Müpa Műsorfüzet: Az Észt Filharmónia Kamarakórusának adventi koncertje (2022. november 27.)

Béla Bartók National Concert Hall

ADVENT CONCERT BY THE ESTONIAN PHILHARMONIC CHAMBER CHOIR

Featuring: Kadri Toomoja – organ

Conductor: Tõnu Kaljuste

Arvo Pärt: Magnificat

Arvo Pärt: Berlin Mass Kyrie Gloria Erster Alleluiavers zum Weihnachtsfest Zweiter Alleluiavers zum Weihnachtsfest Credo Sanctus Agnus Dei

Nystedt: Immortal Bach, Op. 153

Sibelius: Christmas Song, Op. 1, No. 4 (choral version)

Maasalo: Christmas Bells

Kreek: The Psalms of David – Õnnis on inimene (Blessed is the Man)

Kodály: Laudes organi

Arvo Pärt: Christmas Lullaby

The English summary is on page 9.

2022. november 27.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

AZ ÉSZT FILHARMÓNIA KAMARAKÓRUSÁNAK ADVENTI KONCERTJE

Közreműködik: Kadri Toomoja – orgona

Vezényel: Tõnu Kaljuste

Arvo Pärt: Magnificat

Arvo Pärt: Berlini mise Kyrie

Gloria

I. Alleluja karácsony ünnepére

II. Alleluja karácsony ünnepére Credo Sanctus Agnus Dei

Nystedt: Halhatatlan Bach, op. 153

Sibelius: Karácsonyi dal, op. 1, No. 4 (kórusváltozat)

Maasalo: Karácsonyi harangok

Kreek: Dávid zsoltárai – Õnnis on inimene (Boldog az ember)

Kodály: Laudes organi

Arvo Pärt: Karácsonyi bölcsődal

Hazánkban a kóruskultúra gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza, és a 20. század második felében a tízmilliós Magyarországra joggal lehetett kórusnagyhatalomként tekinteni. Azóta számtalan kis ország aknázta ki a magas szintű kóruséletben rejlő lehetőségeket, így váltak az észak-európai államok is zenei központokká, számos jelentős muzsikust adva a világnak. Arvo Pärt 1935. szeptember 11-én született az észtországi Paidéban. A Tallinni Állami Konzervatórium elvégzését követően hangmérnökként dolgozott az Észt Rádióban, az 1960-as évek vége óta szabadfoglalkozású zeneszerző. Korai műveinek avantgárd szellemisége, az 1970-es évek közepétől pedig zenéjének vallásossága miatt megítélése igen ellentmondásos volt, és hamarosan a szovjet bürokráciával is szembekerült. Családjával ezért 1980-ban kényszerűen elhagyta az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Észtországot, és először Bécsben, majd Berlinben telepedett le. Csak közel harminc év után, 2010-ben költözött vissza szülőhazájába. Pärt egyike azon zeneszerzőknek, akiknek életműve a legutóbbi időkben jelentős hatással volt a zene természetéről való gondolkodásra. 1976-ban alkotta meg az általa tintinnabuli nak elnevezett egyedi zenei nyelvet, amely máig meghatározza munkásságát. A név a latin tintinnabulum (kis harang) szóból ered. A szerző a következőképpen írta le ezt a zeneszerzői technikát: „Felfedeztem, hogy elég, ha csupán egyetlen hangot szólaltatnak meg gyönyörűen. Ez az egyetlen hang, egy csendes ütés vagy egy pillanatnyi csend megvigasztal. Nagyon kevés elemmel dolgozom: egy hanggal, két hanggal… Egyszerű anyagokból építkezem – egy hármas hangzattal, egy bizonyos tonalitásban. A hármashangzat három hangja harangokhoz hason lít, ezért hívom ezt a kompozíciós eljárást tintinnabulinak.”

A tintinnabuli rendkívül koncentrált szerkesztési elv, amelyben a zenei anyag a legfontosabb elemekre redukálódik. A pärti partitúrák szólamai rendszerint két típusba sorolhatók: az egyikben a ritmus rendkívül egyszerű és a dallam fokozatosan bomlik ki; a másikban pedig csak a kiválasztott, tintinnabuli hangok szólalnak meg. Pärt műveiben mindig ez a két zenei anyag forr eggyé a polifónia bonyolult művészetének segítségével.

A hétfokú dallamok, illetve a sokszor kizárólag az alaphármashangzat három hangján mozgó tintinnabuli szólam miatt Pärt zenéje első benyomásra tonálisnak tűnik, ám valójában nem az, hiányoznak ugyanis belőle a 17. század óta uralkodó, alapvető tonika–domináns–szubdomináns viszonyok, vagyis az úgynevezett funkciós rend. Egyszerűbben fogalmazva: nincs egy központi hang, amely felé a többi hang gravitál, és nincs előre kiszámítható nyitó vagy záró hang sem. A pärti komponálásban tehát bármilyen hangzat kikeverhető a hét hangból, ezáltal egy állandó hangzáskép jön létre. Ez a technika utoljára egyes 15–16. századi szerzők munkásságára volt jellemző, így Pärt zenéjének modernségét részben az adja, hogy olyan zeneszerzői megoldásokhoz nyúlt vissza és fejlesztette azokat tovább, amelyek már évszázadok óta kikoptak a használatból. Talán ez az oka annak is, hogy számos olyan hallgatóval szerettette meg a kortárs zenét, akik korábban elsősorban régebbi korok alkotásait hallgatták, és kevésbé voltak nyitottak korunk zenéje iránt.

A tintinnabuli azonban nemcsak szerkesztési elv, hanem eszme is: a zeneszerző számára nagyon személyes és mélyen átélt életérzés, amely a keresztény értékeken, a vallásgyakorlaton, vala mint az igazság, a szépség és a tisztaság keresésén alapul.

A koncerten elsőként az 1989-ben komponált Magnificat csendül fel tőle. Maga a Magnificat (A Boldogságos Szűz Hálaéneke) a nyolc legősibb keresztény himnusz egyike, valószínűleg a legkorábbi Mária-himnusz. Szűz Mária ezzel válaszolt rokona, Erzsébet köszöntésére, és ezekkel a szavakkal hozta tudomására, hogy várandós Jézussal. Már az őskeresztényeknél az egyház hálaadó éneke, és azóta is egyaránt része a katolikus, a keleti ortodox és az angli kán egyház liturgikus szertartásainak. Pärt életrajzírója és közeli barátja, Paul Hillier szerint az ötszólamú (két szoprán, alt, tenor, basszus) a cappella vegyeskarra írt Magnificat „a tintinnabuli technikát a legkifinomultabb formájában mutatja be”. Szerkezetileg a mű „versszakokra” és „tuttikra” osztható. A versszakokban általában két szólam hallható: egy magasabb, amelyet a kórus szoprán szólama vagy a szoprán szólista énekel, és amely a tintinnabuli hangokért felelős, illetve egy mélyebb, amely a dallamvonalat hordozza. (Egyes esetekben ehhez a két szólamhoz egy harmadik is társulhat, ez azonban mindig csak egyetlenegy hangot tart.) A tutti szakaszok ezzel ellentét ben három, négy vagy hat szólamot használnak, melyekhez a szoprán szólista is csatlakozhat. A Berlini mise az 1990 májusában Berlinben megrendezett 90. Német Katolikus Napokra készült – az elsőre, amelyre a berlini fal leomlása után került sor. Az eredetileg szoprán, alt, tenor és basszus szólistára, illetve orgonára komponált művet a Theatre of Voices együttes mutatta be Paul Hillier vezényletével a Szent Hedvig-katedrálisban. A műből később szólis tákra, kórusra és vonószenekarra alkalmazott változat is készült. A Berlini mise ugyan hangversenyen is előadható darabként íródott, de formáját és szerkeze tét tekintve a hagyományos katolikus liturgia részeként is értelmezhető. A Gloria és a Credo közé Pärt Alleluja-szakaszokat (kettőt karácsonyra, két másikat pedig pünkösdre), illetve egy pünkösdi Veni Sancte Spiritus-szekvenciát illesztett; ezek a tételek tetszés szerint elhagyhatók. „Minden lépés a szövegből következik, ezért ez a mű nem az úgynevezett inspiráció eredménye, hanem valami objektívebbé” – mondta a zeneszerző. A kompozíció a szótagszámot, a hangsúlyt és a szöveg egyéb paramétereit figyelembe véve strukturálódik, a zenei szerkezet a legapróbb részletekig a tintinnabuli technika képleteinek van alárendelve. A Karácsonyi bölcsődal Jordi Savall és együttese felkérésére készült. A Hespèrion XXI Ninna Nanna ca. 1500-2002 című CD-jének ugyanis az volt a koncepciója, hogy különböző korok altatódalait tették egymás mellé, és régizene-együttestől szokatlan módon zenei kalandozásukat egészen a saját korukig folytatták. Pärt kompozíciója egy Lukács evangéliumából vett, ószláv nyelvű szövegre készült. A szerző így nyilatkozott művéről: „Az altatódalok olyanok, mint az elveszett Paradicsom kis darabkái – egy kis vigasz, amely a mélység és a meghittség érzésével párosul. Ezt a két altatódalt felnőtteknek és a mindannyiunkban élő gyermeknek írtam.”

A hangversenyen nem csak Arvo Pärt képviseli az észt zeneszerzést: felcsendül egy mű Cyrillus Kreek (1889–1962) Dávid zsoltárai című 1923-as motettasorozatából is. Kreek 1908 és 1916 között harsonát és zeneszerzést tanult a szentpétervári konzervatóriumban, később szülőhelyén, Haapsaluban, majd a Tartui Zeneiskolában, végül pedig a tallinni konzervatóriumban tanított. 1911-ben kezdett vallásos népdalokat gyűjteni Haapsalu környékén, később pedig már szisztematikusan gyűjtötte hazája népzenéjét, az észtek közül elsőként a fonográf segítségével. A norvég zeneszerző, Knut Nystedt (1915–2014) a ma már Oslóhoz tartozó Kristianiában látta meg a napvilágot. Hagyományőrző keresztény családban nőtt fel, ahol a vallásos énekek és a klasszikus zene a mindennapok fontos részét alkották. Kórusra és énekes szólistákra írt főbb kompozíciói ezért legtöbbször bibliai szövegeken, szakrális témákon alapulnak. Zeneműveire nagy hatással volt a régi egyházi zene, különösen Palestrina és a gregorián énekek, a koncerten felcsendülő, op. 153-as műve azonban a német barokkból merít inspirációt. A Halhatatlan Bach (Immortal Bach) című vegyeskari kompozíció 1988-ban keletkezett. A mű Johann Sebastian Bach Komm, süßer Tod (Jöjj, édes halál) című négyszólamú gyászdalfeldol gozásának (BWV 478) első sorából bontakozik ki. Nystedt leírása szerint a kompozíció előadásakor az énekeseknek a közönség körül kell elhelyezkedniük. Jean Sibelius (1865–1957) svéd nemzetiségű finn zeneszerző volt. Hazája legnagyobb komponistájaként tartják számon, akinek munkássága sokat segített Finnország nemzeti iden titásának kialakításában. Manapság elsősorban hegedűversenye, hét szimfóniája és számos szimfonikus költeménye révén ismert, de a kamarazene területén is otthonosan mozgott, és több száz dalt írt. 1913-ban első opusként megjelentetett Öt karácsonyi dalából ma este a negyediket – „Adj nekem fényt, adj nekem aranyat, adj nekem pompát!” – hallhatjuk, énekhang és zongora helyett ezúttal orgona és kórus közreműködésével, az eredeti svéd helyett észt nyelven.

Armas Maasalo (1885–1960) korának jelentős orgonistája és egyházzenésze, többek között a Finn Kántorok Szövetsége és a Finn Egyházi Kórusszövetség elnöke, valamint számos fesz tivál igazgatója volt. Karácsonyi harangok (Jõulukellad) című kompozícióját szintén észt nyelven hallhatjuk az eredeti finn helyett.

Kodály Zoltán (1882–1967) életútját nem kell bemutatni a magyar közönségnek. Amennyire közismert azonban személye, annyira egyoldalúan ismert az életműve. Bizonyára mindenki fel tud idézni tőle egy-egy sokat hallott a cappella kórusművet, és talán mindenki tudja azt is, hogy ő a Psalmus Hungaricus vagy a Budavári Te Deum szerzője. De ki tud például arra válaszolni, hogy melyik volt utolsó befejezett műve?

Kodály 1965-ös amerikai körútja valóságos diadalmenet volt, amely lázba hozta az Egyesült Államok zenei életét: a New Hampshire-i Dartmouth College Kodály-fesztivált rendezett, majd a magyar mester a Ford Alapítvány jóvoltából számos nagy amerikai egyetem vendége volt. E látogatás eredményeként egy évvel később egy még nagyobb szabású előadói körútra került sor (mely magában foglalta a Nemzetközi Zenepedagógiai Társaság interlocheni konferenciáját

és a Torontói Egyetem díszdoktori avatását is), és minden bizonnyal az 1965-ös amerikai diadalútnak volt köszönhető az Amerikai Orgonisták Szövetségének megrendelése is, amely legutolsó befejezett műve, a Laudes organi megszületéséhez vezetett.

A felkérés egy, a szövetség Georgia állambeli szekciójának 1966-os atlantai találkozója alkal mából készítendő műre szólt. Kodály válaszul nem orgonadarabot írt, hanem egy nagyszabású kompozíciót kórusra és orgonára, kihasználva az „organum” szó többértelműségét. 1966. feb ruár 24-én, halála előtt majdnem pontosan egy évvel zárta le a kompozíciót, a bemutató 1966 júniusában volt Atlantában. A 83 esztendős mester kései remeke, a Laudes organi Komlós Katalin zenetörténész szerint „a nagyon európai Kodály egyik legeurópaibb kompozíciója”, amely „az Újvilág számára készült, az Óvilág üzeneteként”. A mű a szerző által adott alcím szerint „fantázia”, amely „egy 12. századi szekvenciára” író dott. A szekvencia a római katolikus liturgiába integrált énekelt vers. A Laudes organi alap gondolataként az „Audi chorum organicum” szövegkezdetű szekvencia szolgált, amely több, egymástól típusban és korban is eltérő kéziratos forrásban maradt fenn; Kodály a Lipcsében és az Engelbergben fennmaradt változatokból alakította ki műve szövegét. Az alcím szabad műformát ígér, a Laudes organi azonban nagyon is kötött szerkezetű kompozíció, amelyben a szekvenciaszöveg tizenöt strófája hét zenei szakaszba rendeződik. A „fantázia” megnevezést az orgonaszólam indokolja: a darabot bevezető hosszú, méltóságteljes, improvizatív jellegű orgonaszólóban ugyanis orgonapontok, tartott hangok feletti szabad szakaszok, ellen pontos szerkesztésű részletek és virtuóz passzázsok váltakoznak, megidézve ezzel a barokk mesterek „stylus phantasticus” művészetét.

A Laudes organi több tekintetben is Kodály életművének összefoglalása. A zeneszerző a névtelen költő szavain keresztül a zene hatalmáról, a tanulás fontosságáról és Istennek a zenén keresztül való szolgálatáról értekezik. Eközben a zeneszerzői eszköztár számtalan „tudós” technikájának – imitáció, ellenpont, augmentáció, diminúció, a retorika különböző elemei –magabiztos birtoklásáról tesz tanúságot, melyeket természetes módon olvaszt össze a modális fordulatokkal és a mixtúrás harmóniaírással – vagyis saját, jól bevált eszköztárával.

Írta: Németh Zsombor

Az Észt Filharmónia Kamarakórusa a világ egyik legismertebb észt zenei együttese. A kórust 1981-ben alapította Tõnu Kaljuste, aki húsz éven át volt az együttes művészeti vezetője és vezető karmestere. A következő húsz évben Paul Hillier (2001–2007), Daniel Reuss (2008–2013), majd Kaspars Putniņš (2014–2021) vezette az együttest, a 2021/ 2022-es évadtól ismét Tõnu Kaljuste áll a kórus élén. Repertoárjuk a gregorián énekektől a barokk kórusműveken át a 21. század zenéjéig terjed, és különös hangsúlyt fektet nek az észt zeneszerzők munkásságának a nagyvilággal való megismertetésére. A kórus évadonként mintegy 60-70 koncertet ad Észtországban és külföldön.

Tõnu Kaljuste világhírű kórus- és zenekarvezető. Repertoárja az operáktól a klasszikus szimfonikus műveken át a modern zenéig ível, sikerekben gazdag pályája során a világ vezető zenekaraival és kórusaival dolgozott. Szorosan együttműködött az északi és kelet-európai moder nizmus legendás zeneszerzőivel (Alfred Schnittke, Kurtág György, Krzysztof Penderecki, Giya Kancheli, Einojuhani Rautavaara). Az Észt Filharmónia Kamarakórusának veze tőjeként bizonyította, hogy az észt komponisták zenéjének szakértője és elkötelezett szószólója. Hazájában számos díjjal tüntették ki. Az Észt Filharmónia Kamarakórusán kívül a Holland Kamarakórus és a Svéd Rádió Kórusának vezető karmestere is volt.

Kadri Toomoja az Észt Zene- és Színházművészeti Akadé mián szerzett kitüntetéses zongoraművész-alapdiplomát és orgonaművész-mesterdiplomát, tanára Toivo Nahkur, illetve Andres Uibo volt. 2019 szeptembere óta a Helsinki Művészeti Egyetem Sibelius Akadémiáján Olli Porthan orgonaosztályának hallgatója. Részt vett Ton Koopman, Matthias Schneider és Krzysztof Urbaniak mesterkurzusain, 2020-ban Tõnu Kaljuste-ösztöndíjas volt. Gyakran hallható kiváló karmesterek társaságában, fiatal kora elle nére több neves együttessel fellépett már, számos észtországi és külföldi fesztiválon vett részt.

Fotó © Rene Jakobson

SUMMARY

Arvo Pärt is one of those composers whose work has had a significant impact on how we think about music. In 1976, he created his own unique musical language, which he called tintinnabuli. His Magnificat, written in 1989, presents this language in its most refined and sophisticated form. The Berlin Mass was prepared for the 90th German Catholic Days held in Berlin in May 1990 – the first to take place after the fall of the Berlin Wall. Although it was conceived as a piece to be performed at concerts, its form and structure can also be used as part of the traditional Catholic liturgy. The composer wrote Christmas Lullaby in 2002 at the request of Jordi Savall and his ensemble to an Old Slavonic text taken from the Gospel of Luke. Pärt will not be the only representative of Estonian music at tonight’s concert, which also features a work by Cyrillus Kreek, from his 1923 series of motets Psalms of David. On the programme as well are works by other Scandinavian composers. Norway’s Knut Nystedt grew up in a traditional Christian family in which religious hymns and classical music were an important part of everyday life. His works were also heavily influenced by early church music, especially Palestrina and Gregorian chants. However, his 1988 composition for mixed choir Immortal Bach, which will be performed tonight, took its inspiration from the German Baroque. A Finnish composer from a Swedish ethnic background, Jean Sibelius is considered to be the greatest composer his homeland ever produced, one whose work did much to help shape Finland’s national identity. What we will be hearing tonight is the fourth of his Five Christmas Songs, published in 1913, arranged for organ and choir instead of solo voice and piano, and sung in Estonian instead of Swedish. Armas Maasalo’s composition Christmas Bells, originally written in Finnish, will be performed in Estonian as well. Zoltán Kodály’s Laudes organi, commissioned for the 1966 convention of the Georgia division of the American Guild of Organists in Atlanta, is the last completed work that the composer wrote in his lifetime. Rather than delivering an organ piece, Kodály crafted a large-scale work for choir and organ, taking advantage of the ambiguity of the word “organum”. He finished the composition almost exactly one year before his death, and it received its first airing in June 1966 in Atlanta. According to music historian Katalin Komlós, this late masterpiece by a master who played a decisive role in the history of Hungarian music and culture is “one of the most European compositions of the very European Kodály,” which was “made for the New World, as a message from the Old World.”

ELŐZETES AJÁ N LÓ

2022. december 12.

2022. december 7.

NINA STEMME

ÁRIAESTJE

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Markus Stenz

PHILIPPE HERREWEGHE ÉS A COLLEGIUM VOCALE GENT

Közreműködik: Eleanore Lyons – szoprán, Eva Zaïcik – mezzoszoprán, Ilker Arcayürek – tenor, Thomas E. Bauer – basszus, Orchestre des Champs-Élysées, Collegium Vocale Gent Vezényel: Philippe Herreweghe

Eleanore Lyons Fotó © Live Photography

2022. december 14. KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

Közreműködik: Ensemble Servir Antico, Trio Friman-Ambrosini-Vicens

Nina Stemme Fotó © Neda Navaee

Edward Grint

SOKOLDALÚAN Kultúráról

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2022. november 17.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.