. A tizenhét évesen, 1881-ben komponált Zongoradarabokkal (op. 3) ismerkedve a lírai részleteknél Schubert, az indulókarakterek vagy a finoman kidolgozott belső szólammozgások hallatán Schumann, a vaskosan erőteljes hangzású, tömbszerű szakaszokhoz érve Brahms nevét említhetnénk az inspiráció forrását keresve. Mind közül talán Schumann hatása a legerősebb a tételekben.

A Hangulatképek (op. 9) 1884-ben keletkeznek. A sorozat újdonsága az előzőhöz képest, hogy a húszéves Strauss ezúttal fantáziacímeket is ad a tételek többségének: A csendes erdei ösvényen, A magányos forrásnál, Intermezzo, Álmodozás, Tájkép. Ezzel összefüggésben itt már szerepet kap a Strauss-zene egyik specialitása, a zene ábrázoló törekvése. A megszólalásmód már közelebb áll a későbbi érett Strauss-stílushoz, de az előző sorozatban érezhető hatások ezekben a tételekben is munkálnak még.

ÉNEKHANGRA – DE MÁSKÉPP A kérdésre, melyik volt Strauss kedvenc hangszere, adható egy egyszerű (és az életmű által megerősített) válasz: a kürt. Kínálkozik azonban egy általánosabb érvényű, ám hitelesebb felelet is, mely szerint két kedvenc hangszere volt: egyrészt a zenekar, hiszen RimszkijKorszakov, Respighi és Debussy mellett ő volt a századforduló legvirtuózabb hangszerelője, másrészt és mindenekfelett az énekhang, hiszen ő volt a zenetörténet egyik legjelentősebb operaszerzője. Kóruskompozíciói és dalai önértékükön túl azért lehetnek kiváltképp izgalmasak számunkra, mert arról tudósítanak, hogyan bánt Richard Strauss az énekhanggal akkor, amikor nem operai szerepek megformálásának szolgálatába állította. Operáiban az énekhang drámai funkciót tölt be, dalaiban azt tapasztalhatjuk meg, milyen a straussi énekhang, amikor a lírai kifejezést szolgálja. Kórusai pedig azt a titkot fedik fel, mit gondolt a zeneszerző az emberi orgánumról akkor, amikor az nem individuálisan jelenik meg, hanem a közösségi éneklés műfajaiban oldódik fel. Mindkét műfajban jelentőset alkotott mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából – és mindkét műfajban nagy hagyomány folytatója. Sajátos módon ő, a lelkes wagneriánus közvetlenül Brahmstól veszi át a stafétabotot, hiszen Wagner életművében a dal (a Wesendonck-dalok remeklése ellenére) kivételes, alkalmi műfajnak számít, kórusai pedig operáiba illeszkednek. A Strauss-maraton műsorán hét Richard Strauss-kórus szólal meg. Egyetlen alkotás összetartozó darabjairól van szó: a Hét dal négyszólamú kórusra 1880-ban keletkezett Joseph von Eichendorff (1 megzenésítés), Otto Franz Gensichen (1 megzenésítés), Adolf Böttger (4 megzenésítés) és Robert Reinick (1 megzenésítés) verseire. Ez a maraton műsorán a legkorábbi Richard Strauss-mű. A tizenhat éves fiatalember kórusait kifinomult egyszerűség, tökéletes formálás, érzékeny hangulatábrázolás, kedély, humor és a kifejezésmód magától értődő természetessége jellemzi. Az átszellemült, tiszta, költői hang zenei forrásvidékét leginkább Brahms műveinek környékén jelölhetjük meg. A Strauss-maratonon felhangzó tizenegy dal csupán csepp a hatalmas straussi daltermés tengerében – ám ebből a cseppből megismerhetjük a tenger legjellemzőbb tulajdonságait, hiszen mindegyik dal ismert, nevezetes mű, köztük olyan közkedvelt remeklésekkel, mint a Cäcilie vagy a Morgen (Holnap). Az összeállítás gerincét 1885 és 1899 között keletkezett dalok 13

adják, vagyis a műsor a zeneszerző huszonegy és harmincöt éves kora között eltelt szűk másfél évtized terméséből válogat, egy kivétellel: a koncertet a Malven (Mályvák) című dal nyitja, amely azért különleges, mert ez az 1948-ban született mű Strauss legutolsó dala, mely a Négy utolsó énekkel egy évben, azok után íródott. Igaz, hogy a dalokban Strauss a lírai kifejezés szolgálatába állítja az énekhangot, de azért operaszerzői mivoltát sem tagadja meg, és főként nem hagyja kihasználatlanul azokat az eszközöket, amelyekkel drámai műveiben is él. A terjedelem behatárolt, de a lélekrajz különlegesen gazdag, az előadó nemegyszer deklamál, máskor szabadon, recitativikusan énekel, a formálás átkomponált, a dallamvonalak sokszor merészen kromatikusak és meglepő fordulatokkal hökkentik meg a hallgatót, a zongoraszólam rendkívül szuverén, és igen sokat ad hozzá a dal egészének hangulatához, a költői tartalom illusztrációjához. Ezek már nem azok a strófikus dalok, amelyeket Schuberttől, Schumanntól, Brahmstól ismerünk – hogy is volnának, hiszen Strauss-szal ellentétben egyik említett előd sem volt vérbeli operaszerző. Strauss tehát – kis túlzással fogalmazva – egész operai eszközarzenálját mozgósítja egy-egy jelentős dalának hatásmechanizmusát kialakítva, csak éppen az eredmény, amely műhelyéből kikerül, nem egy diadalmas méretű, kétszárnyú kovácsoltvas kapu lesz, hanem egy remekmívű gyűrű. Az utolsó hangversenyen felhangzó Négy utolsó ének egy Joseph von Eichendorff- és három Hermann Hesse-vers megzenésítése, amelyeket Strauss nyolcvannégy évesen, 1948-ban komponált. Eredetileg négy különálló dal született: az első kiadást sajtó alá rendező Ernst Roth foglalta ciklusba és látta el őket a Vier letzte Lieder címmel. Az így létrejött gyöngyházfényű színvilágú és titokteljes atmoszférájú fiktív ciklus átszellemült, végső egyszerűségű búcsú az élettől, megbékélt szembenézés az elmúlással – a zeneirodalom egyik legmegrendítőbb remekműve. Írta: Csengery Kristóf

Farkas Róbert Fotó © Gela Megrelidze

10.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR CSALÁDI KONCERTJE R. Strauss: Burleszk zongorára és zenekarra R. Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei, op. 28 Közreműködik: Várjon Dénes – zongora, Lakatos György – moderátor, MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Farkas Róbert Tökéletes technikája, mély zeneisége, sokoldalú érdeklődése révén Várjon Dénes a nemzetközi zenei élet egyik legizgalmasabb és legelismertebb résztvevője. 1991-ben a Zeneakadémián, többek között Rados Ferenc és Kurtág György növendékeként szerezte diplomáját, és még abban az évben megnyerte a világ egyik legrangosabb versenyét, a zürichi Anda Géza Versenyt. Pályája ettől kezdve meredeken ívelt felfelé. Ma már visszatérő fellépője a Carnegie Hallnak, a Wigmore Hallnak vagy a bécsi Konzerthausnak, állandó közreműködője többek között a salzburgi, a luzerni, a schleswig-holsteini és a marlborói fesztiválnak. Számos élvonalbeli 15

zenekar szólistájaként, jeles karmesterek vezényletével hangversenyezik. Különösen sokat szerepel kamarazenészként – e minőségében sorozatok és fesztiválok lelke és motorja, többek között a Zeneakadémián feleségével, Simon Izabellával együtt szervezett kamara.hu fesztiválé. Munkásságáért Liszt-, Veress Sándor-, illetve Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal, 2020-ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. Lakatos György Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas fagottművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem fúvós tanszékének vezetője, egyetemi docense, szülővárosa, Kalocsa díszpolgára. Európa szinte minden országában koncertezett vagy tanított, de turnézott Amerikában, Kanadában, Japánban, Kínában és Izraelben is. Széles repertoárja a reneszánsztól a kortárs zenéig terjed, számos darabot írtak számára magyar és külföldi zeneszerzők, nevéhez közel nyolcvan ősbemutató fűződik. 1991-ben hívta életre az évente megrendezett, kalocsai Kék Madár Fesztivált, amelyen az ország vezető művészei honoráriumukról valamilyen jótékony cél érdekében lemondva lépnek fel. 2008 óta egymás után indított sorozatokat a Katona József Színházban, a Magyar Nemzeti Múzeumban, az Óbudai Társaskörben és a BMC-ben is. Farkas Róbert budapesti zeneakadémiai tanulmányai után 2006-ban egy ösztöndíjnak köszönhetően a berlini Universität der Künste hallgatója lett, ahol 2012-ben szerzett karmesteri diplomát. Az egyetem utolsó évében 3. helyezést ért el a Lovro von Matačić Nemzetközi Karmesterversenyen. Tanulmányai végeztével a Staatsoper Unter der Linden, majd a Theater und Orchester Heidelberg korrepetitora és zenei asszisztense, később pedig karmestere lett, de 2013-tól Fischer Iván asszisztenseként is dolgozott a berlini Konzerthausorchesternél, illetve a Budapesti Fesztiválzenekarnál. Vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat, a Pannon Filharmonikusokat, az Óbudai Danubia Zenekart, illetve számos kortárs zenei produkcióban és ősbemutatón működött közre. A 2020-ban fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjeit évente több mint ötvenezren látogatják, de a rendszeres rádió- és televízióközvetítések jóvoltából a hallgatók száma ennél sokkal nagyobb. Az együttes a fiatalság zenei nevelésében, valamint az ismeretterjesztés terén is évtizedek óta fontos szerepet tölt be. Európa szinte minden országában koncerteztek már, emellett jártak Brazíliában, Peruban, Chilében, Argentínában és Kolumbiában, valamint Libanonban, Japánban, Kínában, Hongkongban és Ománban is. Múltjuk kiemelkedő nemzetközi sikereként tartják számon a közreműködést „a három tenor” – Luciano Pavarotti, Plácido Domingo és José Carreras – koncertjein az 1990-es években, valamint hangversenyüket a pápa nyári rezidenciáján. A zenekar jelenlegi vezető karmestere Farkas Róbert, karmestere Kesselyák Gergely, tiszteletbeli vendégkarmestere Kobajasi Kenicsiró, állandó vendégkarmestere pedig Csaba Péter és Takács-Nagy Gábor.

Somos Csaba és a Nemzeti Énekkar Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

11.30 / Fesztivál Színház

ZALAI ANTAL, FARKAS GÁBOR ÉS A NEMZETI ÉNEKKAR R. Strauss: Esz-dúr szonáta hegedűre és zongorára, op. 18 R. Strauss: Hét dal négyszólamú kórusra 1. Winterlied (Joseph von Eichendorff versére) 2. Spielmannsweise (Otto Franz Gensichen versére) 3. Pfingsten (Adolf Böttger versére) 4. Käferlied (Robert Reinick versére) 5. Waldessang (Adolf Böttger versére) 6. Schneeglöcklein lacht (Adolf Böttger versére) 7. Trüb blinken nur die Sterne (Adolf Böttger versére) Közreműködik: Zalai Antal – hegedű, Farkas Gábor – zongora, Nemzeti Énekkar Vezényel: Somos Csaba

Zalai Antal 1981-ben született Budapesten. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a brüsszeli Királyi Konzervatóriumban végezte. Részt vett Isaac Stern, Pinchas Zukerman, Varga Tibor és Pauk György mesterkurzusain, olyan karmesterekkel hangversenyezett, mint Fabio Luisi, Paavo Järvi, Lawrence Foster vagy Shlomo Mintz. New Yorktól Genfen át Moszkváig a nemzetközi zeneélet számos nagy központjában adott szólóestet. „Kivételes hegedűs tökéletes technikával, nagy és szép hanggal, kifinomult zeneiséggel, érett és nemes személyiséggel” – nyilatkozta róla Igor Ojsztrah. Farkas Gábor generációjának egyik kiemelkedő művésze, a romantikus repertoár széles körben elismert interpretátora, több nemzetközi zongoraverseny győztese. 2008 novemberében Junior Prima díjat, 2009 májusában Gundel művészeti díjat kapott, 2012 márciusában pedig a magyar állam Liszt-díjjal tüntette ki. A világ nagy presztízsű zenei fesztiváljainak és koncerttermeinek állandó meghívottja, az Aoyama Music Award birtokosa; a Zeneakadémia tanszékvezetője, a Tokyo College of Music professzora. Számos szólólemeze látott napvilágot, melyeken a romantikus zongorairodalom legnagyobb mesterei, Schumann, Chopin és Liszt műveit szólaltatja meg. Somos Csaba (1970) karvezető, majd karmester szakon diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Részt vett Johannes Moesus, Jürgen Jürgens és Jurij Szimonov mesterkurzusain. 17 évig a Vasas Művészegyüttes Énekkarát, majd a Vass Lajos Kamarakórust vezette. Több színház zeneigazgatója, majd a Magyar Rádió Énekkarának vezetője volt. Európa-szerte, valamint Japánban és Kínában szerepelt ének- és zenekarok élén, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, ahol DLA-fokozatot szerzett. Liszt-díjas, a KÓTA alelnöke. A Nemzeti Énekkar (Állami Énekkar néven) 1986-ban jött létre, élén több mint negyedszázadon át Antal Mátyás töltötte be a vezető karnagyi pozíciót. Ez idő alatt az együttes Magyarország egyik vezető hivatásos kórusává vált, olyan oratóriumkórussá, amely nemcsak testvérzenekarát szolgálja ki, hanem az a cappella művek előadásában is kimagasló produkciókat nyújt, legyen szó barokk zenéről vagy kortárs kompozíciókról, de a jazz műfaja sem ismeretlen számára. Sikerrel szerepeltek Európa jó néhány nagyvárosában, valamint Japánban, Izraelben és Törökországban is. A karigazgatói tisztet 2016 januárja óta Somos Csaba tölti be.

Budapesti Vonósok Fotó © Felvégi Andrea

12.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

BUDAPESTI VONÓSOK R. Strauss: Duett-concertino klarinétra, fagottra és zenekarra R. Strauss: Metamorfózisok – huszonhárom vonós hangszerre Közreműködik: Ács Ákos – klarinét, Andrea Bressan – fagott, Budapesti Vonósok (alapító művészeti vezető: Botvay Károly, koncertmester: Pilz János) Ács Ákos 1992-ben szerzett diplomát a Zeneakadémián Dittrich Tibor tanítványaként. Még ugyanabban az évben a Budapesti Fesztiválzenekar ösztöndíjasa, egy évvel később állandó tagja lett, 1999 óta szólamvezető. Számos kamarazenei produkció mellett a BFZ több nagyzenekari hangversenyén lépett fel szólistaként, így Stamitz Darmstadti klarinétversenyében Gérard Korsten, Mozart Klarinétversenyében Hugh Wolff vezényletével, de ő a szólistája Weber f-moll klarinétversenye 2. tételének a BFZ 2008-ban a Channel Classics kiadónál megjelent lemezén is. A zenekar szervezésében New Yorkban, Washingtonban, Edinburgh-ban és Dortmundban is fellépett kamarakoncerteken, valamint szólistaként Mozart Klarinétversenyében. Ács Ákos a Yamaha művésze. 19

Andrea Bressan 1999 óta a Budapesti Fesztiválzenekar fagott-szólamvezetője, de fellépett a Mahler Kamarazenekar, a Skót Kamarazenekar, az I Solisti Veneti, az Orchestra della Svizzera Italiana, az I Virtuosi Italiani tagjaként, valamint a legjelentősebb olasz operatársulatokkal. Eljátszotta a fagottverseny-irodalom szinte minden jelentős darabját. Barokk és klasszikus fagotton is játszik a Velencei Barokk Zenekar, a Concerto Italiano, az Accademia Bizantina és a Baltasar Neumann Ensemble muzsikusaként és szólistájaként, Jordi Savall, Sigiswald Kuijken, Christopher Hogwood, Rinaldo Alessandrini, Andrea Marcon és Giovanni Antonini vezényletével. Érdeklődik a jazz és a kortárs zene iránt, és részt vett improvizációs zenei projektekben is, előadóművészi tevékenysége mellett pedig a veronai Evaristo Felice Dall’Abaco konzervatórium fagott-tanára. A Budapesti Vonósok 1977-ben adták első koncertjüket. A Zeneakadémia hallgatóiból alakult társaság Botvay Károlyt kérte fel művészeti vezetőjének, koncertmestere 1986-tól huszonöt éven át Bánfalvi Béla volt, jelenleg Pilz János tölti be ezt a szerepet. Hangversenyeiken az állandó kamarazenekari repertoár mellett a barokk, klasszikus és romantikus zene fúvós hangszereket is foglalkoztató darabjai, szimfóniái is gyakran elhangzanak, de nagy hangsúlyt helyeznek kortárs magyar zeneszerzők alkotásainak megszólaltatására is. 1995 óta minden évben megrendezik a Nemzetközi Haydn Fesztivált Fertőd-Eszterházán – a rendezvénysorozatnak olyan neves hazai és külföldi művészek voltak közreműködői, mint David Grimal, Jandó Jenő, Lencsés Lajos, Kocsis Zoltán, Maurice Steger, Perényi Miklós, Reinhold Friedrich vagy Rost Andrea –, 2018-ban pedig megalapították második saját fesztiváljukat, az Óbudai Zenezug Fesztivált a zenekarnak otthont adó Óbudai Társaskörben.

Palojtay János

13.30 / Fesztivál Színház

PALOJTAY JÁNOS ZONGORAKONCERTJE R. Strauss: Stimmungsbilder (Hangulatképek), op. 9 1. Auf stillem Waldespfad 2. An einsamer Quelle 3. Intermezzo 4. Träumerei 5. Heidebild R. Strauss: Zongoradarabok, op. 3 1. Andante 2. Allegro vivace. Scherzando 3. Largo 4. Allegro molto 5. Allegro marcatissimo Palojtay János a santanderi Paloma O’Shea Nemzetközi Zongoraversenyen elért harmadik helyezésével hívta fel magára a zenei élet figyelmét. Azóta szólistaként és kamarazenészként egyaránt bemutatkozott Európa és az Amerikai Egyesült Államok rangos koncerttermeiben, köztük a hamburgi Elbphilharmonie-ban, a brüsszeli Palais des Beaux Arts-ban és a párizsi Salle Cortot-ban, valamint a San Franciscó-i Herbst Theatre-ben és a New York-i Carnegie Hallban. Schiff András a 2017/18-as Building Bridges európai koncertsorozat egyik szólistájává választotta, Mitsuko Uchida meghívására pedig 2018 óta a Marlborói Zenei Fesztivál meghívottja. Zongorajátékát az ösztönszerűség, az analitikus gondolkodás és az érzékeny zeneiség teszi egyedivé. 21

Győri Filharmonikus Zenekar Fotó © Mekli Zoltán

15.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

GYŐRI FILHARMONIKUS ZENEKAR R. Strauss: Don Quixote, op. 35 Közreműködik: Bársony Péter – brácsa, Szabó Péter – cselló, Győri Filharmonikus Zenekar Vezényel: Rajna Martin Bársony Péter brácsaművész Budapesten született 1975-ben. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Konrád György, Bánfalvi Béla, Rados Ferenc, a párizsi Conservatoire-on Gérard Caussé növendékeként végezte. Részt vett többek közt Pinchas Zukerman, Hatto Beyerle, Veronika Hagen, Kurtág György és Zsigmondy Dénes mesterkurzusain. A budapesti Zeneakadémia és a Kunstuniversität Graz tanára. Vendégprofesszorként és mesterkurzusok vezetőjeként rendszeresen megfordul Angliában, Amerikában, Németországban és Magyarországon. Hanglemezeket készít, rendszeresen koncertezik kül- és belföldön. 22

Szabó Péter a kolozsvári, majd a budapesti Zeneakadémián tanult Mező László, Rados Ferenc és Kurtág György növendékeként. Zenei és előadó-művészeti tevékenysége elismeréseként a magyar állam által adományozható legmagasabb zenei kitüntetéssel, Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták, Lajtha László kompozícióinak kiemelkedő színvonalú tolmácsolásáért pedig elnyerte a Lajtha-díjat is. Szólistaként és kamarazenei együttesek tagjaként Európában, Amerikában és a Távol-Keleten koncertezik, partnere volt többek között Kocsis Zoltán, Till Fellner és Jurij Basmet. Számos felvételt készített a Hungaroton, a Naxos és az EMI gondozásában. A Budapesti Fesztiválzenekar szólócsellistája. Rajna Martin 1995-ben született, a Bartók Béla Konzervatóriumban zongora és zeneszerzés szakot végzett, BA-diplomáját pedig 2018-ban szerezte meg a Zeneakadémián karmesterként és karvezetőként. Huszonkét éves korától asszisztens karmesterként dolgozott a Győri Filharmonikus Zenekarnál, első bérleti hangversenyét – melyen Kelemen Barnabás közreműködésével Bartók Hegedűversenyét és Beethoven IV. szimfóniáját dirigálta – huszonhárom évesen adta. A Junior Prima díjas művész vezényelte a Magyar Rádió Zenei Együtteseit, valamint a Brandenburgi Állami Zenekart is, utóbbi koncerten Ránki Dezső lépett fel szólistaként. A Győri Filharmonikus Zenekar városi zenekarként már 1894-ben működött, majd 1968-ban alakult át félhivatalos művészeti intézményből professzionális együttessé. A zenekarral a múltban és a jelenben felléptek és fellépnek a legkiválóbb hazai karmesterek és szólisták, a külföldiek közül pedig olyan muzsikusok fémjelzik a vendégművészek sorát, mint Jörg Demus, Cyprien Katsaris, Ida Haendel, Jevgenyij Nyesztyerenko, Carlo Zecchi, Arvīds és Mariss Jansons, Kobajasi Kenicsiró és Jurij Szimonov. 2009 tavaszán a legendás olasz filmzeneszerző-karmesterrel, Ennio Morriconéval dolgoztak együtt, de részt vettek a Plácido Domingo által létrehozott Operalia nemzetközi operaverseny magyarországi gáláján is. Regionális kulturális együttesként egyszerre töltik be a tradicionális nagyzenekar, a crossover filmzenekar, a szabadtéri vagy gálazenekar, a kisebb vagy nagyobb kamarazenekar és időnként a koncertfúvószenekar szerepét is.

Szőke Zoltán

16.00 / Fesztivál Színház

A BFZ MUZSIKUSAINAK KAMARAKONCERTJE R. Strauss: Andante kürtre és zongorára R. Strauss: c-moll zongoranégyes, op. 13 Közreműködik: Szőke Zoltán (1) – kürt, Gál-Tamási Mária (2) – hegedű, Juhász Barna (2) – brácsa, Liptai Gabriella (2) – cselló, Mali Emese (1, 2) – zongora A Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai rengeteg lehetőséget kapnak arra, hogy a nagyzenekari játék mellett kamaramuzsikusként, sőt szólistaként is bemutatkozhassanak. Kakaókoncertek, közösségi koncertek, kortárs, barokk és klasszikus vasárnapi kamaraprogramok színesítik évadjukat. Ez a kamarazenei minőség hallható és szinte tapintható akkor is, amikor együtt, szimfonikus zenekarként muzsikálnak. Szőke Zoltán 1998-tól a Zeneakadémián Friedrich Ádámnál tanult, diplomáját 2002-ben szerezte meg. 1997 és 2018 között a Magyar Állami Operaház zenekarának első kürtöse volt, 1999-ben „Az év zenekari művésze” díjjal tüntették ki. 2012 óta a BFZ első kürtöse. Több nemzetközi verseny díjazottja (1997 Iserlohn, 1998 Porcia), és többször is egyik nyertese volt a Budapesti Fesztiválzenekarban játszó művészek számára kiírt Végh Sándor Versenynek.

Gál-Tamási Mária hegedűművészi diplomáját a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián szerezte Ágoston András, Weisz Ferdinánd és Stefan Gheorghiu (Bukarest) növendékeként. 1994 óta a Fesztiválzenekar művésze. Romániai és magyarországi zenekarok mellett a BFZ szólistájaként is több ízben fellépett. Kamarazenei hangversenyek és fesztiválok rendszeres közreműködője, koncertjeiről számos rádió- és CD-felvétel készült. Két alkalommal is a BFZ Végh Sándor Versenyének egyik győztese volt. Juhász Barna 1994-ben diplomázott a Zeneakadémián, ahol tanárai Konrád György, Kurtág György és Rados Ferenc voltak. 1992 óta a Budapesti Fesztiválzenekar tagja. Liptai Gabriella Onczay Csaba, Németh Géza és Devich János tanítványaként a budapesti Zeneakadémia növendéke volt, ahol 1996-ban diplomázott. A MÁV Szimfonikus Zenekarban szólamvezetőként eltöltött két év után 1999 óta a Budapesti Fesztiválzenekar csellószólamának tagja. Mali Emese 2003-ban diplomázott a Zeneakadémián, 2000–2001-ben a Mozarteum vendéghallgatója volt, jelenleg a Zeneakadémia adjunktusa. Játszott többek között a Tiszadobi Zongorafesztiválon, a soproni Nemzetközi Liszt Fesztiválon, a Miskolci Operafesztiválon, a pannonhalmi Arcus Temporum művészeti fesztiválon, a bécsi Bösendorfer-szalonban, a salzburgi Mirabell-kastély Dísztermében, de Los Angelesben és San Franciscóban is. Szólistája volt a Győri Filharmonikus Zenekar, a Duna, illetve a MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenyeinek. Rendszeresen dolgozik együtt Keller Andrással és a Concerto Budapesttel, de gyakori közreműködője a BFZ kamarakoncertjeinek is.

Takács-Nagy Gábor Fotó © Valuska Gábor

17.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

CONCERTO BUDAPEST R. Strauss: Hősi élet, op. 40 Koncertmester: Miranda Liu Vezényel: Takács-Nagy Gábor A sokszoros versenygyőztes, huszonöt éves hegedűművész, Miranda Liu eddig több száz koncertet adott versenyművek szólójátékosaként, kamarazenészként és koncertmesterként a világ számos országában. Játszott a Concerto Budapest, a Krakkói Filharmonikus Zenekar, a Norddeutsche Philharmonie Rostock, a Rhode Island Philharmonic, a Las Vegas Philharmonic vagy a Philharmonie Salzburg szólistájaként, és olyan rangos hangversenytermekben lépett fel, mint a New York-i Carnegie Hall, a budapesti Zeneakadémia és Müpa, illetve a bécsi Konzerthaus. 2016 óta a Concerto Budapest koncertmestere, emellett a New Millennium Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál és Mesterkurzusok alapítója és művészeti vezetője, valamint a Central European String Quartet és a V4 String Quartet első hegedűse. 26

Takács-Nagy Gábor a Zeneakadémia hallgatója volt, később Nathan Milsteinnél tanult. Alapítója és 1975-től 1992-ig vezetője volt a nagy elismertségnek örvendő Takács Vonósnégyesnek, amely világszerte számos legendás művésszel lépett fel. A 2000-es években magyar elődei hosszú sorának példáját követve vezényelni kezdett. 2007 augusztusában a Verbier-i Fesztivál Kamarazenekarának zeneigazgatójává nevezték ki, de volt a MÁV Szimfonikus Zenekar és az Ír Kamarazenekar zeneigazgatója is. 2011 szeptembere óta a Manchester Camerata zeneigazgatója, 2012-ben pedig a Budapesti Fesztiválzenekar első vendégkarmestere lett. Rendszeresen vezényel olyan együtteseket, mint a Lyoni Nemzeti Zenekar, a Monte-Carlói Filharmonikus Zenekar, a Bolognai Filharmonikus Zenekar, a Touloni Opera Zenekara, a Malajziai Filharmonikus Zenekar, a Calgaryi Szimfonikus Zenekar vagy a Detroiti Szimfonikus Zenekar. Elhivatott kamarazene-tanár, a Genfi Zeneművészeti Főiskola vonósnégyes szakának professzora. 2012 júniusában a londoni Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagjává választották. A Concerto Budapest Magyarország egyik vezető nagyzenekara, történelmi múlttal és a fiatal zenészek dinamizmusával. Nagy ívű és innovatív műsorszerkesztésével, egyéni hangzásával új színt hozott a magyar zeneéletbe. Az elmúlt években számos nemzetközi fesztiválra, Európa, Amerika és a Távol-Kelet rangos koncerttermeibe is meghívást kapott. A Concerto Budapest visszatérő vendégei olyan világhírű művészek, mint Gidon Kremer, Borisz Berezovszkij, Heinz Holliger, Isabelle Faust, Jevgenyij Koroljov. A klasszikus művekből álló repertoárt kortárs zeneművek, gyermek- és ifjúsági programok teszik még színesebbé. A zenekar művészeti igazgatója a több mint hetven nemzetközi díjjal kitüntetett, Kossuth-díjas érdemes művész, Keller András, a Keller Quartet alapítója. A világszerte elismert hegedűművész, karmester a londoni Guildhall School of Music and Drama kiemelt hegedűprofesszora.

Szabó Ildikó Fotó © Raffay Zsófi

18.00 / Fesztivál Színház

SZABÓ ILDIKÓ, LAJKÓ ISTVÁN ÉS A BFZ MUZSIKUSAINAK KAMARAKONCERTJE R. Strauss: F-dúr szonáta csellóra és zongorára, op. 6 R. Strauss–David M. Carp: Till Eulenspiegel vidám csínyjei, op. 28 (átirat fúvósötösre és zongorára) Közreműködik: Pivon Gabriella (2) – fuvola, Johannes Grosso (2) – oboa, Csalló Roland (2) – klarinét, Tallián Dániel (2) – fagott, Szőke Zoltán (2) – kürt, Szabó Ildikó (1) – cselló, Lajkó István (1), Báll Dávid (2) – zongora Pivon Gabriella zenei tanulmányait Abonyban és Szegeden kezdte. 1986-ban első díjat kapott a győri országos fafúvósversenyen, így felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. 1988-tól a MÁV Szimfonikusok, majd 1990-től a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első fuvolása volt, 1992 óta a Budapesti Fesztiválzenekar tagja. Johannes Grosso a Frankfurti Opera zenekarának szólóoboása, valamint a Budapesti Fesztiválzenekar tagja. Szólistaként fellépett a Schleswig-Holsteini Fesztiválzenekarral, a Prágai Kamarazenekarral, a Cseh Rádió Zenekarával és a lipcsei Neues Bachisches Collegiummal, szólóoboásként rendszeresen játszik a Bayreuth-i Fesztiválzenekarban, az Európai Kamarazenekarban és a lipcsei Gewandhaus Zenekarában. 2018 óta az oslói Norvég Zeneakadémia oboatanára. 28

Csalló Roland 1978-ban született Keszthelyen, több verseny díjazottja. 1999 és 2001 között a Győri Filharmonikus Zenekar, 2001-től a Budapesti Operettszínház, 2010-től a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagja volt. 2004-től rendszeres résztvevője a Budapesti Fesztiválzenekar produkcióinak, 2011 óta az együttes klarinétszólamának tagja. Tallián Dániel 1975-ben született Budapesten. 1993-ban Skóciában ő kapta az Aberdeeni Nemzetközi Zenei Verseny első és közönségdíját, majd 1995-ben a pécsi Weidinger Imre Országos Fafúvósverseny első díját. 1995-től a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagja, 1999-től szólamvezetője volt. 2007 óta a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusa. Kortárs magyar művek bemutatásáért 2002-ben az Artisjus előadóművészi díjjal jutalmazta. Szőke Zoltán 1998-tól a Zeneakadémián Friedrich Ádámnál tanult, diplomáját 2002-ben szerezte meg. 1997 és 2018 között a Magyar Állami Operaház zenekarának első kürtöse volt, 1999-ben „Az év zenekari művésze” díjjal tüntették ki. 2012 óta a BFZ első kürtöse. Több nemzetközi verseny díjazottja (1997 Iserlohn, 1998 Porcia), és többször is egyik nyertese volt a Budapesti Fesztiválzenekarban játszó művészek számára kiírt Végh Sándor Versenynek. Szabó Ildikó muzsikuscsaládban született, édesapja Szabó Péter, a Budapesti Fesztiválzenekar szólócsellistája. Négyévesen kezdett csellózni, tizennégy évesen jelent meg első szólólemeze. Második lett a 2014-es budapesti Pablo Casals Gordonkaversenyen, azóta számtalan hazai és külföldi koncertfelkérésnek tett eleget. Fellépett Franciaországban, Olaszországban, Csehországban, a berlini Konzerthausban és a hamburgi Elbphilharmonie-ban, de meghívást kapott a Los Angeles-i Pjatigorszkij Fesztiválra is. „Egy név, amelyet meg kell jegyeznünk” – hangzott el a Magyar Rádió Új Zenei Újság című műsorában pályája kezdetén, és Lajkó István azóta számtalan versenygyőzelemmel és emlékezetes koncerttel gondoskodott arról, hogy ez valóban így történjen. Játszott a prágai Rudolfinumban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a velencei La Fenicében, a trieszti Teatro Verdiben, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban, de a Zeneakadémia és a Kölni Zeneművészeti Főiskola tanáraként mára maga is fiatal zongoraművészek pályájának indulását segíti. Báll Dávid 2006-ban diplomázott a Zeneakadémián, 2011-ben avatták doktorrá, 2013-ban pedig az egyetem tanárává nevezték ki. Közel harminc országban lépett fel, rendszeresen közreműködik a Budapesti Fesztiválzenekar produkcióiban, együtt zenélt többek között Heinz Holligerrel, Peskó Zoltánnal, Mihail Pletnyovval, Takács-Nagy Gáborral és Klaus Thunemann-nal. Kocsis Zoltán felkérésére többször játszott a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólistájaként is. Rendszeresen publikál, több írása megjelent a Parlando zenepedagógiai folyóiratban. 29

Vass András Fotó © Posztós János, Müpa

19.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

PANNON FILHARMONIKUSOK R. Strauss: I. (Esz-dúr) kürtverseny, op. 11 R. Strauss: Don Juan, op. 20 Közreműködik: Bereczky Dávid – kürt, Pannon Filharmonikusok Vezényel: Vass András Bereczky Dávid kisiskolásként öt évig hegedülni tanult, majd 1985-ben kezdett el kürtön játszani. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1996-ban diplomázott Magyari Imre és Friedrich Ádám tanítványaként. 1995-ben és 1996-ban is megnyerte a Debreceni Országos Rézfúvósversenyt. 1993 és 2001 között a Matáv Szimfonikus Zenekar első kürtöse, 2001 októbere óta a Budapesti Fesztiválzenekar tagja. Többször fellépett a BFZ szólistájaként, többek között Haydn kürtkettősversenyével, Saint-Saëns kürtversenyével és Schumann négy kürtre írt versenyművével. Rendszeresen tart mesterkurzusokat Magyarországon és külföldön egyaránt. 30

Vass András Marosvásárhelyen folytatott karmesteri tanulmányait 2004-ben kitüntetéses mesterdiplomával zárta. Rendszeresen volt Fischer Iván asszisztense a Budapesti Fesztiválzenekarnál, 2009 őszétől a Pannon Filharmonikusok állandó karmestere. Dolgozott – többek közt – a Marosvásárhelyi Filharmonikus Zenekarral, a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Miskolci és a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral, a Concerto Budapesttel és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral is; fellépett Baráti Kristóffal, Kelemen Barnabással, Várjon Dénessel, Várdai Istvánnal és Bogányi Gergellyel – csupán néhány nevet említve az illusztris névsorból. Pécs városában először Lickl János György alapított zenekart 1811-ben, a Pécsi Szimfonikus Zenekar 1984-ben jött létre, ez az együttes volt a Pannon Filharmonikusok közvetlen elődje. A zenekar az utóbbi másfél évtizedben látványos fejlődésen ment keresztül, a pécsi Kodály Központ rezidens zenekaraként működő együttesnek Budapesten, a Müpában is saját koncertsorozata van, és fellépett már a legjelentősebb európai termekben Zürichtől Bécsen át a berlini Filharmónia nagyterméig. Hangversenyein világhírű vendégművészek lépnek fel Sharon Kamtól Fazıl Sayig és Mischa Maiskytól Maxim Vengerovig. Hamar Zsolt és Peskó Zoltán után 2011 és 2018 között Bogányi Tibor töltötte be a vezető karmesteri posztot, 2019 januárja óta Bogányi Tibor és Varga Gilbert együtt a zenekar vezető karmesterei. Első állandó vendégkarmestere 2016-ig Kocsis Zoltán volt.

Pasztricsák Polina

20.00 / Fesztivál Színház

PASZTIRCSÁK POLINA DALESTJE R. Strauss: Malven Ständchen, op. 17, No. 2 Die Nacht, op. 10, No. 3 Cäcilie, op. 27, No. 2 Ruhe, meine Seele!, op. 27, No. 1 Morgen!, op. 27, No. 4 Wasserrose, op. 22, No. 4 Junghexenlied, op. 39, No. 2 Wiegenlied, op. 41, No. 1 Hat gesagt, bleibt’s nicht dabei, op. 36, No. 3 Wie sollten wir geheim sie halten, op. 19, No. 4 Közreműködik: Pasztircsák Polina – szoprán, Jan Philip Schulze – zongora 32

Pasztircsák Polina rangos hazai és nemzetközi versenysikerekkel – így többek között a 2009-es Genfi Nemzetközi Énekversenyen aratott győzelmével, illetve a müncheni ARD Zenei Verseny különdíjával – indult pályáján, ma pedig már Európa-szerte sokat foglalkoztatott operaés koncerténekes, 2016-ban megkapta a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese címet. A Budapesti Wagner-napokon éppúgy fellépett már, mint Zürichben, Genfben, a karlsruhei Händel Fesztiválon vagy a gstaadi Menuhin Fesztiválon. Richard Strauss, Sosztakovics, Bartók és Kodály dalaival portréalbuma jelent meg. Jan Philip Schulze német zongoraművész a Müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Klaus Schilde és Michael Schäfer irányításával, majd a Moszkvai Konzervatórium növendéke lett – itt Lev Naumov volt a mestere. Keresett kísérő és kamaramuzsikus, aki olyan világhírű énekesekkel működött együtt, mint Juliane Banse, Dietrich Henschel vagy Jonas Kaufmann. Fellépett Európa legjelentősebb hangversenytermeiben és fesztiváljain. Érdekli a kortárs repertoár, bemutatta többek közt Beat Furrer, Wolfgang Rihm, Dieter Schnebel műveit. A Hannoveri Zeneművészeti Főiskola professzora.

Eleanor Lyons

21.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR R. Strauss: Négy utolsó ének R. Strauss: Imígyen szóla Zarathustra, op. 30 Közreműködik: Eleanor Lyons – szoprán Vezényel: Fischer Iván Eleanor Lyons a Sydney Conservatorium of Music, a Royal Northern College of Music és a Mariinsky Academy of Young Singers növendékeként szerezte meg tudását. Az ausztrál szoprán 2013-ban első díjat nyert a Nemzetközi Obrazcova Énekversenyen. Fellépett Ausztráliában, Japánban, az Egyesült Államokban és Európában. Hallhatta a közönség Beethoven Missa Solemnisében, Verdi Requiemjében, Mahler IV. szimfóniájában, Britten Háborús Requiemjében és Berio Népdalaiban, énekelt Mozartot (Don Giovanni), Stravinskyt (Az aranyifjú útja), Hindemithet (Mörder, Hoffnung der Frauen) és Kreneket (Der Diktator). 34

Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekar alapítója és zeneigazgatója, a berlini Konzerthaus és a Konzerthausorchester tiszteletbeli karmestere. Az utóbbi években zeneszerzőként is tevékeny: műveit bemutatták az Egyesült Államokban, Hollandiában, Belgiumban, Magyarországon, Németországban és Ausztriában is. Nagy sikerű operaelőadások rendezője, 2018-ban megalapította a Vicenzai Operafesztivált. Vendégkarmesterként több mint tíz alkalommal vezényelte a Berlini Filharmonikus Zenekart, minden évben két hetet tölt az amszterdami Royal Concertgebouw Zenekarral, és gyakran vezényli az Egyesült Államok vezető szimfonikus zenekarait. Zeneigazgatóként vezette a Kent Operát és a Lyoni Operaházat, vezető karmesterként a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekart. Számtalan kitüntetés – köztük a Kossuth-díj, a Prima Primissima díj, a holland Ovatie-díj – birtokosa, Budapest díszpolgára, a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagja, a londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagja. Fischer Iván 1983-ban alapította a Budapesti Fesztiválzenekart Kocsis Zoltánnal. Az együttes a kezdetektől az igényes muzsikálást és a közösség sokoldalú szolgálatát tűzte ki célul, ma a világ tíz legjobb zenekara között tartják számon. A nemzetközi zenei élet legfontosabb fesztiváljain és koncerthelyszínein lépnek fel a bécsi Musikvereintól a New York-i Carnegie Hallig. A BFZ kétszer nyerte el a Gramophone-díjat, egyszer pedig Grammy-díjra is jelölték. Az együttes innovatív koncertjei (Autizmusbarát Kakaókoncert, Titokkoncert, Midnight Music, Concertino, TérTáncKoncert) világszerte egyedülállóak és híresek. A zenekar Fischer Iván által vezényelt és rendezett operaprodukcióit meghívták a New York-i Mostly Mozart Fesztiválra, az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválra és az Abu-Dzabi Fesztiválra is.

INGYENES KONCERTEK Üvegterem

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak kamarahangversenyei A részvétel előzetes regisztrációt igényel. Műsorvezető: Eckhardt Gábor

16.00

R. Strauss: Enoch Arden – melodráma, op. 38 Wunderlich József – próza, Radnóti Róza – zongora

18.00

R. Strauss: Esz-dúr szonáta hegedűre és zongorára, op. 18 Sztathatosz Sebestyén – hegedű, Souhei Yamagami – zongora

20.00

R. Strauss: h-moll zongoraszonáta, op. 5 Szaniszló Attila (I. tétel), Martin Bogdán (II. tétel), Kóta Zsigmond (III. tétel), Szekrényessy Csanád (IV. tétel) – zongora

VETÍTÉS Előadóterem 14.00

R. Strauss: József-legenda, op. 63 – balett A Nemzeti Filharmonikusok és a Szegedi Kortárs Balett 2014. november 12-én a Müpában tartott előadásának felvétele Vezényel: Kocsis Zoltán Koreográfia: Juronics Tamás

ÉLMÉNY!

MINDEN TEKINTETBEN

mupa.hu 37 Fotó © Réthey-Prikkel Tamás, Nagy Attila, Posztós János, Kotschy Gábor, Pályi Zsófia

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma

SUMMARY Richard Strauss (1864–1949) is an exciting and complex figure in the history of classical music. His contradictory personality vividly demonstrates the duality of the citizen and the artist. It is impossible to determine whether his work should be classified as a product of the 19th century, the fin de siècle or the 20th century, as the sheer variety of voices and styles in his music is truly mind-boggling. At various times over the course of his career, he could be considered a late or postRomanticist (with his symphonic poems, lieder and early chamber music), a Secessionist (Der Rosenkavalier) and a Symbolist (Die Frau ohne Schatten). He also demonstrates elements of Impressionism (Aus Italien, Eine Alpensinfonie), in addition to coming out with a modern work (Elektra), and Expressionist (Salome) and Neoclassical (Le bourgeois gentilhomme) ones. In fact, there are even – and perhaps these are the most thrilling of all – Postmodern pieces incorporating self-quotations and/or reflections on music history (Ein Heldenleben, Metamorphosen) that preceded the emergence of Postmodern art by decades. Finally, in the twilight music that Strauss wrote as he was bidding farewell to the world (Four Last Songs), late Romantic sounds evoking the end of the 19th century return to his palette. His role in history and politics remains controversial, as – unlike many of his contemporaries – he never fled Hitler’s Germany, but instead cooperated with the Nazis and benefited from their rule. His works, however, constitute one of the last great eras in the history of music, an extraordinarily valuable collection of masterpieces of late Romanticism and nascent Modernism: Strauss is a successor to the very greatest composers and a genius of unquestionable importance, in spite of his human frailties. The concerts being performed at this “composer’s marathon” presented by Müpa Budapest and the Budapest Festival Orchestra have been selected from the full spectrum of genres in which Strauss composed, with the exception of opera. They include five of the ten symphonic poems: the key motif in Don Juan, Till Eulenspiegels lustige Streiche, Also sprach Zarathustra, Don Quixote and Ein Heldenleben is that of “the outsider”, who either voluntarily leaves society or is driven out of it. It is in Ein Heldenleben alone where this logic does not fully apply: full of self-quotations, here it is the qualities of a self-portrait and the duality of irony and heroism that prevail. Of the concertos, we will hear an early work inspired by Mendelssohn (the Horn Concerto No. 1) and a likewise early composition, a piano showpiece inspired by Liszt and Wagner (Burleske), and a classicising late double concerto for clarinet and bassoon (Duett-Concertino). We will also get to know some of the composer’s rarely heard early chamber music and output for piano (Cello Sonata in F major; Piano Quartet in C minor; Violin Sonata in E-flat major; Klavierstücke, Op. 3 and Stimmungsbilder, Op. 9) and observe how the young composer was 38

influenced by music of the preceding era (in particular by the composers mentioned above, as well as by Schumann and Brahms) and how he gradually found his own voice. The Strauss Marathon programme also features vocal music: the composer was 16 years old when he composed his sophisticated and sensitive Seven Lieder for four-part choir, the earliest work included in any of the concerts, to verses by German poets. The song recital later in the day consists mainly of works written between 1885 and 1899: these works clearly show that Strauss put the vocals at the service of lyrical expression in the songs, but without denying his identity as an opera composer by declining to exploit the same devices he employed in his dramatic works. The closing concert will kick off with one of the most poignant late masterpieces in the oeuvre: Four Last Songs. This mysteriously atmospheric song cycle is a transfigured farewell to life that is final in its simplicity, a reconciled confrontation with death. As with all of Müpa Budapest and the Budapest Festival Orchestra’s composer’s marathons, the Strauss Marathon once again offers an excellent opportunity to encounter many luminaries of the Hungarian music world. In addition to the Budapest Festival Orchestra playing under the baton of Iván Fischer, we will get to hear the MÁV Symphony Orchestra conducted by Róbert Farkas, the Győr Philharmonic Orchestra under Martin Rajna, the Pannon Philharmonic under András Vass, and the Concerto Budapest under Gábor Takács-Nagy. Performing Metamorphosen, composed for 23 string instruments, will be the Budapest Strings – without a conductor. The Hungarian National Choir and choirmaster Csaba Somos will supply the choral works, while the song recital features the outstanding soprano Polina Pasztircsák, accompanied by Jan Philip Schulze on the piano. The soloist for Four Last Songs is Australia’s Eleanor Lyons. Performing the chamber works, for the most part, are the excellent musicians of the Budapest Festival Orchestra, but we will also get to hear Antal Zalai on the violin, Péter Bársony on the viola and János Palojtay, Dénes Várjon, Gábor Farkas, Emese Mali, István Lajkó and Dávid Báll on the piano.

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR VEZETŐSÉG

Zeneigazgató: Fischer Iván Menedzser-igazgató: Erdődy Orsolya A zeneigazgató személyi asszisztense, szponzorációs munkatárs: Zeibig Márton A menedzser-igazgató személyi asszisztense: Szántó Ildikó

PRODUKCIÓMENEDZSMENT

Művészeti tervezés: Julia Larigo* Operatív menedzser: Zöld Krisztina Operatív munkatárs: Szani Szolongo Turnémenedzser: Pócs Bence Turnészervezési munkatárs: Wolf Ivett Zenekari titkár: Melisko Krisztina Technikai vezető: Zentai Róbert Technikai munkatárs: Kathi Sándor, Siba István

SZPONZORÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

Nemzetközi elnök: Martin Hoffmann** Vállalatikapcsolatok-menedzser: Petneházy Flóra Egyéni adományozásért felelős munkatárs: Deák Zsuzsanna

KOMMUNIKÁCIÓ ÉS KÖZÖNSÉGKAPCSOLATOK

Marketing- és kommunikációs vezető: Jávor Dániel Marketingmenedzser: Tiszolczi-Bertalan Anna, Zeller Anna Eszter Kommunikációs tanácsadó: Váradi Júlia** Közönségkapcsolati menedzser: Réz Judit Közönségkapcsolati munkatárs: Kedves Kinga

PÉNZÜGY

Pénzügyi vezető: Maglódi Györgyné Könyvelő: Holbach Andrea

TITKÁRSÁG

Titkársági asszisztens: Aranyosné Boros Angyalka * külsős tanácsadó, az Andreas Richter Cultural Consulting GmbH munkatársa ** külsős tanácsadó

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUM

Elnök: Simor András Kurátorok: Alan Gemes, Bernhard Hulla, Illés Gábor, dr. Jádi-Németh Andrea, dr. Kiss Viktor, Máthé-Tóth István, dr. Szecskay András, Sylvia Tóth, dr. Vámos György Tiszteletbeli kurátor: Marschall Miklós

FELÜGYELŐBIZOTTSÁG

Elnök: László Csaba Jalsovszky Pál, Kósa Judit, Terták Ádám A Budapesti Fesztiválzenekar Egyesület elnöke: dr. Sziklai János

A BFZ TÁMOGATÓI KLUBJÁNAK TAGJAI A 2021/2022-ES ÉVADBAN

A KARMESTER KÖRE – ARANY FOKOZAT 220volt.hu, Sylvia Tóth, Walter Katalin

A KARMESTER KÖRE – EZÜST FOKOZAT

Alan Gemes, Bernhard Hulla, Illés Gábor, Nicholas Kabcenell, Kiss Viktor dr., Simor András, Szecskay Ügyvédi Iroda, Vámos György dr.

A KARMESTER KÖRE – BRONZ FOKOZAT

Bojár Gábor és felesége, Zanker Zsuzsanna dr., Élő Nóra, Göcző József és Göczőné Magyar Andrea

ARANY MECÉNÁSOK

Bottka Erzsébet dr. és Feldmájer Péter dr. ‫מהרבא ןב קחצי רזעילא‬, Ferjentsik Miklós dr., Juhász Zoltán hangszerészmester, Meinczinger-Krug Zsuzsanna és Krug Armin, Mosonyi Ágnes, Rényi Andrea és Straub Elek, Szelényi Iván, Varga Júlia

EZÜST MECÉNÁSOK

Balázs Árpád és Dénes Andrea, Biró Ágnes, Bognár Péter – Vaya Travel Kft., Richard Brasher, Bródy Péter dr. és Ildikó, Csépe Valéria dr., Csík Gabriella dr. és Hudecz Ferenc dr., Eliason James és Maria, John Farago, Garai Ferenc és Kárpát Krisztina, György Pál dr. és Simon Ágnes, Istenesné Solti Andrea, Kalmár György, Kertész Gabriella dr. közjegyző, Kohlrusz Milán és Szabó Dária, Köves Ildikó és Sparing László, Lányi Zoltán dr. ügyvéd, Lengyel Péter, Marschall Miklós, Mártonfi Attila, Mészáros János és Mészárosné dr. Bende Hedvig Mária, Nyitrai István, SBGK Ügyvédi Iroda, Szamosi Katalin dr., Sólyom Éva dr., Steiner Zsuzsa és László, David és Petra Thompson, Varga Ildikó dr., Varsányi Katalin és Pál, Vihar Judit dr., Zoltán Ágnes és István, Zsámboki Gabriella dr.

BRONZ MECÉNÁSOK

Bacher Gusztáv, Bakró-Nagy Marianne, Barna Judit dr., Barta Péter, Berger Györgyné, Boros István, Dögei Anna, Egervári Gábor dr., Esztervári Adrienn dr., Gergely Pál dr., Fortuna Galéria, Göncz Kinga és Benedek László dr., Hanák Gábor, Hancz László és Mester Éva, Holéci József, Horváth Jánosné dr. és Fekete István, Huebner Korab Suzanne és Charles A. Huebner dr., Jalsovszky Pál dr., Kelemenné dr. Visky Katalin, Király Éva, Király Júlia, Kobela Mihály dr. és Balogh Anikó, Komáromy Péter dr. és Pollák Katalin dr., Kökény Mihály dr. és Stiller Mária, Lantos István dr., László András – Professional Orvosi Kft., Leposa Csilla és Székely Zoltán, Richard és Julia Lock, Madách Zsuzsánna, Márványi Katalin, Máté-Tóth István, Milottáné dr. Lázár Judit, Molnár Gábor dr., Németvölgyi Ágnes, Sáfár László dr., Simon Tibor, Soltész + Soltész Kft., Surányi Sándor és Sándorné, Szántó Csaba, Szarvas László, Dundus 2001 Kft., Szegvári Mária dr., Tárnok Gyöngyi, Török Zoltán dr., Tóth Gábor és felesége, Vámos Tibor, Votin Elek, Zachár Zsófia, Zsidai Ilona és 1 anonim támogató

ARANY PÁRTOLÓ TAGOK

Bach György, Bakonyi Árpád Móric dr. és felesége, Bánáti Mária, Barta Pál, Batta Mária, Bittner Péterné, Burger Balogh Ingeborg és Balogh Tibor, Csillag György dr., Drexler Miklós, Eisler Péter dr., Falus András dr., Felkai Tamás, Füredi Gábor, Gala Tours, Garics Zoltánné, Gerő Katalin dr., György István, Hargitai Tibor, Herczeg Ferenc, Hőnig Gábor, Juvancz Beáta, Kádi Anna, Kocsány János, Kőszegi László, Lantos Mihály és Berkes Zsuzsanna dr., Liliom Károly, Mészáros Balázs, Mogyorós Gábor, Mosonyi Anna Mária dr., Nagy István és Sályi Katalin, 42

Paksy László dr., Pálfia Judit dr., Reich Tamás, Cash Back Hungary Kft., Sápi Lajosné, Palotai János és Soltész Anikó dr., Somogyi Éva és Horváth László, Somos Marianne dr. és Balogh István dr., Spohn Ferenc, Szabados Igor, Székely Éva, Szever Zsuzsanna dr. és Dalos Mihály, Szigeti Éva dr., Tanos Zsuzsa, Tátrai Ágnes és 3 anonim támogató

EZÜST PÁRTOLÓ TAGOK

Agócs Ágnes, Albáné dr. Feldmájer Lívia és Alba Mesulam, Alföldi István, Ambrus Ágnes dr., Bálint Péter, Barczikay László, Barta Éva, Bende Zoltán, Benedek Andor, Benedek János, Benkő Judit dr., Bérczi Gábor, Berényi Gábor és Pető Katalin dr., Bertalan Éva dr., Boda Zsuzsanna, Bokor László és Simó Judit, Böszörményi Katalin dr., Csanádi Judit, Csernay László dr., Csomós András, Dévai Tibor és felesége, Dús Ernő, Farkas Ágnes, Farkas Gábor, Feldmájer Ágnes és Sándor, Feldmájer Máté, Földényi Éva, Frank Éva, Gács Gábor, Galambos Imréné dr., Gálosi György, Gálosi Juli, Géta Center Kft., Garai Anikó, Gordon Pál, Greiner Ákos, Gyöngy István, Halász Anna, Halász Gábor dr., Hegyes Erzsébet dr. és Szolnoki Gábor, Hollós Sándor dr., Horváth Anna, Horváth István dr., Horváth László, Horváthné Szakonyi Mirella, Ihász Márta és Spollár József, Jáger Gyula, Jenei Gábor, Jenes Katalin, Kabódi Erzsébet, Kabódi Ferenc, Kabódi Mátyás, Kálmándy Zoltán, Keviczky László, Kiss Attila, Kiss Erzsébet, Komlósi Zsolt dr. és Komlósi Júlia, Kovács Attila dr., Kökény Veronika, Ladányi Viktória, Lázár József, Lebhardt Imre és Zsuzsa, Lövenberg Gábor és Radó Julianna dr., Makai Katalin dr. és Ungár János, Malatinszky István, Markovich György dr., Márton János, Matskási István dr., Nyárádiné dr. Szabady Judit, Orosz Anna, Ottó Mária, Pankotai Csaba és Pankotainé Lux Margit, Patkós Katalin, Patyánik Mihály dr., Péley Bernadette dr. és K. Németh Margit, Pelle Gáborné, Pirityi Katalin, Prágai Éva, R. Fehér Gabriella, Rónai Tiborné, Révai Péter dr., Rimanóczy Zoltán, Sik Endre és az unokák, Sitkei Éva dr., Sivó Róbert, Szabó Klári, Szabó Rita dr., Székely Zsófia, Szentesi Péter dr., Szepesi László és Halmágyi Gyöngyvér, Szent-Martoni Mária, Szűcs András, Tátrai Zsuzsanna, Theatrum Mundi Irodalmi és Színházi Ügynökség, Geoffrey Thomas, Tihanyi Ferenc, Timmermann Péter, Tokaji Nagy Erzsébet, Tolcsvai Rózsa, Torma Kálmán, Török Ilona, Török Imre, Tóth Katalin, Tóth Kinga, Tóth Mihály és neje, Vajda János és Radnai Mónika, Valis Éva Márta, Váradi János, Váradi Mónika dr., Varga Péter, Várkonyi Vera dr., Vaszkó Márta, Veress Mariann, Vígh János, Wilhelm Peter, Zeidler Gerdné és 6 anonim támogató

BRONZ PÁRTOLÓ TAGOK

Abonyi Iván dr., Ábrahám Zoltán, Alaxai Rózsa, Alföldy Zoltánné, Almási Józsefné dr., Andrási Andor és Pusztai Éva, Apáthy István, Árvay Jánosné, Bakainé Kisfügedi Tünde, Bálint Ferencné, Balogh Edit, Banai Endréné dr., Bánki Ervinné, Baranyi Éva dr., Bárd Anna, Barsi Gusztáv dr., Beck Éva, Bein Klára, Berecz József, Biksz Péter, Bodor József, Bogdán Istvánné, 43

Bognár Béla dr., Bölöni Eszter, Bumberák József dr., Csák Gábor, Csillag Beáta, Csillag István, Csuhai Csinos Klára, Csurgó Dénes, Csurgó Ottóné dr., Danziger György dr., Deák Ágnes, Deák János, Dénes Vera, Doleschall György és Szabó Katalin, Domokos Katalin, Dósai Tamara, Ehardt György, Erdős Erzsébet dr., Fáberné Fejes Katalin és Fáber András, Fábián András, Falus Péter, Faragóné Ható Katalin, Fehéregyházi Zsuzsa, Feldmájer Györgyi és Benedek Zsolt, Félegyházi Pál, Félix László, Földes Iván dr. és Zsuzsa, Francsicsné dr. Czinege Erzsébet, Gadzsokova Kraszimira, Gál Mátyásné, Gál Nóra dr., Gallasz József, Genti György dr., Gergely Bence, Gerő Judit, Gerő Zsolt dr., Gervai Judit dr., Gidáli Júlia dr., Glatt Gábor, Görgényi Judit, Guti Péter, Gyarmati Béla, Gyulai András, Gyulai József dr., Halász Péterné, Halbrohr Pál, Halmos Judit és Magyar Mihály, Hámori Ferenc, Hárdi Lilla dr., Harsányiné Séllyei Ágnes, Havas Ágnes, Havas István dr., Havas Katalin, Hegedűs Andrásné, Hegyközi Ilona, Heller Judit, Hetényi Ágnes, Horváth István dr., Inkei Péter, Jáki János, Jakob Károly, Jankó Béla, Jászberényi Hanna, Jeney Sarolta, Jurák Eszter, Kálmán Istvánné dr., Kappelné Haraszty Noémi, Kardos István, Kárpáti András, Kárpáti Margit, Kelemen Antal, Kelemen Zsolt, Kerékgyártó Kálmán, Kerényi Gyula, Kertész Zsuzsanna dr., Keve Károly, Kis Ádám, Kiss Balázsné, Kiss Lászlóné, Klinga Ágnes, Kneisz Ferenc, Kondor András, Kónya Albert, Kónya Katalin dr., Korodi Mihály és Magyar Zsuzsanna, Kósa Jánosné, Koszorú Lajos, Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Kovács Zsuzsanna dr., Kriston József dr., Láner Judit, Lantos Gáborné dr., László Attila, László Enikő, Lehel Erzsébet Katalin, Lendvayné Győrik Gabriella, Lovas Jánosné, Maár Judit dr. és Krokovay Zsolt dr., Major György dr., Máté András, Medveczky–Szilágyi házaspár, Meitner Tamás, Meleghegyi Józsefné, Mészáros Sándorné, Mezei Katalin, Mohácsi Endréné, Molnár Gáborné, Muth János, Nagy Ákos, Nagy Boldizsár, Nagy Ervinné, Nagy Gábor, Nagy István, Nagy Judit dr., Németh Zsófia, Novák József György, Pallag Tibor, Pálné Kutasi Éva és Banász Andrásné, Palotai Valéria, Pankotai Csaba, Pankotainé Lux Margit, Pável Iván dr., Pavluska Valéria dr., Pernesz Péterné, Pethő Anna dr., Petrucz György, Petur Márta, Pongó Judit, Rácz Zsuzsanna, Rádai Györgyné, Radnóti István dr., Ráduly-Kiss Sarolta Ilona, Ratkó Ilona, Révész Gábor, Rózsa Gyula, Rudas Jánosné, Rutkai Ágnes, Sáfár Judit, Schaffler György, Sikóné dr. Horváth Ágnes, Simon Erzsébet, Soltész András, Solti bérletesek baráti köre (Inzelt Annamária dr., Sáska Géza, Wollák Katalin és Laki Mihály), Süveges Márta dr., Szabó Márta, Szabó Piroska dr. és Oláh Ruben dr., Szabóné Farkas Anikó, Szalai Sándor, Székely Anna, Székely Józsefné dr., Szekeres Sándorné, Szilágyi Péter, Sziráki Edit, Szomor Márta és Rimanóczy Kálmán, Szőke Helga és András, Szőke Marianna, Szőnyi Péterné dr., Sztrinkai László dr., Törökné Halász Zsuzsanna, Ujvári Tibor, Ungár Péter, Vajda Julianna dr., Váradi Balázs, Varga Pál, Varga Veronika, Várnai Magdolna és Kajtár István dr., Vass Gabriella, Vassné Mátyók Tinka, Végh Anna, Veress Mariann, Vicsi Klára, Vidák Jánosné, Volenszky Paula, Wéber László és Arányi Zsuzsanna dr., Zelczerné Déri Erzsébet, Zoltai Józsefné dr. és 22 anonim támogató 44

Azt mondják, a komolyzenét nem mindenki érzi.

Mi pedig abban hiszünk, feszegetni kell a határokat, hogy mindenki beférjen.

jegyek: www.bfz.hu

ELŐZETES AJÁNLÓ

2022. január 23.

FELFEDEZÉSEK

BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR Közreműködik: Kinga Wojdalska – brácsa Vezényel: Hollerung Gábor Hollerung Gábor Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2022. január 31.

A KRILOV–KNYAZEV– LUGANSZKIJ TRIÓ BRAHMS-KAMARAESTJE Szergej Krilov – hegedű, Alekszandr Knyazev – cselló, Nyikolaj Luganszkij – zongora Szergej Krilov Fotó © Mary Slepkova

2022. február 7.

KRISTĪNE OPOLAIS ÁRIAESTJE Közreműködik: Teodor Ilincăi – tenor, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Asher Fisch

2022. február 11., 12., 14.

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR STRAVINSKY Közreműködik: Patricia Kopatchinskaja – hegedű Vezényel: Fischer Iván

2022. március 19., 20., 21.

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR SMETANA, CSAJKOVSZKIJ, RIMSZKIJ-KORSZAKOV Közreműködik: Akiko Suwanai – hegedű Vezényel: Fischer Iván Akiko Suwanai Fotó © Takaki Kumada

2022. május 15., 16., 17.

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR BEETHOVEN, MAHLER Közreműködik: Danyiil Trifonov – zongora Vezényel: Fischer Iván

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A szerkesztés lezárult: 2022. január 18. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

A BFZ támogatói:

jegy.hu A Müpa stratégiai partnere:

támogatója: az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu