mupa.hu YUJA WANG, ANDRIS NELSONS ÉS A LIPCSEI GEWANDHAUS ZENEKARA 2022. SZEPTEMBER 11.
2 11 September 2022 Béla Bartók National Concert Hall YUJA WANG, ANDRIS NELSONS AND THE GEWANDHAUSORCHESTER LEIPZIG Featuring: Yuja Wang – piano Gábor Richter – trumpet Conductor: Andris Nelsons Shostakovich–Barshai: Chamber Symphony in C minor, Op. 110a 1. Largo 2. Allegro molto 3. Allegretto 4. Largo 5. Largo Shostakovich: Piano Concerto No. 1 in C minor, Op. 35 1. Allegro moderato 2. Lento 3. Moderato 4. Allegro con brio Beethoven: Symphony No. 7 in A major, Op. 92 1. Poco sostenuto – Vivace 2. Allegretto 3. Presto – Assai meno presto 4. Allegro con brio The English summary is on page 10.
Közreműködik: Yuja Wang – zongora Richter Gábor – trombita Vezényel: Andris Nelsons Sosztakovics–Barsaj: c-moll kamaraszimfónia, op. 110a I. II.LargoAllegro molto III. Allegretto IV. Largo V. Largo Sosztakovics: I. (c-moll) zongoraverseny, op. 35 I. Allegro moderato II. IV.III.LentoModeratoAllegrocon brio Beethoven: VII. szimfónia, op. 95 I. Poco sostenuto – Vivace II. III.AllegrettoPresto–Assai meno presto IV. Allegro con brio
3 2022. szeptember 11. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem YUJA WANG, ANDRIS NELSONS ÉS A
LIPCSEI GEWANDHAUS ZENEKARA
4
Beethoven és Sosztakovics között két nyilvánvaló és igen erős párhuzam, amelynek köszönhetően zenéjük nemcsak illik egymáshoz, de bízvást gondolatébresztőnek is nevezhetjük a legtöbb Beethoven–Sosztakovics-párosítást. Az egyik hasonló ság: mindkettejük életművében kulcsszerepet játszik a szimfónia népes közönséghez szóló, plakátszerű mondanivalójú műfaja, valamint ellenpólusa, a bensőséges, intellektuális vonós négyes. A másik lényeges rokon vonás: mindketten félreérthetetlenül személyes, önéletrajzi jellegű zenét írtak, amelynek ihletői saját küzdelmeik, gyötrődéseik, félelmeik, vágyaik, örömeik voltak. Mindkettejükre tökéletesen illik tehát Bartók nevezetes mondata: „Nem tudok másképpen művészeti terméket elképzelni, mint alkotója határtalan lelkesedésének, elkeseredettségének, bánatának, dühének, bosszújának, torzító gúnyjának, szarkazmusának megnyilatkozását.”
A mai hangverseny műsorán Sosztakovics és Beethoven zenéje szólal meg. A két alkotó időbentérben távol élt egymástól, egyéniségük is jelentős mértékben különbözött, továbbá a két pálya történelmi kontextusa is gyökeresen eltér – nem is beszélve stiláris törekvéseikről. Beethoven a 18. században született és a 19.-ben halt meg, Sosztakovics mindenestől a 20. század gyermeke. Beethoven flamand ősök leszármazottjaként Bonnban látta meg a napvilágot, de már fiatalon Bécsbe költözött, és mindhalálig hű is maradt a városhoz, nem véletlenül tartották a bécsi klasszika betetőzőjének. A szentpétervári születésű Sosztakovics gyermekkora a cári Oroszország utolsó évtizedével esett egybe, a forradalom után azonban a Szovjetunió pokla szolgált életének helyszínéül, s határozta meg nemcsak közérzetét, de műveinek hangulatát is. Kettejük közül Beethoven volt az újító, ha úgy tetszik, forradalmár. Sosztakovics azonban – Schönberg és Stravinsky, majd Boulez és Stockhausen kortársaként –csak fenntartásokkal és ellentmondásosan nevezhető modernnek, sokkal inkább illik zenéjére a hagyományhű jelző, annál is inkább, mivel poétikájára a nála közel fél évszázaddal korábban született Gustav Mahler gyakorolt meghatározó hatást. Mindezek után jogos a kérdés: összeillenek ők ketten egyáltalán? Vagy csak a kontraszt igénye tereli a két zeneszerző műveit egy programba? (No meg persze az, hogy egyfelől Beethoven örök közönségkedvenc, másfelől Sosztakovics művészetének éppen a hangverseny karmestere, Andris Nelsons az egyik legjelentősebb ma élő előadója, aki másik zenekara élén, Bostonban az utóbbi években nagyszerű hanglemezekkel is dokumentált Sosztakovicskultuszt teremtett…) Egyszóval: nem kakukktojás az egyik zeneszerző zenéje a másik fészkében – és Korántsem!fordítva?Vanugyanis
Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) két opusa, amely a hangverseny első részét tölti ki, frappáns műsorszerkesztői ötlet jóvoltából éles ellentétpárt alkot: a páros két tagja az életmű két különböző fázisát, a fiatal zeneszerző és az érett komponista művészetét képviseli, emellett a két darab gyökeresen ellentétes hangulatvilágú kompozíció. A c-moll kamaraszimfónia keletkezéstörténete különleges, hiszen amit a közönség a hangversenyen szimfóniaként hall, eredeti alakjában vonósnégyesként született meg.
Sosztakovics ötvennégy évesen, 1960 nyarán Drezdába utazott, hogy zenét írjon egy szovjet–NDK koprodukcióban készülő filmhez, amely a német város II. világháborús bombázásáról szólt. Itt komponálta meg mindössze három nap alatt, július 12-e és 14-e között VIII. vonósnégyesét, a 20. századi kvartettirodalom egyik legjelentősebb darabját. A mintegy húszperces mű öttételes, ezek közül három: az első, a negyedik és a finálé lassú, Largo tempójelzésű. A tételek szünet nélkül követik egymást, a teljes mű rendkívül koncentrált, sűrű zenei történést tár elénk. Fontos, hogy a monotematikus szerkesztésű mű a – mindjárt a bevezetésben megszólaló – D-Esz-C-H motívumra, Sosztakovics zenei monogramjára épül (németesen írt nevé nek két kezdőbetűje: D, Sch). A tömör képlet olyan művekben is szerepet játszik, mint az I. csellóverseny és az I. hegedűverseny, a X. és a XV. szimfónia vagy a II. zongoraszonáta. A VIII. vonósnégyesben a névjegy minden egyes tételben megjelenik. A mű hangvétele mindvégig súlyos, tragikus, a tónusok sötétek, a megszólalásmód gyakran drámai. Amikor a muzsika nem a lassú, gyötrelmes tépelődés hangján szólal meg, és a tempó gyorsra vált, akkor sem derűs percek következnek: a zenei magatartást a sebes szakaszokban ádáz-nekikeseredett vadság jellemzi. A mű kottájában a zeneszerző a darabot „a fasizmus és a háború áldozatainak” ajánlotta. Ez a gesztusa azonban a hatalomnak tett kötelességszerű engedmény volt, hiszen a Szolomon Volkovval folytatott beszélgetésekben (Testamentum –Dmitrij Sosztakovics emlékei Szolomon Volkov szerkesztésében) így vall: „Amikor a VIII. vonósnégyest megírtam, ezt is besorolták a fasizmust elítélő művek közé. Vaknak és süketnek kell lenni ehhez, hiszen ebben a vonósnégyesben minden világos, mint egy ábécéskönyvben. […] a VIII. egy önéletrajzi vonósnégyes, idéz egy dalt, amit minden orosz ismer: »Kimerülve a bör tön kínjaitól«”. A „börtön” – ha nem volna világos – természetesen a Szovjetunió. Ami az életrajzi jelleget illeti, a mű számos önidézetet tartalmaz: I. és V. szimfónia, II. zongoratrió, I. csellóverseny. A kvartett tehát önvizsgálat, kétségbeesett számvetés egy tragikus élettel, melyet az idő tájt a zeneszerző minden bizonnyal kudarcnak érzett. Sosztakovics nem sokkal korábban lépett be kényszerűen a pártba, és Lev Lebegyinszkij szovjet muzikológus szerint az öngyilkosságot fontolgatta. Amikor a Borogyin Vonósnégyes 1962-ben, a mű lemezfelvétele előtt instrukciókat remélve eljátszotta a darabot a szerző moszkvai otthonában, Sosztakovics nem szólalt meg: arcát a kezébe temetve sírt. A darab végén a zenészek összecsomagolták a hangszereiket, és kisettenkedtek a szobából. Rudolf Barsaj (1924–2010) akkoriban már kilenc éve nem volt a Borogyin Vonósnégyes brácsása, a mű – Sosztakovics által jóváhagyott – kamarazenekari átiratát az általa 1955-ben alapított Moszkvai Kamarazenekar számára készítette. Tragédia után komédia – vagy inkább fanyar fintorokkal teli szatírjáték: ez a VIII. vonósnégyes élménye után az I. (c-moll) zongoraverseny. Sosztakovics huszonhét éves volt a darab születésekor: 1933-ban írta a kompozíciót, amelyet még abban az évben hallhatott is a közönség a Leningrádi Filharmonikusok október 15-i évadnyitó koncertjén, az osztrák Fritz Stiedry vezényletével, a szerző zongoraszólójával. Az utóbbi körülmény következtetni enged arra,
5
6 hogy Sosztakovics – akárcsak a század számos más zeneszerzője, Ravel, Bartók, Prokofjev, Britten – briliáns zongorista volt. A művet a neobarokk szellemű kísérletezés egy fajtájaként tartják számon. Utóélete során a darab úgy vert gyökeret a köztudatban, mint zongoraverseny obligát trombitaszólóval, a valóság azonban az, hogy Sosztakovics eredetileg trombitaversenyt tervezett írni, és a trombitához zongoraszólamot is társított. A komponálás folyamatában azután módosultak az arányok, a zongoraszólam vált jelentősebbé. Jó példa ez arra, hogy sok mű valójában „önmagát írja” – az alkotónak csak ügyelnie kell, hogy ráébredjen a darab igazi Sosztakovicshajlamaira…életművén végigvonul a nagyformával való kísérletezés. Szimfóniáiban, versenyműveiben, vonósnégyeseiben, szonátáiban a tagolódás, a tételbeosztás több fajtáját váltogatta. Az I. zongoraverseny „hivatalosan” négytételes: benne két gyors saroktétel fog közre két mér sékeltebb tempójú tételt. Ám a Moderato feliratú harmadikat értelmezhetjük a finálé lassú bevezetőjeként is, ez esetben konvencionálisabb formaképlet keletkezik. Ami viszont egyáltalán nem konvencionális, az a komponálásmód. Sosztakovics a saroktételekben szakadozott, éles váltásokkal tarkított, csapongó formálásmóddal él: elkezd egy dallamot, majd önmagát félbeszakítva egy másikkal folytatja, töredékes, mozaikszerű folyamatot hozva létre, amely ben döntő szerephez jut a váratlanság, az előre nem sejtett, hirtelen „kanyarok” és „kitérők” sokasága. Ez uralja a nyitó- és a zárótételt, márpedig ez a két zene a versenymű karaktermeghatározója, nem a második tétel folyamatos, lírai éneklése. Ami hasonlóképpen jellemző: a gyors tételekben az idézetek és utalások garmadája. Csakhogy míg Sosztakovics a Kamaraszimfónia alapjául szolgáló VIII. vonósnégyesben önmagától idéz, itt hallunk utalást Beethoven Appassionata-szonátájára, idézetet a bécsi mester Rondó az elveszett garas fölött című virtuóz tételéből, III. (c-moll) zongoraversenyéből, osztrák nép dalt (O du lieber Augustin), Haydn D-dúr szonátájának részletét, angol gyermekdalt. Össze visszaság? Inkább szertelen mindent akarás, amely a fiatal alkotót jellemzi. Az élethabzsoló, energikus pályakezdőt, akinek (még) van humora, van lendülete, s ez a lendület vezet el végül a finálé száguldó burleszkjéig. A korai zongoraverseny kicsattanó életigenlése és a c-moll kamaraszimfóniává átalakult VIII. vonósnégyes tragikus kései számvetése drámai ellentét: az „ez voltam” és az „ezzé lettem” két önéletrajzi pillanatképének megrázó szembesítése. Ludwig van Beethoven (1770–1827) VII. szimfóniája 1811/12-ben készült a csehországi Teplitzben, ahová a zeneszerző egészségi panaszainak enyhülése reményében utazott. A negyvenkét éves komponista alkotása a Beethoven-szimfóniák közkeletű kategorizálása szerint a „páratlan számú” – vagyis népszerűbb – szimfóniák négyesében (III.–V.–VII.–IX.) foglal helyet, s ezt a képet tovább árnyalhatjuk, hozzátéve, hogy e négy mű közül az első kettő (III.–V.) az individuum életének különböző (hősies, illetve küzdelmes) aspektusaira világít rá, míg a második kettő (VII.–IX.) alapvetően közösségi mű, hiszen a Hetedik a mámor, az ünnep szimfóniája, míg a Kilencedik az örömé.
Írta: Csengery Kristóf
7
Nem véletlen a Hetedik közösség iránti nyitottsága, hiszen ezt már előkészítette a Hatodik, amely nem egyszerűen Ember és Természet harmóniáját énekli meg, de ezt közösségi módon teszi, elég, ha a scherzo paraszti népünnepélyére gondolunk. De míg a Hatodik a jellegzetesen felvilágosodás kori világszemlélet jegyében ábrázolta a natúrában feloldódó emberi társadalom derűjét, itt archaikusabb és egyben szilajabb esemény zajlik: antik görög összejövetelre vagyunk hivatalosak, a mámor dionüszoszi ünnepére. A zene ezt azzal jelzi, hogy ez a részben mono tematikus, de sokkal inkább monoritmikus mű valamennyi tételében ugyanazt a ritmuskép letet: az antik görög verselésből jól ismert daktilust használja különféle változatokban. A két lendületes saroktétel szonátaszerkezet, az Allegretto második tétel háromszakaszos forma, míg a két saroktételhez hasonlóan sodró iramú scherzo a háromszakaszos forma kibővített változata: A-B-A-B-A képlet. A ritmus fontosságát sokan észrevették a VII. szimfóniában. Ezt jelzi az is, hogy Wagner híres minősítése szerint a mű „a tánc apoteózisa”. Wagner tehát a ritmust mozdulattá értelmezi át, s a táncoló embert vizionálja a négy tétel eltérő tempójú és hangulatú zenéiben. A ritmus azonban nem mindig és nem mindenkinek a táncot juttatta eszébe. 1813. december 8-án, a mű Beethoven által vezényelt bécsi ősbemutatóján például a közönség azért tapsolta és ismételtette meg az Allegretto második tételt, mert a zenét gyászindulónak vélte, olyan tételnek, amely a Napóleon seregével nem sokkal korábban, október 30–31-én vívott hanaui csata áldozatai előtt tiszteleg. Az asszociáció nem volt véletlen: a hangverseny bevételét a csata sebesültjeinek megsegítésére ajánlották fel. Az Allegrettónak azóta is megmaradt ez a kettős olvasata: van, akinek számára kecses, lassú tánc, és van, akinek számára méltósággal lépdelő, fegyelmezett gyászmenet.
A VII. szimfónia fontos tulajdonsága még az izgatottan lüktető ritmus uralkodó szerepe mel lett az érzéki zamatú, dús hangzás sok zengő fúvós részlettel, valamint az indulatok-érzelmek – a mű mámort megjelenítő alapkarakterével összefüggő – túláradása, amely a finálé mániá kusan ismétlődő ritmikai képletével társulva a végkifejletben a zenét az eksztázisig hevíti fel.
Fotó © Gert Mothes Fotó © Julia Wesely Fotó © Jens Gerber
8
Andris Nelsons Rigában született 1978-ban. A lett kar mestert olyan pedagógusok tanították, mint Neeme Järvi, Roberto Carnevale és Jorma Panula. Felfedezője honfitársa, a néhai Mariss Jansons volt. Sikert aratott Bayreuthban és a New York-i Metropolitanben, pályájának főbb állomásai Birmingham, Boston és Lipcse. A Bostoni Szimfonikusok élén 2013 óta áll, s amikor 2018-ban vállalta a Lipcsei Gewandhaus Zenekarának irányítását, bostoni feladatairól sem mondott le, jelenleg tehát mindkét nagyhírű zenekart ő vezeti. Bostonban 2025-ig, Lipcsében 2027-ig hosszabbították meg szerződését. Szuggesztív, igényes karmester, akinek operai és hangversenyprodukciói mellett lemezfelvételei is jelentősek. Yuja Wang 1987-ben született Pekingben. A kínai zongoraművésznő hangszerének egyik legsikeresebb virtuóza. Tanulmányait hatévesen szülővárosában kezdte meg, majd a Pekingi Központi Konzervatóriumban folytatta és a phi ladelphiai Curtis Institute hallgatójaként fejezte be: itt öt éven át Gary Graffman növendéke volt. Tizenegy éves korától sikeresen vett részt nemzetközi versenyeken, huszonegy évesen pedig már világszerte koncertező, nemzetközi hírű művészként ismerték a zenekedvelők. Olyan karmestrekkel lépett fel, mint Lorin Maazel, Simon Rattle, Claudio Abbado, Kurt Masur, Gustavo Dudamel, olyan hangszeres partnerekkel működött együtt, mint Leonidas Kavakos, Gautier Capuçon, Andreas Ottensamer. Richter Gábor Veszprémben született. Tanulmányait a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatójaként végezte. 2004-ben kapta meg diplomáját. Ugyanebben az esztendőben a Berlini Filharmonikusok Zenekari Akadémiájának hall gatója és a Berlini Filharmonikusok trombitása lett. Számos nemzetközi versenyen vett részt sikerrel, több megmérettetésen az 1. díjat nyerte el. 2006 óta a Lipcsei Gewandhaus Zenekarának szólótrombitása.
9
A Lipcsei Gewandhaus Zenekara 1781-ben alakult meg. Nevét onnan kapta, hogy az első lipcsei koncertterem a posztócéh épületének (Gewandhaus) második emeletén nyílt meg. Európa egyik legrégebbi szimfonikus együttesét a 19. században olyan muzsikusok vezényelték, mint Felix Mendelssohn, Ferdinand Hiller, Niels Gade vagy Carl Reinecke. A századfordulón és a 20. század első felében Arthur Nikisch, Wilhelm Furtwängler, Bruno Walter, Hermann Abendroth, később Franz Konwitschny, Václav Neumann, Kurt Masur őrizte Lipcsében a maximalizmus elveit. A legutóbbi évtizedeket Herbert Blomstedt, Riccardo Chailly és Andris Nelsons munkája határozta meg.
Fotó © Jens Gerber
Leipzig Gewandhaus Orchestra was formed in 1781, taking its name from the city’s first concert hall opened in the second floor of the building of the local garment merchants’ guild (the Gewandhaus). In the 19th century, the orchestra was conducted by such musicians as Felix Mendelssohn, Ferdinand Hiller and Carl Reinecke, who were followed in the 20th by Wilhelm Furtwängler and Bruno Walter, among other luminaries. Their current chief conductor, Latvia’s Andris Nelsons, was born in Riga in 1978. His teachers included Neeme Järvi and Jorma Panula. With triumphs in Bayreuth and the Metropolitan Opera to his name, his career has also taken him to Birmingham, Boston and Leipzig. He currently leads the Boston Symphony and the Leipzig Gewandhaus Orchestra.
10
Gábor Richter was born in Veszprém and studied at Budapest’s Liszt Academy before moving on to the Berlin Philharmonic’s Orchestra Academy and eventually winning a place as a member of the orchestra itself, earning first prize in several international competitions along the way. He has served as the Leipzig Gewandhaus Orchestra’s principal trumpet since 2006. The original version of Dmitri Shostakovich’s (1906–1975) Chamber Symphony for Strings in C minor was the composer’s String Quartet No. 8, which he wrote in Dresden in the summer of 1960. The basic motif of the five-movement, tragic-sounding quartet is Shostakovich’s musical monogram: “D”, “E-flat”, “C”, “B” (which in German musical notation form his initials, D-Es-C-H – Dmitri Schostakowitch). The piece contains numerous quotes from other works by the composer. It was the violist Rudolf Barshai (1924–2010) who transcribed this brooding, autobiographical string quartet for chamber orchestra. The Piano Concerto No. 1 in C minor, to be played before the intermission, is a radically different world: a sparkling youthful work written when the composer was 27 years old, which also contains a virtuoso obbligato trumpet part and brims with exuberant frolics. In it, we will again hear quotations, but these are mostly ones from other composers (mainly Beethoven) and passages from well-known songs.
Yuja Wang was born in Beijing in 1987. The Chinese pianist is a world-renowned virtuoso of her instrument. As a student at the Curtis Institute in Philadelphia, she studied under Gary Graffman for five years. She has taken the stage with such conductors as Lorin Maazel, Simon Rattle and Claudio Abbado, as well as with instrumental partners like Leonidas Kavakos and Gautier Capuçon.
Ludwig van Beethoven (1770–1827) wrote his Seventh Symphony in the Bohemian city of Teplitz in 1811/12. The four-movement work, radiating extraordinary energy, is a Dionysian celebration of intoxication, its main component being the dactylus known from ancient Greek poetry and its various variants. Although Richard Wagner labelled the piece “the apotheosis of dance”, the audience at the première interpreted the second movement as a funeral march, a reading of the Allegretto that persists today.
TheSUMMARY
Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket! MINDIG ADUNK!TÖBBET mupa.hu HŰSÉMÜPA G PROGRAM
ELŐZETES AJÁ N LÓ Fassang László Fotó © Csibi Szilvia, Müpa 2022. október 6. VARGA JUDIT SZERZŐI ESTJE FŐSZEREPBEN: BOLDOCZKI GÁBOR Közreműködik: Boldoczki Gábor – trombita, Varga Judit, Borbély László –zongora, Schlanger Tamás – ütőhangszerek, Tóth-Vajna Zsombor – csembaló, Liszt Ferenc Kamarazenekar Vezényel: Vajda Gergely 2022. szeptember 28. EURÓPAI HIDAK SWEELINCKORGONAPÁRBAJEMLÉKÉRE SIETZE DE VRIES ÉS FASSANG LÁSZLÓ Műsorvezetők: Fazekas Gergely, Dobszay Péter Varga Judit Fotó © Csibi Szilvia, Müpa 2022. szeptember 16. EURÓPAI HIDAK METROPOLE ORKEST: ARAKATAK NEW MUSIC CONDUCTED BY MIHO HAZAMA Miho Hazama Fotó © Merlijn Doomernik
Andrew Staples 2022. október 10. LISZT ÜNNEP WAGNER TÁRSASÁG 150 MICHAEL VOLLE ÉS A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ ZENEKARA Közreműködik: Schöck Atala – mezzoszoprán, Michael Volle – bariton, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Pinchas Steinberg 2022. november 1. MINDENSZENTEK BERLIOZ: REQUIEM Közreműködik: Andrew Staples – tenor, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd) Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Howard Williams 2022. október 15. LISZT ÜNNEP JÖRG WIDMANN: DAS GESICHT IM SPIEGEL (ARC A TÜKÖRBEN) MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ A NEUE OPER WIEN ELŐADÁSA Közreműködik: Roxane Choux, Ana Catarina Caseiro, Wolfgang Resch, Georg Klimbacher, Petrány Eszter, UMZE Kamaraegyüttes, a Wiener Kammerchor Női Kara (karigazgató: Bernhard Jaretz) Rendező: Carlos Wagner Vezényel: Walter Kobéra Jörg FotóWidmann©Marco Borggreve Michael Volle Fotó © Carsten Sander
KÉT ÉLMÉNY EGY Müpa-jeggyelJEGGYEL!aLudwigMúzeumba Érvényes Müpa-jeggyel az előadás napjáig egy tetszőleges alkalommal a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat. MÜPA×LU M U mupa.hu
15 lisztunnep.hu
Müpa NonprofitBudapestKft. 1095 KomorBudapest,Marcellu. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: www.mupa.huinfo@mupa.hu
Nyitvatartás Aktuális fenntartják!műsor-A2022.AJuliaAweboldalon.tájékozódjonnyitvatartásunkrólawww.mupa.hucímlapon:YujaWang©Weselyszerkesztéslezárult:augusztus30.programokrendezőiaszereplő-,ésárváltoztatásjogát
partnerünk:Stratégiai
mupa.hu A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.