BUDAPESTI WAGNER-NAPOK BUDAPEST WAGNER DAYS
RENÉ PAPE DALESTJE 2022. június 13.
SONG RECITAL BY RENÉ PAPE 13 June 2022 1
mupa.hu
REMEKMŰVEK TALÁLKOZÁSA Kóstolja meg a Wagner-karakterek által ihletett egyedi kézműves sörkülönlegességeinket!
MEETING OF MASTERS
Sample our exclusive craft beer specialities inspired by emblematic Wagner characters.
2
mupa.hu
13 June 2022 Festival Theatre
2022. június 13. Fesztivál Színház
BUDAPEST WAGNER DAYS BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
SONG RECITAL RENÉ PAPE BY RENÉ PAPE DALESTJE
Featuring: Camillo Radicke – piano Quilter: Three songs to poems by William Shakespeare, Op. 6 – Come away, Death – O Mistress Mine – Blow, Blow, thou Winter Wind Dvořák: Biblical Songs, Op. 99 – Darkness and thunderclouds are round about Him – Lord my shield, my refuge and hope – Hear, oh hear my prayer – Oh, my shepherd is the Lord – Songs of gladness will I sing Thee – Hear, oh Lord, my bitter cry – By the shore of the river Babylon – Oh, Lord, have mercy and turn Thou Thy face to me – My eyes will I to the hills lift up – Oh sing unto the Lord a joyful song Wagner: Tannhäuser – “O du, mein holder Abendstern” (Wolfram’s Song to the Evening Star, Act 3) Mussorgsky: Songs and Dances of Death – Lullaby – Serenade – Trepak – The Field Marshal The English summary is on page 9.
Közreműködik: Camillo Radicke – zongora Quilter: Három dal William Shakespeare verseire, op. 6 – Come away, Death – O Mistress Mine – Blow, Blow, thou Winter Wind Dvořák: Bibliai dalok, op. 99 – Felhő és homályosság van körülte – Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem – Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat – Az Úr az én pásztorom – Isten! Új éneket éneklek néked – Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat – Babilon folyóvizeinél – Tekints reám és könyörülj rajtam – Szemeimet a hegyekre emelem – Énekeljetek az Úrnak új éneket Wagner: Tannhäuser – „O du, mein holder Abendstern” (Wolfram dala az Esthajnalcsillaghoz, III. felvonás) Muszorgszkij: A halál dalai és táncai – Bölcsődal – Szerenád – Trepak – A hadvezér 3
René Pape személyében korunk egyik kiemelkedő jelentőségű énekese lép a Fesztivál Színház pódiumára. A kiváló basszus, akinek tónusát kritikusai a fekete gyémánthoz hasonlítják, Drezda szülötte. A város korábban olyan mély férfihangokat adott a világnak, mint minden idők egyik legnagyobb basszusa, Theo Adam, vagy a nemegyszer Dietrich Fischer-Dieskauhoz hasonlított orgánumú bariton, Olaf Bär. Az 1964-ben született Pape Drezda legendás fiúkórusa, a nyolc évszázados múltra visszatekintő Kreuzchor tagjaként kapta zenei neveltetésének alapjait – akárcsak két említett pályatársa, sőt rajtuk kívül egy harmadik korszakmeghatározó énekes: a tenor Peter Schreier is. René Pape édesanyja fodrász volt, édesapja szakács. A szülők korán elváltak, s a kisfiú sok időt töltött a nagymamával – ő terelte érdeklődését a zene felé. Fejlődése szempontjából az sem lehetett közömbös, hogy anyai nagyapja operetténekes volt. A Kreuzchor után a nyolcvanas évek elején a Drezdai Konzervatórium következett, majd debütálás a nagy Fotó © Jiyang Chen hírű berlini Staatsoper Unter den Linden színpadán, 1988-ban. Az első nemzetközi siker Solti György nevéhez fűződik: 1991-ben a huszonhét éves René Pape Sarastro szerepét énekelte a karmester Varázsfuvola-produkciójában. Ugyanezt a szerepet ugyanebben az évben már a milánói Scala közönsége előtt is megformálta, ugyancsak Solti vezényletével. Párizs és Bécs után 1994-ben Bayreuthot is meghódítja – először A Rajna kincse Fasoltjaként lép fel az Ünnepi Játékokon, ahová azóta is rendszeresen visszajár. Egy évvel Bayreuth után a New York-i Metropolitanben is bemutatkozik. Repertoárja sokszínű: Mozart, Beethoven, Verdi, Bizet, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Richard Strauss operáiban egyaránt láthatja-hallhatja a közönség. Wagner különösen fontos számára: az évtizedek során a zeneszerző életművében hangfajának összes jelentős szerepét birtokba vette. Az operaműfaj mellett hangversenyénekesként is aktív: diszkográfiájában megtaláljuk Mozart Requiemjét, Haydn A teremtés című oratóriumát, Beethoven IX. szimfóniáját és Franz Schmidt A hétpecsétes könyv című alkotásának felvételét is. Első dalestjét 2009-ben, a Carnegie Hallban adta Schubert, Hugo Wolf és Schumann műveiből. A Müpában megszólaló színes műsora a 19. század és a századforduló terméséből válogat, ismert kompozíciók mellett ritkaságokat is megszólaltatva. 4
Zongoraművész partnere, Camillo Radicke az énekeshez hasonlóan Drezdában született és tanult. A ’90-es évek elején számos nemzetközi versenyen aratott győzelmet. Szólistaként híres koncerttermek és fesztiválok visszatérő vendége, fellépett többek között a berlini Philharmonie-ban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a londoni Wigmore Hallban, a bécsi Konzerthaus és a Musikverein színpadán, a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a bonni Beethovenfesten, az Edinburghi Fesztiválon, a Haydn Fesztiválon Eisenstadtban és a Müncheni Operafesztiválon. Együtt dolgozott Marek Janowskival, Gerd Albrechttel, Jurij Tyemirkanovval, Jörg-Peter Weiglével, dal- és áriaesteken pedig René Pape mellett olyan énekesek oldalán hallhatjuk, mint Juliane Banse, Olaf Bär, Ruth Ziesak, Piotr Beczała vagy Marlis Petersen. A gazdag angol földbirtokoscsaládba született Roger Quilter (1877–1953) zenéje Magyarországon ismeretlen, hazájában azonban mindmáig becsben tartják alkotásait. A keletsussexi Hove-ban látta meg a napvilágot, iskoláit előbb az Eton College falai között végezte, majd a frankfurti Hoch Konzervatóriumban tanult három, később nevessé vált honfitársa, Percy Grainger, Cyril Scott és H. Balfour Gardiner (John Eliot Gardiner nagybátyja) társaságában egy német zeneszerző, Iwan Knorr növendékeként. Két további zeneszerzővel (Norman O’Neill, Frederic Septimus Kelly) együtt ők alkották a „Frankfurti Csoport” (Frankfurt Group) néven ismert angol zeneszerzőkört (Grainger „preraffaelita zeneszerzőknek” nevezte a társaságot). Quilter muzsikáját elsősorban mintegy száz dala képviseli, ezek közül szólal meg a hangversenyen a huszonnyolc évesen, 1905-ben komponált Három dal William Shakespeare verseire. A három szöveg két vígjáték betétdala: a Come away, come away, death (Gyere hát, te halál már!) és az O mistress mine, where are you roaming? (Úrnőm, merre jársz, nyomod veszett?) a Vízkeresztből származik, a Blow, blow, thou winter wind (Zúgj, tél, zúgj, viharozz!) az Ahogy tetszikből. Quilter kifinomult megzenésítései a késő romantikus stílus jellegzetes képviselői, de dallamformálásukat és harmóniavilágukat korántsem jellemzi az a hangnemi talajtalanságot előidéző sűrű kromatika, amely a századfordulós művekben oly gyakori – ezek a dalok, bár tartalmaznak kromatikát és hangnemi kitérőket, egyszerűbbek. Aki ismeri Antonín Dvořák (1841–1904) liturgikus műveit, aligha kételkedhet a zeneszerző mély és őszinte vallásosságában. A Requiem, a Te Deum, a Stabat Mater kottafejeit csak olyan zeneszerző vethette papírra, aki saját megélt és megszenvedett hitét fejezte ki e művek dallamaiban és harmóniafordulataiban. A harmadikként említett opus különösen 5
személyes, hiszen Dvořák gyászmunkát végzett el megalkotásakor. E mű hátterében három gyermekének elvesztése áll: ez késztette arra, hogy megzenésítse a Jacopone da Todinak tulajdonított középkori himnuszt. Az op. 99-es Bibliai dalok esetében indokolt párhuzamként a Stabat Materre hivatkozni, hiszen minden bizonnyal e sorozat keletkezésének inspirálója is személyes megpróbáltatás. Dvořák pályája csúcsán, a kilencvenes évek elején felkérést kapott, hogy vállalja a New York-i National Conservatory of Music vezetését. Nagy megbecsülés volt ez, amely ráadásul mesés fizetéssel járt, és a zeneszerző életműve is gyarapodott általa, hiszen ha nincs az – 1892 és 1895 között megvalósult – amerikai tartózkodás, a zenetörténet szegényebb volna az ott szerzett inspirációk nyomán megalkotott Újvilág-szimfóniával, a 19. század zenekari irodalmának egyik legjelentősebb kompozíciójával. A zeneszerző azonban magányosnak érezte magát az amerikai metropolisz forgatagában, honvágy gyötörte, nem találta a helyét. Az Amerikában, 1894. március 5. és 26. között keletkezett Bibliai dalok olyan mű, amelynek alkotója lelki fogódzót keres, s ezt a vallásos költészet egyik legrégibb és legszebb kincsében, a Zsoltárok könyvében találja meg. A Bibliai dalok tíz darabját maga válogatta a legismertebb zsoltárok részleteiből. Cseh fordításban zenésítette meg a szövegeket – ez egyrészt sokatmondón illusztrálja honvágyát, másrészt behatárolja a mű érvényesülésének körét. A ciklus megírását kiváltó okokat nem tudta teljes bizonyossággal feltárni a zenetörténet: van feltételezés, mely szerint Dvořákot édesapja halála késztette a sorozat megírására, más értelmezések Csajkovszkij, Gounod vagy Bülow akkortájt bekövetkezett elhunytát sejtik a kompozíciók keletkezésének hátterében. Mindeme találgatásoknál valószínűbb ok Dvořák személyes elveszettségérzése, amelytől csak a hazatérés szabadította meg 1895 áprilisában. A sorozat mély hangra íródott zongorakísérettel. Dvořák az első öt dal zenekari változatát is elkészítette, egy cseh karmester, Vilém Zemánek munkája nyomán pedig a többi dal szimfonikus verziója is megszületett. Az átszellemült hangvételű Bibliai dalok stílusa Dvořák kései termésének jellegzetes képviselője, a dalokat a megszólalásmód súlya és komolysága, az énekszólam deklamáló karaktere és időnként markáns kromatikus fordulatok felbukkanása jellemzi. Érdekes kettősség, hogy míg a zsoltárok spirituális üzenete egyetemes és nemzetek feletti, a dalok hallgatója a dallamfordulatokban és a harmóniák zamatában a cseh nemzeti muzsika jellegzetességeire is felfigyelhet. Arra a kérdésre válaszolva, mi újat hozott Richard Wagner (1813–1883) művészete a zenetörténetben, az életmű ismerői a komponista stílusának több jellegzetességét is felsorolhatják. Szóba kerülhet a vezérmotívumok használata, az énekesek rendkívüli megterhelése, szólamaik epikus időtartama és sok nehezen elsajátítható, bonyolult kromatikus fordulata, felvetődhet az operák és zenedrámák szimfonikus zenekari szövetének súlyos, gazdag és telített hangzású kidolgozása, amelyben a rézfúvósok különösen jelentős feladatot kapnak – és aligha maradhat ki a felsorolásból az északi és germán mitológia meghatározó szerepe, 6
valamint az a mód, amellyel Wagner e mitológia konfliktusait húsba vágón aktuálissá tette a 19. század és – máig ható érvénnyel – az eljövendő korok embere számára. Amit azonban talán legelőször illenék említeni, egy merőben formai jellegzetesség: az operák zenedrámai reformja, a művek átkomponáltsága – az a radikális elszántság, amely a Verdi életművével párhuzamosan kibontakozó wagneri œuvre-ben az operát mintegy kiszakítja abból a Wagner által művinek és merevnek tartott formai rendből, amelyet a recitativók és áriák (vagy duettek, tercettek, kvartettek, kórusok) váltakozása jelent. Az érett Wagner-operákban nincsenek többé (vagy csak ritkán fordulnak elő) úgynevezett „zárt számok”, helyettük „zenei próza” uralkodik, ezzel kívánta a zeneszerző a beszélt drámához közelíteni: valóban színházzá tenni az operát. Wagner életműve persze nem teljesen mellőzi a zárt számokat: ezek olykor még a legérettebb művekben is előfordulnak, valóban hagyományos megjelenési formáikat azonban értelemszerűen a korai termésben találjuk. A három úgynevezett „romantikus opera” mindegyike tartalmaz zárt számokat, ilyen például A bolygó hollandiban (1843) Senta dala, a Tannhäuserben (1845) a Csarnokária és a Lohengrinben (1850) a Grál-elbeszélés. Hasonlóképpen zárt szám a koncerten elhangzó Tannhäuser-részlet is, Wolfram dala az Esthajnalcsillaghoz. Az opera harmadik felvonásában az Erzsébetbe titkon és reménytelenül szerelmes Wolfram lovag a felkelő Esthajnalcsillaghoz fohászkodik, kérve, vonja fénykörébe a tiszta és nemes lelkű lányt, ha majd az a földi életből kilépve az angyalok közé kerül. Ha nem volna frivol a megfogalmazás, azt mondhatnánk, a dal a wagneri életmű egyik legszebb slágere. Nemcsak abban mond ellent az érett wagneri művészetnek, hogy „zárt szám”, de abban is, hogy a dallamsorok szinte a (Wagner által is nagyra tartott) bel canto lágyságával ringatóznak, s bár a dal harmóniai történései bőségesen tartalmaznak hangnemi kitérőket és modulációkat, az énekszólam kromatikus fordulatai nem feszültséget teremtenek, hanem színt és fényt adnak a himnikusan átszellemült melódiának. Ha a Tannhäuser az érzékiség és a szűzies szerelem kettősségének drámája, úgy ez a részlet a műben az utóbbi talán legnemesebb megnyilatkozása. A romantikus művészet – legyen szó regényről, versről, festményről, szoborról vagy zeneműről – legtöbbször a szerelem és a halál gondolatkörében időz. A szerelem örök téma (mondhatnánk: már a régi görögök is ismerték…), a halál kultuszát azonban a romantikusok a középkor haláltánc-freskóitól és -verseitől örökölték. Kivételes pillanatokban a két témát egy műben egyesíti a 19. század: ilyen Verdi Traviatája vagy Wagner Trisztánja, ahol szerelem és halál feltételezi és kiegészíti egymást, máskor külön művekben születnek meg a romantikusok variációi a két kardinális tárgyra. Ami a halált illeti: Schuberttől Saint-Saënsig, Liszttől Rachmaninovig számos romantikus zeneszerző akad, aki művet szentelt a Nagy Kaszás démoni alakjának. 7
Az önsorsrontó orosz romantikus, Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839–1881) életének meghatározó mozzanata volt korán kibontakozó, majd elhatalmasodó alkoholizmusa, amely lassan felőrölte alkotóerejét, és elvezetett az orosz Ötök (Balakirev, Borogyin, Kjui, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov) legizgalmasabb tagjának tragikusan korai elhunytához. Muszorgszkijt erős szociális érzékenység jellemezte, s ebből a korabeli cári Oroszország viszonyai közepette értelemszerűen következett, hogy számos alkotása alapvetően sötét tónust kapott. Makabreszk témájú nagy műve, A halál dalai és táncai rokona és közeli barátja, Arszenyij Golenyiscsev-Kutuzov (1848–1913) verseire született – ezekre komponálta Mogyeszt Petrovics 1875–77-ben a négy dalból álló sorozatot. Muszorgszkij vérbeli drámai szerző, született operakomponista volt, nem csoda hát, ha e dalciklusa (hármat írt: a Gyermekszoba saját költeményeire, a Napfény nélkül szintén Golenyiscsev-Kutuzov verseire született) négy darabjában igazi színháznak lehetünk tanúi. A négy dal valójában négy jelenet, amelyekben a Halál megszemélyesítve, négyféle szerepkörben lép elénk: felbukkan a beteg gyermekét ringató anya mellett, szerenádot ad a tüdőbajos fiatal nőnek, megtáncoltatja, majd elaltatja a téli erdőben tévelygő részeg parasztot, végül pedig – igazi finálé gyanánt – belovagol a csatamezőre, ahol hadvezérként diadalindulót zeng, mint minden küzdelem végső, igazi győztese. A mű üzenete: a Halál elől senki sem bújhat el. A ciklus fontos tulajdonságai: 1) a megszemélyesítés (mint Schubert két dalában, A halál és a lánykában és A rémkirályban), 2) a látomásos atmoszféra, amely a dalokat a képzelet vízióiként állítja elénk, 3) a zenei karakterek elborzasztó, hideglelős színezete, amely nem idegen Muszorgszkijtól: találkozunk vele az Egy kiállítás képei, a Szentivánéj a kopár hegyen és a Borisz Godunov részleteiben is. A négy dal, miközben virtuóz eleganciával négy zenei műfajt (bölcsődal, szerenád, tánc, induló) sorakoztat fel, a 19. század négy nagy haláltípusát is elénk állítja: gyermekhalandóság, tuberkulózis, az alkoholizmus népbetegsége, s végül a pusztító háborúk (ne feledjük: a 19. század első tizenöt éve a „nulladik világháború”, a napóleoni háborúk kora). Ilyen értelemben A halál dalai és táncai az emberi kiszolgáltatottság 19. századi körképének tekinthető. Írta: Csengery Kristóf
8
SUMMARY His bass voice often likened to a black diamond, René Pape gained the foundations of his musical education as a member of his native Dresden’s Kreuzchor, a boys’ choir with more than eight centuries of history behind it, before studying at the city’s conservatory. He made his debut in 1988 on the stage of Berlin’s Staatsoper Unter den Linden and achieved his first international successes in 1991 in productions conducted by Georg Solti. A regular guest at all of the world’s major opera stages, from La Scala in Milan and the Met in New York to the Bayreuth Festival, he is also active as a concert singer and has given song recitals since 2009. Boasting a repertoire that comprises works by Mozart, Beethoven, Verdi, Bizet, Tchaikovsky, Mussorgsky and Richard Strauss, he has a special affinity for the music of Wagner. Like the singer, Camillo Radicke was also born and trained in Dresden. He won numerous international piano competitions in the early ’90s and now appears as a frequent guest soloist and chamber musician at renowned concert halls and festivals, having appeared at the Salzburg Festival, Bonn’s Beethovenfest, the Edinburgh Festival, the Haydn Festival in Eisenstadt and the Munich Opera Festival, among other events. He has collaborated with Marek Janowski, Gerd Albrecht, Yuri Temirkanov, Jörg-Peter Weigle and, aside from René Pape, with such vocal partners as Juliane Banse, Olaf Bär, Ruth Ziesak, Piotr Beczala and Marlis Petersen. The music of Roger Quilter (1877–1953), who was born into a family of wealthy English landowners, is unknown in Hungary. The composer’s cycle Three Shakespeare Songs is a special Late Romantic treat. Antonín Dvořák (1841–1904) lived in New York between 1892 and 1895 while serving as the director of the National Conservatory of Music. In spite of the great esteem he was held in, he never found his place in the whirlwind of the metropolis around him. It was presumably in search of a spiritual handhold that he wrote his ten-movement cycle Biblical Songs (Op. 99) to excerpts from the Book of Psalms. Although the religious message of the psalms transcends nationality, the characteristics of Czech national music are evident in the melodic turns and in the flavour of the harmonies. One of the greatest innovations in the artistic output of Richard Wagner (1813–1883) was the development of what is called “throughcomposition”, which replaced the recitative and “closed numbers” (such as arias, duets and trios) that had played a key role in the opera genre up until that point with “musical prose”. Of course, closed numbers still sometimes appear in his oeuvre, especially in his early “romantic operas”. One of these is an excerpt from Tannhäuser, Wolfram’s Song to the Evening Star, which is the most beautiful manifestation of transcendental “pure love” in the opera. Modest Petrovich Mussorgsky (1839–1881) composed his four-part cycle Songs and Dances of Death to poems by his relative Arseny Golenishchev-Kutuzov in 1875–77. The series consists of small scenes in which Death first captures an infant, then a young girl, then a drunken peasant, before finally riding onto the battlefield as a warlord. The main features of the cycle are the personification of Death and the depiction of visions. 9
ELŐZETES AJÁNLÓ
2022. június 16.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
WAGNER: A RAJNA KINCSE Szereplők: Egils Siliņš, Haja Zsolt, Brickner Szabolcs, Christian Franz, Schöck Atala, Horti Lilla, Nadine Weissmann, Jochen Schmeckenbecher, Cornel Frey, Walter Fink, Sorin Coliban, Sáfár Orsolya, Fodor Gabriella, Kálnay Zsófia Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
Schöck Atala Fotó © Papp Éva
2022. június 17.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
WAGNER: A WALKÜR Szereplők: Daniel Brenna, Sorin Coliban, Egils Siliņš, Karine Babajanyan, Catherine Foster, Schöck Atala, Fodor Beatrix, Szilágyi Szilvia, Fodor Gabriella, Fürjes Anna Csenge, Kálnay Zsófia, Várhelyi Éva, Váradi Zita, Wittinger Gertrúd Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
Karine Babajanyan Fotó © Karsay Katalin
2022. június 18.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
WAGNER: SIEGFRIED Szereplők: Stefan Vinke, Cornel Frey, Egils Siliņš, Jochen Schmeckenbecher, Walter Fink, Nadine Weissmann, Catherine Foster, Szemere Zita Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám Nadine Weissmann
2022. június 19.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
WAGNER: AZ ISTENEK ALKONYA
Catherine Foster Fotó © Uwe Arens
Szereplők: Stefan Vinke, Szemerédy Károly, Albert Dohmen, Jochen Schmeckenbecher, Catherine Foster, Pasztircsák Polina, Petra Lang, Fürjes Anna Csenge, Németh Judit, Sáfár Orsolya, Fodor Gabriella, Kálnay Zsófia Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
2022. június 22.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
WAGNER: RIENZI KONCERTSZERŰ ELŐADÁS
Szereplők: Stefan Vinke, Sara Jakubiak, Günther Groissböck, Láng Dorottya, Dean Murphy, Szüle Tamás, Brickner Szabolcs, Werner Van Mechelen Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd) Vezényel: Marc Albrecht Láng Dorottya Fotó © Chris Gonz
2022. július 5.
JAZZLEGENDÁK A LEXUS TÁMOGATÁSÁVAL
SUPERBLUE: KURT ELLING FEAT. CHARLIE HUNTER Közreműködik: Kenny Banks Jr. – billentyűs hangszerek, Terence Higgins – dob
Kurt Elling Fotó © Cory Dewald
11
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. Címlapfotó: © Jiyang Chen A szerkesztés lezárult: 2022. június 9. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu